IV. TANULÁSI EGYSÉG

A PARLAMENT

 

A IV. tanulási egységben Ön megismeri

 az Európai Parlamentet, mint az Unió egyik fő intézményét.

A tanulási egység célja, hogy

• átfogó ismereteket adjon az Európai Parlamentről,
• tisztázza a Parlament hatáskörét,
• felhívja a figyelmet a nemzeti parlamentektől eltérő jellegre
• ismertesse a parlamenti képviselők feladatkörét és szerepét
• rávilágítson a Parlament és más közösségi intézmények közötti kapcsolatok fontosságára.

Tartalom:

1. A parlament helye, szerepe a hatalmi struktúrában
2. A parlamenti képviselők választása
3. A képviselők jogállása
4. A parlament jogalkotó, költségvetési és demokratikus- felügyeleti hatalma
5. Parlamenti hatáskörök
6. A parlament döntéshozatali eljárásai
7. A Parlament, a Tanács és a Bizottság együttes fellépése a döntéshozatali folyamatban
8. Az Európai Parlament (European Parliament)



 

1. Az Európai Parlament a Közösség intézményi struktúrájában

A jelenlegi parlament históriai és jogi elődjét, a Közgyűlést a Közössége(ke)t alapító Római Szerződés (1957) hozta létre, neve pedig az 1987-ben hatályba lépett Egységes Európai Okmány óta: "Európai Parlament".

Az Európai Közösség, illetve az Európai Unió, abból eredően, hogy mint nemzetközi szervezet egyaránt rendelkezik kormányközi ("hagyományos" nemzetközi jogi) és föderatív jelleggel, e kettősségből (is) következően a döntéshozatali rendszere alapvetően tanácsközpontú.

A Közösség (az Európai Unió) hatalmi struktúrájában

• a jogalkotó a Tanács ('Európai Unió Tanácsa'),
• a végrehajtó - a "kormány" - a Bizottság ('Európai Közösségek Bizottsága ),
• az ítélkező pedig a Bíróság ("Európai Közösségek Bírósága), - és sajátosságként
• a Parlament inkább "csak ellenőrzési és konzultatív jogokkal rendelkezik.

A Közösségre vonatkozóan a szakirodalomban "kooperatív föderalizmus"-nak is nevezett tanácsközpontú modellben, a Bizottság (és természetesen a többi közösségi intézmény) szupranacionális végrehajtói tevékenysége erősen korlátozva van (szemben a centrikus modellel). (Azonban az alkotott képhez tartozik még, hogy jól kirajzolódó trendként látható, miszerint az úgynevezett uniós szerződések /Maastricht, Amszterdam/ által és óta, folyamatosan bővül az Európai Parlament hatásköre.)

A "szokásos"-nak is nevezett közösségi jogi procedúra szerint tehát

• a Bizottság javaslatot tesz, majd
• az Európai Parlament és
• az Európai Unió Tanácsa szavaz a javaslatról.

Már eredetileg sem jogalkotó intézménynek, döntéshozatali centrumnak szánták az akkor még Közgyűlést: csak tanácsadói és felügyeleti szerepet biztosítottak a számára.­

 

Az Európai Parlament összetétele, választások

Bár már az eredeti, Római Szerződés is közvetlen, demokratikus választásokat írt elő, csak 1979. júniusában került sor az első, a tagállamok polgárai által történő közvetlen képviselői választásra.

A képviselők megválasztása öt évre szól. A jelenleg 15 tagállamból álló közösség 375 millió állampolgárát 626 képviselő képviseli. A választások, a tagállamonként megválasztható képviselők száma az adott lakosság létszámához arányosan igazodó. A mostani Parlament megbízatása 1999-­től 2004-ig terjed.

