Megnövelt a
konfliktusveszély
A
kapitalizmus eljutott arra a pontra, amelyen nyilvánvalóvá vált a globális
nagyvállalatoknak az a hatalma, amivel a maguk számára kedvező piaci
viszonyokat tudnak az ipari és kereskedelmi szektorokból kikényszeríteni. A
munkaerőnek a technológia által történő kiszorítása erőteljesen folytatódik,
tovább erősödik a hatalom koncentrálódása. Egyre több az óriás cég, és ahol kevesebben dolgoznak
teljes munkaidőben, egyre nagyobb kereseti különbségekkel. Globális szinten az
olyan szervezetek, mint a Világkereskedelmi Szervezet (WTO), a neo-liberális
kereskedelmi étoszt erősítik, miközben a szervezett munkaerő, az egyes kormányzatok
és az OPEC-hez hasonló nyersanyag beszállítók hatalma csökken. A politikában az
olyan elsőszámú hatalmi tömbök mint az EU és az USA, megpróbálnak rendet
teremteni maguk körül a szövetkezés különböző változatain keresztül. Egy másik
irányban viszont a fundamentalizmus és a fragmentalizmus erőinek meglehetősen
nyílt barbarizmusa megnövelte a konfliktusveszélyt a nemzeti határokon belül és
nemzetek között. A képviseleti demokrácia ugyanakkor terjedőben van, az EU, a
Pénzügyi Unió bővítése és az európai színvonal kiterjesztése a
foglalkoztatásban, a szociális politikában és a környezetvédelemben egy olyan
egységes Európát ígérnek, amely soha nem létezett azelőtt. Környezeti
szempontból a modernitás kísérletei a hulladéktermelő gazdaságok olyan szintű
növekedésével jártak, amely már eléri vagy meg is haladja az ökoszisztémák
terhelhetőségét. A társadalmak közötti és azokon belüli anyagi különbségek
pedig évről évre nőnek.
A több még mindig jobbnak tűnik
Az
is világos, hogy az emberek jelentős része nem látja, sőt nem is keresi a fejlődés
más formáit, és arra szorítkozik pusztán, hogy a létező működési rendszer
apróbb változtatásaiért emeljen szót. Úgy látszik, hogy a több még mindig
jobbnak tűnik. Egyes országokban a "fenntartható fejlődés" kifejezés
pejoratív értelmű, valamiféle nyugati összeesküvésre utal, hogy visszatartsa a
mostanában fejlődésnek induló gazdaságokat. Ezt az elgondolást azonban nem
támasztja alá különösebb bizonyíték, részben az erősödő fundamentalizmus
hatásaként értelmezhető. Jelzi azonban a nézetek földhözragadtságát.
A fenntarthatatlanság feltárása
A
következő adatsorok (ábrák) összekapcsolódnak. Úgy vannak elrendezve, hogy
egymást követően egyre több bizonyítékkal és egyre nagyobb meggyőző erővel
szolgáljanak.
Az
adatokat megvizsgáljuk, először a trendek megállapítása, másodszor pedig a
lehetséges következtetések levonása céljából.
Földünk környezeti funkcióinak rendszerét
fenyegeti az ember
Az
ábrák feltárják a természeti erőforrásokat, a megújulókat és a nem megújulókat
egyaránt, Földünk környezeti funkcióinak rendszerét, mely fenntartja
homeosztázisát (stabil önszabályozását), s azt, hogy ezeket milyen mértékben fenyegeti az ember. A
kialakuló kép nem általánosan sötét, mert például a forrásfelhasználás
hatékonysága javulóban van. (További információért lásd: http://earthtrends.wri.org/)
1. ábra
Az USA nyersanyagfogyasztásának iránya.
(Forrás: World Resources Institute adatai
alapján).
Bár
az ábra az USA nyersanyagfogyasztásának
irányát mutatja, a változás jellege bármely nyugati kultúrára jellemző. Az
ábrából jól látható, hogy az elmúlt évszázadban a nyersanyagfogyasztás
rohamosan növekedett.
Azonban
be kell látnunk, hogy a természeti erőforrások végesek. Ebből az következik,
hogyha a tendencia tovább folytatódik, ezek a források kimerülhetnek. Ezért
szükségünk van ezen a téren a változtatásra (újra-használat, újrahasznosítás,
dematerializáció).
