V. Tanulási egység

 

Az Európai Unió Bíróságának bemutatása.  A jogharmonizáció fogalmi kategóriái

Az utolsó tanulási egységben az eddig olyan sokat emlegetett Bíróság kerül bemutatásra.

Ebben a részben bemutatásra kerülnek azok a pertípusok, amelynek keretében a Bíróság a munkáját végzi.

Megismerhetik azokat a jogi lehetőségeket, amikor személyesen is indíthatunk keresetet a közösségi jogra hivatkozva.

Ennek keretében szó lesz a „személyes érintettség” fogalmáról, a közösségi szervek kártérítési felelőségéről.

Végezetül, szó esik az olyan sokat említett jogharmonizáció kategóriáiról az Unión belül, illetve Magyarországon.

 

Tartalom

1. A Bíróság előtti pertípusok részletes bemutatása:
• Tagállam elleni eljárás(RSZ 169. cikk)
• Tagállam tagállam elleni eljárás(RSZ 170. cikk)
• Semmissé nyilvánítási eljárás (RSZ 173. cikk)
• Eljárás határozat elmulasztása esetén (RSZ 175. cikk)
• Előzetes döntéshozatali eljárás (RSZ 177. cikk)
• Kártérítési eljárás
• Jogellenességi kifogás
2. A jogharmonizáció
3. A jogharmonizáció fajtái
4. A magyar jogharmonizációs törekvések
5. Összefoglalás
6. Ellenőrző feladatok
7. Gyakorló feladatok megoldása
8. Felhasznált és ajánlott irodalom 

 

Bevezetés

A Bíróság szervezeti felépítéséről itt részletesen nem lesz szó, hanem csak a bírósági eljárás rendjét, pertípusait kívánom bemutatni.

A világban nem egy nemzetközi szervezet munkáját segíti, egy bírói jellegű szervezet.

Jelentős az ENSZ Hágai Nemzetközi Bírósága, illetve az Európa Tanács Strassbourgban működő Emberi Jogi Bírósága.

A Luxemburgban működő Európai Unió Bírósága munkáját tekintve, talán legmeghatározóbb ezen bíróságok között.

 

A Bíróság feladata:

A Bíróság feladata a Római Szerződés 169. cikke szerint, ”a szerződés szellemének betartása”.

A szerződést megfogalmazók hatalmas mozgásteret biztosítottak a Bíróságnak azzal, hogy nem adtak meg konkrét feladatokat, hanem egy általános elvben fogalmazták meg a feladata lényegét.

Az idő során kiderült a bírók ezzel a szabadsággal akartak és tudtak is élni.

A közösségi jog fejlődése, jelenlegi arculatának kialakulása szempontjából, nagyon fontos volt ez az óriási felhatalmazás.

Az Európai Unió szempontjából viszont elengedhetetlen volt a közösségi jognak ilyen jelentős fejlődése.

Ha a többi, államok által létrehozott nemzetközi szervezetet megvizsgáljuk láthatjuk, hogy egyiknek sem sikerült ilyen, önálló életet kialakítani a kitűzött célokat ilyen, fokban elérni, mint az Európai Uniónak.

A Maastrichti szerződés bevezetőjében megtalálhatjuk az Európai Unió célkitűzéseit.

A célok elérésének egyik eszközeként jelölték meg a tagállamokban egységesen alkalmazandó közösségi jogot.

Épp ezért volt fontos a négy fő szerv között létrehozni, az Európai Unió Bíróságát, mert a szerepe nemcsak a felmerülő vitás ügyek eldöntése volt.

A legfontosabb feladata az kellet, hogy legyen, hogy a közösségi jog alkalmazása, érvényesülése ne váljon a tagállami jogrendszer megengedő feltételeinek áldozatává.

A közösségi jog egységes alkalmazásának, azonos értelmezésének megteremtése volt a Bíróság legfőbb feladata.

Így a feladata is igen sokrétű és a tagállamokban megszokott bírósági típusok több fajtájához hasonlítható.

 

Gyakorló feladat: Milyen típusú bíróságokat ismer? Feladatuk alapján próbálja csoportosítani !

 Abban az esetben mikor a közösség szervei által alkotott jogszabályokat vizsgálja jogszerűség szempontjából, alkotmánybírósághoz hasonlítható a munkája.

 Ha a munkaerő szabad áramlásával, társadalombiztosítási ügyekkel, diszkriminációval kapcsolatos kérdésekben dönt, akkor munkaügyi bíróságként működik.

 Ha a Bizottság határozatait támadják meg előtte, közigazgatási bírósághoz hasonlít a munkája.

 Van, amikor kártérítési ügyekben kell dönteni, ebben egy magánjogi fórumhoz hasonlít tevékenysége.

 

A bíróságok előtti pertípusok részletes bemutatása.

 

• A tagállamok elleni eljárás (Római Szerződés 169-170 cikk)

Ebben az eljárásban a Bíróság azt vizsgálja, hogy a tagállamok az alapszerződésben vállalt kötelezettségeiknek eleget tesznek-e.

Egy nemzetközi szervezet jó működéséhez elengedhetetlen, hogy a tagok az alapításkor megfogalmazott kötelezettségeket teljesítsék.

Épp ezért volt annyira fontos, hogy a közösen elhatározott célokat a tagállamok ne helyezzék háttérbe a saját érdekeik érvényesítése miatt.

Ez a kötelezettségvállalás nemcsak általános elveken nyugszik, hanem a már említett 5. cikkben megfogalmazott lojalitási klauzula foglalja magába.

Ebben az eljárásban a Bíróságnak azt kell eldöntenie, hogy a tagállam eleget tett-e, az alapszerződésben foglalt feladatoknak.

