KRONOLÓGIA

                1.AZ ELSŐ LÉPÉSEK 1945-1949

1945. február 4-11. A jaltai konferencián W. Churchill, F.D. Roosevelt és J.V.

Sztálin megállapodott a háború utáni európai rendezés alapkérdéseiről és Európa                                       

megosztásáról.                                                                                                                 

1945. október Van Zeeland belga miniszterelnök javasolta a Belgiumból, Francia-           

országból, Luxemburgból, Hollandiából és Nagy-Britanniából álló „nyugati föderá-           

ció" megteremtését, amely hidat alkothatna a „két nagy" között.                                        

1946. szeptember 19. W. Churchill a zürichi egyetemen tartott beszédében a                  

formálódó szovjet blokkal szemben „egyéni gyógymódot" javasolt annak érdekében,                 

hogy „feltámasszuk az európai családot, legalábbis annyira, amennyire erőnkből                

telik, és olyan intézményrendszert teremtsünk számára, amely biztosítja a békét, a                      

biztonságot, és a szabad fejlődést. ...szükség van az Európai Egyesült Államok                  

valamilyen formájára".                                                                                                               

1947. június 5. George C. Marshall az Egyesült Államok külügyminisztere meg-               

hirdette az amerikai segélyre épülő Európai Újjáépítési Programot (ún. Marshall-tervet.            

1947. október 30. Genf: 23 állam képviselői aláírják az Általános Kereskedelmi és

Vámtarifa Megállapodást (GATT).

1948. március 17. Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg és Nagy-Britannia

képviselői aláírják a Brüsszeli szerződést, a gazdasági, a szociális és a kulturális

együttműködésről, valamint az esetleges agresszióval szembeni védelemről. Állandó

katonai bizottságot létesítettek londoni székhellyel.

1948.április 16. Aláírták a Marshall-tervről szóló szerződést. 16 nyugat-európai

ország létrehozta párizsi székhellyel az Európai Gazdasági Együttműködés Szerve-

zetét(OEEC).~ Az OEEC feladata a kereskedelem, a gazdasági stabilitás és a

növekedés elősegítése, valamint a Marshall-terv keretében érkező segélyek szétosz-

tása volt. (A szervezet 1961-től átalakult a Gazdasági EgyüttmuMlcödési és Fejlesztési

szervezetté [OCDE, Organísation de Cooperation et de Dévelopment Economique].)

1949. március 5. A Brüsszeli szerződés öt tagállama, továbbá Dánia, Norvégia,

Írország , Olaszország, Svédország Londonban egyezményt írt alá az Európa Tanács

létrehozásáról. A szervezet székhelye Strasbourg. Fő szervei: a tagállamok külügy-

minisztereiből álló miniszteri bizottság, a tagállamok parlamentjei által delegált

képviselőkből álló közgyűlés és a szervezet főtitkára által vezetett titkárság.

1949. április 4. Washington: az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének (NATO) létrehozásáról szóló okmány aláírása.

1949. május 9. Az Európa Tanács megalakulása. A statútumot május 5-én írták alá Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, az Egyesült Királyság, továbbá Dánia, Görögország, az Ír Köztársaság, Izland, Norvégia, Olaszország, Svédország. Törökország külügyminiszterei. A statútum 1950. augusztus 3-án lépett életbe.

2. A HATOK EURÓPÁJA 1950-1972

Az Európai Szén- és Acélközösség (1950-1956)

1950 - A Schuman-terv

1950. május június: Schuman francia külügyminiszter Franciaország és Németor­szág összebékítése jegyében a francia és a nyugatnémet szén- és acélipar közös nyugat-európai ellenőrzés alá helyezését javasolta.

1950. november 4. Az Európa Tanács tagállamainak képviselői Rómában aláírták az Emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményt.

1951 - A Montánunió alapítása

1951. április 18. Párizsban hat állam: a Benelux államok, Franciaország, az NSZK és Olaszország képviselői aláírták az első igazi gazdasági integrációs szervezet, az Európai Szén- és Acélközösség, az ún. Montánunió alapító szerződését. A szerződés 50 évre szól. Az első ötéves átmeneti szakaszban a részt vevő államok eltörlik az egymás közötti forgalomban a szénre, kokszra, vasra és az ócskavasra vonatkozó vámokat és egyéb kereskedelmi korlátozásokat; a második ötéves szakaszban el­kezdik a közös piac kiépítését ezen iparágakban. A szerződés intézkedik a Montánunió szerveinek felállításáról és működéséről is. A döntéshozó szerv a 9 tagú főhatóság, melynek tagjai a nemzeti kormányok küldöttei. Döntései kötelezőek a tagállamokra, ellenük a Montánunió Bíróságához lehet fordulni. A főhatóság szupranacionalitásának egyik ellensúlya a teljes egyhangúság döntéshozatali követelményének elve alapján működő Tanács, valamint a 78 tagú parlamenti közgyűlés. A szerződés 1952. július 25-én lépett hatályba.

1952-1954 - Az Európai Védelmi Közösség és az Európai Politikai Közösség terveinek kudarca

1952. május 27. A Hatok külügyminiszterei Párizsban aláírják a közös európai hadsereg létrehozásáról szóló okmányokat. Az Európai Védelmi Közösségre vonat­kozó szerződést azonban a francia parlament 1954. augusztus 30-án végül leszavazta, így az nem léphetett hatályba.

1952. december 10. A Montánunió Bíróságának megalakulása.

1953. március 6-10. A Montánunió közgyűlése és az Európai Parlament elfogadta az államok külpolitikájának egyeztetését célzó Európai Politikai Közösség (European Political Community) tervezetét. Az elképzelés megvalósítása a későbbiekben el­akadt.

