A hatalommegosztás elve
A jogrendszer
bemutatásánál tágabb értelemben meg kell vizsgálnunk az Európai Unió
hatalommegosztási rendszerét melyben, a jogalkotás illetve az
igazságszolgáltatás elhelyezkedik.
Itt fontos
megjegyezni, hogy ebben a kérdésben nem
egy állam a vizsgálódás tárgya, hanem egy államok összekapcsolódásából
létrejött nemzetközi szervezet.
Ez a nemzetközi
szervezet természetesen mára már a saját életét éli és a hatalommegosztás
kérdésében is fontos változások mentek végbe története 33 évében.
Kezdetben eleve vita
volt, hogy a nemzetközi szervezetet létrehozó államok milyen szerkezetű
rendszerben működtessék az Európai Gazdasági Közösséget (funkcionális -
föderális vita).(1)
Vita volt arra nézve
is, hogy milyen jövőképet állítsanak az alakuló nemzetközi szervezet elé.
Sokan az Európai Egyesült Államokat jelölték meg végcélul (Jean
Monet).(2)
Ilyen viták és várakozások között fontos megviszsgálni, hogy a hatalmat
milyen szervek kezébe helyezték az EGK megalkotói.
Gyakorló
feladat: Írja le mi jut eszébe általánosságban a hatalommegoszlásról!
Válasza ne legyen több fél oldalnál!
Egy adott állam esetében a hatalommegosztás
a következőt jelenti:
El kell választani egymástól legalább a - jogalkotó-végrehajtó- igazságszolgáltató
hatalmat, hogy egyik se függjön a másiktól és egyik se kerüljön a többivel
szemben túlsúlyba.
Szükség van a hatalom megosztására
azért is, hogy ne alakulhasson ki egy totális államrendszer diktatúrája,
ahol az állampolgár nem élhet jogaival, és az egyes szervek munkája felett
semmilyen kontroll nincs.
Ez a hármas megosztás- elválsztás minden államban meg kell, hogy
történjen a szervek demokratikus működése érdekében.
Nagy általánosságban a jogalkotást
a demokratikusan választott parlamentek, a végrehajtó
hatalmat a kormány és/ vagy a köztársasági elnök, az igazságszolgáltatást a bíróságok, és/vagy ügyészségek
államügyészségek testesítik meg.
Természetesen, az Unió alapítói nem tudtak és nem is akartak eltérni
ettől a modelltől, hiszen ilyen rendszerben éltek maguk is.
Annyiban mégis újdonsággal találkozhatunk, hogy az Unió esetében nem
három, hanem négy ága van a hatalommegosztás rendszerének.
Jogalkotás Végrehajtó
hatalom Igazságszolgáltatás
Parlament Kormány/
Elnök Biróság, Ügyészség
Európai Unióban:
Jogalkotás
Végrehajtó hatalom
Igazságszolgáltatás
Bizottság, Tanács Bizottság,
Tanács Bíróság
Látható az az érdekes helyzet, hogy az unióbeli Parlament az 1958-as,
állapotok szerint nem került sehova, de mint intézmény mégis szerepel a
rendszerben.
Az 1958-as Római szerződés, mely az Európai Gazdasági Közösséget
( 1992-től az Európai Uniót) hozta létre, nem tudott másban csakis
parlamentáris demokráciában gondolkozni.
Mivel itt nemzetközi szervezetről van szó, jogalkotói hatalommal azonban
nem akarták/nem tudták felruházni.
A Parlament kezdetben csakis névleges feladatokat látott el, azonban az
integráció fokozatos erősödésével, az együttdöntési eljárás bevezetésével
(Maastrichti, Amszterdami szerződés) egyre komolyabb feladatokra tesz szert.
Az államokbeli funkciójához híven, fokozatosan a jogalkotásba is
beleszólhat.
Jogforrás, jogforrási hierarchia.
A jogalkotás során születnek meg a jogforrások,
melyek az államot, illetve esetünkben az Európai Uniót működtetik, jogi
rendszerét megadják.
A tagállamok ezt a fontos döntési jogosultságot nem tudták és nem is
akarták kiengedni a kezükből.
Így, nem engedhették át azt egy szupranacionális ( nemzetek feletti)
intézménynek (Európai Parlament) melynek tagjait, nem tudják közvetlenül
irányítani.
Külső és belső jogforrás
Amikor jogforrásról beszélünk meg kell különböztetni külső és belső
jogforrást.