Az Unió működése során, mint már annyiszor megszokhattuk, minden eljáráson belül arra törekednek, hogy a fő szervek a felmerülő konfliktus helyzeteket, ha lehet egyeztetéssel, tudják megoldani.

Ebben az esetben a Bizottságnak kell megpróbálni a tagállamot rávennie, hogy önként tegyen eleget a szerződésben vállalt kötelezettségeinek.

A Bizottság eljárása három szakaszra osztható:

Első szakasz az informális szakasz. Először a Bizottság levélben küld értesítést a tagállamnak, melyben közli, hogy szerinte az adott tagállam valamelyik kötelezettségét elmulasztotta.

Felhívja továbbá, tájékoztassa a Bizottságot, hogy miért szegte meg a megállapított kötelezettségét.

A gyakorlatban még ezt a szakaszt is megelőzi egy úgynevezett előzetes informális szakasz.

A Bizottság, ha észleli, hogy a tagállam megszegte a Közösség jogát, akkor azt az adott állam brüsszeli állandó képviselőjének veti fel először.

Ezután megindulhat a tagállami szervek és a Bizottság között egy bizonyos párbeszéd a probléma megoldásáról, illetve lényegéről.

Lehet, hogy már ez eredményhez vezet, ebben az estben további eljárás nincsen.

Ha a kérdés nem oldódik, meg akkor születik meg a levél, mely a Bíróság joggyakorlata szerint ”a 169. cikk szerinti eljárás lényeges formai következménye” (211/81).

A levél felveti a kötelezettségszegés tényét, és ésszerű határidőt biztosít az érintett tagállamnak, hogy az üggyel kapcsolatos észrevételét megtegye.

Majd újra felajánlja a tagállamnak, hogy kezdjenek tárgyalásokat az ügy peren kívüli megoldása érdekében.

Az ügyek két harmadában sikerül is ebben a szakaszban a vitát feloldani és valamilyen közös nevezőt találni.

A következő szakasz akkor jön, ha a tagállam egyáltalán nem nyilatkozik és nem is tesz semmit kötelezettségszegése feloldására vagy az általa adott válasz a Bizottság nem tudja elfogadni.

A Bizottságnak teljes önálló döntési joga van a tekintetben, hogy az ügyet a levelére adott válasz vagy tett lépések következtében a Bíróság elé viszi vagy sem.

Ha a Bíróság elé kívánja vinni az ügyet, akkor indokolással ellátott állásfoglalást kell az ügyről hoznia.

Nagyon fontos ebben az állásfoglalásban az érvek pontos megfogalmazása: meg kell jelölnie egyrészt miért, nem fogadta el a tagállam álláspontját, illetve milyen okok vezették oda, hogy az ügyet a Bíróság elé kívánja vinni.

 Az ”indokolt állásfoglalásnak” pontos kioktatási kötelezettséget kell tartalmaznia, vagyis tájékoztatni kell az állam kormányát azokról a szükséges intézkedésekről melyeket a Bizottság a kötelezettség megszegésének megszüntetéséhez szükségesnek tartana ( C-767/61. számú ügy Bizottság v. Olaszország).

 A Bizottság kérelmében, melyben a Bírósághoz fordul lényegében a fenti állásfoglalás szerint, pontosan megjelöli azokat a tényeket, illetve a jogi alapot, ami az álláspontját alátámasztja.

Ha a keresete eredményes a Bíróság megállapítja, hogy a tagállam megszegte a szerződésből fakadó kötelezettségét.

 Csak a jogsértés tényét állapíthatja meg. Azt azonban nem áll módjában meghatározni, hogy mit kell a tagállamnak tennie.

A Római Szerződés 171. cikk csak azt mondja, hogy ”az állam köteles a Bíróság ítéletének végrehajtásához szükséges intézkedéseket megtenni”.

 Majd a Bizottság kérheti a Bíróságtól pénzbírság, vagy általány összeg megfizetését, mindaddig, amíg, a tagállam nem teljesíti kötelezettségét.

 

• Tagállam, tagállam elleni eljárása (Római Szerződés 170. cikk)

Mivel az Unió fenntartása valamennyi tagállam jól felfogott érdeke, ezért a kötelezettségek betartására a tagállamok is figyelhetnek:” Bármely tagállam a Bírósághoz fordulhat, ha úgy ítéli meg, hogy a másik tagállam megszegte a jelen szerződésből fakadó valamely kötelezettségét.”(1).

Itt is megvan az a lehetőség, hogy elkerüljék a peres utat. Így, ennek az eljárásnak is az elő szakaszban a Bizottsághoz kell fordulni.

 A Bizottság ezek után lefolytatva az előbb már ismertetett eljárást itt is indokolt véleményt bocsát ki.

Van azonban, hogy 3 hónapon belül nem nyilatkozik. Olyan is elképzelhető, hogy szerinte nem történt jogsértés.

Ebben az esetben a tagállamnak önállóan is joga van a Bírósághoz fordulni.

 

• Semmissé nyilvánítási eljárás (RSZ 173-174 cikk).

 Az első tanegységben már említettem: az Unió komoly fejlődését az alapozza meg, hogy szervezete jelentős jogosítványokat kapott.

Ezek közül talán a legfontosabb a jogalkotás lehetősége, mely a tagállamokra kötelező erővel bírhat.

 

Gyakorló feladat:  Elevenítse fel mit jelent a közösségi jog közvetlen hatálya, elsőbbsége?

A jogalkotás során szigorú kötelezettségeket róhatnak a tagállamokra, illetve ezek természetes, jogi személyeikre.