2. ábra
Az adósságválság összefüggése a fejlődő
országok alapvető tőzsdei árucikkeinek gyorsan növekvő eladásával és az ebből
fakadó áreséssel, amely a feltételezések
szerint a biológiai sokféleség pusztulásának az első számú oka. (A
Worldwatch Institute 1990-es, A világ helyzete jelentésének átvett és frissített
adatai alapján).
A
csökkenő tőzsdei árucikk index (elsősorban a természeti erőforrások esetében)
és a növekvő adósság állomány a természeti erőforrások kimerülésének irányába
mutat.
A világ népessége
milliárdban
(6 milliárd 1999-ben)
3. ábra
A népesség növekedésének háromféle
forgatókönyve (1995-2150).
A
világ népessége soha nem látott ütembe növekszik. Belátható időn belül elérheti
a 10 milliárdot. A népességnövekedés, a fogyasztási cikkek előállításának
növekedését vonja maga után. Ehhez viszont egyre több természeti erőforrásra
van szükség, amely szintén az erőforrások kimerüléséhez vezethet. Ebből az
következik, hogy a népességnövekedés ütemét tudatosan kell változtatnunk a Föld
teherbíró képességének figyelembevételével.
4. ábra
A viharok okozta károk növekedése
világszerte. (a Der Spiegel nyomán, 1995)
A
hétköznapi embernek tudományos bizonyítékok nélkül is az a sejtése, hogy az
időjárásunk lényeges változáson megy keresztül. Úgy tűnik, mintha
szélsőségesebbé válna. Talán néha viharosabb, melegebb, szárazabb, olykor
hidegebb, mint ahogyan azt megszoktuk. Gyakran halljuk „időjárásunk nem az
évszaknak megfelelő”. A változások a környezetszennyezéssel hozhatók
összefüggésbe.
Környezeti hatás
Vegyük
az I = P x C x T egyenletet, ahol az
’I’ jelenti a környezeti hatást, a ’P’ a népességet, a ’C’ a fejenkénti
fogyasztást, és a ’T’ a fogyasztás egységenkénti környezeti hatását. Ez utóbbi
a forrásfelhasználás hatékonyságát jelenti, azaz azt a hatékonyságot, amellyel
áruinkat és szolgáltatásainkat előállítjuk – "a többet létrehozni
kevesebből" elv alapján.
I = környezeti hatás (environmental impact);
P
= népesség (population);
C
= fejenkénti fogyasztás (consumption per capita);
T
= a fejenkénti fogyasztás környezeti hatása (Environmental inpact per
unit of consumption)
Példa
Tételezzük
fel, hogy az I-t csökkenteni kívánjuk 50 %-kal az elkövetkező 50 év során.
Tegyük
fel, hogy a világ gazdasága 2-3 %-kal növekszik évenként, azaz a fogyasztás kb.
a négyszeresére nő 2050-re.
A
népesség 2050-re feltételezhetően megkétszereződik.
Mennyivel
kell a T-nek csökkennie, hogy a fenti feltételezések estén a környezeti hatás
(I) csökkenjen? Másképpen szólva: a forrásfelhasználás hatékonyságának
mennyivel kell növekednie?
A
T az egyetlen változónk e képletben? A T vajon az új technológiákhoz, a gazdaság
átszerveződéséhez vagy az új fogyasztási mintákhoz kapcsolódik?
A
környezeti hatást illető változás (pl. a
csökkenés) érdekében (I) a P, C, T tényezők, vagy azok valamilyen kombinációja
változtatható. Mely tényezőket muszáj, kellene, lehetne megváltoztatni ahhoz,
hogy az I jelenlegi vagy csökkentett szintje maradjon meg ?
Felmerülő problémák
A
P emelkedik, és nem igen lehet hirtelen megállítására számítani.
A
C ugyancsak emelkedik: ki akarna kevesebbet fogyasztani, és miképpen lehetne
ezt egyáltalán a köztudatba vinni – ne felejtsük a politikát!