Belső jogforrás alatt értjük,
azt a szervet ahonnan a jog ered igy
esetünkben a tagállamokat, Bizottságot vagy a Tanácsot.
Külső jogforrás alatt pedig
magát azt a joganyagot, például a
jogszabályt értjük amilyen formában a belső jogforrás által alkotott jog
megjelenik.
belső: Tagállamok, Tanács, Bizottság
jogforrás
külső:
jogszabály (rendelet, irányelv,döntés)
Ez a magyar
jogrendszer esetében azt jelenti, hogy belső jogforrás a parlament, a kormány,
minisztériumok, külső jogforrás lehet pedig a
törvény illetve különféle rendelet
(kormány-miniszteri és önkormányzati).
Jogforrási hierarchia szerepe a
jogalkotásban
Fontos azonban
megjegyezni, hogy a jogforrások egymással szemben mindig valamiféle
rendszerben, alá-fölérendeltségi viszonyban vannak.
Ezt a rendszert egy
piramissal lehetne az adott állam esetében modellezni. A magyar modell:
Alkotmány
Törvények
Rendeletek
A magasabb szinten
született jogszabállyal az alacsonyabb szinten alkotott jogszabály tartalmában
nem állhat szembe, vagyis ugyanarra a dologra nézve nem szabályozhat
ellentétesen
Ezt nevezzük jogforrási hierarchiának.
Az Európai Unió esetében
is megtaláljuk a fenti fogalmat. Részletes kifejtése a későbbiekben történik
majd.
Ellenőrző feladat: Véleménye szerint, miért van szükség
a jogforrási hierarchiára?
Személyi,
területi, időbeli hatály
A jogforrás esetében
mindig meg kell adni azt az érvényességi kört melyen belül alkalmazható. Ezt
mindig a jogalkotó jelöli meg.
Így, beszélni kell a
közösségi jog területi, személyi és időbeli hatályáról.
A területi hatályát a Római Szerződés
227. cikke adja meg. Természetesen, ezt főszabály szerint az egyes tagállamok
területének összessége teszi ki.
Az egyes tagállamok
a csatlakozásukkor meghatározhatják, hogy melyik területén lesz hatályos a
közösségi jog.
Így, vannak olyan
különleges területek, melyekre nézve kiterjesztik vagy kizárják az uniós
jogszabályok alkalmazását.
Ilyen például az
Egyesült Királyság tengerentúli területei vagy Franciaország tengerentúli
megyéi is, amelyek a Római szerződés területi hatálya alá tartozik.
Például a Franciaországhoz
tartozó indiai-óceáni Reunion szigeten már hat órája az euró volt a hivatalos
fizetőeszköz, amikor Párizsban beköszöntött az Új Év.
De nem terjed ki
közösségi jog például, a Dániához tartozó Grönlandra vagy a Feröer szigetekre.
Hong Kong, bár
1996-ig az Egyesült Királysághoz tartozott még sem alkalmazták a területén a
közösségi jogot.
A személyi hatály kérdése: kikre
alkalmazható a közösségi jog?
Ennek a területnek a
szabályozása is sok kérdés kérdést vethet fel.
A természetes személyekre vonatkozó
szabályozás
Könnyen lehet rá
válaszolni a természetes személyek esetében: a tagállamok állampolgáraira.
Az 1992-ben aláírt Maastrichti szerződés a 8.
cikkben egy teljesen új fogalmat teremtett: az uniós állampolgár fogalmát.
Azt, hogy kit tekinthetünk uniós
állampolgárnak nem a közösség értelmezése szerint kell megválaszolni, hanem
mindig az adott tagállam saját állampolgárságra
vonatkozó jogszabálya határozza meg.
Így ez a fogalom nem közösségi jogi kategória.
Az uniós
állampolgárság intézményének a felállítása azért is érdekes, mert itt az
Európai Unió teljesen úgy viselkedik, mint egy szuverén állam.
Az Unió nemzetközi
szervezetként nemcsak a tagállamok érdekeit tartja szem előtt hanem, az Unió
lakosainak is meghatározott jogokat biztosít, ill. kötelezettségeket alapít.
Az Uniós
állampolgároknak joguk van arra, hogy a tagállamok területén szabadon
mozogjanak ,ott tartózkodjanak.
Joguk van továbbá
arra, hogy abban a tagállamban, ahol lakóhellyel rendelkeznek a helyhatósági
választásokon részt vegyenek.