A jogalkotásra épp ezért szigorú eljárási szabályok érvényesek, továbbá vonatkozik rá a Maastrichti szerződés szerint megfogalmazott szubszidiaritás elve is.(2).

Ezeket a szabályokat minden jogot alkotó szervnek be kell tartania.

 Milyen aktusokra terjed ki a 173. cikk hatálya?

 

1.    Az Európai Parlament és Tanács együttesen elfogadott aktusaira.

2.   A Tanács, a Bizottság, az EKB aktusaira, kivéve az ajánlást és véleményt (ezek a másodlagos jogforrások jogszerűségének vizsgálatát teszik lehetővé.)

3.   Európai Parlament olyan aktusainak jogszerűsége, melyek harmadik személlyel szemben joghatás kiváltására irányulnak. (Ez ugyan nem jogforrás, ellenben harmadik személyeket érinthet, ezért jogszerűségének vizsgálata bekerült a 173. cikk alá.)

 

Ki indíthat eljárást ezen a jogcímen?

Az alanyi kört két nagy csoportba lehet osztani.

Az első csoport minden további feltétel nélkül fordulhat a Bírósághoz, míg a második csoport esetén különböző feltételek meglétének bizonyítására köteles a kereset indítója.

1.  
1. Tagállamok, Tanács, Bizottság
2. Európai Parlament, Európai Központi Bank, Számvevőszék azzal a megszorítással, hogy csak abban az esetben, ha a kereset célja saját előjogaik védelme.
2.  

A természetes vagy jogi személyek, olyan határozatok ellen, amelyek nekik címeztek, vagy amelyre, bár rendelet vagy egy másik személynek címzett határozat formájában hoztak, mégis őt közvetlenül és személyesen érinti.

Ezeket a személyeket a közösségi jog ”kiváltságos kérelmezőknek” hívja, vagyis nekik a keresetindítási joguk nem automatikus a személyes érintettséget minden esetben bizonyítaniuk kell.

 A jogosultak keresetüket

• az aktus nyilvánosságra hozatalától
• a kereset indítójával való közléstől, vagy
• a tudomásra jutástól számított két hónapon belül nyújthatják be.

 

Mire lehet hivatkozni a keresetben?

1. Az aktust olyan szerv hozta, melynek az adott kérdésben nem volt hatásköre.

2. Az eljárási szabályokat az aktus meghozatalakor lényegesen megsértették.

3. A Római Szerződés, vagy az alkalmazásra vonatkozó jogszabályokat sértették meg.

4. Hatalommal való visszaélés során született aktus.

Ha a Bíróság az előbb felsorolt okok valamelyikét megalapozottnak találja az, így hozott aktust megsemmisíti.

Azonban a rendeletek esetén joga van arra, hogy a rendelet bizonyos részeit, hatályban fenntartsa, vagyis az adott részhez kapcsolódó joghatások fennmaradjanak.

 

• Eljárás határozathozatal elmulasztása esetén (RSZ 175. cikk).

Nemcsak a már meghozott jogszabályok, aktusok esetén van lehetőség,  a jogszerűség vizsgálatára.

Ez a kontrollszerep abban az esetben is megvan, ha valamilyen intézkedést a Római Szerződés szerint meg kellene hozni, de az erre jogosult szerv ezt nem teszi meg.

 Itt a keresetindítást egy előzetes felszólításnak kell megelőznie. Ennek célja, hogy a szóban forgó intézményt felszólítsák az aktus megtételére.

Ha a felszólítástól számított két hónapon belül a szerv nem tesz semmit, akkor újabb két hónapon belül lehet a fenti keresetet a Bíróságnál benyújtani.

A jogosulti kör itt is kettős, egyrészt a tagállam és a közösség többi intézménye lehet jogosult minden további bizonyítás nélkül.

 Másrészt a természetes vagy jogi személyek, ha az elmulasztott aktust nekik címezték volna.

Itt szigorúbb a feltétel, mint az előbbi eljárásnál, mert nem a már bemutatott ”személyes érintettséget” kell bizonyítani, hanem azt is, hogy az aktust nekik címezték volna.

Ha a Bíróság megállapítja a mulasztást, akkor a szerv köteles az intézkedéseket megtenni.

 

• Az előzetes döntéshozatali eljárás (RSZ 177. cikk.)

Ehhez hasonló jogintézményt a magyar jogrendszerben nem találunk. Kialakulása azzal magyarázható, hogy a tagállamok az alapító szerződésekben arra vállaltak kötelezettséget, hogy a közösségi jogot saját jogrendszerük szerves részévé teszik.

A Római Szerződés kifejezetten előírja, hogy a közösségi jogot feltétel nélkül kell alkalmazni.

Maguk az alapító szerződések elég tág jogi fogalmakkal, illetve csak jogelvekkel dolgoznak.

Másik problémát az jelenthette, hogy a tagállami jogrendszerek sokban különböznek egymástól, mind az alapvető fogalmak, mind a jogi kultúra terén ( kontinentális jogrendszer, Common Law jogrendszer), és ez magában hordozza annak a lehetőségét, hogy a tagállami törvényszékek esetleg eltérően értelmezik a közösségi jog egyes rendelkezéseit.

Az előzetes döntéshozatali eljárás pont azt célozza meg, hogy az eltérő jogértelmezést kiküszöböljék és megpróbáljanak egy azonos elveken működő jogrendszert (a közösségi jogot) alkalmazni.

Az Európai Bíróság az előzetes döntés keretében kifejezetten segítséget nyújt a közösségi jogban kialakult szabályok értelmezéséhez.