Az EP- képviselők országok szerinti megoszlása jelenleg: 

Ország	A mandátumok száma
Németország	99
Franciaország	87
Nagy-Britannia	87
Olaszország	87
Spanyolország	64
Hollandia	31
Belgium	25
Görögország	25
Portugália	25
Svédország	22
Ausztria	21
Dánia	16
Finnország	16
Írország	15
Luxemburg	6
Összesen	626

 

A Nizzai Szerződés növeli a parlament szerepét a jogalkotásban. Új jogi alapot teremt arra, hogy az EU Tanácsa szabályozza a politikai pártok működését, különös tekintettel azok pénzügyeire.

A szerződés az Unió leendő bővítésére tekintettel 732 főben maximálta az európai parlamenti képviselők számát, és felosztotta a képviselői helyeket az országok között

A képviselői helyek megoszlása az Európai Parlamentben a tagállamok és a tagjelölt országok között
Tagállamok		Tagjelölt országok
Ausztria	17	Bulgária	17
Belgium	22	Ciprus	6
Dánia	13	Csehország	20
Egyesült Királyság	72	Észtország	6
Finnország	13	Lengyelország	50
Franciaország	72	Lettország	8
Görögország	22	Litvánia	12
Hollandia	25	Magyarország	20
Írország	12	Málta	5
Luxemburg	6	Románia	33
Németország	99	Szlovákia	13
Olaszország	72	Szlovénia	7
Portugália	22
Spanyolország	50
Svédország	18

Zárójelben jegyezzük meg, hogy Magyarország az itt megjelölt 20 fővel szemben 22 képviselői mandátumra tart igényt.

A képviselők nem nemzeti alapon, hanem politikai irányzatok szerint alkotnak parlamenti csoportokat, "frakciókat". Jelenleg nyolc képviselői "frakció" és a "nem csatlakozottak" csoportja működik a Parlamentben, - ezek a következők:

 

A parlamenti csoport neve

Képviselők száma

Európai Néppárt Kereszténydemokraták és Európai Demokraták        233

Európai Szocialisták                                                                               178

Európai Liberális, Demokrata és Reformpárt                                          51

Zöldek/Európai Szabad szövetség                                                           48

Európai Egyesült Baloldal /Északi Zöld Baloldal Konföderációs Csoportja    42

Nemzetek Uniója Európáért                                                                     30

Független Képviselők Technikai (Kevert) Csoportja                                18

Demokráciák és Változatosságok Európája ~                                           16

Nem csatlakozottak                                                                                      9

A parlamenti képviselők függetlenségét a Házszabály garantálja.

Mandátumuk elvesztésére

• lemondás,
• a képviselő halála,
• összeférhetetlenségi ok miatt, vagy
• mentelmi jog felfüggesztése mellett büntető eljárás esetén kerülhet sor.

Az összeférhetetlenség nem zárja ki, hogy az Európai Parlament képviselője a nemzeti parlamentnek is tagja legyen. Sőt. Igen gyakori a kettős mandátummal rendelkező képviselők száma.

Az összeférhetetlenség szabályozása következtében az

 Európai Parlament képviselője nem lehet tagja

• a tagállam kormányának
• az Európai Bizottságnak
• tagja vagy titkára az Európai Bíróságnak,
• tisztviselője valamely más közösségi intézménynek.

Az EP képviselők

• saját nemzeti parlamenti képviselőikkel azonos fizetést kapnak saját államuktól, ez helyenként konfliktus forrása is lehet, hiszen a Közösségen belül igen eltérőek a fizetések
• különböző költségtérítésekhez jutnak, de ha az ülések több mint felén nem vesznek részt, a költségtérítés ennek arányában csökken, valamint
• kedvezményekben részesülnek.

Ilyen kedvezmények pl.:

• a tagállamok területén belül ingyen utazhatnak a tömegközlekedési eszközökön,
• irodát kapnak Brüsszelben, Strasbourgban, és saját országuk fővárosában.

A képviselők Parlamenten kívüli foglalkozásukról és anyagi érdekeltségeikről írásbeli nyilatkozatot kötelesek adni.

Gyakorló feladat: Milyen feltételei vannak az Európai Parlamenti mandátum elnyerésének?

