I. TANULÁSI EGYSÉG

A FENNTARTATÓ FEJLŐDÉSSEL KAPCSOLATOS ALAPISMERETEK

Célok

Ön a tanulási egység elsajátítása után:

rendelkezik azokkal a szakmai ismeretekkel, készségekkel és attitűdökkel, amellyel képes lesz a fejlődés fenntarthatóbb formáihoz vezető demokratikus folyamatokban való részvételre,
fel tudja tárni a fenntarthatóbb életmód kialakításához szükséges társadalmi változásokat.

 

Ez az egység segít tájékozódni az európai modernizációs folyamatban, amely most kritikus állomásához érkezett. A posztmodernitás lehetőségeket és veszélyeket is jelent. Mindezeket a kérdéseket az Európai Uniós fejleményekkel összefüggésben tekintjük át. A résztvevőket arra ösztönözzük, ismerjék fel, hogy Európa környezeti kérdései nem választhatók el földrészünk gazdaságától, politikájától és kultúrájától. Azok akik egy fenntarthatóbb európai jövő jegyében kívánják munkájukat folytatni, kellően értsék az európai történelmet, az intézmények és szervezetek kialakulását, valamint az európai társadalmi és környezeti gondolkodás fejlődését.

 

1. fejezet

EURÓPA VÁLASZÚTON

Célok:

Ön a fejezet megtanulása után:

jobban megérti mindazokat a szerkezeti és folyamatbeli összefüggéseket, amelyek formálják Európa környezetét, az Európai Unió környezeti politikáját.
világosabban fogja látni a környezetpolitika és a politika más vetületeinek összefüggését;
véleményt tud alkotni, és tenni is Európa jövőjéért, a politikusokkal, a társadalmi és más szervezetekkel együtt dolgozva.

 

Bevezetés

"Tisztább, egészségesebb, szebb és virágzóbb lesz-e a jövő század Európája, vagy továbbra is szenvedni fogunk a levegő, a víz és a talaj romló minőségétől, az erdők és mezők ritkulásától, és a mind gyakrabban előforduló betegségektől, amelyeket a városiasodott élet és az iparosodottság okoz?"

(Az Európai Unió és a környezet, 1997, 5. o.)

 

“A munkakörülmények javítása, a munkanélküliség ciklikus hatásának enyhítése, a társadalmi béke és közösségiség fenntartása, az életmód elért eredményeinek megtartása, olyan újszerű igények kibontakoztatása, melyek az életminőséget, a társadalmi és társas kapcsolatokat erősítik, azon túl munkahelyeket is teremtenek: ezek azok a fejlődési vonalak, amelyek mentén európai társadalmunk új modellje kialakítható.”

(Jacques Delors, Európai Munkaügyi Fórum, 18. 1996-7, 15. o.)

 

Az idézetek jól érzékeltetik, hogy a XX. század végére Európa válaszúthoz érkezett. A gazdasági stagnálás, a társadalmi kirekesztettség és a környezet romlása azt mutatják, hogy Európa társadalmai nem fejlődnek fenntartható módon. Ugyanakkor a pénzügyi unióból, a bővítésből, a többnyire szociálisan érzékeny kormányok választásából adódó változások lehetőségekkel bíztatnak egy fenntarthatóbb fejlődési pálya követéséhez.

 

E bevezető tanegység feltételezi, hogy ön már  ismeretekkel rendelkezik, az Európai Unió történetéről, intézményeiről, stratégiáiról és politikájáról. Ez a fejezet történelmi éttekintés, amely nem tartalmazza a legutóbbi eseményeket.

 

Modernizációs folyamat

A modernkor elkezdődött

1. Európa volt az a földrész, ahol a modernkor elkezdődött körülbelül négy évszázaddal ezelőtt. A reneszánsz és a reformáció korszakát követően egy sor polgári forradalom zajlott le, amely kétségbe vonta az egyház, az uralkodó és az arisztokrácia hatalmát. A forradalmárok szabadságot, állampolgári jogokat és demokráciát követeltek. A kapitalista alapon szerveződő piacot a szabadság és az egyenlő esélyek világának tartották, melyben a polgárok megvalósíthatják céljaikat az uralkodó, az egyház, a hűbérurak vagy a céhes hierarchia beavatkozása nélkül. A liberalizmus ma is olyan gondolatrendszer, amely ezeket a nézeteket és érdekeket tükrözi.