A mennyiségi és minőségi szempontok alapján egyaránt ez a legjelentősebb bírósági hatáskör.

Hiszen a Bíróság munkaterhének közel kétharmadát teszi ki. Fontosságát az is növeli, hogy előzetes döntés keretében fogalmaztak meg olyan jogelveket, mint a közvetlen hatály, vagy a közösségi jog elsőbbsége, vagy a négy szabadság elve, vagy a diszkriminációra vonatkozó alapelvek.

Magát az eljárást a Római Szerződés 177. cikke szabályozza.

E szerint a bíróság előzetes döntést hozhat: 

• jelen szerződés értelmezéséről
• a Közösség intézményei és az EKB által hozott aktusok érvényességi köréről és értelmezéséről.
• a Tanács által létrehozott szervek alapszabályainak értelmezéséről, ha ezek az alapszabályok így rendelkeznek.

Ha ilyen kérdés merül föl, egy tagállam bíróság előtt folyó ügyben és ha ez a bíróság úgy véli, hogy ítélete meghozatalához ezen kérdésben való döntésre van szükség akkor ezt a kérdést a Bíróság elé terjesztheti döntéshozatal céljából.

Ha egy ilyen kérdés olyan nemzeti bírói szerv előtt merül fel amelynek döntése ellen nincs helye belső jogorvoslatnak, akkor ez a bíróság köteles a Bírósághoz fordulni.

 

A Bíróság

Legelőször is azt kellett tisztázni, hogy ebben az eljárásban milyen fogalmat takar a bíróság elnevezése.

Fő szabály szerint minden olyan szerv, ide tartozhat mely igazságszolgáltatási funkcióval rendelkezik, függetlenül attól, hogy az adott állam szerint bíróságnak tekintendő-e.

A bírói fórumról a Dorsche Consult ügyben dolgozta ki a bíróság a kritérium rendszerét.

Így, bíróság alatt minden olyan szervet értünk, amelyre a következő feltételek érvényesek.

• jogszabály hozza létre
• független legyen, és állandó jelleggel működjön
• fel legyen hatalmazva igazságszolgáltatási feladatok ellátásával
• a rendes bíróságok eljárásában alkalmazandó szabályok kötelezzék működését
• a felek tekintetében kötelező joghatósággal rendelkezzen, és döntése a felekre nézve kötelező érvényű legyen

A bíróságnak tekintett testületet a fennálló jogszabályok kötelezzék. Ennek megfelelően az Európai Bíróság bírói testületnek nyilvánította többek között, az olasz vizsgálóbírót, a holland orvosi kamara fellebbviteli bizottságát, vagy például, a dán munkaügyi döntőbíróságot.

Elutasította viszont az olyan testületek megkeresését, melyek nem voltak függetlenek.

 

A közigazgatási feladatokat ellátó testületek is minősülhetnek bíróságnak.

Ezek a szervek azonban csak akkor tekinthetők bírói fórumoknak, ha harmadik félként lépnek föl a jogvitában.

Így a holland Raad Van State is bíróságnak minősül, amely a szokásjogi alapon a legfőbb közigazgatási bíróságként funkcionál, bár a holland jogban csak tanácsadó testületként szerepel.

Bíróságok esetében fontos kérdés volt azt tisztázni, hogy a választott bíróság jogosult-e az Unió bíróságához előzetes döntéshozatali eljárás keretében kérdést intézni.

Fő szabály szerint elutasították a választott bíráskodás keresetindítási jogát, egyetlenegy kivételt azonban tettek.

Abban az esetben, ha a feleket jogszabály kötelezi arra, hogy választott bírósági eljárást válasszanak, akkor engedélyezték a keresetindítási jogot.

Kifejtették azt is, hogy ezek alapján mikor fogadják el a választott bíróságot, mint bíróság.

Így ha

1. peres felek kötelesek voltak azt választani az állami bíróság helyet
2. az ítélet a tagállam jogán alapszik
3. az ítélt dolog erejével rendelkezik, tehát az ítélet kikényszeríthető
4. A választott bíráskodás a jogilag meghatározott keretek között működik, illetve ezt a választott bíróságot az állam támogatja.

Mikor van helye az eljárásnak?

Ha valamely tagállami bíróság úgy ítéli meg, hogy az előtte folyó ügyben az ítélete meghozatalához előzetes kérdés eldöntésére van szükség, akkor erre vonatkozó kérelmével a Bírósághoz fordulhat.

A döntésre utalás bármilyen típusú eljárás kapcsán az eljárás bármely szakaszában megtörténhet.

Nyilvánvalóan a nemzeti bíróságnak feltétlenül olyan helyzetben kell lennie, hogy ítélete meghozatalakor még figyelembe vehesse a Bíróság döntését.

Így, ha a tagállami bíróság előtt lezárult az eljárás, az Unió Bírósága már nem hozhatja meg a döntését.

Az előzetes döntést csak olyan törvényszék terjesztheti be, amely még részt vesz az ítélethozatalban, tehát az ügyet még nem zárták le jogerősen.

 

Ki jogosult kérni a döntés meghozatalát?

Amennyiben a tagállami bíróság döntése után lehetőség van jogorvoslattal élni, a bíróság saját maga döntheti el, hogy kér-e előzetes döntést vagy sem.

Az eljárás során a felek bármelyikének is joga van kérni, hogy adott kérdésben nyilatkozzon az Európai Unió Bírósága.

A Római Szerződés egyetlenegy kötelező esetet ír elő, de a joggyakorlat ezt kiegészítette.

Ha a döntésben már nincs lehetőség újabb jogorvoslati kérelmet előterjeszteni, akkor annak a nemzeti bíróságnak kötelessége az Európai Bíróságtól előzetes döntést kérni.