Az Európai Parlament működésének alapját nem a nemzeti, hanem a párthovatartozás jelenti. Ez azt jelenti, hogy a Parlamentben a képviselők nem állampolgárságuk szerint, hanem politikai hovatartozásuk alapján, ún. politikai csoportokban foglalnak helyet. A Házszabály is kimondja, hogy a működés és az infrastrukturális ellátottság alapegységei a politikai csoportok, frakciók. Általános cél, hogy a frakciók többnemzetiségűek legyenek. A Házszabály szerint egy politikai csoport megalakításához

• 29 képviselő kell, amennyiben mindannyian egy ország állampolgárai,
• 23 képviselő alkothat csoportot, ha két országot képviselnek,
• 18 főnek kell lenni egy csoportban legalább, ha három országból vannak,
• 14 főnek legalább, ha négy vagy több ország képviselőit tömörítik.

A fentiekből is látható, hogy minél inkább többnemzetiségű, minél inkább transznacionális jellegű a frakció, annál inkább könnyebb a megalakítása. A frakciók ideológiai különbözőségük ellenére, vagy inkább azzal együtt közös cél, közös feladat érdekében kooperálnak egymással, azaz csoportközi csoportokat hoznak létre. Ezek a csoportközi csoportok lehetnek ideiglenes jellegűek, azaz rövid távú, gyorsan elérhető célok megfogalmazói, avagy állandó, folyamatos szervezettséget és célra irányultságot kifejező csoportok Jelenleg az Európai Parlamentben közel 50 ilyen csoportközi csoport létezik. Közülük a két legismertebb és talán a legrégibb az 1979-ben megalakult Kenguru-csoport, illetve a Krokodil-csoportként ismertté vált Föderalista Csoportközi Csoport az Európai Unióért.

A függetleneket politikai csoporthoz csatlakozásra ösztönzik azáltal, hogy függetlenként parlamenti tisztséget nem tölthetnek be. A képviselők megválasztására nincs kidolgozott egységes rendszer: a Közösség ezt nem látta szükségesnek, mert a demokratikus választás alapelveit mindegyik tagállamban biztosítottnak látta. Vannak országok (például Franciaország, Spanyolország, Ausztria, Dánia stb.), ahol nemzeti szinten történik a választás, míg más országok esetében (például Olaszország, Egyesült Királyság, Belgium) regionális alapon szervezik, és vannak országok (például Németország), ahol vegyes választási rendszer létezik.

 

A Parlament belső szerkezete és tisztségviselői

1. A Parlament elnöke, alelnökei és a quaestorok

A Parlament legfőbb vezetőit két és fél évre, azaz a ciklus időtartamának felére választják meg, szám szerint 1 elnököt, 14 alelnököt és 5 quaestort.

Az elnök feladata reprezentációs és protokolláris jellegű, vagyis

• képviseli a Parlamentet az intézményközi találkozókon,
• az Európai Tanács ülésein,
• elnököl a plenáris üléseken,
• aláírja a költségvetési törvényt.

Az alelnökök a plenáris üléseket vezetik az elnök akadályoztatása esetén, illetve távolléte esetén helyettesítik. A quaestorok elsősorban technikai jellegű feladatokat látnak el, döntéseket hoznak a képviselőket érintő adminisztratív és pénzügyi kérdésekben.

2. A Büró és az Elnöki Konferencia

A Büro az Európai Parlament elnöki testülete, tagjai az elnök és a 14 alelnök. A quaestorok csak tanácskozási joggal rendelkeznek a Büróban. A Büró feladata a parlamenti ülésekkel és a képviselőkkel kapcsolatos adminisztratív jellegű döntések meghozatala, az igazgatási feladatok irányítása. A döntések többségi szavazással születnek, szavazategyenlőség esetén az elnök szavazata dönt.

