Szabványosítás (sztenderdizálás) és termékosztályozás
A termékek meghatározott kategóriákba sorolása jelentősen segíti a
kereskedelmi ügyletek létrejöttét. A minőségi kategóriák és azok jellemzői
valójában egy megállapodáson nyugszanak, amelyet a felek ismernek és
kölcsönösen elfogadnak. Ezzel megkönnyítik az egész marketing folyamat
működését. Ezek nélkül meglehetősen sok konfliktussal működne a rendszer, mert
a vevő és az eladó a termék minőségét illetően
sokszor nem egy nyelven beszélnek.
Ezért a szabványosítás mindenki számára fontos, a piaci szereplő azt
figyelembe tudja venni és képes igazodni hozzá. Ilyen esetekben nem kell a
terméket fizikálisan is megszemlélni, amikor a minőségét az eladó meghatározza.
Ugyanakkor a vevő is tisztában van azzal, ha első
osztályú kukoricát vásárol, hogy annak
milyen minőségi tulajdonságai vannak.
A mezőgazdasági termékek rendelkeznek szabványokkal és a kormányok részletesen leírják az egyes termék kategóriák minőségi jellemzőit. Ezzel együtt is nem minden élelmiszer termék esetében készültek minőségi kategóriák és valósult meg azok leírása.
Élelmiszer
minőségi kategóriák és szabványok
A minőség végül is egy szubjektív kategória, amely a termék hasznosságához, értékéhez és ahhoz a vágyhoz kapcsolódik, hogy mennyire szeretnénk megszerezni. A vásárló miden alkalommal ítéletet kíván mondani a termék minőségéről, jelezvén, hogy azok közül melyik számára a legmegfelelőbb. Az egyik fogyasztó a nagyszemű földiepret szereti a kissebbel szemben. Mások sok szemet szeretnének megenni, amikor 20 dkg primőr földiepret vásárolnak. Megint ások a zsírmentes sertés combbal szemben előnyben részesítik annak kissé zsírosabb változatát.
A mezőgazdasági termékek biológiai természetük következtében igen sokféle minőségben állíthatók elő. Ez vonatkozhat a méretre, ízre, zamatra, színre, eltarthatóságra, nedvességtartalomra, belső szerkezet rostosságára. Mivel a fogyasztók is különbözőek ezért előfordulhat, hogy két, minőségében különböző termék egyaránt vonzó lehet két különböző fogyasztónak.
Az élelmiszer minőségi szabványok lényegében azon általánosan elfogadott tulajdonság együttesek, amelyek a termékeket egymástól megkülönböztetik. Ne feledjük azonban, hogy a magasan feldolgozott, illetve kevésbé feldolgozott termékek közötti minőségi különbség nem azonos jellegű, mint pl. a burgonyán belül felállítható minőségi kategóriák közötti eltérés.
Az osztályozás a különböző tulajdonságú termékek egységes kategóriákba való besorolását jelenti. Hogy ez mennyire sikeres alapvetően attól függ, hogy mennyiben felel meg az eladó és a vevő preferenciáinak. A minőségi kategóriák felállítása a legtöbb problémát jelentő terület az élelmiszertermelés folyamatában.
A szabványosítás piaci hatásai
A termékek kölcsönösen elfogadott, egységes kategóriákba sorolása jelentősen segíti a piac működését. Azzal, hogy a minták segítségével leírható a farmer által eladásra kínált termék ez jelentős információt jelent a piaci résztvevőknek. Valójában a nagy tételben a tőzsdén kötött üzletek esetében is a szabványosítás lefektetett szabályai alapján járnak el az eladók és a vevők.
Az osztályozás egyidejűleg pl. csökkentheti a termékek minőségében bekövetkezett romlást azáltal, hogy a gyengébb minőségű darabokat kiválogatják a jobb minőségű termékek közül. Pl. az alma osztályozásánál a kisebb, illetve a sérült almák különválogatása, a nagyobb és egészségesebb alma magasabb áron való eladását teszi lehetővé. Ez azt is jelenti, hogy segíti a pontosabb ármeghatározást, mégpedig két oldalról. Egyrészt, a minőségi kategóriák egyfajta jelzést adnak a fogyasztónak, amelyek a termelőhöz visszajuttathatók, és ezáltal befolyásolják a termelői döntéseket. Másrészt, a minőségi kategóriák meghatározása ösztönzi a termelőket arra, hogy termelésük során igazodjanak a fogyasztói igényekhez. Ezáltal növelik esélyüket a sikeres termékértékesítésben.
