3. fejezet

AZ ÖKOLÓGIAI LÁBLENYOMAT jelentősége

 

Célok

Ön a fejezet megtanulása után:

• megismeri az ökológiai láblenyomat koncepcióját
• jobban megérti, hogy milyen hatással van mindennapi életmódunk a környezetre;
• megismeri a természeti erőforrások használatának módját és eloszlását, valamint az Észak és Dél közötti egyenlőtlenséget.

 

Bevezetés

Az előző fejezetben Ön megismerte a fenntarthatóság gondolatát:

“ Fenntartható fejlődés = az emberi életminőség javítása az ökoszisztémák fenntartható teherbíró képességén belül.”

(Caring for the Earth IUCN/WWF/UNEP, 1991)

Ebben a fejezetben annak szükségességét vizsgáljuk, hogy a termelés teljes költségei magukba kell foglalják a környezeti költségeket is. Megismeri továbbá az ökológiai láblenyomat koncepcióját.

 

Teljes környezeti költségek

Az áraknak minden esetben tükrözniük kell az összes költséget

Bár nem könnyű pénzbeni értéket adni a világ természeti öröksége nagy részének, és tartózkodni kellene attól is, hogy a különösen fontos és ritka dolgoknak “árcédulát” adjunk, az érték és ármeghatározás mechanizmusa, ideértve az elszámolási rendszereket is, alapvető fontosságú a fenntartható fejlődés elérése érdekében. Azzal, hogy környezeti tényezőknek gazdasági értéket adunk, a gazdaság szereplőit arra késztethetjük, hogy a környezeti hatásokat vegyék figyelembe befektetéseikben és fogyasztói választásaikban egyaránt. A piaci mechanizmusokban az áraknak minden esetben tükrözniük kell az összes olyan költséget, amely a termeléshez és a fogyasztáshoz kapcsolódóan a társadalmat terheli, ideértve a környezeti költségeket is. A teljes környezeti költségek meghatározásakor a következőket kell figyelembe venni, illetve biztosítani:

1. Az ország természeti és környezeti örökségének felmérését gazdasági szempontból
2. A meglévő, megújítható erőforrásokra vonatkozó mutatók kialakítását, valamint a fogyasztás és a újratermelődés mértékének alakulását, amely olyan dolgokat is magába foglal, mint a rendelkezésre álló és felhasznált víz mennyiségét, a talaj képződését és erózióját, az erdők növekedését és kitermelését, az adott terület hal és vad populációját.
3. A gazdasági statisztikákhoz használt hagyományos módszerek kiterjesztését és fejlesztését az Európában nemzeti szinten végzett kutatások alapján; a fő gazdasági mutatók átformálását olyanra, hogy tükrözni tudják azoknak a természeti és környezeti erőforrásoknak az értékét, amelyeket a jelenlegi és jövőbeni jövedelmek termelésére használnak fel, és hogy ki tudják mutatni előzetesen meghatározott pénzbeni értékek és a környezetnek okozott veszteségek alapján a kár nagyságát.
4. Azoknak az intézkedéseknek és beruházásoknak a megfelelő költség/haszon elemzését, amelyek hatást gyakorolnak a környezetre és a természeti erőforrásokra
5. A könyvelői módszerek, fogalmak, normák és konvenciók átdolgozását, hogy a természeti erőforrások fogyasztása és kiaknázása számszerűsíthető legyen, és ugyanúgy megjelenjen a termelés teljes költségei között, mint a piaci árakban. E célra olyan igazoló és felügyeleti rendszert kell biztosítani, amely garantálja a piac áttekinthetőségét, és a versenyfeltételek érvényesülését.

   (Forrás: European Community – Program for Lasting and Sustainable Development, 1992)

   Felmerülnek az alábbi kérdések:

• Lényeges szempont-e a teljes költség környezeti vonzatainak a meghatározása, ha igen miért?
• A termelési folyamat környezeti költségeinek a teljes költségbe történő beszámítása miképpen érinti az erőforrások felhasználásának rendszerét?
• Ismeretes-e olyan módszer, amely azt a hatást méri, amit a termékeink és szolgáltatásaink előállítása a környezetre és a természeti erőforrásokra gyakorol?