A lakóhely szerinti
országban részt vehetnek az Európai Parlament választásán.
A közvetlenül
megválasztott Európai Parlamenthez petíciót intézhetnek, ill. az itt működő
állampolgári jogok biztosához fordulhatnak, ha állampolgári jogaikat
megsértették.
„Olyan harmadik
ország területén, ahol az állampolgárság szerinti tagállam nincs képviselve, az
Unió minden állampolgára ugyan olyan feltételek mellett jogosult bármelyik
tagállam diplomáciai és konzuli hatóságainak védelmére, mint ezen állam
polgárai”(3)
Az uniós
állampolgárok, mint a természetes személyek tartoznak a közösségi jog személyi
hatálya alá.
A jogi személyekre vonatkozó
szabályozás
Itt kell azonban
megemlíteni, hogy már igen régóta ismert a jogban az úgynevezett jogi személy
fogalma.
Jogi személyiséggel
rendelkeznek az egyes cégek, vállalatok.
Nagyon fontos, hogy
ez egy a jog által kreált fogalom.
A jog mesterségesen felruházza az egyes
társaságokat a természetes személyt is megillető jogokkal.
A jogi személy megalakulása után saját életét
kezdi élni, függetlenedik azoktól akik létrehozták.
Teljesen önálló
alanyként szerepel a magánjogi tényállásokban.(Magyar példán érzékeltetve az
esetet: a Kft tagja csak a törzsbetét befizetésére, szolgáltatására köteles, ezen felül a Kft tartozásaiért saját
vagyonával a tag nem felel.)
A jogi személyek
esetében, a közösségi jogban már nincs olyan világos és egyértelmű szabály, mint a természetes személyeknél.
Az egyértelmű, hogy
azok a cégek, amelyek valamelyik
tagállamban honosak ( vagyis valamelyik tagállamhoz a legszorosabb
kapcsolat fűzi pl. az adott tagállamban jegyezték be, vagy az adott tagállamban
van a központi irányítás helye, a székhelye), azokra közösségi jog szabályai
vonatkoznak.
Az Európai Bíróság
azonban ezt az érvényességi kört a jogi személyek esetében az egyes jogesetekre
adott válaszaiban lényegesen kibővítette. (United Brands).(4)
Ebben a jogesetben
egy teljesen amerikai cég az United Brands Company esetében állapította meg a
közösségi jog alkalmazhatóságát.
A Bíróság szerint, a
fenti vállalat az Unió piacán visszaélt a helyzetével, ármanipulációkat hajtott
végre, tisztességtelen árat alkalmazott, és ezért döntésében pénzbírság
megfizetésére kötelezte.
A Bíróság döntései
szerint tehát nem csak a fent említett honossági szabály lehet alapja a
közösségi jog személyi hatályának, hanem az is hogy a jogi személy által végzett tevékenység hatása érvényesül-e az
Unióban.
Időbeli hatály
Az időbeli hatály
azt jelenti, hogy egy jogszabály mettől-meddig érvényes.
Az erre vonatkozó
szabályozás szerepelhet magában a jogszabályban, illetve külön rendelkezésekben
is megadhatják a jogalkotók a jogszabály hatálybalépését.
A magyar szabályok
szerint egy jogszabály a kihirdetéssel válik érvényessé, ill. magában
jogszabályban találunk rendelkezéseket arra nézve, hogy mikor lép hatályba.
Magyarországon a
Magyar Közlönyt kell megemlíteni, melyben hivatalos lapként a jogalkotó szervek
a jogszabályokat kihirdetni.
Az Unió esetében,
ugyanezt a feladatot az Unió Hivatalos
Lapja látja el.
Elsődleges
és másodlagos jogforrások
A jogforrások
esetében még egy elkülönítés lehetséges.
Meg kell különböztetnünk elsődleges - illetve
másodlagos jogforrásokat.
Elsődlegesek azok a jogforrások, amelyek a közvetlenül a jogalkotásra jogosulttól
származnak.
Elsődleges
jogforrás:
-
tagállamok
aktusai
- közösség
aktusai
-
általános
jogelvek
- a tagállamok,
vagy a Közösség által megkötött nemzetközi egyezmények
Másodlagos
jogforrások:
Másodlagosságról
olyan értelemben beszélhetünk, hogy nem
a jogosulttól közvetlenül, hanem az ő felhatalmazása alapján születik meg a jogszabály.
