Nyolcadik tanulási egység

 

Kockázat menedzselés és árutőzsdék

A termékek raktározása, a kockázatviselés, a finanszírozás és a piaci működés segítése igen fontos marketing funkciók, amelyek ellátásában az árutőzsdék  jelentős segédeszközt jelenthetnek a piaci szereplők számára. Az áru tulajdonlásával kockázatok is járnak. Ez kétféle lehet. Az egyik a termék fizikai károsodásával a másik az áru értékvesztésével van összefüggésben. Ez utóbbi származhat a bekövetkezett minőségi romlásból, vagy egyszerűen a megváltozott piaci keresleti-kínálati viszonyok vezethetnek az ár csökkenéséhez.

            A termékek fizikai károsodása, tönkremenetele több tényező hatására is bekövetkezhet. Gondoljunk csak arra, hogy a mezőgazdasági termelés a természet feltételei mellett, azzal szoros kölcsönhatásban zajlik. A természet törvényeit azonban a mezőgazdasági termelő nem minden esetben tudja ellenőrzése alatt tartani. Egy késő tavaszi fagykár (mint, ami  2002-ben  hazánkban is volt) az évi gyümölcs termelés jelentős részét elpusztíthatja azáltal, hogy a virágzásban lévő fákon a virágok az erős fagyban elpusztulnak. Vagy egy tavaszi árvíz következtében a több napig víz alatt maradó növényzet levegő hiányában kipusztul. A nyári jégeső mindenfajta termést hozó kultúrában óriási károkat tud okozni. A száj- és körömfájás a sertéságazatban vezethet nagyszámú állat kényszervágáshoz. A kergemarhakór felbukkanása az ország húsmarha exportjának jelentős elvesztéséhez vezethet.

 

            A termék értékvesztésének  számos oka lehet. Ez származhat a fogyasztói preferenciák alakulásától. Pl. ugyanazért a termékért egy időpontban hajlandók vagyunk többet fizetni, mint más időpontban. Ugyan a viszonylag gyors fogyasztói preferencia változás az élelmiszerek esetében nem jellemező, de ez utóbbiaknál szintén megfigyelhetők olyan okok, amelyek erős áringadozáshoz vezetnek. Ilyen a termelésben bekövetkező jelentős terület és/vagy termésátlag növekedés, amely jelentős mértékben emelheti meg a kínálatot. Ez a termelőknek alacsonyabb eladási árat a feldolgozóknak és kereskedőknek olcsóbb árubeszerzést tesz lehetővé. Ennek ellenkezője esetén, amikor a termés nem nő, hanem jelentősen csökken a feldolgozók kénytelen magasabb árakat fizetni a vásárolt alapanyagokért. Ez növeli termékeik önköltségét és egyben csökkenti piaci versenyképességüket, vagyis kockázatot hordoz számukra. Kockázat származhat természetesen abból is, hogy nem rendelkezünk elegendő piaci információval. Nem oda ad el a termelő, ahol a legkedvezőbb árat kaphatja, vagy nem ott vásárol, ahol a legolcsóbban tehetné, csak azért mert nem eléggé tájékozott az igazi lehetőségekről. Persze kockázatot jelent a termelőnek az is, ha termékét előre („lábon”) eladja, és a szerződésben fix árat állapítanak meg, s a ténylegesen bekövetkező aktuális piaci ár ennél magasabb. Ha a fordítottja történik, akkor pedig a vásárló számára következett be a veszteség. Hogyan lehet az ilyen jellegű kockázatot mérsékelni és ezzel a piac működését kiegyensúlyozottabbá tenni. Ehhez meg kell röviden ismerkednünk a tőzsdével, pontosabban az árutőzsdék, kialakulásával és azon funkcióival, amelyek révén segítik a piaci szereplők tájékoztatását.

A középkori városokban voltak olyan helyek, amelyek kereskedelmi központként, mintegy áruelosztóként működtek. Ilyen volt Rómában a Fórum és Athénben az Agora. Az itt lebonyolított vásárok jelentős mértékben hozzájárultak a modern piacok létrejöttéhez, amelyek ma is működnek. Ezekben a központokban alkalmazott elvek lényegében fennmaradtak. Ez az önszabályozás és  a saját választott bírói testület, továbbá a formákba rendezett kereskedelmi gyakorlat.  Az angliai „Law Merchant’ szabálygyűjteményt a helyi hatóságok is elfogadták. Később ezt adaptálták az amerikai árutőzsdéknél.