A kapitalizmus kibontakozása

2. A polgári forradalmak alakították ki a modern európai társadalmak alapjait:

Kialakították a gazdasági termelés és elosztás olyan szervezeti módjait, amelyek lehetővé tették a kapitalizmus kibontakozását. Ide tartozik a világgazdaság és -piac fokozatos kialakulása, a földtulajdonosok és a földet megművelők közötti kapcsolat átalakulása. A XV. század végén elkezdődő földrajzi felfedezések és hódítások kora megnyitotta a világot a nyugati kereskedelem előtt, fellendítette az árucserét, ösztönözte az új technológiák alkalmazását, elősegítette a tőkefelhalmozást és egy egyre összetettebbé váló pénzügyi rendszer kialakulását. Az új társadalmi kapcsolatrendszer a vidéki dolgozókat megszabadította a feudális jellegű kötelmeiktől, a földeken való munka kényszerétől. Mivel nagy területeket kerítettek el és helyeztek intenzívebb művelés alá, a termelés az önellátás felől a piacok irányába mozdult el. E változások az agrártermékek többletét eredményezték, munkaerőt szabadítottak fel, amely a városokba telepített gyárakban bérért dolgozhatott.

Az államszervezet teljességgel világivá vált

A modern állam kialakulása az egyház és az uralkodó régi keletű konfliktusából származik, amely végül azt eredményezte, hogy az államszervezet teljességgel világivá vált. Az államok hatalma nagy volt a maguk területén, de nem volt azonos már az egyes uralkodók hatalmával.

A közhatalom az állam szervezeteinek és intézményeinek fejlődése útján szerveződött, amelyek elősegítették a föld, a munkaerő és mindenféle termék szabad piacának  kialakulását. Az állampolgároknak jogokat és kötelességeket adtak, ezzel lehetővé tették a civil társadalom fejlődését. A polgári társadalomét, amely a szabad verseny és termékcsere területe, ahol az egyének követhetik saját érdekeiket, testületeket és kapcsolatokat alakíthatnak ki, mentesen a részletekbe menő államhatalmi szabályzástól és megkötésektől.

 

A modern tudományok kialakulása

c. A felvilágosodás kora a tudományok és az "új filozófia" kialakulása. A felvilágosodás a racionalizmust és a tudományos vizsgálódás értelem központú szellemét az ismeretszerzés vezérelvének rangjára emelte. Ezek az ismeretek a bontakozó új gazdaságra, az államra és az új tudományokra vonatkoztak, megalapozták a logikába, a természettudományokba, a fejlődésbe és az egyénbe vetett hitet.

A modern tudományok kialakulása akkor vált lehetővé, amikor az új kozmológia elválasztotta a természetet Istentől és az emberi társadalomtól, és úgy jelenítette azt meg, mint megfigyelésre, elemzésre és az emberi elme birtokba vételére szolgáló idegen területét a holt anyagnak (mechanikus materializmus). Az empirikus, kritikus és racionalista gondolkodás, s annak a termelés- és államszervezés területén történő alkalmazása gyökeresen megváltoztatta a társadalmak és a természet elvi és gyakorlati kapcsolatrendszerét. A modern tudományok megadták azokat az ismereteket, amelyek a gazdaság és az állam új szervezeteinek az igazgatásához szükségesek voltak, és azokat az ideológiai elemeket is, amelyek alátámasztották az új típusú kapcsolatrendszert a társadalom és a környezet között. Óriási mértékben megnövekedett tehát az emberek természetátalakító ereje, a természettudósoknak pedig olyan közössége alakult ki, amely többnyire támogatta az új típusú társadalmi rendet.

 

Idealista kritika és materialista kritika

3. A modern társadalmak európai kialakulása és az ipari kapitalizmusnak az emberekre és a természetre gyakorolt hatása idealista kritikát váltott ki a romantikus szemléletű gondolkodókból, és materialista kritikát a szocialista irányultságúakból. A szocialistákat, a szociáldemokratákat és a  kommunistákat a marxizmus vezérelte, és arra igyekeztek az államhatalmat használni, hogy vagy szabályozzák a piacot a többség érdekeinek megfelelően, vagy létrehozzanak egy alternatív, szocialista alapon tervezett gazdaságot.

 

Az emberek és a természet hatékonyabb kihasználása

4. A nyugat-európai társadalmak a XX. században a politikai gazdaságtan liberális vagy szociáldemokrata formáit választották; míg a kelet-európaiak az állam kollektivista formáit. E formák jelentős haszonnal és ugyancsak jelentős áldozatokkal jártak, ideértve a két világháború és az elhúzódó fegyverkezési verseny költségeit. A termelés és fejlesztés modern formái a „Vasfüggöny” mindkét oldalán  a természeti erőforrásokat növekvő mennyiségben használták el, mind több szennyezést és hulladékot termeltek, egyre nagyobb természeti területeket és élőhelyeket pusztítottak el. A modern tudományokat Európa szerte felhasználták az emberek és a természet hatékonyabb kihasználására, a hagyományos helyi és kisebbségi kultúrák ismereteit és szellemiségét pedig háttérbe szorították.

