3. Az EURÓPAI UNIÓ KÖLTSÉGVETÉSE

              Az EMU nemzeti költségvetési hatásai

       

      A monetáris unióval a nemzeti költségvetések szerepe felértékelődik (árfolyam-szabályozás helyett költségvetési transzferek)

      A nemzeti kormányok költségvetési politikája megfelelő kontroll híján alááshatja a közösségi szintű antiinflációs erőfeszítéseket

      Az egységes valuta mellett a leértékelés veszélye megszűnik

      A valutakockázat megszűntével a nemzeti kormányokkal szemben fontos fegyelmező erő tűnik el

      A piac figyelme  az inflációról, a folyó fizetési mérleg hiányáról és az árfolyamváltozások veszélyéről eltérül a költségvetési deficit és az állami szektor adósságának kérdésére

      A nemzeti kormányok között kemény verseny alakulhat ki a kedvezőbb hitelezési feltételekért

      A költségvetési fegyelem kikényszerítéséhez szükséges, hogy a kormányzat ne számíthasson semmiféle közösségi mentőövre

      Fontos a kemény közösségi versenypolitika, ami kizárja a nemzeti kormányok exportszubvencióját

      Az EMU önmagában nem biztosítja, hogy a kormányzatok változtatnak költségvetési politikájukon

      A nemzeti költségvetési szuverenitást is korlátozni kell a költségvetési deficiteket illetően

      A távlati megoldás a közös pénzügyminisztérium által ellenőrzött közösségi költségvetés lehet

       

    Az EU közös költségvetésének jellemzői

      Már az Európai Szén- és Acélközösség költségvetésébe beépítették az ún. „saját jövedelemforrások” elvét.

    Az ún. saját jövedelemforrások:

      A Montánunióban ez közvetlen adó volt, amit a szén- és acéltermelés értéke (maximum 1%-a lehetett) vettek ki, s a nemzeti költségvetések megkerülésével egyenesen a Közösség költségvetésébe kellett befizetni

    Az EU-ban ez:

      • az összes vámbevételek;
      • az agrár- (cukor is) lefölözések;
      • a VAT-bevételek meghatározott százaléka; és
      • az ún. GDP faktor „automatikus” átutalását jelenti a közös költségvetésbe

    A beszedés és az adminisztráció költségeinek fedezésére a tagországok bizonyos visszatérítést kapnak

    A közös költségvetés bevételi struktúrája (százalékban)

      Év

      Vám-bevételek

      Agrár-illetékek

      VAT-

      hozzá-járulás

      GDP-hozzá-járulás

       

       

       

       

       

      1971

      25,4

      31,2

      43,4*

      -

      1980

      36,8

      12,5

      41,7

      -

      1987

      25,0

      8,6

      66,4

      -

      1994

      18,0

      2,9

      51,3

      27,8
      • A VAT-bevételek mellett egyéb tételeket is tartalmaz.

       

    Az „automatikus költség-finanszírozás” a bevételek mellett a kiadások nagy részét is jellemzi (pl. agrárfinanszírozás)

    A költségvetésen keresztül automatikus jövedelemtranszfer valósul meg a mezőgazdaság javára

    A jövedelmek lassabban nőttek mint a GDP (regresszivitás),

    Jobban terhelték a szegény országokat, mint a gazdagokat (kohézió hiánya),

    1977. áprilisában tették közé az ún. Mac Dougall jelentést

    A közösségi költségvetésnek is teljesíteni kell a fő stabilizációs, allokációs és redisztribuciós funkciót (árstabilitás, gazdasági növekedés, foglalkoztatottság, forrásokkal való hatékony gazdálkodás)

    Sajátos kritériumoknak is teljesülnie kell:

      1. Externalitás: a tevékenységek költségei és a hasznok részben megjelennek a partner országokban is
      2. Oszthatatlanság: méretgazdasági és funkcionális okok miatt egyes tevékenységek nem oszthatók szét a tagországok között
      3. Kohézió: minden polgár számára biztosítani kell a szolgáltatások, a jólét és a fejlődés minimumát. Jövedelemtranszfer a gazdagabbaktól a szegényebbek számára
      4. Kiegészíthetőség: a funkciókat a legalacsonyabb szintre kell delegálni

