BALASSI BÁLINT

Következnek Balassi Bálintnak kölem-kölemféle szerelmes éneki, kik között egynéhány isteni dicsíret és vitézsígrõl való ének is vagyon.

Ezeket penig az maga kezével írt könyvébül írtak ki szórul szóra. Vétek kevés helyen esett benne. Az sem egyébtül lött penig, hanem az Balassi írásának nehéz olvasása miatt, de afelõl meglehet. Külem-külem mindenik éneket mikor, mirõl és kirõl szerzette: megírta, az nótáját is mindenikinek följedzette. Az ki azért gyönyörkeik benne, innent igazán megtanulhatja, mint köly szeretõit szeretni és miképpen köly neki könyörgeni, ha kedvetlen és vad hozzá. De nem mindent hövít úgy a szerelem tüze talám, mint õtet.¹

Egy horvát virágének nótájára

Aenigma (1)

1. Jelentem versben mesémet,

De elrejtem értelmemet;

Kérem édes szeretõmet,

Fejtse meg nékem ezeket:

2. Minap én úton jártomban

Láték két hattyút egy tóban, (2)

Hogy volna csendes úszásban

Együtt lassú ballagásban.

3. Gyakran egymásra tekintnek,

Kirõl kitetszik szerelmek,

Egymáshoz való jó kedvek;

Hasonlók, mindketten szépek.

4. Hogy így együtt szereimessen

Õk úsznának szép csendessen,

Azonközben nagy sebessen

Egy keselõ csalárdképpen

5. Rájok menvén, az egyikét,

Körme között az szebbikét

Elkapá, foggatá² szegént,

Mint szeretõt, kedve szerént.

6. Látván társa, bánatjában

Rív keserves kiáltásban,

Széllyel ballagván az tóban,

Nem tud, medgyen³ nagy bújában,

7. Mert látja társától váltát,

Látja maga özvegy voltát,

Bújában elszánta magát,

Óhajtja már csak halálát.

¹ A Balassi-kódex bejegyzése, valószínûleg a versgyûjtemény elsõ, ismeretlen másolójától ered.

² Szaggatja, tépi

Az Lucretia éneke nótájára

Kristina nevére (3)

1. Cupido szívemben sok tüzes szikrákkal

szerelmét most újítja,

Elmémben, mint várban vigyázván virrasztó,

herdóját⁴ õ úgy mondja,

Tüntetvén elõttem szép csillagom képét,

vélem csak kívántatja.

2. Róla feledéken nem lehet víg szívem,

mert csak õtet óhajtja,

Mint esõt aszályban meghasadozott föld,

õtet ugyan kívánja,

Tüzem enyhítõje, bánatom vivõje

hogy csak õ már, azt vallja.

3. Immár õérette egyebek szerelme

nálam mind semmié lött,

Mert szeme nyilával, nagy igazságával

mint célt, engem már meglõtt,

Bévett szerelmében, kivel mintha engem

õ ugyan idvözítött.

4. Siralmas nagy bánat különben nem bánthat,

csak mikor õt nem látom,

Szép kertek tömlecnek akkoron tetszenek,

víg ének is siralom,

Viszont mikor látom, vagy szavát hallhatom,

nincsen semmi bánatom.

5. Törödelmes szívem édes leveliben

szinte igaz úgy indul,

Régi betegségbõl mint támadott ember

újul rózsa szagátul,

Vagy mint az régi rab szabadságnak örül,

elszaladván fogságbul.

6. Ínségébõl immár mert engem õ kivett

elõbbi szerelmemnek,

Bús voltát szívemnek lengedezõ szele

elverte jó kedvének,

Búszerzõ szerelem már nem árthat nékem,

mert oltalma fejemnek.

7. Nemrégen szép gyûrõt szerelmesen küldött,

ki rubinttal mind rakva,

Egy szép drága gyémánt kellõ kezéparánt

vagyon közte foglalva,

Hozzám szerelemben tökéletes szíve

is így vagyon kapcsolva.

8. Ajándékon viszont kiért hív szívemet

én is néki mutattam,

Szorítva kit néki szerelemnek tüzes

fogójában nyújtottam,

Fejemet, lelkemet, teljes életemet

ajánlottam s vallottam,

9. Melyet szerelmessen és igen jó néven

tõlem, rabjától elvett,

Édes hívségében, mint erõs szekrénben

bézárolván rekesztett,

Nagy igazságában, mint szép lágy ruhában

tûrve kebelében tett.

10. Távol vagyon immár nagy keserûségem,

gyönyörû én életem,

Mely szépek tavasszal sík mezõk virággal,

boldogsággal jókedvem

Azon módon rakva, nem gyõz örvendezni

eleget szeretõmen.

⁴ „Halt, wer da?" (Állj, ki vagy?) A várõrség kiáltásának eltorzított, magyaros formája

Az Palkó nótájára

1. Eredj, édes gyûrõm, majd jutsz asszonyodhoz,

Ki viszen tégedet csókolni szájához,

Ó, hogy nekem ahoz

Nem szabad most mennem, én vigasztalómhoz!

2. Mondd szolgálatomot õneki én szómmal,

Kérjed, emlékezzék valaha felõlem,

Ne felejtsen engem;

Lám, csak benne vagyon én gyönyörûségem!

3. Mint te burítva vagy fekete zománcban,

Így szívem is érte öltezett most gyászban,

Búskodik magában,

Hogy nem részesülhet õ nyájasságában.

4. Mint hogy te ékes vagy szép drága gyémánttal,

Így õ is mentõl szebb kedves szép szavával,

Maga tartásával

Engemet felgerjeszt rózsa orcájával.

5. Mint hogy gyémánt drágább és szebb minden kõnél,

Így õ is mentõi szebb minden szép szüzeknél,

Szerelmes mindennél⁵,

Egyéb szép személy is õ példájával él.

6. Járásban, ruhában csak õtet szemlélik,

Módjában asszonyok, lányok õtet nézik,

Formáját követik,

Beszédét, erkölcsét mindenek kedvelik.

7. Ez gyémánt mint fénlik, élete oly tiszta,

Alázatos lévén, vagyon bátorsága,

Mert bûn nem furdalja,

Fejér ruhájában, mint szép fejér páva.

8. Természetében is gyémánthoz hasonló,

Mint acéllal gyémánt hogy meg nem rontható,

Így õ sem hajlandó,

Tökéletes szívõ, igen igazmondó.

9. Tudja ez világnak minden álnokságát,

Nem hiheti senki hízelkedõ szavát,

Igen ójja magát,

Vagyon okossága, jól rendeli dolgát.

10. Ezt megmondván néki, utolszor kérd erre,

Hogy miként az gyûrõt foglalták jól eszve,

Nincsen sohul vége,

Légyen így vég nélkül énhozzám szerelme;

11. Foglaljon engemet szinte úgy magához,

Miképpen ez gyûrõt foglalták gyémánthoz,

Ne hajoljon máshoz,

Légyen igaz hozzám, mint hív szolgájához!

⁵ Mindenki õt szereti

Ugyanazon nótára

1. Bizony esmérem rajtam most erejét,

Szívemben felgyúladt szerelemnek tüzét,

Sebessen égését,

Kit tûrök naponkint egy szép víg kegyesért.

2. Annak személyének drága ékessége

Szabadságomot már magamtól elvette,

Rabságra vetette,

Kínlódom érette, vette is eszébe.

3. Látja szerelmemet, hozzá hívségemet,

Azt jelenti, hogy õ sem gyûlöl engemet,

De azért éltemet

Szüntelen kínozza bûntelen fejemet.

4. Akaratomban õ semmit megmívelni

Nem akar énnékem semmiben engedni,

Sõt lelkem rontani

Igyekezik jó voltomért megutálni.

5. Semmi azért nékem világban már éltem,

Két szememnél több sincs, ki sirasson engem,

Ó, én szegény fejem,

Magamot mint vesztém, mire juta ügyem!

6. Szívem nyughatatlan titkon õ magában,

Bú miatt gyötrõdik, fárad bánatjában,

Nagy kínvallásában

Emésztetik, mint fa tûztül sebes lángban.

7. Ím, sok példát hallván mint vesztém enmagam,

Tudván, hogy így járok, mégis elhajlottam,

Nézd, mire jutottam,

Hogy tudva magamot kínra bocsátottam.

8. Bizony nem vethetek senkire egyébre,

Csak magam eszére; de medgyek, ha erre

Vett az õ szépsége,

Hogy magamot érte ejteném az tõrbe.

9. Annak szép személye és víg tekintete

Kit nem gerjesztene gyönyörû beszéde,

Örvendetessége?

Penig érte, és nem másért vagyok ebbe.

10. Legyen az én kínom õ egészségéért,

Legyen halálom is bátor személyéért,

Ám szenvedjek azért,

Csak ne utáljon meg én hív szerelmemért.

11. Jót várnék õtõle, de õ csak gonosszal

Fizet különb-különbféle sok kínokkal,

Kegyetlen válasszal,

Kivel engem megöl gyakorlatossággal⁶.

12. Nem panaszolkodom semmit már felõle,

Azt sem érdemlettem volna bizony tõle,

Hogy nagy szerelmébe

Engemet már bévett, vagyok szeretõje.

13. Tulajdona vagyok, szabad õ énvelem,

Rabja vagyok; medgyek, ha megöl is engem,

Vagy csak gyötri lelkem:

Szabad, ihon vagyok, övé szegény fejem.

14. Hiszem, ha esméri idõvel énbennem,

Hogy nem csalárd szívvel személyét szeretem,

Talám megszán engem,

S nem lészen kegyetlen öröké ellenem.

15. Éngem noha mostan elõle elûze,

Búcsúmot úgy adá, mint számkivetésre,

De talám meg végre

Jutok õnékie valaha eszébe.

16. Azért immár nékem el kell most indulnom,

De elmémet ugyan itt kell nálad hadnom,

Rólad gondolkodom;

Légyen Isten hozzád, édes vigasztalóm!

17. Nem úgy megyek el, hogy lennék nálad nélkül,

Mert miként hogy test nem élhet lélek nélkül,

Így te szerelmedtül

Soha nem válhatom meg halálom nélkül.

18. Ne felejts el azért te is, kérlek, engem,

Ha immár elûzél, csak ne gyûlölj, lelkem,

Enyhíts meg szerelmem,

Mondd: Ez bizony igen szeret vala engem.

19. Az versszerzõ neve fel vagyon jegyezve,

Könnyhullatásiban rendelte ezt egybe.

Keserves énekbe;

Ha Istent szereted, ne tréfálj meg érte.

⁶ Gyakorta (azaz: gyakran megaláz, megkínoz)

Az Gianeta Padovana nótájára (4)

1. Nõ az én örömem most az én szép

szerelmem erre való néztében,

Bús kedvem sincsen semmi énnekem,

mert ismét bévett nagy szerelmében,

Megengedett, fogott kezet,

megbékéllett nagy kegyessen,

Halálomtól megtérített,

engem csókolván édessen.

2. Szép Venust azért már kis fiával

jótéteért, míg élek, mind áldom,

Hogy jóra hozta szerelmesemmel

vétkemért gonoszul fordult dolgom,

Kegyelmet nyert, meg bészerzett,

tudta, mert hív szolgálatom;

Hogy vétettem, nem szánszándék

oka, de tudatlanságom.

3. Mint az idvösség semmi nem egyéb

az Isten színének látásánál,

Én boldogságom is csak abban áll,

ha szerelmét látom igazsággal,

Örömre fordít, ha szólít

magához édes szavával,

Boldogít, ha hozzá szorít,

ölelve gyönge karjával.

4. Ezelõtt néki csak rabja voltam,

õtet jutalom nélkül szolgáltam,

Rabságból kivett, szolgájává tett,

szolgálatom nem esik heában,

Mert ajakát mint jó zsoldját

adja, hogy én megcsókoljam,

Szerelmével ajándékoz,

csak hogy tovább is szolgáljam. (5)

5. Sem Jason az szép aranygyapjúnak,

sem vitéz Aeneas Laviniának

Nem örült ennyit, mostan amennyit

én örültem jó akaratjának;

Mert mi lehet ennél kedvesb,

édesb én kívánságomnak,

Mint csókolni dicsõséges

színét mennyei orcának?

6. Vallyon s ki élheti én nálamnál

nagyobb kedve szerint már világát?

Vagyon-é inkább, ki hasonlítsa

én boldogságomhoz állapotját?

Szeretõ, ékes, kegyes, kedves,

mutatja hozzám hív voltát:

Nincs bánatom, gyanóságom,

mert esmérem igazságát.

7. Gond nélkül azért vígan éneklek,

örvendek csak igaz szerelemnek;

Míg élek, arra figyelmes lészek,

hogy ne legyek ellene kedvének:

Dicsértessék jótéteért,

megbocsátott én fejemnek,

Megcsókolván és ezt mondván:

Miért mondasz kegyetlennek?

Bebek Judit nevére

Az Magam gondolván nótájára

1. Beteges lelkem ismét énnékem

most új szerelemtõl,

Mely betegségem támadott nekem

az tekintetébõl,

Kinek személye, maga tartása

engemet majd megöl.

2. Ennek termete igyenes, magas,

mint szép liliomszál,

Két szép társa közt, mint Venus asszony

tetszik, hogy veszteg áll,

Tettetes⁷ köztök, mint világos nap,

ha sûrõ köd leszáll.

3. Bátran két szemét mikor kegyessen

énreám fordítja,

Ottan szívemnek õ nagy szerelmét

magához felgyújtja,

Mert csak két szeme az én szívemnek

felgyújtó fáklyája.

4. Erkölcse szelíd és szemérmetes,

emberséggel elegy,

Édes ajaka piros, szinte oly,

mint jól meg nem ért meggy,

Ékes beszédû, jeles tréfájú

szavában õ mind egy.

5. Ki-ki õvéle táncát eljárni

oly igen kívánja,

Mert, mint für⁸ után ha magasságból

magát sólyom rúgja,

Oly nagy sebessen táncát õ járja,

nem mozdul dereka.

6. Ily szép s jó lévén, ez kegyest hát én

miért ne szeressem?

Szeretem bizony, csak viszont õ is

engemet szeressen,

Szolgálatomért szemei elõl

engem el ne vessen.

7. Víg lészen kedvem, ha õ magához

engemet kötelez,

Ha néha-néha gyötreni fog is,

tudom, megkegyelmez,

Mert hív szerelmem nála énnékem

nagy jó kedvet szerez.

8. De az én dolgom mint lenne vallyon

hogyha nem kelletnék ?

Megójjon engem attól az Isten,

mert én úgy nem élnék!

Most ha így volnék, s az is törtínnék,

osztán hová lennék?

9. Judit nevére méltán nevezték

õtet keresztségben,

Mert hasonlónak Judit asszonyhoz

látom mindenekben,

Gerjedek ehez, mint Holofernes,

én is szerelemben.

10. Távozván attól, aki szerelme

gerjesztett engemet,

Utána való nagy bánatimba

éneklém ezeket,

Ajánlván neki szolgálatommal

együtt szerelmemet.

Morgai Kata nevére (7)

Az Fejemet nincsen már nótájára

1. Mondják jövendölök bizonnyal énnékem,

Hogy születésemben Venus megkért éngem

Arra, hogy csak magának szolgáltasson vélem.

2. Olyha, mintha hinném enmagam is ez szót,

Mert Játom, hogy Venus kíván nékem sok jót,

Szerelmimben mert gyakran hoz énnekem hasznot.

3. Reám eleitõl fogva gondot viselt,

Mint fogadott fiát, erkölcsemben kedvelt,

Látván természetemet, jól magához nevelt.

4. Gyakran szerelmimben most is szerencsésít,

Én jó szerencsémre utat nyitván nódít

Arra, mert szolgálatom esik kedve szerint.

5. Azminthogy mostan is megajándékoza,

Rabul egy szép szüzet én kezemben ada,

Mondván: Szolgálatodnak ez is egy jutalma.

6. Ily szép mint ez, akkor sem volt õ maga is,

Hogy neki ítélte aranyalmát Paris;

De ilyen kívánt lenni, ha istenasszony is.

7. Kívánván szépségét irigykedik rea,

Hogy nálánál szebbnek ítéljem, azt bánja;

Ha meg nem õrzöm, tõlem elveszti, azt mondja.

8. Adta szép rabomnak, mert olyan szép színe,

Mint rubint gyémánttal miként illik egybe,

Vagy fejér liliommal ha rózsát fogsz eszve.

9. Több szép szüzek között lévén oly tettetes,

Mint csillagok között telihold mely fényes;

Mint mennyei seregnek, éneklése édes.

10. Az csak vétek benne, hogy ilyen tudatlan;

De medgyek, ha látom, mely igen ártatlan?

Mód nélkül tekint reám, tréfál minduntalan.

11. Mit mondjak felõle többet, én nem tudom,

Mert minden szépségnek jelit rajta látom:

Légyen fottig jó hozzám, én csak azt kívánom.

Egy német villanella nótájára Ich hab vermeint etc. (8)

1. Reménségem nincs már nékem

ez földen éltemben senki szerelméhez,

Mert szerelmem, ki volt nékem,

az elfut elõlem, semmiben sem kedvez,

Medgyek én immár, ha keserves kár

engemet ez világból kivégez?

2. Menvén hozzá, vigad vala

siettetõ szívem buzgó szerelmében,

Fáradtságát, minden gondját

reménlvén letenni szerelme ölében,

Nem félvén attól, hogy élnék távol

szeretõmtõl keserves helyemben;

3. De elútált, mert mást talált,

éntõlem már elvált, hagyván szernyõ halált,

Ád sok mérget az jó helyett,

lelkem csak heában õ utána kiált,

Mert nem hallgatja, de sõt utálja,

magához mert új szerelmet foglalt.

4. Siralmával mint hogy megcsal

az krokodilusgyík (9) úton járó embert,

Így engemet elhitetett,

hitetvén már vesztett, mint ártatlan lelket;

Prédája vagyok, mert már megfogott,

valamint akarja, úgy gyötörhet.

5. Ki nem hinné vagy gyûlölné

az õ mézzel folyó szerelmes beszédét,

Esküvését, látván könyvét

és alázatossan formált szép személyét?

Bizony megcsalná, akárki volna,

aki nem tudná ravasz elméjét.

6. De ha szinte nem beszélne

vallyon s ki keresne egyebet helyében?

Ha olyan õ, mint sík mezõ

az jó kikeletnek áldott idejében;

Ifjú, szép, ékes, mindennél kedves,

nincs vétek személye termésében.

7. Ó, egyetlen egy szerelmem,

miért vetettél el szemed elõl engem?

Hogy verhetett benned fészket

szinte ilyen igen az harag ellenem?

Ámbár mást szeress, csak el ne veszess

engem, ki neked adtam már lelkem.

8. Te jó Isten, ki e tõrbe

engem csudaképpen már régen ejtettél,

Ezt engedjed, hogy szánjon meg,

vélem kit ily igen te megszerettettél,

Vagy vígy ki hozzád, ha jó szót sem ád,

ugyanis már lelkem sem hal, sem él.

Az Palkó nótájára

Kit az szeretõjével való haragjában szerzett

1. Ó, te csalárd világ, nyughatatlan elme,

Forgandó szerelem, változó szerencse,

Mire most szívembe

Új gyötrelmet hozál eszem vesztésére?

2. Engem most kétfelõl hiteget két dolog,

Szerelem, bosszúság most bennem fegyvert fog,

Egymás ellen forog,

Kitõl szívem, mint nád, ide-s-tova inog.

3. Miképpen hogy Bessus az két fiataltól, (10)

Kétfelé vonódom én ez két dologtól,

Gyötretem azoktól,

Hajtatom, mint felhõ égiháborútól.

4. Mint eltévedt ember két járt útra jutván

Nem tud melyikének indulni csapásán,

Megáll, gondolkodván,

Így én is nem tudok indulnom mely után.

5 Mert miképpen laptát mikor ketten jáddzák,

Tudod, hogy egymásra ütik és hajítják,

Így szívemet húzzák

Szerelem s bosszúság ide-s-tova vonsszák.

6. Indít mind az kettõ bizonyos okokkal,

Hol ide, hol tova hajtnak szép szavakkal,

Csalogatásokkal,

Jól elõmben hánnak mindent okossággal.

7. De még egyfelé is nem adtam magamot,

Noha az bosszúság igen megindított,

De még el nem hajtott,

Régi szerelmemtõl el sem szakaszhatott.

8. Elmém csak téveleg széllyel kétségében,

Mint vasmacska nélkül gálya az tengerben,

Kormányeltörésben,

Nincsen reménsége senki szerelmében.

9. Ó, én idvözítõ kegyelmes Istenem!

Légy ez dolgaimban én kegyes vezérem,

Vezess ki már engem,

Szégyentõl, Pokoltól hogy megmenekedjem!

10. Az mi neked tetszik, bár azt cselekedjed.

Csak hogy kárhozattól lelkemet õrizzed,

Testemet ám verjed,

Bár az mint akarod, csak ne szégyenítsed!

11. Minap võm eszemben szeretõmnek dolgát,

Hozzám szerelmében állhatatlan voltát,

Ravasz álnokságát,

Azért így jelentém szívem titkos kínját.

Kiben az szeretõje háladatlansága és keménsége felõl panaszolkodik

Egy Siciliana nótára

1. Valaki azt hiszi, hogy nyerjen

menyeken és szüzeken

Szerelmével avagy hívséggel,

az házat rak sík jegen,

Vagy penig heában hord vizet

rostás edénében,

Avagy hogy verõfént akar

fogni bolondul kezében.

2. Nem használ minékünk szerelmünk

nálok, sem könyörgésünk,

Nem esnek rajtunk, bár kínt valljunk,

sõt nevetkeznek vélünk;

Mely kedves sáskának az harmat,

úgy nékik is könyvünk,

Sok búnkkal, fáradságunkkal

tõlök mi csak kínt érdemlünk.

3. Az felgyúladt tûz sem gerjedhet

fûlt kemencében inkább,

Mint én elfáradott, bús szívem,

ki már nem élhet tovább

Szerelem miatt, mert oly bágyadt,

nem lehet nyavalyásb,

Mert már, ni, annyira jutott,

hogy ugyan nem szállhat alább.

4. Mint hogy tiszta vízzel buzog fel

forrás tiszta kútfõben,

Olyan tisztasággal forrdogál

szívem nagy szerelmében,

Szolgálja örömest, jóllehet

csak gyötri szüntelen,

Jó kedvvel tûr, szenved, enged,

csak juthatna jó kedvében.

5. Szerelmemnek de míg mindeddig

csak az sem volt jutalma,

Hogy valaha nékem kegyessen

vagy egy szót is szólt volna,

De sõt még ingyen szép személyét

csak látnom sem hadta,

Csak azért, hogy szerelméért

szívemet több kínnal bántsa.

6. Mint párduc prédának, kínomnak

is kegyetlen örvendez,

Háladatlanképpen bûnemben

gonoszt fizet s bút szerez,

Mosolyog kínomon, mint nagy jón,

hogy lelkem epedez,

Szerelmében, mint szélvészben,

látván, hogy szinte úgy evez.

7. Medgyek? már nem tudom, ha látom,

hogy én el nem hagyhatom,

Noha kínját vallom, de válnom

tõle nem kívánhatom,

Szeretnem penig azt, ki fáraszt

sok búval, mi hasznom?

Hát medgyek? ellene vétsek?

Ó, azt sem lehet, mert szánom.

8. Éljen, inkább éljen, víg légyen,

valamit mivel vélem,

Hogy lelkem érte jár, lássa már,

légyen kegyelmes nekem,

Esmérje valaha, hogy soha

egyebet szerelmem

Nálánál, kin életem áll,

nem követhet, mert õ lelkem.

9. Szerelmére, mint egy szent helyre,

elmémet, ím, fordítom,

Mint egy áldozatot, magamot

abban esmét felgyújtom,

Csak hogy keservemben, már kiben

régen fekszem, szánjon;

Megszánván, térjen meg hozzám,

s engemet megboldogítson!

Borivóknak való

Az Fejemet nincsen már nótájára

In laudem verni temporis⁹

1. Áldott szép Pünkösdnek gyönyörû ideje,

Mindent egészséggel látogató ege,

Hosszú úton járókot könnyebbítõ szele!

2. Te nyitod rózsákot meg illatozásra,

Néma fülemile torkát kiáltásra,

Fákot is te öltöztetsz sokszínû ruhákba.

3. Néked virágoznak bokrok, szép violák,

Folyó vizek, kutak csak néked tisztulnak,

Az jó hamar lovak is csak benned vigadnak.

4. Mert fáradság után füremedt tagokat

Szép harmatos fûvel hizlalod azokat,

Új erõvel építvén ûzéshez inokat.

5. Sõt még az végbeli jó vitéz katonák,

Az szép szagú mezõt kik széllyel béjárják,

Most azok is vigadnak, s az idõt múlatják.

6. Ki szép füvön lévén bánik jó lovával,

Ki vígan lakozik vitéz barátjával,

Ki penig véres fegyvert tisztíttat csiszárral.

7. Újul még az föld is mindenütt tetõled,

Tisztul homályából az ég is tevéled,

Minden teremtett állat megindul tebenned.

8. Ily jó idõt érvéin Isten kegyelmébõl,

Dicsérjük szent nevét fejenkint jó szívbõl,

Igyunk, lakjunk egymással vígan, szeretetbõl!

⁹ A tavaszelõ dicsérete

[Tizenkettõdik]

Ejusdem generis¹⁰

Az nótája Lucretia énekének

1. Széllyel tündökleni nem ládd-é ez földet

gyönyörû virágokkal?

Mezõk illatoznak jószagú rózsákkal,

sokszínû violákkal,

Berkek, hegyek, völgyek mindenütt zöngenek

sokféle madárszókkal.

2. Új rózsakoszorúkban kegyesek, szüzek

ifiakkal táncolnak,

Jószavú gyermekek vigan énekelnek,

mindenek vígan laknak,

Mind menny, föld és vizek, ládd-é, úgy tetszenek,

mintha megújulnának.

3. Sõt még Cupido is mostan feltörlötte

homlokán szõke haját,¹¹

Gyönge szárnyacskáján té-tova, mint angyal

röpül, víg kedvet mutat,

Szerelmes táncokban kinek-kinek adván

kezére szép mátkáját.

4. Azért ne bánkódjál, én jó vitéz társom,

ürülj minden gondoktól,

Eléggé hordoztuk heában az sok bût,

légyen már tõlünk távol,

Mostan igyunk, lakjunk, vigadjunk, táncoljunk,

távozzunk bánatunktól!

5. Nemde valakiért aggasztaljuk volt mi

inkább ifjú éltünket,

Kibõl azt sem tudjuk, hol és mely órában

kiszólítnak bennünket?

Kivel mit gondoljunk? Ha Isten jó urunk,

õ mindennel jól tehet.

6. Aggasztaló bánat, búszerzõ szerelem

távol légyen mitõlünk,

Jó borokkal töltött aranyas pohárok

járjanak miközöttünk,

Mert ez napot Isten örvendetességre

serkengeti fel nékünk!

7. Marullus poéta azt deákul írta,

ím, én penig magyarul,

Jó lovam mellett való füven létemben

fordítám meg deákbul,

Mikor vígan laknám vitéz szolgáimmal,

távozván bánatimtul.

^10.Azonos témájú

^11.Kisimította homlokából haját

Kit egy szép leány nevével szerzett (11)

A nótája az Régi siralmas

1. Siralmas nékem idegen földen

már megnyomorodnom,

Szívem meghervadt nagy bánat miatt,

nincs már hova fognom.

2. Laktam földemrõl, szép szerelmemrõl

mikor gondolkodom,

Jutván eszemben, ott én mint éltem,

könyveimet hullatom.

3. Mint az szarvasfi anyja után rí,

ha tõle eltévedt,

Szívem úgy hal, vész, halálra már kész,

hogy oda nem mehet.

4. Már ha nem látom, bár csak hallanom

adná Isten õtet,

Ki vélem együtt sok szerelmet tûrt,

vennék mégis kedvet;

5. De igen ritkán és bizontalan

hírt felõle hallok,

Akkor sem mérem õtet kérdeznem,

mint rab, csak hallgatok:

6. Ki miatt kedvem szinte oly nékem,

mint nap az esõben,

Vagy mint az zöld ág, ki hamar elagg

téli rút idõben.

7. Vagyok már szinte özvegy gerlice, (12)

szomorú én éltem,

Nem kell aranylánc, sem penig víg tánc,

nincs semmihez kedvem.

8. Felejtett árva itt, mint pusztába,

csak remete módra

Tengek, nem élek, lenni sem lélek¹²,

mert jutottam búra.

9. Ti mezõk, hegyek, berkek, szép völgyek,

kiben gyakran jártam,

Szép szelíd vadat, hangos madarat

ott hallottam, láttam,

10. Isten hozzátok, s adja, rajtatok

az avagy örvendjen,

Az ki engemet akkor szeretett,

mostan se feledjen!

¹² Nem létezem

[Tizennegyedik] Decimus quartus

A nótája a Lucretia nótája

Borbála nevére (13)

1. Csak búbánat immár hagyatott énnekem,

kiben elfogy életem,

Mert jó reménségem kiben vala nekem,

az most elhagyott engem,

Kiért mindenkoron nyughatatlanságban,

fohászkodásban lelkem.

2. Ha néha hogy értek egyéb embereket

szeretõjükrõl szólni,

Akkor én bús lelkem rólad emlékezvén

nem tud szegén mit tenni,

Mert az gondolkodó, búskodó szerelem

szívemet csak emészti.

3. Azért én szerelmem és gyönyörûségem,

mért hagytál el engemet ?

Ó, te fényes napom, mire nem terjeszted

énfelém is fényedet,

Hogy vigasztaltatnám én nagy bánatimban,

látván szép személyedet?

4. Kívánságim nékem látni személyedet

naponként öregbülnek,

Kik hogy ez ideig bé nem telhettenek,

szemeim könyveztenek,

Mert ki oka voltál elõbb örömemnek,

most vagy csak keservemnek.

5. Bánat miatt lészek én nagy gyötrelemben,

ha rajtam nem könyörölsz,

Betegségemben is, kinek vagy orvosság,

ha nem gyógyítasz, megölsz,

Hû szerelmemet is ha te megtekinted,

bûn, ha hozzám nem térölsz!

6. Oly igen nagy csudám nékem ezen vagyon,

hogy mely kemény te szíved,

Te gyenge színedhez nem hasonló, higgyed,

te acél természeted,

Mert lám, nem érdemlém az te ittlétedben,

hogy szemedet rám vessed.

7. Rajtam szabad vagy te, én édes szerelmem,

valamit mívelendesz,

Mert azt így jól látod, hogy vagyok te rabod,

ha szinte megölendesz,

Azért ámbár gyötörj, szívem, mégis engem,

hogyha abban örvendesz.