 

Tornyosuló problémák

5. A XX. század végére világossá vált, hogy a fejlődés Európában meghonosodó és a gyarmatosítással meg az imperializmussal a világ többi részébe is elkerülő modern avagy nyugati formái nem fenntarthatók. A gazdasági bizonytalanság, a társadalmi kirekesztés és a környezetromlás tornyosuló problémái kétségessé tették a jelen és a jövő generációk jólétét. Egyes társadalomtudósok arra az álláspontra jutottak, hogy a felvilágosodás ígérete nem teljesült. A modern intézményeket eluralta a maguk szervezeti logikája, amely az eszközöket a célok fölé, a tényeket az értékek fölé, a profitot és hatékonyságot pedig az etika és a politika fölé helyezte. Sürgőssé vált az ésszerűség valóban felvilágosult formáinak kialakítása és alkalmazása az ember és ember, az ember és természet közötti viszonyban.

 

Alternatív modell

6. A II. világháborút követően a nyugat-európai államok egy mind szorosabbá váló gazdasági és politikai unióra léptek, hogy az együttműködést erősítsék és reagálni tudjanak a globalizáció mélyülő és szélesedő folyamataira. A Szovjetunió felbomlása után a kelet-európai államok a tagság igényével álltak elő, az Unió pedig szívesen fogadta a piacok növekedésének lehetőségét kelet felé. Míg a 80-as és 90-es években a liberálisok uralták az Európai Unió politikáját, 1998 már választóvonalat jelez, mivel a tagállamok nagy többségében szociáldemokraták szerezték meg a hatalmat. Egyesek a fenntartható fejlődésnek egy alternatív modelljét szorgalmazták Európa számára olyan céllal, hogy demokratikus közösségek, hosszan tartó fejlődés és igazi szabadság valósulhasson meg mindenki számára. Ez erőteljesebb szabályozással, közös valutával, adóharmonizációval és közös szociálpolitikával jár együtt. Ami az európai kormányzási technikák új formáira mutat rá, a polgárok jogainak és kötelmeinek szélesítésével, a demokrácia radikálisabb és fokozottabb részvételiségen alapuló módjaival.

 

A modernizáció új fázisa

7. Európa egy olyan időpontban találja magát politikai válaszúton, amikor a modernizáció új fázisba lép. A posztmodernitás körülményei a munkának és fogyasztásnak, a tömegkommunikáció és az információs technológia társadalmi hatásának, az új társadalmi osztályozódásnak és felaprózódásnak, a politikának, az azonosságtudatnak és a társadalmi veszélyeknek az új formáit és mintáit mutatják fel. Ez sokakat arra késztet, hogy többet gondolkodjanak: figyeljék és értékeljék a maguk értékeit és viselkedését, és változtassanak is rajtuk, ha szükséges. A folytatódó globalizáció felülről veszélyezteti a nemzetállamok hatalmát és autonómiáját, míg legitimitását alulról az állampolgári mozgalmak. Ugyanakkor az új típusú tudományok rendszerszerű képet kínálnak a világról, felváltva a modern tudományok világlátását.

 

A természet más hangjai

8. Az ehhez kapcsolódó kulturális és gondolkodói stílus (a posztmodernizmus) elutasítja a nagy ívű elméleteket, az abszolút igazságokat és értékeket, és az emberi értelem elsődlegességét. Ez nihilista irányokba vezethet, ugyanakkor azonban teret enged az emberi haladás megfontoltabb értékelésének, az ismeretek bizonyos szempontok szerinti szemléletének, a szubjektivitás és a sokféleség elismerésének, és olyan demokráciának, amely a természet más hangjait is meghallja, nem csak az emberét. Ezek az elvek lehetővé teszik, hogy az értelem fejlettebb és nyitottabb módszereinek alkalmazásával a modernizációt fenntarthatóbb irányba haladva folytassuk.

 

Döntési helyzet előtt

9. Az oktatás és az iskolázás javarészt a modernizáció folyamatának terméke. Voltak más lehetőségek a felvilágosodás céljainak továbbfejlesztésére, melyeket azonban ugyancsak eltorzított az eszközelvűség korlátolt racionalitása. Az oktatásügyi szakemberek és tanárok most az előtt a döntési helyzet előtt állnak, hogy merre haladjanak tovább az iskolázás tartalmát és folyamatát illetően egy olyan időszakban, amikor alapvető változások zajlanak, és nagy lehetőségek nyílnak Európában. Az iskolák, mint egy modern világ modern intézményei, mindig is tükörképei és részesei voltak a fejlődés fenntarthatatlan formáinak. Most az a feladat áll előttük, hogy oly módon változtassák meg tanterveik nyilvánvaló és rejtett tartalmait, hogy segítséget tudjanak nyújtani egy posztmodern világ fejlődésének fenntarthatóvá formálásához.

1. Önellenőrző feladat

Az európai történelem utolsó négy évszázada az az időszak, amikor az európai társadalmak a fejlődésnek azokra a modern formáira váltottak (modernizációs folyamat), amelyek végül a világ más részeire is meghatározó befolyással voltak.