Az Elnöki konferencia tagjai:

• elnök,
• politikai csoportok vezetői,
• politikai csoporthoz nem tartozó képviselők 2 fős delegációja, de csak tanácskozási joggal.
• Feladata: a politikai napirend megállapítása, fontosabb politikai döntések előzetes megtárgyalása, előkészítése és megvitatása a jogszabályalkotási programoknak, az Unión belüli és kívüli intézménykapcsolatok koordinálása, a parlamenti bizottsági rendszer működtetése. A testület döntéseit csak konszenzuálisan hozhatja meg.

I.        A Bizottsági Elnökök és a Delegációk Elnökeinek Konferenciája.

Míg az első testület a parlamenten belüli állandó és ad hoc bizottságok elnökeiből áll, így feladata a bizottsági munka koordinálása, addig a Konferencia a nemzeti parlamentekkel való kapcsolattartásban jelentős szerepet játszó delegációk vezetőinek egyeztető testülete.

II.            A Plenáris ülés és a parlamenti bizottságok.

A Parlament évente 12 üléshetet köteles Strasbourgban tartani, ami öt nap plenáris ülést jelent. A bizottsági ülések helyszíne Brüsszel illetve Luxembourg. A folyamatos, egyeztető munka a bizottságokban folyik, mely jelenleg 20 állandó bizottságot, és mellette számtalan eseti, ad hoc bizottságot jelent.

III.            A Titkárság.

A Titkárság a Parlament adminisztratív tevékenységét irányító szervezeti egység. Felépítése és működése nagyban hasonlít a Tanács Titkárságához, hiszen ebben is különböző részterületekre szakosodott Főigazgatóságok végzik a munkát. A Titkárság személyzetének legnagyobb létszámát a fordítók és tolmácsok adják.

 

A Parlament hatalma, feladat- és hatásköre

Mint mindenben, ahol lehetőség van többféle szempont szerint csoportosítani, úgy ebben a kérdésben is többféle felosztás létezik a szakirodalomban és a hivatalos dokumentumokban egyaránt. A Parlament saját dokumentumaiban általában a következő beosztásban mutatja be "erejét":

1. jogalkotói hatalom

A Közösségnek többféle jogalkotási eljárási rendje van, ezek mindegyike más-más hatalom- és munkamegosztást jelent a közösségi intézmények között. Az Egységes Európai Okmány (1987), majd az úgynevezett EU-s szerződések (Maastricht, Amszterdam), folyamatosan növelték a Parlament részvételi-beleszólási jogkörét.

Ennek egyik legjelentősebb megnyilvánulása az együttdöntési eljárási forma.

 Ezt a formát kell alkalmazni

• a munkaerő szabad áramlása,
• a belső piac fejlesztése,
• a kutatás és fejlesztés,
• a fogyasztóvédelem,
• az oktatás,
• az egészségügy és 
• a környezetvédelem területén.

Különösen fontos az is, hogy a társulási, együttműködési valamint a tagfelvételi szerződések körében a Parlamentet "vétójog" illeti meg.

Feltétlenül ide tartozik azonban az is, hogy igen erős pozíciót biztosítanak a Bizottságnak azok a közösségi rendelkezések, melyek meghatározzák, hogy mely esetekben (egyébként a közösségi rendelkezések többségében!) illeti meg kizárólagosan a Bizottságot a kezdeményezés joga, azaz bizottsági kezdeményezés híján a Parlament (és a Közösség többi szerve, intézménye is) csak a "levegőben vitatkozhat", de érdemi döntést nem hozhat.

 

2. Költségvetési hatalom

Tartalmilag és informálisan is ez a jogkör adja a legnagyobb lehetőséget a Parlamentnek arra, hogy "megmutassa erejét", érvényesítse akaratát, - sőt, ha kell "visszavágjon" ilyen-olyan sérelmekért. Ugyanis amíg a Parlament elnöke ellen nem jegyzi a költségvetést, addig az egyszerűen nem lép hatályba.

A költségvetés végrehajtását pedig a képviselők "árgus szemekkel" figyelik, és szükség esetén intézkedéseket tesznek. Egy ilyen természetű intézkedésre került sor, amikor 1999-ben a Parlament megvonta a pénzügyi forrásokat a Bizottságtól, és végül is ezzel kényszerítette azt testületi lemondásra, illetve ideiglenes ügyvivői pozícióba.