A Chicago-i tőzsde a Chicago Board of Trade (CBOT)  1848-ban alakult, ez a világ legrégebbi  és egyben legnagyobb határidős árutőzsdéje. Egységes gabonakereskedelmi rendszerét 1865-ben kezdte el kidolgozni. Kidolgozták a tőzsde biztonságos működését segítő  u.n. alapletét rendszert, amelynek a tőzsdei elszámolásban van jelentős szerepe. Aki nyereséget könyvelhetett el a nap végén, az a tőzsdén hozzájuthatott nyereségéhez, és aki  veszteséggel zárta az üzletet annak pedig ezt az összeget be kellett fizetnie. Ha ezt nem tette meg, akkor  kereskedési jogait felfüggesztették és súlyosabb esetben a tőzsde tagjai közül kizárhatták. 1975-ben az új igények hatására a CBOT szélesítette termékkörét és bevezette az első pénzügyi határidős kontraktust (mennyiséget), ez a kormány által kiadott záloglevélen alapult. A CBOT non-profit szervezet, minden tagsági jogot magánszemélyek birtokolnak.  Mintegy  1400 teljes jogú tagja van.

A Chicago Mercantile Exchange elődjét a mezőgazdasági dolgozók egy csoportja hozta létre 1874-ben Chicago Produce Exchange (Chicagoi Terménytőzsde) néven. Ez a tőzsde olyan romlandó árukkal foglalkozott, mint a vaj, a tojás és a szárnyasok, illetve egyéb romlandó áruk. A tőzsde egy része 1898-ban kivált, önállósodott. Később 1919-ben szervezték ujjá a tőzsdét s kapta a jelenlegi elnevezését.

Európában a  határidős árupiacok  szintén megtalálhatók. A legnagyobbak  a London Interantional Financial Future and Options Exchange (LIFFE). International Petroleum Exchange (IPE), a London Metal Exchange (LME). Franciaországban az első határidős piacok 1885-ben jöttek létre. Kezdetben kifejezetten agrártermékre folyt a kereskedés. A Marh Terme International de France-t (MATIF) 1986-ban alapították kifejezetten pénzügyi kontraktusok kezelésére. Azóta ez a tőzsde a világ egyik legfejlettebb határidős és opciós tőzsdéje lett.

1997-ben négy amszterdami tőzsde egyesült Amsterdam Exchange néven. Hollandia másik határidős tőzsdéje az AEX Agricultural Exchange, amely jelenleg három termékkel kereskedik, úgy  mint burgonya és két élősertés. A német értéktőzsdét (Deutsche Ternminbörse (DTB) 1987-ben hozták létre. Spanyolországban első határidős tőzsdét, a Mercado de Futuros Financieros-t 1989-ben alapították.

Ázsiában a Tokyo-i (Tokyo International Financial Futures Exchange, TIFFE), a Singapore-i (Singapore International Monetary Exchange (SIMEX)  valamint a Sydney-i (The Sydney Futures Exchange (SFE) tőzsdék nevét  kell megemlíteni.

létrehozott Gabonacsarnok volt. A figyelem azonban csak a XIX század vége felé fordult a tőzsde felé. A tőzsde tagja lehetett mindenki, aki a 12 forintos évi jegyet kiváltotta. Később  a tőzsdére bejárókat két kategóriába osztották, mint tőzsdetagok és tőzsdelátogatók. 1948 előtt  számos áruféleségre kereskedhettek a tőzsdén. Így, többek között tőzsde termékek voltak a következők: Gabona (búza, rozs, árpa, kukorica, zab, köles), hüvelyes vetemények, olajmagok (repce, kendermag, lenmag, vadrepce), olajok,   olajpogácsák, disznózsír, liszt, cukor, bor, szeszes italok. Emellett értéküzleti szak is működik a tőzsdén.