Mérlegelje azokat az előnyöket és hátrányokat, azt a hasznot és azokat a költségeket, amelyek a fejlődés során ténylegesen felmerültek. Az európai társadalmak ebben az időszakban számottevő fejlődésen mentek keresztül, de a fejlődést jelentős problémák és kudarcok is kísérték.

Írjon le egy olyan műszaki vívmányt, környezeti tényezőt (helyet), valamely jelentős személyiséget, intézményt, vagy művészeti alkotást, melyeket a modern fejlődéssel összefüggésbe lehet hozni, amelyek az elmúlt négy évszázad fontos eseményei szereplői voltak.

Ezt követően olyan dologról is írjon, amelyet hátrányként, veszteségként kell elkönyvelnünk.

Milyennek tűnik közös európai örökségünk?  (Max. ½ oldal.)

 

A környezeti politika és a bővítés rövid történeti áttekintése

 

1957: Belgium, Franciaország, Németország, Olaszország, Luxemburg és Hollandia aláírják a Római Egyezményt, amely létrehozza az Európai Gazdasági Közösséget.

1957-1972: A Római Szerződésben nincsen utalás a környezetre, a Közösség csak minimális szinten foglalkozik a környezetvédelemmel. Az intézkedéseket az életszínvonal és a tisztességes gazdasági verseny szempontjainak megfelelően hajtják végre.

Az ebből következő környezeti politika a szennyezésről, a kereskedelmi áruk környezeti szabványairól, a vadon élő állatokról, növényekről és más, a vidéki természetet érintő ügyekről, a környezeti hatásvizsgálatokról és a környezetről szóló információk szabadságáról szól.

1964: A hat tagállam bizottságot hoz létre a központi bankok elnökeinek részvételével.[x1]

1969-1973: A Werner-jelentés egy tervezetet állít össze a gazdasági és pénzügyi unióról. Az 1972-es párizsi csúcstalálkozó 1980-at tűzi ki a gazdasági és pénzügyi unió létrehozásának dátumaként. Az 1973-as olaj-árrobbanás ellehetetleníti a Werner-jelentésben körvonalazott módszert a gazdasági és pénzügyi unió létrehozásához.

1973: Dánia, Írország és az Egyesült Királyság csatlakozik az Európai közösségben .

1973-1985: Az 1972-es stockholmi ENSZ konferencia idejére világossá válik, hogy a háború utáni gazdasági fejlődés káros hatással van Európa környezeti állapotára. Az Európai Közösség 1973-ban elfogadja az első környezeti akciótervét. 1985-ben megalapítja környezeti, fogyasztóvédelmi és nukleáris biztonsági főigazgatóságait (DGXI). Rengeteg útmutatót, döntést és szabályzatot hoznak létre a környezetre vonatkozóan.

1979: Bevezetik az Európai Monetáris Rendszert, hogy csökkentsék a valuták értékbizonytalanságát, de azért továbbra is biztosítsanak némi rugalmasságot.

1981: Görögország az Európai Közösség tizedik tagja.

1985: Elindul az egységes belső piac tervezése.

1986­­­: Spanyolország és Portugália is csatlakozik.

1986-1992: Az Egységes Európai Okmány (1986) megfelelő jogi keretet hoz létre az Európai Unió számára a környezeti ügyek kezelésére. A környezetpolitika a környezet megőrzésére, védelmére és minőségének javítására törekszik. Igyekszik hozzájárulni az emberi egészség megőrzéséhez, biztosítani a természeti erőforrások gondos és ésszerű felhasználását. Olyan elvekre épül, mint a környezeti károknak a baj forrásánál történő felmérésére, és a ‘szennyező fizet’ gyakorlatának kialakítására. A környezeti jog területén az egyes országok törvényhozási gyakorlatát igyekeznek egymással összhangba hozni minősített többségi szavazás alapján. A DGXI főigazgatóságok az EU-politikát olyan területeken is igyekszenek befolyásolni, mint a gazdaságfejlesztés és az oktatásügy. Az Unió környezeti törvényei szerint az európai polgároknak joguk van az ide vonatkozó információkhoz, a döntésekben való részvételhez, bizonyos esetekben a hatósági döntések felülvizsgálatához és értékeléséhez, valamint sérelmeik jogi orvoslásához.

1989: Az államfők elfogadják Jacques Delorsnak a gazdasági és pénzügyi unióról szóló jelentését. A Berlini Fal lebontása.

1991: A kelet-európai és a szovjet központosított, kollektivista gazdaságok összeomlását követően Nyugat-Európa egyre inkább felismeri a környezeti károk súlyos örökségét ezekben az országokban. Az európai uniós segélyprogramok környezetvédelmi elemeket is tartalmaznak. A csehországi Dobris kastélyban találkoznak Európa környezetvédelmi miniszterei és elindítják a Környezet Európáért elnevezésű folyamatot, hogy a környezettel kapcsolatos együttműködést elősegítsék Európa több mint 36 országa között.

1992: Aláírják a Maastrichti Egyezményt. Nagy-Britannia és Olaszország kiesik az Árfolyam Mechanizmusból (ERM).