Az Unió esetében, a
tagállamok felhatalmazása kell ahhoz,
hogy az integráció szervei megalkothassák a jogforrást.
Másodlagos jogforrás:
Nagyon fontos a felhatalmazottság,
hiszen a tagállamok önként mondanak le szuverenitásuk eme fontos részéről.
Így adják át a
jogalkotási feladatok bizonyos részét a Bizottságnak vagy a Tanácsnak.
Elődleges
jogforrások közül a legfontosabbak a tagállamok által megkötött alapszerződések, ezekre az egyébként
nemzetközi szerződésekre, úgy kell tekinteni, mint egy állam alkotmányára.
Ezek a szerződések
határozzák meg a nemzetközi szervezet célját, alapberendezkedését, működését,
szerveinek egymáshoz való viszonyát.
Ugyanezek az
alapszerződések adják meg az egyes tagállamoknak, hogy milyen jogok illetik
meg, illetve milyen kötelezettségek terhelik egymással és a szervezettel
szemben.
Az első ilyen
szerződés az 1957 - ben Rómában aláírt Római
Szerződés ,majd az összes ezt módosító szerződések.
A legjelentősebb
az1992-ben aláírt Maastrichti
illetve az 1997-ben elfogadott Amszerdami
Szerződés.
Magyarország
felvétele szempontjából jelentős reformok bevezetését határozták meg az
2001-ben aláírt Nizzai szerződésben.
A tagállamok egymással
is köthetnek szerződéseket az alapszerződés által meghatározott témában és
formában.( ilyen például: 1968-ból a társaságok és jogi személyek kölcsönös
elismeréséről szóló szerződés).
Ezeket a nemzetközi
egyezményeket a tagállamoknak a saját jogrendjük szerint meg kell erősíteni
azt, és csak ezután lépnek területükön hatályba.
A
Közösség általános jogelvei
A tagállamok, és a
Közösség aktusain felül közösségi jog forrásai lehetnek még azok az általános
jogelvek, melyek a tagállamokon belül általában elfogadottak.
Ezek a jogelvek lehet, hogy nem minden tagállamban vannak jelen, lehet, hogy
nem mindig ugyanolyan tartalmúak, de a tagállamok nagy részében megtalálhatóak
és a mindennapi jogélet meghatározói.
A közösségi jog
gyakorlásánál ezek a jogelvek is segíthetnek abban, hogy a tagállamok a
közösségi jogot közel azonosan alkalmazzák.
Ilyen jogelv lehet
például:
- A hatékony jogi felülvizsgálat elve, ami azt kell, hogy jelentse,
hogy minden személynek joga van arra, hogy ügyét legalább két fórumon, részre
hajlás nélkül megvizsgálják.
- Egyenlőség
elve: Az azonos helyzeteket azonosan az eltérőket pedig eltérően kell
szabályozni.
Az uniós
szerződések végig törekszenek arra, hogy az integráción belül a diszkriminációt
tiltsák.
A gazdasági
integrációnál alapvető célként kitűzött a négy szabadság elve, mely a
diszkrimináció következetes tiltása nélkül nem is tudott volna megvalósulni.
Az Európai Bíróság rengeteget foglalkozott
ezen elv betartatásával!
A legtöbb
esetben megállapított jogsértés az állampolgárságon és a nemen alapuló
megkülönböztetés köréből származott.
- Audi,
alteram, partemi,”
hallgatassék meg a másik fél”:
Ha a közösségi jog alkalmazása során,
valamelyik fél érdekeire hatást gyakorol, akkor biztosítani kell a félnek jogot
arra nézve, hogy véleményét kifejtse. Ez ad lehetőséget a
tagállamoknak, hogy a Bizottság előtt bármilyen őket érintő ügyben kifejtsék
nézeteiket.
- A
jóhiszeműség elve:
Ez leginkább a Közösség szerveit
kötelezi.
Soha
nem járhatnak el önkényesen a feladataik ellátása érdekében, csakis az
alapszerződés szabályai szerint működhetnek, így a tagállamok állampolgárai ki
tudják számítani a szervek működését.
- Equity, vagyis a méltányosság elve:
Ha
a jog merev szószerinti értelmezése nem
életszerű megoldásra vezetne, akkor
attól el lehet térni és a méltányosság
szerint kell dönteni.
- Jogbiztonság
elve: a tagállamoknak, és az uniós állampolgároknak joguk van arra, hogy a
közösségi jogot megismerjék, és e szerint használják.
