A francia abszolutizmus államformájának kialakulása, sajátosságai II. Henrik haláláig (1559)
Franciaországban az újkori abszolutizmus kiépítését történelmileg egy erős rendi-dualista állam kialakulása előzte meg és alapozta meg, ami azonban a százéves háború alatt nagyon meggyengült. A történészek szakaszokra osztják a központi királyi hatalom megteremtését:
Az abszolutizmus történelmi előzménye, előfeltétele a rendi-dualista monarchia kialakulása volt. A központi hatalom megszilárdításának eredményei a kormányzati politika különböző területein érvényesültek.
I. A területi integráció folyamata 1453-ig. A XII. sz. elején kb. 50 territoriális egységből állt a királyság, ami a hűbéri berendezkedés 3 szintjének megfelelően jött létre: 1. hercegségek (pl. Normandia, Bretagne, Burgundia, Aquitánia)
2. grófságok (pl. Flandria, Maine, Champagne, Anjou, Blois)
3. várkerületek, uradalmak. A kővárakat várnagyok irányították, akik közhatalmi funkciókat gyakoroltak, függetlenítették magukat a grófoktól.
A Capeting uralkodók kezdetben csak Il-de France területén gyakoroltak uralkodói hatalmat, országos jogkörük nem volt. A területi integráció VI. Lajos (1108-1137) és VII. Lajos alatt (1137-1180) kezdődött meg. Az uralkodók módszerei: házasságkötés, a tartományok öröklése és a fegyveres hódítás.
A folyamat lépései:
· Il-de France területén a vazallusok feletti hatalom megerősítése, az engedetlen főurak várainak lerombolása és helyőrségek alapítása.
· Az Anjou-Plantagenet dinasztiával folytatott háborúk katonai sikerei. A háborúkat két szakaszra osztjuk: I. százéves háború (1192-1259) és a II. százéves háború (1337-1453).
Az angol királyok II. Henrik (1154-1189) uralkodásától jelentős francia területekkel rendelkeztek. Pl. (Anjou, Maine, Touraine, Poitou, Normandia, Aquitánia) II. Fülöp Ágost, I. János angol király ellenében jelentős sikereket ért el.
· Normandia, Anjou, Maine, Touraine, Poitou megszerzése (1202-1204)
· A Bouvines-i csata után (1214) I. János lemond a Loire folyótól északra fekvő területekről.
Az I. százéves háborút lezáró békét, amit 1259-ben III. Henrik angol király és IX. Lajos francia király írtak alá, csak Aquitániát hagyta angol kézen.
A II. százéves háború végére csak Calais maradt angol kézen.
Az említett folyamattal párhuzamosan a francia királyok fokozatosan kiterjesztik felségjogaikat az önállósággal bíró hercegségek és grófságok fölé is. A királyok az egyháznagyokra, a városi kommunákra és a kishűbéreseikre támaszkodnak.
· Az albigensek elleni háború eredményeképpen (1209-1229) az eretnekeket támogató Toulouse-i grófságot megszerzik a királyok.
· 1284-ben Champagne grófságát házasság útján szerzik meg.
· 1305-ben a flandriai grófságot meghódítják.
· 1349-ben Dauphine hercegsége a hercegi család kihalása miatt a koronára száll. Ez a terület VI. (Valois) Fülöp uralkodásától a trónörökösé.
Az abszolutizmus kiépítésének első szakaszában, XI. Lajos (1461-1483) és VIII. Károly (1483-1498) uralkodása alatt a korona a területi-politikai egység megteremtésében komoly sikereket ért el.
· Az 1477-es Nancy-i ütközet után (Merész Károly burgundi herceg meghal a csatában) a Habsburgok és a Valois dinasztia a Burgund örökségért folyó harcot 1493-ban a Senlis-ben aláírt szerződéssel zárja le, ennek értelmében Franciaország csak Dijon környéki területeket kapta meg a volt Burgund grófságból.
· A családok kihalása során szerzett területek: Anjou (1480), Maine (1481), Provence (1486).
· Házasság útján szerzett terület: VIII. Károly 1491-ben feleségül veszi Bretagne hercegnőjét, Annát.