1993: Az Árfolyam Mechanizmus gyakorlatilag szétesik a valutapiacon uralkodó spekulatív nyomás alatt.

1992-1996: A Maastrichti Egyezmény megalkotja a fenntartható fejlődés koncepcióját az európai jogban, és egyes környezeti kérdéseket a szubszidiaritás elvének és a nemzeti szintű rendelkezésnek vet alá. A jobboldali európai kormányzatok a környezeti szabályozással szembehelyezkednek, a DGXI kicsi marad és viszonylag erőtlen. Az EU környezet-politikájának érvényesítésével kapcsolatban egyre több probléma merül fel, 1992-ben létrehoznak egy hálózatot a környezeti jog (IMPEL) érvényesítésére. Az EU 1993-ban kiadja 5. környezeti akciótervét “A fenntarthatóság felé” címmel, amely igyekszik a környezet kérdését az EU-politika más szempontjaival összehangolni. Arra az elképzelésre épít, hogy a fenntarthatóság eléréséért a társadalom egésze felelős: a kormányzat, az ipar és az állampolgárok egyaránt. Létrejön 1994-ben az Európai Környezeti Ügynökség, hogy “…objektív, megbízható és nemzetközileg összevethető információkat szolgáltasson európai szinten, lehetővé téve a tagállamok számára, hogy meghozzák a szükséges intézkedéseket a környezet védelmére, az intézkedések eredményeinek felmérésére és a közvélemény megfelelő tájékoztatására”.

1994: A pénzügyi unió második állomásának indulása.

1995: Ausztria, Finnország és Svédország tagokká válnak. Ezzel a bővítéssel a közösségben az európai polgárok száma eléri a 358 milliót.

1995: Az Európai Környezeti Ügynökség egyik jelentése szerint az EU sikerrel csökkenti egyes területeken a környezetre gyakorolt negatív hatást. Ez azonban nem elegendő a környezet általános minőségének javításához, még kevésbé a fenntartható fejlődés irányába történő elmozduláshoz. A jelentésben a következő trendek körvonalazódnak:

2010-re az 1990-es értékekhez képest 25 %-os fogyasztás növekedés, és 20 %-os szén-dioxid kibocsátás növekedés;
2000-re, 1990-nel összehasonlítva 25 %-kal növekszik az autók száma és 17 %-kal az autóval megtett utazások hosszúsága;
63 %-os növekedés a műtrágya-felhasználásban 1970 és 1988 között;
35 %-kal több szilárd városi hulladék-kibocsátás 1987 és 1992 között;
35 %-os növekedés az átlagos vízhasználat tekintetében 1970 és 1985 között;
60 %-os várható bővülés a turizmus területén az Adriai-tenger körzetében 1990 és 2000 között.

 1997: A pénzügyi unió harmadik állomását elhalasztják, mert túlságosan kevés tag teljesíti a maastrichti feltételeket.

1997: Az Amszterdami Egyezmény a fenntartható fejlődést az Európai Unió egyik legfontosabb céljaként jelöli meg. A környezeti kérdéseket az Unió gazdasági és társadalompolitikájának minden területébe be kell építeni, ideértve a kereskedelmet, az ipart, az energiagazdálkodást, a mezőgazdaságot, a közlekedést és a turizmust. Az Agenda 2000 az EU-politika mindazon módosításait tárgyalja, amelyre szükség lesz a fenntartható foglalkoztatás és gazdasági növekedés biztosításához, összefüggésben a 10 közép-európai és kelet-európai ország (Észtország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Cseh Köztársaság, Szlovákia, Szlovénia, Magyarország, Románia, Bulgária) csatlakozásával. Ezen túlmenően pedig az uniós politika négy fő céljának egyikeként megerősítik a környezetvédelem és az életminőség javításának gondolatát.

1998: Több mint 300 útmutatót fogadnak el Európa környezetének védelmére.   Ezek a vízgazdálkodásra, a levegőminőség védelmére, a természetvédelemre és a hulladékgazdálkodásra vonatkoznak. Az európai törvénykezés végrehajtása nagyon komplex folyamat, megkívánja a tagállamoktól, hogy a törvényi utasításokat a nemzeti törvénykezés szintjére hozzák és valósítsák meg, illetve hogy figyelemmel kövessék és értékeljék a fejleményeket, az eredményekről pedig számoljanak be.

1998: 11 ország teljesíti a maastrichti feltételeket.

