5. Magyarország és az Európai Unió

       

    Európai megállapodások

      1988. szeptember: kereskedelmi és együttműködési egyezmény Magyarország és az EU között

      Magyarország kikerült a diszkriminatív rendszerből

      1989. július: a PRAHE beindítása (OECD hátszéllel)

      Új kereskedelempolitikai intézkedések (legnagyobb kedvezmény, kvóták eltörlése stb.)

      Általános preferenciák Magyarország számára, amivel a kedvezményezett országok kategóriájába került

      Technikai és pénzügyi segélyintézkedések Magyarország számára

      1990. április: a PHARE kiterjesztése más országokra

      1990. december: a társulási tárgyalások megkezdése Csehszlovákiával, Lengyelországgal és Magyarországgal

      1991. december: a társadalmi szerződések aláírása

      1993: hasonló megállapodások Bulgáriával és Romániával

      Második generációs megállapodások Albániával és a balti államokkal

      Az Európai Megállapodások szabadkereskedelmi övezetet céloznak meg a négy szabadság (áruk, szolgáltatások, munka és tőkeáramlás) liberalizálásával

       

    A társulás fő pontjai:

      1. Politikai átalakulás (jogállamiság, emberi jogok, többpártrendszer, szabad választások, piacgazdaság)
      2. Politikai dialógus és együttműködés (a biztonság és a stabilitás fokozása Európában)
      3. A társulási szerződés maximum tízéves átmeneti periódust határoz meg.
      4. Teljes szabadkereskedelmi övezet kitűzése 2000. december 31-ig (mezőgazdaság kivételével)

       

    A Közösség által biztosított liberalizálási ütem

      • Az ipari termékekre a mennyiségi korlátozásokat eltörlik
      • E termékek kétharmada azonnali vámmentességet élvez
      • Az „érzékeny termékekre” a vámok öt év alatt épülnek le
      • Az acéltermékeknél kvótaeltörlés és vámcsökkentés

       

      A textilipari termékeknél a bérmunka azonnal vámmentessé válik

      A mezőgazdasági termékekre nem valósul meg a szabad kereskedelem

      1993. május: a liberalizálás gyorsítása

      • A gépkocsik, a vegyi anyagok és sok más ipari termék vámját 1994 végére eltörlik
      • Az „érzékeny termékek” vámlebontását gyorsítják
      • A hús, a gyümölcs, a tejtermékek és a zöldségek importjának növelése
      • Importkvóták helyett importplafonok

       

    A kereskedelmi korlátok lebontásának ütemezése Magyarország részéről

      1. A mennyiségi kvóták felszámolását 2000. december 31-ig be kell fejezni
      2. 1994. január 1. után az EU-ból érkező magyar import ¼-e vámmentes
      3. A vámterhek lebontása 2000. január 1-ig
      4. Magyarország jogosult az új vagy szerkezeti átalakítás alatt álló iparági védelemre
      5. Magyarország könnyítéseket ad bizonyos mezőgazdasági termékek importjára
      6. A szolgáltatások kereskedelmét liberalizálják
      7. A munkaerő mozgásának liberalizációját bilaterális szerződésekre bízzák (munkanélküliség) A társult országok munkavállalói  is jogosultak a szociális ellátásra. A letelepedésről és a vállalatalapításról az ún. nemzeti elbánás rendelkezik
      8. A közvetlen beruházások profit- és tőkerepatriálását azonnal garantálják (Magyarország állampolgárainak és vállalatainak tőkeátutalásait korlátozhatja)
      9. Harmonizációs intézkedések az EU normáihoz
      10. A pénzügyi segítséget a PHARE kereteibe utalja. A közösség részt vesz a magyar infrastruktúra fejlesztésében
      11. A társulási egyezmények monetáris előírásokat nem határoznak meg. A társult országok nehézségei az EU monetáris csatlakozásához

      A hat társult ország szabadkereskedelmi megállapodásokat kötött az EFTA országokkal is  (export 25 %, import 20 %)

      1992. december: CEFTA, 2001-re négy ország között szabadkereskedelmi övezet több termékre gyorsan, az érzékeny termékekre a liberalizálás 8 év alatt valósul meg; a CEFTA országok erős versenyhelyzetben vannak egymással.

      1993. szeptember: Balti Szabadkereskedelmi Megállapodás

      A KKE országoknak nincs más alternatívájuk, mint a világgazdaságba történő integrálódás

      Az elsőszámú stratégiai partner Európa és különösképpen az EU

      Világgazdasági integrálódásunkban stratégiailag csak Európa érdekelt

       

    A társulások és a magyar konszolidáció

      Kedvezőtlen makrogazdasági feltételek az integrálódásra a ’90-es évek elején

      A konszolidáció és az átalakulás nehézségeit mindkét tárgyaló fél alaposan alulértékelte

      A régió fejlődése nem igazolta a ’90-es évek elejének optimizmusát

      A magyar gazdaság 1990 után súlyos átalakulási válságba került (a GDP 20 %-kal, az ipari termelés 30 %-kal a mezőgazdasági termelés 35 %-kal csökkent)

      A válság mélységében és tartalmában példátlan a II. világháború utáni világgazdaságban

      A magánszektor aránya 1994-ben a GDP-ben Magyarországon 55 % volt

      A piaci intézmények kialakításában Magyarország tartja előnyét

      Az EU országok gazdasága is recesszióval küszködött

      Az EU a ’90-es évek elején nem volt képes érdemben hozzájárulni a KKE országok gazdasági stabilitásához és a növekedési folyamatok beindításához

      A pozitív jövőbeli várakozások nem teljesen alaptalanok

      A keletnémet területek fejlődése katalizátor szerepet játszhat a német növekedés felgyorsításában

      Az összeurópai szabadkereskedelmi övezethez való csatlakozás nem teszi illuzórikussá a gyors növekedés lehetőségét

       

    Az európai megállapodások és kereskedelmi hatásai

        A társulások kereskedelmi hatásai nem jelentéktelenek, számos vonatkozásban ellentmondásosak is.