Az igazgatási és igazságszolgáltatási rendszer a rendi-dualista monarchia alatt:
A hivatali réteg elsősorban világi értelmiség, jogi végzettséggel rendelkező legisták, akik szegény lovagokból és polgárokból toborzódnak. Ez különösen IV. Szép Fülöp (1285-1314) uralkodása alatt lesz jellemző, akinek a királyi tanácsában a kancellár és a főpecsétőr polgári származású legista és a királyi tanács mellett egy szűkkörű titkos tanács is működött, ami kizárólag legistákból állt.
IX. Szent Lajos fokozatosan felszámolja a hűbérurak pénzverési jogát, pénzreformot hajt végre (1266-ban arany dénárt és párizsi ezüst garast vezet be) továbbá IV. Szép Fülöp alatt a pénzügyigazgatás új intézményei jöttek létre: Kincstári Kamara és a Számvevő Kamara. A korona bevételei fokozatosan a hűbéri jogon szedett jövedelmekről eltolódtak a közvetett adókra (az áruforgalom megadóztatása), vámilletékekre, városok adóira, bírósági illetékekre. A kincstári bevételek az 1320-as években 40-45 ezer kg. színezüstöt tettek ki évente (Károly Róbert bevételei ekkoriban 15000 kg színezüst /év)
Igazságszolgáltatás
Kiépül a többszintű bíráskodás rendszere:
Állam és egyház viszonya
IV. Szép Fülöm a szuverenitás, a királyi hatalom elsődlegességének elvét a pápa vonatkozásában úgy értelmezi, hogy a király fölött nem állhat a pápai hatalom sem.
A II. százéves háború alatt, V. (Bölcs) Károly (1364-1380) olyan reformokat vezet be, amik hozzájárulnak a katonai győzelemhez és a királyi hatalom megerősödéséhez.
Az abszolutista állam kialakulásának első szakasza
VII. Károly (1422-1461) tovább folytatja V. Károly reformjait, amik elősegítették a II. százéves háború megnyerését. 1450-ben Normandiát és 1453-ban Guyannét (Gijan) foglalja vissza Franciaország az angoloktól.
Ezek a következők:
1. Tartományi rendi gyűlések, ezek a XV. Sz. végén már 20 tartományban működtek, 3 kamarás szerkezetűek (papság, nemesség, polgárság). E testület fő feladata a tartományi adó megszavazása.
2. Előkelők gyűlése: V. Károly hozta létre. A királyok csak súlyos gazdasági-pénzügyi-politikai válság idején hívták össze. A király személyes meghívója alapján a három rend tagjaiból állt, egykamarás testület volt, együttes ülésezés jellemezte és a szavazás személyenként történt. 1789-ig 3 alkalommal hívták össze: 1626-1627, 1788, 1789.
3. Általános rendi gyűlés: ugyan hagyományosan az 1302-ben IV. Fülöp alatt összehívott testülethez kötjük első ülésezését, azonban Valois, VI. Fülöp volt az, aki 1347-ben összehívta az első olyan általános rendigyűlést, ahol már mindhárom rend jelen volt. Tehát háromkamarás szerkezetű, rendenként külön ülésező és rendenként szavazó testület. 1614-ig 17 alkalommal hívták össze, a XV. sz-ban két alkalommal (1428-ban VII. Károly, 1484-ben VIII. Károly kiskorúsága miatt). Azonban 1484-1560. között egyáltalán nem, 1614/1615-1789. között szintén nem ülésezett.
XII. Lajos halálával (1498-1515) mivel nem volt fiúgyermeke, a Valois dinasztia Orleans-i ága kihalt és az Angoulệme-ág került hatalomra: I. Ferenc személyében (1515-1547). Első felesége Klaudia volt, akitől 8 gyermeke született, második felesége V. Károly testvére Eleonóra volt. I. Ferenc testvére, Margit főhercegnő II. Henriknek Navarra királyának volt a felesége, lányuk Jeanne d’ Albret (Zsan dalbre). Az ő férje Borubon Antal, ebből a házasságból született Navarrai-Bourbon Henrik (a leendő IV. Henrik király), akinek tehát a nagyanyja I. Ferenc húga.