A Parlament története során két ízben is élt a költségvetés el nem fogadásának módszerével. A Közösség költségvetése mindig hat évre szól.

 

3. Demokratikus felügyeleti hatalom

Ebben a szerepében a Parlament közvetlen politikai ellenőrzést gyakorol a Bizottság felett. A Parlament közvetlen politikai ellenőrző-felügyelő szerepe mutatkozik meg abban, hogy a Bizottság tagjainak szóban vagy írásban választ kell adniuk a Parlament által feltett kérdésekre.

Bár a Bizottság elnökének személyére a tagállamok kormányai tesznek javaslatot, de annak, valamint a Bizottságnak, mint testületnek a kinevezése, azaz a javaslat jóváhagyása már az Európai Partement jogkörébe tartozik (a Maastrichti Szerződés általi új elem).

Végső soron a Parlament - bizalmatlansági szavazás alapján - fel is oszlathatja, lemondathatja a Bizottságot. (Eddig még erre nem került sor.) A főbiztosok felett egyébként kizárólag a Parlament gyakorol ellenőrzést.

Bár a Tanács nincs alávetve a Parlament irányításának, azonban ez a közösségi intézmény is jelentős tartalmi és formai kötöttségek, ilyen értelemben felügyelet mellett látja el feladatát. A Tanácsnak a döntései előtt jó néhány tárggyal kapcsolatban konzultálnia kell a Parlamenttel, ki kell kérnie a véleményét, és köteles azt fontolóra venni - bár a végrehajtás tekintetében nem kötelező követnie.

A Parlament évente háromszor készít jelentést a Tanács tevékenységéről, a Tanács soros elnökének pedig beszédet kelt tartania a Tanács előző hat hónapjának, valamint a tervbe vett tevékenységéről. A beszédről a képviselők általános vitában mondják el a véleményüket.

A Parlament határozatával szemben a Tanács csak egyhangúan hozhat döntést. Ezzel az úgynevezett együttműködési eljárás intézményével a Parlament megszerzett egy igen fontos lehetőséget bizonyos döntések megakadályozására, különösen, ha még meg is tud nyerni magának egy tagállamot egy döntés meghozatalakor.

A felügyeleti hatalom körébe tartoznak azonban azok a gyakorlati intézkedések is, melyeket egy-egy adott, konkrét ügyben, kérdésben a Parlament megtesz. Az utóbbi időből két jellemző példa: az úgynevezett kergemarha-kór kapcsán a Parlament intézkedésére került felállításra Dublinban az egészségügyi ügynökség, a különböző visszaélések, korrupciós ügyek miatt pedig szintén a Parlament erős nyomására létesült egy anti-korrupciós iroda.

Nézzük meg, hogyan érvényesül a parlament hatalma a különböző hatáskörök gyakorlása révén.

A parlament hatáskörei:

• önigazgatás
• jogalkotás
• politikai ellenőrzés, költségvetés meghatározása
• jogérvényesítés

 

Mit jelent az önigazgatás joga?

A parlament működését

• egyrészt az alapító szerződések, illetve egyes államközi szerződések határozzák meg,
• másrészt saját maga állapítja meg működési rendjét a Házszabályban.

A parlament önállóan dönt üléseinek rendjéről, a tisztségviselők megválasztásáról, az adminisztráció viteléről és egyéb működési mechanizmusairól.

Hogyan vesz részt a parlament a jogalkotásban?

