II. Tanulási egység

 A közösségi jog általános jellemzői, a közvetlen hatály, közvetlen hatás fogalma

 

A közösségi jog és a nemzeti jogok viszonya

Ha ezt a tanulási egységet elsajátítja, akkor lehetősége lesz,

• a közösségi jog általános működési mechanizmusának áttekintésére,
• a közösségi jog és a nemzetközi közjog közti különbség megértésére,
• a közvetlen hatály, közvetlen hatás fogalmának megértésére.
• a közösségi jog és nemzeti jogok kapcsolatának feltérképezésére.

Tartalom

1.  A közösségi jog fogalma, létrejötte
2. A lojalitási clausula jelentősége
3. A közvetlen hatály fogalma
4. A közvetlen hatály feltételrendszere
5. A közvetlen hatás, a közösségi jog elsődlegessége
6. Ellenőrző feladatok
7. Gyakorló feladatok megoldása
8. Összefoglalás
9. Felhasznált és ajánlott irodalom jegyzéke

 

Bevezetés

A csatlakozás közeledtével egyre többször halljuk a közösségi jog kifejezést. A tartalommal azonban, igen kevesen vannak tisztában. Ez a jogi végzettségűekre is ugyanúgy érvényes lehet, mint a laikus rétegekre.

A közösségi jog szabályai, érvényesülési mechanizmusai igen sajátosak.

Csakis ezeknek a sajátosságoknak a megvilágításával kerülhetünk közelebb a közösségi jog működésének megértéséhez.  

Először vizsgáljuk meg, azt a kérdést, hogy hazánkban, hogyan érvényesülhet egy nemzetközi szerződés, illetve a nemzetközi szerződésben megfogalmazott joganyag. 

Már az I. tanulási egység is említette, hogy nálunk a nemzetközi szerződéseket csak akkor lehet alkalmazni, illetve itthon arra hivatkozni, ha a nemzetközi szerződést ”már beforgatták” a magyar jogrendszerbe, vagyis tartalmának megfelelően jogszabályba foglalták és kihirdették.

Csakis ezek után lehet a magyar állampolgárnak magyar fórum előtt a nemzetközi szerződésre hivatkozni.

Gyakorló feladat: Elevenítse fel tudását a nemzetközi jog érvényesülésének két lehetséges formájáról!

Csak a legfontosabb különbségekre koncentráljon!

 

A közösségi jog fogalma

A közösségi jog kifejezés maga is egy speciális fogalom.

Bár jellegét tekintve az Unió esetében is egy nemzetközi szervezetről, ill. azt működtető több nemzetközi szerződésről volt szó.

Ezek alapján a már bemutatott nemzetközi szerződésekre vonatkozó szabályoknak a tagállamokban is érvényesülni kellett volna.

Azonban ez a közösségi jog esetében a fent leírtaktól teljesen eltérően alakult.

A közösségi joggal foglalkozó irodalom végig hangsúlyozza, hogy a közösségi jog egy teljesen új kategória és jellegzetességei alapján nem lehet a nemzetközi joggal összekeverni, ill. nemzetközi jogként kezelni.

A nemzetközi jognak a címzettjei mindig államok, ennek a nemzetközi jognak a legfontosabb feladata a szuverén államok egymáshoz való viszonyának rendezése.

A közösségi jog kialakulásakor ugyanúgy csak a tagállamok voltak a címzettek.

Azonban az Európai Bíróság jogfejlesztő tevékenységének köszönhetően mára a tagállamok polgárai, egyes szervezetek, jogi személyek is lehetnek érintettek, címzettek.

Kecskés László szerint: ”Az EK ugyanis amellett, hogy nemzetközi szervezet, egy új jogrendszert is jelent a nemzetközi jogban. Olyan jogrendszer, amely a szuverenításukat a Közösségre részben átruházó tagállamok javára működik. Ennek a közösségi jogrendszernek nemcsak a tagállamok, de az egyének is alanyai. Az EK joga olyan jogokat és kötelezettségeket teremt az egyének számára, amelyeknek érvényt lehet szerezni a bíróságok előtt is.” (1)

A nemzetközi közjogot mindig államok közötti konfliktusban alkalmazták, Egy szuverén államon belül soha sem került alkalmazásra, ott mindig az adott állam jogszabályai érvényesültek.