1998: A hivatalos csatlakozási tárgyalások megindulása a lengyelekkel, csehekkel, magyarokkal, szlovénekkel, észtekkel és ciprusiakkal. A tárgyalások középpontjában az a 80. 000 oldalas kötet áll, amely az EU törvényeit és szabályait tartalmazza. Az olyan területekre szóló megállapodások, mint az oktatás, a kis- és középméretű vállalkozások gyorsan befejeződnek. Más területek, mint az iparpolitika, a közös kül- és biztonságpolitika érdekében történő elmozdulás megint csak nem jelentene komoly problémát. Jelentős gondok mutatkoznak azonban, amikor az agrárpolitika, a határvédelem, az alkalmazandó környezeti és pénzügyi szabványok, a költségvetések és az ÁFA bevezetése kerülnek szóba. A legnagyobb problémák akkor jelentkeznek a már tagokként működő országok számára, amikor a maguk és az uniós pénzügy egésze számára várható hatásokat kell számba venniük.

1999: Az euró bevezetése.

2001: Az Európai Tanács (Göteborg) elfogadta az EU Fenntartható Fejlődés Stratégiáját. Ez lesz a 2002 augusztus végén, szeptember elején megrendezésre kerülő Fenntartható Fejlődés Világtalálkozó (2. Föld Csúcs/ Rió+10) alapdokumentuma.

2002: Az euró fizetőeszközként történő bevezetése, a nemzeti valuták visszavonása.

2002-2003: A bővítés első köre: Ciprus, Cseh Köztársaság, Észtország, Magyarország, Lengyelország és Szlovénia lehetséges csatlakozása.

2010+: A csatlakozás következő köre (Bulgária, Románia, Szlovákia, Lettország, Litvánia, Törökország, /jelentkezése függőben/, Málta /jelentkezése függőben/, Oroszország, Ukrajna). Ezt követően lezárul Európának az a megosztottsága, amely a náci Németország vereségét követte.

 

2. Önellenőrző feladat

A műszaki vívmányokkal, a környezettel, a történelmi személyiségekkel, az intézményekkel és a műalkotásokkal kapcsolatos korábbi példákat vesse össze a fejlődésnek a már vázolt szerkezeti és folyamatbeli vonatkozásaival.
Milyen tekintetben beszélhetünk válaszút előtt álló Európáról. Hogyan viszonyulnak egymáshoz a lehetőségek? (Max. ½ oldal.)

Mint a történelmi számvetésekkel kapcsolatban általában - a kilenc bekezdés nem feltétlenül objektív és mentes a részlehajlástól. Ha Ön nem ért egyet az értelmezés egyes elemeivel, tehet alternatív javaslatokat.

 

Aggasztó változások

A 90-es évek közepére Európa gazdaságát illetően négy olyan vonást vehetünk észre, amelyek aggodalomra adnak okot.

 

A technológia kiszorítja az emberi munkaerőt

1. A technológia fejlődése továbbra is egyre jobban kiszorítja az emberi munkaerőt az árutermelés és szolgáltatások területéről anélkül, hogy elegendő munkalehetőséget kínálna az állásukat vesztett emberek számára; illetve olyan mértékű gazdasági növekedést biztosítana, amely fel tudná szívni a keletkezett munkaerőt. Az említett időszakban 18-20 millió európai volt munka nélkül.

 

Globalizáció

2. A gazdaság globalizációja elmozdította az ipari termelést a korábbi centrumokból, a magas munkaerő-költségű gazdag országokból olyan vidékekre, ahol a fizikai és szellemi munka is olcsó. A nyugat-európai állások alacsonyabb költségű európai és egyéb országokba helyeződtek át, vagy kényszerű bérvisszafogásra került sor a magas munkaerő-költségű helyeken. Az ipar visszaszorulásának hatásán enyhített a szolgáltatói szektor álláskínálatának növekedése, és az állam társadalombiztosítási és jóléti kiadásainak emelkedése. E két stabilizáló tényezőt azonban gyengítette a szolgáltatóipar szerkezetváltása, és az a régóta ható közgazdasági vélekedés, hogy az államoknak csökkenteniük kell a közkiadásaikat. Az Európai Uniónak az az erőfeszítése, hogy a maastrichti feltételek teljesítése érdekében a pénzügyi unió kívánalmai szerint csökkentsék a költségvetési deficitet és adósságot, előtérbe állította ezt a problémát. Az alacsonyabb közkiadások alacsonyabb importot jelentenek, ami aztán, ha a maastricht-i feltételeket teljesíteni akarjuk, a kölcsönös export kereskedelmet korlátozza. Az Európai Unió, ahelyett hogy egy olyan egységes piac felé haladt volna, ahol az egyik szomszéd segíti a másikat, olyan versenyszerű stagnálásra váltott, elszenvedve az ezt kísérő munkahely elvesztése, jóléti nívó és jövedelemvesztést, amelyben az egyik szomszéd a másiktól kéreget. Ennek következtében 50 millió európai került a szegénységi határ közelébe, és kérdésessé vált, hogy növekedés hiányában az Európai Unió növekedését hogyan lehetséges finanszírozni.