   

Az ökológiailag produktív földterület nagysága

Az ökológiai láblenyomat koncepcióját azért dolgozták ki, hogy választ adjon az előbbi kérdésekre, annak az ökológiailag produktív földterület nagyságnak a kiszámításával, amely ahhoz szükséges, hogy termékeinket és szolgáltatásainkat előállítsuk, a hulladékot pedig eltakarítsuk.

Az ökológiai láblenyomat fogalma a teherbíró kapacitásból származik. A teherbíró képesség az egységnyi területre (hektárra vagy négyzetkilométerre) jutó lakosság számában fejeződik ki, meghatározva így annak a népességnek a nagyságát, amelynek eltartása adott, még egyensúlyban lévő ökoszisztéma mellett lehetséges. Az ökológiai láblenyomat az emberek és a területek közötti kapcsolatot fordítva vizsgálja.

Az ökológiai láblenyomat a termékeny ökoszisztémának azt a területét számítja, amelyre az egyes ember vagy közösségek fogyasztásának fenntartásához hosszabb távon szükség van.

Az ökológiai láblenyomathoz kapcsolódó mérések a következő kérdés megválaszolását teszik lehetővé. Mekkora ökológiailag termékeny rendszer szükséges adott technológia és termelésszervezés mellett a meglévő gazdasági és társadalmi tevékenységek fenntartásához egy bizonyos közösségnek, országnak vagy akár az egész világnak?

Az ilyen módon felbecsült terület az, amely a fogyasztásra szolgáló termékek és szolgáltatások előállítása és a hulladékok megsemmisítése érdekében egy közösségnek, egy nemzetnek vagy a teljes emberi nemnek szüksége van.

 

Az ökológiai láblenyomat a természeti tőkét méri

Gazdasági értelemben az ökológiai láblenyomat azt a természeti tőkét méri (ökológiailag termékeny rendszer, hektárban kifejezve), ami a gazdasági rendszer által igényelt anyagcseréhez és energiához szükséges a jelenlegi életvitel fenntartása mellett. E követelményt a rendelkezésre álló természeti tőke mennyiségére kell vetíteni, annak felmérése érdekében, hogy a gazdasági rendszer Földünk teherbíró kapacitásán belül működik-e még, vagy már magát a természeti tőkét fogyasztja, nem csak annak kamatait. Az ökológiai láblenyomat nagysága nem abszolút értékben meghatározó, hanem csak bizonyos viszonylatokon keresztül:

• a különböző népességek, nemzetek vagy nemzetcsoportok egy főre eső ökológiai láblenyomat értékeinek eltérései egyrészt életmódbeli különbségeket jeleznek, másrészt a forrásokhoz való hozzáférés egyenlőtlenségeit;
• egy népesség egy főre eső ökológiai láblenyomata és a fenntartható ökológiai láblenyomat kapcsolata globális szinten jelzi, hogy ez a népcsoport túllép-e fogyasztási lehetőségein.

   

Teljes forrásfelhasználás

Az ökológiai láblenyomat egyéni, közösségi vagy országos kiszámításához a teljes forrásfelhasználásból indulunk ki néhány fogyasztási kategóriára vonatkoztatva. A jelentősebbek: az élelmiszer, a lakhatás, a szállítás, a fogyasztói javak és szolgáltatások.

A tényleges fogyasztást minden kategóriában az export kivonásával és az import hozzáadásával állapítjuk meg. Az ökológiailag produktív rendszerek, amelyből a fogyasztási igények kielégítéséhez szükséges erőforrások származnak, a következő kategóriákba sorolhatók: művelhető földterület, legelő, erdőgazdálkodásra használt terület, természetes erdő, urbanizált területek és energiatermelésre használt területek. Egy másik, ugyancsak használt kategória, a tenger.