8. Bírsz ugyanis engem szinte úgy mindenben,

amiképpen akarod,

Az én víg szívemet te megszomorítod,

ismét megvigasztalod,

Szomorú lelkemet, mint egy fiatal fát

mint bölcs kertész, úgy hajtod.

9. Az fiatal fához vagyok már hasonló,

ki még nyers és zöldellik,

Ki az tûzben lévén egyfelõl nedvesül,

s másfelõl égettetik,

Így egyfelõl szívem tõled kínoztatik,

s ismét vigasztaltatik.

10. Lám, az Aetna-hegyet mondják tengeren túl,

hogy korosként égten ég,

Kit soha nem olthat meg sem esõ, sem hó,

sem másféle nedvesség,

Kinek égésében sem volt, sem lészen is

ez világon soha vég.

11. Az én szívemnek is, ki nagy szerelmében

hozzád régen felgyúladt,

Tüzet meg nem oltja sem bú, sem nyavalya,

sem egyébféle bánat,

Szerelmemért szinte ha megölsz is engem,

de ugyan el nem hadhat.

12. Én szerelmemnek mert akkor lészen vége,

mikor a folyóvizek

Visszafolyók lésznek, s mindenfelé hegyek

árkokká lönni kezdnek,

Kik, hogy meglégyenek, magad is jól tudod

azt, hogy lehetetlenek.

13. Rólam azért vedd el szomorú néztedet

és mutasd víg kedvedet,

Te két szép szemeddel, mellyel gyakran megölsz,

élessz viszont engemet,

Tudod, úgy szeretlek, tégedet kedvellek,

mint tulajdon lelkemet.

14. Tovább beszédimet immár én nem nyújtom,

mert netalám megbántlak

Hosszú beszédimmel, mint szinte magamat,

nem örömest untatlak,

Csak ezen könyörgök, hogy engem mindenkor

tarts tulajdon rabodnak.

15. Gyönyörûségem mert minden reménségem

nekem csak benned vagyon;

Mi oka, nem tudom, hogy mind éjjel-nappal

szívem téged gondoljon,

Tégedet óhajtson, tefelõled szóljon,

és csak tégedet várjon.

16. Tégedet ajánllak kegyes Istenemnek

kezében, kegyelmében,

Én magamat penig az te jó kedvedben

és édes szerelmedben;

Ki írta, tudhatod, hiszem mert látszanak

könyveim ez levélben.

Az lengyel ének: Bys ty wiedziala nótájára

1. Hallám egy ifjúnak minap éneklését,

Egyedül lévén egy kertben törõdését,

Hol hallgatja vala méheknek zengését.

2. Gyötrõdik magában, mert forog eszébe

Szép szerelmesének gyönyörû beszéde,

Azért énekének így lészen kezdete:

3. Nagy méltán bizony sokszor panaszolkodom,

Szerelem hamis voltán ha gondolkodom,

Hogy azt szeretteti velem, ki gyilkosom.

4. Nincs semmi hálája jó szolgálatomnak,

Szerelmemért csak jó szót is ritkán adnak,

Így sem élnem s halnom énnekem nem hadnak,

5 Ó, kegyetlen, miért vagy gonosszal annak,

Ki téged mindenkor tart boldogságának?

Csak engem tartasz-é gonosz akaródnak?

6 Ezt mondván azonban fordula méhekhez,

Hallván zengéseket monda: Ez mit jegyez?

Azért nékik szólván lõn beszéde emez:

7. Õ szól: De ti, mézet gyõtõ bolond méhek,

Rózsán, violákon itt mit szedegettek?

Ha mézet kerestek, azt nem itt lölitek,

8. Hanem az én szerelmesem édes száján

S megért cseresnéhez hasonló ajakán,

Ott mézet találtok eleget mindnyájan.

9. De meglássátok, hogy az méz-elszedésben

Fuláktok ne ejtse õtet szerelemben,

Mert higgyétek, viszont lésztek büntetésben.

10. Mert mint szájatoknak hogy vagyon fulákja,

Így õ szemének is vagyon nagy hatalma,

Megsért szerelmével, mihelyen akarja.

11. Õ tekintetében villámlik szerelem,

Kivel néha megöl, néha éleszt engem,

Örömre, bánatra csak õ én vezérem.

12. Mondok: Ha ki õtet köztetek megsérti,

Szerelem nagy kínját viszont az megérzi,

Mert bosszúját azzal szokta megállani;

13. Szinte így gyötrõdtek, mint szinte enmagam,

Ha nem fogadjátok nekem igaz szovam,

Azért ám lássátok, én igazat mondtam.

A méhekhez. A lengyel nótajelzés: Ha te tudnád

Az Vir Monachus in mense Maio nótájára¹⁴

Insomnium extra[hit]¹⁵

1. Kikeletkor, jó Pünkösd havában

Mikor volnék nyughatatlanságban,

Szerelem kínjában,

2. Sokszor vigyázva én megvirradtam,

Magamban nagy sokat gondolkodtam

Hogy ne bánkódhassam?

3. Azért mikor egy éjjel mind addig,

Veszekedtem volna virradtaig,

Szép piros hajnalig,

4. Akarván szívemet enyhíteni,

Igen reggel menék ki mulatni,

Tetszém megújulni.

5. Kimentemben egy csergõ patakra

Találék oly hívesre, tisztára,

Mint fényes kristálra;

6. Partja bûves sok gyöngyvirágokkal,

Ékes sok jószagú violákkal,

Két rózsabokorral,

7. Mellette egy kiterjedt ciprusfa,

Kinek szép zöld bojtos ágaiba

Fülemile szóla.

8. Ott az fa árnékába leülék,

Fülemile hogy ott hangoskodnék,

Szívem gyönyörködék.

9. Sok vigyázás és fáradság után

Törtínék, hogy én ott elalunnám,

Álmomban azt látám:

10. Hát az ki ez világon szerelmesb

Nékem annál senki sincsen kedvesb,

Életemnél édesb,

11. Elõttem mintha megállapodott,

Nagy kegyesen reám mosolyodott,

Ily igéket szólott:

12. Tudod, úgymond, nem vett szívem erre,

Véled együtt éljek szerelembe,

Mert voltam kétségbe;

13. Így látom hozzám szerelmedet,

Es érettem untatod az Istent,

Ez gerjeszt engemet.

14. Azért néked adott már engemet,

Jövendõben gonosztól fejemet

Ódd, kérlek, híremet.

15. Látod, hogy én sem sok csácsogással

Nem gondoltam rágalmazó szókkal,

Vagyok hozzád jóval.

16. Azért kérlek, a te szerelmedért

És énnekem béadott kezedért,¹⁶

Mi együtt éltünkért,

17. Hogy amiket nékem te fogadtál,

Beteljesíts és meg ne változzál,

Szerelmedben megállj!

18. Irgalmasságnak ura, Istene,

Ki így is szoktál jelentenie

Mi könyörgésünkre,

19. Teljesíts bé ígéreted rajtam,

Adjad bizonyában, hogy hallhassam,

Mit álmomban láttam!

¹⁴ A szerzetes május havában

¹⁵ Álmát meséli el

¹⁶Tett fogadalmadért

Tizenhetedik
Az Bánja az Úristen nótájára

Kiben annak adja okát,

hogy él, noha a lélek

a szerelmeséhez elszökött tõle

1. Csókolván ez minap az én szép szeretõmet,

Szerelmes szájában felejtém én lelkemet,

Lelkem nélkül lévén, keresni elküldém,

lelkem után szívemet.

2. Ki sok járás után lelkemet megtalálá,

Mert szerelmesemnek ajaki között látá;

Látván lakóhelyét, hogy kíváná éltét,

telkemnél ott marada.

3. Vagyok immár azért mind lelkem, szívem nélkül,

Ki mindkettõ nékem szép szeretõm száján ül,

Holt-eleven vagyok, mint kór, csak tántorgok,

majd elválom éltemtül.

4. De ha kérded, hogy hogy élhetek lélek nélkül,

Ha lélekkel együtt mégyen élet emberbül?

Ne csudáljad szómot, érts meg csak dolgomat,

okát adom ezentúl:

5. Ugyanakkor, mikor lelkem tõlem elszökék,

Szeretõm telkében magamnál megmaraszték,

Ki nagy szerelmemben mégis éltet engem,

hogy szinte ki ne múlnék.

6. De ez is, ez engem éltetõ, édes lélek,

Látván, szerelmemben hogy mely igen gerjedek,

Mint meggyúladt helybõl, kifutna testembõl,

hogy ilyen igen égek.

7. El is mégyen penig, ha az én szerelmesem

Édes szerelmével meg nem enyhíti tüzem;

Nosza táplálója, életem tartója,

hosszabbítsad életem!

8. Lelkem nyugszik rajtad, meghidd, nagy szerelmében,

Bízik jóvoltodban, nincsen hozzád kétségben,

Csendes elméjében, gerjed örömében,

rólad elmélkedtében.

9. Árnéknak tetszik már ez világnak szépsége,

Nálam tekívöled álom gyönyörûsége,

Lelkem könnyebbsége te vagy reménsége,

választott édessége.

Azon nótára

Kiben örül, hogy megszabadult az szerelemtõl

1. Szabadsága vagyon már én szegény fejemnek,

Szerelemtõl nincsen bántása én lelkemnek,

Vagyok békességes, én elmém már csendes,

nincs gyötrelme lelkemnek.

2. Megszabadult rabhoz hasonló állapotom,

Mint szinte annak, nékem sem volt szabadságom;

És nagy szerelmemben, mint gonosz tömlecben,

éjjel-nappal volt gondom.

3. Szabadon örülök minden múlatságoknak,

Búsultát sem gyakran látják vidám orcámnak,

Azért, mert köteles nem vagyok szerelmes

senki ékes voltának.

4. Örülök, röpülök, nemkülönben, mint karul,

Kinek sárga lába lábszíjakbul szabadul,

Nem kesereg lelkem, mert megmenekedtem

szerelem békójábul.

5. Kell immár énnékem csak jó ló, hamar agár,

Ifjak társasága, éles szablya, jó madár,

Vitézek közt ülvén kedvem ellen sincsen

jó borral teli pohár.

6. Kegyesek, szép szüzek, reám bár úgy nézzenek,

Valamint akarják, azzal mind egyet érnek;

Mert sem szerelmekkel, sem gonosz kedvekkel

többé vízre nem visznek.

7. Vehetnek ifiak, vének példát énrólam,

Én nagy szerelmemben mennyi nyavalyát láttam;

Néha mint örültem, néha kesergettem,

mint nyughatatlankodtam.

8. Ójja, en a tanács, szerelemtõl meg magát

Minden, ki kívánja életének nyugalmát,

Mert ki azt követi, higgyed, kínját érzi,

veszi gonosz jutalmát.

9. Szerzém ez nyolc verset víg és szabad elmével,

Gyûlésben indulván jó ruhás legényekkel,¹⁷

Hozzám hasonlókkal, vitéz ifiakkal,

nem kehegõ vénekkel.

¹⁷ Táncos összejövetelre, vigalomba indul

Tizenkilencedik

Azon nótára

Titkos szerelmérõl szerzette

1. Vajha én tüzemnek nagy tûrhetetlen volta,

Ki titkon énbennem életemet fogyatja,

Olyan természetõ volna, mint egyéb tûz,

dolgom mind helyin volna.

2. Mert egyéb tûz nemcsak önnen magát emészti,

Hanem mindent, amit szene gyújt, elégeti,

Amit lángja elér, szinte úgy, mint magát,

úgyan hamuvá teszi.

3. De nagy szerelemtõl én meggyúladott tüzem

Csak egyedül nékem megemészti életem,

Szeretõmet penig, kihez égek fottig,

csak fel sem gyújtja nékem.

4. Régtõl fogva égvén, lassan-lassan elfogyok,

Szinte, mint magátul gyúladott fa, oly vagyok,

Titkos szerelemtõl, mint tûz hévségétõl

fa, én is úgy száradok.

5. Miképpen hogy az oly tûznek nincs semmi langja,

Ki magátul gyúlt fát az erdõben fogyatja,

Én szerelmemnek is, noha nincsen híre,

de életemet rontja.

6. De ámbár romlanék, csak egyedöl ne élnék,

Ki úgy lehetne meg, ha én attól szót vennék,

Az ki én szívemnek királné asszonya,

ha annál kedvesb volnék.

7. Mint én, hogy így égjen, énmagam sem kívánom,

Kínját nem akarom, mert õtet igen szánom;

És csak úgy szeressen, hogy el ne felejtsen,

meg is enyheszik kínom.

8. Hiszem, hogy nem lenne hozzám oly háladatlan,

Szerelmem jutalma tõle nem lenne tiltván,

Csak megismerhetne, sok kínom helyébe

jóval lenne énhozzám.

Az Toldi Miklós éneke nótájára (14)

Somnium proponit¹⁸

1. Már csak éjjel hadna énnékem nyugodnom,

Ha nappal miatta nyughatatlankodom,

De lám, éjjel-nappal érte csak kínlódom,

Gyakran költ álmomból róla való nagy gondom.

2. Ez éjtszakai sok vigyázásim után,

Virradta felé szenderedve aluván,

Szeretõm személyét én álmomban látám,

Megrettenék látván, hogy haragudnék reám.

3. Tetszék, mintha volna kézíja kezében,

Kinek mérges nyila vetve idegében,

Arányoz azzal engem ölni éltemben,

Ezt látván, mintha így szólanék ijedtemben:

4. Ne siess engemet megölni, Asszonyom!

Ezt érdemlette-é tõled szolgálatom,

Hogy miattad essék most szernyõ halálom?

Kegyetlen, mit mívelsz? Te léssz-é az gyilkosom?

5. Hát az ilyen szómra õ mind ezt feleli:

Elköltél, mond, arról, könyörgésed semmi.

Meghalsz, meghalsz, úgymond, meg nem menthet senki,

Világból, akarom, hogy kezem miatt múlj ki.

6. Ez szavára viszont mintha ezt mondanám:

No, ámbár legyen úgy, ez ám én jutalmam,

Kiért néked fottig én híven szolgáltam,

Vedd el bár éltemet, ugyanis csak kínlódtam!

²¹Álmát beszéli el

Huszonegyedik

Az Lucretia éneke nótájára

1. Nõ az én gyötrelmem az én szerelmemrõl

való gondolkodtomban,

Reméntelen vagyok, immár csak kívánok

jutni hamar halálban,

Hogy halálom által vég szakadhasson már

ennyi sok nyavalyámban.

2. Engem már szép Venus õ édes fiával,

Cupidóval sirasson,

Nyavalyás voltomban, mint régi szolgáját,

keservessen megszánjon,

Ha eszében jutok, fohászkodásokkal

engemet õ ohajtson.

3. Mert az én tulajdon szívem fejedelme

hozzám mostan kegyetlen,

Engemet elvetett õ szemei elõl,

forog életem ellen.

Szándéka néki az, mennél tovább lehet,

engemet kesergessen.

4. De te, elmémnek azelõtt szerelmes

s kegyes tömlöctartója,

Mit engedhetnél meg, ha ellened való

vétkem nékem nem volna?

Vedd el haragodat immáron énrólam,

légy életem oltalma!

5. Procrisnak elfuttán, nagy szernyõ halálán

miként ura kesergett, (15)

Vagy ismeni ifjú mely bánatban akkor

mátkájáért lehetett, (16)

Hogy az hajósoktól tengerbe mátkája

kegyetlenül vettetett:

6. Ezeknek szívéhez az én szívem is már

keservében hasonló,

Örök siralomban foglalta õ magát,

mindenkor csak búskodó,

Mert az én szerelmem, látom, teljességgel

hogy engemet utáló.

7. Ó, megrepedezett kõsziklák közt legelt,

kietlenben született,

Tigris nemen termett, párductejjel nevelt,

mire nem szánsz engemet?

Elveszthedd-é azt, ki tégedet mindholtig

híven, igazán szeret?

8. Elszántam magamban: mint nyomorodott rab,

hajamot megeresztem,¹⁹

Gyászruhában járván mindennek elõtte

megalázom életem,

Titkos helyemen is mind lelkem fottáig

szerelmed keseregjem.

9. No, megohajtasz²⁰ még nagy fohászkodással,

ezt bizonnyal elhittem,

Hallván gyászruhámot, keserves voltamot,

így szóiasz még felõlem:

Elûzém, mond, tõlem, vallyon hol keressem

õtet már, én Istenem?

10. Bocsánatot várok tõled mindezekért,

ó, én reménlett kincsem,

Ha jóval már nem vagy, csak azon könyörgök,

gonosszal se légy nékem,

Míveld ezt magadért s az jó szerencsédért,

mint raboddal, énvélem.

¹⁹ A gyász jele (Ezekiel könyve 24, 17 és 22)

²⁰Megszánsz

²¹ Egy ékszerrel együtt

Huszonkettõdik

Az Bys ty wiedziala nótájára

Kit egy násfa felett²¹ küldött volt a szeretõjének, kire pellikán madár volt

1. Íme, az pellikán az õ fiaiért,

Mint szaggatja szívét azoknak éltekért,

Csak hogy élhessenek, szívébõl ont õ vért. (17)

2. Tekinthetsze mellyét, nézd, mely igen veres,

Fiaihoz szíve mégis mely szerelmes,

Hogy meghalni értek kész és nem félelmes.

3. Ez oktalan állat ha ezt cselekeszi,

Én hát szeretõmért szánjak-é szenvedni,

Ki szerelmemet szerelmével fizeti?

4. Megvagyon jutalma én szolgálatomnak,

Nem mint az pellikán szörnyû halálának,

Ki életét kárban adja fiainak.

5. Azért, életemnek kinyílt szép virága,

Legyen már csak néked egyedül ajánlva

Az hív szolgálatomnak teljes mivolta.

6. Viseld egészséggel ez kis ajándékot,

Ne nézd ez kis dolgot, de nézd te szolgádot,

Ki te szerelmedért mindent hátrahagyott.

Huszonharmadik

Ének olasz nótára

1. Keserítette sok bû és bánat az én szívemet,

Kiben régoltától fogva viselem életemet,

Nem tudok már mit tenni, hová fogjam fejemet,

Mert sok nyavalya után új kín gyötör most engemet,

2. Reám mert hertelenséggel most az szerelem jüve,

Egy igen szép virág magának engem köteleze;

Egyetlenegy szépségem, mindéltig így kínzasz-e?

Az te hív szolgádot/.../ megölni nem szánod-e?

3. Vége bár keserves éltemnek légyen, ha akarod,

Ha szerelmemet kínnal fizetni jobbnak gondolod,

Ám teljék néked kedved, csak hogy te jobb karod

Hozza el életemért nékem kedves halálomot!

4. Semmi mert nem gondolok immár szernyõ halálommal,

Csak hogy ölessem meg te liliom színõ karoddal,

Én szerelmem, gyilkosom, boldog leszek azzal,

Ha az én kínaimnak végét éred halálommal!

5. Jóllehet, ha meg kell halnom, okát tudni akarnám,

Mert ha szerelmemért míveled ezt mostan énrajtam,

Az jóért hogy gonosszal akarsz lenni hozzám,

Nem illik, hogy szolgálatomért tõled így kínzassam.

6. Térj hozzám azért most, egyetlenegy gyönyörûségem,

Tégy te szolgáddá engem, én édes drága szépségem,

Mert csak tebenned vagyon nekem reménségem,

Hiszem, hogy még valaha megszánván, te jól téssz vélem.

7. Íme, lám naggyal meghaladtad az te szépségeddel,

Az kinek nevét viseled te vezetékneveddel, (18)

Az napnál hatalmasb vagy te két szép szemeddel,

Szép Diana is semmi hozzád magaviseléssel.

8. Látván minapi napon hajad arany színõ voltát,

Kaláris szabású ajakid édes mosolygását,

Gyönyörû beszédednek hallám zengõ szavát,

Álmélkodván csodálám az te rózsa színõ orcád.

9. Oly igen nagy ereje vagyon te két szép szemednek,

Akiket akarnak, megölnek, s ismét megélesztnek;

Az hónál fejérb kezed, kit Istentûi kérek,

Hogy rövidnap szorosan ölelvén rám keröljenek.

10. Nem illik azért néked lenni hozzám most félkedvvel,

Ha meggondolod, hogy kiket hadtam én éretted el,

Szántalan fáradságot vettem én érted fel,

Kiket is csak egyedül érted viseltem békével.

11. Az szükség viszen tõled ily igen messze most engem,

Nem lehet az különben, el kell immáron sietnem,

Nagy víg kedvõ szerelmem, ne felejts el engem,

Vegyed öröké való hív szolgálatomot nekem.

[Huszonnegyedik]

Poema vigesimum quartum

Kit egy bokrétáról szerzett

Már csak éjjel hadna nótá[jára]

1. Most adá virágom nékem bokrétáját,

Magához hasonló szerelmes virágát,

Kiben violáját kötötte rózsáját:

Úgy tetszik, hogy értem ebbõl õ akaratját.

2. Viola szép színe mutatja hívségét,

Rózsa piros volta hozzám nagy szerelmét,

Fejér rózsa penig mondja tiszta éltét;

Nézsze, mint mutatja bölcs és eszes elméjét!

3. De látom, hogy evel nemcsak azt jelenti,

Hanem viszont hogy én is oly legyek, kéri,

Hív, tiszta, szerelmes légyen szívem, inti,

Azminthogy õ magát is mondja hozzám lenni.

4. Azért e bokrétát, én édes szerelmem,

Megszolgálom s egészségedért viselem,

Mit parancsolsz véle nékem, így jól értem,

Higgyed, tehelyetted nem kell senki más nekem!

5. De te ne kövessed ez bokréta dolgát,

Ki noha most ily szép, de estve elhervad,

Virágja mind elhull, csak a töve marad,

Légy állandó hozzám végig, mint én tehozzád.

6. Gondolj miközöttünk való kötelezést,

Ne szerezzen senki miközöttünk eszvészt²²,

Mert bánja az Isten fogadás szegését,

Bünteti, heában aki veszi szent nevét.

7. Ezerötszáz és hetvennyolc esztendõben,

Egy szerelmes helyen hogy volnék rejtõkben,

Az adá virágát akkor én kezemben,

Kit Istentül kérek gyakran könyörgésemben.

²² Összeveszés

[Huszonötödik]

Vigesimum quintum

Losonczy Anna nevére

A Palkó nótájára

1. Lelkemet szállotta meg nagy keserûség,

Csak nagy bánat lészen életemben már vég,

Ó, én szívem mint ég,

Hogy szerelem miatt örök kínban esék!

2. Oly nehéz lelkemnek attól elválása,

Ki szerelmét hozzám igazán mutatta,

Mint testnek halálba

Vagyon az lélektõl nehez távozása.

3. Szinte mint hogy a test mikor az lélektõl

Fáj, hogy eltávozik mint szeretõjétõl,

Így árva fejemtõl

Az vált el, ki engem szeretett hû szívbõl.

4. Ó, én két szememnek szerelmes világa,

Keserves fejemnek te valál gyámola,

Mire hát bánatra

Hagyál el engemet ilyen árvaságra?

5. Nemdenem kedvedért hagyék el egyebet?

Vallyon s kinek ajánlottam szerelmemet?

Szerettem-é többet?

Tudod, kedveltelek egyedül tégedet,

6. Csak te valál nékem minden ékességem,

Szerelemre te gyújtád szívemet nékem,

Mire hadsz el engem,

Ha nálad nélkül, ím, elfogy én életem?

7. Szegény fejemet már mivel vigasztaljam?

Szívemnek keservét kinek panaszoljam?

Magam hová fogjam,

Ha siralmim miatt én ugyan elasztam?

8. Igazán törtínt ez is méltán énrajtam,

Mert ok nélkül magam búcsút neki adtam,

Szegént háborgattam,

Hozzám nagy szerelmét semminek tartottam.

9. Azért én kegyetlenségemnek jutalmát

Most veszem háladatlanságomnak hasznát,

Fejem árvaságát

Méltán vallom immár gyámoltalanságát.

10. Nem volt kettõs szíve²³, ki miatt énnekem

Kellett volna félnem vagy idegenednem;

Tudom, mit írt nekem,

Erõs esküvéssel mint bizlalt meg engem.

11. Ne kövessen azért senki engem ebben,

Hanem ha ki akar gyötrõdni szívében,

Mert egész éltében

Hív szerelem mássát nem löli mindenben.

12. Az ki most ezeket öszveszedegette,

Szeretõje után kesereg szívébe,

Kit más szûz kezére,

Mint tudatlan ember, ok nélkül ereszte.

²³Kétszínû természete

[Huszonhatodik]

Vigesimum sextum

Magis docte quam amatorie,

magisque Musis quam Veneri canitur (19)

Azon nótára

Kit egy gyémántkereszt mellett küldött volt a szeretõjének

1. Szentírás szerint is kereszt csak bút jegyez,

Én kínaimat is jelenti bizony ez,

Mert nékem oly nehez,

Hogy szerelmem neked sok bánatot szerez.

2. De ha így végezte Isten, el kell tûrnünk,

Minden szükségünkben néki könyörögjünk,

Mert nincs hová lennünk,

Ha segítségével nem lészen mellettünk.

3. De nézd ez kereszten három gyöngy függését,

Nézhetsze azoknak tiszta és szép színét,

Mondd nékem értelmét,

Ha eszedben vetted ennek megfejtését!

4. Gyöngynek a kettei jedzi személyünket,

Az öregbik penig mi nagy szerelmünket,

Ki mellé bennünket

Keresztre függesztett Isten, mint két gyöngyet.

5. De mint hogy a két gyöngy szinte egyaránt áll

Az öregbik mellett, egyik sem másiknál

Alább vagy feljebb áll,

Minket is egymástól válasszon csak halál.

6. Legyünk egyarányúk mi nagy szerelmünkben,

Ne fogyatkozzunk meg egymásnak hívségben,

Keresztviselésben

Legyen együnk másért kész mindent tûrésben.

7. Vedd ezt is eszedben, hogy gyöngynek örege

Vagyon felfüggesztve keresztnek végébe,

Nincs elesésbe,

Amaz két gyöngy között függ szinte középbe;

8. Így mi szerelmünket mi se hagyjuk tõlünk

Rágalmazók miatt elesni közülünk,

Ám szóljon felõlünk

Ki szinte mit akar, hiszen tiszta lelkünk.

9. Adék szeretõmnek egy gyémántkeresztet,

Kire függesztettek három drága gyöngyet.

Jelentvén ezeket

Kérem, ne búskodjék, mutasson víg kedvet.

Ugyanazon nótára

Kiben a szeretõje

ok nélkül való haragja

és gyanúsága felõl ír

1. Az én szerelmesem haragszik most reám,

Hogy ingyen bánkódom, azt véli énhozzám,

Hogy õtet meguntam,

Fogadásomat gondolja, hogy megbántam.

2. Nem tudok mit tenni, mint kedvét keresni,

Mert ha bánkódom is, ládd-é, mire érti,

Õ magát mint gyötri?

Ha penig örülök, azt is másra véli.

3. Nem hiszi, hogy néki, s nem másnak örvendek,

Ha víg vagyok, azt hiszi, hogy mást szeretek,

Egyebet kedvellek,

S annak megnyerésén örvendek, nevetek.

4. Az õ szerelmének hozzám nagy hív voltát,

Jól látom szívének minden jó szándékát,

Hogy énnékem magát

Adta, hogy érezzem nagy jó akaratját.

5. Maga én szívemnek az õ állapatját

Ha látná, tudom, bizony megszánná kínját,

Érte nagy fájdalmát,

Ki csak tõle várja megvigasztalását.

6. Én keserves szívem hozzá oly állandó,

Mint fenõfa télben-nyárban maradandó,

Nem té-tova hajló,

Nincsen dolgaimban semmi álnok háló.

7. Reá mindezért is de én nem haragszom,

Mert nagy szerelmétõl vagyon ez, jól látom;

Félt engemet, tudom,

Másnak nem engedne, bizonnyal gondolom.

8. Te böcsülhetetlen drága szerelmesem,

Kinek jóvoltában nyugszik fáradt lelkem,

Nincs kívüled nekem,

Ki sok bánátimban vigasztaljon engem.

9. Hitemet én el nem felejthetem, higgyed,

Jutván eszembe mézzel folyó beszéded;

Hogy hadnálak téged,

Ha elmémben forog szüntelen szerelmed?

10. Ezerötszáz és hetvennyolcnak végében,

Hogy volna szeretõm énhozzám kétségben,

Úgy szedém ezt egyben;

Nevét megtalálod versek elejében.

Huszonnyolcadik

Egy török ének:

Ben seyrane gider iken (20)

A nótája is az

1. Minap múlatni mentemben

Jöve két kegyes elõmben,

Egyik monda: Halljad legény,

Melyikünk szebb, ez-é vagy én?

2. Felelém: Ez szót nem fejtem,

Vétekben én nem leledzem,

Nem akarok megfelelnem,

Mind szépnek tetszetek nekem.

3. Néktek szemetek fekete,

Két-két narancs kebletekbe,

Vadtok szépek személyiekbe,

Édesek beszédtekbe.

4. Monda ismét: Kérlek téged,

Melyinket vennéd inkább meg?

Melyinkért adnád több pénzed?

Mondd igazán feleleted!

5. De ímhol néktek az igaz,

Szépségtekrõl rövid válasz,

Szömölcsöt visel mellyén az;

Az ki legszebb, kisebbik az.

[Huszonkilencedik]

Vigesimum nonum

Carmen tenui nec pingui Minerva compositum

Az Sau mã lasã-n casãfata oláh ének nótája (21)

1. Mint sík mezõn csak egy szál fa, egyedül úgy élek,

Szerelem tüzes langjától szívemben én égek.

2. Mikor hallom az fecskéknek reggel éneklését,

Felindítom ottan azzal szívemnek szerelmét.

3. Személye mert jut eszembe édes szerelmemnek,

Kivel újul csak gyötrelme keserves lelkemnek;

4. Mert kívánom õtet látnom, véle beszélgetnem,

De nem lölem semmi módját, mint kell szemben lennem.

5. Irigyektõl mert oly nehez én vigasztalómhoz

Nekem jutnom, mint tevistõl az szép violához.

6. De hogynemmint távol lévén az õ személyétõl,

Szerelmemben õutána vertengek²⁴ egyedöl,

7. Jobb, hogy együtt véle lévén, az õ szemeitül,

Reá nézvén, úgy vesszek el, mégis szívem örül.

8. No, hozzá hát, én elmémnek ti gyors gondolati,

Löljetek módot, mint kell szerelmesemhez jutni!

9. Engem bár ne kéméljetek nagy veszedelemtõl,

Csak hogy õtet õrizzétek gonosz hírtõl-névtõl!

10. Megérdemli, ha érte lesz is fejem halála,

Mert életét, hírét, nevét csak énreám bízta.

