1. AZ INTEGRÁCIÓS FOLYAMATOK ALAKULÁSA

Az EU-országok makrogazdasági teljesítménye

 

A gazdasági fejlődés aranykorszaka

Az EU tagjai a fejlett ipari országok közé sorolható

(korszerű ipari struktúra, magasan fejlett pénzpiac, bank- és szolgáltató szektor, korszerű infrastruktúra, transznacionális vállalati szektor, állami gazdaság-szabályozás, jóléti rendszer)

A 12 EU-ország átlagában az 1 főre jutó GDP 1990-ben 17 857 ECU volt

(Dánia 132 %, Görögország 36 %).  Az EFTA-országok átlaga 21 291 ECU-val 20 %-kal meghaladta az EU átlagát.

Posztindusztriális társadalom (szolgáltatásorientált)

szolgáltatás 63 %
ipar 34 %
mezőgazdaság 3 %

Gazdasági hajtóerő: kereskedelem liberalizáció, gazdasági integráció, nemzetállamból való kiábrándulás, föderalizmus eszméje.

A nemzetközi integráció világgazdasági törvényszerűség

(a tudomány és a technika új vívmányai, a szűk piacok kitágítása, szoros nemzetközi együttműködés)

A "technikai rés" áthidalása

EU-USA, EU-Japán

Együttes fellépés a nemzetközi fórumokon (GATT, ENSZ, stb)

Az 1970-es évek elejéig a kedvező fejlődés fő tényezői:

a gyors műszaki korszerűsítés, a dinamikus beruházási tevékenység, a növekvő magánfogyasztás, a gazdaság és a fogyasztás szerkezetének radikális átalakulása, az állam aktív és hatékony konjunktúra-politikája

Az "aranykor" (1958-1970) jellemzői:

gyors gazdasági növekedés (mintegy 5 %)
gyakorlatilag teljes foglalkoztatottság
alacsony infláció (kb. 2-3 %)

Az európai gazdaság válsága

   1973: olajárrobbanás, szerkezeti válság, gazdasági visszaesés.

     Jóléti kiadások növekedése, bérköltségek eszkalációja, olcsó energia elvesztése,  infláció és a munkanélküliség növekedése

stagfláció = stagnál + infláció
baby boom munka nélkül
feketemunka terjedése
fizetési mérleg deficitje (olajszámlák jelentős emelkedése
cserearányveszteség (kivétel az Egyesült Királyság)

 

Az 1980-as évektől a gazdaságok stabilizálódtak

Az 1990-es évek bizonytalanságai

 

1991 után hosszan elnyúló recesszió kezdődött

(kelet-közép európai átalakulás, Szovjetunió szétesése, fegyverkezési verseny megszűnése stb)

Új fejlődési szakasz

Az Unió országainak növekedése lelassult
A beruházási ráták csökkennek  (kb. 20 %,de Japánban 30 %)
Az EU-ban gyenge a kapcsolat a gazdasági növekedés és a munkahelyterem-tés között (az USA-ban 5-ször több munkahely jött létre)
Az EU versenyképessége romlik

Az 1993. decemberi csúcstalálkozóra megjelent a Fehér könyv (Növekedés, versenyképesség és foglalkoztatottság) 15 millió új munkahely, munkanélküliség csökkentése, Transzeurópai Hálózatok, "információs gyorsforgalmi utak" a gazdaság "tudásalapuvá" válik. Növelik a beruházásokat az emberi tőkébe (human capital)

 

Új európai fejlődési modell

Kapcsolat a környezet és a foglalkoztatás között

munkaerőmegtakarítás - természeti erőforrások

"agyonhasználása" (overuse)
"fenntartható fejlődési modell"

2. Stratégiai mikro-gazdaságpolitika

kutatás, fejlesztés, piaci innovációk

A legnagyobb bizonytalansági tényező a magántőke finanszírozási  hajlandósága

Az integrációs folyamatok alakulása

 

A vámunió és a kereskedelmi összefonódás

Az integráció a vámunió és a közös piac kialakításával kezdődött.