A nemzeti parlamentektől eltérően az Európai Parlament nem a Közösség jogalkotó szerve, bár az elnevezés azt sugallja, normatív hatásköre nincs. De! A jogalkotás folyamatában részt vesz. Ezt a hatáskörét folyamatosan szerezte meg, hiszen eredetileg a Közgyűlés tanácsadó, vitafórum jelleggel bírt, s ez azt is jelentette, hogy kezdetben anélkül lehetett normákat kibocsátani, hogy a Közgyűlés akár nem is tudott róla. Az évek folyamán a Parlament fokozatosan terjesztette ki befolyását, és vívta ki a jogalkotásban való részvétel jogát. Egyik eljárásban sem a Parlament hozza a véghatározatot, hanem a Tanács, de két esetben, - a hozzájárulás és az együttdöntés - vétójoggal rendelkezik. A Parlament hozzájárulása szükséges az új tagállamok felvételéhez és a nemzetközi egyezmények megkötéséhez, a legfontosabb anyagi vonatkozású kérdésekben, valamint alapvető alkotmányos kérdésekben.

Milyen feladatai vannak a politikai ellenőrzés területén?

Talán ez az a terület, ahol a parlament leginkább kiterjesztette befolyását. A kormányok Tanácsban ülő képviselőit a Parlament nem ellenőrizheti, így felügyeletét a Bizottságra irányította, amely - elméletileg a Közösség szupranacionális végrehajtó szerve - de a gyakorlatban mi már tudjuk, hogy az igazi végrehajtás a nemzeti kormányok, ill. azok apparátusának feladata. A Parlament a politikai ellenőrző tevékenysége során

• meghallgatja a Bizottság elnökét és a jelölt tagokat, majd szavaz a beiktatásukról,
• információkat kérhet a Közösség bármely szervének tevékenységéről,
• kérdéseket intézhet a Bizottsághoz, illetve a Közösség bármely  szervéhez,
• felülvizsgálhatja a zárszámadást,
• nem kötelező kiadás esetén a tartalékba helyezett összeg felszabadítását engedélyezheti,
• vizsgálóbizottságot állíthat fel jogsértések kivizsgálására, vagy bizonyos politikai kérdések hátterének föltárására, pl. rasszizmus, mérgező anyagok kezelésével kapcsolatos ügyek, nukleáris ügyek, stb.
• bizalmatlansági indítványt tehet a Bizottság egész testületére vonatkozón.

Ez utóbbival kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy bár a Parlament több alkalommal élt ezzel a jogával, azaz bizalmatlansági indítványt kezdeményezett, eddigi története során még egyszer sem fordult elő, hogy a Bizottságot leszavazták volna.

Hogyan biztosítja a Parlament a jogérvényesülést?

Egyrészt az állampolgári panaszok kivizsgálásával kapcsolatos ez a tevékenysége, melyet a Bizottsággal együtt végez. A parlamentnek Panaszügyi Bizottsága van, amely rendszeres kapcsolatot tart fenn a Bizottsággal, a Tanáccsal, a nemzeti parlamenti bizottságokkal és az ombudsmanokkal.

Másrészt a jogérvényesítés a Parlament Bíróság előtti fellépésében nyilvánul meg.

A következő táblázat segít abban, hogy az eddig leírtakat, tanultakat összességében láttassa.

A döntéshozatali eljárások áttekintése

Döntéshozatali eljárás

Információs

Konzultációs

Költség- vetés

Együttműködés

Hozzájárulás

Együttdöntés

A parlament jelentősége 1-5-ig skálán	1	2-3	Általában 1, néha 4	Általában 3, néha 4	4	Általában 3, néha 4
Hatásköre	tájékozódó	késleltető	ügydöntő	szavazási eljárást átalakító	vétó	Vétó

( Forrás: Európai közjog és politika.(szerk. Kende Tamás) 239.o.).

 Ezek után, hogy megismerkedtünk a Parlament hatáskörével, és már ismerjük a Tanács és a Bizottság hatásköreit és feladatait is, érdemes a 3 fő intézmény egymásra építettségét érzékeltetni.
A szervezetek szintjén a döntéshozatal nem tűnik nagyon bonyolultnak. Azt már tudjuk, hogy a jogszabály-kezdeményezés a Bizottság kezében van, a javaslatról a Parlament meghallgatása után a Tanács dönt. A három fő szerven belül már egy kicsit bonyolultabb az ügymenet. Nézzük az első mozzanatot.