²⁴ Vergõdöm

A Toldi Miklós nótájára

1. Mire most, barátom, azon kérdezkedel,

Hogy engem szerelem ennyire hajtott el?

Vallyon csak te vagy-é, kit nem gyújthatott fel?

Csudálom, ha neked nem volt még közöd evel!

2. Mert indul szerelem mi természetünkbül,

Minden állatokban adatott Isteniül,

Ládd-é, minden állat társának mint örül?

Vehetsz egyebrül is példát, nemcsak emberrül.

3. Vedd eszedbe csak, hogy az oktalan állat

Mint õrzi, szereti, neveli õ nyáját,

Ki-ki az övéért nem szánja halálát,

Csak hogy azt szeresse, akinek adta magát.

4. Hol vagyon oly állat, ki szeretõjéért

Halált nem szenvedne annak oltalmáért?

Hát mit csudálsz rajtam, ha szerelmesemért

Okos állat lévén gyötrõdem nyeréséért?

5. Fulgosius egy sasról ír ily csudát,

Ki úgy szerette, együtt nevelte lányát,

Hogy csak annak vitt minden fogott madarát,

Sõt leány haláláért meg is ölte magát. (22)

6. De hagyjuk bár el ezt! Nézd, a vetemények

Tavasznak örülnek fák és minden füvek,

Vigadnak béjüttén, mint szeretõjeknek,

Gyászokat elvetvén mind fejenként zöldülnek.

7. Gondolj régi idõt eleitõl fogva,

Megesmered, hogy volt mindenütt hatalma,

Bölcsnek, vitézeknek jovát õ megbírta,

Szerelem erejét senki meg nem állhatta.

8. Ádámot, atyánkot vallyon nemde Éva (23)

Alma ételére hiszem õ izgatta?

Az elsõ vétek is lõn szerelem mia,

Mert Éva szerelme vitte Ádámot rea.

9. Mi veszté el Sámson erejét, két szemét?

Herculesnek is mi vette volt el eszét,

Hogy viselné szeretõje öltözetét,

Asszony népe között sodorgatná õ szöszét?

10. Aristotelesnek mit használt bölcs esze,

Hogy szép felesége õtet megnyergelte?

Salamonnak hol volt nagy tudós elméje,

Mikor szeretõje pogánságra hitette?

11. Ariadne miért adta volt fonalát

Theseusnak, ki megölte osztán bátyját?

Mért mutatta azzal Labyrinthus útát?

Azért, hogy inkább szerette Theseust, mint bátyját.

12. Parisnál ki volt szebb, akar Absolonnál?

Ki volt vallyon jámborb Szent Dávid királnál?

De szereté asszont, ki volt Uriásnál,

Isten ellen véte, mert vigada õ azzal.

13. Medeát, Ilonát mi vitte volt erre,

Hogy egyik Parist, másik Jasont szeresse,

Ki-ki szeretõjét nagy messze kövesse?

Ládd-é, szerelemnek vagyon mely nagy ereje?

14. Acontius ifjat vallyon mi taníta,

Cydippe szavával hogy almán azt írta,

Mintha már Cydippe volna õ mátkája,

Erõs esküvéssel vele azt fogadtatná.

15. Trójának mi rontá el erõs kõfalát?

Priamusnak mi veszté el királságát?

Pyramust és Thisbét, az igen szép leánt

Szerelem ölé meg, látod-é nagy hatalmát?

16. Achilles Trójában csak Polyxenáért

Ellenség keziben ment csak õ kedvéért;

Aeneas Turnussal megvítt Laviniáért,

Gismunda megölte õ magát Gisquardusért.

17. Szénás²⁵ városbeli hol szép Lucretia?

Hol vitéz Deiphobus szeretõje, Lyda?

Hol vagyon Carthagóba lakó Elissa?²⁶

Ezeknek mind csak az szerelem volt gyilkosa.

18. Hol Diomedessel az ferdõs leánya?

Leander szerelme, az is egy nagy példa;

Jusson Procrisnak is eszedbe halála,

Spaniába nemrég mint járt Donya Liciza? (24)

19. Penelope özvegységének mi oka?

Ispitályban miért lakott Magelona? (25)

Phyllis Demophoont is addig miért várta?

Azért, mert szívükben gerjedt szerelem lángja.

20. Igaz szerelmõ Leucippét nyavalyára,

Ifjú Theagenest annyi bujdosásra, (26)

Nagyot kicsin renden való házasságra,

Mindent csak szerelem vitt képtelen dolgokra.

21. Akarék csak régi példát elõhoznom,

Mert mostaniakról nem jó nekem szólnom,

Szerelem most sem szûn meg, igazán mondom,

Titkon-nyilván lenni nagy sokakon jól látom.

22. Nincs senki oly eszes, kit az nem téveszthet,

Viszont tudatlant is ez megeszesíthet,

Vallyon s ki oly erõs, kit ez meg nem gyõzhet?

Rútat szerelembe, mint szépet, õ úgy ejthet.

23. Mint hatalmasnál nincs személyválogatás,

Így szerelemnél is nincs semmi választás,

Kinek-kinek az övé helyett nem kell más,

Béka lévén, fogolynak tetszik a kedves társ.²⁷

24. De ez mind hadd járjon, nézsze csak személyét

Annak, aki engem szeret, mint két szemét,

Vajha te hallhatnád gyönyörû beszédét,

Inkább csak csodálnád, hogy gyötrõdöm én azért.

25. Mert aki szerelme alá magam adtam,

Annak személyénél szebbet én nem láttam,

Engem hogy igazán szeret, azt megtudtam,

Kiért magam én is csak neki ajánlottam.

26. Kész azért már szívem szenvedni érette,

És mást nem szeretni soha õhelyette,

Kész szolgálni, míg e földen tart élete,

Mert megérdemlette tõlem igaz szerelme.

27. Fészket vert szívemben már az õ szerelme,

Elõttem szüntelen képe, jó termete,

Ha szinte aluszom is, álmodom vele,

Mert csak övé vagyok, senkié sem egyebé.

28. Nincs azért e földen oly teremtett állat,

Ki nem fáradt volna a szerelem alatt,

Csudálom, hogy eddig még sem jutott reád.

²⁶ Elissa: Didó, Karthágó királynõje

²⁷ Fogolymadárnak, csemegének tetszhet (azaz: a szerelem megtévesztõ)

[Harmincegyedik] (27)

[Harminckettõdik]

Egy lengyel ének igérõl igére és ugyanazon nótára:

Blogoslaw nas nasz Panie (28)

1. Áldj meg minket, Úristen, az te jóvoltodból,

Világosíts meg minket irgalmasságodból

Orcád világosságával, lelked ajándékával,

Hogy éltünkben ez földön járjunk igazsággal!

2. Engedd meg ezt minékünk, kegyelmes Istenünk,

Hogy mindnyájan tégedet igazán esmérjünk,

Hadd az kicsiny hitükkel együtt örvendezzünk,

Mikor megítélsz, Uram, kegyelmezz meg nekünk!

3. Ne tántorodjunk mi el soha, Uram, tõled,

Ne kételkedhessünk is többé már felõled,

Nyughassék meg mi lelkünk igaz hittel benned,

Vallhassunk mindenekben urunknak csak téged.

4. No, azért dicsérjük most felszóval az Urot,

Mert lám, csak õ viseli mindenütt gondunkot,

Uram, az te nevedben áldd meg szolgáidot,

Kiért viszontag mi is dicsérjük fiadot.

Harmincharmadik

Az nótája: Bánja az Úristen

Kiben bûne bocsánatáért könyörgett akkor, hogy házasodni szándékozott

Balassi Bálint nevére

1. Bocsásd meg, Úristen, ifjúságomnak vétkét,

Sok hitetlenségét, undok fertelmességét,

Töröld el rútságát, minden álnokságát,

könnyebbíts lelkem terhét!

2. Az én búsult lelkem én nyavalyás testemben

Té-tova bujdosik, mint madár a szélvészben,

Tõled elijedett, tudván, hogy vétkezett,

akar esni kétségben.

3. Látja magán való szántalan nagy sok jódat,

Kiért, tudja, téged nem tisztelt, jól tött urat,

Háládatlanságát látván hamis voltát,

ugyan szégyenli magát.

4. Akarna gyakorta hozzád ismét megtérni,

De bûnei miatt nem mér elõdben menni,

Tõled oly igen fél, reád nézni sem mér,

színed igen rettegi.

5. Semmije sincs penig, mivel elõdben menjen,

Kivel jóvoltodért viszont téged tiszteljen,

Vagy alázatosan, méltó haragodban

tégedet engeszteljen.

6. Sok kísértet éri, mindenképpen rettenti,

Véled ijeszgeti, kétségre sietteti,

Ki miatt majd elvész, ha véle jól nem téssz,

magát Pokolra ejti.

7. Jajgatván nagy sokszor említi szent nevedet,

Mondván: Vajha az Úr hozzá venne engemet,

Bizony kedvét lelném, mert õtet követném,

mint édes Istenemet!

8. Bátorítsad, Uram, azért biztató szóddal,

Mit használsz szegénynek örök kárhozatjával?

Hadd inkább dicsérjen ez földön éltében

szép magasztalásokkal.

9. Az te szódat, tudom, mihelyen meghallhatja,

Ottan szent nevedet, mint atyját, úgy kiáltja,

Kiterjesztett kézzel, sûrû könyves szemmel

magát reád bocsátja.

10. Legörögvén könyve orcáján, úgy megkövet,

Magad is megszánnád, látván, mely keseredett,

Mert zokogásokkal, siralmas szép szókkal

kér fejének kegyelmet.

11. Irgalmasságod is annál inkább kitetszik,

Az mennél több vétkem nékem megengedtetik,

Inkább kegyelmedben, mint büntetésedben

te irgalmad tündöklik.

12. No, nem tartod, tudom, tovább haragod rajta,

Mert az békességre te jobb kezed kinyújtva,

De csak olyanoknak, kik utánad járnak,

mert vagy mindennek ura.

13. Térj azért, én lelkem, kegyelmes Istenedhez,

Szép könyörgésekkel békéljél szent kezéhez,

Mert lám, hozzáfogad, csak reá hadd magad,

igen irgalmas úr ez.

14. Higgyünk mindöröké igazán csak õbenne,

Bûntül õrizkedjünk, ne távozzunk el tõle,

Áldott az õ neve öröké mennyekbe,

ki már megkegyelmeze.

15. Éneklém ezeket megkeseredett szívvel,

Várván Úr kegyelmét fejemre szent lelkével,

Té-tova bujdosván, bûnömön bánkódván,

tusakodván ördöggel.

Ezek az énekek, kiket Balassi Bálint gyermeksígétül fogva házasságáig szerzett. Jóllehet kettő hía: az egyik egy virágének az Irgalmazz, Úristen nótájára, kinek az kezdeti így volt: Valyon meddig akarsz engem kesergetni... Az elveszett. Másik egy könyörgés a Palatics nótájára, ki az Nyíri Bátory Istvánnál és Ugnotnénál is volt. így kezdetik el: Láss hozzám, ödvessígemnek Istene.

Harmincnegyedik

Ezt akkor szerzette, hogy az felesége idegenségét és a hamisságát eszébe kezdte venni, kin elkeseredvén, s jutván annak az szerelmesének igazsága eszébe, akit ok nélkül bolondul elhagyott volt feleségéért, úgy szerzette ezt

Az Már szinte az idõ vala ki [nyílásban] nótá[já]ra

1. Méznél édesb szép szók, örvendetes csókok

Most emlékeztetnek elmúlt régi sok jók,

Melyekbe ezután már soha nem jutok.

2. Titkos keservemben hull orcámrul könyvem,

Rólam mit prófétáit, tölt mert mind fejemen,²⁹

Aki keservessen válék el éntõlem.

3. Fájdalmam öregbül naponkint bûnemtül,

Mert mint gyümölcsiért diófát ág közül,

Tõlem úgy elverém jováért ok nélkül.

4. Kiért reám szállott Istentül nagy átok,³⁰

Betegség, kár, sok gond, szégyen, rút hír, szitok,

S ha kiért vétkeztem, hozzám az is álnok.

5. De méltó vétkemért már holtig szenvednem,

Mint gonosz oltvánnak, bûnem hasznát vennem,

S más megette mérget nékem is megennem.

6. Mint halálra vált kór nem tûr orvosságot,

Mert halál sürgeti, nem kedvel semmi jót,

Én sem hallgathatok vigasztaló szép szót.

7. Vigasztalás, jó társ nem adhat víg kedvet,

Bús fejem egyedül csak bújdosni szeret,

Mert pokolnak tetszik ez világi élet.

8. Könyörgök Istennek csak ez két dologért:

Szánjon meg immáron elsõben csak ezért,

Kit soká szolgáltam híven szerelmeért.

9. Nézzen vétkem mellett nagy szerelmemre is,

Mégis mint szolgáltam, tudja õ maga is,

Vétkemnek sok búját mint viseljem most is.

10. Ezt ha megnyerhetem, bár meghaljak ottan,

Búmnak, mint hattyúnak, légyen vége vígan;

Más kívánságom ez: idvözüljek osztán.

²⁸ Bejegyzés a Balassi-kódexben, feltehetõen a költõtõl

²⁹ Beteljesedett rajtam

³⁰ Nyilván Dobó Krisztináról van szó

Harmincötödik

Ezt akkor szerzette, hogy az õ felesége idegensége miatt az régi szeretõjén kezdett szívében megindulni

Arra az oláh nótára, az mint az eltévedt juhokat siratja volt az oláh leány

1. Régi szerelmem nagy tüze,

Hamuvá vált vala szinte,

De ím, nem tudom, mi löle,

Hogy bennem meg felgerjede.

2. Elvált hív szeretõm miatt,

Új bánat nagy kínnal fogyat,

De nem látom semmi módját,

Mint oltsam szerelmem lángját.

3. Mert mint mérges nyíllal lõtt vad,

Kibõl nyílvas ki nem szakad,

Fetreng, sem élhet, sem halhat,

Úgy tûr én szívem fájdalmat.

4. Hogy véletlen most Cupido

Meglõtt az mordály³¹ áruló,

Maga hittel lõn köztünk szó,

Higy frigyünk lenne állandó.

5. De hitét ugyan nem állja,

Frigyét ez fattyú felbontja,

Elmémet olyra gyúlasztja,

Ki csak kár, maga is látja.

6. Mert annak édes szerelmét,

Kinek ígéri személyét,

Magánál vesztette kedvét,

Nézsze tökéletlenségét.

7. Avval régen gyûlöltetett,

Az ki szerelmével éget,

Veszedelmemre de siet,

Hogy bennem gyújt régi szenet.

8. Átkozott, ha nem más móddal,

Végezd búmot halálommal,

Ne gyújts olthatatlan lánggal;

Metszesz keserves kínommal?

9. Vagy hogyha égetni akarsz,

Mint bolondot, mit játszódtatsz?

Arra gerjessz, kit megadhatsz,

Nyerhetetlenre ne gyúlassz!

[Harminchatodik]

Kívánsága szerint cselekszik (tudniillik egy igen-igen szép kegyest [ígér]), okát jelenti Venus annak is, miért árolta el az felesége

De ez Petõ Gáspárnénál vagyon. (29) Az nótája Csak búbánat etc.

1. Egy nagy követséggel küldte sietséggel

Venus hozzám Cupidót,

Harminchetedik

Ezt akkor szerzette, mikor az feleségétõl elvált; kiben emlékezteti Cupidót arra, amit Venus õáltala fogadott neki, feleségétõl békével elválik, kire megfelel Cupido, Júliát mutatván s dicsérvén neki

[Azon nótára]

1. Ez világgal bíró, felséges Cupido,

emlékezzél meg szódra!

Mit fogadá anyád énnekem általad,

ha az megszabadulna,

Ki már megszabadult, tõlem el is vadult,³²

jut eszembe gyakorta.

2. Felele Cupido, úgymond: Nagy búskodó,

keserves, régi hívem,

Kit sok jókkal láttam, sokat is kínzottam,

de igaznak esmértem.

Ne bánkódjál semmit, mert hamar megvidít

tégedet ígéretem.

3. Ámhol szép Júlia, anyám helytartója

ez föld kerekségében,

Szemében nyilamot, horgas kézíjamot

adtam szemüldekében,

Szenem ajakában, fáklyám orcájában,

mézem foly beszédében.

4. Illendõ kedvesség, gyönyörû ékesség

valami volt énbennem,

Azt mind õ módjában, szavában, dolgában

csak reá helyheztettem,

Anyám fényes haját, gyöngyszín apró fogát

néki tõle megnyertem.

5 Erkölcsét Diana, elméjét Minerva,

Mercurios beszédét

Õnékie adta, mert kedves barátja

mindenik, szép személyét

Szereti, kedveli, böcsüli, tiszteli,

kívánja szerencséjét.

6. Cupido így szólván, szememet fordítám,

tekinték Júliára.

Mondék: De mit tréfálsz? Júliával mit csalsz?

Hiszem tudod, kicsoda!

Ez az, ki kevésért engem öröké sért,

lelkem szernyõ kínjára.

7 Felele: Nem csallak, sõt ismét megáldlak

õ édes szerelmével,

Hozzád felgerjesztem, csak véled égetem,

hogy örülj személyével,

De meglásd, hogy jobban becsüljed ezután,

ne bánts keserûséggel!

8. Minden keménségét, nagy idegenségét

anyám meglágyította,

Hozzád gyûlölségét, nagy kegyetlenségét

jó kedvre fordította,

S te nagy szerelmedre ismét gerjesztette,

kezedbe ismét adta.

9. Ez amaz Julia, kinek ábrázatja,

mint címer egy pecsétbe,

Szívedben felmetszve, kiben magát nézze,

ha képét tükerébe

Õ látni akarja, mert ott szebben látja,

minemõ színe, képe.

³² Dobó Krisztina ekkor már Pethõ Gáspár felesége

Harmincnyolcadik

Immár hogy az Cupido mutatására megsaldítja Juliát az felé megyen, kit szinte egy kapuközben talál elõ, s közöl így szól:

Ugyanazon nótára

1. Egy kegyes képében az gyászöltözetben

vallyon angyal tûnék-é?

Vagy ember magzatja angyalábrázatba

szemeimnek tetszék-é?

Angyal-é vagy ember, aki ezen ment el,

lelkem de immár övé.

2. Lelkem drága kincsét, dicsõséges színét

jobb részre mind béfedte,

Csak vidám szemeit, lelkem éltetõit

énreám függesztette,

De azt sem kegyessen, sõt nagy idegenen,

csak mintha nem esmérne.

3. Vajha ez az volna, kit Venus fogada

fia által énnekem,

Hogy kezemben adna, ha õ szolgálója

szabadulna igyében,

Szívem nagy bánatja örömre fordulna,

vég lenne könyveimben.

4. De ne adja Isten, hogy ez ilyen légyen,

ez bizony inkább tündér,

Vagy vadász Diana, vagy istenasszonya

szívemnek, amit felvér,

Mert noha szereti, de azért rettegi,

csak szólni neki sem mér.

5. Kegyesség, kedvesség, ékesség, édesség

épen mind benne látszik,

Tekintet, nyájasság, okosság, vidámság

rajta nyilván meglátszik,

Õ szépség formája, illik minden módja,

mert mennybélinek tetszik.

6. Bár magát ne lássam, de csak szavát halljam,

szívem õhozzá készül,

Belõlem kiindul, úgy dobog azontúl,

nem élhet nála nélkül,

Csak õérte hal s vész, mindent szenvedni kész,

semmit se fél egyébtül,

7. Hanem csak õtõle, az kinek kívöle

vigasztalója több sincs:

Semmi szép mulatság, semmi jó nyájasság,

semmi világi nagy kincs !

Nosza, én nagy búmban így szólok magamban

mondván; Lelkem, rám tekints!

8. Egy kapu közében juték eléében

vidám szép Juliának,

Hertelen hogy látám, elõszer alítám,

õtet lenni angyalnak,

Azért õ utába így szólék utána,

mint istenasszonyomnak.

Harminckilencedik

Hogy Júliára talála, így köszöne néki :

Az török Gerekmez bu dünya sensüz nótájára (30)

1. Ez világ sem kell már nékem

Nálad nélkül, szép szerelmem,

Ki állasz most énmellettem;

Egészséggel, édes lelkem!

2. Én bús szívem vidámsága,

Lelkem édes kívánsága,

Te vagy minden boldogsága,

Véled Isten áldomása.

3. Én drágalátos palotám,

Jó illatú, piros rózsám,

Gyönyörû szép kis violám,

Élj sokáig, szép Juliám!

4. Feltámada napom fénye,

Szemüldek fekete szénje,

Két szemem világos fénye,

Élj, élj, életem reménye!

5. Szerelmedben meggyûlt szívem

Csak tégedet óhajt lelkem,

Én szívem, lelkem, szerelmem,

Idvöz légy, én fejedelmem!

6. Juliámra hogy találék,

Örömemben így köszenék,

Térdet-fejet neki hajték,

Kin õ csak elmosolyodék.

Cupidonak való könyörgés, okul elõlhozván az salamandra példáját, azt, hogy vagy leszen õhozzá jó valaha, vagy sem, de mint az salamandra tûz kívül, õ sem élhet soha az Julia szerelme nélkül

Az Csak búbánat nótájára

1. Engemet régolta sokféle kínokba

tartó én édes szívem,

Hozzád kiált lelkem sírván keservessen,

mert gyötrõdik sokképpen:

Könyörülj már rajtam, légy kegyelmes hozzám,

ne légy ilyen kegyetlen!

2. Távozás keserve, emlékezet mérge

veszt és sillyeszt engemet,

Támasztván elõmben esztelenségemben³³

esett szörnyû vétkemet,

Kinek nagy terhétõl, mint halálos bûntõl,

oldozd meg már lelkemet!

3. Az sötét étszakák minden állatoknak

kedves nyugalmat hoznak,

Emberek dologtól, állatok munkától

meg akkoron tágulnak,

Csak nékem, veszettnek, hogy mind napok, éjek

szörnyû kínommal múlnak.

4. Most is örömemet magadddal elvitted

kedvemmel egyetemben,

Reád gyúlt szerelmem titkon éget engem

keseredett elmémben,

Áldott szemeidet, gyenge szép színedet

juttatván én eszemben.

5. Cupido, ne mesd fel ilyen szörnyû sebbel

szívemben annak képét,

Ki halálra gyûlöl és sok halállal öl,

úgy tart, mint ellenségét,

Hozzám vagy enyhíts meg, vagy ha az nem lehet,

olts meg bennem szerelmét!

6. De mit mondok? Búmba, ha mint salamandra,

tûz kívül nem élhetek,

Azonnal elveszek, ha az kívül leszek;

többet, tudom, nem élek,

Édest keserûvel, sok mérget kis mézzel,

halálnál jobb, hogy nyeljek.

7. Lelkem szemed elõtt, mint viasz tûz fölött

könyvein, lásd, úgy olvad,

Szemed verõfénye, mert lelkem gyötrelme,

haraggal ha rám támad,

De viszont megújít, sok búmban vidámít,

ha szereimessen fogad.

8. Mint szép virágok, fák meg nem újulhatnak

tavaszi harmat nélkül,

Akképpen örömem nem lehet víg kedvem

nekem is nálad nélkül,

Vigasztald meg tehát, te, kit lelkem imád,

hadd éljek már bú nélkül!

9. Ó, te bölcs természet, minden nagy szépséget

együvé így mint forralsz?

Világ csudájára, szívek gyújtására

egy kegyesre mit csinálsz?

Angyali áldott szént, dicsõíttetõ fént

halandóra hogyhogy adsz?

10. Fénlik sok kövektõl, mint a verõféntõl

erõs vér tiszta gyégen,

Lebeknek³⁴ szemei mint a menny csillagi

télben éjjel szép égen;

Kivel rabjává tett, szabadságból kivett

engemet immár régen.

11. Ó, kis ábrázatban tündöklõ, mennyei

dicsõséges nagy szépség!

Ékességgel együtt tebeléd hogyhogy jütt

keménység, kegyetlenség?

Szánd meg jó szolgádot, kínvallott rabodot,

ki te szerelmedben ég!

12. Forr gerjedt elmémre, mint hangyafészekre,

sok új vers, mint sok hangya,

Arra, mert szívemben szerelem tüzének

csak te vagy édes langja,

Szózatod búm verõ vigaságtételnek

zengõ s gyönyörû hangja.

13. Öszvekulcsolt kézzel, hajlott térddel-fõvel

Juliámnak könyörgék,

Midõn jóvoltától, mint istenasszonytól,

kegyelmet reménlenék,

Hogy megkegyelmezne, tovább ne gyötrene,

Áment reá kiélték.

³³ Dobó Krisztinával kötött házasságára céloz

³⁴ Csillognak

De Julia venante: a Julia vadászatjáról, kit írva küldött volt Juliának

Azon nótára

De voce ad vocem ex Angeriano³⁵

1. Széllyel hogy vadásza én lelkem, Julia

egy igen szép cserében,³⁶

Tündérek egyike vevé öt eszébe,

s monda, lassú beszédben:

Itt e földön angyal mit jár vadászattal,

ha vagyon helye Mennyben?

2. Hevült vala penig Julia sokáig

vadak után jártában,

Kikapcsolta azért hónál fejérb mellyét,

hûl szép szellõn árnékban,

Kit hogy tündér láta, csak reá ámula,

így szóla ö magában:

3. Két Diana vagyon talám ez világon?

Mely hasonló ez hozzá!

Diana módjára megeresztve haja,

kezében szép dárdája,

Könnyû, zöld ruhája, oldalán kézíja,

szép aranyas puzdrája.

4. Képe, keze, szeme, teteme, termete

olyan, mint Dianának,

Beszéddel, énekkel, magaviseléssel

õk mely hasonlatosak!

Mulatságnak örül, s néha lóra is ül

mindkettõ, úgy vadásznak.

5. De csak szarvasokat és egyéb vadakat

ver és vadász Diana,

De vitézek között szerelmére kötött

s fogott sokot Julia,

Senki el nem szakad, valakire akad,

mert erõs õ hálója.

6. Kiben engemet is, mint egyebeket is,

régen fogott s fogva tart,

S így õ el sem bocsát, fel sem mészárlotat,

kétség között tartóztat,

Hogy tüzében égjek, valameddig élek,

mint egy gyújtó áldozat.

³⁵ Szóról szóra Angerianusból

³⁶ Tölgyesben

Negyvenkettõdik

Inventio poetica: (32)

Azt írja meg, mint veszett öszve Julia Cupidóval

Azon nótára

1. Fáradtsága után nyugodni akarván,

Cupido fejét hajtá

Julia ölében, kit hogy võn eszében

kegyes, haragvék rajta,

S nagy haraggal ottan kis Cupidót onnan

ölébõl kitaszítá,

2. S monda: Bujasággal, gerjedõ langoddal

ne rútíts meg ölemet!

Cupido meg így szól: De te mit haragszol?

Mire ûzsz el engemet?

Feleié Julia: Te hitván marcona³⁷,

nem tudod-é nevemet?

3. Én vagyok Julia, én szemem hatalma

mindennek szívével bír,

Én megbódogítok, kit jó szemmel látok;

kit gonosszal; hal, vész, sír;

Én szerelmem ellen ez világon sincsen

orvosság és hasznos ír!

4. Cupido tekinté, s mihent megesméré,

azonnal megfélemlék,

Mintha egy kígyóra szegény hágott volna,

riada, elfutamék,

Futtában csak monda: Megbocsáss, Julia,

nem akaratommal véték!

5. Szép Venus anyámnak téged alítálak,

bíztomban csak úgy menék

Te áldott öledben, mint anyám ölében,

hogy fejem ott nyugodnék;

Tetszél szemeimnek lenni szép szülémnek,

vétkem csak abból esék.

Negyvenharmadik

A fülemilének szól

Azon nótára Altera inventio

1. Te, szép fülemile, zöld ágak közibe

mondod el énekedet,

De viszont az ellen az én veszett fejem

mond keserves verseket,

Kiket bánatjában, szerelem langjában

szép Juliáról szerzett.

2. Mennybéli szép harmat tégedet mosogat,

engem penig könnyhullás

Szüntelen nedvesít s bánattal keserít,

hogy oly kemény, mint a vas,

Az én szép Juliám, kitõl jómot várnám,

hogy lenne már irgalmas.

3. Az hév verõfénnek mivoltát nem érzed,

mert ülsz híves árnékban,

Engemet peniglen gyújt buzgó szerelem,

sülök, fülök langjában;

Te szabad vagy, repülsz, hol akarod, szállsz, ülsz,

nem úgy, mint én e vasban.

4. Örömmel és szépen csak tavaszidõben

szép énekeket mondasz,

Énnékem peniglen mind nyárban, mind télben

versem oka csak panasz,

Kínomat számlálom, Juliát imádom,

dolgom nékem mind csak az.

5. Lengedezõ szellõ s híves tiszta idõ

tégedet gyakorta hût,

Engemet viszontag öröké való lang

olthatatlanképpen fût,

Kegyetlenségével, Julia szemével

nagy szerelem üttön-üt.

6. Vagy te egészséges, én peniglen sebes

szerelem nyila miát,

Énekelsz víg szóval, nem mint én, bánattal,

mert nem is érzed kínját

Az szép Juliának, kinek szép voltának

adta lelkem meg magát.

7. Jobb, és mindenekben különböz éntõlem

te boldog állapotod,

Egyenlõk csak ebben vagyunk mi mindketten,

hogy énekedet mondod

Te is, szinte mint én, s fogyhatatlanképpen

csak arra veszed gondod.

8. Juliát gondolván és szavát hallgatván

egy kis fülemilének,

Juta bús elmémben ez ennehány versben

rendeltetett kis ének,

Kiben állapotja megtetszik mivolta

igazán életemnek.

Negyvennegyedik

Inventio poetica: Grues alloquitur:

A darvaknak szól

Ugyanazon nótára

1. Mindennap jó reggel ezen repültök el

szóldogálván, darvaim!

Reátok néztemben hullnak keservemben

szemeimbõl könyveim,

Hogy szép szerelmesem jut eszembe nekem,

megújulnak kínjaim.

2. Látom, utatokot igazítottátok

arra az ország felé,

Az holott az lakik, víg szívemet aki

õ magánál rekeszté.

Valaha énrólam, ki híven szolgáltam,

vallyon emlékezik-é?

3. Bujdosom, mint árva, idegen országba

veszettül, mint szarándok,

Ruhámban sötét színt, szívemben szörnyû kínt

viselek én, úgy gyászlok,

Szárnyam nincs, mint néked, kin mehetnék véled

ahoz, akit óhajtok.

4. Szárnyad vagyon, repülsz, szinte ott szálsz le, ülsz

földében, hol akarod,

Te szomjúságodot szép forrásból csorgott

tiszta vizével oltod,

Örömem környékét, az õ lakóhelyét:

Paradicsomot látod.