1953. december 11. Az Európa Tanács égisze alatt több szociális tárgyú egyezményt írtak alá Párizsban a külföldi munkavállalók jogairól, társadalombiztosításukról, valamint a diplomák kölcsönös elismeréséről.

1954. október 20-23. Aláírták az ún. Párizsi szerződéseket (19 db). Az immár szuverén államnak elismert NSZK, valamint Olaszország és a Brüsszeli Szerződést aláíró öt állam részvételével megalapították a Nyugat-európai Uniót (Western Eu­ropean Union). Az Atlanti Tanács ülésén aláírták az NSZK-nak a NATO-hoz való csatlakozásáról szóló szerződést. Megegyeztek a Saar-vidék hovatartozásáról tartandó népszavazásról is.

1955 - A messinai konferencia

1955. június 1-2. A Montánunió tagállamainak külügyminiszterei Messinában a gazdasági integráció továbbfejlesztéséről, az „Európai Közös Piac" megvalósításáról döntenek.

A konferencia elhatározta az európai nukleáris program kialakítását is. A két új szervezet tervezetének kidolgozásával P-H. Spaakot bízták meg és felkérték Nagy-­Britanniát is a részvételre.

1955. december 8. Az Európa Tanács miniszteri bizottsága döntött az európai zászlóról: színe kék, ebben a kék mezőben 12 ötágú aranycsillag helyezkedik el kör alakban. 1986 májusa óta az európai zászló egyben az Európai Közösségek, majd az Európai Unió hivatalos jelképe is.

Két új közösség: az EGK és az EURATOM

1956-1957 - Az EGK és az EURATOM alapítása

1956. március 20. A Hatok delegációvezetői elfogadták a Spaak-bizottság jelentését, a Közös Piac és az EURATOM részletes tervét.

1957. március 25. Rómában Franciaország, Olaszország, az NSZK és a Benelux­ államok képviselői aláírták az ún. Római szerződéseket az Európai Gazdasági Közösség (nem hivatalos szóhasználatban: Közös Piac) és az Európai Atomenergia Közösség (EURATOM) megteremtéséről. A Római szerződések ratifikációjára a tagállamokban 1957 júliusa és novembere között került sor.

1958 - Az új közösségek működésének elindulása

1958. január 1. Életbe léptek a Római szerződések.

1958. január 6-7. A Hatok külügyminisztereinek párizsi konferenciáján döntöttek a közösségek bizottságainak vezetőiről és tagjairól. Az alapszerződések értelmében az EGK Bizottsága a közösség politikai és adminisztratív ügyeit intéző szerv. Feladata, hogy fenntartsa az európai egység eszméjét, új kezdeményezéseket java­soljon, és biztosítsa az elfogadott tervek végrehajtását. A Bizottság 9 tagú volt, mandátuma négy évre szólt.

1958. január 25-26. Brüsszelben megtartotta első ülését az EGK és az EURATOM Tanácsa. Megállapodtak, hogy a tagországoknak a közösségekhez delegált nagykö­vetei egy állandó bizottságot hoznak létre a két Tanács munkájának segítésére, a folytonosság biztosítására és a Tanácsok közötti együttműködés összehangolása érdekében. (Állandó Képviselők Bizottsága - Comité des Représentants Permanents COREPER). A nagykövetekből álló állandó bizottság tagjainak elnevezése „Perma­nent Representative".

1958. március 19-20. Strasbourgban megtartotta az első ülését az Európai Parlament, amely átvette az Európai Szén- és Acélközösség parlamenti közgyűlésének jogait és funkcióit is. Hivatalos elnevezése Európai Parlamenti Gyűlés.

1958. április 22. Az EGK Tanácsa kinevezte a Gazdasági és Szociális Bizottság (Economic and Social Committee - ECOSOC ) tagjait. A bizottság létrehozásáról a Római szerződés rendelkezett, felállításakor 101 tagú volt. Létrehozásával az alapítóknak az volt a célja, hogy a közösségekben is meghonosítsák az érdekkép­viseleteknek (a munkáltatók, a munkavállalók és egyéb érdekcsoportok) a politikai döntéshozatalban való részvételét.

1958. október 7. Megalakult az Európai Közösségek Bírósága, mely egyben a Montánunió Bíróságának jogutódja is.

1958. december 4. A Római szerződés alapján felállított Európai Beruházási Bank (European Investment Bank, EIB) kormányzótanácsa megfogalmazta a bank hitel­politikájának első irányelveit. Az EIB az EGK (később az EK és az EU) pénzintézete. Általános feladata az alapszerződésekben megfogalmazott célok megvalósításának segítése. A bank a tagországok tulajdona, tőkéjét a tagországok adták össze, gazdasági erejüknek megfelelő arányban. Az EIB mind állami, mind magánvállalatoknak adhat kölcsönt és adhat garanciákat.

1959 - Az EGK startja: első vámcsökkentés

1959. január 1. A Római szerződés alapján, megtörténik az EGK startja: a közösség országai 10%-kal csökkentették az egymás közötti ipari vámokat. Kifelé megkez­dődött a közös vámtarifák bevezetése.

1960 - Gyorsítás az EGK-szerződés megvalósításában

1960. január 4. Ausztria, Dánia, Nagy-Britannia, Norvégia, Portugália, Svájc és Svédország képviselői aláírták az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) megalakulását kimondó szerződést, amely május 3-án lépett hatályba.

1960. május 11. Az EGK Tanácsa elfogadta az Európai Szociális Alap (European Social Fund - ESF) működési elveit és az Alap Bizottságának szabályzatát. Az Alap a közösség szociálpolitikájának legfontosabb eszköze. Feladata egyebek mellett a szakképzés, az átképzés, a munkahelyteremtés támogatása, továbbá a munkaerő szabad áramlásának megkönnyítése a közösségen belül. Az Alap Bizottságának tagjait a kormányok, a munkaadók és a szakszervezetek delegálják.

