VI. TANULÁSI EGYSÉG

 KÖZÖSSÉGI INTÉZMÉNYEK

 

 

A VI. tanulási egységben Ön ismereteket szerezhet

 

• az Európai Unió néhány szervéről,
• fő szervnek minősülő Számvevőszékről,
• két tanácsadó szervről,
• két bankról.

 A tanulási egység célja:

 

• megismerkedni azokkal az intézményekkel, amelyek az Unió, és ezen belül a Közösség fő szerveinek munkáját segítik, tanácsokkal látják el, vagy éppen ellenőrzik, avagy pénzügyi források biztosításával járulnak hozzá a működéséhez.

 

Tartalom:      

 

1. A Számvevőszék fő feladatai
2. A Számvevőszék tevékenységének hatóköre
3. Összetétele és működése
4. Az Európai Központi Bank feladata
5. Az EKB felépítése, munkacsoportjai
6. A Gazdasági és Szociális Bizottság funkciója és struktúrája
7. Tisztségviselők és szekciók a GSZB-ben
8. A Régiók Bizottsága megalakításának körülményei
9. A Régiók Bizottsága feladata és összetétele
10. Az Európai Beruházási Bank tevékenységi köre
11. A Bank igazgatási struktúrája

Az intézményekről szóló videót ITT tekintheti meg.

 

            A Számvevőszék (Court of Auditors)

Az Európai Közösségek Számvevőszéke

Az Európai Számvevőszéket a Brüsszeli Szerződés hozta létre 1975. július 22-én. 1977 októberében kezdte meg működését, és a Maastrichti Szerződés életbe lépésével, 1993. november 1-jén európai intézményi rangra emelkedett.

Ez a független intézmény ellenőrzi:

• az Európai Unió és intézményei (Európai Bizottság; Európai Parlament; Európai Unió Tanácsa),
• szervei (ügynökségek, alapítványok, intézetek; megfigyelők)
• és az európai segélyekből részesülők pénzügyeit.

A Számvevőszék az Európai Uniónak olyan külső ellenőrző szerve, amely különbözik az intézményeken belüli pénzügyi felelősöktől.

A Számvevőszék megvizsgálja a bevételi és kiadási számlák törvényességét és szabályosságát, megbizonyosodik a pénzügyek megfelelő intézéséről, és ezáltal lehetővé teszi, hogy az Európai Parlament felmentvényt adjon a Bizottságnak a költségvetés elkészítésére.

A Számvevőszék jelentései nyomást gyakorolhatnak az intézményekre és az adminisztratív szervekre a pénzügyi alapok megfelelő kezelése érdekében.

Az európai programok irányításával és végrehajtásával megbízott személyzet elsődlegesen felel a szabálytalanságok megelőzéséért, kiderítéséért és felkutatásáért. Ha a Számvevőszék hiányt, szabálytalanságot és potenciális csalást észlel, azt az illetékes hatóságnak vagy szervnek tudomására hozza, amelyek azután ennek megfelelően járnak el. Továbbá jelzi a sérülékeny rendszerek és eljárások elégtelenségeit, melyek egy adott probléma okozói voltak.

 

Tevékenységi körök

Az Európai Számvevőszék ellenőrzi az Unió pénzügyeit és jelzi azokat a területeket, amelyeken az ügyvezetés javítása érdekében kényes intézkedéseket kell hozni.

A szerződés előírja, hogy az Európai Számvevőszék segítse az Európai Parlamentnek és az Európai Unió Tanácsának a költségvetés elkészítését ellenőrző munkáját. Ez a segítségnyújtás elsősorban a költségvetés elfogadási eljárásából áll. A Számvevőszék elnöke minden év novemberében felolvassa jelentését az Európai Parlamentnek, ami alapvető fontosságú a Bizottság felmentvényének engedélyezésével kapcsolatos parlamenti döntésben.