A termékek osztályozása ezen túlmenően hozzájárul a feldolgozási költségek csökkentéséhez is. Pl. a szeszgyártáshoz megfelelő minőséget jelent a fáról lehullott, illetve a szedéskor megsérült gyümölcs. Ugyanakkor a fogyasztásra alkalmas alma magasabb áron adható el, mintha szeszgyártáshoz használnák fel. Ugyanígy a kenyérminőségű búza értékesítési ára felülmúlja a takarmánybúzáét. Az, hogy mikor minősítik a búzát takarmánybúzának, az a minőségi paramétereitől függ. A termékosztályozás szintén segítheti vagy akadályozhatja a mezőgazdasági termékek exportját. A nemzetközi szabványoknak megfelelő termékek külpiaci értékesítése jóval könnyebb, szemben azzal, amikor ezen követelményeknek nem tesznek eleget. Ez utóbbi esetben az is előfordulhat, hogy meghiusúl a termék exportja.
Az élelmiszerek minőségét a mindenkori kormányok kötelesek szabályozni, ahol a történelmileg kialakult és elfogadott szabályokat fenntartják és továbbfejlesztik. Új igények felmerülése esetén további jellemzők mérését is hozzárendelhetik az egyes minőségi kategóriákhoz. Gondoljuk csak arra, hogy az Európai Unióban az utóbbi időben különösen nagy hangsúlyt kapott az élelmiszerek minőségének a biztosítása. Olyan élelmiszerek, amelyek az emberi egészségre ártalmasak lehetnek, nem kerülhetnek be a kereskedelem csatornáiba. A kergemarhakór (BSE) csak még jobban ráirányította figyelmet erre a kérdésre. A közép-kelet európai országok EU csatlakozásával kapcsolatban ezt a kérdést folyamatosan hangsúlyozzák az EU szakemberei, amelyet nekünk meg kell szívlelni. Tulajdonképpen a fogyasztók fokozottabb védelméről van szó. A minőségi követelmény betartását segíti az eredet megjelölés, továbbá annak a rendszernek a kiépítése, amelynek segítségével meg lehet állapítani, hogy egy adott termék honnan származik és milyen feldolgozási csatornán ment végig és melyik kereskedő szállította az adott üzletbe. Így a minőségi károsodás keletkezésének helye jól meghatározható. A minőségileg nem megfelelő termék, az EU szabályok szerint nem, hogy más EU tagország piacára nem, de egyáltalán piacra sem kerülhetnek.
A szabványosítás és az osztályozás kritériumai
A szabványosítás célja, hogy a termelők és fogyasztók preferenciái találkozzanak. Egy olyan rendszer felállítása, amely minden igényt kielégít idealista próbálkozás. Az egyes mezőgazdasági termékek mind különböző problémákat vetnek fel. Mégis vannak szempontok, amelyek alapján a termékek egyfajta besorolása általánosan elfogadható eredményekhez vezet. Ezek lehetnek a következők:
1. A szabványnak rendelkezni kell azokkal a jellemzőkkel, amelyeket a használó fontosnak tart és ezeknek a jellemzőknek könnyen felismerhetőknek kell lenni.
2. A szabványoknak olyan tényezőkben kell testet ölteni, amelyek mérhetőek és megmagyarázhatóak.
3. Olyan tényezőkkel kell dolgozni, amelyek lehetővé teszik, hogy a szabványt minél többen elfogadják, megértsék. Olyan fogalmakat kell használni, amelyek könnyen érthetők.
4. A szabványoknak olyanoknak kell lenni, amelyek lehetővé teszik a piacra kerül teremékek jelentős részének a különböző kategóriákba sorolását.
5. A szabványosítási (sztenderdizálási) és osztályozási rendszernek elfogadható költségszint mellett kell megvalósulnia.
A szabványosítással és osztályozással kapcsolatban felmerülő problémás kérdések
A minőségi kategóriák felállítása.
Kérdés az, hogy mely termék tulajdonságok a legfontosabbak. Végül is az osztályozásnak olyan könnyen mérhető jellemzőkre kell épülnie, mint a szín, a méret, az alak stb. Ugyanakkor kritikák hangzanak el arról, hogy a jelenlegi rendszer nem eléggé megfelelően határozza meg a minőségi kategóriákat. Pl. a vakon végzett kísérletek esetében nem sikerült kimutatni a különböző minőségi kategóriák közötti különbséget. Az ízlések és a preferenciák nagyon is különbözőek, ezért az ilyen jellegű kritikák érthetők.