A politikai rendszerváltáskor a Budapesti Árutőzsde  1989-ben jött létre. Az első tőzsdenap 1989. október 25-én volt. 1990-ben  megindult  a bróker képzés. 1990-től  Budapesti Gabonatőzsde, később Budapesti Árutőzsde nevet kapta.  1993-ban létrejött a pénzügyi szekciója. Jelenleg a már említett két (pénzügyi és gabona) szekció mellett működik a hús szekció is. A  tőzsde szervezetét az 1994. évi XXXIX törvény 11 paragrafusa határozza meg az alábbi szervezeti felépítéssel: közgyűlés, tőzsdetanács, felügyelő bizottság, bizottságok, tőzsdetitkárság és tőzsdei elszámolóház.

A határidős ügyletek három típusa különböztethető meg: azonnali (közvetlen) ügylet, határidős ügylet és opciós ügylet.

 

Az azonnali ügylet azt jelenti, hogy a felek a tőzsdén forgalmazott áruk adásvétele során  a szerződésben meghatározott időpontban  közvetlen fizikai áruszállításban állapodnak meg. A minőség, a mennyiség és egyéb szállítási feltételek a két fél megállapodása alapján rögzítettek. Ezen tényezők mindegyike befolyással van az árra.

A  forward (jövőbeni) ügylet. Ilyen  esetben az eladó megegyezik a vevővel, hogy  meghatározott minőségű és mennyiségű árut valamikor a jövőben le fog szállítani a vevőnek. Szolgáltatás  vagy termék leszállításáról szól a szerződés a jövőre vonatkozóan meghatározott áron. Szemben a határidős ügylettel a forward szerződések nem köttetnek a tőzsdén és nem is sztenderdizáltak. Ezek személyes szerződések. 

A határidős ügylet a tőzsdei elszámolóház vagy a törvény szerint megbízott  személy által előirt pénzügyi feltételek biztosítása és a tőzsde által meghatározott tőzsdei feltételek mellet jön létre azzal, hogy a szerződést a tőzsdei elszámolóház vagy a megbízott jogi személy nyilvántartásba veszi és visszaigazolja. Az így létrejött ügyletért mindkét féllel szemben  a tőzsdei elszámolóház vagy a megbízott jogi személy köteles szerződésszerüen helyt állni. A létrejött határidős ügyletek teljesítése történhet készpénzes vagy  áruszállítás útján.

Az opciós ügylet. Ha a tulajdonos másnak vételi jogot (opció) enged, a jogosult a dolgot egyoldalú nyilatkozattal megvásárolhatja. Az opció azért játszik fontos szerepet, mert  a tőzsde szereplői közül nem mindenki tudja, illetve akarja felvállalni  az elvben korlátlan árfolyam nyereséget-veszteséget.  Szükség volt egy olyan üzlettípusra, amelynél az adódó veszteség maximuma előre meghatározható. Ilyen ügylet az opció ügylet, amelynek két típusa van.  A vételi opció (call opció) határozott időre szól. Lejárata szerint lehet európai opció, amikor a meghatározott árut a meghatározott kötési árfolyamon egy meghatározott jövőbeni napon lehet megvásárolni. Az amerikai opció,  amikor az opciós jog egy szerződésben meghatározott időtartamon belül  gyakorolható. Eladási opció (put opció). Jellemzője, hogy az eladási jog vásárlója az opciós díj ellenében arra szerez jogosultságot, hogy az opció tárgyául szolgáló árut kötési áron adhassa el az opció kötelezettjének. Az eladási opció jog tehát  a klasszikus vételi jog tükörügylete. Ennek is van európai és  amerikai típusa. Eladási opciónál az opció kötelezettje egy meghatározott áru vonatkozásában vételi kötelezettséget vállal, az opció jogosultja azonban ezen opciós jogát csak abban az estben érvényesíti, ha a lejáratkori árfolyam alacsonyabb, mint a kötési ár, ellenkező esetben ugyanis veszteséget kellene elkönyvelnie.