Az Európai Számvevőszék továbbá nyilatkozatban biztosítja az Európai Unió Tanácsát és az Európai Parlamentet a számlák megbízhatósága felől, valamint a mögöttük lévő pénzügyi műveletek törvényességéről és szabályosságáról. A garancianyilatkozat az elfogadási eljárás fontos eleme, mivel általánosan biztosítja az európai adófizetőket arról, hogy pénzüket megfelelő módon használták fel.

A Számvevőszéknek joga van ahhoz, hogy egyes kérdésekben külön jelentésben tegye közzé észrevételeit. Ezen kívül más intézmények saját kérdéseikben kikérhetik az Európai Számvevőszék véleményét.

Kötelező kikérni az Európai Számvevőszék véleményét pénzügyi jellegű törvényi rendelkezések elfogadása előtt, különös tekintettel a pénzügyi szabályokra és saját pénzügyi források felhasználására.

Az Európai Számvevőszék éves vagy rendkívüli jelentésében szereplő észrevételeire a Bizottság vagy más érintett intézmény ad választ, melyben eljárását indokolja. A Számvevőszék végleges észrevételének kialakítása előtt figyelembe veszi ezeket a válaszokat.

 

Működés

Az Európai Unió Számvevőszéke tagországonként egy, összesen 15 tagból áll. Az 1993. december 10.-11.-ei brüsszeli Európai Tanács-ülés megerősítette ezt az elvet és úgy határozott, hogy a Számvevőszék tagjainak száma újabb országok európai uniós csatlakozásának megfelelően nőni fog.

A tagokat 6 éves (megújítható) időszakra nevezi ki az Európai Unió Tanácsa, miután egyhangú döntést hozott és konzultált az Európai Parlamenttel.

Olyan személyeket választanak ki, akik hazájukban is külső ellenőrző intézmény dolgozói, volt dolgozói, vagy akik erre a feladatra megfelelő képesítéssel rendelkeznek.

 Három elvárásnak kell megfelelniük:

• hozzáértés,
• függetlenség minden kormánytól vagy szervezettől,
• teljes munkaidős tevékenység.

Megbízatásuk ideje alatt az Európai Számvevőszék tagjai nem folytathatnak más, fizetett vagy ingyenes szakmai tevékenységet.

Az Európai Számvevőszék elnöke (1999. január 18. óta Jan O. Karlsson) - akit kollégái választanak meg három éves (megújítható) időtartamra -

• ügyel a Számvevőszék szolgálatainak megfelelő működésére és tevékenységének zavarta­lanságára,
• képviseli a Számvevőszéket más európai intézmények és a nemzeti számvevőszékek felé.

Önrendelkező szerveződés lévén az Európai Számvevőszéknek saját belső szabályzata van. Az ellenőrzési feladatok ellátása érdekében könyvvizsgáló csoportok alakultak, melyek tagjai felosztották egymás között a szakterületeket, és akiknek elsődleges feladata a Számvevőszék tanácskozásainak előkészítése.

A kollegiális jelleg megőrzése megköveteli, hogy a Számvevőszék döntsön arról, mi legyen a folytatása az ellenőrzésekből származó észrevételeknek, és fogadja el az éves jelentéseket, a különleges jelentéseket vagy a véleményeket.

A Számvevőszék azt vizsgálja, hogy

• minden bevételt beszedtek-e, hogy 
• minden felmerült kiadást törvényesen és szabályosan eszközöltek-e, és hogy
• a pénzgazdálkodás megbízható-e.

A revízió alapját a közösségi intézmények által beterjesztett nyilvántartások képezik, vagy pedig azok a könyvvizsgálók nyújtják, akiket a helyszínre küldenek a közösségi finanszírozásban részesülő intézményekhez, kormányokhoz vagy szervezetekhez.

Számvizsgálatot nemcsak uniós tagállamokban, hanem azon kívüli országokban is joga van folytatni, amennyiben közösségi segélyt kapnak. Ilyenek pl. az ACP-államok (afrikai, karibi és csendes-óceáni államok), amelyek támogatásban részesülnek az Európai Fejlesztési Alapból vagy a csatlakozásra készülő közép-és kelet-európai országok.