1960. december 14. Az OEEC átalakul OECD-vé. Az OECD alapító okmányát új tagként az USA, Kanada, Ausztrália, Új-Zéland, Japán és Finnország is aláírta.

1961 - Az első angol csatlakozási kérelem

1961. február 10-11. Párizsban megtartották a Hatok állam- és kormányfőinek első csúcstalálkozóját. A konferencia elsősorban a politikai együttműködés erősítésének lehetőségeit elemezte és létrehozta a kérdés megvizsgálására a Fouchet vezette bizottságot.

1961. július 9. Az EGK Bizottsága és a görög kormány képviselői Athénban aláírták Görögország társulási szerződését. Ez a Közösség első társulási egyezménye.

 1961. augusztus 9. Az Egyesült Királyság bejelentette csatlakozási szándékát.

A válságszakasz 1962-1965

1962 - A Fouchet-terv

1962. január. Megkezdődik az EGK közös piacának megteremtésében a második négyéves átmeneti szakasz. Az 1961 végén és januárban megtartott „agrármarato­nokon" több mezőgazdasági termékre megegyezés születik a közös agrárpiac életbe léptetéséről, továbbá döntenek a Közös Mezőgazdasági Politika (Common Agricul­tural Policy - CAP) elindításáról. Ez utóbbi lényege a mezőgazdasági termelés 85%-ára kiterjedő közös ártámogatás, a közös vámrendszer és az Európai Mező­gazdasági Orientációs és Garancia Alap felállítása volt.

1962. május 15. Az EGK Tanácsa a Római szerződésben rögzített integrációs folyamatok gyorsításáról döntött. De Gaulle viszont élesen bírálta a szupranacionális elképzeléseket és terveket. Kijelentette: „Nem létezik más Európa, mint az államok Európája."

1962. július 30. Hatályba lépett az EGK Közös Mezőgazdasági Politikája (CAP), mely négy alapelvre épül: a mezőgazdasági termékek közösségen belüli szabad forgalmának biztosítására, az árak egyformaságára, a termelők és a fogyasztók szolidaritásának elvére, a nemzeti támogatási rendszerek helyett a közösségi támo­gatások előtérbe helyezésére.

1963 - Francia vétó a brit csatlakozási kérelemre

1963. január. Az EGK francia ellenzésre bizonytalan időre elhalasztotta a brit csatlakozásról való tárgyalásokat.

1963. március 29. Az Európai Parlament kiállt „a tagállamok jogi egyenlőségére épülő, de a kormányoktól független, saját intézményekkel is rendelkező, demokra­tikus és nemzetek fölötti Európai Egyesült Államok megteremtésének törekvése mellett."

1963. szeptember 23-24. Az EGK Tanácsa a „három európai közösség fúziójának kilátása jegyében" elfogadta az EGK, a Montánunió és az EURATOM intézménye­inek fúziójára vonatkozó alapelveket.

1965 - Az Egyesülési Szerződés és az „üres székek" politikája

1965. április 8. Aláírták a három európai közösség, a Montánunió, az EGK és az EURATOM végrehajtó szerveinek egyesítéséről szóló szerződést (Egyesülési Szer­ződés - Merger Treaty), mely 1967. július 1-én lépett hatályba.

1965. június 28-30.; július 1. Válság az EGK Tanácsában. Franciaország elhatározta, hogy nem vesz részt hat hónapig a végrehajtó szervek munkájában („üres székek politikája") tiltakozásul az EGK szerveinek nemzetek fölötti jellege miatt.

A luxemburgi kompromisszumtól az első bővülésig

1966 - A luxemburgi kompromisszum

1966. január 28-29. Megszületett az ún. luxemburgi kompromisszum, Franciaország visszatért a Tanácsba. A kompromisszum szerint, melyet „az egyet nem értés egyez­ménye" tartalmazott, Franciaország elfogadta, hogy a Tanács döntési mechanizmu­sában alkalmazzák a minősített többségi szavazás elvét, ami a nemzetek fölötti jelleget erősítette. Ennek fejében viszont a többiek elfogadták, hogy minden olyan esetben, ha valamelyik tagállam kijelenti, hogy „létfontosságú érdekei" forognak kockán, akkor nem alkalmazható a többségi szavazási elv.

1967 - A három közösség intézményeinek összevonása

1967. július 1. Hatályba lépett az addigi három európai közösség: az EGK, az Európai Szén- és Acélközösség és az EURATOM egyesülése Európai Közösségekké (EK). Megalakul az EK 14 tagú új Bizottsága.

1968 - A vámunió megvalósulása

1968. július 1. Másfél évvel a kitűzött határidő előtt megvalósult az EK belső piaca kiépítésének első szakasza: az EK-országok közötti mennyiségi korlátozásoktól mentes vámunió (az ipari szabadkereskedelem és a közös vámtarifa vonatkozásában).

Nagyobb részt megvalósult a mezőgazdasági közös piac is: liberalizálták a mező­gazdasági termékek kereskedelmét, áttértek a közös árak rendszerére.

1968. november 8. Az EK országokban életbe lépett a munkavállalás közös piaca.

1969 - A hágai konferencia

1969. december 1-2. Az EK állam- és kormányfőinek hágai találkozóján a német kancellár javasolta a pénzügyi unió létrehozását. Támogatták a közösség kibővítését, megállapodtak a fontosabb külpolitikai döntések előtti konzultációkban.

1969. december 19-22. Az EK Tanácsában elhatározták az Európai Parlament költségvetési jogkörének bővítését.