 

Társadalmi és környezeti kizsákmányolás

3. A szabad piac ideológiája, a neo-liberalizmus meggyengítette, sőt esetenként el is tüntette azokat az eszközöket, amelyekkel a radikális gazdasági változások okozta társadalmi és környezeti hatásokat kezelni lehet. Európa a tőke- és pénzpiacok szabályozása nélkül tett kísérletet egy pénzügyi unió létrehozására, mellőzvén viszont egy szociális uniót, amely a minimális társadalmi és környezeti normák és mércék előírásával megakadályozta volna a társadalmi és környezeti kizsákmányolást.

 

Erőteljesebb szennyezés

4. A neo-liberalizmus az olyan természeti rendszerek, mint a termőtalaj, a folyók és az erdők kínálta erőforrások és szolgáltatások fokozódó kizsákmányolásához az emberi környezet mind erőteljesebb szennyezéséhez vezetett. Amikor Európa polgárai szembesültek a növekvő gazdasági, társadalmi és környezeti kockázatokkal, kezdték világosabban látni, hogy életmódjuk és körülményeik nem fenntarthatók. Két évtizeden keresztül Európának olyan vezetése volt, amelyben a jobboldali és neoliberális hozzáállás érvényesült a globalizáció és a kereskedelem társadalmi, környezeti következményei iránt. Ez tükröződik a Leon Brittan-tól az Európai Bizottság elnökhelyettesétől származó idézetből:

"Növekszik az aggodalom Európa-szerte és máshol a világon a gazdasági tevékenység társadalmi és környezeti következményei miatt. Sokan tartanak tőle, hogy a globális szabad kereskedelem semmit nem tesz annak érdekében, hogy a kizsákmányoló munkaerő-alkalmazást, a kényszerített és a gyerekmunkát, valamint a környezetpusztítást megállítsa. Mások a liberalizált globális rendszernek a fejlődő országokra gyakorolt hatásától félnek. Amikor Európa a kereskedelem felszabadítását mozdítja elő, figyelnie kell ezekre az aggodalmakra, de tartózkodnia kell attól is, hogy azokat egy új protekcionista rendszer kiépítésére használja fel ürügyül. A kereskedelem az EU gazdaságának éltető ereje. A világ legnagyobb exportőreként az európai gazdaság egészsége nagyban függ a világ piacainak nyitottságától. Az EU alapvető szerepet játszott a liberális és multilaterális világgazdasági rend kialakításában. Az egységes valuta át fogja alakítani a világkereskedelmet és a politikai viszonyokat, lehetővé téve Európa számára, hogy igazi helyét elfoglalhassa a globális gazdaságban. Ez azt jelenti, hogy az EU a jövőben még jelentősebb szerepet fog játszani a globális liberalizációban."

 (Leon Brittan, Britain in Europe, 1998)

 

Reményt keltő változások

Tervezés és szabályzás

Az 1990-es évek végén hatalomra kerülő szociáldemokrata vezetők már másképpen viszonyultak a globális liberalizációhoz. A Távol-Keleten, Oroszországban és Latin-Amerikában jelentkező gazdasági válságokat követően visszatértek a neo-keynessista irányhoz, illetve annak az igénynek a kezeléséhez, hogy a piaci működésben tervezést és szabályozást alkalmazzanak a kapitalizmus megszelídítésének eszközeként, az állásteremtés, a társadalmi biztonság, az életminőség és a környezetvédelem érdekében. Ezek a vezetők és kormányok többféle elvi pozícióban mutatkoztak, több-kevesebb ellentmondásossággal és pragmatizmussal. Németország és Franciaország a bal, míg Nagy-Britannia a jobb oldalon. Oskar Lafontaine francia és Dominic Struss-Kahn német pénzügyminiszterek egységesek voltak abban, hogy elismerték a társadalmi környezet javításának szükségességét. Kormányzati beavatkozást, jelentősebb pénzráfordítást, és igazi európai szociális piacgazdaság kiépítését tűzték ki célul, ahol adóharmonizációval előzik meg a szociális és környezeti leértékelődést.

“A nemzetközi pénzpiacok nem deregulációra, hanem még több regulációra szorulnak. A politikának és a nemzetközi rendnek vissza kell nyernie a maga jogos helyét a neo-liberálisok részéről meghirdetett hadüzenetet követően. Európának valutaárfolyam stabilizációra van szüksége, olyan kamatpolitikára, amely a stabilitást és a fejlődést segíti elő. Olyan költségvetések kellenek, amelyek a munkahelyteremtést, az igazságos adózás gyakorlatát, egy nemzetközi szociális kartát, a környezeti fenyegetés elleni fellépést és a hazai kereslet megerősítését célozza meg.”