A külső vámokat minden egyes termék esetében a különböző tagországokban érvényben volt vámok számtani átlagaként határozták meg.

A vámunió 1968. június 1-jére létrejött (kedvező konjunktúra, a kapcsolatok vártnál zökkenőmentesebb fejlődése)

1962: döntés a közös agrárpolitika kialakításáról (az agrártámogatások és agrárprotekcionizmus egységesítése)

Az 1960-as évek végére a közös piac valamennyi ágazatra kiterjedt.

Az integráció kiindulópontja: szabadkereskedelem (a kereskedelmi korlátok leépítése), tökéletes versenypiaci feltételek.

1968-ra megvalósult:

a belső vámok eltörlése
a külső országokkal szembeni külső vámok bevezetése
a mennyiségi korlátozások eltörlése
a kereskedelmi monopóliumok megtiltása
a nemzeti szubvenciók egységesítése
árfolyamstabilizálás
szabad munkavállalás egymás országaiban
a tőkeáramlás szabadsága

A vámunió és a közös piac nyeresége:

nagyobb piac az optimális termeléshez
a termelők között a verseny intenzívebbé válik; költségcsökkentés, hatékonyság-növelés)
hatékonysági és jóléti előnyök: komparatív előnyök, specializáció, kooperáció
a vállalati szféra transznacionali-zációja
a termék árának mérséklése, választékbővítés
makrogazdasági teljesítmények javulása

Az EU-országokra a viszonylag magas külgazdasági függés a jellemző, ami a fejlettség feltétel (Exportarány a GDP-ben, Belgium 75 %, Spanyolország 17 %, USA 10 %, Japán 12 %)

A nemzetközi munkamegosztás előnyeinek kihasználása fontos és nélkülözhetetlen növekedési és hatékonysági forrássá vált.

A tagállamok között az integráltság és a kölcsönös függés magas foka alakult ki.

Kiépült az integráció infrastruktúrája (szállítás, hírközlés, pénzügyi rendszer stb.)

Az integráció négy szakasza:

1973-ig
1973-1983
1983-1991
4. 1992-től napjainkig

1958-1973 között a tagországok egymás közötti kereskedelme dinamikusan nőtt. Szoros kapcsolat mutatható ki az unió kialakítása és a kereskedelem növekedése között

Az 1970-es évek világgazdasági zavarai az integrációs folyamatokat lelassították

1973 után: az EK dezintegrációjának időszaka


1973-1982: az európai gazdaság versenyképessége romlott

1990: új lendület az integrációs folyamatokban

 

A tényezőáramlások és az integrációs folyamatok

1970-ig a tőkemozgás csekély volt, de a munkaerőmozgás erőteljes a külföldi munkaerő aránya 9 % volt az NSzK-ban és Franciaországban

1970-ig az amerikai közvetlen magántőke-befektetések játszották a főszerepet.

1970 után a nyugat-európai tőke kivitele erőteljessé vált

1990: az EK országok háromszor többet fektettek be külföldön, mint az USA

Az EK a globális tőkeáramlásokban mindkét irányban vezető szerepre tett szert

A tőkeáramlás az európai és az amerikai kontinens között kétirányú lett.

Az integráció csak a kedvező konjunktúra idején haladhat előre (a valóság tényei ezt a tételt nem igazolták)

A nyugat-európai társaságok 1970 után mindinkább transznacionalizálódtak

1980-tól az EK-ba irányuló külföldi beruházóknak a japánok váltak a főszereplőivé (Nagy-Britannia, Hollandia, Luxemburg)

 

A mikrointegrációs folyamatok alakulása az EU-ban

1970-ig lazább termelési kooperációk, a nemzeti iparok belső integrációja, az ipar nemzeti jellegű maradt.

1970-ig a mikrointegrációs folyamatokban az amerikai partnerek domináltak.

A "technológiai rés" ebben az időben záródott.

A regionális és globális integráció szorosan egybekapcsolódott.

1970 után ellentmondások a mikrointegrációs kapcsolatokban.

A válság az integrációs kényszereket erősítette mikroelektronika, biotechnológia.