A közösségi jog esetében komoly problémát jelentett, hogy nemcsak a tagállamok közötti viszony rendezésére kívánták alkalmazni. 

A közösségi jog fontos eszköz volt az Unió ügyeinek vitelében arra nézve, hogy a gazdasági integráció ilyen magas fokát elérjék.

Nagyon fontos változás volt a nemzetközi joghoz képest az, amikor a közösségi jog érvényességét a tagállamon belüli jogi fórumokra is kiterjesztették.

Az első jogeset, ami az áttörést hozta a Van Gend and Loos ügy volt (C-25/62).

Ebben a döntésben Bíróság az eddigi nemzetközi joggyakorlattól teljesen eltérő következtetésre jutott.(2)

Az eset a Római szerződésben tiltott vámemeléssel foglalkozik, a fenti cég a holland adóhatóságot beperelte, mert szerinte a holland adóhatóság megsértette a Római szerződés 12. cikkét, amelyben a tagállamok kötelezettséget vállaltak, hogy újabb vámokat nem vezetnek be.   

A problémát az jelentette, hogy itt első ízben nem egy tagállam perelte be a másik tagállamot.

Ebben az ügyben felperesként egy magánfél jelent meg, ami a nemzetközi közjog esetében, teljesen szokatlan volt.

Az Európai Bíróság azonban úgy találta, hogy nem csak a tagállamoknak van joga hivatkozni a közösségi jogra, hanem a tagállam polgárainak is.

A legfőbb érv az volt, hogy így tud a közösségi jog a legjobban érvényesülni, ill. így tudja az alapítószerződésben megfogalmazott feladatát a legjobban megvalósítani.

            A két évvel később megfogalmazott 6/64. számú Costa v. ENEL ügyben (3) Roemer főügyész a következőkkel indokolta a közösségi jog elsőbbségének szükségességét: „ a (Római) Szerződés célja egy közös piac létrehozása, melynek a működése közvetlenül érinti a Közösség jogalanyait és e célból az következik, hogy a szerződés több mint egy olyan megállapodás, amely pusztán a szerződő államok között hoz létre kölcsönös kötelezettségeket” ….” a Közösség egy új nemzetközi jogrendet hoz létre, amelynek javára a tagállamok meghatározott területeken korlátozták a szuverén jogaikat és amelynek a jogalanyai nemcsak maguk a tagállamok, hanem azok állampolgárai is,”(5)

Ezzel elindult a közösségi jog azon a rögös, de diadalmas úton, mely a közvetlen hatály illetve közvetlen alkalmazhatóság fogalmával csúcsosodik ki.

 A Bíróság először is elvetette a nemzetközi jogrendszer eddigi elveit, és nem tette vizsgálat tárgyává, hogy az adott tagállamokban a nemzetközi jognak hogyan kellene érvényesülnie.

 Mindezt, magyarázata szerint azért tette, mert a Római szerződés érvényesülését ez segíti a leghatékonyabban.

 

A lojalitási clausula

            A tagállamok a Római szerződés 5-ös cikke alapján a lojalitási záradék szerint vállalták: ” a tagállamok minden megfelelő általános és egyedi intézkedést meghoznak annak érdekében, hogy biztosítsák azon kötelezettségeknek a teljesítését, amelyek a jelen szerződésből fakadnak, vagy amelyeket közösségi intézménynek tevékenységei eredményeznek. A tagállamok megkönnyítik a közösség feladatainak teljesítését”.(6)

A Bíróság jól látta, ha a közösségi jogot az eddigi ismérvek szerint nemzetközi jogként alkalmazták volna, akkor az Európai Gazdasági Közösség, majd az Európai Unió nem tudta volna elérni az integrációnak ilyen magas fokát.

Így, kialakítják a közösségi jog közvetlen hatályának fogalmát, melyet igen hosszú dogmatikai harcon keresztül, de végül a lehető legszélesebben értelmeznek.