5. De ne siess, kérlek, tõled hadd izenjek

neki rövid beszéddel,

Vagy ha az nem lehet, csak írjam nevemet

mellyedre fel véremmel,

Kin megesmérhesse, hogy csak õérette

tûrök mindent jó kedvvel.

6. Adjon az jó Isten néki egészséget,

víg és hosszú életet,

Mint mezõk virággal, tündökljék sok jókkal,

áldja mindennel õtet;

Nyomán is tavasszal teremjen rózsaszál,

s keserüljön engemet!

7. Sok háborúimban, bujdosó voltomban,

midõn darvakat látnék

Szép renden repülni s az felé halanni,

hol szép Júlia laknék,

El-felfohászkodván s utánok kiáltván,

tõlük én így izenék.

Negyvenötödik

Dialogus, kiben azt beszéli egy barátjával a maga szerelmérõl

Az Már szintén az idõ nótájára

1. Kérde egy barátom: Így miért gerjedek?

Mondám: Köszönhetem régi szerelmemnek,

Venus, kis Cupido kiben ejtettenek.

2. Kicsodák szüleid? nékem meg így szóla.

Szerelem, siralom hozott ez világra,

Dajkámat is mondám, hogy óhajtás volna.

3. Lakóhelyemet is tõlem õ megkérde,

Gonddal tele cellámat mutatám, nézze;

Eledelemet is kérdé, ha kenyér-e?

4. Mondám, hogy az csak haszontalan reménség,

Hitetõ sok szép szó, nyerhetetlen szépség;

Mondám, hogy beszélni tanít esztelenség.

5. Ruhámat is kérdé, hogy miben öltözém?

Vajúdt tagaimat hogy mivel fedezém?

Az szenvedést, tûrést, mondám, hogy viselém.

6. Monda: Itt mit keressz? Mondék: Szörnyû halált.

Monda ismét: Mit sírsz? Julia haragját.

Mint élsz? úgymond. Mondék: Mint Julia-utált.

7. Öröké így élsz-é? Mondék, hogy öröké.

Okát fájdalmidnak mondani tudnád-é?

Mondám, hogy szerelem, s búmat keserûlé.

8. Julia szerelmén való búsultomban

Egy jó barátomnak így felelék szómban,

Várván Júliától jómat bánatomban.

Az Dobó Jakab éneke (33),

Az már szintén az idõ vala kinyílásban ellen szerzett ének

Azon nótára

1. Bezzeg nagy bolondság volt az balgatagban,

Cupidót ki irta gyermekábrázatban,

Mert nem gyermek, aki bír mindent világban.

2. Császárok, királok vadnak hatalmában,

Bölcsök, jó vitézek járnak udvarában,

S vallyon s ki nem égett soha nagy langjában?

3. Vaknak sem mondhatja õt senki igazán,

Aki megkóstolta mérges nyilát magán,

Sok szüvet nem lûne vétetlen, vak valván³⁸.

4. Látjuk minden szívet mely igazán talál,

Kit célul arányoz lûni mérges nyíllal,

Hát nem vak, sõt jól lát szeme világával.

5. Szárnyát sem hihetem, kin õ repülhetne,

Azon is megtetszik, mert fekszik heverve

Régen én szüvemben, csak tüzet rak benne.

6. Nem is mezítelen, ki mindeneket foszt,

Nem szûkölködik az, ki ennyi sok jót oszt,

Jókkal vagyon közi, nem kedveli a rosszt.

7. Ezt írván, Julia kérde, hogy mit írnék?

Szerelem szép képét írom, néki mondék.

Monda: Hát engem írj! S reám mosolyodék.

8. Ez ennehány versben feleltem meg annak,

Az ki alította nem kis okosságnak,

Cupidóra gyermekszemélt hogy irtanak.

Item inventio poetica:

Az õ szerelmének örök és maradandó voltáról

Csak búbánat nótájára

1. Idõvel paloták, házak, erõs várak,

városok elromolnak,

Nagy erõ, vasztagság, sok kincs, nagy gazdagság

idõvel mind elmúlnak,

Tavaszi szép rózsák, liliom, violák

idõvel mind elhullnak,

2. Királi méltóság, tisztesség, nagy jószág

idõvel mind elvésznek,

Nagy kövek hamuvá s hamu kõsziklává

nagy idõvel lehetnek,

Jó hírnév, dicsõség, angyali nagy szépség

idõvel porrá lésznek,

3. Még az föld is elagg, hegyek fogyatkoznak,

idõvel tenger apad,

Az ég is béborul, fényes nap setétül,

mindennek vége szakad,

Márvánkõben metszett írás kopik, veszhet,

egy heliben más támad,

4. Meglágyul keménség, megszûnik irigység,

jóra fordul gyûlölség,

Istentül mindenben adatott idõvel

változás s bizonyos vég,

Csak én szerelmemnek, mint Pokol tüzének

nincs vége, mert égten ég.

5. Véghetetlen voltát, semmi változását

szerelmemnek hogy látnám,

Kiben Juliátul, mint Lázár ujjátul, (34)

könnyebbségemet várnám,

Ezeket úgy írám, és az többi után

Juliának ajánlám.

Negyvennyolcadik

Hogy Juliának,

s nem az szerelemnek

adta meg magát

[Azon nótára]

1. Szerelem s Julia egymás mellett állva

reám szikráznak vala,

Gerjeszt mind a kettõ, mert mindenike lõ,

nagy mindenik hatalma:

Egyik szép szemével, másik nagy szenével³⁹

erejét rám támaszta.

2. Ily veszedelmemben a csalárd Szerelem

szép szóval szóla nekem:

Add meg, mond, magadot, hatalmomot látod,

csak kár, hogy vísz ellenem,

Mert kezemben akadsz, vagy ugyan itt meghalsz;

lám, régen esmérsz engem!

3. Nem adom magamot néked, meghidd, mondok,

noha mindenekkel bírsz,

De ím, ez kegyesnek holtig rabja leszek,

mert te csak méreggel írsz

Azoknak fejére, kik vadnak kezedbe,

kit csalárdul hozzád hísz.

4. Ez kegyesnek légyen mind fejem s mind lelkem

maga kottyavetyéje⁴⁰,

Szép szeme láttára csörögjek vasába,

légyek kínszenvedõje;

Csak öröm mondani, hogy magamot kötni

látám nagy szerelmére.

5. Vidám Juliának, kinek víg voltának

ó, hogy én akkoron hûk!

De kegyesnek tetszék, hogy kezében juték,

s nem is tudtam, hogy oly szûk

Az kegyes szerelmes, ki miatt vagyon már

rajtam bonthatatlan nyûg.

6. Julia kezében, szörnyû tömlecében

fejem miképpen esett,

És hogy nem könyörül rajtam, ki-ki ebbül

könnyen értelmet vehet:

Az oly kegyetlentõl, ki szemeivel öl,

az Isten ójjon mindent.

³⁹ Parazsával, izzásával

⁴⁰ Kiárusítás, elárverezés

Negyvenkilencedik

Sokféle dolgokhoz hasonlítja magát és a szerelmet; ezt jobb részint németbõl fordította meg

Az Már szintén az idõ nótájára

1. Ha ki akar látni két eleven kutat,

Kik õ forrásokból szüntelen kifolynak,

Nézze két szememet, kik mindenkor sírnak

2. Az én szerelmesem háladatlanságán,

Szívem gyúladásán, szörnyû kínján, búján

Sok könyvet hullatnak, csaknem kiapadván.

3. Ha ki akar látni olthatatlan szenet,

Nézze az én véghetetlen szerelmemet,

Ki mint Pokol tüze, öröké csak éget.

4. Noha langját ennek senki nem láthatja,

De azért lelkemet fogyatton fogyatja,

Soha semmi bennem már meg nem olthatja.

5. Ha ki akar látni szörnyû mély sebeket,

Nézze szerelemtül sebesült szívemet,

S ottan megesméri, mint gyötör engemet.

6. Ha ki akar látni egy nyomorult lelket,

Nézze az én árva keserves fejemet,

Kit szerelem tüze csaknem hamuvá tett.

7. Ég olthatatlanul buzgó szerelemben,

Bízik csak egyedül egy vidám kegyesben,

Kinek ajánlotta életét kezében.

8. Ha ki ez kínokat akarja megtudni,

Ily kegyetlenképpen hogy bennem ki szerzi,

Életemnél lelkem azt inkább szereti.

9. Igaz szerelmemért de lá, mennyi kínt ád,

Ha szolgálatomért egyszer jó szemmel lát,

Ahelyett viszontag érzem ezer kínját.

10. Híves forrás felett serkenvén álmomból,

Fordítám magyarul vidám Juliáról,

Mikor lelkem fûlne szerelme langjától.

Juliát hasonlítja a szerelemhez,

mely hasonlatosságot

a Julia dicséretén kezd el

Az Csak búbánat nótájára

1. Julia két szemem, olthatatlan szenem,

véghetetlen szerelmem,

Julia víg kedvem s néha nagy keservem,

örömem és gyötrelmem,

Julia életem, egyetlenegy lelkem,

ki egyedül bír velem.

2. Julia az lelkem, mikoron szól nekem,

szerelem beszél velem,

Julia ha rám néz, azonnal eszem vész,

mert szerelem néz engem,

Julia hol alszik, még az is úgy tetszik,

hogy ott nyugszik szerelem.

3. Õ tüzes lelkemnek, fájdalmas szívemnek

kívánt jó orvossága,

Õ szemem világa, árnéktartó ága,

jó szerencsés csillaga,

Õ, kinek kívüle ez világ szépsége

nem kell, sem vigassága.

4. Vagy áll, ül, nevet, sír, örül, levelet ír,

szerelem is azt teszi,

Vagy múlat, énekel, vagy sétál alá s fel,

szerelem azt míveli,

Mert mint jó barátját, Venus asszony fiát

kézen fogva viseli.

5. A Paradicsomba termett szép új rózsa

dicsõséges orcája,

Testszín ruhájába aki õtet látja,

szép Venusnak alítja,

Új formában illik, mint nap, úgy tündöklik

gyöngy között fényes haja,

6. Duna lefoltába rugaszkodott sajka

mely sebességgel mégyen,

Táncát õ úgy járja, merõn áll dereka,

mintha csúszna sík jégen,

Valahova lépik, sok szemek kísérik

csudálván, jár mely szépen.

7. Midõn néha terül vagy mellettem kerül,

szoknyája elterjedvén,

Szerelmével belül veszen akkor körül

engemet felgerjesztvén;

Udvari jó módját látván, érzem kínját,

keservessen rá nézvén.

8. Akkor az én dolgom azonképpen vagyon,

amint a bölcsök írják,

Hogy egy kárhozottnak Pokolban nagy kányák

szívét rágják, szaggatják,

De nem fogyathatják, noha rágton rágják,

mert nõttön nõni -látják. (35)

9. Én szívemet is így, mikor énhozzám víg,

õ nevelten neveli

De viszont, mint kánya, õ kegyetlen kínja

rágja, szaggatja, eszi

Én állapotomat, mint egy kárhozatot,

oly keservessé teszi.

10. Dolga mind egyenlõ, szerelemmel egy õ,

csak erkölcse különböz:

Kegyes a szerelem, s Julia kegyetlen,

engem halálra üldöz,

Szerelem mely édes, Julia oly mérges,

mert engem csak ver földhöz.

Ötvenegyedik

Hogy nyerte el Julia a Cupido nyilát, íját s hol viseli, azt írja meg, könyörögvén az végében itt is az Juliának

Az Magam gondolván nótájára

1. Áldott Julia kiballagtába

Cupidót talála,

Ki mérges nyíllal, szörnyû halállal

veszteni akarta,

Látván szép színét, elveté íjét

s ugyan elámula.

2. Kivel csak szívet és mesterséget

Mert szép szemétõl hogy õ igen fél,

rajta nyilván látta,

Nagy szerelemmel villamó szemét

azért ráfordíta.

3. Rettene ottan Cupido, s onnan

mindjárt elfutamék,

Futtában íja, nyila, puzdrája

õróla leesék,

Kiért féltébe csak meg sem tere,

minden ott hagyaték.

4. Kit hogy megláta kegyes Julia,

a földrõl felvevé,

Nyilat puzdrába, zsinórt íjába

egyengeté, veté,

S ottan felköté, kivel erõsbbé

szép személyét tevé.

5. Azért már nála mind íja, nyila

Cupidónak vagyon,

Szemében nyila, afelett íja

vonva haragosson,

Kivel szívemet, mint célül tett jelt

lövi, hogy kínt valljon.

6. Sokakat sebhet, de csak engemet

gyakran inkább talál,

Mert énnálamnál, mint egy nagy célnál,

közölb senki nem áll,

S ez oka, hogy én több sebet tûrvén,

több kínt vallok másnál.

7. Venus módjára, mikor akarja,

nékiket vigasztal,

Nékiknek penig ád csak szörnyû kínt

nyughatatlansággal,

Mint hogy engem is veszt, noha mégis

tûrök igazsággal.

8. Nagy bánatomat, sok fájdalmamat

már mint orvosoljam,

Nagy szerelmemnek, szenvedésemnek

én mi hasznát várjam,

Ha az keserget, kit lelkem szeret,

s kell, hogy kínját valljam?

9. Akik szeretnek, gyakran szíveket

éjjel vigasztalják,

Mert titkon akkor kedvekre sokszor

õk azokat látják,

Kiktõl javokot, boldogságokot

reménlik és várják.

10. Nékem peniglen éjjel is lelkem

keservessen óhít,

Szüvembéli tûz ágyamból felûz,

házad felé indít,

Utcádon járok, reád vigyázok,

de szemem nem saldít.

11. Azonban az nap ismét feltámad

újobb gyötrelmemre,

Hogy nem szólhatok, mégis csak írok,

Csak választ sem téssz, sõt reám sem nézsz,

mint egy elvetettre.

12. Mind ennyi sok bút, szegény nyomorult,

én honnan érdemlek,

Te háládatlan, a te langodban,

ha tudod, mint égek?

Szerelmes lelkem, tégy már jól velem,

szolgállak, míg élek!

Ötvenkettõdik

Kiben morog Cupidóra,

hogy csak ígérte,

s nem adja meg Juliát

1. Édest keserûvel elegyítõ gyermek,

Régi ellensége nyugalmas éltemnek,

Méz közt mérget miért adsz nékem, veszettnek?

2. Vélem ha egyéb jót te immár nem mívelsz,

Csak gyorsan világból engemet kivégezz;

Ne szíts nagy tüzemet, hadd lehessen csendes!

3. Ez-é a fogadás, kit anyád szavával

Hitedre fogadván énnékem te mondái?

Ó, szégyen, eborca⁴¹, mely igen megcsalál!

4. Az ígért áldott jót te csak megmutattad,

Kivel szerelmemet te csak felgyújtottad,

De mint csalárd hamis, nékem mégsem adtad!

5. Sõt kínomra tõlem csak idegeníted,

Hozzám, keményítvén, semmit sem gerjeszted,

Vélem kívántatván szívemet égeted.

6. Hol tüzes laptáid, kikkel távul gyújtasz,

Akiknek fáklyáddal közöl te nem árthatsz?

Add meg, ha ígérted, heában mit kínzasz?

7. Így feddvén, törõdvén Cupido felele:

Hitván ember, úgymond, úgy veszem eszembe,

Hogy ok nélkül így szidsz jótétem helyébe!

8. Hertelen akarnál ily nagy jóhoz jutni,

Kiért sok kínt kell még vallani, fáradni:

Nagy jót könnyen anyám nem szokott osztani.

9. De kérlek, gyümölcsöt vallyon mely fa hozott,

Minekelõtte még meg nem virágozott?

Bolond, nem tudod-é, hogy tûrés ad hasznot?

10. De ne kételkedjél, bizony tiéd lészen,

Noha most így próbál, de ismét bévészen;

Julia tégedet meg bódoggá tészen.

11. Vajha az úgy lenne, ámbár mindent tûrnék,

Égnék, fûlnék, sülnék, tömlöcében ülnék,

Csak hogy szerelmébe valaha kerülnék.

⁴¹ Arcátlanság

Az hét planétákhoz hasonlítja Juliát

Az Csak búbánat nótájára

Sibi canit et musis⁴²

1. Hét fõ csillag vagyon az égi forgáson,

kik által embereknek

Istentül szerencse adatik fejekre,

ezek mind megtetszenek

Vidám Juliában, mert õ szép voltában

mind heten tündöklenek.

2. Fejér ábrázatot mutat a teljes Hold,

fénlik, mint tiszta ezüst,

Julia is fejér, kivel szép tej sem ér,

sem gyolcs, kit nem fogott füst,

Édes szóval tudós, mint az Mercurios,

kitül szüvem fûl, mint üst.

3. Mint a szép fényes Nap ez földnek világát

hogy csak egyedül adja,

Úgy csak szép Julia fényes ábrázatja

bánatomat tisztítja,

Hogy megvigasztalja, fejemet megáldja,

õ csak azon imádja.

4. Miképpen Mars csillag jó vitéz, jó hadnagy,

fegyverével mindent gyõz,

Úgy két szép szemével, mint két éles tõrrel,

Julia gyõz, megkötöz;

Nincs oly jeles vitéz, valaki reá néz,

kit meg nem bír s tömlöcöz.

5. Mind reggel s mind estve mely szépen az égben

hajnalban Venus feljõ,

Több szép közt létében mindenkor ékessen

mindent jól s helyén ejt õ,

Mint tavaszi idõ, mely jó, mely gyönyörõ,

ékes, kedves, illendõ.

6. Azminthogy Jupiter, kit sok bölcs jól esmer,

embereknek jókat ád,

Akképpen Julia, ahova fordítja

szemét, mindent jóval áld,

Csak az igaz bódog, ki kedvébe forog,

mennyei jót csak az lát.

7. Mint a vén Saturnos, kedvetlen s haragos

természetnek csillaga,

Az én szép Juliám oly kedvetlen hozzám,

kin szívem vidámsága

Azonnal úgy múlik, amint elenyészik

felhõben nap világa.

8. Jó és nagy szép voltát áldott Juliának

ha kitudni akarod,

Égi planétáknak gondold õ mivoltát,

s azonnal megtudhatod,

Mert rajta látszanak ereji azoknak,

kirõl arányozhatod.

⁴² Magának és a Mázsáknak énekel

Dialógus, kiben úton járván az versszerzõ beszél Echóval. De ezt nem értheti jól meg az, aki nem tudja, micsoda az Echo (36)

[Azon nótára]

1. Õ, magas kõsziklák, kietlenben nõtt fák,

kik nagy szerelmem tüzén

Igaz bizonságim vadtok, mert kínjaim

tudjátok, szinte mint én,

Ki látta éltében, hogy így haljon, vesszen,

más, mint én, szerelmesén?

2. Ki felele nékem? Távul az erdõben

lõn ugyan valami szó,

Talám egyik tündér jár itt valamiért

vagy valami nyúlászó;

ha ló nem nyerített, ki itt csörögetett,

ha lábain volt békó?

3. Echo, nagy kínomba, kibe szép Julia

engem vertengeni hágy,

Mi könnyebbíthet meg, s mitül lészen esmeg

kemény szíve hozzám lágy?

Régi gyötrelmimet mi enyhítheti meg,

s mi az, mire lelkem vágy?

4. Ágy, igazán mondád, de mondd meg azt is hát,

ott ki vigasztalhatna?

Búm helyett örömet, gyönyörû életet

nékem ott ki adhatna?

Igazán ki neve, kit jómnak felette

lelkem oda kívanna?

5. Azt bizony megvallom, de jó szolgálatom

kedves-é neki vagy nem?

Szép Julia-Annám lészen-é jó hozzám,

s megkegyelmez-é nékem?

Hogy régen szolgálom, lészen-é jutalmom,

s kell-é jót reménlenem?

6. Kegyetlenségeért, tûrtem sok kínjaért,

hát még Istentül sem fél?

Õ fejér mellyében, mint szép lágy fészekben,

kegyetlenség hogyhogy él?

Mert mint nyelved beszél, búmmal én hiszem, él,

ó, mely igen nem kérnél!

7. Ó, hová legyek hát, tûrvén ennyi kínját,

kivel vett körös-körõl?

Nincs út szerelméhez, mert már elvetett ez

kegyes szemei elõl,

Vetett gyötrelemre, s még meg is öl végre,

amint látom, hogy gyûlöl.

8. Már csak mutasd módját, mint olthassam langját

szerelmemnek, ki csak nõ,

Mert hogy így szeretem, s jutalmát nem érzem,

oka talám nem is õ,

Hanem más gonosz nõ, ördöngös bûvölõ, .

mert kegyes õ, semmint kõ.

9. Hát medgyek, én veszett, kit szerelem éget,

s kit már õ bé nem fogad?

Szívem régi búmban, mint szép virág nyárban,

szinte igaz úgy hervad;

Azért adj tanácsot, szánd meg nyavalyámot,

ha sebemet gyógyíthadd!

10. Vajha elhagyhatnám, volna mi nyavalyám?

De lá, szívem mint gerjed,

Ha gyenge orcáján, mint Pünkösd rózsáján,

látom, hogy színe terjed,

Magad se mondanád elhadni, ha látnád;

nézd meg csak, és esmerjed!

11. Nem merheti lelkem, hanem ha két kezem

végez ki életembül.

No, tõrrel, méreggel nagy búmot verem el,

mert kiesém kedvébül,

Látom, hogy csak gyûlöl, énnékem nem örül,

rajtam nem is könyörül.

12. Hogy hihessem én azt, ha ládd-é, mint fáraszt

szántalan sok veszéllel?

Szemeim láttára nagy kegyessen másra

nézdegel vidám szemmel,

Énnekem peniglen még szerelmem sem kell,

veszt, sillyeszt gyötrelmekkel:

13. Ö, vajha kellene, szerelmébe venne,

veszne szívem bánatja,

De nem azt jelenti kemény tekinteti,

s amint magát mutatja,

Hogy esmét szeressen, nem adja azt Isten,

noha lelkem imádja:

14. Ha Isten azt ádja, lelkem viszont áldja

nevét minden idõben,

S talám meg is adja, és szívét fordítja

hozzám meg szerelemben

Vidám Juliának, ki egyike annak,

kiknek hazájok a Men:

15. Megdicsõült színben hogy gerjedt szívemben

vidám Julia tûnék,

Egy sûrõ erdõben én úton mentemben

felszóval így éneklék,

Kérdezkedésemre verseim végébe

Echótól ily választ vék.

Ötvenötödik

Mindezekre is a versszerzõ találmányokra, kiket a könyörgése után ide írt, midõn Juliától sem izenetbe, sem levélbe semmi választ nem vehetne, búsul magában, és sápolódván azon, hogy menekedhessék meg Julia haszontalan szerelmétõl, Cupido tanácsot ad neki (37)

Ez is ugyanazon nótára vagyon

1. Mi dolog, Úristen, hogy ez egy kegyesen

kívül senki nem tetszik:

S de mi oka vallyon, hogy csak ez asszonyon

lelkem így hal, vész, esik?

Ezenkívül senkit a lelkem nem óhít,

noha érte kínlódik.

2. Nemdenem az-é ez, ki meg nem kegyelmez

semmi könyörgésemre?

Régoltától fogva ártatlan voltomra

veszt, s vetett gyötrelemre,

Kiben hogy lát, örül, kínoz kegyetlenül,

mert búm esik kedvére.

3. Ó, nyavalyás lelkem, elbolondult fejem,

haszon nélkül mit szolgálsz?

Aki téged utál, s hozzád haraggal áll,

mért hogy attól meg nem válsz?

Ilyen kegyetlennek könyvedet ejtened

mi haszon, ha bút találsz?

4. Mondhatatlan szépség, kiben hamar lesz vég,

s ki idõvel elmúlik,

Másnak is adatott (gondold meg magadot),

kik közül találkozik,

Ki téged szeressen, nem mint ez kegyetlen,

ki véled kínnal játszik.

5. Így feddvén, törõdvén nagy kegyetlenségén

áldott szép Juliámnak,

Csak egy véletlenül hát már elõttem ül

személye Cupidónak,

Ki rám mosolyodván így szólal vígan

nékem, régi rabjának:

6. Tusakodnod azon, hogy ez kegyes asszony

nálad felejtve légyen,

Csak kár, szómat higgyed, hanem ha te lelked

is belõled kimégyen,

Mert ennen kezemmel benned metszettem fel

õt kophatatlanképpen.

7. Azért ábrázatja telkedbõl már soha,

míg élsz, ki nem kophatik,

Földön szerteszerint csak érte vallasz kínt,

míg rajtad meg nem esik.

Azért en a tanács, hogy dolgodhoz jól láss,

mert így kedved nem telik.

8. Szerelem-gyúlasztó szentséges Cupido,

mondd hát, mint leljem kedvét?

Monda: Mind holtodig maradj meg ebben, így

amint imádod képét,

Rá felelek, s megládd, hogy meg hozzáfogad,

noha tõle most elvét.

9. Juliának dolgán nyughatatlankodván,

elkeseredett szívem

Võn ily bátorságot Cupidótól jó szót

veszett nyavalyás fejem,

Kiben õ úgy fogad, hogy meg hozzáfogad

az én fene szerelmem.

Kiben csak azon könyörög, látván, hogy semmi választ nem vehet tõle, hogy ottan csak ne feledkezzék el róla

Ez is azon nótára, mint az elébbi

1. Kegyes vidám szemû, piros rózsa színû,

én édes fejér hölgyem, (38)

Kin hû szerelemmel s teljes reménséggel

nyugszik tüzesült lelkem,

Nemdenem siralmas kár-é énnekem az,

hogy elfeledtél engem?

2. Jó vitézek harca hol volt, gondolhatsza,

piros vér ontás nélkül?

Szerelemben esett vígan ki élhetett

külön szerelmesétül?

Ne felejts engemet, ne veszesd lelkedet,

hitetlen, félj Istentül!

3. Az szelíd daruhoz szinte hasonlatos

te kegyes tekinteted,

Rózsát jegyez orcád, kalárist kis szép szád,

mézet ereszt beszéded,

Jöjj immár elõmben, mondjam örömömben

Az Isten hozott téged!

4. Kerített várasok, kertek, mezõk, szép tók

nálad nélkül mind tömlöc,

Mint sólyom kis fúat⁴³, bús lelkem magadat

szerelmébe úgy üldöz,

Jussak már eszedbe, láss meg keservembe,

magad jûjj, mást ne küldözz!

5. Hangos fülemile gyönyörû szép kertbe

zöld ágak között csattog,

Én is, szegény rabod, új verssel kiáltok

hozzád, hogy lelkem buzog;

Mit vétettem, kérlek, hogy nem szánsz engemet,

kinek szíve háborog?

6. Érted, hogy elmentél, és elfelejtettél

engem, szegény árvádat,

Ily reméntelenül, szép személyed nélkül

ne hagyj veszni, szolgádat,

Emlékezzél rólam, fényes fejér rózsám,

add már látni magadat!

7. Szívem nagy szerelmét s titkon felgyúlt tüzét

jelenteni nem merem,

Mert ha megjelentem, nagy tüzemmel, féltem,

hogy sokak eszét vesztem,

Ha penig titkolom, csak magam fogyatom,

mert belsõ tûz veszt engem.

8. Török szép versekbõl szerelmese felõl

csak nemrégen fordítá,

Igérõl igére nem szinte teheté,

de hertelen jobbítá,

Régi szörnyû kárán, ily veszett, bánkódván,

Juliának ajánlá.

⁴³ Vadkacsát

Frustra omnibus rationibus incendendae Juliae tentatis ardentissima precatione eam in sui amorem alicere conatur variis ad persuadendum exemplis allatis (39)

Ugyan az elébbi nótára

1. Én édes szerelmem, egyetlenegy lelkem,

mi haszon nekem élnem,

Ha semmit nem segít, jómra fel sem indít

az én esedezésem,

Sok könyörgésemre, szép leveleimre

csak választ sem téss nékem?

2. Lelkemnek fájdalmát, érted való kínját

maga te így jól látod,

De ingyen sem⁴⁴ érzed, sõt inkább neveted,

magadban csak csúfolod,

Mondván: Hadd, hadd, úgymond, hiszem veszti nagy gond,

kínomot úgy mosolgod.

3. De mi hasznod vagyon sok könnyhullásomon?

kétségbe mire tartasz?

Mint mérget sok mézben, édes beszédedben

gonoszt elegyítve adsz,

Egyfelõl édesgetsz, másfelõl kesergetsz,

csak bánatra taszítasz.

4. Szép sólymok, vad rárók, kiket madarászók

tanítanak, viselnek,

Bánással, tartással, szóval, kiáltással,

szelídek, kézre jûnek,

Az erõs kõsziklák hevétül az Napnak

romolnak, repedeznek;

5. Nincsen oly erõs vas, kit tûzzel jó kovács

ide-s-tova nem hajthat.

Vérrel erõs gyémánt, kit az acél sem bánt,

végre mind elhasadhat, (40)

A piros márványkõ, kit ver gyakor esõ,

csepegéstõl lyugadhat;

6. Téged penig, sólymom, én édes vad ráróm,

az én sok kiáltó szóm

Kezemre nem híhat, s csak úgy se lágyíthat,

mint vasat tûz, nagy langom,

Sem mint márványkövet, kit esõ csepeget,

nem hathat könnyhullásom.

7. Vérem hullásával, ha hozzám hajlanál,

tündöklõ szép gyémántom,

Arra is kész volnék, csak tõled érthetnék,

végeznéd el már kínom,

De mind sok írásom, szóm, siralmom, langom,

szolgálatom csak károm.

8. Az én gyötrelmemre s Istenre tekintve

indulj fel szerelmemre,

Nagy háladatlanság miatt nyomorúság

hogy ne szálljon fejedre,

Vagy segélj meg immár, vagy végezz ki hamar,

ne tarts tovább kétségbe!

9. Az mennyei orcát, életem birtokát

ha Isten néked adta,

Angyali ábrázat ha vagyon terajtad,

mire vetsz engem kínra?

Mennybéliek szerint ennyi sok szörnyû kínt

enyhíts meg jó szolgádban!

10. Úristen, hogy lehet az kegyetlenségnek

ilyen nagy szépség fészke?

Ha az mennybéliek olyan kegyelmesek,

térj te is kegyelemre!

Angyali orcádot mert te megalázod,

ha ûzsz számkivetésre.

11. Színed dicsõsége most ez új versekre

elmémet serkentette,

Képtelen nagy szépség, ki miatt szívem ég,

mert már elrekentette

Buzgó szerelmébe, kiben, mint tömlecbe,

sírva ezt éneklette.