A mikrointegráció egyre erőteljesebbé vált.

Új fejlemény: a japán társaságok nyugat-európai megjelenése (elektronikai ipar, autógyártás)

Összeszerelő üzemek, közös vállalatok, új üzemek; 1,2 millió japán autó Európában évente

Fejlett technika, irányítási-szervezési módszerek

"japán csoda",  "just in time"

 

Globális és regionális integrációs folyamatok

Az 1980-as években a transznacionalizálódási folyamat egyirányúsága megszűnt.

Az iparilag fejlett világ után erőteljessé vált a behatolás az újonnan fejlődő országok felé

Az USA-ban termelt javak 70 %-a nemzetközi versenynek van kitéve

A koncentráltság vállalati vonatkozásban is jellemző

A kis fejlett országok vállalatainak transznacionalizálódása újabb lendületet vett

A pénz- és hitelpiacok is gyorsan bővültek (a "pénzügyek globalizálódása")

A közvetlen külföldi befektetések 60 %-a a szolgáltató szektorokba irányult

Felerősödtek a regionalizációs folyamatok

Folytatódik a világgazdaság differenciálódása és a kívül maradtak marginalizációja

Az 1990-es évektől az integrációhoz a közép-európai országok is bekapcsolódtak

Az európai strukturális és alkalmazkodási válság

 

A műszaki rés és Európa felzárkózása

A "Műszaki rés" (technological gap) mutatói:

a termelékenység
a K+F kiadások
az új termékek és technológiák
a csúcstechnika helyzete
a nagyvállalati pozíciók javulása
a vállalatok költségszintje, jövedelmezősége
az új technikák diffuziója
a felsőoktatásban tanulók aránya
a munkaerőpiac állapota

Az "európai betegség" tünetei:

a műszaki fejlesztés elmaradt (számítógépek, félvezetők, robotok)
a korszerű technológiai termékek exportja kicsi
a szolgáltatások fejletlenebbek
a K+F kiadásokban Európa pozíciót vesztett
Európa: 1,6 %; USA: 2,74 % a GDP-ben kifejezve; Japán: 2,87 %
nagyvállalati erőviszonyok és rangsorok

Európa előnyben van: atomenergia-ipar, repülőgépgyártás, gyógyszergyártás,  telekommunikációs ipar, élelmiszeripar, autóipar, gépgyártás

Az EK pozícióvesztésében a technikai lemaradás mellett egyéb tényezők is szerepet játszanak:

hátrány az üzem- és vállalatszervezésben

hátrány az innovációban, a vállalkozások dinamizmusában, "agresszivitásában"

Az internacionizált világgazdaságban a tartós műszaki előny elérhetetlen.

A technikák gyorsan és korlátozhatatlanul áramlanak.

Az EK-ban a munkabérköltségek magasak, a munkaerőpiac rugalmatlan és túlszabályozott, az adóztatás túlzott.

A technikai innováció és a szerkezeti váltás Nyugat-Európában lassúbb volt.

Az 1970-es évektől az EK-országok is komplex strukturális és alkalmazkodási válsággal kerültek szembe.

Európa bénultsága ("euroszklerózis"), europesszimizmus

Amerika és Japán előnye a tudomány- és a technika-alapú iparágakban

Az alkalmazkodás új útjai:

1. új integrációs stratégiák, egységes belső piac

2. műszaki modernizáció és felzárkózás

 

Az 1990-es évek dilemmái

A "rések" folyamatosan újratermelődnek, tartós strukturális válság.

Az 1990-es években az EK bérelőnye 20 százalék, a munkaerőköltség a világon legmagasabb Németországban.

A termelékenységben Japán előnye megmaradt Európa előtt.

Kezd kifulladni a japán gazdaság  látványos technikai előretörése.

Az újonnan iparosodott országok élesedő versenye és világpiaci kihívása.

Kiéleződtek az európai jóléti állam reformjával kapcsolatos viták.

A költségverseny miatt a jóléti állam vívmányai a viták tűzében vannak.

