I. TANULÁSI EGYSÉG
AZ EURÓPAI
UNIÓ FELÉPÍTÉSE
Az első tanulási egység
célja:
Az első tanulási egységet
nem véletlenül előzi meg a kronológiai áttekintés.
Az
időrendi összefoglalóval segítséget
szeretnénk nyújtani ahhoz, hogy
Tartalom
Az EU megalakulásáról szóló videót ITT tekinheti meg.
Az Európai Uniót a Maastrichti Szerződés / Európai Uniós Szerződés, EUSZ / hozta létre. A Szerződést Maastrichtban 1992. február 7-én írták alá, a ratifikációs eljárások miatt hatályba lépése csak 1993. november 1.-én történt meg. A szerződést előkészítő konferencián a Közösségek működésének felülvizsgálata mellett a hatáskörök kiterjesztésére is kísérletet tettek. Többféle javaslat közül végül a luxemburgi modell került bevezetésre, melynek lényege a többpilléres megoldás. Eszerint az Unió a korábbi Európai Közösségeknél szélesebb hatáskörökkel rendelkezik, de az új hatáskörök zömét nem adják át a Közösségek Bizottságának, hanem azokat a tagállamok közösen, alapvetően kormányközi alapon gyakorolják.
Az Európai Unió három pilléren nyugszik:
1.pillér |
2.pillér |
3.pillér |
EURÓPAI KÖZÖSSÉG |
KÖZÖS KÜL és BIZTONSÁGPOLITIKAI EGYÜTTMŰKÖDÉS |
BEL -és IGAZSÁGÜGYI EGYÜTTMŰKÖDÉS
|
Az első pillért
Alapvető különbség a
pillérek között az, hogy míg az első
pillér az ún. közösségi modellen nyugszik, a két másik pillér kormányközi együttműködésen alapul.
Az Európai
Közösségnek saját - sui generis - jogrendje van,
a második és harmadik pillérben a nemzetközi jog szabályai az
irányadók.
Az Európai Közösség jogi személy, az Európai Unió
ezzel szemben nem rendelkezik jogi személyiséggel.
A pillérek az Unió
működésének különböző kérdéseit ölelik át, bár tagadhatatlan, hogy vannak
átfedések. Egyszerűsítve a képet:
az 1.pillér a külgazdaságpolitikával,
a 2. pillér a nagypolitikával foglalkozik.
A két téma közötti átfedések és a két politika
közötti kölcsönös egymásrautaltság miatt az elhatárolás nem hermetikus, sőt
bizonyos esetekben nem is egyértelmű.
Az egyes pillérekben a döntéshozatal módja is eltér.
Míg az Európai Közösség a Bizottság szinte kizárólagos döntéskezdeményezési jogára épül,
addig ez a 2. pillérben nem kizárólagos, a 3. pillérben pedig kivételes.
A Tanács a
Közösségben egyre nagyobb számban hoz többségi határozatokat, ez a jogszabályok
alapján a 2. pillérben ritka, a 3.-ban pedig kizárt.
A Parlament
az 1. pillérben viszonylag komoly döntéshozatali jogokkal rendelkezik, a 2. és
3. pillérben a Parlamentnek csak tudomásszerzési jogosultsága van.
A Bíróság
hatásköre csak az első pillérre terjed ki, a második és harmadik pillérre nem.
A különbségek ellenére
jelentős hasonlóságok is vannak a
három pillér működésében. Ennek legfőbb oka, hogy a Maastrichti Szerződés a
Közösség intézményeinek hatáskörét terjesztette ki a két másik pillérre, akár attól eltérő módon
is. Az Unió a korábban a közösségi jog és politika határsávján működő Európai
Tanács irányítása alatt mozog, a Bizottság mindhárom pillérben lát el
feladatokat, a Tanács soros elnöke és a Tanácsban eljáró miniszterek mindhárom
pillérben ugyanazok, a COREPER, azaz az Állandó Képviselők Bizottsága és a
különböző munkacsoportok a Közösségen túl a második pillérre is kiterjesztették
hatáskörüket.