A művelhető területek és legelők adják az étkezési célú és nem étkezési célú agrártermékeket; az erdőgazdaságok az erdei termékeket, az érintetlen területek pedig a biológiai sokféleség megőrzésére és más ökológiai funkciókra szolgálnak. Az urbanizált területek, amelyeket városok és infrastrukturális létesítmények foglalnak el, környezeti szempontból terméketlennek tekinthetők, míg a tenger a halászatból származó termékeket szolgáltatja.

Az ötödik kategória az energiatermelésre használt terület, amelynek jelenleg még nincs ökológiai értelmű megfelelője. Az energiatermelésre használt földterület kiszámítása abból a feltételezésből indul ki, hogy a jelenleg domináns energiaforrások, a fosszilis tüzelőanyagok kettős megterhelést jelentenek az ökológiai funkciókra: a nem megújítható források elfogyasztása (az energia tőke kimerítése), a széndioxid felhalmozódása a légkörben (a klíma szabályozó funkciójának a meggyengítése, azaz a ’klimatikus tőke’ elhasználása).

Az ökológiai láblenyomat kiszámítása a statisztikai és más forrásokból származó fogyasztási adatokkal kezdődik. Az ökológiai rendszerek forrásai minden fogyasztási kategóriában számszerűsítve vannak.

 

Tényleges globális produktivitás

A fogyasztás átváltása ökológiai értelemben volt termékeny rendszerekre, és nyersanyag valamint- energiaegységekben történő kifejezése a szóban forgó kategória átlagos és tényleges globális produktivitásának alapján történik. Az átváltási tényezők annak a térségnek és népességnek a földrajzi, gazdasági és társadalmi jellemzői nyomán történnek, amelynek az ökológiai láblenyomatát vizsgáljuk.

A produktív ökoszisztéma különböző kategóriáiban kapott területet, az ország vagy a közösség fogyasztás-kategóriáinak megfeleltetve összeadjuk, és megkapjuk a szóban forgó csoport teljes ökológiai láblenyomatát.

 

A módszer illusztrálása

Adatok Vancouverről (British Columbia, Kanada)

Ez a segédanyag az ökológiai láblenyomat kiszámításához ad további információkat.

Vancouver lakossága 472 ezer (1991), területe 114 km ² (11 400 hektár). Ezzel szemben az átlag kanadainak több mint egy hektár termőterületre és legelőre van szüksége a jelenlegi mezőgazdasági gyakorlat mellett, hogy meg lehessen termelni a számára szükséges étkezési fehérjét; és kb. 0,6 hektár erdőre és papírra van szükség az egyéb fogyasztási cikkekkel összefüggésben. Ezen kívül minden lakos elfoglal kb. 0,2 hektár ökológiai szempontból elértéktelenedett és beépített (pl. városi) földterületet. A kanadaiak a világ legjelentősebb fosszilis energiafogyasztói között is szerepelnek, fejenként 4,2 t szén (15,4 t széndioxid) kibocsátásával (a kereskedelmi áruk széntartalmának megfelelően korrigált adat). Egy 1,8 t/ha/év szén felhasználási ütem mellett ezért további 2,3 ha középkorú, északi mérsékelt égövi erdőre lenne szükség a folyamatos szénelnyelési funkció fenntartásához, hogy asszimilálni tudja az átlag kanadai szén kibocsátást a légköri széndioxid szint stabilizálása érdekében.

174-szer nagyobb terület termékeit kapja meg

Csak ezeket az adatokat alapul véve egy tipikus vancouveri város lakója nagyjából 4,2 ha területre formál igényt   fogyasztása alapján, azaz majdnem háromszor többre, mint amennyi a ’földi jóból’ az egyenlőség alapján neki járna. (Ehhez járul még egy 0,74 hektáros tengeri terület, hogy megtermelje az átlag kanadai éves 24 kg-os halfogyasztását is.) Ezen az alapon tehát a 472 ezer vancouveri lakosnak óvatos becslések szerint is 2 millió ha földre lenne szüksége, csak azért, hogy a saját fogyasztását fenn tudja tartani (feltéve azt is persze, hogy ezt a földterületet fenntartható módon művelik). Ezzel szemben azonban a város területe mindössze 11400 ha.