A Számvevőszék számvizsgáló munkájának megállapításait az Európai Közösségek Hivatalos Közlönyében (Official Journal of the European Communities) teszik közzé éves jelentés formájában. Ezen túlmenően a Számvevőszék bármikor külön jelentésben közzéteheti megállapításait.

Az összes alkalmazott (állandó és időszakos) száma az összes szakmai kategóriát figyelembe véve körülbelül 500 fő.

Az Európai Számvevőszék székhelye Luxemburgban van.

 

Összegzés: Az Európai Számvevőszék a Maastrichti Szerződéssel vált az Európai Unió fő intézményévé. Tagállamonként egy-egy tagja van a testületnek, akiket a Tanács egyhangú szavazata alapján a Parlamenttel történt konzultációt követően neveznek ki hatéves időtartamra. A Számvevőszék évente közzétett jelentése alapján dönt az Európai Parlament az előző évi költségvetés végrehajtásának elfogadásáról. A testület az elszámolás helyességéről nyilatkozik, de egyben véleményt is mond a Közösség gazdálkodásának ésszerűségéről.

A Számvevőszék funkciója egyrészt könyvvizsgálat, amikor a Közösség bevételeit és kiadásait ellenőrzi, másrészt tanácsadás, amennyiben a Közösség pénzügyi és költségvetési jogalkotásának előkészítésében is részt vesz.

 

Európai Központi Bank (European Central Bank ECB)

 

Az ECB feladata

Az egységes valuta bevezetését megszervező, frankfurti székhelyű Európai Központi Bank (ECB), amelyet a Maastrichti Szerződés hozott létre, az Európai Unió legfiatalabb intézménye.

Alapfeladata:

• az árak stabilitásának fenn­tartása.
• meghatározza és bevezeti az egységes valutapolitikát.
• kezeli a pénzügyi tartalékokat és
• irányítja a valuta­üzleteket.

Az ECB a nemzeti jegybankokkal együtt alkotja az európai jegybankok rendszerét, amely a

• pénzügyi politika meg­valósításáért,
• a fizetési rendszerek megfelelő működéséért,
• a hitelintézetek ellenőrzéséért, valamint
• a pénzügyi rend­szerek stabilitásáért felel.

A valutaüzletek általános irányítása az európai jegybankok rendszerének a feladata.

Az ECB-t előkészítő Európai Monetáris Intézet (EMI) 1998 júniusában megszűnt. Az ECB-nek 6 hónap állt rendelkezésére az euró bevezetése előtt, hogy megerősítse az Európai Monetáris Intézet által létrehozott jogi és működési kereteket, meghozzon függőben lévő döntéseket és tesztelje az informatikai rendszereket.

Működés

A ECB-t és az európai jegybankrendszert más közösségi intézmények független szervei és nemzeti hatóságok irányítják:

• a Kormányzók Tanácsa,
• az Igazgatóság és az
• Általános Tanács.

~ A Kormányzók Tanácsában a nemzeti jegybankok kormányzói és az Igazgatóság tagjai üléseznek. Ez a legfőbb döntéshozó szerv, amely rögzíti a kamatlábakat és meghatározza a pénzügyi célkitűzéseket.

~ Az Igazgatóság egy elnökből, egy alelnökből és négy másik tagból áll, akiket a pénzügyminisztereik ajánlása alapján az állam- és kormányfők jelölnek ki, miután konzultáltak az Európai Parlamenttel és a Kormányzók Tanácsával. Az Igazgatóság tagjainak megbízása egyszeri 8 évre szól. Az első, 1998 májusában kinevezett Igazgatóság tagjainak megbízása kivételesen eltérő hosszúságú: 8 éves a holland Wim Duisenberg elnöké, 4 éves a francia Christian Noyer alelnöké. Az Igazgatóság többi tagja és mandátumaik: a német Otmar Issing (8 év), az olasz Padoa Schioppa (7 év), a spanyol Eugenio Domingo (6 év) és a finn Sirkka Hamalainen (5 év). Az Igazgatóság végrehajtja a Kormányzók Tanácsa által meghatározott pénzügyi politikát és megadja a szükséges utasításokat a nemzeti jegybankoknak.

