III. Tanulási Egység

    Bevezetés

       

      Ebben a tanulási egységben áttérünk a közösségi jog konkrét szabályainak ismertetésére.

      A közösségi jogra vonatkozó általános szabályok ismertetése után, ebben a részben kerül sor a közösségi jog szabályainak részletes bemutatására.

      Minden joganyagnak két nagy része van, az első részt általános résznek nevezzük.

      Itt találhatjuk a joganyag egészére vonatkozó elveket, alapfogalmakat.

      Míg a második részt különös résznek nevezik. Ebben a részben csak a speciálisan egyes területekre vonatkozó szabályokat találjuk meg.

      Magyar példával megvilágítva, az általános és különös rész fogalmát, vegyünk példát a büntetőjogból: itt az általános részben találjuk meg a pl. a  bűncselekmény, a szándékosság, gondatlanság, a kísérlet fogalmát.

      Míg a különös rész kifejezetten csak az egyes bűncselekményekkel (tényállások részletes leírásával) - pl. a lopás, emberölés – foglalkozik.

      A közösségi jog esetében is, ha nem is ilyen éles határokkal de létezik a két  részre való felosztás.

      Ebben a tanulási egységben kifejezetten az árukra és a munkavállalókra vonatkozó szabályokkal, elvekkel, jogesetekkel foglalkozunk majd.

       

    Négy szabadság elve

      A tanulmányaik során már halhatták, hogy az Európai Unió kezdeti célja ahogy a neve is mutatja kifejezetten csak gazdasági integráció volt (Európai Gazdasági Közösség).

      A gazdasági integráció legfontosabb kulcsmondata volt a négy szabadság elve.

      Ez az elv arra mutat rá, melyek azok a területek a gazdaságban, ahol a teljes szabadságot el kívánják érni a tagállamok között megvalósítandó közös piacon.

      A négy dolog, amire nézve a korlátokat le kívánták bontani az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke volt.

       Úgy gondolták, hogy ezek azok a területek, melyek a legfontosabbak a gazdasági integráció megvalósítása szempontjából.

      Természetesen, ehhez a közösségi jog komoly segítséget nyújtott.

       

    Áruk szabad mozgása

      Ezen a szabályozási területen érték el leghamarabb a legteljesebb sikert.

      Ez kezdetben azt jelentette, hogy a tagállamok között természetben fokozatosan lebontották a határokat és egy vámunió kiépítésére törekedtek.

      Ez nemcsak a tagállamok közt meglévő vámok eltörlését jelentette, hanem minden olyan gátló tényező megszüntetését is, mely a tagállamok egymással való árukereskedelmét korlátozhatta.

       

    Gyakorló feladat

      Véleménye szerint mivel tudja korlátozni egy állam külföldi árú  behozatalát ill. kereskedelmét az országában?

      Válaszában adjon meg példákat is!

      Legelőször eltörölték a vámokat, majd fokozatosan lebontották a határokat.

      Ez a feladat nem okozott komolyabb problémákat, hiszen elnevezésüknél fogva minden állam tudta mit kellett tennie.

      A Római Szerződés 9. cikke ugyanis kimondja: „ a Közösség alapja a vámunió, ami a teljes árucsere forgalomra kiterjed és magába foglalja a tagállamok közti behozatali és kiviteli vámok, valamint a vámmal azonos hatású díjak kirovásának tilalmát, illetőleg egységes vámtarifa bevezetését harmadik országokkal szemben.” (1)

      Ebből a meghatározásból is látszik, hogy a legfontosabb cél a vámunió megteremtése volt.

       

  1. Vámok eltörlése

      2. Ez, egyrészt a tagállamok közt meglévő belső vámok eltörlését, másrészt a már kialakított közös piacon a kívülről, harmadik országból érkező árúval szemben egységes vámtarifa kiépítését jelentette.

      Így, fő cél az volt, hogy a kialakított közös piacon az egyes tagállam árúja és a szabályosan beléptetett harmadik országból származó levámolt árú között a piacra jutás tekintetében, semmiféle megkülönböztetés ne legyen.

  2. Vámmal egyenértékű díjak

      3. A fenti rendelkezés a vámmal egyenértékű díjakat is megemlíti (pl: határátlépési díj).

      A fogalom a megítélése már nem volt olyan egyértelmű, mint a vámoké.

