A prekolumbiánus kultúrák spanyol leigázása,
a konkvisztádorok hódításai
(a 9. tétel része)
A Mezo-Amerikában virágzó két kiemelkedő posztklasszikus civilizáció (az azték és a maja városállamok) leigázásában a Kubában, Diego Velazquez kormányzó alatt szolgáló kalandoroknak és katonáknak volt döntő szerepe. Kuba pacifikálása, ami az őslakosság kegyetlen kiírtásával kapcsolódott össze, 1509-1511. között kezdődött el. Ebben Pánfilo de Nárvaez, Hernández de Córdova, Juán de Grijalva és Hernando Cortez játszott meghatározó szerepet.
Diego Velazquez először Córdovát küldte a Mezo-Amerika területén levő civilizációk felkutatására, 1517-ben indított expedícióján rabszolgát és aranyat keresett. A Yucatán-félsziget északkeleti partjától elindult nyugatra, megkerülte a félszigetet és addig hajózott, ameddig a szárazföldhöz nem kapcsolódik a félsziget, itt egy maja város, Champotón (vagy Campeche) feküdt. Itt a maják megtámadták őket, ugyan Córdova bevetette ellenük a tüzérséget, de ő maga 33 sebet kapott, amibe Kubába érve belehalt. Diego Velazquez ennek hatására unokaöccsét, Juan de Grijalvát küldte az arany felkutatására, 1517-1518-ban ő az egész Yucatánt körbehajózta, Champotónban őt is megverték a maják. Szemben Córdovával nem fosztogattak és nem gyilkoltak. D. Velazquez ekkor döntött úgy, hogy a kiváló hadvezér, ravasz és ügyes politikus hírében álló Hernando Cortezt bízza meg a harmadik expedícióval. A hidalgo nemesi származású Cortez, aki jogi tanulmányokat folytatott Spanyolországban, de nem fejezte be, 1501-ben Santo Domingóba megy (Hispaniola déli részén Cristoforo Colombo fivére, Bartolomé alapította 1496-ban), majd innen 1511-ben Kubába távozott, ahol mint katona és a kormányzó titkára szolgált. 1519. február 18-án 11 hajóval, 600 katonával, 100 tengerésszel és 16 lóval elindult Mezo-Amerikába, ahol a mexikói partvidéken partraszállt, a spanyolok megalapították Veracruz városát (= Szent Kereszt Városa). Felégettette a hajókat (nincs visszaút a legénységnek!). Elindult az azték birodalom fővárosába, Tenochtitlánba, ami mintegy háromszáz kilométerre volt, szövetséget kötött a Tlaxcala városállamok szövetségével, akik felajánlották katonai támogatásukat az aztékok hatalmának megdöntése céljából. A harmincnyolc tartomány konföderációjára épülő, a mai Mexikó területére kiterjedő azték birodalom uralkodó elitrétege a meghódított népeket adóra kötelezte, s ami még súlyosabb, a Napisten, a Tollaskígyó isten és a hadisten tiszteletére bemutatott véráldozatok céljából a meghódított népek hadifoglyait Tenochtitlánba hurcolta. Cortezt így mint szabadítójukat üdvözölték. Megzavarta a hatékony védekezést a hódítókkal szemben az is, hogy az azték papság a Tollaskígyó visszatérését népéhez ekkorra jövendölte meg, aki ember alakjában fog megjelenni. Kezdetben Cortezt az isten földi megtestesítőjének vélték. Így Cortez 1519. november 8-án bevonult Tenochtitlánba, a mintegy kettőszázezer főt számláló lagúnavárosba, ahol maga II. Montezuma, a Napkirály ajándékokkal fogadta őt.