~ Az Európai Unió minden jegybankjának kormányzója tagja az Általános Tanácsnak attól függetlenül, hogy ezek az országok bevezetik az egységes valutát vagy sem. Feladata, hogy az eurózónában hozott döntésekhez kapcsolja azokat a tagországokat, amelyek még nem vesznek részt a gazdasági és pénzügyi unióban.

Az ECB a nemzeti jegybankok által befizetett tőkével rendelkezik, ezeket az összegeket az Európai Unió országai GDP-jükkel és lakosaik számával arányosan fizetik be.

 

Tevékenység

Az ECB elsődleges célja az árak stabilitásának fenntartása, melyet maximum 2 százalékos fogyasztói áremelésben határoztak meg. Az ECB ügyel a valutamennyiség növekedésére (4 százalékos rögzített alapárfolyam 1999-ben).

A pénzügyi politika oszthatatlan:

~ a pénzügyi politika meghatározásának központi felelőssége a Kormányzói Tanácsra és az Igazgatóságra hárul;

~ a döntést föderálisan hozzák: a Tanácsban a nemzeti jegybankok kormányzói fejenként egy szavazattal rendelkeznek;

~ a döntéshozó szervek függetlensége mind az ECB szintjén, mind a nemzeti jegybankok szintjén jogilag garantált;

~ az ECB feladata áttekinthető: az Európai Unió Tanácsának és az Európai Bizottságnak az elnöke szavazati jog nélkül vesz részt a Kormányzói Tanács ülésein. Ezzel párhuzamosan az ECB elnökét is meghívják a Tanács üléseire, amikor az európai jegybankok rendszerének célkitűzéseiről vagy feladatairól van szó. Az ECB éves jelentést készít tevékenységéről. Az Igazgatóság tagjainak kinevezésekor az Európai Parlament véleményét is kikérik.

A végrehajtás a szubszidiaritás elvének megfelelően decentralizált:

~ a nemzeti jegybankok készítik elő és hajtják végre a pénzügyi politikai döntéseket;

~ a nemzeti jegybankok az ECB által meghatározott tevékenységektől eltérőeket is folytathatnak, amennyiben azok nem keresztezik a jegybankrendszer céljait és feladatait.

 

Gazdasági és Szociális Bizottság (Economic and Social Commitee, ECOSOC)



A Gazdasági és Szociális Bizottságot ( Economic and Social Commitee - ESC) az Európai Gazdasági Közösséget megalapító 1957.évi Római Szerződés keretében hozták létre, önálló intézményként, tanácsadói státusszal.

A RSZ 198.cikke határozza meg azokat a témaköröket, amelyek tekintetében a Bizottság és a Tanács döntés előtt köteles konzultálni a GSZB-vel. A fenti témák a mezőgazdaság, a közlekedés és a szociálpolitika.

Az Egységes Okmány az alkalmazási kört kibővítette a környezet, az egységes piac, a kohézió, valamint a kutatás és fejlesztéssel kapcsolatos kérdésekkel.

A Maastrichti Szerződés újabb területeket jelölt ki konzultációra, ezek a következők

uniós állampolgársági kérdések, közegészségügy, fogyasztóvédelem, transzeurópai hálózatok, kohéziós és regionális alapok, oktatás, szakképzés, iparpolitika, gazdasági és szociális kohézió.

Az Amszterdami Szerződés nemcsak a konzultációs területeket bővítette a foglalkoztatással, a fogyasztói egészségvédelemmel, a környezetvédelemmel és az esélyegyenlőség kérdésköreivel, hanem a Bizottság és a Tanács mellett az Európai Parlamentre is kiterjesztette konzultációs jogát.

A GSZB tanácsadó, konzultatív testület. Állásfoglalása nem kötelező érvényű, azaz az érintett uniós testületek saját belátásuk szerint hasznosíthatják. A GSZB-vel kötelező konzultálni a fenti témakörökben, ezenkívül a GSZB saját kezdeményezésre bármely az Uniót érintő kérdésben véleményt nyilváníthat, de ajánlásait nem kötelező figyelembe venni. A testület a véleményét az EU Hivatalos Közlönyében az érdekcsoportok és érdekképviseletek nyomásgyakorlásának eszközeként nyilvánosságra is hozza.