Kettős opció: az opciós ügylet harmadik típusa.  Ilyenkor az opció jogosultja a kettős opciós díj megfizetésével egyidejűleg kerül eladói és vevői pozícióba. Ebben az esetben az opció kötelezettje vagylagos szolgáltatást köteles teljesíteni úgy, hogy a választás joga nem őt, hanem az opció jogosultját illeti meg. A két szolgáltatás közül az opció jogosultja a kötelezettől az opció tárgyának az eladását kérheti, ha az árfolyam emelkedik vagy az opció  tárgyának vételét kérheti, ha az árfolyam süllyed. Tehát az opció tulajdonosa vevőként vagy eladóként lép fel.

A tőzsdén kettős opciót a résztvevők olyankor vásárolnak, amikor az árfolyamok gyorsan változnak, és a változás mértéke jelentős. Ebben az esetben ugyanis mind az árfolyamok emelkedésével vagy csökkenésével nyereséget könyvelhetnek el, ha az árelmozdulás mértéke a kettős  opciós díjat meghaladja.

A tőzsdén lehet azonnali és jövőbeni üzletet kötni. A jövőre vonatkozó szerződés azt jelenti, hogy egy konkrét termék vonatkozásában ígéretek fogalmazódnak meg egy adott termékmennyiség eladására illetve megvételére.  Nem kerül sor a termék fizikai mozgatására, amikor az árban és az üzletben megállapodnak a felek. Amikor  a teljesítés esedékessé válik akkor egy ellen ügyletet kötnek. A  fizetéskor használt  ár az, amit az eredeti kötéskor megállapítottak. A jövőbeni  szerződés eladója garantálja  a termék szállítást az eredeti ár mellett és a vevő biztosítva van, hogy az adott hónapban és áron hozzájut a termékhez. Lényegében ezzel  a jövőbeni szerződések a jövőbeni árak meghatározásához adnak segítséget.

A hedge olyan tőzsdei ügylet, amit a fizikai áru üzlettel egy időben, azzal azonos mennyiségben, de ellentétes irányban kötnek a piaci árváltozásokból  eredő kockázat kivédésére. Két típusa van az eladási (short) hedge és a vételi (long) hedge. Az elméletileg tökéletes hedge az, amikor az egyik oldalon  elért nyereség éppen ellensúlyozza a másik ügyletben keletkezett veszteséget. Ez azonban egy non-profit szituációra vonatkozik, ami a legtöbb cég számára nem elég vonzó. A valóságban a hedgelés lényegében egyrészt kockázatkezelési, másrészt profitnövelési eszközként működik. Beszélhetünk  tárolási illetve a betakarítást megelőző időszakra vonatkozó hedgelésről

A határidős piacok szereplőinek célja az árfolyam biztosítás.  Vásárolnak vagy eladnak határidős kontraktusokat (termékenként a tőzsde által meghatározott mennyiségi egység)  kiküszöbölve a rizikót, ami az árváltozásból származik a fizikai piacon. A spekulánsok átvállalják a hedgelőktől azt a rizikót, amitől azok szeretnének megszabadulni. A spekulánsok  motiválója az elérhető profit, ők biztosítják a piac számára  a likviditást. Ilymódon lehetővé válik a hedgelők számára, hogy folyamatosan vásároljanak vagy eladjanak  határidős kontraktusokat.

Az árutőzsde túl azon, hogy üzletkötési lehetőségeket kínál azonnalra vagy egy  jövőbeni teljesítésre, fontos  információkat is közöl. Ez pedig a termékek árának várható alakulására vonatkozó információ. Ebből a szempontból a termelők tájékozódhatnak arról, hogy a tőzsdei termékek jövőbeni ára miképpen alakul és ezzel értékesítéssel vagy vásárlásaikkal kapcsolatos döntéseiket  jobban megalapozhatják. Különösen igaz ez akkor, ha a tőzsdei árfolyamok kiegyensúlyozottak és jelentős ingadozásoktól mentesek.

Forrás: Határidős piacok kézikönyve. (Szerk. dr.Varga Andrea). Budapest, Agroinform, 1998.

8.1. feladat. Ön letette a bróker vizsgát. Dolgozhat a Budapest  Árutőzsdén. Milyen típusú ügyleteket kötne szívesen? Írjon le egy két szituációt, amelyben  brókeri tevékenységét gyakorolná! 

 

8.2. feladat.  Ön szerint mire a jó a tőzsde?