 

A közvetlen hatály fogalma

A közösségi jog közvetlenül hatályos, érvényes a Unió összes tagállamában.

Ez azt jelenti, hogy nem kell, sőt nem is szabad a tagállamnak bármit is tenni annak érdekében, hogy saját országában a közösségi jog hatályba lépjen.

Ahogy a közösségi jogot a már bemutatott közösségi jogforrások meghatározzák, úgy kell a tagállamban alkalmazni.

Elvileg a közösségi jog közvetlen hatályát két már bemutatott jogelv határozza meg.

A Van Gend and Loos ügyben a közösségi jog jellemzőit találjuk meg.

Ez adja meg a közvetlen hatály szükségességének magyarázatát is.

A Bíróság a fenti jogesetben, egyrészt a közösségi jogot a tagállamban lakó egyének alanyi jogaként is meghatározza, ami azt jelenti, hogy az egyénekre nézve jogokat és kötelezettségeket is meghatározhat.

Másrészt, az egyének csak úgy tudnak élni ezekkel a jogokkal, ha a tagállam joghatóságai előtt is alkalmazhatóvá tették a közösségi jogot.

Épp ezért, a közösségi jognak közvetlenül kell hatályosnak lennie a tagállamokban, hiszen ”az egyének számára adott jogok érvényesülését a tagállamoknak biztosítani kell attól függetlenül, hogy valamely tagállam megtette azokat az intézkedéseket, nemzeti jogalkotási lépéseket, amelyek a közösségi jog nemzeti transzferálásához szükségesek.” (6)

A magyar példa esetében ez azt jelenti, hogy csatlakozásunk után a közvetlenül hatályosuló közösségi jogforrásokat nem kell a hazai jogszabályok valamelyikében kihirdetni ahhoz, hogy valaki erre hivatkozhasson.

Ezek a szabályok a csatlakozás erejénél fogva önmaguktól fognak érvényesülni.

Míg arra sincs szükség, hogy valamiféle hatályba léptető jogszabály szülessen, melyben kihirdetnék közösségi jog érvényességét.

Nehezen lehet elképzelni, hogy csatlakozásunk pillanatától, a közösségi jog addigi érvényben lévő része azonnal hatályba lép Magyarországon.

Ez azt jelenti konkrétan, hogy ha valamelyik jogomat a közösségi jog érinti, akkor a hatóságok ill. bíróságok előtt hivatkozhatok az uniós jogra.

Másrészt azt is jelenti, hogy azokon a magyar fórumokon, ahol jogszabályokat alkalmazzák, a jogalkalmazók kötelesek döntéseiket a közösségi jog közvetlenül hatályosuló szabályai szerint is meghozni.

Az erre való átállás, valószínűleg még a csatlakozásunk után is igen hosszú időt fog igénybe venni.

Itt a közösségi jog forrásaként bemutatott elsődleges jogforrásokra, főleg az alapító szerződésekre, illetve - meghatározott feltételek szerint - a másodlagos jogforrásokra kell gondolni.

Természetesen, nem minden, a közösségi jogban szereplő jogforrást kell alkalmazásakor a tagállamokban közvetlenül hatályosnak tekinteni.

Az egyes jogforrások közvetlen hatályának kialakítása egy igen hosszú jogfejlesztő folyamat eredménye volt.

Az első lépés az alapszerződések körében történt, amellyel szemben nem is volt akkora nagy az ellenállás, hiszen a tagállamok a szerződések aláírásakor kötelezettséget vállaltak a betartásukra.

Természetesen, az Európai Bíróság sem tekintette az egész szerződés szövegét olyan minőségűnek, mellyel a közvetlen hatály kategóriája összekapcsolható lenne.

A Bíróság szerint:„ A 12. cikk megfogalmazása világos és feltétel nélküli tilalmat tartalmaz, amely nem egy pozitív, hanem egy negatív kötelezettség.”(7)

Ezek szerint, a Római Szerződés minden rendelkezését külön- külön eszerint kell megvizsgálni, és így megtudhatjuk, hogy az adott rendelkezés közvetlenül hatályos - e a tagállami jogban.