A Gazdasági és Szociális Bizottság a gazdasági és szociális tevékenységet végzők különböző kategóriáinak képviselőiből álló testület. Ennek alapján három elkülönült munkacsoportról, munkaadók, munkavállalók és egyéb érdekcsoportokról beszélhetünk.

I.          munkacsoport: az ipar, a nagy- és kiskereskedelem, a közlekedés, a bankszektor, a biztosítók, valamint a mezőgazdaság magán- és állami szektorának munkaadói érdekeit képviseli és juttatja kifejezésre. Ez a csoport munkakapcsolatban áll a tagországokban működő szakmai szövetségekkel, azok közösségi szintű szervezeteivel, az európai nagyipar képviseletét ellátó UNICE-vel, az európai kamarák szövetségével (Eurochambers), az állami tulajdonú gazdasági szervezetek fórumával (CEEP), az európai nagykereskedők és külkereskedők szövetségével (FEWITA), a kiskereskedők egyesületeinek (CECD, CLD), valamint az élelmiszer-kereskedők szövetségével(CELCAA).

II.        munkacsoport: képviseli a szakmák munkavállalóinak legkülönbözőbb rétegeit, szoros kapcsolatot tart fenn a tagországok érdekképviseleti szervezeteivel, szakszervezeteivel.

III.      munkacsoport: ebben a vegyes tevékenységet folytató testületben vannak jelen a mezőgazdasági kistermelők, a szolgáltatók, a kereskedők, a kis- és középvállalkozók, a szabadfoglalkozásúak, a tudomány, az oktatás, a környezetvédelem képviselői.

A Gazdasági és Szociális Bizottságnak jelenleg 222 tagja van.

A tagokat a 15 tagállam kormányai és érdekképviseleti szervei jelölik, és a Tanács nevezi ki őket.

A GSZB összetételének megoszlása tagországonként a következő:

Franciaország                          24

Németország                           24

Olaszország                             24

Egyesült Királyság                   24

Spanyolország                         21

Ausztria                                   12

 Belgium                                  12

Görögország                            12

Hollandia                                 12

Portugália                                12

Svédország                              12

Dánia                                      9                                            

Finnország                               9

Írország                                   9                                            

Luxemburg                             6                                                                                           

Megbízatásuk négy évre szól, amely megújítható.

A tagok politikailag függetlenek, saját hazájukban élnek és dolgoznak, elsősorban a bizottsági rendezvényekre látogatnak Brüsszelbe. Fizetést nem kapnak, de bizonyos juttatásban részesülnek.

A GSZB tagjai maguk közül választanak Elnököt és Elnökséget kétéves időtartamra.

Az Elnökség tagjai:

• elnök
• 5 alelnök
• főtitkár

A GSZB tevékenységét az

• elnök,
• az öt alelnök,
• a főtitkár,
• a három képviseleti csoportból delegált 12-12,összesen 36 fős iroda,
• és az állandó munkatársakból álló csoport szervezi.

A GSZB főtitkára az állandó munkatársak tevékenységét irányítja, koordinálja.

A Maastrichti Szerződés óta a Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottsága mintegy 50 fős személyzettel közös Titkárságot működtet.