Maastricht a közösségi intézmények elnevezése körüli bonyodalmakat is
tisztázta. Az Uniós Szerződés értelmében az EK Tanácsának új elnevezése, az
Európai Unió Tanácsa. Maastricht nem változtatta meg a Bizottság nevét, ezért
továbbra is jogosan lehet használni az Európai Közösségek Bizottsága
elnevezést, röviden az Európai Bizottságot. Ugyancsak nem változott a Bíróság
neve, azaz maradt az Európai Közösségek Bírósága. A Római Szerződés által
létrehozott közgyűlés neve pedig továbbra is az 1987-ben hatályba lépett
Egységes Európai Okmány óta: Európai Parlament, melyet a maastrichti szerződés
megerősített. Az Uniós Szerződés közösségi fő intézménnyé emelte az Európai
Közösségek Számvevőszékét, elnevezését nem változtatta meg.
Az Európai Unió ma számos
területen él a tagországok által ráruházott hatalommal. Mindenekelőtt a közös
piacon és az agrárpolitikában, de kompetenciája kiterjed a kultúrára, az
oktatásra, a környezetvédelemre stb.
A Maastrichti Szerződés az
Európai Uniót három pillérre helyezte a különböző döntési folyamatok és a
„közösséggé válás" különböző fokai szerint. Ezért beszélhetünk erősen
integrált politikáról, melynek esetében a döntés a közösségi intézmények
kezében van (ilyen például a közös agrárpolitika), és kis mértékben integrált
politikáról, melynek esetében a tagországok nem ruházták át minden
jogosultságukat (közegészségügy, transz-európai hálózatok stb.) és végül
beszélhetünk kormányközi politikáról. Ilyen a közös kül- és biztonságpolitika
valamint a bel- és igazságügyi együttműködés, melyekben a tagországok megőrzik
szuverenitásukat.
A fenti politikák
mindegyikében különbözőek a döntési módok: a közös kül- és biztonságpolitika
terén az Európai Parlamentnek konzultációs joga van, míg az uniós költségvetést
elvetheti; a bel- és igazságügyi kérdésekben az Európai Unió Tanácsának
egyhangú szavazata szükséges, míg az áruk szabad mozgásának ügyében elég a
többségi szavazat. Az Európai Unió minden esetben a szubszidiaritás elvét
tartja szem előtt: csak akkor avatkozik be, amikor a közös fellépés
vitathatatlanul hatékonyabbnak bizonyul, mint egy vagy két tagország egyéni
akciója.
Az első pillért az Európai
Közösségek alkotják (Európai Gazdasági Közösség, Európai Szén- és Acélközösség,
Euratom), ez 17 területet ölel fel, melyek a közösségi intézmények hatáskörébe
tartoznak. A második pillért a közös kül- és biztonságpolitikai akciók
alkotják. Ez alapvetően kormányközi együttműködés, melyhez az Európai Bizottság
is hozzájárul, az Európai Parlamenttel pedig egyeztetni kell. A harmadik pillér
a bel- és igazságügy, ami ugyancsak kormányközi együttműködés eredménye.
Az első pillérhez tartozik
minden, közösségi intézménynek és eljárásnak alárendelt politika: az Európai
Bizottság javaslatot tesz, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Parlament
döntést hoz, jogvita esetén az Európai Bíróság illetékes.
A Közösségnek 17 területen
van eljárási joga: az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad
áramlása, a mezőgazdaság, közlekedés, piaci verseny, adóügy és jogharmonizáció,
gazdasági és pénzügyi politika, közös kereskedelempolitika, szociális politika,
oktatás, szakképzés, fiatalok helyzete, kultúra, közegészségügy,
fogyasztóvédelem, transz-európai hálózatok, ipar, kohézió, technológiai kutatás
és fejlesztés, környezetvédelem és fejlesztés terén. A nemzeti hatáskör
átruházásának mértéke közösségi hatáskörre a közösséggé válás vagy integráció
fokmérője, ami területenként változó.
