2. Az európai monetáris rendszer (EMS)

2. Az európai monetáris rendszer (EMS)

Első kísérletek a monetáris integrációra

A fizetési mérlegek egyensúlyban tartását és az árfolyamok stabilitását már a vámunióval kapcsolatban feltételnek tekintették.

Felvetették minden árfolyam-szabályozás felszámolásának szükségességét.

A stabil (lehetőleg fix) árfolyamok a '60-as évek második felétől váltak sürgetővé.

A felállított Monetáris Bizottság funkciói a konzultációkra korlátozódtak.

A gazdasági és monetáris unió mellett már 1962-ben elkötelezték magukat.

A Werner-terv 1971-ben indult, ami a gazdasági és monetáris unió megvalósításának programja volt.

Főbb alapelvei:

A tagországok valutáinak szabad átválthatósága, a tőkék áramlásának szabaddá tétele mellett.
A valutaárfolyamok egymással szembeni "teljes és visszavonhatatlan rögzítése". Egyetlen közös valuta kialakítása a cél.
Monetáris tartalékalapok létrehozása, a pénzügyi és gazdaságpolitikák koordinálása, közösségi gazdaságpolitikai fellépés.

Első lépésben a valutaárfolyamok egymással szembeni lebegési sávját az IMF-ben érvényes ± 1 %-ról, ± 0,6 %-ra szűkítették 1971-ben.

Szerencsétlen egybeesés: 1971-ben a nemzetközi pénzügyi rendszer összeomlott.

A smithonian egyezmény az IMF országai számára az árfolyamok lebegési sávját ± 4,5 %-ra szélesítette ki. Az EK ezt ± 2,25 %-ra szűkítette.

Az 1973-as olajválság inflációs folyamatokat indított el és destabilizálta a fizetési mérleget, így a rögzített árfolyamok rendszere elvesztette realitását.

A válságra a kormányok eltérő gazdaságpolitikával reagáltak.

Erőteljes antiinflációs politika (NSzK, Benelux országok) és monetáris és költségvetési politikák kombinációi.

Az Európai Monetáris Rendszer (EMS)

1979 márciusában élesztették újjá. Fő cél: a monetáris stabilitás övezetének megteremtése.

Az árfolyam-szabályozás mechanizmusa központi paritásból indult ki.

A lebegési sávot ± 2,25 %-ban határozták meg a központi valuták számára.

Az EMS létrehozta az Európai Valutaegységet (European Currency Unit - ECU) 1 ECU=1,31 dollár

1993. november 1-jén az ECU-kosarat befagyasztották, addig míg az ECU átalakul az Unió egyetlen valutájává.

Az árfolyam-stabilizálás az ECU-hoz kapcsolódik.

Az ECU nemzetközi pénzfunkciói fokozatosan bővültek.

Nem törvényes fizetőeszköz, de használata terjed.

Az ECU a tagállamok központi bankjai között államközi fizetési eszköz.

A magánbankok között, a valuta- és kötvénypiacon tényleges fizetési eszköz lett (államkötvények, kincstári jegyek, nemzetközi kötvény-kibocsátások, bankkölcsönök).

Az ECU-t felhasználják az árfolyam-stabilizálással kapcsolatos tranzakciókra (intervenciós eszköz).

Az ECU betölti a sajátos tartalékeszköz funkcióit is, sőt legnagyobb népszerűségre mint értékmegőrző tett szert.

Az ECU-t a transznacionális vállalatok is kezdik használni.

Az ECU korlátozott mértékben megjelenik mint csereeszköz (forgalmi eszköz).

Az ECU kollektív mérőeszköz is a nemzeti valuták paritásainak és árfolyam-eltéréseinek kifejezésére.

Megjelennek az ECU-ban kifejezett világpiaci árak.

Az uniószintű statisztikákat ECU-ban vezetik.

Az ECU bankszámlapénz, de készpénz és érme formájában nem létezik.

Nagy-Britannia az árfolyam-stabilizáción hosszú időn keresztül kimaradt.

Vita a puha illetve kemény EMS-ről (1992-1994).

Az EMS értékelése

Hatékonyságát az elemzők többnyire pozitívan értékelik.

Az EMS reális igényeket elégített ki és fontos funkciót töltött be.

A szélsőségesen ingadozó árfolyamok megfékezésében és a valutapiacok stabilizálásában valamennyi tagország érdekelt volt.

Az EMS hozzájárult a monetáris stabilitáshoz.

1979 és 1989 között az ECU-hoz képest a francia frank 16 %-kal értéktelendett el, míg a német márka 22 %-kal, a holland forint pedig 17 %-kal felértékelődött.

Az EMS pozitívan befolyásolta az inflációs folyamatokat.

Az 1985-1990-es évek átlagában az EMS-országok átlagos évi inflációja 3,1 % volt.

Az EMS segítette a gazdasági teljesítmények konvergenciáját.

Az EMS csökkentette a protekcionista intézkedések veszélyét.