A GSZB tevékenységét szakmai csoportokban, szekciókban végzi. Ezek a következők:

1.      Gazdasági és monetáris unió, gazdasági és szociális kohézió(ECO)

2.      Egységes belső piac, termelés, fogyasztás(INT)

3.      Közlekedés, szállítás, energia, infrastruktúra, információs társadalom(TEN)

4.      Foglalkoztatás, szociális ügyek, uniós állampolgárság(SOC)

5.      Mezőgazdaság, vidékfejlesztés, környezetvédelem(NAT)

6.      Külkapcsolatok(REX)

A GSZB-t szokás a lobbyk testületeként minősíteni, mivel az ellentétes érdekű pl. munkaadói és munkavállalói érdekképviseletek vitájának színtere. A GSZB-t azonban nem célszerű összetéveszteni a lobbykkal, melyek mintegy 300-an, közel tízezer alkalmazottal próbálnak hatást gyakorolni az EU intézményeire, elsősorban a brüsszeli szervekre. Az azonban elmondható, hogy a GSZB lobbyzó, a szó pozitív értelmében érdekképviseleti, érdekkijáró tevékenységet folytat a tagállamokból hivatalosan delegált érdekképviseleti szervezetei révén. Sajnálatos módon, mivel véleményét meghatározott témakörökben kötelesek kikérni, de nem kötelesek figyelembe venni, tevékenységét nem igazán nevezhetjük hatékonynak. Egyes vélemények szerint a Régiók Bizottságának megjelenésétől számítva még inkább megkérdőjelezhető az effektivitása, hiszen a párhuzamos, esetenként egymást átfedő tevékenységi körök olyan helyzetbe hozták eme két bizottságot, hogy sokkal inkább ajánlásokat, felesleges, senki által nem olvasott jelentéseket gyártó testületnek nevezik őket, sem mint tényleges, tanácsadó szervezetnek.

Összegzésképpen elmondható, hogy a Gazdasági és Szociális Bizottság egy tanácsadó testület.

Feladata az Európai Unió tagállamaiban a gazdasági és szociális csoportosulások érdekeinek képviselete.

Eszköze a közösségi intézmények tevékenységének véleményezése, a döntés előkészítés szakaszában ajánlásaival és állásfoglalásaival a döntéshozatal befolyásolása.

Szerepe tehát a konzultáció a politikai döntéshozókkal, mivel akár felkérésre, akár saját kezdeményezésből véleményt mondhat a közösségi jogalkotás minden kérdésében.

Állásfoglalásai nem kötelező érvényűek.

Székhelye Brüsszelben van.

 

 

 

Az Európai Régiók Bizottsága (Commitee of the Regions COR)

 

A Régiók Bizottsága nem tekint vissza hosszú múltra ellentétben azokkal az intézményekkel, amelyeket az Európai Unió átvett a Közösségektől, s építette be saját intézményi struktúrájába. Ezt a Bizottságot a Maastrichti Szerződés hozta létre 1992-ben. A Régiók Bizottsága lehetővé teszi a helyi és a regionális hatóságok számára, hogy közvetlenül szóljanak bele a Közösség munkájába.

Mi tette indokolttá a Régiók Bizottságának megalakítását?

Az Európai Unió valamennyi tagállama demokratikus berendezkedésű, hiszen a parlamenti demokrácia, a jogállamiság alapvető kritériuma az Unióhoz való csatlakozásnak, de az államszervezetek tekintetében lényeges különbségek mutatkoznak meg. Így pl. a félelnöki rendszerű Franciaország "központosított" államnak nevezhető, míg pl. Németország, Ausztria és Belgium szövetségi rendszerű tagállamok, ahol az egyes tartományok, vagy más szóval körzetek, régiók nagy önállósággal rendelkeznek. Ezek a régiók a kezdetektől fogva arra törekedtek, hogy az Európai Közösség döntéshozatalában aktívan részt vehessenek. Úgy ítélték meg, hogy a kizárólag kormányképviselőkből összetevődő Tanács döntései folytán alkotmányos jogaik sérülhetnek, lehetőségeik korlátozódhatnak.

Végül az EU Szerződésben sikerült érvényre juttatni akaratukat és megalakult a Régiók Bizottsága. Az Amszterdami Szerződés pedig rögzítette azokat a témaköröket, amelyekben a Közösség szervei kötelesek kikérni a Régiók Bizottságának véleményét. Ezek a következők:

• az általános és szakképzés előmozdítása
• kultúra
• egészségügy
• transzeurópai hálózatok
• strukturális politika
• regionális politika.