Például:
jogszabály esetében nem lehet visszaható szabállyal élni, vagyis múltbeli
cselekményekre újonnan hozott szabályt alkalmazni.
- Arányosság
elve: A Közösség csak
annyiban és csak akkor járhat el a
tagállamok helyett, amennyiben az feltétlenül szükséges.
Ezt az elvet a későbbiekben a szubszidiaritás
elvénél részletesebben ki fogjuk fejteni.
A másodlagos jogforrások részletes
bemutatása:
Mint már említettük,
ezek alatt a jogalkotással felruházott közösségi szervek aktusait értjük.
Az EGK és az Európai
Unió igazi működéséhez elengedhetetlen volt a tagállamok megegyezése, hogy az
általuk létrehozott szervek tényleges feladatokat, és ehhez, szükséges hatalmat
is kapjanak.
Így ezeknek a
szerveknek joguk van az integráció életét befolyásoló jogot alkotni.
A Római Szerződés 189
cikke szerint ”a Tanács és a Bizottság feladatainak megfelelő teljesítése
érdekében jelen szerződés rendelkezéseinek megfelelően, rendeleteket, irányelveket, döntéseket,
ajánlásokat, vagy állásfoglalásokat hoz”.(5)
A fenti felsorolás,
a jogforrások között bizonyos fontossági sorrendet is jelöl.
A
rendelet
A sorban első és
legfontosabb a rendelet, melynek a legfőbb jellemzője, hogy általános hatályú a tagállamokban és egészében kötelező.
Az adott tagállamban
közvetlenül alkalmazandó vagyis, a
tagállamban semmilyen további jogalkotási tevékenységre nincs szükség arra,
hogy alkalmazzák.
Ez azért fontos,
mert a legtöbb tagállamban, de Magyarországon is a nemzetközi szerződések
érvényesülésének szabályai nem annyira egyszerűek.
Azért beszélünk itt
nemzetközi szerződések érvényesülési szabályairól, mert nem feledhetjük el,
hogy az Unió egy nemzetközi szervezet és így minden aktusa – elvileg -
nemzetközi szerződésnek minősül.
A nemzetközi szerződések érvényesülési
mechanizmusa egy adott államban
E tekintetben két
fajta rendszert különböztetünk meg a monista
és dualista rendszert.
Az előbb bemutatott
rendszert monista (egylépcsős)
rendszernek hívjuk, azaz a nemzetközi szerződés alkalmazásához ratifikálása
után nincs szükség semmilyen további jogi aktusra, azonnal alkalmazható.
Ilyen elvek szerint
működik a holland jogrendszer.
Míg nálunk a duális (kétlépcsős) rendszer
érvényesül.
E szerint, egy
nemzetközi fórumon alkotott jogszabályból, nemzetközi szerződésből akkor válik
hazai jog, ha azt megalkotása után második lépcsőben ”beforgatják” a hazai
jogba.
Ez azt jelenti, hogy
a nemzetközi szerződést tartalma szerint a hazai jogforrási hierarchiának
megfelelő hazai jogszabályba kell, hogy foglalják, és a nemzeti jogrendszerbe
illesztik.
Csakis ezek után
lehet az állampolgároknak saját államukban erre hivatkozni, illetve hazai jogi
fórumokon alkalmazni.
Az Unióban
megalkotott rendelet esetében azonban erről szó sem lehet!
Amikor a Tanács vagy
Bizottság szabályos eljárásában meghozta a rendeletet az minden részletében
kötelező az Unió területén belül minden további cselekmény nélkül.
Az Európai Bíróság
többször azt is kihangsúlyozta, hogy nemcsak az előbb említett ”jogrendszerbe
való beforgatás” tilos, hanem az is , hogy a tagállamok bármiféle végrehajtási
rendeletet, intézkedést fűzzenek a rendelethez, ezáltal a rendelet közvetlen
alkalmazhatóságát valamiképpen megtörjék.
A rendelet az EK
Hivatalos Lapjában jelenik meg és a megjelenéstől számított 20. napon lép hatályba illetve hatályba
lépését maga a rendelet is szabályozhatja.
Ellenőrző feladat: Mutassa be, milyen módon lehet egy
nemzetközi fórumon alkotott jogszabályra egy adott államon belül hivatkozni?