Kötelező továbbá az előzetes döntés kikérése abban az esetben is, ha Közösség egy aktusának érvényességéről van szó (pl: az adott rendelet érvényesen végrehajtandó-e vagy sem).

Vagy ha a közösségi jog valamelyik szabályát először alkalmazzák.

Kivétel az utalási kötelezettség alól.

Az Európai Bíróság kimondta, hogy korábbi értelmezései a jövőben is irányadóak azokra az ügyekre, amelyek tényállásukban és a jogi kérdésekben megegyeznek.

Ezért nem szükséges, hogy azok a nemzeti bíróságok, melyek döntése után nincs lehetőség további jogorvoslatra minden egyes ügyet a Bíróság elé utaljanak.

A korábbi ítéletekre alapozott döntéshozást az angol jogban megismert precedens rendszer teremtette meg. Abban az esetben, ha egy kérdést már korábban eldöntöttek, akkor nem lehet újabb döntést hozni, hanem ezt a korábbi precedenst kell figyelembe venni.

Sokak szerint az Unió Bírósága is precedens rendszerben működik, hiszen sokszor hivatkozik későbbi ítéletétben a korábbi döntésére.

A Bíróság szerint azonban ez nem felel meg a valóságnak, mert, ha egy ügyben a véleménye változik, bármikor eltérhet a korábbi döntésében megfogalmazottaktól.

Abban az esetben sem kötelező az Unió Bíróságához való kérdés utalása, ha a közösségi jog olyan egyértelmű, hogy nem merülhet fel kétség annak helyes alkalmazásával kapcsolatban. Ezt az elvet a francia közigazgatási jogból vették át.

 

• Az eljárás mechanizmusa:

A tagállami bíróság miután fölfüggesztette a hazai eljárást, összefoglalja a kérdéseket, amelyekre az Európai Bíróságától választ vár. 

A kérdésekhez csatolja azokat a legfontosabb információkat, amelyek alapján a Bíróságnak döntenie kell.

A tagállami eljárás mindaddig szünetel, amíg a titkárságtól nem kapnak hivatalos értesítést.

Ezt követően a feleknek két hónapjuk van, hogy észrevételeiket megtegyék.

Az eljárás során a tagállami bíróságok és az Európai Bíróság között végig mellérendeltségi viszony áll fenn.

A Bíróságnak segítséget kell nyújtania a nemzeti törvényszékeknek, a közösségi jog értelmezésével kapcsolatban.

Nem a Luxemburgi Bíróság feladata, a tagállami bíróságok helyett a döntés meghozatala, csak a feltett kérdésekre kell válaszokat adnia.

Ez érdemben segíthetnek a felmerült jogi probléma megoldásában.

Az eljárás folyamán mind a nemzeti mind az Uniós Bíróságnak megvan a maga feladata és kötelezettsége.

A tagállami bíróságnak kell a tényeket feltárni, a tagállami jogot értelmezni és alkalmazni és az ügyben az érdemi döntést meghozni.

Ilyen értelemben az uniós Bíróság nem tekinthető fellebbviteli bíróságnak.

Az Európai Bíróság jogértelmezése

A Bíróság az előzetes döntéshozatallal kapcsolatos eljárásban a közösségi jog szabályait értelmezi.

Ez az értelmezés történhet a szabályt alkotó szavak elemzésével, azok természetes és általános értelmét keresve. Emellett az egyes dokumentumok elemzésének segítségével megpróbálhatják feltárni a jogalkotó eredeti szándékát.

Az értelmezéssel kapcsolatos megközelítési módok több csoportba oszthatók.

Szó szerint és történeti elemzés

Ebben az esetben a Bíróság megvizsgálja az értelmezni kívánt szöveget, azonban több nehézséggel találhatja magát szembe.

Gondot okozhat a Közösség soknyelvűsége. Például az alapító szerződések 12 nyelven érvényesek. A fordításnál elkerülhetetlenek az értelmezési zavarok.

A Bíróság általában éppen erre hivatkozik, amikor kifejezetten ajánlja a nemzeti bíróságoknak, hogy a közösségi jog alkalmazáskor felmerülő problémák tekintetében kérjenek előzetes döntéshozatali eljárást.

 Újabb problémát jelenthet, hogy a közösségi szerződések általában keretjellegűek.

Kevés részletet tartalmaznak, és csaknem teljesen hiányoznak belőlük az értelmező rendelkezések.  

Sok esetben maguk a kifejezések sem világosak, így ezek a keretszabályok elkerülhetetlenül többértelműséghez vezetet.(Problémát okozott, hogy nem definiálták pl. a munkavállaló fogalmát)

Több esetben szükség lenne arra, hogy nyilvánosságra hozzanak olyan dokumentumukat, amelyek az adott szabályozás eredeti céljára mutatnának rá.

Erre azonban sok esetben nincs mód, mivel ezek az iratok titkosak.

 

• Rendszertani és célkutató elemzés

Ez az elemzési mód a történeti hátteret vizsgálja. A Szerződés rendelkezéseit, mindig a szövegkörnyezetben a 2. 3. cikkben megfogalmazott alapelvek szerint vizsgálja.

A közösségi jog értelmezésénél sokszor fordulnak a tagállami jogrendszerekhez. A jogi fogalmak értelmezésében fontos szerepet tölt be a jogösszehasonlítás.

A bírósági könyvtár mintegy 70 %- át teszi ki tagállamok belső jogával foglalkozó publikáció.

 

• A Bíróság jogfejlesztő szerepe

A Bíróság ítéleti meghozatalakor gyakran túl lépi értelmezési hatáskörét.