 

A közvetlen hatály feltételrendszere

1. Egyértelműség, világos megfogalmazás

Ennek eldöntése a nemzeti bíróságokra van bízva, értelmezési problémáknál fordulhatnak az Európai Bírósághoz.

2.     Feltétel nélküliség

Itt csak is olyan alanyi jogokra vonatkozhat, melyek nem igényelnek további intézkedést sem a közösség szerveitől, sem a tagállam hatóságaitól. 

3.  Negatív kötelezettség

Ezek szerint a magánszemélyek kezdetben csak azokra rendelkezésekre hivatkozhattak, melyek a tagállamoknak tilalmakat állítottak fel.

Ez az elv összefügg a fenti elvvel, hiszen ha a tagállamnak valamilyen intézkedést kell megtennie, akkor ez a rendelkezés nem feltétetlen, hiszen a tagállam cselekvésétől függ.   

Ezt az elvet azonban idővel a Bíróság továbbfejlesztette a Lütticke ügyben: „ megállapította, hogy magánszemélyek közvetlenül hivatkozhatnak a nemzeti bíróság előtt az alperes tagállammal szemben a cselekvési kötelezettséget tartalmazó rendelkezésre is , ha az az időszak amely alatt a tagállamnak a közösségi rendelkezés végrehajtásával kapcsolatos kötelezettségnek eleget kellett volna tennie, már eredménytelenül eltelt”(8)

4. Önállóság

Természetesen ez az elv is összefügg a fent említett elvekkel.

Az eredeti felfogás szerint csakis azok a rendelkezések közvetlenül hatályosak, melyek érvényessége nemzeti jogszabálytól vagy további végrehajtási rendelettől nem függ.

De ez az elv is meghaladottá vált a Defrenne ügyben.

Ebben az ügyben, Gabrielle Defrenne légi kísérő kisasszony felperes a munkáltatóját, a Sabena légitársaságot perelte be.

A perben arra hivatkozott, hogy a munkáltatója nem tesz eleget a Római Szerződés 119. cikkének, ahol a nők és a férfiak egyenlő díjazását mondták ki.

A tagállamoknak a diszkriminációra vonatkozó elvet a nemzeti szabályozásukban rendezni kellett. Erre azonban Belgiumban, teljes mértékben a per kezdetéig nem került sor.

Ebben az esetben a 119. cikkre nem lehetne közvetlenül hivatkozni, hiszen az önállóság elve nincs meg.

A Bíróság azonban mégis arra a megállapításra jutott, hogy bár „ A 119. cikk megfogalmazása azt mutatja, hogy kötelezettségeket ró az államokra, miszerint meghatározott időszakon belül kötelezően konkrét eredményt kell elérniük.”

„ E rendelkezés hatályát azonban nem befolyásolja az a tény, hogy a Szerződés által kirótt kötelezettségeket bizonyos tagállamok nem teljesítették, és hogy nem reagáltak eléggé energikusan a cselekvés elmulasztása miatt.” (9)

A következő lépés a másodlagos jogforrásokkal kapcsolatban történt.  

A rendeletek esetében szintén érthető volt és jogdogmatikailag jobban   levezethető a közvetlen hatály szükségessége.

 

Gyakorló feladat:

Elevenítse fel a rendeletről és az irányelvről tanultakat:

Jelölje meg R, ill. I, betűvel melyik állítás mire vonatkozik:

• keret jellegű jogszabály,
•  egészében kötelező
• az EK Hivatalos Lapjában meg kell jelentetni
• a tagállamoknak lehetőségük van arra, hogy tartalommal kitöltsék
• általános jellegű szabályozást tesz lehetővé
•  ha nincs megjelölve a megjelentetéstől számított 20. napon lép hatályba

 

 A közvetlen hatás ( effect utile). A közösségi jog elsődlegessége

            A közösségi jog fejlődése ezen a ponton azonban nem állt meg: ”A közösségi jog hatékonyabb végrehajtása érdekében” a Bíróság megállapította, hogy a közösségi jog nemcsak közvetlenül hatályos, hanem a tagállamok területén közvetlenül alkalmazható is.