⁴⁴Egyáltalán nem

Ötvennyolcadik

Videns Juliam nec oratione nec ratione in sui amorem inflammari posse, questubus miser coelum, terras et maria implet, pollicens indignabundus se nullum carmen Juliae gratia deinceps cantaturum (41)

[Azon nótára]

1. Ó, nagy kerek kék ég, dicsõség, fényesség,

csillagok palotája,

Szép zölddel béborult, virágokkal újult

jó illatú föld tája,

Csudákat nevelõ, gállyákat viselõ

nagy tenger morotvája!⁴⁵

2. Mi haszon énnékem hegyeken-völgyeken

bujdosva nyavalyognom,

Szörnyû havasokon fene párduc módon

kietlenben bolyognom,

Tövis közt bokorban, sok esõben, hóban

holtig csak nyomorognom?

3. Medvéknek barlangit, vadak lakóhelyit

mi haszon, hogy béjárom?

Emberek nem lakta földön ily régolta

mi jutalmamat várom ?

Ha mindenütt éget szerelem engemet,

mind búm, kínom csak károm.

4. Sokszor vadászással, szép madarászással

én mind csak azon voltam,

Hogy nagy szerelmemet, ki forral engemet,

szívemben mint megoltsam,

De semmit nem nyertem vele, sõt vesztettem,

mert inkább égtem, gyúltam.

5. Mert valahol járok s valamit csinálok,

elmémbe mind ott forog

Julia szép képe, gyönyörû beszéde,

lelkem érte forr, buzog,

Valahova nézek, úgy tetszik szememnek,

hogy mind elõttem mozog.

6. Noha felmetszette szívem közepette

Cupido néki képét

Gyémánt szép bötûkkel maga két kezével,

de mégis szép személyét

Nézni elûz engem, noha nyilván érzem,

hogy csak vallom gyötrelmét.

7. Más kegyes is engem szeret, de én õt nem,

noha követ nagy híven,

Azért, mert az Isten, csodául nagy bölcsen,

csak Juliára éppen

Minden nagy szépséget e földön úgy szerzett,

hogy senki szebb ne légyen.

8. Ó, énreám dihüdt, elvesztemre esküdt

igen hamis szerelem!

Miért nem holdultatsz meg annak, kit jártatsz

utánam szereimessen?

S mire kedvem ellen gyútasz ahoz engem,

aki megnyerhetetlen?

9. De te törvényidnek, noha csak vesztenek,

kételen kell engednem,

Zsámolyul vetettél, rabjává ejtettél

mert Juliának engem,

Kínját, hiszem csoda, hogy mintha jó volna,

oly örömest viselem.

10. Mint az leppentocske gyertyalang közibe

magát akartva üti,

Nem gondolván vele, hogy gyertyalang heve

meg is égeti, süti,

Szívem is ekképpen Julia szenében

magát örömmel fûti.

11. Hatalmas szemei, haragos beszédi

engem noha vesztenek,

De minden szépségnél, minden szerelemnél

mégis inkább tetszenek,

Rajta esik, hal, vész lelkem, s csak az nehéz,

hogy tart számkivetettnek.

12. De ám akar medgyen vélem bár szerelem,

szabad légyen már véle,

Csak hogy ezt engedje kínom érdemébe,

hogy amint felmetszette

Juliát szívemben, szinte úgy versemben

is tessék meg szép képe.

14. Hideg lévén kivõl, égvén penig belõl

Julia szereimétül,

Jó hamar lovakért járván Erdély földét

nem nagy fáradság nélkül,

Ezt öszverendelém, többé nem említvén

Juliát immár versül.

Ez az Juliáról énekeknek a vége

⁴⁵ Zárt tengeröböl, „tengerszakadék"

Ötvenkilencedik

Következik más, Zsófi nevére (42)

[Azon nótára]

1. Szerelem istene, Venusnak ereje

most meg megkörnyékezett,

Elmém nagy bánatban, szívem is új langban

egy szép szûz miatt veszett,

Kit elébb is láttam, de reá nem gyúltam,

mert így, mint most, nem tetszett.

2. Ó, véghetetlen kín, kit angyali szép szín

víg szívemre bocsátott!

Immár orvosságot hol leljek gyógyítót

búm ellen, ki rám jutott,

Ha súlyos szerelem kínnal sújtol engem,

s búra esmét fordított?

3. Fekete gyászába, mint sûrû árnékba

liliom, úgy fejérlik,

Szép piros orcája, fekete zománcba

mint rubin, úgy tündöklik,

Slejt⁴⁶ öltözetében, mint a sovány böjtben

Mária képe, úgy fénlik.

4. Igazán görögöl nevet keresztségbõl

adtak szép személyére,

Méltán Zsófi neve azért, mert bölcs esze

vagyon néki mindenre,

Tud fedni szerelmet, noha igen szeret,

nincsen gonosz hírére.

5. Áldott Venus asszony, kinél nyilván vagyon

lelkem súlyos gyötrelme,

Jó szolgálatomért, nagy kínvallásomért

gyújts fel ezt szerelmemre,

Régi sok búm után hadd élhessek vígan

evel immár kedvemre!

6. Mikor fényes bogár Szent Ivány hóban jár⁴⁷

a nyárnak közepében,

Ajánlván lelkemet akkor egy szép szûznek

áldozatul kezében,

Szerzém ezt versekben az másfélezerben

és az nyolcvankilencben.

⁴⁶ Szegényes

⁴⁷ Szentjánosbogár júniusban

Az Doklei sem se divicicom bila nótájára, vagy amaz lengyel nótára: A poá liesem (43)

Bécsi Zsuzsannáról

s Anna-Máriáról szerzette

1. Az Zsuzsánna egy szép német leán,

Bécsben lakik Tifengráb utcáján,⁴⁸

Piros rózsa tündöklik orcáján,

Szép kaláris tetszik az ajakán,

Kit sok vitéz kíván

Szép voltát csudálván,

De csak heában szeretik sokan.

2. Vagyon ennek egy szép atyjafia,

Kinek neve víg Anna-Mária,

Sok jó úrfi csak azt síja-ríja,

Mert, mint nénje, szép, s nincs semmi híja:

Arany színû haja,

Mint egy gyöngy az foga,

Tiszta mézzel foly õ édes szava.

3. Egy társommal midõn én ballagnék,

Szerencsére reájok találék,

Rájok nézve ottan felgerjedék,

Jó társom is szerelemben esék.

Õk ottan éleszték,

Kedveket jelenték,

Velek azért mi megesmérkedénk.

4. Kezet fogván egymással azontul,

Házban lépénk mindnyájan utcárul,

S mint az méhek szegfû szép virágrul,

Mézet szedénk egymás ajakárul;

Minden bánatunktul Ott mi esénk távul,

Hogy szerelmet nyerheténk egymástul.

5. Többet szólnom dolgunkról nem szükség,

Elég, hogy megvolt minden édesség,

Ölelgetés, csók, tánc, gyönyörûség,

Ékes beszéd, tréfálás, nevetség,

Ki ugyan nem elég

Bús szívemnek, mert ég,

De versemben itt légyen immár vég.

6. Kurta oktáván⁴⁹ a sovány böjtben,

Pozsony városából kimentemben

Szerzém ezeket ilyen versekben

Táncnótára egy kisded énekben,

Az másfélezerben

És nyolcvankilencben,

Hogy bécsi virág juta eszemben.

⁴⁸ A Tiefer Graben magyaros ejtésû alakja. Ez ma is az örömlányok utcája Bécsben.

⁴⁹ Rövid törvénykezési idõszakban

Egy katonaének,

in laudem confiniorum⁵⁰

Az Csak búbánat nótájára

1. Vitézek, mi lehet ez széles föld felett

szebb dolog az végeknél?

Holott kikeletkor az sok szép madár szól,

kivel ember ugyan él;

Mezõ jó illatot, az ég szép harmatot

ád, ki kedves mindennél.

2. Ellenség hírére vitézeknek szíve

gyakorta ott felbuzdul,

Sõt azon kívül is, csak jó kedvébõl is

vitéz próbálni indul,

Holott sebesedik, öl, fog, vitézkedik,

homlokán vér lecsordul.

3. Veres zászlók alatt lobogós kópiát

vitézek ott viselik,

Roppant sereg elõtt távol az sík mezõt

széllyel nyargalják, nézik;

Az párduckápákkal, fényes sisakokkal,

forgókkal szép mindenik.

4. Jó szerecsen lovak alattok ugrálnak,

hogyha trombita riadt,

Köztök ki strázsát áll, ki lováról leszáll,

nyugszik reggel, hol virradt,

Midõn éjten éjjel csataviseléssel

mindenik lankadt s fáradt.

5. Az jó hírért, névért s az szép tisztességért

õk mindent hátra hadnak,

Emberségrõl példát, vitézségrõl formát

mindeneknek õk adnak,

Midõn, mint jó sólymok, mezõn széllyel járók,

vagdalkoznak, futtatnak.

6. Ellenséget látván örömmel kiáltván

õk kópiákot törnek,

S ha súlyosan vagyon az dolog harcokon,

szólítatlan megtérnek,

Sok vérben fertezvén arcul reá térvén

ûzõt sokszor megvernek.

7. Az nagy széles mezõ, az szép liget, erdõ

sétáló palotájok,⁵¹

Az utaknak lese, kemény harcok helye

tanuló oskolájok,

Csatán való éhség, szomjúság, nagy hévség

s fáradtság múlatságok.

8. Az éles szablyákban örvendeznek méltán,

mert õk fejeket szednek,

Viadalhelyeken véressen, sebessen,

halva sokan feküsznek,

Sok vad s madár gyomra gyakran koporsója

vitézül holt testeknek.

9. Ó, végbelieknek, ifjú vitézeknek

dicséretes serege!

Kiknek ez világon szerteszerént vagyon

mindeneknél jó neve,

Mint sok fát gyümölccsel, sok jó szerencsékkel

áldjon Isten mezõkbe!

⁵⁰ A végek dicsérete

⁵¹ Kerengõ, sétafolyosó

[Hatvankettõdik] Amatorum carmen

[Azon nótára]

De virgine Margareta⁵²

1. Vitézek karjokkal, kígyók fulákjokkal,

bikák szarvokkal sértnek,

Körmökkel szép sólymok, foggal oroszlányok

szaggatnak, az mit érnek,

Csak az szép leányok s az basiliscusok,⁵³

hogy a szemekkel ölnek.

2. Azminthogy újobban engemet is mostan

egy nevendéken szép szûz

Két fekete szemmel, mint fényes fegyverrel,

már szörnyû halálra ûz,

Kit hogyha reám vét, gerjeszti szerelmét

bennem, ki úgy ég, mint tûz.

3. Mely tûz hogy engemet még hamuvá nem tett,

senki nem csudáihatja,

Fulgosius amint a nagy csudákról írt,

valaki azt meglátja,

Holott nagy csudául ír szarvasbogárrul,

s bizonságát is adja,

4. Hogy vadnak bogarak, kik lang között járnak,

szárnyon szépen repülnek,

S nemcsak meg nem égnek, de ottan elvesznek,

mihent langból kikelnek;

Így tûz engemet is éltet, ha emészt is,

s nem hagy veszni éltemnek.

5. Mely szerelmes tüzem, hogyha eddig engem

nem szárazgatott volna,

Könny hullásom miatt, mint egy folyó patak,

mind elcsorgottam volna,

De viszont könyvemnek köszönöm, hogy élek,

mert tüzemet az oltja,

6. Hogy mind el ne fogynék, de csendessen égnék

kevesebb gyötrelemmel,

Csak képes örömmel, jó gyönyörûséggel,

szeretõm szerelmével,

Ki nékem elég kincs, mert világon jobb sincs,

mint édes keserûvel.

7. Igyenessen felnõtt, szép nyers ciprusvesszõt

jegyez mert õ termete,

S kalárist kis szája, rózsát szép orcája,.

mézet ereszt beszéde.

Kivel mit gondolok? Hát ha szegény vagyok

is, hadd éljek kedvemre!

8. Sok kincs, nagy gazdagság, pénz, marha, uraság

bár mind azoké legyen,

Akiket fösvénység, nagy telhetetlenség

gyötör szüntelenképpen,

Én az kis értékkel ha tûrök jó kedvvel,

hiszem, nincs senki ellen.

9. Hónál fejérb lábát zöld pázsiton harmat

ha néha nedvesíti,

Hogy mezítláb járván csak múlatságában

szép virágit csipkedi,

Akkor bokrok megül nézvén, szereimétül

égek, örülvén neki;

10. Mert hogy bölcs versekre gyengén énekelve

ereszti ki szózatját,

S hol gömbölõ nyakán, s hol jól termett vállán

terengeti szél haját,

Midõn gondolkodván, kertében ballagván

köti szép koszoróját,

11. Már ezután azért ez egészségeért

sok jó kópia romol,

Vitézek homlokán szablya miatt gyakran

szerelmeért vér omol,

Mert ez az a virág, ki miatt barátság

társok között felbomol.

12. Szent Lõrinc nap⁵⁴ után az ezerötszázban

és az nyolcvankilencben,

Remete módjára havasok aljába

élvén, szerzék versekben

Arról, ki oly, mint hölgy, s kinek neve szép gyöngy

a bölcs deáki nyelvben.

⁵² Szerelmesek éneke. A Margit nevû szûzrõl

⁵³ Igézõ szemû, csodás állat

⁵⁴ Aug. 10.

[Hatvanharmadik]

Colloquium octo viatorum et deae Echo vocatae (44)

Ugyanazon nótára

1. Nyolc ifiú legén minap úton menvén

egy erdõben jutának,

Estve felé lévén tréfálván, beszélvén,

õk egymásnak mondának:

Vegyünk szót Echótól, mond, mi mátkáinkról,

mondja nevét azoknak!

2. Credulus az elsõ, lõn azért elkezdõ,

s monda nagyon kiáltva;

Echo, de kicsoda, aki sok kínomba

most megvigasztalhatna?

Kérlek, mondd meg nevét, kit mint idvösségét,

bús lelkem úgy kív[ANNA!

3. Mosolyog magában Credulus ezt hallván,

s rajta csak csudálkozik;

Õutána azért tõn az ilyen kérdést,

ki társaság közt másik:

Ki fagyott elmémhez, mond, mint víz nagy dérhez,

télben jég amik[OR SIK?

4. Harmadik is monda nagy hangosan szólva

mindenek hallotára:

Echó, jó asszonyom, kinek régi kínom

vagyon nyilván tudtára,

Kérlek, hogy nevezd meg, kicsoda lelkemnek

javával tölt ko[SÁRA?

5. Szavát elereszté, negyedik is kezdé

el Echóhoz kérdésit

Szép szerelmesérõl, kihez gerjed belõl,

s kit szíve szerint óhít:

Szörnyû kára után nevezd meg, mond, nyilván

szeret lelkem im[MÁR KIT?

6. Ezután ötödik, ki mentül kisebbik,

Credulus atyjafia,

mindjárt elõszóla, felszóval kiáltva

Echót nevezi, híjja:

Ki az, kire engem gyújtott, mond, ily igen

Venus futo[SÓ FIA?

7. Hatodik Aminta, elõálla, monda,

mert veszett, alég várja,

Hogy szent nevét hallja annak, ki õ langja,

s kinek javát akarja:

Hát annak ki neve, mond, aki szerelme

szívemet kínnal [MARJA?

8. Szóla hetedik is, kinek neve Tyrsis,

s ki hazáját elhadta

Azért, hogy egy kegyes, akihez szerelmes,

szerelmét megtagadta:

Régoltától fogva szerelem kínjába

engem, mond, ki sí[KATA?

9. Utolsó a Montán, kinek édes társán

való nagy bánat árta,

Nagy fohászkodással így szóla Echóval,

jutván eszébe kára:

S annak tudd-é nevét, mond, kiért szívem ég,

s ki ez sok kínban [MÁRTA?

10. Egy szegény szarándok, régi barátotok

éneklette ezt nektek,

Kik a magyar nyelven való versszerzésen

egymással vetekedtek,

Kit a nagy hamisság és háladatlanság

föld szélére kergettek,

11. Az másfélezerben és nyolcvankilencben

Szent Bertalom nap után,⁵⁵

Világ határira való bujdosásra

keservessen indulván

Édes hazájából, jó akaróitól

siralmassan búcsúzván.

⁵⁵ Aug. 24.

[Hatvannegyedik]

Animum ingratitudine amatae moerentem ipsemet solatur (45)

Ad notam: Minden állat dicsér, Úristen, tégedet etc.

1. De mit gyötresz engem most, keserves lelkem?

Nincsen annélkül is elég sok veszélyem,

Hogy te is oly búval keserítesz engem,

Kin csak örül, tudod, édes ellenségem?

2. Ha hozzád hajlana, mégsem volna csuda,

De az lehetetlen, bár maga kívánna,

De magad jól tudod, hogy nem is kívánja,

Azért felejts el, mert nincs több orvossága.

3. Ily háladatlanság nemcsak rajtad esett,

Sámson is csak szép Dalila miatt veszett,

Ellenség kezében Fulviust mi ejtett,

Ha nem felesége, kivel õ sok jót tett? (46)

4. Egyéb bûn jutalmát az fejedelmekre

Bízta Isten, e földi törvéntevõkre,

De az háladatlanság szörnyû vétkére

Maga visel gondot megbüntetésére.

5. Azért bízd õreá bosszúd megtorlását,

Higgyed, megmutatja rajta is ostorát,

Feledékenséggel viseld szíved kárát,

Mert az nyerhetetlen, másnak adta magát.

6. Lám, mind szívet, elmét, Isten nem rosszt adott,

Hát miért kesergesz? Ne hadd el magadot!

Szemérem ez tõled, ki másnak tanácsot

Szoktál gyakran adni, hogy bú így meghajtott!

⁷. Ébredj fel azért már keserves sok búdból,

S ne gondolkodjál ez rút bosszúállásról,

Bizoníts evel is meg, hogy szereted jól,

Mert nem illik hozzád, hogy róla gonoszt szóll.

8. Háladatlanságán sírván szeretõmnek

Mostan szerzettetek tõlem ez kis ének,

Kiben az a tanács legyen mindeneknek,

Hogy senki ne higgyen soha szerelmének;

9. Indulnak oly könnyen mert õk ide-s-tova,

Mint szinte aszú⁵⁶ ág szél fuallására,

Böcsülik maguk közt s tartják legnagyobbra

Azt, aki közülünk többet ejtett búra.

⁵⁶Aszott, száraz

[Hatvanötödik]

vagy bujdosónak való ének

[Azon nótára]

1. Pusztában zsidókat vezérlõ jó Isten,

Ki elõttök mentél tüzes oszlopképben,

Ígéret földére vezérelvén szépen,

Kalauzok voltál minden szerencséken;

2. Te adtál csillagot három szent királnak,

Vezérül is angyalt ifjú Tóbiásnak,

És Heródes elõtt futó Máriának,

Te voltál vezére minden szarándoknak;

3. Könyörgök, nékem is hogy légy már vezérem,

Mert ím, bujdosni ûz nagy bú és szemérem;

Én Istenem, ebben ne vesszen el vérem,

Õrizz meg gonosztól, felségedet kérem!

4. Építs fel elmémet az jó bölcseséggel,

Szívemet peniglen hittel, merészséggel,

Bujdosó fejemet törödelmességgel

S te adtad lelkemet buzgó könyörgéssel!

5. Jártomban-költömben hogy csak reád nézzek,

Búmban, örömemben reád figyelmezzek,

S jó, gonosz szerencsét csendessen viseljek,

Soha semmi helyen el ne felejtselek;

6. Hogy bujdosásom ideje tölte után

Én édes hazámban térjek esmét vígan,

Mindazokat jó egészségben találván,

Akik szomorkodnak éntõlem búcsúzván.

7. Felejts el annak is háladatlanságát,

Aki most erre vett engem, régi rabját,

Ámbár élje vígan felõlem világát,

Csak énbennem olts meg nagy szerelmem langját!

8. Én édes hazámból való kimentemben,

Szent Mihály nap elõtt való harmad hétben,

Az másfélezerben és nyolcvankilencben

Az ó szerint, szerzém ezt ilyen énekben. (47)

[Hatvanhatodik]

Valedicit patriae, amicis iisque omnibus quae habuit carissima (48)

[Ugyanazon nótára]

1. Ó, én édes hazám, te jó Magyarország,

Ki keresztyénségnek viseled paizsát,

Viselsz pogány vérrel festett éles szablyát,

Vitézlõ oskola, immár Isten hozzád!

2. Egriek, vitézek, végeknek tüköri,

Kiknek vitézségét minden föld beszéli,

Régi vitézséghez dolgotokot veti,

Istennek ajánlva legyetek immár ti!

3. Ti is, rárószárnyon járó hamar lovak,

Az kiknek hátokon az jó vitéz ifjak

Gyakorta kergetnek, s hol penig szaladnak,

Adassék egészség már mindnyájatoknak!

4. Fényes sok szép szerszám, vitézlõ nagy szépség,

Katonatalálmány, új forma ékesség,

Seregben tündöklõ és fénlõ frisesség,

Éntûlem s Istentül légyen már békesség!

5. Sok jó vitéz legény, kiket felemeltem,

S kikkel sok jót tettem, tartottam, neveltem,

Maradjon nálatok jó emlékezetem,

Jusson eszetekbe jótétemrõl nevem!

6. Vitéz próba helye, kiterjedt sík mezõ,

S fákkal, kõsziklákkal bõvös hegy, völgy, erdõ,

Kit az sok csata jár, s jószerencse lesõ,

Légyen Isten hozzád, sok vitézt legellõ !⁵⁶

7. Igaz atyámfia s meghitt jó barátim,

Kiknél nyilván vadnak keserves bánatim,

Ti jutván eszembe hullnak sok könyveim,

Már Isten hozzátok, jó vitéz rokonim!

8. Ti is, angyalképet mutató szép szüzek

És szemmel öldöklõ örvendetes menyek,

Kik hol vesztettetek, s hol élesztettetek,

Isten s jó szerelem maradjon véletek!

9. Sõt te is, ó, én szerelmes ellenségem,

Hozzám háladatlan, kegyetlen szerelmem,

Ki érdemem .........................

10. Ti penig, szerzettem átkozott sok versek,

Búnál kik egyebet nekem nem nyertetek,

Tûzben mind fejenként égjetek, vesszetek,

Mert haszontalanok, jót nem érdemlétek.

⁵⁶ Tápláló

Valahány török bejt (49)

kit magyar nyelvre fordítottak

1. Âlem çiçeği derer isen bir güle değmez,

Sohbette gözel olmaz iken bir pula değmez.

Interpretatio quam in Iuliam retorsit:

Ez széles világon mennyi virág vagyon,

mindaz sem ér egy rózsát,

Az oly vendégség is, kiben egy kegyes sincs,

mindaz sem ér egy bapkát,

Én is minden szûznél, ki ez világon él,

feljebb tartom Juliát.

2. Bana geda deyenler, devletli hanom yok midur?

Yoksa ben âdem değil miyöm, ya canom yok midur?

Interpretatio cum ornatu:

Ti, kik szegénséget én szememre vettek,

én hiszem, azt tudjátok,

Hogy a vidám szemû s vékony szemöldökû

kegyes rabja nem vagyok;

S hogy ember sem vagyok, s lelkem is egy szál sincs,

talám azt alítjátok?

3. Yine ebrulann kurmiº kemani,

Atar gamzm oki, canim niºam,

Yoluna komiºim ben cism i cani,

Sever dilber beni, ben dahi am.

Ismét felvetette szemöldök íjébe

szép szemének idegét,

Kibõl tüzes nyilat szívemre õ bocsát,

lõvén, mint feltett jegyét;

De bár vesszen fejem, tudom, szeret engem,

szinte mint én személyét.

4. Nigâra sende hatmolmis gözellük, tazelük, terlük,

Beni bu gam bucağonda koyasm, bu midur erlük?

Tebenned, Julia, mind világ csudája

épen megtetszik: szépség,

Ékesség, édesség, eszesség, szelédség,

udvari gyönyörûség;

De hogy búmban így hádsz, s csak még ingyen sem szánsz,

az-é a jó emberség?

5. Beni cevrile üldürse demem ol yâre kanlidur,

Halâl olsun ona kanom gözel....... [yaº]hdur.

Ha nagy haragjában megöl is Julia,

mégsem mondom gyilkosnak,

Azért mert csak õtet, senki nem egyebet

vallok én asszonyomnak,

Mint örökös úr bír lelkemmel, ha rá sír,

hogy véget nem vet búmnak.

6. Dedöm ol ºahi gözele: var m'ola bir mah bedeli?

Gül gibi güldi, dedi kim: ya ne sandin be deli?

Egykor szép Juliát látván, hogy õ magát

szép tükörébe nézné,

Kérdém: E világra ily szépséget másra

Isten vallyon adott-é?

Mosolyga s felele: Ily szép ki lehetne,

mond, megbolondultál-é?

7. Kimseler görmiº değildür tenden canin gittiğin,

Illâ ben gözümle gördöm, iºte canomdur giden.

Mikoron kirepül lélek beteg testbül,

soha senki nem látta;

De az én szerelmem, ki olyan, mint lelkem,

hogy fejemet elhadta,

Most szemem jól látta, de vélni sem tudta,

hogy magát másnak adta.

8. Dilber demiº ki: mail olanlar belâmüze

Lâyik midür ki kail olalar cefamüze?

Egykor szép Júlia magába így szóla,

mond: Kik engem szeretnek,

Egyaránt való jót méltó-é, hogy azok

mind fejenként vegyenek?

Nem, mert nem igazság, hanem a boldogság

adassék már csak ennek.

9. I benöm gül yüzli yârom, dünyemi zindan eyleme,

Âºiğmi tepeleyüp kan üstüne kan eyleme.

Vakit olur rakup gelür, düzersönöz sohbetini,

Sakun ki sen sün ol vakti, kollan divan eyleme.

Rózsa szinû lelkem, én édes szerelmem,

ne kösd meg világomat,

Szánj engem, rabodat, ki tûröm kínodat,

nézd, kérlek, nyavalyámat,

Más ölében ne dõlj, hanem inkább, megölj,

hogysem úgy többíts búmat!

[Az Csak búbánat nótájára]

1. Kit csak azért mivel, hogy ismét nagy tûzzel

veszesse el életem,

Hozzám azért most láss, Mars, Diana, Pallas, (50)

most legyetek mellettem!

2. Cupido, nyiladnak magam vagyok-é csak

célül támasztott jele?

Csak az én szívem-é, senki nem egyebé

nagy szenednek tûzhelye?

Csak az, õ így szóla, s ha bánod, tégy róla,

úgymond, ha jóm nem kelle.

3. Megadtam magamot, kösd meg bár karomot

rabszíjaddal, Cupido,

Csak fejemet ne vedd, életemet szenvedd,

ne járjak úgy, mint Dido,

Ki hogy csalatkozék, tõrben bocsátkozék:

segélj, szerelmet szító!

Ugyanakkor, hogy megkedveli Celiát, ekképpen könyörög mindjárt neki, hogy kegyes szemeit reá vetvén, vegye be szerelmében s vidám jó kedvében

[Azon nótára]

1. Két szemem világa, életem csillaga,

szívem, szerelmem, lelkem,

Kinek módján, nevén, szaván, szép termetén

jut eszembe énnekem

Régi nagy szerelmem, ki lõn nagy keservem,

végy szerelmedben engem!

2. Reménlett jóm, kincsem, mi örömmel hintsem

én ez árva éltemet,

Ki csak terajtad áll, s nálad nélkül halál,

csak tõled vár kegyelmet,

Hogyha utálod azt, ki téged néz s virraszt,

s magánál inkább szeret?

3. Hajnalban szépülnek fák, virágok, füvek,

harmaton hogy nap felkél,

Cseng szép madárszózat, vígan sétál sok vad

reggel, hogy elmúlt éjfél,

Újul zöld bokor is, de nekem akkor is

gondom csak merõ veszél.

Kiben köszöni Cupidónak hozzá való kegyelmét, tudniillik hogy Celiát szerelmére felgerjesztette, s kezében adta

Azon nótára

1. Kegyelmes szerelem, ki ily jól tél velem,

áldott légyen te neved!

Veszendõ voltomban hogy segéllél mostan,

hála légyen teneked!

Kérlek, panaszimért, ki téged gyakran ért,

jódot rólam el ne vedd!

2. Keserves fájdalmim, gyötrõ gondolatim,

távozzatok el tülem,

Kik mind éjjel-nappal csak búval-bánattal

forgottatok körülem,

Mert megkegyelmezett, s minden jót végezett

Celia énfelülem.

3. Ez föld szép virágja, éltetõ illatja

hogyha szívemre hatott,

Miért szomorkodjam, s vígan mért ne lakjam,

mért viseljek bánatot?

Hiszem elég eddig, az míg nem voltam víg,

hadd éljek már jó napot!

4. Az ország csillaga, szerencsés világa

hogyha fejemre terjedt,

Nekem szolgál, fénlik, más elõl eltûnik,

csak egyedül rám gerjedt,

Ha mi bút rettegek? Miért nem örvendek?

Lám, nem érzek kínt s terhet!

5. Ez világ minékünk, kiben mi most élünk,

vendégfogadó házunk,

Kiben ha ma lakunk, vagy jót vagy bút látunk,

de holnap meg kimúlunk,

Azért azon legyünk, az míg tart életünk,

legyen víg telünk-nyarunk!

Kiben az Celia feredésének módját írja meg, annak felette termetérõl, magaviselésérõl és szépségérõl is szól

1. Csudálván egy ferdot, ki felette nagy gõzt

magában eresztene,

Ferdõs okát mondja:

Ez, úgymond, nem csuda,

mert Celia ül benne,

Kinek mezítelen testére szerelem

gerjedvén, füsti menne,⁵⁷

2. Mint az kevély páva verõfényen hogyha

kiterjeszti sátorát,

Mint égen szivárván sok színben horgadván

jelent esõre órát,

Celia oly frísen^57a új forma sok színben

mégyen táncban szaporát.

3. Mint nap szép homállyal fejér felhõ által

verõfényét terjeszti,

Oly gyenge világgal vékony fátyol által

haja színét ereszti

Celia befedvén, s mellyén tündökölvén

drága gyémántkereszti.

4. Támadtakor napnak, mint holdnak, csillagnak

hogy enyészik világa,

Úgy menyek-szüzeknek, mint az szép füveknek,

vész szépsége virága,

Mihent közikben kél Celia, az kinél

égnek nincs szebb csillaga.

⁵⁷ Gõzölögne

^57a Ékesen, díszesen

Kiben az Celia szerelméért való gyötrelmérõl szól, hasonlítván az szerelmet hol malomhoz s hol haranghoz

1. Mely csuda gyötrelem ez, hogy a szerelem

búmra most malommá lett,

Hol, mint gabonáját, engemet, szolgáját

szép Celiával õrlet,

Siralmam patakja az kereket hajtja,

kin lisztté létig töret.

2. Ím, az nagy szerelem miatt búsult lelkem

már szinte haranggá lett,

Kit szerelem bennem félen vér ellenem,

rám támadván amellett,

Azért kong jajszóval, zúg fohászkodással

szegény, nyugalma helyett.