1970. április 22. A Hatok Luxemburgban szerződést írnak alá, amely a Római szerződések módosításával utat nyitott ahhoz, hogy a jövőben a közösség intézmé­nyeinek finanszírozása saját, külön forrásból történjen. A megegyezés után a vámok, a mezőgazdasági lefölözések, valamint a tagállamok egységes alapon számított hozzáadott-érték adójának 1%-a az EK „saját forrását" képezi. 1958-tól 1970 végéig az EGK és az EURATOM költségvetési kiadásait az alapítószerződésekben meg­határozott arányok szerint a tagállamok költségvetési hozzájárulásaiból fedezték. A "saját forrás" létrejötte a pénzügyi autonómia megerősödését, az integráció egyik pillérének helyére kerülését jelentette. A szerződés magával hozta az Európai Par­lament hatáskörének növekedését is a költségvetési ügyekben. A szerződés 1971. január 1-től lépett életbe.

1970. június-szeptember. Tárgyalások folynak az EK bővítéséről, az angol, dán, ír és a norvég csatlakozásról.

1970. október. Az EK Tanácsa megtárgyalta az első Werner jelentést a pénzügyi és gazdasági unió főbb elveiről és célkitűzéseiről. A terv végső célja a monetáris unió megteremtése volt 1980-ra.

1971 - Megegyezés az angol csatlakozásról1

1971. február 1. Életbe lépett az EK közös halászati politikája (Common Fisheries Policy).

1971. március 22. Az EK Tanácsa elfogadta a Werner-tervet, mint a pénzügyi unió megvalósításának hivatalos programját.

1971. június 23. Brüsszelben megállapodás született arról, hogy az Egyesült Ki­rályság 1973. január 1-jével csatlakozhat az EK-hoz, amit a Tanács október 18-án hagyott jóvá.

1972 - Az EK bővítéséről szóló szerződések aláírása

1972. január 18. Az EK Tanácsa Beethoven IX. szimfóniájának Örömódáját fogadta el Európa himnuszaként, Herbert von Karajan feldolgozásában.

1972. január 22. Brüsszelben aláírták Dánia, az Egyesült Királyság, Írország és Norvégia csatlakozásáról szóló egyezményeket, amelyek 1973. január 1-jén lépnek életbe. Norvégia azonban nem ratifikálta a szerződést, mivel a csatlakozásra kiírt népszavazás nem támogatta a belépést.

1972. április 24. Az EK Tanácsának döntése alapján létrehozták a közösség új valuta-árfolyamrendszerét, az ún. EK-valutakígyót. A résztvevők: a Benelux-államok, Franciaország, az NSZK és Olaszország.

1972. október 19-21. Az EK állam- és kormányfőinek párizsi találkozóján a résztvevők elkötelezték magúkat az egység és az integráció kiteljesítése mellett, döntöttek - többek között - a Regionális Fejlesztési Alap felállításáról, elhatározták a monetáris unió létrehozását, áttekintették az EK mediterrán politikáját.

1972. november 7. Az EK Tanácsa elfogadta és közzétette a Közösség mediterrán politikájával kapcsolatos irányelveit.

3. A KILENCEK EURÓPÁJA 1973-1980

1973 - Életbe lép a Kilencek Közössége

1973. január 1. Nagy-Britannia, Írország és Dánia az Európai Közösségek tagja lett: megszületett a Kilencek Európája. Az EK lakosainak száma meghaladta a 250 milliót, a kilenc ország bruttó hazai terméke (1972-ben) 775 milliárd dollár volt, az EK országok a világkereskedelemben 40%-kal részesedtek. A bővülés miatt átrendezték a Tanácsban az államok szavazatának súlyozását, 7-ről 10 főre emelték az Európai Bíróság létszámát, növekedett az Európai Parlament képviselőinek száma is (198 fő).

1973. április 3. Az EK országok Brüsszelben elhatározták az Európai Pénzügyi Együttműködési Alap (FECOM) megteremtését.

1973. július 5. Helsinkiben megkezdődött 33 európai ország, valamint az Egyesült Államok és Kanada részvételével az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet (EBEÉ) első szakasza.

1973. december 14-15. Az EK állam- és kormányfőinek koppenhágai tanácskozásán elfogadták Az európai identitás c. nyilatkozatot, melyben megerősítették eltökéltségüket az Egyesült Európa fölépítésére, egyben kimondták azt is, hogy az európai népek „megőrzik nemzeti kultúrájuk gazdag változatosságát".

1974 - Az Európai Tanács megalakulása

1974. január 1. Az EK-ban formálisan elkezdődött a gazdasági és pénzügyi unio megteremtésének második szakasza, de lényegében prolongálták az első szakaszban meg nem valósult célkitűzéseket.

1974. április 1. A három új EK ország hozzáigazította a külső vámtarifáit a közösségiekhez. Nagy-Britannia az EK-csatlakozás újratárgyalását kérte.

1974. december 9-10. Az EK állam- és kormányfőinek párizsi ülésén határoztak az energiapolitikáról. Az „új stratégia" ajánlásokat tartalmaz a tagállamok számára az energiafogyasztás és -import csökkentésére, a széntermelés stabilizálására, az olajexport engedélyezési rendszerek összehangolására; valamint a nukleáris energia szektorban a beruházások fokozására. Az ülésen határozatot hoztak a Regionális Fejlesztési Alapról. A tanácskozáson megállapították, hogy a Tanács munkája az egyhangú döntéshozatal követelménye és a sorozatos vétózás miatt megbénulhat. A csúcsértekezlet elhatározta, hogy a jövőben Európai Tanács elnevezéssel működik tovább. Elnöki posztját soros elnöki rendszerben félévenkénti váltással töltik be.