D. Velazquez arról értesült, hogy Cortez önálló akciókat akar folytatni, ezért
le akarta váltani. Cortez 1520. áprilisában a kormányzó utasítására Veracruzba
ment, ahol Pánfiló de Nárvaez feladata lett volna, hogy elfogja Cortezt. De,
Cortez őt ejtette fogságba, két évig szabadon sem engedte és a Kubából érkező
katonákat maga mellé állította. Közben a fővárosban Pedro de Alvarado, akit
Cortez maga helyett parancsnoknak nevezett ki, a lakosokkal szemben
atrocitásokat követett el, az aztékok ennek hatására fellázadtak a spanyolok
ellen, a lázadás során II. Montezuma meghalt és Tenochtitlán védelmét a
belügyeket irányító másik uralkodó, a Nősténykígyó látta el. A lázadók sok
spanyolt elfogtak és feláldozták őket a Napistennek. Cortez 75 napos ostrom
után tudta bevenni a fővárost (1521. augusztus 13-án), már csak hullákkal teli
romhalmazt foglalt el. A városban közben kitört a himlőjárvány és Nősténykígyó
is a járvány áldozata lett. Cortez Tenochtitlánt leromboltatta, a Texcoco-tavat
feltöltette, a termékeny chinampákat elpusztította. A volt azték főváros helyén
építették fel a spanyolok a mai Mexikóvárost. Cortez és Alvarado 1523-ra az azték birodalom nyugati és déli részét is
megszállta. 1524-25-ben Cortez és Alvarado leigázta a hondurasi, a guetamalai
és a mai El Salvador területén található maja városállamokat is. Azonban,
gyakoriak voltak a lázadások és az El Petén (a Yucatán-félszigeten található)
területén levő maja városállamok kemény ellenállást tanúsítottak, így csak a
XVII. század végére sikerült leigázni őket. Cortezt egyébként V. Károly
1540-ben hazarendelte, 1541-ben részt vett az algíri hadjáratban és 1547-ben
Sevillában halt meg.
Az inka civilizáció leigázása
Az andoki civilizáció elfoglalását lehetővé tette, hogy 1525. után, amikor Huayana Capac inka meghalt, két fia, az inka tanács által támogatott Huascar (- aki a fővárosba rendezkedett be) és féltestvére, Atahuallpa, (aki a birodalom északi részén megalapította Quitót), között polgárháború robbant ki. Ennek a 3200 km hosszan elhúzódó magashegyi civilizációnak a fővárosát Panchacuti inka alapította 1438-ban. Cusco (= „a világ köldöke”) 3500 m magasan egy völgyben fekszik, kiválóan erődített város. A Sacsahuamán erőd hármas, fűrészfogas kiszögellésekkel megépített 16 m magas fal volt, aminek hatalmas kőtömbjeit kötőanyag alkalmazása nélkül illesztették egymáshoz. A birodalomban 26 erőd volt, a hegygerincen fekvő Macchu Picchu (=”a hely, ahová a Nap kikötötte magát”) az inka ellenállás jelképévé vált. A lépcsők városában mintegy 150 épület volt (templomok, paloták, szentélyek, fürdők), vízvezetékrendszere, szökőkútjai és a hegyoldalon művelt és öntözött teraszok monumentálissá tették. Huascar fia, Manco Capac 1572-ig hősiesen védte a spanyolokkal szemben az erődvárost.
Az inka birodalom első hódítói: Francisco Pizarro két testvérével és Diego de Almagro.
Francisco Pizarro, aki hidalgo volt és törvénytelen gyerek, nem beszélve arról, hogy analfabéta, 1502-ben Nicolas Ovandóval (akit Izabella Cristoforo Colombo helyett Hispaniola helytartójává nevezett ki), Hispaniolára ment, 1509-ben csatlakozott a merész, de kegyetlen kalandor, Alonso de Ojeda expedíciójához. A venezuelai partvidékre mentek, a Pária-öbölbe, ahol gyöngyöt kerestek. Pizarro itt csatlakozott a partvidéken hajótörést szenvedő Balboa legénységéhez és részt vett 1513-ban a Panama-földszoros felfedezésében. Balboa így kijutott a Csendes-óceán partjára, amit ő Déli-tengernek nevezett el. A szintén törvénytelen hidalgo nemessel, (aki ráadásul katonaszökevény volt) Diego de Almagróval Panamából indultak el az El Dorado = Aranyország felkutatására. Első két expedíciójuk során csak az inka birodalom északi részéig jutottak el (1524-1525, 1526-1527), de értesültek a birodalomban dúló polgárháborúról.
Francisco Pizarro 1531-ben V. Károly engedélyével indította meg harmadik expedícióját, 185 emberrel és 27 lóval elindult a birodalom meghódítására.
Mikor Cajamarcába értek, a városban tartózkodott a polgárháborúból győztesként kikerülő, testvérét, Huascárt meggyilkoló inka, Atahuallpa. Az inka seregét a városon kívül hagyta, kevés kísérettel találkozóra ment Pizzaróékhoz, akik elfogták és az átadott arany ellenére is, végül megfojtották. Ezt követően hosszas és kemény ostrom során 1533-ra elfoglalták Cuscót.
Az inka birodalom meghódításának lépései