      Az Európai Bíróság szerint: „ bármilyen díj – légyen bármilyen szerény, s függetlenül rendeltetésének s alkalmazásának módjától –amit belföldi és hazai árukra egyoldalúan a határ átlépésének tényénél fogva vetnek ki, és nem minősül a szó szoros értelmében vett vámnak…” (2)

       A fenti díj kivetését akkor is tilalmazzák, ha az nem megkülönböztető jellegű, vagyis nem csak a külföldről jövő termékkel szemben vetik ki.

      A Bíróság csak abban az esetben engedi ilyen jellegű díj beszedését, ha a díj ellenében valamilyen szolgáltatást is nyújtanak, és ebből díj fizetőjének közvetlen előnye származhat.

    Közös külső vámtarifa

      A belső vámok eltörlésével, a harmadik ország árujával szemben közösen külső vámtarifával léptek föl.

      Amikor egy külföldi árú bárhol belép az Unió területére, csak ekkor kell megfizetni az Unió részére az utána járó vámot.

      Ekkor már ez az áru az Unió egész területén, szabadon mozoghat a tagállamok területén anélkül, hogy további vámfizetési kötelezettség vonatkozna rá.

      Az Unió kasszájába befolyt vámot a tagállamok részére meghatározott elvek szerint osztják szét.

  3. Mennyiségi korlátozások eltörlése

      4. Nemcsak a külföldi áruk tekintetében törölték el az Unión belül a korlátozásokat, hanem minden olyan korlátozást is igyekeztek megszüntetni, mely az adott tagállamban a hazai és a más tagállam terméke között fennáll.

      Ilyenek voltak például, a bizonyos kvóták (mennyiségi korlátozások) bevezetése. A korlátozás egyaránt vonatkozhatott a behozott és kivitt termékekre.

      Ezeket a tilalmakat a Római Szerződés 30.-36. cikke tartalmazza.

      A szabályozások megemlítik a mennyiségi korlátozássokkal azonos hatású intézkedéseket is.

  4.  A mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedések

      5. Ennek a tartalmi kifejtését a Bizottság 70./50. sz. irányelv adja meg.

      De a részletesebb fogalom kidolgozásához a Bíróság joggyakorlat is hozzájárult.

      A konkrét fogalmat, az úgynevezett Dassonville formula adja meg:” minden olyan tagállamok által alkotott, kereskedelemre vonatkozó szabály, amely alkalmas arra, hogy közvetlenül vagy közvetve ténylegesen vagy potenciálisan akadályozza a Közösségen belüli kereskedelmet.” 8./74. sz. ügy (3)

      Ilyen lehetett ezek szerint, egy árat maximalizáló tagállami szabályozás, mely olyan alacsonyan határozza meg az árat, hogy a behozatal már nem érné meg.

      Ilyen lehet a hazánkban is alkalmazott „Vegyél hazait!” a hazai termékekre vonatkozó államilag támogatott reklám.

      Nagyon fontos különbség a vámokra és a mennyiségi korlátozásokra vonatkozó szabályozás között, hogy a vámok eltörlésénél semmilyen kivételnek nincs helye.

      A mennyiségi korlátozások esetében azonban, szigorú feltételek mellett lehetőség van bizonyos kivételekre!

    Kivételek

      Az Amszterdami Szerződés módosított rendelkezése szerint: „A 28.-29.cikk rendelkezései nem zárják ki a behozatalra, a kivitelre vagy az árú tranzitra vonatkozó olyan tilalmakat vagy korlátozásokat, amelyek a

      Ez a rendelkezés elég tág keretet adott a tagállamoknak bizonyos korlátozó tényezők felállítására.

      A fenti cikk adta az elhíresült Cassis de Dijon ügy alapját is.   

      Az említett ügyben egy francia likőrrel szemben hivatkoztak arra, hogy a német piacon azért nem lehet forgalomba hozni, mert csak 15% alkohol tartalmú.

      A német alkoholra vonatkozó szabályozás szerint, csak minimum 20%-os  alkoholtartalmú gyümölcslikőrt lehet forgalomba hozni.

      A német hatóságok szerint, az alacsonyabb alkohol tartalmú italokból többet fogyaszt az ember, így a rászokás veszélye is nagyobb. 

      Így a francia likőr behozatalát a közegészség védelmében tiltotta meg.

      Az Európai Bíróság ezt az érvelést nem fogadta el, hiszen az alacsonyabb alkoholtartalmú termékek fogyasztása és az alkoholizmus kialakulása között, nincs kimutatható kapcsolat.