3. Mint egy kristálykövet soha el nem törhet,

noha éget, verõfén,

Úgy az én szívemet, noha vall gyötrelmet,

el nem rontja tüzes kén,

Csak gyúl szegény s hevül, mert szertelenül fûl,

mint kristál, kit süt hév szén.

In eandem fere sententiam⁵⁸

1. Kiáltok, csak bolygok, mint megszélhüdt ember,

Mert belõl égek, mint tûzben száraz kender,

Gondom, búm, veszélyem véghetetlen tenger.

2. Paradicsombéli szépség ábrázatja,

Virágzó szép tavasz képe állapatja;

Szépségnek, s nemcsak szépnek magát mondhatja.

⁵⁸ Csaknem ugyanazon értelemben (lezáró, nyomatékosító strófák; vö. tornata, congedo)

Kiben az szeretõjétõl való elváltán kesereg, féltvén, és itt az lelkéhez is hasonlítja

1. Az mely keresztyén hû, s kiben nincs hamis szû,

lelkét ördögtõl félti,

Nem csuda, én is hát hogy féltem Celiát,

midõn gonosz késérti,

Mert csak õ az lelkem, csak õ jóm énnekem,

éltemet õ segéti.

2. Ö, siralmas szállás, kit keserves válás

szegény fejemnek rendelt!

Immár hová légyek, s ölemben kit vegyek,

ha szántalan bú terhelt?

Ó, szerencsétlen nap, ki elragad és kap

attól, ki híven kedvelt!

3. Szerelmesétõl vált nem csuda, az halált

hogyha fejére kéri,

Mert bujában halál orvosságot talál,

fájdalma végét éri,

De az szörnyû válás végtelen kínvallás,

szívét öröké sérti.

Kiben az kesergõ Celiáról ír

1. Mely keservesen kiált fülemile, fiát

hogyha elszedi pásztor,

Röpes ide-s-tova, kesereg csattogva

bánattal szegény akkor,

Oly keservesképpen Celia, s oly szépen

sírt öccse halálakor.

2. Mint tavasz harmatja reggel ha áztatja

szépen jól nem nyílt rózsát,

Mert gyenge harmattul tisztul s ugyan újul,

kiterjeszti pirosát,

Celia szinte oly, hogyha szemébõl foly

könyve, mossa orcáját.

3. Mint szép liliomszál, ha félbe metszve áll,

fejét földhöz bocsátja,

Úgy Celia feje vagyon lefigesztve,

mert vagyon nagy bánatja,

Drágalátos könyve hull, mint gyöngy, görögve,

vagy mint tavasz harmatja.

Nyolcadik

Kiben a maga ok nélkül való gyanúságában bánkódik

1. Ó, én bolond eszem, ki ezt cselekeszem

hamis gyanúságommal,

Kiért méltó volnék, hogy halált kóstolnék,

ezt mívelvén nagy jómmal.

Már mint leljem kedvét, ha éltig csak rám vét⁵⁹

keserves siralommal?

2. Átkozott gyanúság, kétséges bosszúság,

gyógyíthatatlan méreg,

Ahova te beférsz, onnan nehezen térsz,

odaragadsz, mint kéreg,

Dühõtöd mérgeddel, kit szerelem legel,

a pokolbeli féreg!

3. Nemz téged álnokság, szó, hír és hazugság,

tart esztelen bolondság;

Segít értetlenség, nevel hertelenség,

nem nyughatol, gonoszság;

Temiattad elvész, ki hinni gyorsan kész,

s kiben nincs jó okosság.

4. De az ki okossan s elébb bizonyossan

szónak végére mégyen,

Vagy maga gondolja, vagy mástul megtudja,

minek mi oka légyen,

Ezt bezzeg nem bántod, mert magad is látod,

hogy erõd kicsint tégyen.

5. Szép Procrist te régen vesztvén szörnyûképpen

halálra eresztetted,

Szép Deianirával nem akaratjával

Herculest elvesztetted, (51)

Most is hol szerelem, lesz ott szûgyötrelem,

hol fészkedet verheted.

6. Távozzál el tõlem, mert elhidd felõlem,

hogy csak heába furdalsz,

Az igaz szerelem lakik együtt vélem,

csak kár, hogy így ostromlasz;

Távozzál hát tõlem, vessz el már elõlem

gonoszság, mert megrontasz!

In eandem fere sententiam

7. Vétettem ellened, kételkedvén benned,

lelkem, ó, szép Celia,

Könyörgök, vétkemnek miatta kedvednek

rajtam ne légyen hía,

Medgyek, ha elvészek, ha hamuvá lészek

kemény haragod mia?

⁵⁹ Engem hibáztat

Kiben Júliához hasonlítja Celiát minden állapatjában, Cupidóval is feddik, hogy (holott hazájából is õ kergette ki) ott sincs nyugalma miatta

1. Júlia szózatját, kerek ábrázatját

Cupido úgy mutatja

Celia beszédén, örvendetes képén,

hogy mikor szemem látja,

Júliának véli, mikor tekintéli,

mert szívemet áltatja.

2. Egyenlõ két rózsa, kinek mind pirosa,

állapatja, színe egy,

Sem egy ágon termett, kit zöld levél fedett,

nem hasonlóbb két ért meggy,

Mint ez Júliához, kinek szép voltához

gerjedek, mint Aetna-hegy.

3. Átkozott Cupido, szerencsémet rontó,

régi nagy ellenségem,

Hazámból kiûzél, ide is rám jüvél,

érd bátor immár végem,

Csak tüzedet ne szíts, szívemben se többíts

régi szerelmes mérgem!

4. Dühös, elégedjél, amint kikergettél

engemet szép hazámból,

Elégedjél, kérlek, itt is, az mint félek,

ne ûzz ki nyugalmamból!

Mi jutalmod bennem, ha esem tüzedben?

Mi hasznod nyavalyámból?

5. Virága éltemnek, akinek örüljek,

teljeséggel elszáradt,

Vidám kedvem helyett, kibõl vészek mellett

kétszer üszög rám áradt,

Siralmas káromon való nagy panaszom

miatt nyelvem elfáradt.

6. Immár zászlód alól kiköltem, sõt távol

járok nagy seregedtõl,

Mert kis haszon mellett tûrnöm sokot kellett,

míg vártam te kezedtõl,

Immár uram is más, Pallas és vitéz Mars,

kik mentenek tüzedtõl.

7. Gondolkodván rajta csak té-tova hajta

fejet Cupido szómon.

Monda: Szegény bolond, Mars-é te gyámolod?

Hát hol az én hatalmom?

Ketten csak ti vadtok, kik semmit nem adtok

én bosszúállásomon?

8. Azelõtt is maga Mars, meggondolhadsza,

mint járt egyszer miattam,

Mikor kedve ellen merõ mezítelen

mindennek látni hadtam, (52)

De az mint esmérem, nem gondoltok vélem,

de megmutatom magam!

9. Medgyek? Hová legyek? Jobb-é, hogy engedjek?

Mert se Mars Cupidónak

Nem árt vitézséggel, sem Pallas elmével

úgy mint világbírónak,

No tehát engedek, mert vele sem érek

én is hát ez rontónak.

Kit egy citerás lengyel leányról szerzett

1. Szít Zsuzsánna tüzet

szívembõl magára,

Cupidóval ûzet

szerelme dolgára,

Mert kis szája,

mint pünkösdi új rózsa,

vagy sárarany sárgája,

Vékony derekacskája.

2. Mutat angyali fént

szerelmes szemével,

Piros angyali szént

szerelmes szenével.

szívemben örömet hint,

úgy néz, amint

kit gyûlöl szíve szerint,

Ottan érzek súlyos kínt.

3. Kegyes ábrázatja

én aránzó célom,

Citeraszózatja

búm rontó acélom,

Venus fattya⁶⁰

ha szózatját hallhatja,

S ha láthatja,

nincs bánatja,

búmot mind elmúlatja,

Hogy jó kedvét mutatja.

4. Kártyát játszván vélem,

vet szívet tromfomra,

Kit az bölcs szerelem

így magyaráz jómra,

Mondván: Ne féll,

sõt vígan éll,

mert tiéd az szép személ,

tromfodra kél,⁶¹

csak azért, hogy jót reménll,

Semmi gonoszt te ne véll!

5. Mert már néked adta

nagy szerelmû szívét,

Viszont nála hadta

szívedet, õ színét;

Így tõled vett

szíven szívet,

kit tart mint drágakövet;

Örül s nevet,

s vígan követ

téged, mert lát víg kedvet,

Kit régen eszében vett.

6. Így volt akaratja,

hogy megnyilatkozzék,

Vagy immár barátja,

ne féll, hogy változzék.

gyakran örömmel hintsen,

S rád tekintsen

s ne felejtsen,

kinél több jód már nincsen

S kit nem adnál sok kincsen.

7. Lengyel szép Zsuzsánna

vervén citeráját

És mondván utána

gyönyörû nótáját

szerelmében sillyesztve,

és ébresztve,

szívemet elrekesztve,

Belsõ tûzzel emésztve.

⁶¹ Piros szíves (kör) kártyalap, az érzelem viszonzásának jele

Az Cortigianáról,

Hannuska Budowskionkáról szerzett latrikánus vers (53)

Fris szép fejér póka,

édes szûrõ móka,

Porcogós Annóka,

szerelemnek oka,

Hogy nem játszol

velem, kivel egy fraj⁶² szól?

Ládd-é, víg, ki-ki táncol!

⁶² Frau (úri hölgy)

[Cím nélküli versfüzér] (54)

Az erdéli asszony kezérõl

Ha szinte érdemem nincs is arra nekem,

hogy õ engem szeressen,

Csak áldott kezével, mint szép ereklyével,

engem, mint kórt illessen,

Legyek ferge rabja, bátor ne szolgája,

csak szinte el ne vessen!

Az maga elméjének gyors voltáról az szerelem miatt

Forr gerjedt elmémre, mint hangyafészekre,

sok új vers, mint sok hangya,

Arra, mert szüvemben gerjedez szüntelen

szerelmed tüzes langja,

Szózatod búm verõ vigaságtételnek

gyönyörû édes hangja.

Az Celia bánatjáról

Mint szép liliomszál, ha félbe metszve áll,

fejét földhöz bocsátja,

Celia szép feje úgy áll lefigesztve,

mert vagyon nagy bánatja,

Drágalátos könyve hull, mint gyöngy, görögve,

vagy mint tavasz harmatja.

Bánja, hogy hajnalban kell az szerelmesétõl elmenni

Hajnalban szépülnek fák, virágok, füvek,

harmaton ha nap felkél,

Cseng szép madárszózat, vígan sétál sok vad,

reggel, hogy elmúlt éfél,

Újul zöld bokor is, de nekem akor is

dolgom csak gond, bú, veszél.

Fulviáról

Lettovább Júliát, s letinkább Celiát

ez ideig szerettem,

Attól keservessen, s ettõl szereimessen

vígan már búcsút vettem,

Most Fulvia éget, ki ér bennem véget,

mert tüzén meggerjedtem.

Ennéhány Istenhez való énekek,

kiket a psalmusokból is, magátul is szerzett⁶³

Hymni tres ad sacrosanctam

Trinitatem primus

Ad Deum Patrem, pro levamine malorum

1. Az Szentháromságnak elsõ személye, (55)

Atyaisten dicsõséges felsége,

Mind ez széles világnak teremtõje,

Tekints reám, ilyen veszett szegénre!

2. Ments és vezess ki, Uram, az sok vészbõl,

Viselj gondot rólam, te árvád felõl,

Ne szakadjak el tõled, Istenemtõl,

Segélj, kiáltok csak hozzád egyedõl.

3. Veszett fejemnek mert oly állapatja,

Mint hajónak, kit elvert tenger habja,

Nincs senki vezére, kormántartója,

Az sok vész közt csak az te kezed ója.

4. Reméntelen mindeneknél életem,

Látván vesztem, örül sok ellenségem,

Csóválván fejeket, csúfolnak engem,

Barátim is mind idegenek tõlem,

5. Gondod nincs rám, mert mindenik azt tudja;

Hogy eddig is éltem, ki-ki csudálja,

Ennek, úgymond, mely veszett állapatja,

Lehetetlen, hogy senki szabadítsa.

6. De mind ennyi sok háborúimban is

Érzi lelkem, hogy reménség kívül is,

Csudaképpen még kimentesz végre is,

Noha nem látom most egy csepp módját is.

7. Azért ez lelkem érzette sok jódot

Ne halogasd megszabadításodot,

Mert ha elveszek is, Uram, mi hasznod?

Azzal ugyan nem öregbül hatalmod.

8. De ha megmentesz, ez jók következnek:

Egyik ez, hogy mind holtomig dicsérlek,

Másik meg ez, hogy azok is megtérnek,

Kik segedelmedrõl kétségben estek.

9. Terjeszd ki hát fényes orcád világát,

Szárazd azzal szemeim nedves voltát,

Mert csak te fényed siralmat száraszthat,

Búból menthet, jóra mindent fordíthat.

10. Nabugodonozort hét esztendõre

Vivéd ismét királyi felségére,

Megszánván, szemedet vetéd szegénre,

Azért tekints reám is, ily veszettre!

11. Kiért vélem együtt földi kerekség

Dicsér téged, ó, mennyei nagy felség,

Veszendõnek ki vagy igaz segítség,

Dicsõségeddel rakva mind föld s mind ég.

⁶³ Bejegyzés a Balassi-kódexben, feltehetõen a másolótól

Hymnus secundus

Ad Deumfilium, pro impetranda militari virtute (56)

1. Az Szentháromságnak, kinek imádkoznak,

Kristus, másod személye!

Régi vitézeknek, roppant seregeknek

gyõzhetetlen Istene!

Tehozzád kiáltok, ki katonád vagyok,

vígy, kérlek, vitézségre!

2. Régenten Dávidot, juh mellõl az pásztort

víd királyi felségre,

Midõn Góliáttal, az nagy óriással

megvíva szemtõl szembe,

Kit reménség ellen csudálatosképpen

adál néki kezébe.

3. Jó Makkabéusnak, Jeftének, Sámsonnak,

Gedeonnak, Juditnak⁶⁴

Eszet, bátorságot adál diadalmot,

hogy vitézül járnának,

Midõn benned bízván, hadnagyságod után

szerencsét próbálának.

4. Most is vitézeknek te vagy bátor szívek,

kik véled dicsekednek,

De az kevélyeknek, kik mással kérkednek,

csak szégyenvallás helyek,

Mert kit te nem segélsz, szíve, esze elvész,

hátat ad ellenségnek.

5. Az te nagy nevedben én is most, Istenem,

kötöttem fel szablyámot,

Sok jó szerencséket várok csak tetõled,

s vitézlõ sok szép jókot,

Mert nem fizetésért, sem gazdag prédáért

járom, tudod, utamot,

6. Hanem szent nevedért s az szép tisztességért,

melyben megkisebbítél,

Noha nem méltatlan, mert rút és szántalan

bûnömért rám gerjedtél,

De felejts el, kérlek, undok vétkeimet,

lám, már eléggé vertél.

7. Te vagy szál kópiám, te vagy éles szablyám,

jó lovam hamarsága,

Elmémnek vezére, karjaim ereje,

én szívem bátorsága,

Bízván szent nevedbe, megyek örvendezve,

bátran káromlóidra.

8. Csak tereád hadtam életemet, Uram,

valamely helyen járok,

Bátorságot, eszet, sok jó szerencséket

csak jóvoltodból várok,

Orcámról töröld el szép vitézségekkel

szégyent, kit mégis vallok,

9. Hogy vidám orcával, szép háláadással

én felmagasztaljalak,

Ez széles világnak téged hadnagyomnak

örömmel kiáltsalak,

Vérrel festett szablyát ki adsz olyanoknak,

kik zászlód alatt járnak.

⁶⁴Bátorságukkal kitûnõ bibliai személyek

Ad Spiritum Sanctum, pro felici conjugio (57)

1. Az Szentháromságnak harmadik személye,

Szerelemnek Isten szerint gerjesztõje,

Az jó házasságnak ki vagy bölcs szerzõje,

Szívek szentelõje,

2. Szentlélek Úristen, te, ki jókot osztasz,

Megkeseredteket örömmel látogatsz,

Félelmes szíveket bátorsággal áldasz,

Siralmast vigasztalsz,

3. Régi szentek házasságát te szerzetted,

Az én szívemet is csak te ébresztetted,

Egy árva szép szûzhöz mostan gerjesztetted,

Érnem ezt engedted,

4. Könyörgök tenéked, hogy szentelj meg engem,

Tulajdon templomod hogy lehessen lelkem,

Szeplõ nélkül tiszta legyen én életem,

Lakozzál te bennem!

5. Add meg azt is társul énnékem boldogul,

Az kit mostan kérek tõled, én Uramtúl,

Hadd vehessek búcsút immár bánatimtúl,

Legyek víg ezentúl!

6. Áldj meg mindkettõnket igaz szerelemmel,

Jó ép egészséggel és szent félelemmel,

Kétség és versengés közülünk vesszen el,

Éljünk csendességgel!

7. Te regulád szerint hogy igazán élvén,

Hozzánk tartozókkal imádjunk, dicsérvén

Téged, vigasztaló Szentlélek Úristen,

Mindöröké, Ámen.

Egy könyörgés. Új

Az Oh kleines Kind etc. Nótájára

1. Nincs már hová lennem,

kegyelmes Istenem,

Mert körülvett engem

szörnyû veszedelem.

légy mellettem,

ne hagyj megszégyenednem!

2. Vagy ha azt akarod,

hogy tûrjem ostorod,

Csak rút szégyentõl ódd

fejemet, ha bántod,

inkább elhozd,

hogynem rútíts orcámot!

3. Áldj meg vitézséggel,

az jó hírrel, névvel,

Hogy szép tisztességgel

mindent végezzek el,

Öltöztess fel

jó ésszel, bátor szívvel!

4. Ne gyalázzon engem

kevély ellenségem,

Te légy, Uram, velem

jótévõ Istenem,

Nagy szégyenem

tovább, s ne hagyj elesnem!

5. Kiért dicsérhessen

lelkem mindenképpen,

Hogy mindenek ellen

megtartottál épen,

néked öröké, Ámen.

Psalmi 27. Translatio ungarico carmine juxta Buchanani paraphrasin (58)

Egy olasz ének nótájára

1. Az én jó Istenem, ha gyertyám nekem

minden sötétségembe,

S ha éltemet õrzi s fejemet menti,

hát ki mint ijeszthetne?

Hahogy sok ellenség reám fegyverkezék,

tõlök jóvoltából megmente,

Rám dühödt szájakból kivõn õ markokból,

rajtam mert ingyen könyörüle.

2. Kiért áldom nevét és nagy kegyelmét,

míg ez testben élhetek.

Tõle ezelõtt is ez egyet, s most is

kértem, hogy ránézhessek,

Az imádság lelkét adja reménségét,

hogy egyedül csak benne higgyek;

Eszemet az Sátán ne hajtsa más után,

szent cselekedetin örvendjek!

3. Õt áldja énekszóm, versemre okom

légyen csak õ énnekem,

Mert õ árnyékában és sátorában megtart,

nem hagy elvesznem,

Mint erõs kõszáira, viszen hatalmára,

hol nem árthat sok ellenségem,

Sõt noha úgy tetszik, hogy most is aluszik

az Úr, de tõlök megment engem.

4. Kiért én megállom nagy fogadásom,

s õtet holtig dicsérem,

Könyörülj énrajtam azért, jó Uram,

s végy ki ez búból engem,

Emelj fel, Istenem, segélj, reménségem,

mert csak benned bízik bús lelkem.

Szemem csak reád néz, félvén, hogy majd elvész,

ne hagyj, reménlett idvösségem!

5. Ne hagyj ez sötétben, s ne rejts elõlem

szerelmes orcád fényét,

Vesznem szinte ne hagyj kísértet miatt,

s tarts meg adtad éltemet

Sok ellenségimtül, kik vötték már körül

egyedül ártatlan fejemet;

Engem már barátim, szüleim, rokonim

elhadtanak, mint veszett embert.

6. De az jó Úristen, ki az híveken

esik veszedelmekben,

Engemet nem hagya, bûnbõl kihoza

nagy csudálatosképpen.

Irgalmas szent Atyám, engedjed, hogy tudjam

az te útaidot követnem,

Arról se félelem, se más dolog engem,

hogy soha el ne téveszthessen!

7. Rágalmazó nyelvtõl, ál ellenségtõl

ments meg, Uram, engemet,

Mert hazug tanúkkal, keserves szókkal

káromlják életemet,

Nyelvek õ fegyverek, kivel dühösködnek,

keresik csak veszedelmemet;

Ha velem nem volnál, s nem bátorítanál,

éltemben értek volna véget.

8. De az te jóvoltod és ígérted jód,

kit búm után vígan adsz,

És az boldog élet s kegyelmességed,

kit velem hittel váratsz,

Biztat nyavalyámban, vigasztal sok búmban,

s tudom is, hogy sok jókkal áldasz,

Senki ne féljen hát, mert az Úr sok jót ád

néked, ki csak õ benne bízhatsz.

Ex 54, Psa[lmo]

Deus per nomen tuum serva me etc. (59)

1. Az te nagy nevedért tarts meg, én Istenem,

Gyõzhetetlen erõddel állj bosszút értem,

Hallgasd meg már sok imádságimot, Uram, énnékem,

Ne feledkezzél teljességgel így el énfelõlem,

Bizonyos reménségem,

Segélj, most ideje, légy jelen nékem!

2. Énreám mert nagy sokan most feltámadtak,

Olyanok, kik veled semmit nem gondolnak,

Sürgetik lelkemet, mert szörnyû halálomra járnak,

Én penig segítségül csak téged egyedül várlak,

Ím, majdan elfogyatnak,

Ha elhaladsz és torkokba vetsz azoknak.

3. Én életemet, Uram, te támogatod,

Búval borult lelkemet megvigasztalod,

Ellenségimnek az kölcsönt te bõvön még megadod;

Igazságoddal az álnok szíveket is megrontod,

S nyilván megbizonyítod,

Hogy segélli az hív embert jobb karod.

4. Teneked akkor hálát adok örömmel,

Áldozom szívem szerint szép dicsérettel,

Az te felséges nagy nevedet áldván tisztelettel,

Mint teremtetted ember ha járhatok bátor szívvel,

Dicsérlek énekekkel,

Hogy veszteket láthattam két szememmel.

1. Mint az szomjú szarvas, kit vadász rettentett, (60)

Hegyeken-völgyeken széllyel mind kergetett,

Rí, léh, s alig vehet szegény lélegzetet,

Keres kútfejeket,

2. Úgy keres, Úristen, lelkem most tégedet,

Szerte mind kiáltván az te szent nevedet,

Szabadulására, hogy onts kegyelmedet,

Mint forrásfejedet.

3. Ételem mert nincsen fohászkodás nélkül,

Italom csak méreg keserû könyvemtül,

Midõn ily szót hallok én ellenségimtül,

Kiben lelkem elhûl,

4. Mond: Te számkivetett, nyavalyás megomlott.

Amaz reménletted Istened most holott?

Tõled immár régen talám elhasomlott,

Hogy vagy ilyen romlott.

5. Mely szó csak meg nem öl nagy szégyenletembe,

Hogy kevély ellenség azt veti szemembe,

Kin elkeseredem, s ottan jut eszembe,

Mint éltem helyembe,

6. Midõn nagy sereggel, zengéssel-bongással,

Templomodba mentem szentelõ áldással,

Szinte az ajtódig, sok szép hangossággal,

Oly nagy méltósággal.

7. De te mindazáltal, szomjú lelkem, ne félj,

Sõt régi Uradban minden ellen remélj,

Bízván kegyeimében, higgy, és csendessen élj,

Gonoszt hozzá ne vélj,

Mert még megtéríti régi szerencsédet,

Kiben virágoztat jókkal úgy tégedet,

Tél után tavasszal mint az szép kerteket,

Megáldja fejedet.

9. Kiért mondasz te is néki dicséretet,

Mint egy fülemile sok szép énekeket,

Ámbár szenvedjek hát érte mindeneket,

Nyeljek sok bût s mérget,

10. Csak légyen korosként leikével mellettem,

Hogy fájdalmam miatt ne vesszen életem,

Mint Jordán és Hermon, fogyhatatlan hitem,

Légyen erõs lelkem!

11. Mert ha tenger búsul parancsolatjára,

Hát rám is õ ereszt bút, bûnös fiára,

Támaszkodom azért jóakaratjára,

Mint atyám karjára,

12. Fõképpen, hogy tudom már, hogy nemsokára

Megkönyörül rajtam az bosszúságára,

Az ki járt életem vesztére s kárára,

Szégyenvallására.

13. Kiért áldom õtet, erõs kõsziklámot,

Csak ne hagyja fogyni el bizodalmomot,

Mikor bosszontással gyújtják nyavalyámot,

Mint olajjal lángot,

14. Mondok: Csak ne kérdjék, hogy hol én Istenem,

Mert mérgemben akkor nem tudok mit tennem,

Hogy azzal terjesztik keservemet bennem,

Kész volnék holt lennem.

15. No azért elbágyadt lelkem, te ne búsulj,

Buzgó imádsággal sõt Uradra burulj,

Erõs reménséggel csak õhozzá szorulj,

Tõle el ne fordulj!

1. Mennyei seregek, boldog, tiszta lelkek,

Emberi nemzetre kik az Égbõl néztek, (61)

Az Urat öröké ti mind dicsérjétek!

2. Angyalok, az Úrnak követi kik vadtok,

Szentek, kik õ székét mind körülálljátok,

Öröké az Urat felmagasztaljátok!

3. Fényes Nap világa, ez világ fáklyája,

Szép Hold, éj lámpása, Égnek sok csillaga,

Az Úrnak szent nevét mindöröké áldja!

4. Tüzes hatalommal forgó ti nagy Egek,

Avagy tengerekkel együtt minden vizek,

Örök dicsérettel õtet tiszteljétek!

5. Mert csak õ egyedül minden teremtõje,

S mindent bír, valamint magában rendelte,

Megmarad mindenek ellen õ szerzése.

6. Földnek kereksége minden állatokkal,

Vízben úszó halak tengeri csudákkal,

Az Urat öröké áldjátok szátokkal!

7. Tenger mély örvénye, mennydörgés, villamás,

Kõesõ, hó, szélvész, háború, csattagás,

Télben is, nyárban is mind felhõs sok havas,

8. Szép halmok, zöld ággal ékesült kis dombok,

Fák, kik különb-különb szép gyümölcsöt hoztok,

S füvek, kik gyönyörû szaggal illatoztok,

9. Sok színben öltözõ, tündöklõ virágok,

Berkekben, cserékben vadak, kik lakoztok,

Öröké az Úrnak nevét kiáltsátok!

10. Gyíkok, kígyók, földön lakó sok állattal,

Sõt az madarak is különb-különb szókkal,

Öröké az Urat áldjátok hangossággal!

11. Világ fejedelmi, urak és fõ népek,

Kik községgel bírtok, s néki törvént tésztek,

Öröké dicsérvén az Urat féljétek!

12. Együgyû gyermekek, kegyesek, szép szüzek,

Felserdült ifjakkal böcsülletes vének,

Dicséret tõletek légyen õ nevének!

13. Mert õ az, akinek hatalmában az Ég,

Neki enged tenger, Menny s földi kerekség,

Segélli övéit, mint mennyei felség;

14. Ezt azért, ti hívek, Úrnak szent serege,

Kik leginkább vadtok az õ szerelmébe,

Öröké szent nevét dicsérjétek mennybe!

Ebben a Noé bárkájából elrepült galamb állapatjához hasonlítván állapatját, kéri Istent, hogy életének sûrû nagy veszélyiben ontsa reá kedvét, s áldásának bárkájában való befogadásával mentse meg az sok kísértettõl fejét

1. Segélj meg engemet, én édes Istenem!

Reméntelenségben ne hagyj elsillyednem,

Ím, minden elhagyott, nincsen hová lennem,

Nem tudok mit tennem.

2. Sok nyavalya miatt apadott hitemet

Most többíts meg bennem, segélvén engemet,

Kit ez világ útál, csúfolván engemet,

Veszett életemet.

3. Mint galamb, ki Noé bárkájából repült,

Nagy vízözön miatt meg bárkára került,

Szájában ágat hozván, tetejére ült,

Ki zöld ággal újult,

4. Szinte úgy most lelkem õ nagy ínségében

Meg tereád került kételenségében.

Noha elhagyott volt; most reménlettében

Rád szállott hitében.

5. Új könyörgést hozott néked új ág helyett,

Ki jó reménséggel virágzott, zöldellett,

S adja õ magát is kezedben ez mellett,

Így vár bárkád felett.

6. Mint egy nagy bárkádban, vedd bé azért szegént

Jó áldomásodban fogadásod szerént,

Hogy az kétség miatt el ne hagyjon megént

Téged, szentséges fént!

7. Kibõl, Uram, néked de mi hasznod lenne,

Ha az kétség miatt õ Pokolra menne?

Lám, már megváltottad, hogy ne égne benne,

Sõt jót érdemlene.

8. Régen egy galambot ha Noé megtartott,

Hát hogy hadnál engem, kit fiad megváltott,

Ki tégedet régen keserven kiáltott,

Szíve szerint áldott?

9. Segélj azért engem, kegyelmes Istenem,

Örvény fenekére ne hagyj alámennem;

Kiért az míg élek, kész vagyok hû lennem,

Nagy háladást tennem,

Szent neved dicsérnem.

Gyûjteményen kívül fennmaradt istenes énekek

Balassi Bálint nevére, melyben könyörög bûne bocsánatjáért, hálákat is ad, hogy Istenhez való megtérése által kedvet lelt Istennél; s azáltal az örök kárhozattól megszabadult

1. Bizonnyal esmérem rajtam nagy haragod,

Felséges Úristen, és kemény ostorod,

Bûneimért nekem igen ostorozod.

2. Alázatos szívvel, Uram, téged kérlek,

Ellenem felemelt kezeidet tarts meg,

Szent Isten, könnyíts meg,

Irgalmasságod is énhozzám mutasd meg!

3. Láttam bûneimet, kikkel életemben

Vétkeztem ellened, vitt ördög az bûnben

És az test az tõrben,

De mégsem gondoltam, hogy így járjak ebben.

4. Anyámnak méhében bûnben fogantattam,

Kibõl noha tõled kimosogattattam,

De gyarlón maradtam

És annak utána visszatántorodtam.

5. Soksága bûnömnek rettegtet engemet,

Csak irgalmasságod biztatja szívemet,

Siratván bûnömet,

És szívbõl óhajtom kegyelmességedet.