Erősen integrált politika:
Kevésbé integrált politikák:
1992-ben a Maastrichti
Szerződés létrehozza az Európai Unió második pillérét jelentő közös kül- és
biztonságpolitikát. Ennek célja a béke fenntartása és a nemzetközi biztonság
megerősítése a tagországok közötti rendszeres kormányközi együttműködés
bevezetésével. Közös fellépést foganatosít (pl. humanitárius segélyszállítmány
Bosznia-Hercegovinának, Mostar város közigazgatása, közép-európai stabilitási
egyezmény). A döntéseket az Európai Unió Tanácsában ülésező külügyminiszterek
egyhangúan hozzák, a kiegészítő akciók ügyében minősített többséggel döntenek.
Az Amszterdami Szerződés
ezen felül közös akciókat és stratégiákat irányoz elő, melyek ügyében a Tanács
minősített többséggel dönt (vétójoga vagy tartózkodási lehetősége van annak a
tagországnak, amelyik úgy véli, hogy alapvető érdekeit sérti a döntés).
A Maastrichti Szerződés
által létrehozott harmadik pillér (bel- és igazságügyek) a közös érdekű
területeken kormányközi együttműködést vezet be az Európai Unió tagországai
között:
A második pillérhez
hasonlóan ez is lényegében kormányközi együttműködésen alapul.
Az Amszterdami Szerződés
részlegesen a Közösségbe integrálja a harmadik pillért, miközben az első pillér
hatáskörébe utalja a határellenőrzéssel, a menedékjoggal, a bevándorlással
kapcsolatos tevékenységeket, valamint a bírósági együttműködést polgári
ügyekben. Az így a Szerződésbe integrált Schengeni Egyezmény összefogja az
Európai Unió országait (Angliát, Írországot és Dániát kivéve, melyek
fenntartással éltek). A harmadik pillér rendőri, vámügyi és büntetőügyekben
ezentúl bírói együttműködésre korlátozódik.
Az Amszterdami Szerződés
bevezeti a megerősített együttműködés fogalmát. A megerősített együttműködés -
a pillérek saját eljárásaihoz alkalmazkodva - lehetővé teszi, hogy azok az
országok, amelyek kívánják, előrehaladottabb intézkedéseket hozzanak. A
tagországok azonban fontos nemzeti érdekből szembehelyezkedhetnek a másokkal
való együttműködéssel.
Az intézményekről részletesebben a továbbiakban
szólunk.
A tagállamok politikai és
gazdasági megfontolásból arra törekednek, hogy a Közösségek minél több
döntéshozó szervezetét tudják saját területükön. A tagállamok a kezdetektől
fogva szinte versenyeztek az EK szervekért. Ennek legfőbb okai a következők:
Érdemes megjegyezni, hogy a székhely vita már a
Montánunió megalakulásakor jellemző volt. Politikai vihart kavart és elvetették
azt a tervet, hogy egy Washington D.C.-hez hasonló szövetségi kerületet
hozzanak létre Saabrückenben. Ehelyett nemzeti rivalizálásra és az egyes
szervek nemzetek közötti elosztására került sor
A Montánunió felállításakor kettős székhellyel
működött a Közösség, amennyiben a Közgyűlés plénuma Strasbourgban, az összes
többi szerv Luxemburgban volt. A Római Szerződés a Tanácsot és a Bizottságot
Brüsszelbe, a közgyűlési bizottságokat és azok kiszolgáló apparátusát
Luxemburgba, a közgyűlés plénumát pedig Strasbourgba helyezte. Az államközi
viták és rivalizálások mellett és ellenére az Európai Unió székhelyei az
Európai Közösség székhelyeivel azonosak. Nézzük a legfontosabb szerveket:
|
Brüsszel |
Luxemburg |
Strasbourg |
Parlament |
kiegészítő részülésszakok; bizottsági ülések |
titkárság és annak ügyosztályai; EP titkársága |
plenáris ülés |
Tanács |
rendes ülések |
áprilisi, júniusi, októberi ülések |
|
Bizottság |
székhely |
Bizonyos ügyosztályok |
|
Bíróság |
|
Székhely |
|
Elsőfokú Bíróság |
|
Székhely |
|
Számvevőszék |
|
Székhely |
|
Gazdasági és Szociális Bizottság |
székhely |
|
|
Európai Beruházási Bank |
|
Székhely |
|
Régiók Bizottsága |
székhely |
|
|
Itt jegyezzük meg, hogy az Európai Uniónak
hivatalosan 5 fő szerve van: a Tanács, Bizottság, a Parlament, a Bíróság és a
Számvevőszék. Nem fő, de fontos szervei: a Gazdasági és Szociális Bizottság, a
Régiók Bizottsága, az Európai Központi Bank, az Európai Beruházási Bank illetve
mindazok az intézmények, amelyek a Közösség érdekeit szolgálják Ismerjünk meg
néhányat ezek közül is.