1975 - A Loméi konvenció

1975. február 1. Az EK megállapodik 46 afrikai, karibi és csendes-óceáni országgal, mely a február ~8-án aláírt Laméi konvencióban ölt testet.

1975. március 4. Az Európai Parlament, az EK Bizottsága és a Tanács közös nyilatkozatot adott ki arról, hogy a parlament és a Tanács közötti tárgyalásoknál új tárgyalási rendet vezetnek be olyan esetekre, amikor a megszülető döntésnek komoly pénzügyi vonzatai is vannak.

1975. március 10-11. Az Európai Tanács megtartotta első ülését Dublinban.

1975. március 18. Megkezdte működését az Európai Regionális Fejlesztési Alap ERDF), amelynek célja, hogy hozzájáruljon a közösségen belüli regionális és szociális különbségek mérsékléséhez. Ezzel a közösség megteremtette - az Európai Szociális Alap és az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap mellett a harmadik, ún. Strukturális Alapját.

1975. június 12. Görögország benyújtotta felvételi kérelmét az EK-ba.

1975. július 22. AZ EK tagállamok aláírták az Európai Parlament keretében az EK számvevőszék felállításáról szóló szerződést, mely megalakulásakor a Parlament segítő szerve.

1975. augusztus 1. Az EBEÉ záróülése és a záródokumentum aláírása Helsinkiben, melynek alapján létrejön az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet EBÉÉ) intézménye.

1975. december 1-2. Az Európai Tanács ülése Rómában. Megvitatják az EK gazdasági és pénzügyi helyzetét, határoznak az Európai Parlament közvetlen vá­lasztásáról és a választás időpontjáról (1978. május-június, valójában azonban csak 1979. június 7-10-én tartják meg a választást.) Az Európai Parlament képviselőinek számát 410 főben állapítják meg.

1976 - A Tindemans jelentés

1976. január 7. Közzéteszik a Tindemans jelentést az európai unióról. A jelentés közös politikák kiszélesítését javasolta a gazdasági, a társadalmi és a regionális kérdések területére. Javasolta egyben az EK Bizottság szerepének növelését. Elképzelhetőnek tartotta, hogy az egyes tagországok eltérő ütemben haladnak majd a EK-n belül a szorosabb integráció felé.

1976. december 21. Az EK Tanácsa programot fogadott el a közös kőolajpiac megszervezéséről az ellátás válsága esetén.

1977 - Az Európai Parlament hatáskörének szélesítése

1977. április 5. Az Európai Parlament, az EK Tanácsa és az EK Bizottsága közös nyilatkozatot adott ki az alapvető emberi és szabadságjogok európai konvenciójának a tagországok alkotmányaiban történő érvényesítéséről.

1977. június 1. Életbe lépett az Európai Parlament költségvetési hatásköreinek bővítéséről, illetőleg a.számvevőszék felállításáról szóló határozat.

1977. június 15. Az Európai Parlament szabályozta a parlamenti választás rendjét.

1978 - Javaslatok az Európai Pénzügyi Rendszerre

1978. január 1. Az EK-ban a költségvetésben és néhány más területen bevezették az európai elszámolási egységet, melyből a következő évben kifejlődik az ECU.

 1978. január 26. Az Európai Parlament és az Európa Tanács közös konferenciát rendezett az emberi jogokról.

1978. április 7~-8. Az Európai Tanács koppenhágai ülésén kiadják az ún. koppenhágai nyilatkozatot a demokráciáról, mely kiemelkedő jelentőségű az EK-nak az emberi jogok védelme érdekében hozott normaalkotási folyamatában.

1978. október 27. Az EK Bizottsága benyújtotta javaslatait az Európai Pénzügyi Rendszer alapjairól. Az Európai Pénzügyi Rendszer fő célja a pénzügyi együttmű­ködés és a valutaárfolyamok ingadozásának szűk keretek között tartása. Lényeges elemei a közös „valuta" (az ECU), az árfolyamrendszer és az annak működését támogató pénzalapok.

1978. december 4-5. Az Európai Tanács brüsszeli ülése, mely határozatot hoz az Európai Pénzügyi Rendszer (EMS) és az European Currency Unit, az ECU (európai valutaegység) bevezetéséről 1979. január 1-jével. (A bevezetést hamarosan elha­lasztják 1979. március 13-ra.)

1979 - Az első közvetlenül választott Európai Parlament

1979. március 12-13. Az Európai Tanács párizsi ülése bejelentette az Európai Pénzügyi Rendszer életbe lépését (1979. március 13-tól). Az ECU ún. kosárvaluta, amely majd egyre szélesebb körben pénzként működik.

1979. április 4. Az EK Bizottsága memorandumot fogadott el az EK-nak az alapvető szabadságjogokról és az Emberi jogok európai konvenciójához csatlakozásáról.

1979. május 28. Athénban aláírták Görögország EK csatlakozásáról szóló okmá­nyokat.

1979. június 7-10. Közvetlen választással megválasztják az Európai Parlament képviselőit.

4. A TÍZEK EURÓPÁJA 1981-1985

1981 - Görögország az Európai Közösségek tizedik tagja

1981. január 1. Görögország - a tervezetthez képest korábban - az Európai Közösségek tagja lett.

1981. november 19. Az Európai Parlamentben beterjesztették a Genscher és Colombo által kezdeményezett Európai okmány és a Nyilatkozat a gazdasági integrációról szóló tervezeteket. Az Európai Parlament állást foglalt a politikai együttműködés közösségi struktúráinak megerősítéséről.

1982 - Grönland kiválása

1982. február 23. Grönland lakossága népszavazáson az Európai Közösségekből való kiválás mellett dönt.

1982. december 3-4. Az Európai Tanács koppenhágai ülésén megbízta a Tanácsot, hogy dolgozza ki az EK belső piaca megteremtésének, a közös technológiai fejlesztési és kutatási programnak és a közös innovációs programnak a menetrendjét.