Az a helyzet, hogy az uniós jogot a tagállamokban érvényesnek kell tekinteni, talán nem is okozott akkora problémát, hiszen a nemzetközi szerződések, valamilyen formában, de érvényesülnek az egyes államokban.

A mindenkori közösségi jog azonban elsőbbséget kell, hogy élvezzen a tagállam jogával szemben.

Érdekes módon, a közösségi jognak erről a meghatározó elvéről, még az alapító szerződésben semmit sem találhatunk. Az időközbeni módosító szerződések sem említik ezt a fogalmat.

Ezt az elvet először a Bíróság mondta ki a Costa v. ENEL ügyben 1964-ben: a közösségi jog a tagállami jogokkal szemben elsődlegességet kell, hogy élvezzen.

Ez azt jelenti, hogy az egyes tagállamok jogrendszerére a közösségi jog közvetlen hatást gyakorol.

Az a közösségi jog, amely közvetlenül hatályos az adott tagállamban sokszor kerül összeütközésbe a nemzeti joggal.

Ebben az esetben mindig a közösségi jog élvez elsőbbséget.

Nagyon fontos, hogy nem csak a már meglévő jogszabállyal szemben van elsődlegessége, hanem a később meghozott jogszabályt is úgy kell megalkotni, hogy ne legyen ellentétes a közösségi joggal.

Ennek a megoldásnak az volt az indoka, hogy a tagállamok a közösségi jogot egy később alkotott jogszabállyal ne tudják lerontani, megsemmisíteni.

A fenti elv magyarázata szintén az integráció követelményeinek leghatékonyabb megoldásában keresendő.

Természetesen, a tagállamok jogalkotó-jogalkalmazó rétege ez ellen tiltakozott a legjobban.

Azt gondolták, hogy az államuk szuverenitásának jelentős része sérül, hiszen a jogalkotás, mindig is az adott állam saját feladatához kell, hogy tartozzon.

Amikor az integráció érdekében lemondottak a szuverenitásuk egy szeletéről, nem gondolták, hogy ilyen komoly következményeket is vállalni kell.

Ellenállást tanúsítottak a tagállamok legfőbb jogértelmező szervei is, hiszen úgy érezték, hogy így feladatuk névlegessé válhat.

A közösségi jogot minden tagállami bíróságnak alkalmaznia kell, és azzal szemben nem lehet semmilyen belső jogszabályra hivatkozni.

Természetesen ebből egyenesen következhetne, hogy az EK joga a nemzeti alkotmányok felett áll.

Az angol törvényhozás ilyen szempontból elég különös helyzetben volt, hiszen nem rendelkezett írott alkotmánnyal.

Itt, törvényhozási aktussal, aránylag könnyedén meg tudták valósítani a közösségi jog elsődlegességéből adódó problémákat.

Az 1972-es European Communities Act előírja ugyanis a közösségi jog közvetlen alkalmazhatóságát, felhatalmazást ad a közösségi kötelezettségek érvényesítésére, a közösségi és az angol jogalkotás révén.

Kivételt csak az adók növelése, a visszamenőleges hatállyal bíró intézkedések és az új büntető jogi szabályozás bevezetése képez.

A legerősebb ellenállást a francia, olasz és német alkotmánybíróság fejtette ki a közösségi jog elsőbbsége ellen.

Sokszor hivatkoztak arra, hogy ez egy automatizmushoz vezet. Így nincsen semmiféle alkotmányossági kontroll a kötelezően bevezetendő közösségi jog felett.

A tagállamoknak viszont, olyan fejlett a jogi rendszere, hogy elképzelhetetlen olyan szabályok elfogadása, melyek nem estek át egy szigorú alkotmányossági kontrollon.

Így, végső sorban egy közvetlenül hatályos közösségi jogszabály tekintetében az alkotmányossági fenntartásokkal éltek.

Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy ha különböző alkotmányos kritériumoknak nem felel meg a közösségi jogszabály, akkor hiába közvetlenül hatályos, de még sem fogják az adott tagállamban alkalmazni.

Sokszor hivatkoztak – őszintén szólva joggal- az emberi jogok kérdésére, mely közösségi jog szintjén kevésbé szabályozott és megoldott, mint a tagállamok szintjén.