      Az Amszterdami Szerződés már hivatkozott pontja azt is kimondja, hogy: „Ezek a tilalmak vagy korlátozások azonban nem lehetnek sem önkényes hátrányos megkülönböztetés, sem álcázott korlátozás eszközei a tagállamok közti kereskedelemben.”(5)

      Épp ezért, nagyon szigorúan kell vizsgálni a konkrét esetben a korlátozás bevezetésének szükségességét.

      Csak akkor lehet elfogadni, ha a 30. cikkben felsorolt célokat az arányosság elve szerint meghatározott intézkedéssel kívánják elérni.

     

    Kölcsönös elismerés elve

      A Bíróság a dijoni likőrrel kapcsolatos ügyben, még egy fontos elvet határozott meg.

      A nemzeti szabályozások vélelméből indult ki. Vagyis azt állította, hogy a tagállamok közel azonos szabályokat alkalmaznak a piacon megjelenő termékekre nézve.

      Így, mindig annak a tagállamnak kell bizonyítani a korlátozó intézkedés szükségességét, aki bevezette.

      Ha a szabályozások ( pl. a forgalomba hozatalra, a fogyasztóvédelemre nézve) közel azonosak, akkor az egyik tagállam termelésre, értékesítésre vonatkozó szabályait, a többi tagállamnak is el kell ismernie.

      A Bíróság így érvelt a dijoni likőr ügyében: „ nincsen jogszerű indoka, hogy alkoholtartalmú italokat – amennyiben azokat a tagállamok egyikében jogszerűen állították elő és forgalmazták – miért ne lehetne bármely más tagállamban is forgalmazni.120/78.(6)

     

  1. Belföldi adók, protekcionista adók

      2. Bár elnevezésénél fogva nem ide kellene, hogy tartozzon, hanem a tőke szabályozása alá, azonban jellege szerint ezek az adók is alkalmasak az áru kereskedelmének korlátozására.

      Itt, például a külföldi vagy más tagállamból érkező termékre kivetett magasabb adó vagy a hazai termékre kivetett kisebb mértékű belső adó hatás mechanizmusára kell gondolnunk.

      Egy ilyen áruval szemben a külföldi árú nem tud egyenlő szabályok szerint versenyezni.

    Áru fogalma

      Az árú fogalmát a lehető legtágabb értelemben fogadták el: így áru minden olyan dolog, mely kereskedelmi ügylet tárgya lehet és van ellenértéke.

    Áru például:

     

    Személyek szabad áramlásának elve

      A személyek szabad áramlása két nagy részre bontható.

      Itt találhatjuk a munkavállalók szabad áramlására vonatkozó szabályokat, illetve a letelepedés szabadságát, ami alatt az önálló foglalkozású tevékenységének gyakorlásához szükséges szabályait, ill. vállalkozások szabad mozgásának kereteit találhatjuk.

      Ebben a tanulási egységben a munkavállalókkal fogunk részletesen foglalkozni.

       

    A munkavállalók szabad áramlása

      Az áru kereskedelem előtti akadályok lebontása után fontos tényező volt, hogy a gazdaság további mozgatói, a munkavállalók is szabadon mozoghassanak a már megteremtett közös piacon belül.

      A Római szerződés 48. cikke adja meg a fenti szabadság tartamát:

       ”- Ez magában foglalja annak megszüntetését, hogy az egyes tagállamok munkavállalóit állampolgárságuk alapján eltérően kezeljék a foglalkoztatás, bérezés és egyéb munkafeltételek tekintetében.

      Biztosítja a munkavállalónak a jogot- fenntartva a közbiztonság és a közegészségügy által fenntartott korlátozásokat - ,hogy 

    1. a ténylegesen meghirdetett állásokra jelentkezzenek,
    2. ebből a célból a tagállamon belül szabadon mozogjanak,
    3. abból a célból tartózkodjanak valamely tagállamban, hogy a fogadó állam munkavállalókra vonatkozó jogi és államigazgatási előírásai szerint valamely foglalkozást űzzenek,
    4. a foglalkoztatás megszüntetése után olyan feltételek mellett maradjanak a tagállam területén melyeket a Bizottság a végrehajtási  rendeletben megállapít.”(7)

      5.  

    A munkaviszony fogalmi elemei

      Elsősorban azt kell kiemelni, hogy az Európai Bíróság a munkavállaló fogalmát, nem engedte a nemzeti jogok alapján értelmezni.

      Egy közösségi jogi fogalmat állapított meg, amit minden tagállamnak figyelembe kellett venni.