 

Az 1992-es egységes európai piac

A vámuniótól az egységes európai piacig

A vámunióval csak a vámokat és a korlátozásokat bontották le, a szabad-kereskedelem feltételei még nem teljesültek.

A gazdaságpolitikai határok kiszélesedtek (közvetlen szubvenciók, adókedvezmények, kamatlábak, árfolyamok, adók stb).

A gazdaságpolitikai eszközök hatékonyabb akadályát képezhetik a kereskedelemnek    mint a vámok.

Megvalósult a fogyasztási cikkek piacának integrációja. Az egy piac=egy ár elve     mégsem teljesült.

Néhány nagy fontosságú iparág esetében a fő vásárlók a nemzeti kormányok.

A szolgáltatások jelentős része nem   exportálható.

A munkaerő-áramlásban gazdasági, politikai,    társadalmi, kulturális megfontolások is vannak.

1992-ben újabb lépések a szabadkereskedelem irányába

a határformalitások megszüntetése
a technikai protekcionizmus leépítése
a szabályok liberalizálása
a munkaerő-áramlás feltételeinek biztosítása
a letelepedés szabadsága
a vállalkozás biztosítása a partnerországokban
a tőkeáramlások teljes liberalizációja
adóharmonizálás

 

Hiányok, problémák:

még nincs egységes valuta
még léteznek adózási, társadalombiztosítási terhek
verseny- és költségtorzító hatások
jogi szabályozás és harmonizáció befejezetlensége

 

Az  1992-es  egységes  európai  piac  terve

Az egységes európai piac terve (Single European Market-SEM) az EK 1985. júniusi, milánói csúcsértekezletén született

300 konkrét feladat, határidő: 1993. december 31.

Egységes Európai Okmány (Single European Act - SEA) létrejötte  1987. július 1.

A "négy szabadságjog":

a kereskedelem szabadsága
a szabad munkaerőmozgás
a szolgáltatásvégzés és a telephelyválasztás szabadsága
a pénz- és tőkeforgalom szabadsága

1992: a Közösség állománypolgárainak mozgása országok között  mindenfajta ellenőrzés nélkül

A még létező fizikai, technikai, pénzügyi akadályok felszámolása a cél.

Schengeni Egyezmény:  1994. február 1: Nagy-Britannia, Írország és Dánia nem írta alá.

Szociálpolitikai harmonizáció: egyenlő feltételekkel vehetik igénybe más országok szociális juttatásait

1989: egységes útlevél a Közösségen kívüli utazásokhoz

A technikai akadályok felszámolásának módjai:

a nemzeti szabványok és előírások kölcsönös elismerése, pl.: francia ital német exportja
közösségi védjegyek kidolgozása, költségcsökkentési, környezetvédelmi megfontolások
az új szabályok bevezetése előtt kötelező notifikációs eljárás

Széles körben kölcsönösen elismerik az iskolai és szakmai végzettségeket  és képesítéseket

Bizalmi állásokban: csak az adott ország állampolgára dolgozhat

Nyelvi akadályok megszüntetése

A szolgáltatások piacának liberalizálása, a GDP kétharmada, az export egyötöde

Hitel- és tőkepiacok egységesítése és egyesítése a pénzügyi és tőketranzakciók sokáig kívül maradtak a liberalizáció körén.

1992: minden tőkeforgalmat érintő     akadályt felszámoltak

A pénzügyi akadályok elsősorban az árak és szolgáltatások áramlásának feltételeit   torzítják el; a kettős adóztatás megszüntetése

A hozzáadott érték szerinti forgalmi adózás (Value Added Tax - VAT) az 1970-es évek végére mindenütt megtörtént

A VAT semleges mind a vállalatok méretére, mind a specializáció mértékére

A VAT az egyik leghatékonyabb adófajta

Jelentősek maradtak a különbségek az alkalmazott VAT-ráták száma és azok nagysága között

1992 július: az EU egységesen minimum 15 %-os standard VAT-ráta alkalmazása mellett döntött

Jelentős különbségek a közvetlen fogyasztásai adókban   (üzemanyag, alkohol, dohány stb).