Egyéb közösségi intézmények székhelyei:
Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javítására |
DUBLIN |
Állat- és Növényegészségügyi Ellenőrző Hivatal |
DUBLIN |
Európai Környezetvédelmi Ügynökség |
KOPPENHÁGA |
Európai Rendőrség (Europol) |
HÁGA |
Európai Központi Bank |
FRANKFURT |
Európai Képzési Alapítvány |
TORINO |
Európai Munkaegészségügyi és biztonsági együttműködés |
BILBAO |
Európai Kábítószerügyi Ellenőrző Központ |
LISSZABON |
Egységes Belső Piaci Harmonizációs Hivatal |
ALICANTE |
Európai Szakképzésfejlesztési Központ |
THESSZALONIKI |
Eurostat és Kiadóhivatal |
BRÜSSZEL |
Az 1992.decemberi edinburghi csúcstalálkozón a
tagállamok az Unió szerveinek még fokozottabb elosztásában állapodtak meg.
Elfogadták, hogy a további, újonnan keletkező uniós intézmények elhelyezésénél
figyelembe veszik, hogy az 1992-es elosztásnál bizonyos tagállamok kedvezményekhez
jutottak, és ennek alapján előnyben részesítik azokat az államokat, amelyek
területén nincsenek EK szervek.
I. / 1. Gyakorló feladat: Próbálja meg a vaktérképen bejelölni piros ponttal az Európai Unió székhelyeit!
A közhiedelemmel ellentétben az Uniónak nincsen egy
vagy két közös, hivatalos nyelve. Az Európai
Uniónak a mindenkori tagállamok nyelvei a hivatalos nyelvei. Ez azt
jelenti, hogy a jelenleg 15 tagot számláló Uniónak
- a nyelvazonosság miatt- 11 hivatalos
nyelve van.
Ezek a következők: angol, dán, finn, francia, görög, holland, német, olasz, portugál,
spanyol, svéd.
Ez olyan fordítási terhet ró
a Közösségre, ami gyakorlatilag kizárttá teszi, hogy az újabb csatlakozási
fordulóban változatlanul, az összes, akár 20-nál is több tagállam nyelvét
minden vonatkozásban egyenértékűen használni lehessen. Már most is vannak jelei
annak, hogy bizonyos területeken, bizonyos kérdésekben az eddigi hivatalos
nyelvek sem egyenrangúak, hiszen a Bíróság munkájában és az un. COREU-távíratokban
a francia a munkanyelv.
Tagadhatatlan, hogy a hivatalos 11 nyelv közül a francia, az angol és a német
foglal el kitüntetett szerepet, az alacsonyabb szintű tanácskozásokon ezek a
nyelvek a munkanyelvek, de egyelőre a státuszuk még azonos a többi nyelvvel.
Akár történik változás, egyszerűsítés a nyelvet illetően, - pl. közös
munkanyelv, munkanyelvek kijelölésével- akár nem, az biztos, hogy a Közösség Hivatalos Lapját, vagy más
fordításban a Közösség Hivatalos
Közlönyét, amelyben a legfontosabb információk, jelentések, stb. vannak,
továbbra is valamennyi nyelven meg kell
jelentetni. Ezek után talán nem véletlen és érthető, hogy az Unió
adminisztratív személyzetének legnagyobb létszámát a fordítók, tolmácsok adják.
Egyes felmérések szerint az EU alkalmazottainak
több mint ötöde fordító vagy tolmács.