Ez azt jelenti, hogy a város népessége a maga közigazgatási területénél 174-szer nagyobb terület termékeit kapja meg ahhoz, hogy jelenlegi fogyasztói életmódját, szokásait fenn tudja tartani.

A 2930 km ² -es vancouveri közigazgatási egység 1,6 millió lakosának az ökológiai láblenyomata 6.720.000 ha, azaz 23-szor nagyobb, mint földrajzi kiterjedése.

 

Más kutatók is hasonló eredményekre jutottak

Bár ezek az eredmények hihetetlennek látszanak, más kutatók is hasonló eredményekre jutottak. Főlke és mások arról számolnak be, hogy a Balti-tenger környékén fekvő 29 város lakóinak összesített fa, papír, farost és élelmiszer fogyasztása (ideértve a tengerből származókat is) 200-szor nagyobb területet sajátít ki, mint e városok összesített területe (ebben az utóbbi tanulmányban az energia területek nincsenek benne).

 

Földterületet sajátít ki a harmadik világból

Sok fejlett ország hasonló mértékben függ a külső területek ökológiai értelemben vett termékenységétől. Hollandia esetében (területe 33.920 km² ) úgy becsüljük, hogy a népességnek a sajátjánál 14-szer vagy 15-ször nagyobb földterületre van szüksége, hogy a jelenlegi élelmiszer, erdészeti termék és energia fogyasztását fenn tudja tartani (Rees & Wackernagel, 1994). Csak az élelmiszerben számolt láblenyomat több mint 100.000 km² , ha azt a világ átlagos föld termékenységében számítjuk. Magának a holland kormánynak az adatai is azt mutatják, hogy az ország 100.000-140.000 km² földterületet sajátít ki, jobbára a harmadik világból az élelmiszertermelésre (ideértve az élelmiszeripari termékeket, amelyeket Hollandia exportra termel… a behozott élelmiszerek nagy része takarmány a tenyésztett állatok számára).



Lásd még az Internetről elérhető dokumentációt:

http://www.ecouncil.ac.cr/rio/focus/report/english/footprint/

Egyenlőtlenségek

Most az ökológiai láblenyomat azon egyenlőtlenségeit tárgyaljuk, amelyek a Föld különböző országai között vannak, különös tekintettel az Észak-Dél szembenállásra. Az az Eu-n   belül Olaszországéra vonatkozót elemeztük is.

 

Olaszország ökológiai láblenyomata

Mekkora az az ökológiailag termékeny terület, amelyre szükség van, hogy egy átlagos olasz polgár fogyasztását hosszú távon fenn lehessen tartani?

A válasz az, hogy 4,2 ha, amelyből 3,3 ha szárazföldi ökológiai rendszer, 0,9 ha pedig tengeri. Egy 176 m-nél kicsivel több oldalhosszúságú, négyzet alakú terület, amelynek 29 %-át tenger teszi ki. Ez tehát ez olaszok ökológiai láblenyomata termékeny földterületben számolva. A fejenkénti 2,21 ha szárazföldi adat ötször nagyobb, mint amennyi a nemzet területén belül rendelkezésre álló 0,44 ha. Azt lehet tehát mondani, hogy az olasz nemzet más országok területeinek ökológiai termékenységét is használja, külföldről kell ökológiai kapacitást importálnia, hogy igényeit ki tudja elégíteni. Az olasz szárazföldi ökológiai láblenyomat 2,8-szor nagyobb a rendelkezésre álló átlagos globális ökológiai rendszernél (1,08 ha/fő, feltéve, hogy a Földet minden arra alkalmas területen megművelik). Ez pedig azt jelenti, hogy egy olasz igényeinek kielégítéséhez szükséges termelési kapacitás fenntartásához a Föld egy más táján élő valakinek a rájutó termékeny ökoszisztéma 40 %-áról le kell mondania.