1. A jogszabály-kezdeményezés a Bizottságon belül a különböző egységek technikai és politikai munkájának eredményeképpen születik meg, melyben a Bizottság Jogi Szolgálata és az érintett főigazgatóságoknak kitüntetett szerepe van. A javaslat előkészítésébe bevonják a nemzeti szakértők csoportjait, az érintett szakmai és érdekképviseleti szervezeteket, és a nemzeti kormányokat.


2. A javaslatot a Bizottság megküldi a Tanács Titkárságán keresztül a COREPER-nek, a GSZB-nek, a Régiók Bizottságának és a Parlamentnek, mely kiadja illetékes bizottságainak.
A tanács szakértői, munkacsoportjai a Bizottság megfelelő szintű képviseletével együtt vitatják meg a javaslatot, melyet a Bizottság menet közben is módosíthat. A munkacsoportokban az elért megállapodásról jelentést készítenek, amelyet a Bizottság javaslatával, az EP, a GSZB és az RB véleményével együtt a COREPER-nek továbbítanak. Ha az előterjesztésről egyetértés alakul ki, - "A" naprend -, akkor a Tanács vita nélkül határoz. Ha nincs egyetértés - "B" napirend - akkor a Tanács előtt vitát kell nyitni. A Bizottság javaslata annyiban köti a Tanácsot, hogy azt csak egyhangúlag jogosult módosítani.


3. Ha a Szektorális Tanácsban nem sikerül egyetértésre jutni, azaz nincs meg a megfelelő többség, akkor a döntés joga - még mindig a Tanácson belül - a felsőbb szervekhez kerül, tehát a Külügyminiszteri (Általános ügyek) Tanácshoz, avagy a legmagasabb szintre, az Európai Tanácshoz. A döntéshez szükséges többség elérése érdekében itt kerülhet sor a "kosarak" kialakítására, azaz a package-deal, illetve a linkage technikák alkalmazására..
A döntés-előkészítés nemcsak a szervezeteken belüli, illetve közötti egységekben, területeken folyik, hanem informális csatornákon keresztül is befolyásolható. Ez azt jelenti, hogy a döntéshozatalban nem elhanyagolható tényezők az informális kapcsolatok, személyes kapcsolatok, az érdekképviseleti szervek, a nyomásgyakorló csoportok, a lobbyk szerepe és tevékenysége. A következő táblázat ebben lesz segítésünkre, amikor megpróbálja egyszerre láttatni a döntéshozatali eljárást az Európai Unióban, jelezve a szervek hatáskörét, és érzékeltetve a folyamatjelleget. is.

	Parlamenti olvasatok száma	Tanácsi olvasatok száma	Parlament hatásköre	Tanács hatásköre	Bizottság hatásköre	Tanácsi szavazás módja
Információs eljárás	1	1	tudomásszerzés	ügydöntő	kezdeményezés	Jogalapnak megfelelő
Konzultációs eljárás	1	1	késleltető	ügydöntő	felülvizsgálja  a javaslatot	Jogalapnak megfelelő
Egyeztetés	1	1	konzultációs	ügydöntő	közvetít	Jogalapnak megfelelő
Hozzájárulás	1	1	vétó	együttdöntő	előkészít	Jogalapnak megfelelő
Együttműködés	2	2	befolyásoló	ügydöntő	felülvizsgálja a javaslatot	Felminősített
Együttdöntés	3	2	gyenge vétó	együttdöntő	Kétszer felülvizsgálja a javaslatot	Kétszer felminősített

/ Forrás: Európai közjog és politika.(szerk.Kende Tamás)257.o. /

A Parlament, a parlamenti képviselők az uniós politikák belső, egymáshoz való aránya szerint foglalkoznak nyugat európai értelemben vett (!) zöld (azaz nem csak környezet- és természetvédelmi, hanem emberi jogi, szociális, antinukleáris stb.) ügyekkel. Nem többet, de nem is kevesebbet.