A Régiók Bizottságának feladata, hogy bevonja a döntéshozatali folyamatba a regionális és helyi érdekeket, és ellenőrizze az EU törvényhozás összhangját a regionális és a helyi problémákkal és az igazgatási gyakorlattal. Ez azt jelenti, hogy ez az a bizottság, amelyik arra tesz kísérletet, hogy az Uniós döntések minél közelebb legyenek az emberekhez és azok gondjaihoz. Gyakorlatilag ez a szubszidiaritás elvének megvalósulását eredményezi.

A Régiók Bizottságának véleménye nem bír halasztó hatállyal és semmire sem kötelezi a döntéshozó testületeket. Konzultációs jogával élhet, de semmilyen szankcionálásra nincs lehetősége, amennyiben ezen jogát megsértik.

Az Európai Régiók Bizottsága ajánlásait szakértői csoportokban vitatja meg és alakítja ki. A tagok közötti konzultációkat a politikai csoportok, pártfrakciók keretein belül folytatják le, jelenleg 4 ilyen pártfrakció létezik.

A Régiók Bizottságának igazgatását a főtitkár vezeti. A közös infrastruktúra és igazgatási apparátus miatt költségvetése megosztott a Gazdasági és Szociális Bizottsággal

A Régiók Bizottságának összetétele:

222 képviselő az Európai Unió regionális és helyi, önkormányzati hatóságaiból.

A független képviselők azonos számú helyetteseikkel együtt (azaz össz.444 fő) alkotják a Régiók Bizottságát, akiket a Tanács egyhangú szavazással négy évre nevez ki a tagországok jelölése alapján.

A képviselői helyek elosztása a tagállamok között ugyanaz, mint a Gazdasági és Szociális Bizottságban.

Feladata: a régiókat érintő témakörökben véleményalkotás az Európai Bizottság és a Tanács számára azok felkérésére, vagy saját kezdeményezés alapján, azaz szerepe tanácsadó jellegű.

Véleményét a Tanács és a Bizottság a szerződésben meghatározott témakörökben köteles kikérni, de nem köteles figyelembe venni.

Összegzésképpen elmondhatjuk, hogy az Európai Régiók Bizottsága az Uniós tagállamok regionális és helyi képviselőiből álló tanácsadó testület, 222 tagja és ugyanannyi helyettese vesz részt a bizottság munkájában. A testület célja a regionális és helyi érdekek megjelenítése a döntéshozatali folyamatban, ajánlásai és véleményei révén a közösségi döntések befolyásolása.

 

Európai Beruházási Bank (European Investment Bank)



Az Európai Beruházási Bankot a Római Szerződés alapján hozták létre 1958-ban azzal a céllal, hogy elősegítse a Közösségek gazdasági fejlődését. A videót ITT tekintheti meg.

A bank feladata, hogy

• kölcsönöket folyósít a köz- és a magánszektornak,
• garanciát nyújt más pénzügyi intézmények kölcsöneihez,
• pénzügyi csomagokat állít össze.

Az Európai Bizottságnak és a kölcsönt felvevő tagállam kormányának meg kell erősítenie, hogy a Bank kölcsöne segíti a nemzeti és közösségi célkitűzések valóra váltását.

Az EU tagállamai rendelkeznek az EBB részvényeivel, amelyek közöttük gazdasági súlyuk szerint oszlanak meg.

Gazdasági eredményei és részvényesei alapján az EBB-t a legjobb hitelfelvevők közé sorolják. A kölcsönügyleteihez szükséges összeget a tőkepiacon felvett hitelekből, mindenekelőtt a világ nagyobb tőzsdéin kibocsátott kötvényekből fedezi. Ez lehetővé teszi azt, hogy a tagállamok költségvetésének megterhelése nélkül gazdaságilag hatékony módon mozgósítson jelentős forrásokat földrajzi térségek és gazdasági ágazatok fejlesztésére.

Az Európai Beruházási Bank székhelye Luxemburgban van.

Az EBB önálló jogalanyisággal bíró szervezet, mely sajátos igazgatási struktúrával rendelkezik.