A német alkotmánybíróság például egészen 1974-ig el sem ismerte a a közösségi jog elsőbbségére vonatkozó elvet.

Ez azért is érdekes, mert a német Alaptörvény 24.(1) cikke lehetővé teszi az állami feladatok nemzetközi intézményre való átruházását.:” A Szövetség törvény utján felségjogokat államközi intézményre ruházhat át.”

De az „elidegeníthetetlen alapvető jogok” terén, törvényi felhatalmazással sem ismerte el az EK jog elsődlegességét.

Két fő kifogása volt az akkori Európai Gazdasági Közösséggel szemben, egyrészt az Európai Parlamentet nem közvetlenül választották,( ezt 1979-ben megoldották) másrészt az emberi jogok kérdését nem rendezték semmilyen módon. 

Először a Maastrichti Szerződésbe kerül bele az a mondat, mely az Unió és az emberi jogok viszonyát rendezi.

Azóta már kiadtak egy olyan dokumentumot, mely az emberi jogok elfogadásáról és védelméről szól.

Az olasz alkotmánybíróság is vonakodott elismerni az Unió jogának szupremáciáját, bár a hetvenes években itt is elfogadásra került a fenti elv.

Érdekes azonban, hogy az elismerés mellett ”fenntartották azt a lehetőséget, hogy védelemben részesítsék az olasz jog szerinti alapvető jogokat, ha az európai bíróság nem volna képes arra, hogy biztosítsa azok érvényesülését a közösségi jog alapján,” (10)

 

Ellenőrző feladat

• Véleménye szerint miért van jelentősége annak, hogy a közösségi jog a tagállamokban közvetlenül hatályos?
• Milyen érvekkel próbálták a tagállamok jogalkalmazói megakadályozni a közösségi jog elsőbbségét?
• Milyen következményekkel jár majd a csatlakozásunk a közösségi jog szempontjából?

 Válasza ne legyen hosszabb 1-1 oldalnál!

 

Gyakorló feladatok megoldása

     1.    oldal L. I. tanegység 13. oldal

8. oldal I, R, I/R, I,I, I/R

 

Összefoglalás

 Ebben a tanulási egységben megismerte a közösségi jog legáltalánosabb jellemzőit.

 Bemutattuk a legfontosabb ismérveit, a főbb Európai Bírósági döntéseket, melyek a közösségi jog kialakulási tényezőit meghatározták.

 Ezzel Önnek módjában áll a közösségi jog működési mechanizmusát, tagállamokban való érvényesülési elveit megérteni.

 Legfontosabb elvként a közvetlen hatály fogalmát mutattuk be, mely nélkül az unió jelenlegi eredményeit nem tudta volna elérni.

 Az általános bemutatáson túl lehetősége volt, hogy a nemzetközi jog és a közösségi jog specifikumait megismerje, így a közösségi jog sajátosságait jobban megértse.

 

 Felhasznált és ajánlott irodalom

1. T. Hitiris: Az Európai Unió gazdaságtana Műszaki könyvkiadó Bp. 1995
2. Az európai integráció alapszerződései Kjk Kerszöv. Bp. 2000.
3. Európai intézmények és jogharmonizáció szerk, dr Lomniczi Zoltán
4.   Király Miklós: A diszkrimináció tilalma az Európai Bíróság joggyakorlatában Akadémiai Kiadó Bp. 1998
5.   Kecskés László: EK-jog és jogharmonizáció
6.   Válogatott ítéletek az Európai Bíróság esetjogából I. II kötet Bp. Kjk Kerszöv 2001.
7.   Európai Közjog és politika szerk. Kende Tamás Osiris Századvég kiadó Bp.1995 

 

Idézetek jegyzéke

(1)            5. 112. oldal

(2)            6. I.kötet 25. oldal

(3)            6. I.kötet 55.oldal

(4)            7. 322. oldal

(5)            2. 24. oldal

(6)            5. 132. oldal

(7)            2. 15. oldal

(8)            7. 335. oldal

(9)            2. II.kötet 32-33 oldal

(10)       5.167. oldal