A rendeleteket
legtöbbször a Tanács hozza, hiszen itt a tagállamok miniszteri képviselőiken
keresztül közvetlenül befolyásolhatják, meghatározhatják a rendelet tartalmát.
A rendelet jelölése
a következőképpen történik: először mindig a rendelet számát találjuk meg, majd
a meghozatalának éve következik. Például: 1612/68 EGK sz. rendelete az
állampolgárságon alapuló diszkrimináció tilalmáról.
Irányelv
A rendeletben a
tagállamok az Unió szempontjából legfontosabb dolgokat szabályozták. Az
irányelv már nagyobb mozgáslehetőséget hagy a tagállamok számára.
A tagállamok nem
engedhették, hogy a Bizottság olyan nagy hatalmat kapjon, hogy a tagállamok
életét közvetlenül befolyásoló, megváltoztathatatlan jogszabályt hozzon.
Legfőképp azért,
mert a Bizottság úgynevezett szupranacionális bürokratákból áll (államok feletti
hivatalnokok), akinek legfontosabb jellemzője, hogy nem áll semmiféle
kapcsolatban (utasítási jog) az őt küldő tagállammal.
A Bizottság által
legtöbbször alkalmazott jogszabályi forma az irányelv, ez a jogszabály keret jellegű szabályozást ad.
Az irányelv
meghatározza az elérendő célt, de hogy azt milyen végrehajtási úton érik el, a
tagállamokra bízza.
Így, minden tagállam
maga töltheti ki tartalommal, vagy is dönthet arról, hogy szükség van e a saját
rendszerében az irányelv megvalósítására.
Lehet az is elegendő
a cél érdekében, hogy az adott állam egy már meglévő jogszabályt módosítson,
vagy egy már meglévő jogszabályt végrehajtási rendelettel lásson el.
Az irányelv a
legjobb eszköz arra is, hogy a későbbiekben kifejtendő jogharmonizációt a tagállamok
a legnagyobb mértékben megvalósítsák.
Az irányelv
keretjellege azért is fontos, mert így komoly terhet vesznek le az uniós
szervekről. A szabályozásból adódó terheket a tagállamok viselik.
Kezdetben
megpróbáltak mindent részletesen szabályozni közösségi szinten.(pl: diplomák
egyenértékűség elismerése).
De ez a munka
hatalmas volt és sokszor ütközött a tagállamok véleményével így a végrehajtás,
illetve annak kikényszerítése is problémás lett.
Az irányelveket is
az EK Hivatalos lapjában kell közzétenni.
A hatályba lépésére
vonatkozó rendelkezések megegyeznek a rendeletre vonatkozó szabályokkal.
Az irányelv jelölése
ellentétes a rendelettel.
Először
létrehozásának évét találjuk, majd a száma következik.
Például: 88/378 sz.
EGK irányelve, amelyek gyermekjátékokra vonatkozó harmonizációs feladatokat
adja meg.
Gyakorló feladat: Jelölje meg milyen jogforrásokról van
szó.
1612/62 sz. EGK 86/653 sz. EGK
64/224 sz. EGK 352/75 sz. EGK
A
döntés
Míg a rendelet vagy
irányelv címzetti köre igen tág, addig a következő másodlagos jogforrási forma
a döntés, mindig szűk körű és a meghatározott
címzettnek szól.
Ez a jogforrás
mindig egy konkrét ügy végét jelenti, ahol a szereplőket ( tagállamok,
természetes-, jogi személyek ) teljes egészében kötelezik valaminek a
betartatására, vagy végrehajtására.
A döntés a közösségi
jog végrehajtásának igen fontos
eszköze.
Általában
adminisztratív jellegűek, nagyon sokszor pénzbüntetést szabnak ki a címzettre.
Fontos különbség a
döntés és a rendelet között, hogy a döntés mivel egyedi ügyben hozott kötelező
határozat, ezért mindig van ellene jogorvoslati
lehetőség.
Mivel a harmadik fél
jogát érintheti, ezért ez is megjelenik a hivatalos lapban.
Ajánlás, állásfoglalás
Nem kötelező tartalmúak, így nem is jogforrások az ajánlások illetve állásfoglalások.
Azonban tartalmukat
a nemzeti bíróságoknak, ha nem is kötelező erővel, de érdemes figyelembe
vennie, a közösségi jog gördülékenyebb alkalmazása érdekében.
