4. Az EU külgazdasági kapcsolatrendszere

A külső kapcsolatok keretei és típusai

 

A közös kereskedelempolitika

Az EU a világ legjelentősebb kereskedelmi – gazdasági tömörülése

Az EU országok erősen nyitott gazdaságok

A viszonylagos nyitottság egyik alapvető forrása a magas hatékonyságnak és fejlettségnek

Az EU a világ átlagos vámszínvonalú régiója, de a közös agrárpolitika protekcionizmusa különösen szigorú.

A kereskedelempolitikát már a római szerződés közösségi politikának nyilvánította

A kereskedelempolitika terén az EU-jogszabályok érvényesek a nemzeti parlamentek jóváhagyása nélkül.

A közös kereskedelempolitikának számos összetevője van:

a közös külső vámok, amelyek a vámunióból következnek és bevezetésük 1968-ra megtörtént;
speciális vámpreferenciák alkalmazása;
mennyiségi kvóták alkalmazása a külsőkkel szemben;
kereskedelmi szerződések kötése más országokkal vagy kereskedelmi csoportosulásokkal
a közösség és a tagországok képviselete a nemzetközi kereskedelmi csoportosulásokkal
a közösség és a tagországok képviselete a nemzetközi kereskedelmi fórumokon, ahol a tagállamok nevében tárgyalásokat folytat;
az EU eljárási szabályokat határoz meg a szubvenciókkal, a tisztességtelen versennyel vagy a dömping lefolytatásával kapcsolatosan;
nem vámjellegű korlátok alkalmazása.

A közös kereskedelempolitika erősíti a Közösség alkuerejét

Az EU kereskedelmi kapcsolatainak 85 százaléka az iparilag fejlett országokra koncentrálódnak.

Az EU kereskedelmi mérlege hiányt mutat, különösen Japánnal szemben

 

Az EU-kereskedelem kapcsolati típusai

Nem diszkriminatív rendszerek (európai fejlett országok, USA, Japán, Ausztrália stb)

GATT keret, OECD tagság, legnagyobb kedvezmény  elve

Vámok csökkenése, szolgáltatások és szellemi termékek kereskedelme

Az EU és az USA gazdasági kapcsolatai szorosak

A mikroszférában jelentős mértékű az integráltság

Az EU és Japán kapcsolatai aszimmetrikusak

Kooperációs egyezmények

Pl. 1988: magyar-EK Kereskedelmi és Együttműködési Egyezmény

 

Preferenciális rendszerek a latin-amerikai és az Ázsiai fejlődő országokkal és a mediterrán régióval 1971-ben indították be kb. 150 ország a haszonélvezője

A termékeket érzékeny és nem érzékeny kategóriákba sorolták

A legtöbb országgal az EU-nak kétoldalú kereskedelmi szerződése is van

Marokkó és Tunézia 1969 szeptemberében lépett az EK-val társulásra

Az EK 1972-ben fogadta el globális mediterrán politikáját

A dokumentum ipari, technikai, pénzügyi együttműködést, segélyeket és megoldást ajánlott az EK-ban dolgozó 3 millió vendégmunkás problémáira

Egyezmény a Maghreb (Marokkó, Tunézia, Algéria) országokkal 1976 júniusában

Eredmény: az ipari termékek vámmentes bejutása az EK piacaira

1977 július: egyezmény a Mashrag-országokkal (Egyiptom, Jordánia, Libanon, Szíria)

A mediterrán politikában különösen Franciaország érdekelt

A mediterrán politika sikere a közel-keleti rendezés függvénye

1992: az EU új mediterrán politikája (széles körű szabadkereskedelem ajánlása)

Gond az emigránsok folyamatos beáramlása az észak-afrikai országokból

Az EK preferenciális szerződéseket kötött Izraellel és Jugoszláviával

Görögország, Spanyolország, Portugália teljes jogú taggá váltak

 

Szabad-kereskedelmi rendszerek a társulásokra

A kölcsönös liberalizáláson alapul az Európai Gazdasági Térség

Az EK az első társulási egyezményét 1961-ben Görögországgal kötötte, amely 22 évre szólt  (1967 katonai puccs, a politikai kapcsolatok megszűntek, de a gazdaságiak erősödtek)

1963: Törökország társulási egyezményt ír alá

1987: Törökország beadta csatlakozási kérelmét

(az emberi jogok, a demokrácia helyzete és gazdasági problémák miatt a csatlakozás nem időszerű)

1971: Málta

1973: Ciprus

A közös cél a vámunió kitűzése volt

 

Diszkriminatív rendszerek a volt szocialista országokkal szemben.

A diszkriminációk fő formái:

a speciális vámok (GATT-elbánáson felül);
a speciális mennyiségi korlátozások (1973-as GATT-tagságunk után Magyarországgal szemben mintegy 2000 ilyen intézkedést tartottak fenn);
a dömpingeljárás különleges és szigorú alkalmazása;
a COCOM-listák a fejlett technológiák átadásának ellenőrzésére és megtiltására (gyakorlatilag a NATO-val és a többi fejlett országgal együtt);
embargó alkalmazása, főként politikai alapon és más fejlett országokkal együtt (SZU-val szemben Afganisztán vagy Lengyelországgal szemben az 1981-es rendkívüli állapot miatt).

Az EK közös külkereskedelmi politikát igyekezett érvényre juttatni

Ex lex állapot

A kapcsolatok normalizálódáa a ’80-as évek második felében kezdődött

Magyarország 1987-1991 között a diszkriminatív rendszerből a társult rendszerbe került

A diszkriminatív-rendszer még jelenleg is él (Kuba, Észak-Korea, Irak, Líbia)

 

Az integráció összeurópai dimenziói