A
T javul, és az olyan szerzők szerint, mint Lovins (lásd: Factor Four) a forrásfelhasználás hatékonysága könnyen és továbbra
is jelentősen javítható lenne. A jelenlegi politikai összefüggésekben tehát a
forráshatékonyság növelése tűnik alkalmas jelszónak, ez azonban önmagában nem elegendő.
A
probléma nagysága jól érzékeltethető, ha az I = P x C x T egyenletbe
behelyettesítjük a példa adatait. Az I-nek 50 %-os csökkentése volt ott a cél.
Ahhoz, hogy a célt elérjük, a T-t kell javítani 16-szorosára 2050-et
megelőzően.
Meglehetősen
nehéz feladat.
Az ökológiai láblenyomat
Az
ökológiai láblenyomat fogalma és módszertana bizonyos részletességgel megjelenik
később a anyagban, e ponton legyen elég egy rövid bevezető, újabb fogódzóként a
fenntarthatóság témaköréhez.
Mennyit fogyasztunk el a természetből
“Az ökológiai láblenyomat az ember által a
természetre gyakorolt hatást méri. Ahhoz, hogy az emberek meg tudjanak élni, a
természet által kínált dolgokat fogyasztják. Így mindnyájan gyakorolunk
valamilyen hatást a bolygónkra. Ez nem probléma mindaddig, amíg nem veszünk el
többet a Földtől, mint amennyit az hosszú távon kínálni tud. De tényleg többet
veszünk-e el, mint amennyit kellene? Az ökológiai láblenyomat azt méri, hogy
mennyit fogyasztunk el a természetből. Megmutatja, hogy mennyi termőterületet
és vizet foglalunk le, hogy megtermeljük a számunkra szükséges forrásokat, és
eltüntessük a képződő hulladékot.”
Az emberiség többet fogyaszt, mint amennyit a
természet kínálni tud
Mennyire
nagy a láblenyomatunk? Az átlag amerikai 10,12 hektár földet használ, hogy
fenntartsa jelenlegi életmódját. Ez 25 futballpálya nagyságú területnek felel
meg. Egy átlag kanadai 25 %-kal kisebb területen “él meg”, míg egy átlag olasz
60 %-kal kevesebb területen.
Mennyit
tud a környezet felkínálni nekünk? A természet 2,23 ha biológiailag produktív
teret ad átlagban minden személy számára a Földön. Ha 10 milliárdnak vesszük a
teljes népességet 2050-re, akkor a rendelkezésre álló terület 1,21 hektárra
csökken. A Földnek azonban még 25 millió más faj számára is teret kell
biztosítania. Az emberiség láblenyomata máris 30 %-kal nagyobb, mint a Föld
eltartó képessége, és többet fogyaszt, mint amennyit a természet kínálni tud.
Az ökológiai láblenyomat módszere
jól jelzi, hogy mely országok hágják át leginkább ökológiai korlátaikat, és azt
is talán, hogy mely területen kell a legtöbb erőfeszítést tenniük a
fenntarthatóság elérése érdekében.
Kivonat
a Redefining Progress web oldalról.
Részletesebb leírásért lásd: http://www.rprogress.org
Földhasználat
a gazdag országokban (ha/fő)
6. ábra
Rendelkezésre
álló, hasznosítható földterület (világátlag, ha/fő)
Illusztráció:
P. Testemale, 1992
Miközben
nő a népesség és egyre több természeti erőforrásra van szükség az igények
kielégítésére (bizonyos országokban az átlagot jóval meghaladó úgynevezett
luxus igények kielégítése is), az 1 főre jutó földterületben kifejezett forrás
mennyisége csökken, hiszen a Föld eltartó képessége véges.
Összekeverjük a többet a jobbal
Az emberek akkor hisznek a haladásban, amikor
látják, tapasztalják.
A
fejlődés a legtöbb ember számára javítja élete minőségét – a családjáét, a közösségét,
és növeli a jövő kínálta lehetőségeket is. A gazdasági tényezők fontosak, de
úgy alakult, hogy a gazdasági gyarapodást csak a gazdasági növekedés
szempontjából kezdtük el vizsgálni, és ennek alapján beszélünk fejlődésről.