 

Fogyasztás háromszor nagyobb, mint a Föld átlaga

Néhány konkrét számadat még érzékletesebbé teszi a képet. Az egy főre jutó széndioxid kibocsátás az olasz ökológiai láblenyomat felét teszi ki. Ez a kibocsátás 80 %-kal nagyobb a Föld átlagánál, és 10 %-kal nagyobb, mint egy indiai lakosé. Az egy főre eső fosszilis tüzelőanyag fogyasztás háromszor nagyobb, mint a Föld átlaga, és 23-szor több, mint az indiai átlag. Egy olasz átlagban 150 kg papírt fogyaszt el egy évben, ami majdnem négyszerese a Föld átlagának, az indiai fogyasztásnak pedig 75-szöröse. Az olaszoknál minden két személyre jut egy autó, szemben a Föld átlagával, ahol 10 főre jut egy, Indiában pedig minden 500 főre (a közúti közlekedés dominanciája pedig azt vonja maga után, hogy ebben a kategóriában képződik az olasz szárazföldi ökológiai láblenyomat egyötöde).

 

  1. Önellenőrző feladat

E tevékenység során on-line dolgozhat, hogy kiszámítsa egyéni ökológiai láblenyomatát.

Kapcsolódási lehetőségek:

      Az egyéni fogyasztásra vonatkozó heti adatok.

      http://www.esb.utexas.edu/drnrm/EcoFtPrnt/Calculate.htm

       Átváltási táblázat a metrikus rendszerre:

      http://www.webcom.com/legacysy/convert2/volume.html

Használja az ökológiai láblenyomat kiszámítására használt Internetes űrlapon alapuló magyar nyelvű segédanyagot, és jegyezze le a táblázatba, hogy a felsorolt fő kategóriákban mit és mennyit fogyaszt egy hét alatt.

A heti fogyasztást az egyes típusokhoz tartozó mértékegységeknek megfelelően kell lejegyezni, nem feledkezve el arról, hogy ezek az USA-ban használatos mértékegységek. A kapott adatok az alábbi Web oldal interaktív űrlapjába betáplálhatók:

http:// www.esb.utexas.edu/drnrm/EcoFtPrnt/Calculate.htm

A szerver ezután kiszámítja minden egyes kategóriára vonatkozóan és összességében is az ökológiai láblenyomat értékét.

Ökológiai láblenyomata nagyobb vagy kisebb, mint a hazája vagy más országok átlaga? Milyen változásokra van szükség az ökológiai láblenyomat csökkentésére, egy fenntarthatóbb életvitel kialakítására?

 

Az ökológiai láblenyomat megbecsülésére szolgáló űrlap

(A weboldal szövegének fordítása.)

Jason Venetoulis szíves közreműködésével

Élelmiszer

A következő élelmiszerek közül mennyit fogyaszt átlagosan hetente?

(1 lb = 453,6g)

zöldség és gyümölcs:…………………            hal:………………………

tészta:…………………………………           marhahús:………………..

csirkehús:……………………………..            sajt és vaj:……………….

disznóhús:…………………………….            tojás:…………………….

 

Ital

A következő italokból hány pohárral fogyaszt átlagosan egy héten?

(1 oz =28,4 cm ³ )

gyümölcslé:………………………..         bor:……………………..

szóda:………………………………        tej:………………………

kávé:………………………………..

 

Éttermi étkezés

Egy héten átlagosan hányszor fogyaszt reggelit, ebédet vagy vacsorát étteremben? Az alkalmak száma:…………………………….

 

Lakáshelyzet

Milyen nagy a háza? Minden szoba 1-et jelent:…………………………

 

Közlekedés

Hány mérföldet utazik egy héten, amikor szabadságon van?
(1 mile = 1,6 km) benzin üzemű autó Heti mérföld …………....	Repülőgép repülési idő :……………….