       

    1988: újabb költségvetési reform

      A vámok és az agrárilletékek aránya 50 %-ról 34 %-ra csökkent, a VAT-hozzájárulások aránya 42 %-ról 66 %-ra emelkedett

      Az ún. negyedik forrás bevezetése: a GDP faktor

      A mezőgazdasági kiadásokat korlátozták, a strukturális alapok nagyobb mértékű növelését határozták el

      A gazdasági és szociális kohézió: a regionális különbségek csökkentése, a gyengébb gazdaságok segítése

    A közös költségvetésben az ún. strukturális műveletekre rendelkezésre álló strukturális alapok:

      1. Európai Regionális Fejlesztési Alap;
      2. Európai Szociális Alap;
      3. Agrárköltségvetés Orientációs Alapja; és
      4. Halászati Alap (Fisheries Guiadance Instrument).
      5. Kohéziós Alap strukturális alapok forrásokat áramoltat a gazdagabbaktól a szegényebbekhez (életszínvonal, infrastruktúra, foglalkoztatottság, stb.)

      A strukturális alapok 70 %-a a kevésbé fejlett régiókba megy, ahol az Unió lakosságának a 27 %-a él

      A strukturális alapok jelentős növelésére került sor

      Kohéziós Alap: az EU GDP-jének 90 %-a alatti országok támogatására (szállítás, kommunikáció, környezetvédelem)

      A közös költségvetés kiadásai a közösségi GDP 1,24 %-át tette ki 1994-ben

      A Közösség köteles a bevételeit és a kiadásait egyensúlyban tartani (deficitfinanszírozásra nincs lehetőség)

      A ’60-as években a fő nettó nyertesek az agrártermelő és agrárexportáló országok voltak

      A nettó hozzájárulások még ma sem arányosak az adott ország fejlettségével Írország és Görögország illetve Hollandia és Dánia a költségvetés nettó haszonélvezői

      Nettó finanszírozók: Németország, Nagy-Britannia, Franciaország és Spanyolország

      Az EU kohéziós pénzeinek nagy része visszafolyik a donor országokhoz (ipar, építőipar, beruházások kivitelezése)

      Athéni metró: 50 % vissza nem fizetendő EU-segély

      • 40 % Európai Beruházási Bank hitele
      • 10 % görög kormány saját ereje

       

    Az EMU és a közös költségvetés

      A monetárius unió regionális torzító hatásait forrás-transzferekkel kell ellensúlyozni

      1975: Regionális Fejlesztési Alap

      Az EU költségvetési kiadási plafonját a GDP 1,20 %-áról 1997-ig 1,37 %-ra javasolták emelni.

      A négy kevésbé fejlett ország (Spanyolország, Portugália, Írország és Görögország) növekedési üteme meghaladta a többi országét

      Transzeurópai Hálózatok fejlesztése (közút, vasút, energiarendszer, telefonhálózat)

      Strukturális alapok növelése

      A tervezett közösségi költségvetési transzferek várhatóan nem kompenzálnak kellően az EMU regionális egyenetlenségeket növelő hatásaival szemben

      Amerikai vélemény: a perifériális országoknak az alacsony infláció az EMU-ban való részvételért „nem lesz olcsó”

      Az ár a nagyobb munkanélküliség lehet

      A megnövekedett alapok és az új „kohéziós” alapból származó összegek a kevésbé fejlett országok nehézségeinek a mérséklését szolgálnák

      A segélyeknek negatív struktúrapolitikai hatása van, hiszen a pénzeket a legszegényebb régiókba irányítják

      A regionális különbségeket a piaci mechanizmusok is mérsékelhetik

      A szegényebb régiók előnyei az alacsonyabb munkabérköltségek

      1993. december: Fehér Könyv (Versenyképesség, növekedés- és munkanélküliség)

      Nagyarányú beruházások az új ipari forradalom „információs országútjaiba”