Ez a szakemberek szerint elkerülhetetlen, de kérdés, hogy az mikor és milyen mértékben szükséges.

Általában akkor hajlamos a jogfejlesztésre, amikor a jogszabály túl nagy mozgásteret hagy a bíráknak a döntéshozatalban.

Abban az esetben is megtörténhet a jogfejlesztés, ha a közösségi jog valamilyen lényeges kérdésről nem nyilatkozik.

De olyan eset is történt már, hogy a Szerződés érvényesülése érdekében a jogszabállyal ellentétesen döntött a Bíróság,

 

• Kártérítési eljárás

A Római Szerződés a szerződéssel vagy a szerződésen kívül okozott kár megtérítéséről is rendelkezik.

Ha a Közösség valamilyen szerződés alapján okozott kárt, akkor az erre a szerződésre alkalmazandó jog szerint kötelezhető kártérítésre.

„A szerződésen kívüli felelősség terén a Közösségnek meg kell térítenie az intézményei vagy alkalmazottjai által hivatalos tevékenységük gyakorlása során okozott kárt a tagállamok jogában közös általános elveknek megfelelően…..ugyanazon feltételek mellett vonatkozik az EKB vagy alkalmazottja által hivatalos tevékenysége során okozott kárra.” (3)

A kártérítés felelőségét a Közösség jogellenes magatartása és a kérelmezőt ért kár alapozza meg.

A kár és a jogellenes magatartás között okozati összefüggésnek kell lennie.

Ez a rendelkezés is nagyon általánosan van megfogalmazva, így a bíróság az esetjogában dolgozta ki a jogellenes magatartás fogalmát.

Ezek szerint ide tartozik:

• a klasszikus magánjogi vétség
• Szerződés által biztosított hatalommal való visszaélés
• közösségi jogból fakadó kötelezettség megszegése
• az igazgatás nem kielégítő szervezése
• felügyelet elmulasztása
• téves informálás
• belső szabályok megsértése
• bizalmas ügykezelés megsértése
• figyelmeztetés (kioktatás) elmulasztása

Abban az esetben, ha egy magánszemélynek valamilyen jogi aktus kárt okozott akkor joga van kártérítési eljárás megindítására.

A Bíróság azonban egy bizonyos idő korlátot vezet be. Csak a jogi aktus megtörténtétől, illetve a kár bekövetkeztétől számított öt éven belül lehet ilyen eljárást indítani.

Érdekes kérdés, hogy ki ellen kell a keresetet megindítani, hiszen a közösségi jog végrehajtását sok esetben a tagállamok szerveire bízzák.

A Bíróság több ügyben is kifejtette, hogy ha a végrehajtást tagállam hatóságainak feladata, akkor először a tagállam ellen a nemzeti bíróság előtt kell a kártérítésre vonatkozó igényt beterjeszteni.

Ha nincs olyan tagállami szerv, amely ellen keresettel lehetne élni, akkor az Európai Bíróságnak van hatásköre.

A Bíróság általában nem határozza meg a kártérítés mértékét, hanem felhívja a feleket, hogy arról kössenek egyezséget.

Abban az esetben, ha mégsem sikerülne megegyezésre jutni, akkor a Bíróság dönt.

 

• Jogellenességi kifogás

Ez az elv kifejezetten a francia jogból került a közösségi jogba.

Egy közösségi aktussal szemben, ha a Szerződésben szereplő feltételek megvalósulnak, akkor semmissé nyilvánítási eljárást lehet kezdeményezni.

De ez a jog csak korlátozott, hiszen a nyilvánosságra hozataltól, közléstől számított két hónapon belül lehet ezzel élni.

A 184. cikk azonban a határidő lejárta után is lehetőséget biztosít arra, hogy „rendeletek vonatkozásában indított eljárásban bármely fél hivatkozhat a Bíróság előtt a rendelet 173. cikk (1) bekezdése alapján megállapítható alkalmazhatatlanságára.”(4)

Fontos kiemelni, hogy itt nem minden korábban bemutatott aktussal szemben lehet erre hivatkozni, csakis a rendeletekkel szemben.

A rendeletnek nem minősülő, jogilag kötelező jogforrásokat (irányelv) nem lehet megtámadni csak akkor, ha az intézkedés súlyos hibában szenved és emiatt nem létezőnek tekintendő.

 

• A jogharmonizáció

Amikor 1958-ban létrehozták az Európai Gazdasági Közösséget, már akkor szerepet kapott a jogharmonizáció. A folyamat jelentősége azóta, csak nőtt.

Az integráció államaiban igen eltérő jogrendszerek működnek.

A legnagyobb eltérés talán a kontinentális jog (pl. Németország, Franciaország) és common law (pl. Anglia) között.

Lényeges különbség abban van a két rendszer között, hogy mire alapozzák az ítélet meghozatalát.

A kontinentális jog országaiban írott jog törvények jelentik a jogot, míg a másik rendszerben az úgy nevezett bírói jog érvényesül.

Ez azt jelenti, hogy a bírók a jogesetet a már megtörtént jogesetek döntéseire (precedensekre) alapozzák.

Ez a két rendszer teljesen eltérő gondolkodási módot igényel a jogászoktól.

A tagállamok jogrendszerei nemcsak gondolkodásmódjukban, hanem alapvető fogalmaikban, jogszabályokban is eltérő.

Soha nem törekedtek arra – nem is tudtak volna a tagállami ellenállás miatt –, hogy egy azonos szabályokon nyugvó „ egységes jogot „ hozzanak létre.