1983 - Az Európai Unióról szóló ünnepélyes nyilatkozat

1983. június 17-19. Az Európai Tanács ülésén Stuttgartban az állam- és kormányfők aláírták Az európai unióról szóló ünnepélyes nyilatkozatot, mely tartalmazza a gazdasági és pénzügyi unió gondolatát és célkitűzését.

1984 - Elkészült az Európai Unió munkaokmánya

1984, február 14. Az Európai Parlament elfogadta a Spinelli-bizottság által az Európai Unióról készített tervezetet.

1984. június 14-17. Az Európai Parlament képviselőinek második közvetlen vá­lasztása.

1984. június 25-26. Az Európai Tanács Fontainebleau-i ülésén döntenek a Dooge bizottság felállításáról, melynek feladata a politikai integráció továbbfejlesztésének kimunkálása, továbbá döntenek a „Polgárok Európája" terv kidolgozásáról (Adonnino bizottság).

1985 - Az EURÉKA-program

1985. január 1. Dánia, Franciaország, Írország, Luxemburg és Olaszország bevezette az Európa-útlevelet. Az év folyamán bevezette továbbá Görögország, Belgium és Hollandia is, majd 1987-ben az Egyesült Királyság.

1985. március 29-30. Az Európai Tanács dönt az EK Spanyolországgal és Portugáliával való bővítéséről 1986. január 1-jei hatállyal.

1985. április 17. Franciaország előterjesztette az EURÉKA-tervet és a vele kapcsolatos koordinált programra vonatkozó elképzelést.

1985. június 14. Az EK Bizottsága megküldte a Tanácsnak a belső piac kiteljesítésével kapcsolatos, 1992-ig tartó tervezetét, A belső piac kiépítésének befejezése c. fehér könyvet, melyben közel 300 intézkedést látnak szükségesnek.

A luxemburgi Schengenben a Benelux-államok, Franciaország és az NSZK képviselő keretszerződést írnak alá, ez a későbbi ún. Schengeni egyezmény előzménye.

1985. december 3-4. Az Európai Tanács luxemburgi ülésén megállapodás jön léte a közösség intézményi reformjának, a fő közösségi szervek kompetenciájának módosításáról, az Egységes Európai Okmány végső formába öntéséről. A Tanács el határozza a belső piac megteremtését 1992 végére.

5. A TIZENKETTEK EURÓPÁJA 1986-1994

1986 - Az Egységes Európai Okmány elfogadása

1986. január 1. Spanyolország és Portugália az EK teljes jogú tagja lett, ezzel összefüggésben bővült az EK testületeinek létszáma.

1986. február 17-18. Luxemburgban aláírták az Egységes Európai Okmányt (The Single European Act - SEA), mely a Római szerződések első átfogó módosítása. Az okmány kiterjesztette az EK hatáskörét a környezetvédelemre és a műszaki együttműködésre is, megerősítették a pénzügyi unió létrehozásának szándékát,  kimondták, hogy az „igazi közös :piac" - más szavakkal az „európai egységes piac", a „belső piac" 1992. január 1-ig fokozatosan valósuljon meg.

1987 - Az Egységes Európai Okmány hatályba lépése

1987. január 1. illetőleg július 1. Hatályba lépett az Egységes Európai Okmány.

 1987. június 29-30. Az Európai Tanács brüsszeli ülése tárgyalta a J. Delors ált előterjesztett Egységes Okmány:új határ Európa számára c. tervet (ún. Delors~I. csomagterv).

1988 - Vita a „szociális Európa" szükségességéről

1988. február 11-13. Az Európai Tanács brüsszeli ülésén kompromisszumos megállapodás születik az Egységes Okmány:új határ Európa számára c. terv ajánlásairól. A résztvevők négy összefüggő célkitűzésben állapodtak meg: 1. a költségvetési forrásoldal és 2. a strukturális alapok növeléséről, 3. a mezőgazdasági kiadások növekedésének megfékezéséről, 4. a „saját forrás"-rendszer átfogó reformjáról.

1988. július 1. Az EK-ban hatályba lépett a költségvetési fegyelemről és a költ­ségvetési eljárás javításáról szóló Intézményközi megállapodás. A költségvetési reform egyebek mellett új „saját forrásként" bevezetette az ún. GNP-forrást, a többi forrásból már nem fedezhető kiadásokra.

1988. december 2-3. Az Európai Tanács rodoszi ülésén - elsősorban Thatcher ellenkezése miatt - éles vita alakult ki az egységes belső piac, a „szociális Európa'' megteremtésének szükségességéről.

1989 - Döntés az EBRD létrehozásáról

1989. július 17. Ausztria hivatalosan benyújtotta csatlakozási kérelmét.

1989. augusztus 1 - szeptember 25. A PHARE program elindítása.

1989. november 9-10. A berlini fal ledöntése.

1989. december 8-9. Az Európai Tanács ülése Strasbourgban: döntenek arról, hogy 1990 végig konferenciát tartanak a gazdasági és monetáris unió megteremtéséről, a Római szerződések ezzel kapcsolatos felülvizsgálatáról. Elfogadják - az Egyesült Királyság kivételével - a Szociális alapjogok közösségi chartáját. Deklarációt adnak ki a közép- és kelet-európai országokban zajló rendszerváltás politikai támogatásáról. Döntenek az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (European Bank for Reconst­ruction and Development - EBRD) létrehozásáról.

1990 - A német újraegyesülés

1990. április 28. Az Európai Tanács rendkívüli ülésén jóváhagyta a német egyesülési folyamatot, a volt NDK-nak az EK-ba való bevonását.