Az EMS erősítette a kooperatív gazdaságpolitikai magatartásokat.

A bírálók az EMS számos negatív következményére hívják fel a figyelmet.

a kedvezőbb inflációs teljesítményért lassúbb növekedéssel kellett fizetni.
nőtt a munkanélküliség, nagyobb volt mint a versenytársaké.
nem alakult kedvezően a tagországok külgazdasági egyensúlya.
Németországnak jelentős exporttöbblete keletkezett az EK-n belül.

Az Európai Monetáris Unió (EMU)

Maastrichti döntések az EMU-ra

Az EMU-ra vonatkozó tervet 1989 áprilisában tették közzé.

A tervet három szakaszban kívánták megvalósítani (Maastrichti csúcstalálkozó 1991. december)

Feltételek:

a nemzeti valuták teljes és visszafordíthatatlan konvertibilitása (1. szakasz)
a tőkeátutalások teljes liberalizációja, a bank és pénzpiacok teljes integrációja (1. szakasz)
az árfolyamlebegési sávok szűkítése, a valuta-paritások visszavonhatatlan rögzítése (3. szakasz)

Első szakasz (1990. július-1994. január)

Második szakasz (1994. január - 1996. december) Létrejött az Európai Monetáris Intézet (EMI) (vezetője Alexandre Lámfalussy) Az EMI-t később az Unió közös bankjának fejlesztik.

Harmadik szakasz (1997. január - 1998. december); a közös valuta (euro) előkészítése

Konvergenciakritériumok:

Az infláció nem térhet el 1,5 százalékponttal többel a három legjobb inflációs-teljesítményű tagország színvonalától.
A költségvetési deficit nem haladhatja meg a GDP 3 százalékát.
Az államadósság nem haladhatja meg a GDP 60 százalékát.
A hosszú lejáratú kamatráta nem térhet el 2 százaléknál többel a három legjobb teljesítményű országétól.
A nemzeti valutáknak stabilnak kell maradni, két éven belül nem lehet leértékelni egyetlen más tagország valutájával szemben sem.

A szigorú követelmények miatt a kevésbé fejlett tagországok támogatása érdekében pénzügyi transzferekre van szükség (regionális, környezeti és infrastrukturális programok)

Létrejön a kohéziós alap, a strukturális alapokat jelentősen bővítik.

Maastrichban nem sikerült mind a 12 tagállamnak teljes egyetértésre jutni.

Nagy-Britannia és Dánia a politikai egyesüléssel szemben kifejezte fenntartásait.

Az angolok nem írták alá sem a Szociális Chartát, sem a "federális célú unió" tervét.

Az Európai Unió Bankjának (ECB) függetlennek és kellő hatáskörűnek kell lennie.

Minél függetlenebb egy ország központi bankja, annál alacsonyabb az inflációs rátája közép- és hosszú távon (Németország, Svájc).

A Központi Bankok Európai Rendszere az ECB-ből és a nemzeti központi bankokból áll. Fő feladata az árstabilitás fenntartása.

A monetáris unió lényege, hogy egységes valuta alacsony és ellenőrizhető inflációval működjék.

A konvergencia-kritériumok a pénzügyi egyensúlyra helyezik a hangsúlyt, amivel a gazdaságpolitika hagyományos játékterét erőteljesen szűkítik.

A monetárius kritériumok a tagországokat teljesítmény-javulásra ösztönzik, mégpedig úgy hogy az a reálszférában következzék be.

Az EMU-tól várt előnyök és hátrányok

A monetárius unióhoz alapvető stratégiai és politikai megfontolások kapcsolódnak.

Az egységes valuta feltételezi a politikai integrációt. ("királyi út a politikai unióhoz")

A német márka "nyomasztóan erős", felváltása egyetlen európai valutává elengedhetetlen (Németország kontra európai államok koalíciója).

A monetárius unió számos mikro- és makrogazdasági előnnyel jár, de költségei is vannak.

Az előnyök és hátrányok megítélésében vita van.

A hatásokat vizsgálják a vállalatokra, a munkavállalókra, a háztartásokra és a pénzpiacokra

mikroökonómiai hatékonyság
makrogazdasági stabilitás
hatások megoszlása országok és régiók között.

Az árfolyam-bizonytalanság és az árfolyamkockázat kiküszöbölése leginkább a beruházások szempontjából előnyös.

A termelőbázisok megválasztásában az árfolyamváltozásokkal kapcsolatos várakozások szerepet játszottak.

Az EMU hozzájárul az árstabilitáshoz és az inflációs ráták közelítéséhez.

Az egységes valuta bevezetése csökkenti a tranzakciós és konverziós költségeket.

Az EMU-tól pozitív hatásokat várnak az üzleti körök is.

A Közösség jelentősen csökkentheti a hivatalos banki nemzetközi tartalékok összegét.

Az EMU eredményeként nő a Közösség jelenléte és befolyása a nemzetközi pénzügyi fórumokon.