 (Oskar Lafontaine, The Guardian, 1998.9.15)

 

A gazdasági, társadalmi és ökológiai harmónia

Egyes környezetvédőket lelkesedéssel töltött el, hogy a német és francia szociáldemokratákra jelentős hatással voltak olyan zöld beállítottságú társadalomtudósok, mint Alain Lipietz és Andre Gorz, és hogy a szociáldemokraták elfogadták, hogy a “Zöldek” támogatásával folytassanak kormányzati munkát. Elszántnak mutatkoztak az emberi szükségletek újra definiálására, a munka jelentőségének újragondolására, és annak elfogadására, hogy az adózás terhe ne annyira a munkát, hanem a környezetszennyezést és a természeti erőforrások kihasználását érintse. Ők már készségesebbnek mutatkoztak arra, hogy az európai fejlődésnek egy alternatív modelljében gondolkozzanak, mint amilyet Jacques Delors vázolt (B/3 segédanyag). A gazdasági, társadalmi és ökológiai fenntarthatóság olyan szempontnak tűnt, amely egy egységesebb és kibővült Európa alapfogalmává válhat az alábbiaknak megfelelően:

pénzügyi unió egy közös, stabil európai pénz alapján;
alacsony kamatok fenntartása;
az állam deficitjének csökkentése a gazdaság szerkezetváltásának és növekedésének útján;
egy európai adóunió létrehozása a társasági adó, a tőkeeszközök és a környezeti adók harmonizálásával;
nemzetközi együttműködés az új technológiák terén;
szociális unió létrehozása a minimális szociális ellátás biztosítására, a társadalmi kirekesztettség és kizsákmányolás megelőzésére;
nemzetközi összefogás a környezet globális pusztításának megfékezésére.

Egy ilyen Unió létrehozásához nehéz és népszerűtlen döntéseket is kell hozni, újra kell gondolni Európa döntéshozóinak és polgárainak a kapcsolatát. Ez feltehetően maga után vonná az Unió és más globális, nemzetek feletti, nemzeti és nemzeten belüli szervek kapcsolatát; az Unió intézményeinek további demokratizálódását, és arra késztetné a politikát, hogy a posztmodernizáció folyamatát fenntarthatóbb fejlődési irányok felé vigye. Ezzel új minőségű európai polgárt hozna létre.

 

3. Önellenőrző feladat

A tananyag által felvetett választási kényszert kössük össze azokkal az eseményekkel és döntésekkel, amelyek a megismert történelem során adódtak. Európa fejlődéséről egyre inkább az Európai Unió dönt, és hogy környezeti politikája olyan kérdések figyelembevételével párhuzamosan alakul, mint a pénzügyi unió és a kelet felé való bővítés.

Az alfejezet alapján mondja el (néhány sorban), hogy egyes környezetvédőket miért lelkesítheti az európai politika változása. 

 

Összefoglalás

Ebben a fejezetben arra kérdésre kerestük a választ, hogy miért érkezett Európa válaszúthoz. Ennek érdekében Ön megtanulta az európai modernizációs folyamat lényeges elemeit. Tudja, hogy Európa volt az a Földrész, ahol a modernkor elkezdődött. A polgári forradalmak során szabadságot, állampolgári jogokat és demokráciát követeltek. Ennek eredményeképpen kapitalista alapon szerveződő modern európai társadalmak jöttek létre. Lényeges változás, hogy az államszervezet teljességgel világivá vált. Létrejöttek azok a modern tudományok, amelyek megnövelték az ember természetátalakító erejét. Ezek a változások mind idealista mind materialista kritikát kiváltottak. Látnia kell, hogy ebben az időszakban az emberek és a természet egyre hatékonyabb kihasználása alakult ki. Mindez komoly problémákat vetett fel, hiszen növekedett a társadalmi kirekesztettség és a környezetrombolás. Ezekre válaszként alternatív fejlődési modellek jelentek meg, mint például a fenntartható fejlődés koncepciója a közelmúltban. Ebben fontos kérdéssé válik a biológiai sokféleség jelentőségének elismerése, illetve az emberközpontúság megszüntetése és a természet eddig meg nem hallott hangjainak a felismerése.               

Források

Age of Extremes: The Short Twentieth Century 1914-1991, E Hobsbawm, Abacus, 1995
An Introduction to Modern Social and Political Thought, A Gamble, Macmillan, 1982
Britain in Europe, M. Fraser (ed.), Stratagems Publishing, 1998
Social Theory and The Environment, D Goldblatt, Polity Press, 1996
The European Union and the Environment, European Communities, 1997
Towards a New Economic Order, Postfordism, Ecology and Democracy, A Lipietz, Polity Press, 1992
Analysis ’Social democracy’. I Traynor & D Walker, The Guardian, 15.9.98., p.19
Analysis ’Enlarging Europe’, M Walker, The Guardian, 25.11.98., p.21
’Risky trip to dollar rivalry’ L Elliott, The Guardian, 14.12.98, p.19
’Development – a New Model’ J Delors, European Labour Forum, 18, winter 1996-97, pp.11-15
’Globalisation … What to do?’, O Lafontaine, European Labour Forum, 18, Winter 1996-97, pp. 16-18
A new alliance for a democratic and social Europe’, G Debunne & R Bacconi, Europe/an Labour Forum, 20, Winter 1998-99, pp. 41-43