1990. május 29. Párizsban aláírják az EBRD megalakításáról szóló dokumentumokat. A bank célja a közép- és kelet-európai volt szocialista országok piacgazdasági átmenetének támogatása. Az EBRD nem EK intézmény, az EK részesedése az alapításkor 51 °lo volt.

1990. június 15. Az Európai Közösségek tagországainak bel- és igazságügy-mi­niszterei Dublinban két fontos, a polgároknak a közösségen belüli szabad mozgását és a belső határok nélküli Európa megteremtését célzó dokumentumot írnak alá: a Benelux-államok, Franciaország és az NSZK az ún. Schengeni egyezményt, míg a menekült státus iránti kérelmek elbírálására köteles ország kijelöléséről szóló ún. Dublini egyezményt - Dánia kivételével - 10 ország írta alá.

1990. július 16. Az EK országok külügyminisztérei döntöttek a PHARE program kiterjesztéséről az NDK-ra, Csehszlovákiára, Jugoszláviára és Bulgáriára.

1990. október 3. Egyesült a két Németország.

1990. november 21. Párizsban tanácskozott az EBEÉ. Elfogadták Az új Európa Chartáját, az ún. Párizsi chartát.

1990. november 27. Rómában tanácskoztak az EK országok nemzeti parlamentjeiből és az Európai Parlamentből érkezett képviselők az EK küszöbön álló pénzügyi és politikai uniójáról, a „szociális Európa" alapokmányáról és a parlamenti testületeknek ezekben játszott szerepéről.

1991 - A maastrichti csúcs

1991. április 15. Londonban hivatalosan megalakult az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD).

1991. szeptember 30. Az EK külügyminiszterei megállapodtak, hogy megnyitják a közösség piacait a lengyel, a csehszlovák és a magyar mezőgazdasági áruk előtt, de az élelmiszerexport döntő része az EK pénzén a Szovjetunióba kerül majd.

 1991. október 22. Az EK és az EFTA képviselői Luxemburgban megállapodtak, hogy létrehozzák a két szervezet 19 országát magába foglaló szabadkereskedelmi övezetet, a majd az 1993-ban létrejövő Európai Gazdasági Térséget.

1991. december 9-10. Az Európai Tanács ülése Maastrichtban. Megegyeztek a Római szerződéssel létrehozott és az 1987. évi Egységes Európai Okmánnyal módosított EK helyébe lépő integrációs szervezet, az Európai Unió alapszerződésében és a megvalósítandó gazdasági és pénzügyi unió alapelveiben.

Az Egyesült Királyság úgy foglalt állást, hogy átmenetileg kívül marad a „szociális Európán".

1992 - Az Európai Unióról szóló szerződés aláírása

1992. február 7. Maastrichtban aláírták az Európai Unióról szóló szerződést. Hatályba lép 1993. november 1-jén.

1992. február 12. Az EK Bizottsága a Tanács elé terjesztette Az Egységes Okmánytól Maastrichtig és azon túl: célkitűzéseink elérésének eszközei c., más néven az ún. Delors-II. csomagtervet. A terv lényegében középtávú pénzügyi terv volt a maastrichti határozatok megalapozására.

1992. május 2. Portóban az EK és az EFTA képviselői aláírták az Európai Gazdasági Térség létrehozásáról szóló megállapodást. A megállapodás 1994. január 1-jén lép hatályba. (Svájcban népszavazáson elutasították.)

I992. november 5. Az Európa Tanács elfogadta A regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartáját.

1993 - A Maastrichti szerződés életbelépése

1993. január 1. Az EK-ban hatályba lépett az egységes belső piac: megszűnt minden akadály a közösségen belül az ember, áru, tőke és szolgáltatás szabad áramlásában.

1993. február 1. Megkezdődtek a hivatalos tárgyalások Ausztria, Finnország és Svédország EK csatlakozásáról. Ezzel megnyílt az EK bővítés negyedik szakasza.

1993. június 21-22. Az Európai Tanács koppenhágai ülésén választ adott az EU-hoz csatlakozni kívánó visegrádi országok kérelmére. A Tanács először kötelezte el magát politikailag ezen országok taggá válása mellett.

1993. november 1. Életbe lépett a Maastrichti szerződés, megszületett az Európai Unió.

1993. december 10-11. Az Európai Tanács megtartotta 50., az EU Tanácsa minő­ségében az első ülését Brüsszelben.

1994 - Az Európai Gazdasági Térség

1994. január 1.

- Frankfurti székhellyel létrejött az Európai Pénzügyi Intézet (EMI), a leendő közös európai jegybank előfutára.

- Hatályba lépett az 1992. február 14-én aláírt EK-EFTA szerződés az Európai Gazdasági Térség létrehozásáról. Az EGT az EU-hoz hasonló irányító szerveket állított fel: az EGT-tanácsot, amely politikai döntéshozó szerv, az EGT-bizottságot, mely végrehajtó szerv, valamint az Európai Parlament és az EFTA-országok nemzeti parlamenti képviselőiből álló vegyes parlamentet, amely konzultatív szerv.

1994. március 9. A Maastrichti szerződéssel létrehívott Régiók Bizottsága, amely az EU államainak, tartományainak és egyéb közigazgatási egységeinek vezetőit tömöríti, megtartotta alakuló ülését.

1994. május 4. és május 16. Az Európai Parlament illetőleg a Tanács elfogadta a négy új tagjelölt felvételét az integrációba.

1994. június 24-25. Az Európai Tanács korfui értekezletén határoztak az EU-ról szóló szerződés felülvizsgálatának előkészítéséről, továbbá az ún. Transzeurópai Hálózatok (11 nagyszabású közlekedési beruházás) felépítéséről. Megbízták továbbá a Bizottságot, hogy dolgozza ki Magyarország és a közép-kelet-európai térség többi államának EU-csatlakozását elősegítő stratégiát. A záróülésen aláírták Ausztria, Finnország, Svédország és Norvégia csatlakozási szerződését.