A közösségi polgárjog kialakítása már régóta foglalkoztatta a tagállamokat. Gondoljunk csak az 1974-es Adonnino-bizottság jelentésére, amely a hivatalviselési és a tartózkodási jog kiszélesítéséről szólt, vagy az un.Tindemans jelentésre, amely felvetette a közös útlevelet, az aktív és passzív választójogot, ill. a jogot a közhivatal vállalására egy másik tagállamban. A közösségi polgárjogot, amely az Európai Unió minden polgárát megilleti a Mastrichti Szerződés alapította meg.
Az Európai Unióról szóló
1992-es Maastrichtban aláírt szerződés határozza meg először az „Európai Unió polgára" fogalmat.
Mint ahogy az államhoz is kapcsolódik a polgárság fogalma, úgy az európai
polgárság az Európai Unió és polgára közötti viszonyt jelöli. Erre a viszonyra
jogok, kötelességek és a politikai életben való részvétel jellemző. Ez lehetővé
teszi a polgár számára, hogy jobban azonosuljon az Európai Unióval, és európai
öntudatra tegyen szert.
A Maastrichti Szerződés 8. paragrafusának értelmében minden olyan személy polgára az Európai Uniónak, aki állampolgársággal rendelkezik egy tagországban. Ez utóbbit az adott ország rendelkezései döntik el. A nemzeti polgárstátuszt kiteljesítő európai polgári státusz a tagországok polgáraiéhoz hozzáadódó jogok és kötelességek összessége. Az európai polgári státusz - a nemzeti polgári státusztól eltérően - mindmáig nem támaszt követelményeket az Európai Unió polgáraival szemben.
Az 1999. május 1-jén életbe
lépett Amszterdami Szerződés
Az alapvető jogok
Minden ember alapvető jogainak tiszteletben tartása - akár az Unió polgára, akár
külföldi - az Európai Unió által védett
demokratikus értékek lényege. Ezt az Uniónak és polgárainak tiszteletben
kell tartania, a nemzeti bíróságoknak és az Európai Bíróságnak pedig be kell
tartatnia. Ha egy tagállam ezeket súlyosan és rendszeresen megszegi, akkor az
Unió politikai vagy gazdasági szankciókat vezethet be ellene. Egy olyan ország sem léphet be az Európai Unióba, amelyik nem tartja
tiszteletben ezeket az alapvető jogokat.
Az európai intézményeknek tehát minden tevékenységükkel elő kell segíteniük a nemi, faji, etnikai,
vallási, fogyatékosság, életkor vagy nemi érdeklődés szerinti kirekesztés
elleni küzdelmet:
Minden polgárnak joga van bíróhoz fordulni az európai jog betartatása
érdekében. Esettől
függően nemzeti bírósághoz vagy az Európai Közösségek Bíróságához. Az európai ombudsmanhoz is nyújthat be
panaszt európai intézmény nem megfelelő eljárása ellen.
Kitágult élettér
Az Európai Unió polgári
státusza új jogokat jelent a tagállamok lakói számára és
fokozza érdekeik védelmét.
Joguk van:
Az Európai Bizottság, mint az Alapszerződések őre ügyel az európai polgári státusz helyes alkalmazására, valamint rendszeres jelentést készít az elért eredményekről és a felmerülő problémákról.
A Mastichti Szerződés 8A cikke
rögzíti az Unió területén való mozgás és
letelepedés szabadságát. A 8B
cikk a tagállamok polgárainak megadja a lakóhelyük szerinti tagállamban az
önkormányzati választásokon az aktív és
passzív választójogot, és ezeket a jogokat az Európai Parlamenti
választások során is biztosítja. A 8C cikk a diplomáciai és konzuli védelem kérdésével foglalkozik, amely
szerint aki egy olyan tagállamnak az állampolgára, amely egy harmadik
tagállamban nincs képviselve, diplomáciai ill. konzuli védelmet kaphat valamely
más tagállamtól, annak állampolgáraival azonos feltételek mellett. Az Unió
polgárai beadvánnyal fordulhatnak az Európai Parlamenthez. Ezen kívül a
Parlament kinevez egy ombudsmant, aki az uniós polgárok által a Közösség
adminisztrációjára vonatkozó panaszokkal foglalkozik.