6. Senki nincsen Uram, ki bûn nélkül éljen,

Mert még az igaz is hétszer õ napjában

Béesik az bûnben,

De szent lelked az, ki ismét felemeljen.

7. Illik, hogy elfordulj, Uram, bûneimtül,

Kivel rakva vagyok talpig mind tetétül,

De kegyességedtül

Nem illik, hogy megfossz irgalmasságodtul.

8. Bocsásd meg kötelét inkább ajakimnak,

Kik szüntelen téged felmagasztaljanak,

Hálákat adjanak,

Jóvoltodért néked híven szolgáljanak.

9. Az én lelkem is kész mindenkor dicsérni,

Irgalmasságodért nagy hálákat adni,

Rólad emlékezni,

Gondolatim rajtad mindenkor tartani.

10. Légyen ez énekem az én bûneimért,

Nagyobbal is néked mert tartozom ezért,

Nagy sok vétkeimért

Engem el nem vetél sok álnokságimért.

11. Ím, ha bûneimbõl ki nem térek vala,

Vagy hogy vétkeimbõl ki nem emelsz vala,

Ím, mint veszek vala,

Örök kárhozatra tántorodom vala.

12. Néked azért nyelvem híven énekeljen,

Elvött jovaidért tégedet dicsérjen

És holtig tiszteljen,

Hogy annak utána öröké élhessen!

13. Tanúságra szerzé ez verseket öszve,

Kinek neve vagyon az versek fejébe,

Magát megesmérte,

Ajánlja is magát Istennek kezébe.

Mégis bõvebb szóval kérleli Istennek haragját

1. Ó, én Istenem, ím, mi törtínék

én szegény fejemen?

Kit reménleni ingyen sem tudtam

volna életemben,

Kiért csak hálát kell néked adnom,

mert megérdemlettem.

2. Ezelõtt való reám bocsátott

kemény ostoroddal

Meg nem tanulék, s ihon, mint járék

veled, én Urammal!

Mégsincs mit tennem, hozzád kell esnem

én imádságommal.

3. Ha ennél nagyobb ostort bocsátsz is

reám, megérdemlem.

De kérlek, Uram, szinte az földhöz

ne verj immár engem,

Szent fiad által tött ígéretid

jussanak eszedben!

4. Ne adj felettébb az kísértetre,

csak míg eltûrhetem,

Mert nyilván látod gyarló voltomot,

én édes Istenem,

Ha elhadsz engem, ó, hová légyek?

Kétségben kell esnem.

5. Igazságodot irgalmasságod,

kérlek, felülmúlja,

Csendesedjék meg szent felségednek

felgerjedt haragja,

Szent lelked által szegény lelkemnek

légy vigasztalója!

6. Szinte elfojtott és majd megemészt

engem az sok vétek,

Csak tõled lehet vigasztalása

keserves lelkemnek,

Ne vond meg tehát, kegyes Úristen,

örömét szívemnek!

7. Te minden jóra fordíthatod meg

az én bánatimat,

Ne vess el azért, Uram, elõled,

kérlek, mutasd meg azt,

Hogy jó Isten vagy, és meghallgatod

fohászkodásimat.

8. Ezen is kérlek, ne tarts sokáig

rajtam haragodot,

Fordítsad immár kegyelmességre

bosszúállásidot,

Erdemem szerint ne büntess engem,

te szegény szolgádot!

9. Mi hasznod benne, ha martalékja

lészek az Sátánnak?

Hiszem nem néki teremtettél volt,

hanem te magadnak.

Kínszenvedését vallyon heában

hagyod-é fiadnak?

10. Lám, énértem is szinte úgy megholt,

mint az nagy szentekért,

Tartozol tahát engemet is meg

hallgatni kedveért,

Hallgasd meg azért fohászkodásim,

az õ szerelmeért!

11. Szívem állását és kívánságát

voltaképpen tudod,

Semmi elõtted elrejtvén nincsen,

mert te nyilván látod,

Tarts tisztán azért az én szívemet,

és adj bátorságot!

12. Teljes éltemben kiért dicsérjem

Uram, felségedet,

Adj erõt arra, hogy segítségül

híhassam nevedet,

Írasd bé, kérlek, az te könyvedben

én könyörgésimet!

13. Emlékezetre kik mindenkoron

légyenek elõtted,

És ne bocsássák bosszúállásra

szent Istenségedet,

Te szent fiadért, kinek öröké

légyen nagy dicséret.

Deo vitae mortisque arbitro

Ex oda: Quem tu summe Deus semel Piacatus patrio lumine respicis etc. (62)

1. Ó szent Isten, kit kedvedben, mint kegyes, kebledben

egyszer már bévettél,

Annak szíve bátor, kedve víg, mert nincs félelme,

rakva igaz hittel,

Ördög, ellenség, sok bú, szegénység

nem árthat, mert teljes reménséggel.

2. Mint nagy szál kõ, úgy megáll õ, kárán nem törõdõ,

mindent könnyen szenved,

Ez világot, testi sok jót gyûlöl, mint nagy gondot,

s azokban nem eped,

De Mennyországra, mint fõbb javára,

hal s vész, arra minden kedve gerjed.

3. Ha vétni mér, mindjárt megtér, s ha az bûn hozzáfér,

nem esik kétségben,

Isten lelke mert vezére, viseltetik teste

angyalok kezében,

Ójják lábait, mint szemek fényit,

hogy valamint ne üsse az kõben.

4. Ó, szent Isten, mind éltünkben, s mind holtunk idején

egyedül reményünk,

Te vagy éltünk, benned halunk, rajtad áll, minékünk

mikor légyen végünk,

Testünk romolván szent országodban

általad lészen gyönyörû éltünk.

5. Hogy tégedet, élõ Istent, szívünk kedve szerént

szolgáljon s tiszteljen,

Jó egyesség, szent békesség és kedves kegyesség

szálljon mi közünkben,

Véletlen halál, ki reánk õrt áll,

ne fojtson meg hertelen éltünkben!

Könyörög Istennek, hogy bujdosásában viselje kegyelmi gondját, s terjessze is reá újobb áldását

1. Kegyelmes Isten, kinek kezében

életemet adtam,

Viseld gondomot, vezérld utamot,

mert csak rád maradtam.

2. Gyermekségemtül fogván egyedül

csak tetõled vártam,

Mint atyja után fiú, kiáltván,

könyörögvén jártam.

3. Most is csak benned reménségemet,

Uram, helyheztettem,

Magam rád hadtam, s rád támaszkodtam,

tealád vetettem.

4. Mi hasznod benne, hogyha veszéire

jutok kétség miatt,

Kit fiad által hozzád váltottál

mint fogadott fiat?

5. Halgass meg azért te nagy nevedért

én könyörgésemben,

Mutasd meg jódot, sok áldásidot

az én szerencsémben!

6. Add meg énnékem én reménségem

szerint való jódot,

Áldd meg fejemet, ki bízik benned,

viseljed gondomot!

7. Az szép harmatot miként hullatod

tavasszal virágra,

Sok jódot, Uram, úgy hullasd reám,

te régi szolgádra,

8. Hogy mind holtomig szívem légyen víg,

téged magasztalván,

Mindenek elõtt s mindenek fölött

szent nevedet áldván.

9. Ezeket írám az tenger partján,

Oceanum mellett,

Kilencvenegyet mikor jedzettek

másfélezer felett.

Adj már csendességet

1. Adj már csendességet, lelki békességet,

mennybéli Úr!

Bujdosó elmémet ódd bútól szívemet,

kit sok kín fúr!

2. Sok ideje immár, hogy lelkem szomjan vár

Õrizd, ne hadd, ébreszd, haragod ne gerjeszd

3. Nem kicsiny munkával, fiad halálával

váltottál meg,

Kinek érdemeért most is szükségemet

teljesíts meg!

4. Irgalmad nagysága, nem vétkem rútsága

Irgalmad végtelen, de bûnöm éktelen

s romlást valló.

5. Jó voltod változást, gazdagságod fogyást

Engem, te szolgádat, mint régen sokakat,

ébreszthet-é?

6. Nem kell kételkednem, sõt jót reménlenem

Megadod kedvessen, mit ígérsz kegyessen

7. Nyisd fel hát karodnak, szentséges markodnak

áldott zárját,

Add meg életemnek, nyomorult fejemnek

letört szárnyát;

8. Repülvén áldjalak, élvén imádjalak

vétek nélkül,

Kit jól gyakorolván, haljak meg nyugodván,

bú s kín nélkül!

Háborúit, szíve fájdalmát számlálván, kéri Istent, hogy kétségben eséstõl oltalmazza

1. Lelkemnek hozzád való buzgó kiáltása

Jusson elõdben valaha már óhajtása,

Ne hagyj vesznem bûnöm miatt, lelkem váltsága,

Nyújts ki segítõ karodot szabadságomra!

2. Angyaloknak s embereknek erõs Istene,

Jóval forró kegyelemnek élõ kútfeje,

Irgalmas, hû, tûrhetõ vagy téteményidbe,

Engedd, leljek kedvet szent színednek elõtte!

3. Látod, engem sok háború mint elburított,

Veszedelem mindenfelõl körül béfogott,

Nagy hatalma csak tereád immár szorított,

Emberi segítségtõl, mindentõl megfosztott.

4. Ne hagyj azért, én Istenem, veszedelmemben,

Belõlem az fájdalmat vedd ki kegyeimessen,

Akar vigasztalásoddal s akar másképpen,

Csak könnyebbíts meg, hogy ne légyen tûrhetetlen!

5. Halld meg imádságim nékem, kit te alkottál,

Ha bûnömért ostoroddal meghóldoltattál,

Jusson eszedbe, az mit régenten fogadtál,

Hogy mihelt néked könyörgök, szabadítanál.

6. Élsz, Istenem, s nem akarod veszedelmemet,

De kévánod megtértemet és életemet,

Ne hagyj el hát engem is, nyomorult hívedet,

Ki bûnébõl hozzád térvén tégedet követ.

7. Ne emlékezzél ezután gonoszságimrul,

Mondd ezt inkább én lelkemnek te jó voltodbul:

Ím, én, ki te idvösséged vagyok, nagy búdbul

Kimenteni jelen vagyok, azért ne búsull!

Mégis azonról

1. Ó, én kegyelmes Istenem,

Mely igen megverél engem!

Kegyelmezz meg már énnekem,

Ne hagyj bûnömben elvesznem!

2. Nem tagadom, mert vétkeztem,

Hitemet gyakran megszegtem,

Rút fertelmes volt életem,

Kiért ím, lám megfizettem.

3. Légyen azért elég immár

Sok búm és szenvedtem nagy kár,

Rút szégyen, ki mint hegyes ár

Lelkemben keservessen jár.

4. Hol az te irgalmasságod,

Kivel vertedet gyógyítod?

Hol az te erõs jobb karod,

Kivel híved szabadítod?

5. Régen Dávidot Saultul

Szabadkád, s mentéd bútul,

Noha sokszor vétett rútul,

Kiért megverted azontúl.

6. Ellened való sok vétkem

Mint Dávidé, olyan nékem, (63)

Kiért, azmint én azt vélem,

Veszett keserves életem.

7. De te, Dávid jó Istene,

Ki az õ szerencséjére

Vetél engem gyötrelemre,

Térj hozzám már kegyelemre!

8. Bûnömön talált búm után

Könyörülj lelkem fájdalmán,

Tégy szégyent azok orcáján,

Kik rám dühödtek méltatlan!

9. Engem penig bosszújokra⁶⁵

Emelj fel jó állapotra,

Ne tessék az, hogy heába

Bíztam magamot magadra!

10. Kiért az míg élek itten,

Dicsérlek, felséges Isten,

Ki könyörülsz ily veszetten,

Áldott légy öröké, Ámen.

⁶⁵ Bosszúságukra

1. Végtelen irgalmú, ó, te nagy hatalmú (64)

Isten, légy már kegyelmes!

Onts ki mindenestõl jódot rám kebledbõl,

mert lá, mely veszedelmes

Bûnöm miatt lelkem, ki titkon rág engem,

mert nagy sebbel sérelmes.

2. Mosd el rólam immár, kit lelkem alig vár,

mosd el bûnöm rútságát,

S együtt az rút hírrel, mint rút bûzt, enyészd el

förtelmem büdös szagát;

Esmérem vétkemet, kiért nap engemet

rettent, mutatván magát.

3. Csak néked vétkeztem, bûnt ellened töttem,

ó, kegyelmes Istenem,

Kit semmi ravaszság nem csalhat, s álnokság

rejtve elõtted nincsen,

Mert az nagy kék égbõl, mint királyi székbõl

látod, mit mivel minden.

Ha érdemem szerint reám eresztesz kínt,

veszek, s jaj, hová legyek?

Ha teljes éltemben bûnt tettem mindenben,

bizony Pokolra megyek,

Mert még létem elõtt testem megfertõzött,

ó, Istenem, már medgyek?

5. Engem mert vétkével anyám éltetett el,

méhében hogy hordozott,

Vétket te penig bánsz, igazt szeretsz, kívánsz,

ki tiszta szívet hozott,

Hogy életre adál, azonnal oktatál,

mint érteném titkodot.

6. Én rút, háladatlan azért, foghatatlan

Isten, hozzád kiáltok,

Tisztíts izsópoddal (65), irgalmasságoddal,

mert lá, ki nagy kínt vallok,

Hogy undok vétkembõl megtisztulván belõl

legyek szebb, hogysem vagyok!

7. Légyek fejérb hónál, s örömmondásoddal

tölts bé az én fülemet,

Élemíts elmémet küld vén örömedet,

ne szárazd ki velõmet

Csontomból bánattal, ne nézz rám haraggal,

mosd el inkább vétkemet!

8. Teremts ismét bennem teremtõ Istenem,

tiszta szívet kegyessen,

Fúdd belém ismegént, hogy nagy szívem szerént

lelkem igazt szeressen,

Engem, romlott szegént, rossz érdemem szerént

haragod el ne vessen!

9. Ne fossz meg lelkedtõl, sõt idvösségemrõl

mondj örömet már nekem,

Szentelõ lelkeddel hadd épüljön meg fel,

mint azelõtt, bús lelkem,

Hogy sok tévelyedtek tehozzád térjenek,

követvén bízvást engem.

10. Az kövér aldozat jó kedvet nem hozhat,

jól tudom, Uram, néked,

Mert ha az kellene, örömest tisztelne

bús fejem azzal téged,

Töredelmességgel, buzgó könyörgéssel

beszéllem azért néked:

11. Ímé, kioldoztam, s teelõdbe hoztam

fene ötte sebemet, (66)

Kit csak te gyógyíthatsz, életre fordíthatsz,

szánd keserves fejemet,

Bûneim kínjával, testem fájdalmával

ne gyötörd életemet!

12. Ha elõbb nem hadtad, sõt hozzád fogadtad,

tahát mostan se hadd el

Jó voltodból szegént, jó szokásod szerént

Sion falát támaszd fel, (67)

Hogy, mint áldozatot, adjak úgy hálákot,

ki neked leginkább kell.

Gyarmati Balassi Bálintnak

Thirsisnek Angelicával, Sylvanusnak Galatheával való

szerelmükrül szép magyar Comedia (68)

Az erdéli nagyságos és nemes asszonyoknak, mint jóakaró asszonyinak, holtig való szolgálatját ajánlja (69)

Egynéhány ok készerít reá, hogy kegyelmeteknek ajánljam ez Comediát. Egyik ez, hogy magamnak is kedvet találnék vele, más meg ez, hogy látom, hogy mind ott benn Erdélben, s mind itt kinn Magyarországban az versszerzést igen elõvették, és közdologgá is tötték, kit nem gondoltak akarmi héjával essék, csak õnekik tessék és az versek végében mehessenek ki (70) az hasomló bötûk. (71)

Akarám azért ez Comedia-szerzést új forma gyanánt elõvenni, hogy ha az ott benn való ifjak az ide ki valókat az versszerzésben nemcsak követték, hanem sokkal inkább meg is elõdzötték, ebben se maradnának el az ide valóktul. Sõt indulnának el utánnak; úgy én részemre penig ezt sem bánom, ha azt is, mint az versszerzést, elveszik tõlem. Meg is lehet penig az oly elméjõ friss ifjaktul, kiknek nemcsak az bölcs tudomány, hanem az Kegyelmetek szépsége is serkengeti újabb, újabb dolgokra és szerelmes találmányakra elméjeket; nekem ennyi sok kölemb-kölembféle károkot vallott szegénlegénnek igaz elég csak elkezdeni is, azmint egyebnek oztán fogyatkozás nélkül véghez vinni és megékesíteni. Bizonyára mennyivel éntõlem ékesb igékkel lehetett, olyannal csináltam ez Comediát, kit kegyelmeteknek jó szûbõl kívánok és ajánlok mint az Kegyelmetekhez való jóakaratomnak örökkévak szolgálatját.

Vegye Kegyelmetek is jó néven és nyomorult szolgáló gyanánt fogadja be Kegyelmetek házában, szolgálhasson Kegyelmetek vele mindenkoron, de fõképen akkor, mikor az világbíró szerelemnek gyõzhetetlen nagy hatalmát érzitek magatokon.

Ha az elsõben szerzett Szolgálóleányom kedves leszen Kegyelmeteknél, ezért az én szolgálatomért, rövidnap más szolgálót is szerzek Kegyelmeteknek, ki nemcsak ékes énekekkel is, és valami dolgok az én szerelmemben megtörténnek, mindazokról írt szerelmes levelekkel gyönyörködteti ti Kegyelmeteket. (72)

Isten éltesse Kegyelmeteket és adjon oly kedves szerelmest, kinek úgy örülhessen Kegyelmetek, mint a fülemilék az tavaszi idõnek, kiknek gyönyörû éneklésekkel kikeletkor minden hegyek, völgyek, berkek széllyel mindenütt zöngenek.

Kegyelmeteknek míg él, örömest szolgál

Julia rabja N N

Ez Comédia mirõl vagyon, annak az summája

Ez Comédia csak arról vagyon, mint szeretett Candia szigetében egy Tyrsis nevû ifjú legén egy Angelica nevû szép leánt, mely viszont igent tökélletesen szerette az ifjat. Megtetszik penig, mert midõn más legén is, Monthan nevõ, fölgerjedett volna az Angelica szerelmire és semmiképpen magához nem csalhatná Tyrsistõl Angelicát, ilyen álnokságot mívelt, hogy oly italt ada Angelicának meginnia, ki miatt halálra válék. Kit midõn Tyrsis megértett volna, látván hogy Angelica immár vonyogna⁶⁶, azt hivé, hogy soha meg nem gyógyulna, hanem ugyan meghalna szegén. Ingyen sem várhata azért, hogy az lélek kimúlik belõle, hanem mint reméntelen elkeseredett ember, mindgyárt elszekék és az erdõkre bújdosék atyja házától, csak hogy penig inkább meg ne találhatná senki, nevét is elváltoztatta, és Tyrsis helyett Credulusnak nevezte magát. Mely dolgot hallván Monthan s látván immár hogy Tyrsistõl elválasztotta volna Angelicát, menten Angelica atyjához megyen és fölfogadtatja az vén jámborral, hogy ha õ meggyógyíthatja, neki adja Angelicát.

Nem késik azért, hanem hamar meggyógyítá Monthan Angelicát, de azért ugyan megcsa latkozott az álnok lator reménségében, mert meggyógyulván Angelica, hogy megérté Monthannak álnokságát, és az õ szerelmes Tyrsise elbujdosását, õ is menten elszökék, csak. hogy senki meg ne tudhassa hova lött, s hogy hamarébb megtalálhassa Tyrsist, Angelica helyett Juliának nevezé õ is magát. Már tíz esztendeje múlik vala az Tyrsis és Angelica bujdosásának, mely idõközben csak hírt sem kaphatának egyik is az másik felõl, egy mákszemet is. Már Tyrsis, kit minden ember Credulusnak hív vala, oly roncsosodott, oly szakadozott vala, s az Angelica is, ki Juliának nevezte vala magát, elnõtt s megállapadott vala, hogy egyszer történet szerint, csak szerencsére, látá Credulus, de nem esmeré az idõben Juliát, hogy valami patakban horgászna, kinek nagy szépségén elálmélkodék, csudálván mely igen hasonló volna az õ régi Angelicájához. Azért nem esmerheti vala meg Credulus Juliát egyikért, hogy midõn azt hiszi minemõ halandó félen azelõtt tíz esztendõvel hatta volt, hogy soha meg nem gyógyult, hanem ugyanakkor megholt az szép Angelica; másszor ím ezért nem esmerhette meg, hogy tíz esztendõ elforgásában noha nem rútult, hanem szépült, de azért ugyan megváltozott és megtolt vala Angelica. Harmadikért, hogy Juliának híja vala minden, senki nem tudja vala más nevét, mely név igen külembez vala az Angelica névtõl. Mindazon esmeretlen voltában is azért nem tûrheti nyavolás, hanem felgyullad Julia szerelmére, mely õ nagy szerelmét megjelenté bíztában egy hitves atyjafiának Sylvanusnak, egy szálat sem tartván Sylvanus áruitatásától. De Sylvanus mihelt meglátá, ottan elhagyván az õ régi szerelmesét, Galatheát, ki mindaddig is, míg Sylvanus Juliához nem hajlott, csak kegyetlenkedett Sylvanuson, és megvetvén az Credulus-atyafiúságot, Juliára gerjed. Így azért, midõn Credulus nyilván (!), s immár ez dolognak két esztendeje vala, Julia penig nem gondola egyikkel is, hogy ím Credulust nem esmerheti vala, az másiknak is szeretõje tudja vala lenni, fõképpen penig, hogy hiti fogadása tartja vala, hogy soha senki egyebet teljes életiben nem szeretne, kérdé Credulus, eszében véven az Sylvanus juhásza szovábul, Sylva nusnak Juliához való szerelmét, alítván szegén nyavolás, hogy Sylvanus volna az Julia szeretõje, hogy õ miatta nem nyerhetné õ Juliát, összevesz Sylvanussal s Juliával is szemben leszen, kinek könyörög is erõsen, de Julia meg sem esmerhetvén Credulust Tyrsisnek lenni, nem hajol hozzája és okot vet bele, hogy õ régen más legén szerelméhez kötette magát, annak mind holtig tekélletes és igaz akar lenni, mely szót Credulus Sylvanusra ért, s annál inkább elbúsul rajta. Búában penig mint reméntelen ember hogy szintén meg akarja ölni magát, reá talál esmét Julia, ott szóval beszélvén egymással, megesmervén egymást, egy máshoz házasolának. Sylvanus is megbékélik Galatheával, s elveszi. Vagyon az dologbeszélésben egynéhány tréfa is, kit azért egyelítettünk ez Comédiában, hogy míg az hallgatók az Comédia végét érnék, addig ne szomorkodnának, szánván az egymástokot, hanem nevetnének is, örülnének is, hallván az tréfákot.

Ez az Comédia Summája.

⁶⁶ Hörögne

Ez Comédiában szóló beszélõ személeknek nevek:

Prológus Fírfi, az Comédiaszerzõ szólója.

Credulus, kinek igazán Tyrsis volt neve, fírfiu.

Julia, Credulus szeretõje', kinek igazán Angelica neve, Asszon.

Licida, Credulusnak barátja, fírfi.

Briszeida, Juliának jó barátja, Credulusnak Juliánál szolgálója, Asszon.

sylvanus, Credulus hitves atyjafia, fírfi.

galathea, Sylvanusnak szeretõje, Asszon.

Dienes, Sylvanusnak juhásza. Paraszt ember.

Echo, Tündérasszon.

Prológus

Ha mindenkor csak az erõs tél uralkodnék ez világon s koroskint minden idõben csak az nagy hó és jéggel volna az föld beborulva, az füvek s az fák hogy mutathatnának az õ szép virágokot, s hogy adhatnának jó gyümölcseket? Ezenképpen, ha valami mulatság és vigasság meg nem könnyebbítené azt az nagy terhet és gondot, mely az emberekre szállott, hogy tartana sokáig az emberi állat? Annakokáért én is, midõn nagy búsulásban volnék, hogy azban, az kiben minden reménségemet Isten után vetettem vala, megcsalatkozám, akarám ez Comediában nyerhetetlen jóm után valami búmot elvennem, vagy inkább valamennyire megenyhítenem, azért is penig, hogy megtetszenéjek, hogy nemcsak fegyverre jó szívvel, hanem egyébre is mindenre jó elmével szerette volna Isten az mi nemzetségünket. Csakhogy nem tudom micsoda bolond szokás, és pór szemérmesség bánt bennünket, hogy azt csak mi szégyenljük, az mivel egyeb nemzet dicsekedik és tisztelkedik, úgymint Diákság gal, jó nyelvvel s elmével, s versszerzéssel, mely dolgok Istennek fõ ajándéki az emberekben! Ha régen Ciceronak Rómában s Demosthenesnek Athenásban nagy tisztességet szerzett az jó hírnév, ha Virgiliusnak, Homerusnak jó hírt nevet szerzettek az szép versek, azonképpen ha Sándornak s Juliusnak az jó tudomán s bölcsesség nemcsak használt, de tisztességére esett, mi mért pirolunk meg rajta? Micsoda lehet éktelenb bolondság, mint azt szégyenlení, az mivel ember nemcsak jobb egyeb állatoknál, hanem az mibõl ember az Isten esmeretit, s az üdvösségre való utat igazán megtanolá, (kik az Bibliának s egyes Doktoroknak írásinak olvasásából lehetnek), kivel ember egésségét is oltalmazhatja, betegségét is gyógyíthatja, s még arrul is az bölcs emberek szoktanak írnia s regulákot szabni, mind most s mind ezelõtt, mibõl ember példát s tanulságot vehet, mint mehessen elõ, s mint vehessen jó nevet, s mint verhessen jó nevet s jó hírt, s nagy tekintetet magának ez világon. Ha atyánk Mátyás királynak, Károly császárnak⁶⁷ nem volt kárára, sõt nagy hasznára az Diákság, astrológia azonképpen; ha Cortes Ferdinandusnak, ki jeles versszerzõ volt (az ki jobb részre az egész Indiát, kinek Nova Terra neve, megholdoltatta Károly Császárnak), nem hozott szégyent, sem kárt az Diákság (73), mi idõnkben Schwendi Lázárnak ha nem ártott, sõt használt az Philosophia, Geometria (74), mi miért irtózunk úgy az jó s bölcs tudomántól, ha látjuk, hogy az kinek az Isten az bátor szû mellé az jó tudománt is adta, annak nem tompítja, hanem igen megjobbítja szablája élét vele. Tudom, mit itt mondnak az szapora szûvek ellenem, tudni illik, hogy nem szerelem dolgárul, hanem másrul kellett volna elmélkednem, mert ezekkel csak botránkozást csinálok az ifjú s fejér cseléd közett. Kiknek azt felelem, hogy Históriát nem írhattam, mert egyik az: vagyon ki írja, másik az penig, hogy talám énnekem arra nem volna annyi mivoltom is; Szentírást sem, mert arrul is mindkét felõl eleget irtanak s írnak is, hanem olyat kellett elõhoznom, ki, azmint elsõben is megmondám, az szomoróknak is öremet s víg kedvet hozna. Botránkozást az nem hoz senkinek, mert tisztességes szerelem vagyon benne, oly kedig, ki szabad, nem köteles személek között forog, sem egyeb végre, hanem házasságra. Oztán mennyi Olasz, Francúzus, Német vagyon, ki azféle dolgokrul szerez vagy verset vagy Comediát, kit nem botránkozásnak, hanem szép találmánynak dicsírnek egyéb nemzetek!

Ha én is azért az magyar nyelvet ezzel akartam meggazdagítani, hogy megesmerjék mindenek, hogy magyar nyelven is meg lehetne ez, az mi egyéb nyelven meglehet, ez jóakaratért nem érdemlem, hogy botránkozónak híjanak az emberek. Mert az mi az szerelmet illeti, azt Magyarországban immár régen annyira felvették, úgy eltanulták, s úgy követték mind titkon s mind nyilván mindenek, hogy sem Olaszok nagyobb okossággal, sem Spanyolok nagyobb buzgósággal nem követhetik. Tudok egy néhány példát Magyarországban, kiknek vásárra nem jutott⁶⁸ szerelmek, kikrõl, ha gyalázatjok nélkül emlékezhetném, megbizonyítanám, hogy mostani idõben nincs semmi nemzet, ki többet szenvedjen s míeljen s nagyobbat ki szerezzen szeretõjeiért, mint az Magyar nemzet. Mert tudok olyanokot, kik házastársok elõtt sem tagadták szerelmeket, sõt megmondották, hogy õk tekintet nélkül szeretnek, mely tekintet nélkül való szerelmeket midõn házastársok kérdené tõle mi volna: azt felelték, hogy semmi nem egyéb, hanem õk sem az Istent, sem az lelkeket, sem gyermekeket, sem életeket, sem tiszteségeket, sem nemzeteket, sem hírt, sem embert nem tekinthetnek az õ szerelmekben, hanem mindezeket hátrahagyván, az õ szeretojöket kell szeretniek. Meg is halni penig, ki kész lett volna szeretõjéért, tudok mind férfiat s mind asszont, úgy penig, hogy ingyen nem más miatt, hanem maga keze miatt, sem egyebért, hanem csak az szerelemnek szeretõjéhez való megbizonyításáért kellett volna lelkeknek ez világból kárhozattal kimúlniok, ha az Isten meg nem ótta s tartotta volna õket csudaképpen.

Azért bár ugyan valami megtiltott szerelem forogna is ez Comediában, nem esnék sem példájára, sem botránkoztatására az egy szálnyéra⁶⁹ is az magyar nemzetnek, mert Péter Pap is megírta az Kisértetekrûl írt könyviben ezelõtt egynéhány esztendõvel, mint merölt el az magyar nemzet az szerelemben. (75) Jóllehet csak keveset írt meg benne ahoz képest, az mit az dolog õmagában fog. Az penig az jeles dolog, hogy noha minden ember magában szerelmes kedig, vagy jól vagy gonoszul, de azért mindenik szégyenli s tagadja, hogy õ nem tudja mit eszik s mi állat az szerelem, bár jól szeressen is. Kinek ím megírom hogy esmerje, ha nem tudja az jámbor. Az szerelem azért semmi nem egyéb, hanem egy igen nagy kívánság, melyei igyekezünk nemcsak személyét, hanem minden jókedvét is megnyerni annak, az kinek mindenek felett szolgálni, engedni s kedveskedni igyekezünk. Mely indulat az ifjú embernek gyakorta sok jóknak oka, mert ha részeges, elhagyja az részegséget, csak azért, hogy az józansággal inkább kedvét lelhetné szerelmének s tiszteséges volta miatt gyûlelségben ne essék nála. Ha gondviseletlen s tunya, ottan tisztán jár, frissen, szépen s mindenre gondvisel, hogy meg nem jegyezze s gyûlelje az szeretõje, ha undok s mocskoson viseli magát. Ha penig tompa elméjû, ottan elmélkedik, mint járjon, s mint szóljon, szép verseket szerezzen, kivel magának szeretõjénél kedvet lelhessen. Az félékent penig mi teszi bátorrá, midõn csak szembenléteiért, vagy egy távol való beszélgetésért is oly veszedelemre szerencsére ereszti magát, ki életében s tisztességében jár? Ha azért ilyen az jó szerelem, hogy erõseket bátort, bolondokat eszesét, resteket meggyorsít, részeget megjózanít, miért alázzuk, szidalmazzuk szegént? Én bizon nem ugyan! Sõt követem mindholtig, mint jó oskolamesteremet s engedek neki, nem gondolván semmit az tudatlan községnek szapora szavakkal s rágalmazóknak beszédekkel. Hogy penig ez dolgot vettem elõmben s mást nem, oka ez, hogy az én véghetetlen nagy szerelmemnek valami példáját akartam mégis ez Comediában megmutatni annak, az kinek nevének emlékezetére az igaz szerelemben nagy alázatosan, engedelmesen meghajol mindenkor az én térdem.