Mások szerint az egységes valuta szükségességére vonatkozó érvek megkérdőjelezhetőek, a nyereségek nem kompenzálják a várható költségeket.

Szerintük a monetáris stabilitás és az árfolyam mechanizmusok fenntarthatók egységes valuta nélkül is.

Az egységes valutával kapcsolatos megtakarításokra elsősorban a kis- és középvállalatok számítanak.

Az EMU makrogazdasági szabályozó mechanizmusai

Az árfolyamváltoztatás megszűnésével a nemzeti makro-gazdaságpolitika egyik fontos, autonóm alkalmazkodási eszközét veszti el.

Az egyensúlyzavarok megszűntetése, tompítása új formákat, módszereket igényel.

Korábban a kormányok a versenyképesség romlását leértékeléssel kompenzálhatták.

Napjainkban a versenyképesség fenntartása a bérek és az árak rugalmasságának függvényévé válik.

A leértékelés egy időre az országot olcsóbbá teszi, de az inflációt felnyomja.

A stabil árfolyamok politikája és az inflációval szembeni sikeres fellépés, valamint a versenyképesség javítása között szoros korreláció tapasztalható.

Az utóbbi években a tőkeáramlások liberalizációja és globalizálódása a valutapiacokat és az árfolyamokat rendkívül sebezhetővé tette.

A monetárius unióval a versenyképesség eltérései nem szűnnek meg.

Az egységes valuta mellett a regionális különbségek növekedése jelenhet meg.

A versenyképességbeni különbségek egyes régiók hanyatlásában mutatkozhatnak meg.

Az EU-ban a regionális problémák ma is nagyobbak, mint az USA-ban.

Az EMU és a konvergenciakritériumok teljesíthetősége

Az európai gazdaság integráltsága és kölcsönös függése lényegesen magasabb mint 20 évvel korábban volt.

A szigorú kritériumokat csak néhány ország képes teljesíteni.

Vannak olyan félelmek, hogy a konvergencia a többi makrogazdasági teljesítménymutató terhére érhető csak el.

Mindez jelentheti a gazdasági növekedés fékeződését, a reáljövedelmek csökkenését vagy a munkanélküliség növekedését.

A munkanélküliség fokozódott, így nem véletlen az 1993-as Fehér Könyv kidolgozása a növekedés és foglalkoztatottság fokozására.

A konvergencia-követelmények viszonylagosak.

Paradox módon ha a vezető országok teljesítménye romlik, nő azon országok száma, amelyek megfelelnek a kritériumoknak.

Az EMU az "inflációs várakozások konvergencióját" valósítja meg.

A spekulációval szembeni fellépés az EMU egyik nagy eredménye.

Viták az Európai Unió jövőjéről

Előrelépés a további integráció felé:

új "európai állampolgári" jogok bevezetése
közösségi kompetenciák kiterjesztése fogyasztóvédelem, közegészségügy, vízumok, kutatáspolitika, bűnüldözés stb)
az Európa Parlament jogkörének kiszélesítése
közös kül- és biztonságpolitika kidolgozása.
"Felhígulás" vagy "menekülés előre" stratégiája

Közösségi gazdaságpolitikai kompetenciák jelentős növelése.

Több tagország közvéleménye ellenzi a nemzetek feletti EU-integrációt. (Nagy-Britannia, Dánia)

Megjelennek a német hegemóniával kapcsolatos félelmek.

Az EU-val szemben felerősödtek a bírálatok az amerikai szakmai és politikai körökben is. Sokan az EMU-ban és a további tervekben nagyhatalmi kihívást látnak az amerikai érdekekkel szemben.

A kiegészíthetőség (szubszidiraitás) elve azt jelenti, hogy a döntéseket a lehetséges legalacsonyabb (helyi vagy regionális) szintre kell delegálni.

Csak azokat a gazdasági funkciókat kell nemzeti szintről átvinni, amelyek hatékonyabban gyakorolhatók EU- közösségi szinten.

Az európai egyesülés folyamatát közelebb kell vinni az állampolgárokhoz.

Nemzeti kormányok kompetenciájába tartozik a belbiztonság, az igazságszolgáltatás, a várostervezés, a társadalombiztosítás, az egészségügy, a környezetvédelem, az oktatás és a kultúra.

Az utóbbi időben az EU-országokban is előretörtek a helyi és szeparatista erők és pártok.

"Többsebességes" vagy "változtatható geometriás" Európa.

A "kimaradási lehetőséget" még a föderalisták egy része is kívánatosnak tartja.

A két- vagy többsebességes monetáris uniónak viszonylag nagy a valószínűsége.

Elképzelhető olyan politikai konstelláció, amelyben a monetáris integráció tervét feladják, s az EU-t lazább államközi alapokra redukálják.

Az EU jövője elsősorban politikai szándék és elhatározás kérdése.

A '90-es évek végén más politikai erők vannak vezető tisztségben, mint akik 1991-ben a maastrichti szerződést aláírták.