A problémák egy másik csoportja ahhoz kapcsolódik, hogy a minőségi kategóriák megfelelőek a kereskedőknek, de nem a fogyasztóknak. Ezzel összefüggésben valóban el kell mondani, hogy nagykereskedelmi szinten sokkal több minőségi kategóriával dolgoznak, mint a kiskereskedők.
A termék osztályozással összefüggő problémák
Bizonyos jellemzők könnyen mérhetők, mások kevésbé. Azt mondhatjuk, hogy minél inkább használunk mechanikus és objektív módszereket, annál inkább elfogadott a kapott eredmény. Gondot jelezhet, ha nem a teljes kínálatot lehet osztályozni, vagy ha maga az osztályozás károsodást idézhet elő a termékben. Pl. a dinnye édessége nagyon fontos a vevőnek, mégsem lehet minden dinnyét megkóstolni. Ugyancsak vita forrása lehet, hogy hány osztály kerüljön felállításra és milyen határértékekkel. Fontos azonban, hogy minden kategóriába a tényleges termésnek egy elfogadhatóan jelentős aránya essen bele.
Az élelmiszerosztályozási rendszerek alkalmazása
Az osztályozás a kereskedelmi tranzakcióknál fontosak és önkéntes alapon működnek. Nem minden termékre, így pl. a húsos szalonnára sincsenek felállított minőségi osztályok. Az is gondot vet fel, hogy a termék a feldolgozás folyamán minőségi osztályt vált. Sok mezőgazdasági termék romlandó, ezért nem automatikusan biztosított, hogy egy korábbi fázisban jóminőségű termék a folyamat végén is ugyanabba a kategóriában marad, hiszen a folyamat során a minőségi értékből veszíthet.
A mezőgazdasági termelő és az egységes osztályozás
Valójában a termelő-fogyasztó kapcsolat rendszerben a termelőnél lehet a leginkább hasznosítani az osztályozásból származó előnyöket. Ugyanakkor az is igaz, hogy osztályozással való értékesítés esetén nem minden farmer járna jól. Azért jegyezzük meg, hogy a magas minőségi értékkel rendelkező termékek kezelése általában költségigényesebb is. Az is többet követel a marketing csatornáktól, ha egy adott minőségű terméket egy konkrét fogyasztói csoporthoz kell eljuttatni. Igaz viszont, hogy az osztályozással növelhető a termékek bizonyos körének a minősége. Az iparban meghatározott szabványokhoz kell igazítani a termelést. Ha ez nem sikerül, akkor a terméket meg kell semmisíteni, vagy korrigálni kell. A mezőgazdaságban azonban a helyzet különböző. Ott a termelési folyamat ugyanazzal a termékkel nem megismételhető. Így annak minőségi feljavítására sincs lehetőség. Ugyanakkor mód van arra, hogy a technológia fejlesztésével a következő évi termelés során a termék minőségét megpróbálják feljavítani.
A marketing szervezetek számára az élelmiszerek osztályozása ugyancsak jelentős és sok segítséget ad. Hiszen az egyes felhasználók és értékesítők érdekei eltérőek lehetnek. Ezért a közösen elfogadott osztályba sorolás - a maguk minőségi jellemzőivel - lényegesen segíti a folyamatos kereskedést. Ezen osztályba sorolást szívesen használják azok a kiskereskedők is, akik nagy mennyiségben vásárolnak azonos terméket, de sok termelőtől. Ugyanakkor a nagykereskedők, illetve nagy volumenben csomagoló, elosztó szervezetek kevésbé lelkesek az ilyen kategóriák alkalmazásakor, mert az saját márkájú termékeik versenyképességét kedvezőtlenül érintheti.
A fogyasztók oldaláról nézve az mondható, hogy a fogyasztói termékek többnyire nem minőségi osztályonként kerülnek eladásra. Hiszen maga a fogyasztó nem sokat tud a minőségi jellemzőkről. Sokszor szembe találja magát a márkanevek és a minőségi követelmények okozta bizonytalan helyzettel. Éppen ezért a fogyasztói oldalon minőségi osztályozás fejlődése csak lassú lehet. Számos javaslat van azonban arra, hogy miképpen kellene ezen a helyzeten változtatni. A márkagyártók viszont ellene vannak az egységes címkézési rendszer szankcionálásának.
9.1. feladat. Mi a szabványosítás lényege és miért
fontos az? Mennyiben segíti a
szabványosítás a tőzsde munkáját?
9.2 feladat. Mennyiben érdeke a szabványosítás a
mezőgazdasági termelőnek, a feldolgozóipari vállalatoknak és a kereskedőknek?
Mutassa ki a különböző érdekeket és adjon rájuk rövid magyarázatot!