I. Ferenc belpolitikája
1. I. Ferenc 1516. dec. 16-án X. Leó pápával aláírja a Bolognai Konkordátumot, ami felruházza a francia királyt a püspökök és rendházfőnökök kinevezési jogával, a király ellenjegyzésétől teszik függővé a zsinati határozatok érvényességét a francia katolikus papságra. A király összehívhatja a francia nemzetegyház = gallikán egyház zsinatait, ezek 5 évenként üléseztek.
2. I. Ferenc 1539-ben kiadott rendeletei az egyházra vonatkozóan:
· Az egyház mentelmi jogát eltörlik, tehát a világi bűnt elkövető egyházi személy fölött a királyi bíróság ítélkezik.
· A plébániák feladata a születések és halálozások pontos lejegyzése. Franciaország népessége jelentősen emelkedett az újkor időszakában a járványok és éhínségek ellenére is (1400 táján kb. 11 millió fő, 1500 körül 15 millió fő, 1650 körül 21 millió fő, a XVIII. sz. végén 28 millió fő).
3. A korona politikája a protestánsokkal kapcsolatban: a francia katolikus egyház Európa legrégebbi és legtekintélyesebb egyháza, I. Ferenc uralkodása alatt 114 egyházmegye és mintegy 3200 plébániatemplom volt. A teológia oktatásának európai központja Párizsa, Sorbonne egyetem. Azonban, a francia egyházat a simónia jellemezte, számos püspöki vagy székesegyházi kanonoki hivatal nemesi vagy patrícius családok örökletes javadalmává vált. Még a XVIII. sz. végén is az volt a helyzet, hogy a főpapság teljes mértékben nemesi származású volt. Ugyan II. Fülöp Ágost és IX. Lajos leszámoltak az albigens eretnek mozgalommal, azonban a XIV. sz. második felében (a pestisjárvány után) Piemontból, Provence és Dauphine területére valdensek települtek be és az 1530-as években számukat kb. 6 ezer főre becsülte az inkvizíció.
· A reformáció terjedése Franciaországban:
A lutheri eszmék terjedése az értelmiség körében volt a legjelentősebb és összefonódott a humanizmus kultúrájával. Franciaországban elősegítette terjedését a könyvnyomtatás, az 1500-as években már 40 városban működött nyomda, ezek közül a legjelentősebb Lyonban volt. Jacques Lefevre d’ Etaples humanista tudós francia nyelvre fordította az egyházatyák műveit (pl. Szent Ágoston és Szent Jeromos munkáit) és 1523-ban lefordította a Bibliát is. Mellette Guillame Farel teológiaprofesszor 1524-ben megjelentette az Újtestamentum francia fordítását és ő fordította le Luther műveit is először francia nyelvre. Az evangéliumkövető eszmék főleg az értelmiség körében terjedtek: egyetemek tanárai és diákjai körében (Sorbonne, Bordeaux és Montpellier egyetemei). A vidéki parlamentek jogászértelmisége körében, továbbá Dél-Franciaországban és Normandiában a városi patríciátus körében.
A korona protestáns ellenes lépései:
· 1523-ban a Sorbonne egyetem teológiai karának tudósai a Luther-i eszméket eretnekségnek nyilvánítják.
· 1526-ban a párizsi parlament elrendeli a cenzúra bevezetését és tételesen rögzítik az eretneknek tekintendő tanokat.
· Az inkvizíció megkezdi tevékenységét, 1524-26-ban Normandiában és Dél-Franciaországban máglyahalálra ítélik a lutheránusokat.
· Az un. „plakát ügy”, ami 1534. okt. 18-án volt, lesz a kiváltó oka a korona keményebb intézkedéseinek. Párizsban és 6 vidéki városban, továbbá a király Blois-i kastélyában katolikus ellenes röpiratokat terjesztenek. Ennek hatására a párizsi parlament letartóztatásokat rendel el, főleg Párizsban a Sorbonne egyetemen tartanak razziát. I. Ferenc 1535. jan. 24-én proklamációt ad ki, ebben 73 evangéliumkövető nevét nyilvánosságra hozzák, eretneknek nyilvánítják őket és azoknak akik, segítséget nyújtanak felkutatásukban, a bűnös vagyonának egynegyedét ajánlják fel, viszont akik menedéket adnak az eretnekeknek, az inkvizíció elítéli. 1545-ben I. Ferenc kiadja az Indexet, azaz a tiltott könyvek jegyzékét.