A Kormányzótanács a tagállamok egy-egy miniszteréből áll (általában a pénzügyi tárca minisztere). Az elnökség a Tanács soros elnöki funkciójának betöltésével azonos rend szerint történik azzal a különbséggel, hogy ezt a tisztséget egy évig és nem hat hónapig tölti be a tagállam. A Kormányzótanács

• meghatározza  a hitelpolitika általános irányelveit,
• jóváhagyja a mérleget és az éves jelentést,
• dönt a tőkeemelésről,
• kinevezi az Igazgatótanács, az Igazgatási és a Számvizsgáló Bizottság tagjait.

Az Igazgatótanács 22 tagú testület. 21 tagot a Kormányzótanács, egyet pedig a Bizottság nevez ki ötéves időtartamra.

Feladata, hogy

• dönt a kölcsönökről ,
• garanciavállalásokról,
• tőkebevonásról,
• hitelkamatokról.

Határozatait többségi szavazással hozza, de a többségnek legalább a jegyzett tőke 45%ával kell rendelkeznie. Általában évente 10 ülést tart.

Az Igazgatási Bizottság. Ez a legszűkebb operatív irányító testülete a Banknak. A Bank elnökéből és hat alelnökéből áll. Megbízatásuk hat évre szól.

Feladatuk valamennyi folyamatban lévő tevékenységet ellenőrizni és döntéseket ajánlani az igazgatóknak.

A Számvizsgáló Bizottság 3 tagú testület, és 3 évre kapják megbízatásukat.

Feladatuk a bankműveletek végrehajtásának és a bank könyvelésének ellenőrzése.

Az Európai Uniós Szerződés megszilárdította a Bank szerepét, a Közösség eme régi szervezetét az Unió fontos bázisának tekinti az integráció finanszírozásában. Az EUSZ megerősítette a Bank korábbi feladatát, hogy forrásokat biztosítson beruházásokhoz a tagállamok elmaradott területein, és arra szólította fel, hogy segítse elő beruházási programok finanszírozását a strukturális alapok és más pénzügyi eszközök támogatásával.

A Bank finanszírozási tevékenységének több mint 90%-a a tagállamokba irányul, de kölcsönöket nyújt nem uniós országoknak is. A közép- és kelet-európai országoknak az EBB közreműködésével 1990-ben létrehozott Európai Beruházási és Újjáépítési Bank nyújt elsősorban kölcsönöket.

 

Irodalom

1. Európa Kislexikon. Az Európai Unió és Magyarország. BKEVI Bp.1999.
2. Európai közjog és politika. Osiris/Századvég. Bp. 1995.
3. Európa A-tól Z-ig. Az Európai Integráció kézikönyve. Bp. 1997.
4. Navracsics Tibor: Európai belpolitika. Korona. Bp.1998.
5. Európai intézmények és a jogharmonizáció (szerk:Dr.Lomnici Zoltán Bp.1998.
6. Farkas Beáta - Várnai Ernő: Bevezetés az Európai Unió tanulmányozásába (JATEPress, Szeged, 1997.Horváth Jenő: Az  európai integráció története napról napra, 1945 - 1995. Kronológia. Bp. 1997.
7. Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról. Magyar Országgyűlés. Bp. 1998.
8. Kecskés László: EK - jog és jogharmonizáció. Közgazdasági és Jogi Kiadó. Bp. 1999.
9. Kende Tamás - Valki László: Az Európai unió fontosabb intézményei. Európai Tükör. 1996.október
10. Szűcs Tamás - Kende Tamás: Maastricht árnyékában. Gondolatok az Európai unió 1996-os Kormányközi Konferenciájáról. Európai Tükör,1997.II.évf.6.sz.
11. Vida Krisztina: Az EU intézményei Amszterdam után. Európai Tükör. 1997. II.évf. 4. Sz.
12. Pataki István: Luxemburg után - a csatlakozási tárgyalások megkezdése előtt. Európai tükör. 1997.III.évf. 1.sz.
13. A parlamentek szerepe az Unió kibővítésében. Európai Szemle. 1998. 1.sz.