“A fejlődés hivatalos definíciói összekeverik
a többet a jobbal, a költségeket a nyereséggel, a kölcsönt a
követeléssel-keresménnyel, az eszközöket a célokkal. Ahhoz, hogy tényleges
haladást érjünk el, e fogalmakat újra meg kell különböztetnünk egymástól.”
(Redefining
progress in the Atlantic Monthly, 1995)
Gazdaságunk, környezetünk és társadalmi
igényeink egymással összefüggő területek
Úgy
gondolkodunk és cselekszünk, mintha gazdaságunk, környezetünk és társadalmi
igényeink egymással nem összefüggő területek lennének. Időről időre egymás
rovására kockáztatjuk őket. Úgy teszünk, mintha a környezeti eredmények
mindenképpen gazdasági veszteséget kellene, hogy okozzanak, és mintha a
társadalmi-szociális eredmények a gazdasági növekedés fékezői lennének.
A hármas alapvonal a társadalmi, gazdasági és
környezeti dimenziót jelenti. A társadalom a gazdaságtól függ, a gazdaság pedig
a globális ökoszisztémán nyugszik, amelynek épsége és egészsége képviseli az
összegezhető végeredményt.
Minden tevékenységünknek van hatása
A természeti erőforrásokkal való gazdálkodás
szempontjai nagyon fontosak a
fenntartható fejlődéshez. Minden tevékenységünknek van valamilyen hatása a Föld
természeti erőforrásainak minőségére és mennyiségére. A környezet romlása pedig
az egyik először észrevehető mutatója a nem fenntartható társadalmi és
gazdasági rendszereknek.
A
fejlődés értelmezését át kell formálnunk
Arra
van szükségünk, hogy a fejlődés jelenleg uralkodó, csak gazdasági mennyiségi
szempontú értelmezését átformáljuk olyanra, amely jobban tükrözi az emberek
(élet) minőségi szempontjait. Erre tesz kísérletet a fenntartható fejlődés
koncepció, melynek egyik első megfogalmazása a következő:
“Egy
olyan fejlődés, amely anélkül elégíti ki a jelen igényeit, hogy a jövő generáció
lehetőségeit csorbítaná.”
(World
Commission on Environment and Development’s Report /A Brundtland Bizottság
jelentése: Közös jövőnk/ Oxford, Oxford University Press, 1987)
Ezt
a megfogalmazást több is követte, mint például a következő:
“Fenntartható fejlődés = az emberi
életminőség javítása az ökoszisztémák fenntartható teherbíró képességén belül.”
(Caring
for the Earth IUCN/WWF/UNEP, 1991)
Lineáris gazdasági rendszer
Az
itt szerepelt adatok, példák rámutatnak arra a lineáris gazdasági rendszerre
is, amellyel jelenleg rendelkezünk, szemben egy olyannal, ahol összetett
visszacsatolási pályák léteznek a természeti rendszerekhez hasonlóan.
A
lineáris modell gyakorlatilag nyitott, úgy tűnhet, nem léteznek korlátozó tényezők
a gazdaság számára. Ennek egy enyhén “zöldebb” változata szerint a gazdaság
zárt rendszer (és itt most eltekintünk a rendszerekben általában meglévő
entrópia tényezőjétől), azonban hordozza azt a széles körben élő elképzelést,
hogy a gazdasági növekedésnek a műszaki-technológiai kreativitás miatt nem
igazán van korlátozó tényezője. Az ide vonatkozó példák tartalmazzák a biotechnológiát,
az információs technológiát és a tervezői-építői szakmát. Sokan azt feltételezik,
hogy a növekedés a változó piaci igények eredménye lesz. A források ugyan
csökkenni fognak, de a gazdasági növekedés továbbra is a jólét apránkénti
növekedését fogja eredményezni, egy jobb jövőt kínálva mindenki számára. Ebben
a modellben egyes visszacsatolási körök igen fontossá válnak. Ilyen például a
nem megújítható anyagok újrafelhasználása és a hulladéktermelés csökkenése. Ez
esetben korrekcióra és a szabályozás némi változására lehet számítani. Nem kell
lényegesen változtatni az életvitelen. Közhellyel kifejezve: megy az élet, mint
általában, csak egy kicsit környezettudatosabb módon.