Inkább az volt a cél, hogy az eltérő jogrendszereket fokozatosan összhangba hozzák.

„Az Európai Közösség a jogtörténet eddigi legátfogóbb és legösszetettebb jogharmonizációs programját hozta létre. Kultúrtörténeti jelentősége talán csak a római jog európai recepciójának folyamatához hasonlítható. Fontossága az EK tagállamainak körét már régen meghaladta, hiszen vonzáspólusává vált az Európai Szabadkereskedelmi Társaság (EFTA) országai, valamint a Közép Európai és Kelet Európa országai számára is.”(5)

Az EGK szerződése is jogharmonizációról és nem jogegységesítésről beszél.

A pontos szöveg harmonizáció („ harmonization”),közelítés ( approximation”)  és koordinálás („ coordinátion”) kifejezéseket használja.

„A kifejezések változatosságától függetlenül úgy tűnik, hogy a három szó végső soron igencsak hasonló eszközöket és technikailag azonos  tevékenységeket fed….Az EGK szerződés 3. cikkének h. pontja azt tartalmazza, hogy a közösség tevékenységei olyan mértékben foglalják magukba a tagállamok jogrendszereinek közelítését, amilyen mértékben azt a közös piac megfelelő működése megköveteli…..a jogharmonizáció tehát nem önmagáért való tevékenység, hanem a közös piac megfelelő működésének funkciójához kötődik.” (6)

Nagyon fontos megemlíteni, hogy bár a harmonizáció a közösségi jog szabályai szerint történik, a tevékenység során azonban nem közösségi jog, hanem nemzeti jog jön létre, vagy a már meglévő nemzeti jog a közösségi jog szabályai szerint alakul.

A RSZ. 100.cikke kimondja.” A Tanács a –Bizottság javaslatára , az Európai Parlamenttelés a Gazdasági Szociális Bizottsággal való konzultáció után- egyhangúsággal irányelveket bocsát ki a tagállamok azon törvényeinek, rendeleteinek és közigazgatási előírásainak közelítésére, amelyek közvetlen hatással vannak a közös piac létrehozására vagy működésére.”(7)

Azóta is a jogközelítés eszköze az irányelv, melyben megfogalmazzák a harmonizációval összefüggő kötelezettségeket, illetve azt a határidőt, amin belül az adott feladatot végre kell hajtani.

 

• A jogharmonizáció fajtái

Kezdetben az úgy nevezett „ totális” jogharmonizáció volt a jellemző.

Az első ilyen típusú irányelvet 1962. október 23.-án adta ki a Tanács.

Ebben az emberi fogyasztásra szánt élelmiszerekben használt színező anyagokat vizsgálja.

Nagyon részletesen felsorolják az engedélyezett és tilalmazott színezékeket. Ezek után rendelkeztek a különféle mutatókról, csomagolásról, küllemről, címkézésről.

Totális ez a harmonizáció, mert megpróbálnak magában az irányelvben rendelkezni minden lehetséges kérdésről, a tagállamoknak alig van 0mozgásterük.

A Tanács részéről ez a munka igen komoly feladatot jelentett.

Később azonban a „totális” harmonizációt felváltotta egy lazább „opcionális” harmonizáció.

Sokkal nagyobb lehetőséget biztosított a tagállamoknak, akik választhattak hogyan valósítják meg a kijelölt feladatot, saját szabályaikkal, vagy az irányelvben szereplőkkel.

 

Gyakorló feladat: Mutassa be mit jelent a társasági jogi irányelvekben a „ minimum lista”, milyen lehetőséget biztosít az adott tagállamnak?

A feladat nagysága és összetettsége kívánta meg, hogy a harmonizáció céljait előre meghatározzák.

Így születtek meg a különféle Programok (pl. az Általános Program a letelepedési szabadság körében), Fehér Könyvek (1985).

Ezekben időpontokra lebontva szerepelnek a megvalósítandó feladatok.

• Magyar jogharmonizációs törekvések

Magyarország csatlakozásának kérdésével nálunk is időszerűvé vált a közösségi joghoz való harmonizációs feladatok meghatározása.

Amikor hazánk 1991. december 16.-án aláírta Brüsszelben a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítésről szóló Európai Megállapodást, már ebben is szerepelt bizonyos jogharmonizációs kötelezettség.

Az Európai Megállapodást a 1994. évi I. törvény léptette hatályba Magyarországon.

 

Gyakorló feladat: Miért volt Ön szerint szükség a fenti törvény megalkotására?

Az Európai Megállapodásban az V. cím III. számú fejezete kifejezetten a jogszabályok közelítésével foglalkozik.

Ezenkívül a megállapodás más részeiben is találunk olyan szabályokat, melyek az egyes területek közelítésének a feladatát írják elő.

A 67. cikk szerint a Szerződő felek elismerték, hogy Magyarországnak a Közösségbe való gazdasági integrációja egyik alapvető feltétele az, hogy , amennyire csak lehetséges az ország jelenlegi és jövőbeni jogszabályit közelítse a közösség jogszabályaihoz.

A jogharmonizációval kapcsolatos feladatok teljesítésével, a fogalmak bemutatásával foglalkozik az igazságügy- miniszter 8002/1999.(IK 10.) IM tájékoztatója a jogharmonizációs ügyek intézéséről.

A tájékoztató először a magyar szempontú jogharmonizáció kettős célját mutatja be.

Így egyrészt cél a társulásunkból eredő kötelezettségek teljesítése, másrészt az Unióhoz való csatlakozás jogi előkészítése.  

A társulási szerződésben Magyarország vállalta annak biztosítását, hogy a jövőbeni jogszabályai a Közösség jogszabályaival amennyire lehetséges összeegyeztethetőek lesznek.