      „ A munkavállaló olyan önálló tartalommal bíró közösségi fogalom, amelyet nem lehet a különböző nemzeti jogok alapján értelmezni.(8)

      Fontos ez azért, mert a tagállamokban az, hogy kit tekinthetünk munkavállalónak igen eltérő szabályozás alá esik.

      Igen komoly korlátozó tényezőt jelentett volna, ha a tagállam maga döntheti el, kit tekint a saját joga szerint munkavállalónak.

      A Levin v. Staatsecretaris van Justitie ügyben a külföldi munkavállalót azért nem tekintették munkavállalónak , mert a jövedelme nem érte el a    saját tagállami szabályozásban előírtakat.

      A Bíróság azonban, a munkavállalónak adott igazat, mert tevékenysége a közösségi jog szerint munkaviszonynak minősült.

      A munkaviszony lényege a közösségi jog szerint, hogy:

    Gyakorló feladat:

    Diszkrimináció tilalma

    Munkavállaló személyi köre

    Gyakorló feladat:

    A munkavállalás tartalmi elemei:

      1.  Fogadó országban ténylegesen munkát végző foglalkoztatott,
      2. Akik a fogadó országban ténylegesen állást keresnek,
      3. Azok a munkanélküliek, akik korábban dolgoztak és munkaképesek.
      4. A nyugdíjasok (természetesen itt a fogadó országban való tartózkodás joga illeti meg őket leginkább.)
      5. azok a munkaképtelen személyek, akik a fogadó országban foglalkozási betegséget, munkahelyi balesetet szenvedtek és e miatt nem tudnak munkát végezni.

      Mint már említettük az Európai Bíróság végig hangsúlyozza, hogy a munkavállalók fogalmát csakis közösségi jog alapján lehet megadni, és nem a tagállami fogalmakkal dolgozik.

       A közösségi-jogi fogalom határait a Bíróság igen tágan értelmezi és gyakran a szerződésbeli tartalommal szemben, kiterjesztő értelmezést alkalmaz.

      Az a legszembetűnőbb, amikor az álláskeresők fogalmát pontosítja az egyik jogesetben.

      A Római Szerződés csak „a ténylegesen meghirdetett állásokra” jelentkezőkre” nézve adja meg a munkavállaló fogalmát.

      A Bíróság szerint azonban, ez csak egy felsorolás, amiben nincs benne minden részlet, és minden álláskeresővel kibővíti a fogalom alkalmazhatóságát.

      Annyi engedményt ad, hogy a tagállamok ésszerű időtartamra korlátozhatják országukban az e célból való tartózkodást (3 hó). 

      De az idő lejárta után is maradhat az illető, ha bizonyítja, hogy álláskeresést folytat, és a munkavállalásra valós esélyei vannak.

      A konkrét ügyben, egy Antonissen nevű görög állampolgárt akartak kiutasítani Angliából, mivel kábítószerrel való visszaélés miatt szabadságvesztésre ítélték 1987. március 30.-án.

      Amikor végül kiengedték a börtönből, és ki akarták az országból toloncolni.

      Antonissen úr arra hivatkozott, hogy ő munkát keres illetve keresett Angliában és mint ilyenre a Római Szerződés 48. cikke rá is vonatkozik, ahol az álláskeresőknek jogot biztosítanak, hogy egy másik tagállamban e célból tartózkodjanak.

      Az angol hatóságok nem fogadták el ezt az érvelést, mert már több mint hat hónapja volt úgy az országban, hogy semmilyen munkát sem talált. ( Szerintük nem is keresett, hiszen a fő tevékenysége a kábítószerrel volt kapcsolatos!)

      A Bíróság szerint, ha a munkavállaló bizonyítja, hogy ténylegesen, komolyan keres állást, akkor nem lehet határidőt meghatározni, ami alatt feltétlen munkát kell találnia.

       

    A munkaidő tartalma

      A munkaidő tartalmát is igen kiterjesztően értelmezi a Bíróság, és mindig az adott jogesetet megvizsgálva határozza meg a mértéket.

       Leginkább a részmunkaidő meghatározása a problematikus.

      Egy német zenetanár esetében, a heti 12 órát is elfogadta annak alapjául, hogy a munkavállalói státusza megálljon. (Kempf ügy C- 139/85.).

       Egy francia nő készenléti szerződése során 8 hónap alatt csak 60 órát dolgozott de nála is megállapították a munkavégzés tényét (Raulin ügy C –357/89.).