A gazdasági növekedésnek korlátai vannak
Egy
másik modell szerint széleskörű változásokra lehet számítani, mert a gazdasági
növekedésnek – de nem a gazdaság minőségi fejlesztésének - tényleges ökológiai
és társadalmi korlátai vannak. Ahhoz, hogy elkezdhessük az emberi jólét
fokozását - a véges anyagi rendszerből fakadó korlátozó tényezők tiszteletben
tartásával -, minden emberi tevékenységet át kell értékelnünk. Ez azt jelenti,
hogy ténylegesen értékelnünk kell a környezet által nyújtott ökológiai szolgáltatásokat,
és a belőlük fakadó, nem anyagi természetű lehetőségeket, amelyek valamilyen
szempontból hozzájárulnak általános jólétünkhöz. Az életvitelnek lehet, hogy
meg kell változnia, már csak azért is, hogy az összes költséget valóban tükröző
nyersanyag, energia, késztermék és hulladék árához alkalmazkodhasson.
Nem antropo(ember)-centrikus felfogás
A
társadalmi és politikai intézmények megváltoztatása is szükségesnek látszik. A
szempont nem annyira a gazdasági hatékonyság lesz (azaz hogy mi a legolcsóbb
módja valami megtermelésének), hanem a forráshatékonyság (miképpen lehet a
források legvisszafogottabb felhasználása mellett az eredményeket a legtöbb
ember számára biztosítani). A kényes és bonyolult témák között szerepel a népesség
és a fogyasztás, valamint az élővilág más fajainak értékelése. Ez a felfogás
már inkább bio-centrikusnak, mint antropo(ember)-centrikusnak mondható. Egyesek
abban hisznek, hogy a megreformált társadalmi intézmények és a piaci rendszer
kifinomultabb ösztönzőket és ellenérdekeltségeket tud majd kialakítani ennek a
célnak elérésére - azaz meg kell szüntetni a hulladéktermelő ipari rendszert,
fel kell készíteni a társadalmat arra, hogy stabil és virágzó közösségeket
tudjon fenntartani.
Meg kell jegyeznünk, hogy a
„fenntartható fejlődés” fogalom sokszor
heves viták kereszttüzében áll, melynek oka a fogalom helytelen értelmezése.
Napjainkban a fenntartható fejlődés helyett egyre inkább a „fenntarthatóságot”
használjuk, ez vezethet a “fenntartható” és a “fejlődés” fogalmak
külön-külön értelmezéséből adódó viták
elkerüléséhez.
Összefoglalás
Vázoltuk
a fenntartható fejlődés szükségességének és meghatározásának problematikáját. Láthatta, hogy többféle
közelítésmód létezik, kezdve attól, amit Daly és mások ‘gyenge
fenntarthatóságnak’ neveznek (ez tervezésbeli, technológiai és piacorientált
kiigazításokat jelent az ökohatékonyság növelése érdekében, a
gazdaságnövekedési modell és a hozzá kapcsolódó életvitel és életszemlélet
lehető legkisebb változtatásával) egészen az ‘erős fenntarthatóság’
koncepciójáig (amely szerint alapvető fogyasztási, népesedési és
esélyegyenlőségi kérdéseket kell újragondolni).
A
fenntarthatóságnak melyik értelmezését fogadja el? - az természetesen függ az
ön szemléletétől, ami a változásokhoz szükséges mutatók (l. később) megválasztását is befolyásolja
majd. Az itt kifejtett gondolatok meghatározzák az összes további fejezet
megértését is. A legfontosabb talán a
következő:
„A
társadalom a gazdaságtól függ, a gazdaság pedig a globális ökoszisztémán nyugszik, amelynek épsége és
egészsége képviseli az összegezhető végeredményt.”
Források
- Factor
Four, Lovins, A. és mások (1997) Earthscan,
London
- http:www.//worldbank.org/html/schools/depweb.htm
– World Bank’s view [mainstream]
- http://www.adbusters.org/campaigns/economic-index.html
– Ecological economics summary
- http://www.rprogress.org/ - Redefining
Progress
- Mathis Wackernagel és William E.Rees,
Ökológiai lábnyomunk. 2001. Föld Napja Allapítvány
- http://www.nyf.hu/karok/ttfk/kornyezet/mm/ff/Nyitolap.htm
1. 