Szervezeti döntések, programok
Érdemes megemlíteni még az uniós szervek belső
aktusai során keletkezett belső szervezeti döntéseket ( pl: eljárási ügyrendi
szabályok ) vagy programokat(pl: régiófejlesztési)
Ezek is jogforrási
jelleget mutatnak, hiszen kötelezők, de csak az őket kibocsátó szervre nézve.
Formai követelmények
Végül tekintsük át a
másodlagos jogforrások formai követelményeit.
Nagyon fontos
eljárási szabályok ezek, hiszen ezen eljárások során, a nemzetközi szerv
intézményei a tagállamokra, illetve azok állampolgáraira hoznak kötelező
jellegű intézkedést.
Első követelmény,
hogy a jogszabályra vonatkozó javaslatról
a többi közösségi szerv állásfoglalását beszerezzék.
Lényeges az is, hogy
a javaslattal egy időben az intézkedés
indokolását is megadják.
Ez egyre inkább
követelmény, hiszen a Maastrichti szerződés 3/B cikke mely a szubszidiaritásról rendelkezik,
kimondja:” azokon a területeken, melyek nem tartoznak kizárólagos
hatáskörébe…csak akkor és abban a mértékben avatkozik be, ha a tervezett
tevékenység célkitűzéseit a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani és
ezért ezek a célkitűzések a tervezett tevékenység nagyságrendje vagy hatásai
miatt, közösségi szinten jobban megvalósíthatóak. „ (6)
Ellenőrző feladat: Saját szavaival mutassa be a fenti
elv tartalmát, jelentőségét a tagállamokra nézve!
A tagállamok ezzel
is határt akartak szabni, hogy a
Közösség intézményei feleslegesen ne vegyenek át olyan feladatokat, melyek
átadása a közösség működéséhez nem feltétlenül szükséges.
Így, a
jogszabálytervezet indokolásban meg kell adni azokat a lényeges körülményeket,
melyek a jogi aktusok megtételét magyarázzák.
Később, a tagállamok
a bíróságon perelhetik a meghozott jogi aktus szükségességét. Így, a nem
megfelelő indokolás egy aktus megsemmisítéséhez vezethet.
Összefoglalás
Ellenőrző feladat:
Vázlatosan mutassa
be a a nemzetközi jog érvényesülési mechanizmusát az Európai Unióban!
Válasza ne legyen
hosszabb egy oldalnál!
Egészítse ki a
mondatokat a kulcs szavakkal!
A rendelet (egészében) kötelező (egészében) érvényű jogszabály tagállamokban,
melyet a (Tanács)és a (Bizottság)alkothat.
Az (irányelv) olyan keretjellegű jogszabály, melyet
a tagállamok töltenek meg (tratalommal)
Az (ajánlás)és a (állásfoglalás) nem jogforrás, de a közösségi jog
alkalmazásánál segítséget jelenthetnek.
A (döntés) egyedi címzetteknek szól, van ellene (jogorvoslati) lehetőség.
Kik tartoznak a
közösségi jog személyi hatálya alá?
A gyakorló feladatok ajánlott megoldása
3. oldal: A válasz később meg található a
szövegben.
15. oldal: 1612/62
sz. EGK rendelet
64/224. sz. EGK irányelv
86/653. sz. EGK irányelv
352/75. sz. EGK rendelet
Felhasznált és ajánlott irodalom
- Európai közjog és politika szerk. Kende
Tamás Századvég Osiris kiadó Bp.1995
- Kecskés László: EK jog és
jogharmonizáció Kjk Bp.1999
- Válogatott ítéletek az európai Bíróság
esetjogából I. kötet Kjk Kerszöv. Bp. 2001
- Európai intézmények és jogharmonizáció
Hvgorac szerk. dr Lomniczi Zoltán Bp. 1999.
- Az Európai Közösség kereskedelmi joga
Kjk Bp.1999.
- Király Miklós: A diszkrimináció tilalma
az Európai Bíróság joggyakorlatában Akadémiai Kiadó Bp. 1998.
- Az Európai Unió strukturális és
előcsatlakozási alapjai európai Tájékoztatási Központ ingyenes kiadványa
- Vörös Imre: Az európai versenyjogok
kézikönyve Bp. 1996.
- Az európai integráció alapszerződései
Kjk Kerszöv. Bp. 2000.
Idézetek helyei:
(1)
1. 80. oldal
(2)
1. 92. oldal
(3)
9. 29. oldal
(4)
8. 249. oldal
(5)
9. 180. oldal
(6)
9. 23. oldal