· A kálvini református eszmék terjedése Franciaországban, az hugenottizmus és II. Henrik politikája: a kálvini eszmék terjedésében egyrészt fontos szerepük volt azoknak a francia evangéliumkövető menekülteknek, akik az inkvizíció üldözése elől Baselben, Strasbourgban és Genfben települtek le. A Strasbourgban letelepülőket Martin Bucer (Kálvin tanítványa) szervezte meg. A Genfben letelepülők (kb. 10 ezer fő) számára Kálvin akadémiát is létesített és lelkészeket küldött Dél-Franciaországba, akik a protestáns eszméket terjesztették (1562-ig 88 fő érkezett Genfből). Szerepet játszott a kálvini eszmék gyors terjedésében, hogy Kálvin műveit lefordították francia nyelvre: Institutio (1541), Katekizmusok (1542), Zsoltárok (1543-ban Clement Marot fordította le). Az inkvizíció mindegyiket Index alá vette. Az első kálvinista gyülekezetet Párizsban két nemes alapította meg 1555-ben és az hugenották hitvallásukat a Párizsban illegálisan tartott első zsinatukon fogadták el 1559-ben. Az 1560-as évek elején a lakosságból (kb. 20 millió fő) 2 millió fő volt hugenotta. A szigorú tilalom ellenére mintegy 1200 templomuk volt (a katolikusoktól sokat elkoboztak) és mintegy 1785 konzisztórium működött.
Az hugenottizmus társadalmi összetétele és földrajzi terjedése: területi szempontból elsősorban Dél-Franciaországban terjedtek a református eszmék (Navarra, Bearn, Languedoc, Gascogne, Dauphine, Orange, Észak-Franciaországban Normandiában és Pikardiában, főleg Amiens és Rouen városaiban). Ami a dominánsan katolikus Párizst illeti, a balparti kereskedőnegyed és a Szent Germain negyed kereskedői voltak hugenották.
Az hugenották szociális összetétele:
· Városi polgárság (kereskedők, iparosok), főleg Rhộne és a Garonne folyó mentén található városok (Toulouse, Lyon, La Rochelle, Bordeaux, Montpellier, Nimes, Poitiers)
· Értelmiség (egyetemek hallgatói és tanárai, jogászok, orvosok, gyógyszerészek), a vidéki parlamentek bírái.
· A nemesség, az 1560-as években a francia nemesség (elsősorban a vidéki közép és kisnemesség mintegy 60%-a hugenotta volt).
· Főnemesi családok (Bourbon-Navarrai család, Rohan család, Chậtillon család, ennek tagjai közül Condé hercege és Coligny).
· Alsópapság és szerzetesek, 1563-ban a pápai inkvizíció 8 francia püspököt eretneknek nyilvánít mivel, csatlakoznak a kálvinizmushoz.
II. Henrik politikája (1547-1559)
II. Henrik 1554-ig az hugenottákkal szemben mérsékelt intézkedéseket tett aminek két oka van.
Ebben az időszakban csupán egy korlátozó rendelkezése jelent meg a királynak: a parlamenti bírákat katolikus eskü letételére kötelezte (1551).
Az hugenottákra vonatkozó legjelentősebb edictuma un. Compiegne-i edictum (1557 júl. 24)
Franciaországban 1557-1559 között súlyos belpolitikai válság bontakozik ki, mivel Franciaország elveszíti az itáliai háborúkat, így külpolitikai tekintélye is megrendül.
Gyermekei ebben a súlyos belpolitikai helyzetben kiskorúak.
II. Henrik halálával megkezdődik a kormányzati befolyás megszerzéséért a főnemesi családok közötti hatalmi harc, a katolikus Guise család és az hugenotta Chậtillon család között, személy szerint Francoise de Guise és Condé hercege között. Ez a hatalmi harc 1562-ben vallásháború kirobbanásához vezet.
A mellékelt térképet használják! A francia királyok külpolitikáját az itáliai háborúk c. anyagból tanulják meg.