Az aktuálisabb fejlemények közül kettő érdemel említést:

A tiszai cián-szennyezés miatt a Parlament (vizsgálatok és meghallgatások után) állásfoglalást adott ki, melyben nyomatékosan kijelentette, hogy a mostani uniós tagfelvételt kérő országokkal folyó tárgyalásoknak nem képezheti tárgyát a környezetvédelem terén az uniós hatályos jogszabályok és elvárások átvétele és érvényesítése alóli átmeneti mentesség.

2001. június 22-én a Környezeti, Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Parlamenti Bizottság közmeghallgatás keretében áttekintette az uniós tagfelvételi folyamat állását környezetvédelmi aspektusból. A meghallgatásról kiadott közlemény címében is foglalt megállapítások között szerepel, hogy a bővítés, az új tagok felvétele okán sem engedhető meg, hogy az uniós környezetvédelmi előírások "felhíguljanak".

Kitekintés

A Parlament minden eredménye és hatáskörének bővülése mellett is meg kell állapítani, hogy a közte és a választók közötti kapcsolatban mindmáig nem sikerült áttörnie a viszonylag általánosnak mondható választói elégedetlenséget és érdektelenséget. Sőt, a tagállamok jelentős részében, ahol a szavazás nem kötetező, a választási részvétel nem csak, hogy alacsony volt,(esetenként 35% körüli) hanem az elmúlt öt választási ciklust tekintve csökkenő tendenciát mutat

A szakirodalomban ezért meglehetősen tartja magát az a nézet, hogy a közvetlen választások legitimáló hatása csekélynek mondható, és a választások összhatásukban csökkentik az esélyét annak, hogy - egyik oldalról - egy nagy bürokratikus gépezet vonásait mutató Bizottság, valamint a kormányképviseleti alapon működő Tanács és - másik oldalról - a tiltakozó szavazatok révén felálló Parlament eredményesen tudjon egymással együttműködni.

 

Irodalom:

 

1. Európa Kislexikon. Az Európai Unió és Magyarország. BKEVI Bp.1999.
2. Európai közjog és politika. Osiris/Századvég. Bp. 1995.
3. Európa A-tól Z-ig. Az Európai Integráció kézikönyve. Bp. 1997.
4. Navracsics Tibor: Európai belpolitika. Korona. Bp.1998.
5. Európai intézmények és a jogharmonizáció (szerk:Dr.Lomnici Zoltán Bp.1998.
6. Farkas Beáta - Várnai Ernő: Bevezetés az Európai Unió tanulmányozásába (JATEPress, Szeged, 1997.
7. Horváth Jenő: Az  európai integráció története napról napra, 1945 - 1995. Kronológia. Bp. 1997.
8. Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról. Magyar Országgyűlés. Bp. 1998.
9. Kecskés László: EK - jog és jogharmonizáció. Közgazdasági és Jogi Kiadó. Bp. 1999.
10. Kende Tamás - Valki László: Az Európai unió fontosabb intézményei. Európai Tükör. 1996.október
11. Szűcs Tamás - Kende Tamás: Maastricht árnyékában. Gondolatok az Európai unió 1996-os Kormányközi Konferenciájáról. Európai Tükör,1997.II.évf.6.sz.
12. Vida Krisztina: Az EU intézményei Amszterdam után. Európai Tükör. 1997. II.évf. 4. Sz.
13. Pataki István: Luxemburg után - a csatlakozási tárgyalások megkezdése előtt. Európai tükör. 1997.III.évf. 1.sz.
14. A parlamentek szerepe az Unió kibővítésében. Európai Szemle. 1998. 1.sz.

Gyakorló feladat: Milyen témakörök esetében kötelező a Parlamentnek az együttdöntési eljárási formát alkalmaznia?

 

Ellenőrző feladat: Mikor élhet vétójoggal a Parlament?

 

Ellenőrző feladat: Véleménye szerint mit jelent az a kifejezés, hogy az Európai Parlament a demokrácia őre? Milyen tevékenységi körökben, feladatokban nyilvánul ez meg? (2-3 oldal terjedelemben)