A közösségi polgárjog az egyént a szupranacionális
integrációhoz kapcsoló speciális viszonyt tükröző jogok összessége, amelyek
élvezete semmilyen tekintetben sem helyettesítheti az állampolgárságot. Sőt. A
helyzet éppen fordítva van. Az Európai
Unió tagállamaihoz fűződő állampolgárság
megléte előfeltétele a közösségi polgárjognak. Csak az lehet az Unió polgára, aki az Unió valamelyik
tagállamában állampolgársággal bír. Ezért a közösségi polgárjog legfőbb
jellemzője a járulékosság, azaz a tagállami állampolgársági jogviszony egyben
közösségi polgárjogot is von maga után. A közösségi polgárjog a szabad mozgás
és tartózkodás megerősítésével az integráció alapvető feltételét biztosítja.
Ugyanakkor a közösségi polgárjog azt is jelenti, hogy a tagállamok kölcsönösen
kiterjesztik a saját állampolgáraikat megillető jogok bizonyos körét a másik
tagállam állampolgáraira, ilyen a választójog.
Ellenőrző feladat: Mi a véleménye? Létezik tökéletes európai polgár? Ha igen,
akkor valóban
ilyen? Ha nem, miért? Ön hogyan
értelmezi ezt a rajzot! Kíváncsiak vagyunk a véleményére, önből mit vált ki a
kép látványa! (1-2 oldal terjedelemben)
Az egyik olyan módszer arra,
hogy az emberek egy olyan összetett politikai szerveződéssel azonosulni
tudjanak, mint Európa és az Európai Unió, a jelképek használata./ European
symbols/ 1986 óta az Európai Közösségek az Európa Tanács által 1955-ben
elfogadott zászlót használják, amely
kék háttéren 12 arany csillagból álló kört ábrázol. A csillagok száma nem a
tagállamok számára utal, hanem a teljességet, a tökélyt jelképezi, azaz a
csillagok az egység jeleként alkotnak kört. Az Európai Közösségek zászlaja az
Európai Unió hivatalos zászlajává vált. Emellett a tagországok megőrzik saját
zászlójukat.
Zászló
A zászlóról és a himnuszról szóló videót ITT nézheti meg.
Az Európai Uniónak himnusza is van. Az Európai Unió
állam-és kormányfői az Európai Tanács 1985-ös milánói ülésén fogadták el Beethoven kilencedik szimfóniájának Örömódáját az Unió Himnuszaként. Emellett minden tagország megőrzi saját nemzeti
himnuszát.
Az Európai Unió által
használt más jelképek az európai díjak,
a belső határokon vámpecsétek helyett használt európai jel, az európai
útlevél, az egységes vezetői
engedély, és május 9-én az Európa-nap.
1950. Május 9-én Robert Schuman francia külügyminiszter és Jean Monnet, az
akkori Francia Tervintézet vezetője javasolták az I. és II. világháborúban
egymás ellen harcoló európai országoknak, hogy szén- és acéltermelésüket vonják
közös irányítás alá más európai országok felé is nyitott szervezet keretein
belül. Ez a nyilatkozat indította el útjára a Montánunió megalakítását, az
európai integráció létrehozását.
Tulajdonképpen a jelképek közé sorolhatjuk az
egységes európai valutát, az eurót is.
Az egységes valutát 1999. január 1-én vezették be, az euró bankjegyek és érmék
2002. január 1-én kerültek forgalomba. Az euró
logót a görög epszilon (ez a kultúra az európai civilizáció közös bölcsője)
és az Európa szó első betűje nyomán alkották meg. A két párhuzamos vonal az
euró stabilitását jelképezi.
Ellenőrző feladat: Milyen változásokat hozott a Maastrichti Szerződés az
európai integrációban? Mennyiben más, mennyiben új a három pillérre épülő Unió
modellje az európai integráció korábbi szakaszától? Próbálja meg összegezni az
Európai Unió lényegét! (3-4 oldal terjedelemben)