       

    A társadalombiztosításra és a nyugállományra vonatkozó szabályozás

      A más-más tagállamban folytatott munkavégzésnek komoly gátat jelentett volna, ha nem teremtenek meg egy olyan rendszert, melyben a munkavállaló a megszerzett társadalombiztosítási jogosítványait megtarthatja.

      Ennek érdekében a Tanács két fontos rendeletet alkotott: az 1408/71 és az 574/72 számú rendelet.

      Ezek a rendeletek nem teremtenek egy egységes társadalombiztosítási  rendszert az unión belül.

      Az egyes tagállamok társadalombiztosítási és nyugdíjrendszerüket megtarthatták, csak bizonyos általános elveket tettek kötelezővé.

      Így az egyes tagállamon belül a munkavégzés során megszerzett időt össze kellett adni, vagyis azt az időt, mely a társadalombiztosítási jogosultság megszerzésére vonatkozott.

      A társadalombiztosítási jogviszony létrejöttére, az igényjogosultság megtartására és megszűnésére, mindig az adott tagállam szabályait kell figyelembe venni.

      Másik elv: a megszerzett pénzbeli jogosultságát (nyugdíj), bármelyik tagállamban kérheti, amelyikben éppen életvitelszerűen tartózkodik. (90/365 sz. EGK irányelv a nyugdíjak kifizetésére vonatkozóan).

      Az a tagállam, ahová a nyugdíjas nyugdíja folyósítását kéri, köteles a részére tartózkodási engedélyt kiállítani.

       

    Ellenőrző Feladat:

      Adja meg az áru fogalmát!

      Milyen adókkal és hogyan lehet korlátozni az áruk kereskedelmét?

      Mit jelent a munkavállaló szempontjából, hogy közösségi jogi fogalom?

      Milyen szabályok vonatkozhatnak Önre, ha munkát kívánna vállalni az Európai Unió területén?

       

    Gyakorló feladtok megoldása:

       A feladatokra adott válaszokban minden résztvevő személyes véleményére vagyok kíváncsi.

      Nem a jogilag pontosan körülírt kategóriák az érdekesek!

       

    Összefoglalás

       Ebben a tanulási egységben az árukra és a munkavállalókra vonatkozó részletes szabályokat tekintettük át.

      Először a négy szabadság elvének fontosságát ismerhettük meg. az áru kereskedelmét korlátozó valamennyi tényezőt áttekintettük.

      Részletesen ismertettem azokat a kritériumokat, melyek a korlátozások meglétét engedik.

      Ezután az Európai Bíróság által kidolgozott elvekre tértünk át, melyek a mai szabályozásokat áthatják.

      A személyek szabad áramlásával kapcsolatos elvet vizsgálva a munkavállaló fogalmát jártuk körbe.

      Áttekintettük milyen tartalmi elemei vannak, kit tekinthetünk munkavállalónak, ill. a Bíróság milyen jogfejlesztő tevékenységet fejtett ki e témával kapcsolatban.

       

    Felhasznált és ajánlott irodalom

      1. Gazdag Ferenc: Európai integrációs intézmények Kjk Bp. 1992.

      2.    Európai közjog és politika szerk. Kende Tamás Századvég Osiris kiadó Bp.1995

      3.    Kecskés László: EK jog és jogharmonizáció Kjk Bp.1999

      4.    Válogatott ítéletek az európai Bíróság esetjogából I. kötet Kjk Kerszöv. Bp. 2001

      5.    Európai intézmények és jogharmonizáció Hvgorac szerk. dr Lomniczi Zoltán Bp. 1999.

      6.    Az Európai Közösség kereskedelmi joga Kjk Bp.1999.

      7.    Király Miklós: A diszkrimináció tilalma az Európai Bíróság joggyakorlatában Akadémiai Kiadó Bp. 1998.

      8.    Az Európai Unió strukturális és előcsatlakozási alapjai Európai Tájékoztatási Központ ingyenes kiadványa

      9.    Vörös Imre: Az európai versenyjogok kézikönyve Bp. 1996.

      10.           Az európai integráció alapszerződései Kjk Kerszöv. Bp. 2000. 

       

    Az idézetek forráshelye a fenti irodalomjegyzékből:

       (1)            10. 32. oldal

      (2)            6. 62. oldal

      (3)            6. 65. oldal

      (4)            10. 45. oldal

      (5)            10. 45. oldals

      (6)            4. II. kötet 132. oldal

      (7)            10. 54. oldal

      (8)            7. 96. oldal

      (9)            4. II kötet 267. oldal

      (10)       10. 159. oldal