 

Energia

Takarékoskodik-e az energiával otthon és a munkahelyén? Soha = 10000,                    időnként = 8500, rendszerint = 7000,            mindig = 5000:…………………………

 

Víz

Takarékoskodik-e a vízzel otthon és a munkahelyen? Soha = 10000,                       időnként = 8500, rendszerint = 7000,                mindig = 5000:………………………

 

Hulladék

Újrahasznosít-e?

A diákok átlagos ökológiai láblenyomat értéke kb. 10 acre (USA) = 4 ha

 

Összefoglalás

Ebben a fejezetben ön megtanulta, hogy a termelés teljes költségei magukba kell foglalják a környezeti költségeket is. A mai piaci árak nem minden esetben tükrözik az összes költségeket, mert a környezeti költségek nem szerepelnek benne. Megtanulta, hogy az ökológiai láblenyomat koncepcióját azért dolgozták ki, hogy az eddig nem kalkulált költségeket is figyelembe tudják venni.

Az ökológiai láblenyomat az ember, vagy az egyes közösségek fogyasztásának fenntartásához szükséges termékeny ökoszisztémának a területét számítja. Azaz egy ökológiailag termékeny rendszer hektárban kifejezve. Úgyis fogalmazhatunk, hogy az ökológiai láblenyomat a természeti tőkét méri. Megtanulta, hogy pl. egy város ahol nagy népsűrűség, a saját közigazgatási területének akár több százszor nagyobb területet is igényel az életszínvonal fenntartásához. Ez pedig azt jelenti, hogy a Föld egyes területein élő emberek igényeinek kielégítéséhez a Föld egy más területén élő valakinek, vagy valakiknek a termékeny ökoszisztéma bizonyos részeiről le kell mondani.    

 

Ellenőrző feladat

A következő kérdésekre próbáljon választ keresni a táblázat és az eddig tanult három fejezet alapján.  

• Mik lehetnek az ökológiai láblenyomat különbségének az okai a világ különböző országaiban?
• A saját országunkban vagy az EU-ban   kialakított fogyasztási minták vannak-e hatással más országok azon lehetőségére, hogy elérjék a fenntartható fejlődést?
• Lehetséges-e az általános fenntarthatóság, ha megmaradnak ezek a különbségek?
• Milyen változások vezethetők be a saját országunkban annak érdekében, hogy csökkentsük az ökológiai láblenyomatot, és hogy fenntarthatóbb módon éljünk?

  (Maximum. 5. oldal.)

  
  

Különböző országok* ökológiai láblenyomatának (ha/fő) összehasonlítása

	Népesség 1997-ben (mill.)	Láblenyomat (ha/fő)	Rendelkezésre álló terület (ha/fő)	Ökológiai deficit (ha/fő)
Kanada	30,1	7,7	9,6	1,9
Egyesült Államok	268,2	10,3	6,7	-3,6
Olaszország	57,2	4,2	1,3	-2,9
Lengyelország	38,5	4,1	2,0	-2,1
Malajzia	21,0	3,3	3,7	-0,4
Magyarország	10,037	3,1	2,1	-1,0
Etiópia	58,4	0,8	0,5	-0,3
Világ (összes)	5892	2,8	2,1	-0,7

*1993-as átdolgozott adatok alapján.

  Forrás

Wackernagel M. and Rees W., 1996: Our Ecological Footprint, Reducing Human Impact on the Earth, New Society Publishers, Canada

Internet

• http://www.rprogress.org/pubs
• http://iisd1.iisd.ca/
• http://www.ecouncil.ac.cr/rio/focus/report/english/footprint/
• http://www.lib.uidaho.edu:70/docs/egj09/palmer1.html

(Az ökológiai láblenyomat értékelésére vonatkozóan.)

http://www.gn.apc.org/sec/footprints.html