1994. szeptember 1. A német CDU előterjeszti elképzeléseit az EU intézményi reformjáról. A „kétsebességű" unió elképzelése, melyben a „mag" országai gyor­sabban mélyítenék el egymás közötti együttműködésüket. Ezt az elképzelést azonban az Európai Parlament 1994. szeptember 28-án elsöprő többséggel elutasítja.

1994. november 27-28. Norvégia lakossága 52,6%-os arányban népszavazáson elutasítja az EU-csatlakozást.

1994. december 9-10. Az Európai Tanács ülése Essenben, melyen négy fő feladatot jelölnek ki az EU számára:

1.      az unió versenyképességének fokozása új munkahelyek megteremtése mellett;

2.       a közép-és kelet-európai társult országok felvételének előkészítése, illetőleg speciális kapcsolatok kiépítése az EU szomszédaival;

3.  a belügyi és az igazságügyi együttműködés elmélyítése;

4.az EU demokratikus legitimitásának a szubszidiaritás elvével összhangban való megerősítése.

Határozatot hoznak arról, hogy a visegrádi országok csatlakozásának feltétele az országok megfelelő felkészültsége, továbbá az EU intézményi reformja, melyet az 1996-ban tervezett kormányközi konferencia feladatául szabnak.

6. A TIZENÖTÖK EURÓPÁJA 1995

1995 - Ausztria, Finnország és Svédország az Európai Unió új tagjai

1995. január 1. Ausztria, Finnország és Svédország az Európai Unió új teljes jogú tagjai. Ennek nyomán változnak az EU intézményekben a képviselői taglétszámok, illetőleg a szavazás rendje.

1995. január 27. Az Európai Bizottság kiadta az Európai biztonságpolitika: felké­szülés 2000-re c. jelentését, amely vázolta a Maastrichti szerződésben tervezett Közös Kül- és Biztonságpolitika működését, céljait és eszközeit.

1995. március 9-10. Az EU országok bel- és igazságügyi miniszterei aláírták a kiadatás rendjének egyszerűsítéséről szóló megállapodást, mely az EU „harmadik pillérének" első érdemi írásos egyezménye.

1995. március 26. Életbe lépett a Schengeni egyezmény a Benelux-államok, Fran­ciaország, Németország, Portugália és Spanyolország között.

1995. május 3. Az Európai Bizottság elfogadta a közép-és kelet-európai országok EU csatlakozásának feltételeit és folyamatát részletező Fehér Könyvet.

1995.június 22.Románia benyújtja csatlakozási kérelmét,

1995.junius 27. A Szlovák Köztársaság benyújtja csatlakozási kérelmét.

1995.október 27.Lettország benyújtja csatlakozási kérelmét.

1995.november 28.Észtország benyújtja csatlakozási kérelmét.

1995. szeptember 22-23. Az Európai Tanács rendkívüli ülése Mallorcán, ahol több javaslat is elhangzik arra, hogy el kellene halasztani az európai pénzügyi unió harmadik szakaszának megkezdését, hogy minél több tagállam vehessen részt benne.

 1995. december 5. Elkészül az 1996-os kormányközi konferencia előkészítésére létrehozott ún. reflexiós csoportok jelentése. A jelentés három fő területet jelöl ki a konferencia számára: 1. A polgárközelibb Európa kialakítása, különös figyelemmel a munkanélküliségre, a környezetvédelemre és a belső biztonságra; 2. Hatékonyabbá kell tenni az EU intézményeit: ki kell terjeszteni a minősített szavazást a döntés­hozatalban, csökkenteni kell a bizottságok létszámát; 3. Rugalmasabb magatartás a külpolitikában.

1995.december 8.Litvánia benyújtja csatlakozási kérelmét

1995. december 15-16. Az Európai Tanács madridi értekezlete dönt a kormányközi konferencia helyéről és idejéről (Torino 1996. március 29.), megállapodnak, hogy a közös valuta neve „euro" lesz, és ismételten leszögezik, hogy az eurót 1999. január 1-től bevezetik.

1996.január 17.A Cseh Köztársaság benyújtja csatlakozási kérelmét.

1996.június 10.Szlovénia benyújtja csatlakozási kérelmét.

1996-1997 Tanácskozott a hatodik kormányközi konferencia (IGC)

1997. július 16-17.A hatodik kormányközi konferencia lezárásaként a tagállamok elfo­gadták az Amszterdami szerződést

1996.június 21-22.A firenzei Európai Tanács-ülés elfogadja az Europol-egyezményt.

1997. december 13-14. Az Európai Tanács luxemburgi ülésén döntöttek arról, hogy 1998 tavaszán az EU és Magyarország képviselői megkezdik a felvételi tárgyalásokat.

1998.március.Az Európai Unió bővítését célzó tárgyalások megkezdése a közép- és kelet-európai országokkal és Ciprussal. Köztük Magyarországgal.

1999.január 11 ország megkezdi az átállást az egységes valuta használatára.

1999.december10-11.Az EU állam-és kormányfőinek helsinki csúcstalálkozója

2000.február 15.Megkezdődnek a kétoldalú kormányközi tárgyalások a csatlakozási kérelmet benyújtó Bulgáriával, Lettországgal, Litvániával, Máltával, Romániával és Szlovákiával.

2000.március 24.EU csúcstalálkozó Lisszabonban.

2001.december 7-11. EU-csúcs Nizzában.

2002.január 1.Az euro bankjegyek és érmék bevezetésének időpontja.

2002.július 1.Bevonják a nemzeti valuták érméit és bankjegyeit.