Hazánk ezzel egyoldalú és teljes körű jogközelítést vállalt.

Egyoldalú, mivel csak Magyarországot terheli ez a feladat. kizárólag csak a magyar jogszabályokra vonatkozhatnak a jogközelítés feladatai. Maga a Megállapodás nem hozott létre olyan intézményi vagy eljárási rendet, melyben magyar jogászok is közreműködhetnének a Közösség harmonizációs feladataiban, vagyis a feladat megoldásakor magyar szabályokra is figyelnének.

Teljes körű a harmonizáció mivel a magyar jogrendszer egészére vonatkozik.

Így kiterjed a megállapodás aláírásakor hazánkban hatályban lévő azt követően megalkotott vagy megalkotandó jogszabályaira.

Fontos kiemelni, hogy Magyarország az Uniónak még nem teljes jogú tagja, így közösségi jog harmonizációs elvei kötelező erővel nem érvényesülhetnek. Ezt egy Alkotmánybírósági határozatban mondták ki, hangsúlyozva a magyar jog dualista jellegét.

A tájékoztató fokozatos egyeztetést tart célszerűnek, kiemeli, hogy a csatlakozásunkig csak feltétlenül indokolt esetben célszerű a közösségi jogi követelményektől eltérő jogszabályt alkotni.

Azt is megállapítja, hogy a magyar jognak a közösségivel történő összehangolása már visszafordíthatatlan.

Egy magyar jogszabályt akkor kell a közösségi joggal összeegyeztethetőnek tekinteni, ha tartalmát tekintve a kapcsolódó  jogszabályokkal együtt a tagállammá válásunk után nem adna alapot a közösségi jog megsértésének magállapítására.

 

• Alaki követelmények

Ha egy törvényjavaslat témája szerint érinti a vállalt jogharmonizációs kötelezettségünket, akkor már az indokolásban tájékoztatást kell arról adni, hogy a javasolt jogszabály milyen mértékben tesz eleget a fenti kötelezettségnek.

A már megszületett jogszabályban mindig szerepelnie kell az úgy nevezett jogharmonizációs clausulának.

Ennek a legfontosabb célja, hogy a jogalkalmazókat tájékoztassa a jogharmonizáció tényéről. Így jobban tudják az adott jogszabályt értelmezni, ha ismerik létrejöttének az okait.

Utalni kell továbbá arra is, hogy milyen közösségi jogi szabályok szerint történt a jogközelítés.

Azt is fel kell tüntetni, ha egy jogszabály csak részben összeegyeztethető a közösségi joggal, ennek okát is meg kell jelölni.

Látható, hogy Magyarországnak nem csak elvárásai vannak az Unió felé, hanem a vállalt kötelezettségeket igen komolyan teljesíti is.

 

• Összefoglalás

Ebben a részben alkalma nyílott, hogy meg ismerje az Európai Bíróság munkáját részletesen.

Bemutattam, hogy milyen keresettel lehet a Bíróság felé fordulni.

Azt is megismerhette, hogy akár Ön hogyan lehet olyan pozicióban, hogy a Bírósághoz keresetet nyújtson be. ( személyes érintettség fogalma).

A tanegység második részében a jogharmonizációval foglalkoztunk.

Először a közösségi oldalát jártuk köbe a fogalomnak.

Majd a magyar kötelezettségeket illetve alapfogalmakat ismerhettük meg.

  Ellenőrző feladat:

Mutassa be, hogy milyen eszköz van a Bizottság kezében, ha valamelyik tagállam megsérti a közösségi jogot?

Ön, személy szerint mikor fordulhatna a Bírósághoz, milyen kereseti formák jöhetnek számításba?

Mutassa be a magyar jogharmonizáció jellemzőit?

 

 

• Gyakorló feladatok megoldása:

 

 

• Felhasznált és ajánlott irodalom
1. Gazdag Ferenc: Európai integrációs intézmények Kjk Bp. 1992.
2. Európai közjog és politika szerk. Kende Tamás Századvég Osiris kiadó Bp.1995
3. Kecskés László: EK jog és jogharmonizáció Kjk Bp.1999
4. Válogatott ítéletek az európai Bíróság esetjogából I. kötet Kjk Kerszöv. Bp. 2001
5. Európai intézmények és jogharmonizáció Hvgorac szerk. dr Lomniczi Zoltán Bp. 1999.
6. Az Európai Közösség kereskedelmi joga Kjk Bp.1999.
7. Király Miklós: A diszkrimináció tilalma az Európai Bíróság joggyakorlatában Akadémiai Kiadó Bp. 1998.
8. Az Európai Unió strukturális és előcsatlakozási alapjai Európai Tájékoztatási Központ ingyenes kiadványa
9. Vörös Imre: Az európai versenyjogok kézikönyve Bp. 1996.
10. Az európai integráció alapszerződései Kjk Kerszöv. Bp. 2000.
11. Az igazságügy-miniszter 8002/1999.(IK10.) IM tájékoztatója a jogharmonizációs ügyek intézéséről
12. 1994. évi I. törvény : Európai Megállapodás
13. Palánkai Tibor:A magyar EU-csatlakozás néhány stratégiai kérdése Európai Tükör 1998 November
14. Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról Magyar Országgyűlés ingyenes kiadványa 1998.  

 

• Az idézetek forráshelye a fenti irodalomjegyzékből:
1. 10. 170. old
2. 10. 23. old.ú
3. 10. 204. old.
4. 10. 175. old.
5. 3. 102. old.
6. 3. 213. old.
7. 10. 88. old.