        Átalakulási válság és a kereskedelmi kapcsolatok kölcsönhatása

        1993-ban Magyarországnak 3,6 milliárd dolláros rekord kereskedelmi mérleghiánya keletkezett

        Az átalakulási válságot különösen Bulgária és Románia külkereskedelme szenvedte meg

    A KKE országok külkereskedelmeinek néhány fejlődési tendenciája:

        1. A KGST összeomlása után a KKE országok fő kereskedelmi partnere az EU lett. Az EU néhány év alatt képes volt helyettesíteni a leépülő KGST kapcsolatokat
        2. Az EU piacaira való betörés már a megállapodások érvénybelépése előtt megtörtént A KKE országok strukturális és modernizációs politikája és hatékony EU-támogatása kulcskérdéssé vált.
        3. A megállapodások valójában jobb esélyt kínálnak az EU exportexpanziójához, mint a KKE országoknak. Az EU kereskedelmi többlete gyorsan növekszik, megkérdőjeleződik a társulási megállapodások nagylelkűsége. Szembeötlő agrárkereskedelmünk mérlegének romlása. A mezőgazdasági beruházások a nyolcvanas évek közepéhez képest 80 %-kal zsugorodtak. A „szubvenció-versenyben” a magyar mezőgazdaság hátrányba került. Megkérdőjelezik azokat a félelmeket, hogy a KKE országok veszélyeztetnék az EU piacokat és az EU ragaszkodásának jogosságát az agrárprotekcionizmushoz. A liberalizálás hosszabb távon rontja a fejletlenebb országok kereskedelmi mérlegét.
        4. A liberalizáció és a társulási kötöttségek megfoszthatják a KKE országokat attól, hogy a káros külső versenytől gazdaságukat hatékonyan meg tudják védeni.(átalakulás, privatizáció, átszervezés, rekonstrukciók)
        5. Gondot okoz a KKE-i társult országok kialakulatlan kereskedelempolitikai rendszere (pl. iparvédelem, fogyasztóvédelem stb.). A társulás nyújtotta liberalizálás alig javítja a magyar termékek bejutási lehetőségét, az EU-áruk számára az út nyitottá válik
        6. Nem zárható ki, hogy a társulások kereskedelem-eltérítő hatásokkal járnak együtt (olcsó távol-keleti importáruk)
        7. A magyar - EU-kereskedelem aszimmetrikus. EU kereskedelmünk fele egyedül Németországra, kétharmada Németországra és Olaszországra jut. Ausztriával együtt több mint 80 %-a jut a 3 országra. A másik 12 EU-tagország minimális aránya részben érdekkülönbségek forrása, ugyanakkor potenciális lehetőség
        8. A KKE régió továbbra is marginális partner az EU számára (a társult országok GDP-je kb. 3 %-a az EU-nak Csehország+Szlovákia+Magyarország+Lengyelország=Dánia. A KKE export az EU fogyasztásának  fél százaléka, a mezőgazdasági termékeknél max. 3,5 % lehetne.
        9. Az un. Visegrádi országokkal aláírt társulási megállapodások javították a régió nemzetközi pozícióit és megítélését
        10. A KKE régióba irányuló külföldi                közvetlen beruházások több mint 90 %-a        Magyarországra (Mo=40 %) a Cseh Köztársaságra és Lengyelországra koncentrálódott

       

    A társulás és az együttműködés strukturális korlátai

      Mennyire képes az EU a KKE-i országok hosszú távú strukturális modernizációját elősegíteni?

      A beruházási ráták fokozatosan csökkentek

    A strukturális modernizáció fő irányai:

        1. A termelési kapacitások és technológiák megújítása
        2. A termelés magas energia- és anyagintenzitásának csökkentése
        3. Az infrastruktúra modernizációja mikro- és makroszinten
        4. A környezeti károk helyreállítása

      Az EU éppúgy szerkezetátalakítási válsággal küzd, mint Közép- és Kelet-Európa

      Az EU rendelkezik a KKE országok modernizációjához szükséges technológiával.

      A strukturális gyengeségekből ellenérdekeltségek keletkeznek, amelyek gátolják a kereskedelem és az együttműködés fejlődését

      A társult országok függősége az érzékeny termékektől viszonylag jelentős (textilipar, fémalapanyagok, mezőgazdaság)

      Az EU liberalizáció éppen az érzékeny termékek tekintetében lassú és korlátozott.

      Az EU részéről nem óhajtott importlisták ott a legszigorúbbak, ahol a KKE-i  országok a leginkább versenyképesek

      A strukturális problémákra nem a protekcionizmus a megoldás

      A kelet-ázsiai tigrisek a bőségesen rendelkezésre álló és jól képzett munkaerő kiaknázásával alapozták meg eredményeiket a textilipar és az acélgyártás területén, később áttértek a termelés tőke- és technológiaigényesebb területeire

      Mindkét oldalon (EU ill. társult országok) átfogó strukturális és modernizációs politikára lenne szükség

      Az európaiaknak fel kellene ismerniük, hogy KKE nem kerékkötő, hanem lehetőség