Vegye azért jó néven tõlem, régi nyomorult rabjátul ez kis ajándékomot, s ha az Isten azt hatta, hogy áldozzék régen az én telkemmel, égetvén nyavolást az õ régi szerelminek tüziben, boldogítson immár meg valaha az igaz lelkem áldozatjáért ennyi sok kínvallásom után, bevívén szegén fejemet az õ kedviben, s nagy szerelmiben, hogy ennyi sok veszély miatt ne essem reméntelenségben, hanem dicsõség gyanánt részesülhessek az õ jó kedvére, kit éltessen Isten boldogul kívánta javaiban sok esztendeiglen. Amen.

Actus I, scena I.

In qua animi angor eorum qui perditi amant, exprimitur, quibus nec dies nec

nox quieti esse potest⁷⁰

Credulus szól õmagában az Hajnalnak

Óh, én veszett fejem, medgyek immár, ha még piros Hajnal is öregbíti, gerjeszti az én keseredett szívemben felgyûlt buzgó nagy szerelmemnek tüzét, midõn reggel az embereket dologra s az barmokat munkára s egyebféle állatokot is s nyájakot az legellõ helyekre széllyel fekövõ helyekbõl felserkent s felindít! Oh, szép Hajnal, néked szólok, mert te vagy oka az én fájdalmimnak! Íme, csak alig setétülnek vala tegnap az odúk, hogy ismég az te

világosító piros fényedet kívánom vala látni! De nem tudok mit tenni, mert magam sem tudom, mit kívánjak: az napot avagy étszakát, azmint az szerelem az én búmot öregbíti s enyheti? Mert éjjel (az mikor már nem látom az én kegyetlen tündérasszonyomnak fene ábrázatját) igaz hogy nem alhatom akkor, csak nyughatatlankodom, de mindennyi nyug-hatatlanságomban is ugyan bízom azért, hogy holddá kelve⁷¹ megláthatom az õ áldott személyinek fényét, sõt remélem is, hogy talám immár megelégedvén az én könnyhullatá-simból, kegyesen is fordítja boldogító szemeit reám. Ez ilyen bizodalmomban levén penig éjjel: azonban reggel, midõn te ismét elérkezel, az csillagokot lassan-lassan elenyésztvén, hogy az eget az setétségnek homályából megtisztítod, alig várom, hogy lássam az szép, de igen vad Juliát, az én szívembeli eleven tûznek kegyetlen gyútóját. De látván akkor is csak szokása szerint neki hozzám kedvetlen voltát, s haraggal reám fordult szemeit, nem tudok mit tenni, hanem csak széllyel bújdosom, sírván s fohászkodván, merthogy nyilván látja, hogy noha eléggé epedek s kesergek érette, de mindenképpen megcsalatkozom nappal abban, az mit éjjel felõle reméllek. Nincs azért immár semmi reménségem, kivel csak lengethessem s hitegessem is keseredett lelkemet, sõt búm könnyebbségére csak hízelkedni sem tudok immár semminemõ gondolattal magamnak, én szegén nyavolás, mert látom, hogy minden bizodalmom csak heában való, s az én véghetetlen szerelmemnek nincs orvossága, sehonnan senkitül semmi jót nem tudok várnom, semmi segítséget. Oh, keserves gonosz szerencse, oh, dicsõült szépség, dühödt kegyetlenség, mely igen nagy szerencsétlen s igen keseredett temiattad az én szarándok árva életem, ki reméntelen veszélyre jutott igyem, oda vagyon immár minden örömem, kedvem! Oh átkozott szerelem, szerelem!

Actus I, scena II.

In qua argumentum sive materia Comoediae proponitur.⁷²Credulus szól egy barátjával, Licidával

Licida : Mi dolog társ, Credulus, hogy itten keröl mind az te siralmiddal zengenek széllyel az vadon erdõk?

Credulus: Hagyj békét, Istenért kérlek! Ha Isten az te majorságidot minden égi háború-tul megótalmazta s fejedet sem látta semmi búval-bánattal, kérlek, ne indíts fel az én régi keserûségemet, ne kér az én siralmomnak okát, mert azzal csak nyitod áz én keserõségem-nek régi sebeit!

Licida: Sõt annál inkább mond meg társ, mert tudod, hog enheszik embernek bánatja bízott barátival való beszélgetésében!

Credulus: Ne hidd azt társ, mert nincs annyi kalász Szent-Iván havában, sem Szent-Mihály havában annyi szõlõszem, amennyiszer külemben tapasztaltam azt én meg enmagamon. De ha ugyan meg akarod érteni az én régi keserves siralmimnak okát, megmondom, az mennyire siralmimtul s fohászkodásimtól lehet. Oh, oh, oh, oh, oh!

Licida: Ne sír hát el immár! beszéld meg az miért ilyen igen keseregsz. Ki tudja, talám én is használhatok, szolgálhatok ez mostani nyavoládban?

Credulus : Ezt értsed elõszer, hogy Candia az én hazám, Credulus sem igaz nevem, noha itt az környékben mind ez világ annak hív s tart engemet.

Licida : Hát micsoda szerencsétlenség ûzött ki tégedet édes hazádból s micsoda kegyetlen csillag készerített Credulus nevire tégedet?

Credulus : Gyermekkoromban, mikoron volnék tizenharmadfél esztendõs, az minemö városban laktam, ottan közel egy kies völgyben egyéb gyermektársaimmal gyakran mulat tam gyermekjátékban. Ugyanazon várasbul abban az völgyben sok leánygyermekek is szoktanak vala egyben gyûlni az játék kedvéért s mulatságért. Ki koszorút kötett s ki táncolt, s kijátszott, ki verset éneklett. Egykor azért, midõn egy néhányat külön az többitül versent énekelni látnék, láték egy szûzet közöttek, ki mind szépséggel s mind gyönyörûség gel, illendõ magaviseléssel, édességgel, kedvességgel az többit naggyal meghaladta volna. Nem tudom, ha természetimbõl lõn-é, vagy az szerelemtül (mert gyermek szüviben ritkán szokott az szerelem uralkodni), de nem tûrhetém, hanem mindjárt az szép Angelikához menék, s beszélleni kezdék véle, s tréfálni: hol szóval s hol egyébképpen. Végezetre versent akarék véle énekelni, ilyen okkal, hogy [ha] valamelikünk jobban énekelne, annak anna az másikunk minden versért egy-egy csókot. Így hol õ csókolt engemet, s hol én õtet. Nekem mindegy volt, akar vesztettem s akar nyertem, mert annyi károm volt az nyerésben is, mint az vesztésben.

Licida : Ah boldog s igen szerencsés ember, ki minden kívánságodban annyi jótéte lett az szerelemnek hozzád!

Credulus: Sõt boldogtalan szerencséjõnek mondj inkább, mert keves ideig tarta az örvendetes állapat közöttünk, mert az én gonosz szerencsémnek átkozott csillaga az én örvendetes idõmnek gyönyörû fényét hamar az nagy búval s véletlen veszéllyel, mint egy sõrõ köddel úgy eltéríté! Oh, mely igen kezel jár az bánat mindenkor az vigassághoz! De hogy szerencsétlenségemet megértsed, egész esztendeig tartott vala immár az áldott szere lem én közöttem és Angelica között, mely ideig senki nem irigykedett reánk, senki sem igyekezett egymástul elszakasztani bennünket, hanem végre ugyanazon képtelen szépség, ki engemet rabbá tött vala, más legénnek is eszét veszté. Mely legén, midõn ez tõlem Angelicát semmiképpen magához nem hajthatná (mert igen igazán szeretett vala engem Angelica), gyûlelségben es az áruló az Angelicához, jóllehet azt értette, hogy inkább szeretne mint azelõtt. Irigyelvén azért és szomjúhozván az átkozott az én jómot, kivel erömömben már békével egész esztendõt töltettem vala, s egy nap midõn Angelica fáradva s izzadva hazamenne, s egy szép tiszta forrás mellett ülvén innia akarna, addig hazudoza az áruló kerõle, hogy mérges italt ada szegénnek meginnia.

Licida : Ah, nagy kegyetlenség, oh, hitetlen gonosz ember, hogy vehetett ilyen rettenetes vétket lelkére? De mint jára oztán az ital után szegén Angelica?

Credulus: Mint mihelt az dolgot meghallám, ottan hazafutamám, s látván, hogy egyedõl verteng ott az földen s az ég felé emelvén kegyes szemeit s kezeit, fulodozva kiáltá, az mint lehet, nevemet, mihelt penig inték ottan, szegén reám emelvén kegyes szemeit, az mint lehete, monda igen lassan, hogy énmagam is csak elég érthettem vala (s mond): Én édes nagy jóm, én immár elhadlak, mert az én szernyû halálomnak oka csak az irégy Monthan: õ ada álnaksággal mérget meginnom. Ezt hallván elkeseredém és mint reménte len eszeveszett ember nagy búmban az erdõre futék s bújdosni indulék.

Licida : Ládd-é, hogy végre is az szerelemnek csak kín, bú s keserûség gyümelcse!

Credulus : Hogy penig az szegén vén atyám hírem nélkül való eljöttömet ne alítaná arra, hogy vagy vad szaggadott volna el, vagy menny ütett volna meg, annál inkább ne kesergene szegén vén atyám rajtam, egy atyámfiának mindeneket megjelenték. Azúlta penig, miólta Angelica ez világbul kimúlt, azóta immár tízszer rekesztette be erõs faggyal az szép forráso kat az erõs tél, s az jó nyár is megannyiszor szabadította meg folyásokot, de mindennyi ideig is még csak emberjárta ösvént sem láttam, hanem csak itt bújdostam széllyel az erdõken. Mindennyi nyavolyás életemben is penig, noha már tíz esztendeje az mint mondám, hogy itt bolygok, nyomorgok, sem az rút havasokon való keserves bújdosás, sem édes hazámtól való messze távozás, sem éhség, sem szomjúság, sem hó, sem hideg, sem esõ nem felejtette el velem az én szerelmes egyetlenegy lelkemet.

Licida : Bizon ha sem az nyavolyás élet, sem az messze távozás nem olthatá, sõt meg sem lágyíthatá benned az te nagy buzgó szerelmedet, ennyi sok esztendõknek mégis meg kellett volna enyhíteni, mert tudó dolog, hogy az esztendõk még az követ, vasat is elfogyatják.

Credulus: Oh azok sem, egy szálnyéra is, sõt egy mákszemnyire sem mosdolhatták ki az Angelica ábrázatját. Õmaga az szerelem önnen két kezivel, lelkemnek kellõ közepette metszette vala bennem. Így azért immár midõn az idõnek hosszú voltával sem várnám semmi könnyebbségemet, csak azon járok vala, hogy az Angelicához valamennyire hasom ló kegyest találhatnék. Egykor azért, sok heában keresésem után, láték egy vízparton egy igen szép asszont, hogy az tudatlan halakot horogra csalogatna, kinek kegyes személye annyira hasomlónak tetszék az szegén Angelicához, hogy ha bizonnyal nem tudtam volna szegénnek az átkozott méreg miatt való szörnyû halálát, százszor meg mertem volna esküdni, hogy ugyanaz az Angelica.

Licida : Énnekem úgy tetszik, hogy az oly szerelmes embernek, ki távol vagyon szerelme sétõl, nem kétes könnyebbségére esik, ha másat lát szeretõjéhez hasomló képet vagy termetet,

Credulus: Ingyen jól meg sem nézhettem az õ szép világoskodó szemeit, hogy mindjárt érzém erejében szívemnek hatni az szerelemnek titkos langját.

Licida: Mint jártál oztán vele? Szóltál neki?

Credulus : Talám tízszer tátottam fel az számot, hogy megjelentsem néki szerelmemet és mindenszer valami félelem rettente el. Kiben ugyan elhûltem, csak olyan voltam, mint az néma. Csak egyetlenegy szót nem tudék néki mondani, úgy megtartóztatta valami az nyelvemet. Az Asszony látván, hogy csak reá ámodám⁷³ vala, nagy szemérmetesen elpirula, s az vesszõt is, az kivel horgász vala, elejtvén, lehajtá fejét s nagy hallgatva egy sõrõ bokorban ballaga, s elrejtezék elõttem.

Licida : Ki hamar elment volt!

Credulus: Aznapságtul fogva, noha már kétszer hozta elõ az jó nyár az õ gyümelcsét, az tél is annyiszor fosztotta meg az füveket az szép virágoktul, nemhogy õ én rajtam könyerülne, nemhogy siralmim mia esnék, de még inkább keményül ellenem s kegyetlenke dik rajtam. Ez azért oka, atyámfia, az én bánatimnak és siralmimnak; annak is, hogy onnan enél tovább nem bújdostam, hanem itt veletek az erdõben maradtam. Bizony, hogy azt hittem, hogyha szinte az én esedezésem s könyörgésem meg nem lágyinthatná is hozzám az Julia kemén szívét (mert Julia neve az vízparton láttam szép Asszonnak), talám Briseida az õ hív társa, ki egy igen tudós, okos asszonyállat, vagy szép szovával vagy bölcs tudomá nyával megengesztelhetnéje az õ kemén szüvinek gyõhetetlen erejét hozzám. De az mint látom, csak heában fáradunk mindketten is abban, mert nem látom, hogy semmi kelne dolgunkban.

Licida: Hadjárjon, társ, ne essél kétségben s ne is búsulj felettébb az te szép szerelmesed nek kemén természetén. Mi lehet keményebb az márvánkõnél, s mi lehet viszont lágyabb az víznél, mégis, ládd-é, hogy ugyan végre is meglikasztja az kemén márvánkövet az lágy víznek gyakorta való csepegése? Bízzál csak az szerelemben s könyörögg neki; reá felelek, úgy megtanít, mint járj érette s minemõ mesterséggel vesd meg az hálót utánna, hogy ha egyikben nem is, de az másikban meg kell esni! Oztán ha ugyan semmi egyeb neked nem használhatna is, csak az idõ is, lehetetlen, hogy valamelyt késõre meg nem engesztelné hozzád õtet. Hallottam, hogy idõvel ebnek foga kopik, déceg lónak is háta túrosodik. Én is penig valamiben használhatok, parancsolj és örömest szolgálok. Elmegyek, valami nádat szedek az ház héjára, hogy az esõ reám ne csepegjen.

Actus I, scena III.

Suscipio injicitur ex Pastoris sermone Creduli de amore in Juliam Silvani⁷⁴Dienes, az Silvanus juhásza szól Credulussal

Dienes: Bestyék, lám ugyan jõ az sok veszély fejemre, mint az sok légy az jungátára⁷⁵Olly nap nincs, hogy vagy juhaimot vagy kecskémet el ne lopnák!

Credulus: Ahon jõ Dienes, majd megkérdem, ha látta-é az én szerelmes Juliámot. Hallad-é Dienes, láttad-é ma valahol?

Dienes: Vigyen el, csak nem mondom mi! Hagy békét, gondom vagyon most. Egy kecskémet lopták el, azt kell megkeresnem.

Credulus: Állj, mondok, láttad-é valahol?

Dienes: Láttam, csak nem mondám mit!

Credulus: Mi lehet, eszed vesztõ?

Dienes: Hagy békét, ne szólj az Istenért!

Credulus: Mi dolog? Csak két szóra! Halljad, jámbor vagy Dienes!

Dienes: Lám, szinte mint egy döngebogár⁷⁶, úgy búsítasz! Mi-köll?

Credulus: Mondd meg, ha láttad-é valahol az én tündérasszonyomot, az ki az én szüvemet ellopta?

Dienes: Ha eszemben vehettem volna, mikor szüvedet ellopta, egy kis darabot mégis elkértem volna az boglocskámnak⁷⁷, mert majd negyed napja, hogy semmit nem ott szegén! Hiszem bolondságot beszéltek, ti kik így szeretkeztek! Bolond, ha szüved nem volna, valjons szólhatnál-é vagy egy kukukkot? Vaj lopták volna el úgy az én kecskémet, azmint az te szüvedet tõlem, nem kellene most semmit fáradnom.

Credulus: No ageb, no! Mondd meg, láttad-é az én kegyesemet? Mondd meg!

Dienes: Mondd meg te is hát, ha láttad-é az én kecskémet?

Credulus: Láss agebet az zöld ágon! Mondd meg, ha láttad-é az én virágomot?

Dienes: Hogy tudom, micsoda az te virágod, ha meg nem nevezed? Látod, hogy rakva az mezõ az sok szép virágszállal s nevezd meg, melyik az. Én próféta nem vagyok.

Credulus: Mégsem tudod-é, ki neve? Én azt hittem, hogy az mennyiszer szólottam Uraddal felõle, hogy bár meg ne nevezzem is, tudod, mit akarok!

Dienes: Néma gyermeknek anyja sem érti szavát. Én sem érthetem mondatlan, te mit akarsz. Hanem tudom, mikor rezet mutatsz reám, köszöned azkor.

Credulus : Julia az, az kit keresek.

Dienes: Hohohó! Nem veszett volna neked még el az szemed fénye! Szép simácska ám az! Kövérke, pirosocska, jó õszecske, mint egy nyúlcímerecske!⁷⁸ Oly fejér, mint az én ingem karácson napján! Az melle mint egy gyömbelõ retkecske, az orcája, mint egy parlagi rózsa, az ajaka, mint egy kis megért cseresnye, oly fejér az foga, mint egy lisztlang, az orra vékon hosszúcska, mint egy lyukon hámzott salátatorzsácska, jó szaga penig mint az én cicskémnek⁷⁹ az kemencében! De halljad, en⁸⁰ az tanácsom, légy anélkül, mert bizony egyben hordjuk az gubát⁸¹!

Credulus: Miért? Mi gondod vagyon neked reá?

Dienes: Az, hogy Silvanus szeretõje.

Credulus: Melyik Silvanusé, az Uradé?

Dienes: Az tat⁸² bezeg!

credulus: Ne játsszál!

Dienes: Ki vagy szegén? Mindenkor együtt vadtok az gazdámmal, mindéltig egymás

nyakán csüggöttök, mint az harang az én bakom nyakán, s mégsem tudod?

credulus: Lehetetlen dolog, hogy az ki énnekem ilyen meghitt, megpróbált barátom,

minden titkomnak tudója, hogy az énnekem illy hamissat tenne!

dienes: Azt nem tudom, mint vattok: hamisok-é vagy igazok, de ezt jól tudom, hogy

Sylvanus inkább szereti Juliát, mint az héja az kis tikfiat. No, maradj el, énnekem az kecskét kell megkeresnem, mert szolgálatomban tudják, ha meg nem lölem.

credulus: Állj, mondok, vrr édes bátyám, csak egy kevéssé! Halljad Dienes, Dienes.

Elmegyik! Csak kár! Oh, keserves állhatatlan szerencse, micsoda új bút forralsz ismét

fejemre! Kell hinni valjon, hogy Silvanus ilyen nagy áruitatást míeljen valaha rajtam? Az

úgy tetszett, hogy még az két szememnél is szeret inkáb vala engemet, én is mindennemõ

titkomot megjelentettem õneki, reá bíztam s reá támaszkodtam s reá hattam magamot!

Nem tudom, mit higgyek, de míg besetétedik, végére megyek s kiveszem kétségemet belõle,

s ha ugyan igaz lészen az juhász szava, meglátja hitemre, hogy úgy állom meg bosszúmot,

az mint olyan áruló érdemli.

Actus I. scena IV.

Silvanus Amore Juliae incensus partim carmine, partim soluta oratione deflet et

absentiam et crudelitatem Juliae³³

Silvanus szól õmagában nézvén széllyel Juliát

Silvanus: Csak egy ösvényen sem tudom az én szerelmes szép Juliámnak kisded nyomát! Ej, jól juta eszemben, néha amaz völgyen látám, hogy hol léppel, hol kelepcével madarászdogált! Majd azfelé ballagok, s nyugodván az jószagó füvekben, mégis énekeidegélek, s úgy mulatom el addig az idõt, míg valahol megláthatom itt az tengerszakadék mellett.

Ó, nagy kerek kék ég, dicsõség, fényesség, csillagok, palotája,

Szép zölddel béborult, virágokkal újult jó illatú föld tája,

Csudákat nevelõ, gállyákot viselõ nagy tenger morotvája!

Mi haszon énnékem hegyeken-völgyeken bújdosva nyavolyognom,

Szörnyû havasokon fene párduc módon kietlenben bolyognom,

Tövis közt bokorban, sok esõben, hóban holtig csak nyomorognom?

Medvéknek barlangit, vadak lakóhelyit mi haszon, ha béjárom?

Emberek nem lakta földön ily régolta mi jutalmomat várom?

Ha mindenütt éget szerelem engemet, mind búm, kínom csak károm.

Sokszor vadászással, szép madarászással én mind csak azon voltam,

Hogy nagy szerelmemet, ki forral engemet, szívemben mint megoltsam,

De semmit nem nyertem vele, sõt vesztettem, mert inkább égtem, gyúltam.

Mert valahol járok s valamit csinálok, elmémbe mind ott forog

Julia szép képe, gyönyörû beszéde, lelkem érte forr, buzog,

Valahova nézek, úgy tetszik szememnek, hogy mind elõttem mozog.

Noha felmetszette szívem közepette Cupido néki képét

Gyémánt szép bötûkkel maga két kezével, de mégis szép személyét,

Nézni elûz engem, noha nyilván érzem, hogy csak vallom gyötrelmét.

Más kegyes is engem szeret, de én õt nem, noha követ nagy híven,

Azért, mert az Isten, csodául nagy bölcsen, csak Juliára éppen

Minden nagy szépséget e földön úgy szerzett, hogy senki szebb ne légyen.

Oh, énreám dühödt, elvesztemre esküdt igen hamis szerelem!

Miért nem holdultatsz meg annak, kit jártatsz utánam szereimessen?

S mire kedvem ellen gyútasz ahoz engem, aki még nyerhetetlen?

De te törvényidnek, noha csak vesztenek, kételen kell engednem,

Zsámolyul vetettél, rabjává ejtettél mert Juliának engem,

Kínját, hiszem csoda, hogy mintha jó volna, oly örömest viselem.

Mint az leppentõcske gyertyalang közibe magát akartva üti,

Nem gondolván vele, hogy a gyertyalang heve meg is égeti, süti,

Szívem is ekképpen Julia szevében magát örömmel fûti.

Hatalmas szemei, haragos beszédi engem noha vesztenek,

De minden szépségnél, minden szerelemnél mégis inkább tetszenek,

Rajta esik, hal, vész lelkem, s csak az nehéz, hogy tart számkivetettnek.

De ám akar medgyen vélem bár szerelem, szabad légyen már vele,

Csak hogy ezt engedje kínom érdemébe, hogy amint felmetszette

Juliát szívemben, szinte úgy versemben is tessék meg szép képe.

Actus II, scena I.

Julia magában szól, elmélkedvén régi szerelmérõl

Júlia : Nem hiszem, hogy ég alatt, föld kerekségében, asszonyállat énnálamnál nyavo-lyásb, szerencsétlenb ez világon lehessen senki. Én az én atyám házától, az hol nagy gazdagon, nagy kényemre felnûttem s nevelkedtem vala, holott szép lágy puha ágyon háltam, most messze kibújdosván, az kietlenben élek s gyászot viselek, ágak közé földen, köven hol heverek. Bizon, hogy minden hitem ez volt, hogy nemsokára véget érne az én keserves bujdosásomban az nevemnek s állapotomnak elváltozása, hamarébb is megtalá lom így az én lölkemtõl szakadt Tyrsisemet. De igen megcsala az reménség, mert látom, hogy mégsem elégedett meg az gonosz szerencse az én keserõ búmmal. Oh, régi átkozott s igen gonosz szerencse, mért adád, hogyha ilyen hamar akarál tõle megfosztani? Oh, kegyetlen, istentelen irégység, ha immár minden jómtól megfosztottál, fosztottál volna meg életemtõl is, hogyha az én szerelmes Tyrsisem méreg mia alított engem megholtnak lenni, s azon való búában adta bújdosásra magát, adtad volna, hitt volna bizon dolgot, s holtam volna meg ugyan valóban, hogy ok nélkül ne bujdosnék miattam nyomorultan ez világ kerekségében széllyel, szegén nyavolyás!

Actus II, scena II.

Briszeida s Julia szól egymással

Briszeida: Isten adjon jó napot Julia, meg hozzád jüvék!

Julia: Valami nagy gondod vagyon most? Ne bántson, Istenért kérlek!

Briszeida: Nesze mit beszél? Azt sem tudja, mi szóm vagyon vele!

Julia: Talám tudom. Fogadjuk, ismét az Credulus szerelmirõl s akarsz egyéb hû szoká sod szerént trécselni velem s elõttem!

Briszeida: Reá találád. De csak egy kicsin dolgon esedezik szegén, kit ha meg nem engedsz, embernek sem tartlak, hanem kõnek ezután. Csak azon könyörög, nészed, hogy elõttem beszélhessen vagy két szót veled.

Julia: Jaj, jó Briszeida, mit beszélsz? Lám azelõtt is sokszor megmondottam, hogy mindketten csak heában halásztok, afelõl mást kereshettek. Kérlek Istenért, mondd meg neki, vesse másban reménségét, mert elõbb elfut az oroszlány az szarvas elõtt, mint én elváltoztassam az én tökéllett s elvégezett tiszta szándékomot.

Briszeida: Ki kemén vagy. Bárcsak ezered részét érzenéd is az fájdalomnak, kiket õ zenved éretted, nyavolyás, bizony megszelídülnél s jobban beszélnél! Ha csak azt sem karod szegénnek megengedni? Nem-e?

Julia: Lám, mondom, hogy nem, nem, nem! Még sem érted-é?

Briszeida : Vaj esztelen, leszen még oly idõ, hogy ez mostani dolgodot bizony megbánod; olykor, mikor nem tehetsz róla, akkor fordítanád meg örömest az szókot, ha lehetne, de késõ lesz akkor! Ilyen szép s ilyen nemzetes, s ilyen jeles legén szeret tégedet, kinek sohol itt az környékben nincsen mása, s mégsem kell neked? Nem olyan ám az, mint némely tejes szájúk, kiknek minthogy serte snincs az orcájokon, azonképpen okosság snincsen fejekben. Hallod, mely hajlandók s mint nyargalnak s mint változnak tétova az szerelemben. Akarmely szépecskék tekintésre is, de oly könnyen mozdulnak mint az aszú levél, akarmi kis szél elõtt is. Talám azt hiszed, hogy rút vele, hogy ilyen szakálos? Hiszem azzal szép az fírfi! Mit ér az fa zöld levél nélkül s az ló is minemõ az serén nélkül? Az madarak tollokkal, s juhok gyapjakkal ékesek, s az legénnek is az szakála ad szépséget, tekéntetet és böcsületet.

Julia: S no medgyünk neki, ha szakálos? Metszek a szakállal, aggságával, nemzetségé vel, s akar okosságával, ha semmit nem gondolok õmagával?

Briszeida: Ha mindezekkel nem gondolsz, gondolj gazdagságával! Nincs itt sohul nálánál marhásb ember, s ha azzal nem gondolsz, ottan csak az tudományával gondolj! Hiszem tudod, minemõ bölcs, hogy csak énekét is külemb külembféle szép nótákra mond, az erdõk is ugyan zöngenek, az madarak repösnek bele, sõt még az szép vadak is örülnek örömekben, de még Ekho is, noha tündérasszon, megfelel néha verseire, mikor valamirõl szól neki, s ezt nem szereted ám te? Neszhetsze, talám azt akarnád, hogy felakasztaná magát éretted?

Julia: Attól nem kell félteni, nem veszti el magát, nem hirtelenkedik vele! Bár ne félts, nem oly berce⁸⁴!

Briszeida: Miben tetszik meg inkább az halandó természet, az kegyesebb s nemes erkölcs, mint ha azt szereti ember, az kit tisztességére szeret? Felette bízol jó leányom szépségedhez, ifjúságodhoz! Nem tudod-e, hogy szépség keves ideig tart, s igen mulandó, romlandó jószág az emberben s oly, kit az idõ is, nemcsak az betegség vagy gondviseletlen ség vehet el embertõl? Ne kételkedjél azért, ha szinte oly fejér vagy is mint az hó, s oly piros mint az Rózsa, mert tudod, az hó is hamar elolvad, s az Rózsák is hamar elhullnak.

Julia: Csak heában, heában hányod az borsót az falra, csak heában hegedõlsz az malomban, mert nem szeretem, sem most sem ezután, hiszem érted immár!

Briszeida : Nem tudom, mi vagy ez három kezõl: Kegyetlen-é, vagy istentelen vagy talám az szégyentõl rettegsz, s abban nem mersz szerelemben élni? Annak módját leljük. Ez széles világ tudja, hogy még az menybeli Jupiter is forgott szerelemben! Szeretõje kedvéért néha bikává, s néha aranyessõvé, s néha emez-amazzá tûnt!

Julia: Oh, lám ugyan megkeserítel! Te az szerelmet beszéled nekem, én pedig tudom régen mi ûzõ, mert sok ideje immár, hogy keserves nyilait hordozom szívemben! Régen ismerem immár súlyos voltát az átkozottnak! Most sem egyébért lakom az erdõben, hanem hogy híven és igazán szeretek s fogadásomban tekéletesen megállok, még élek!

Briszeida: Nem értem vérem, mit beszélsz? Szólj nyilván, édesem!

Julia: Hadjárjon! Ne keseríts ennél is inkább, másszor oztán megmondom.

Briszeida: Értem szavából, hogy jól esmeri az szerelmet, noha azt tetteti, mintha nem esmerné. Ha azért nem kedveled Credulust, hogy juhászember, az semmi, mert Apollo is õrzett barmot szerelméért, Adonis azonképpen, de azért sokszor feküdt ölében Venusnak. Ha szégyenled; azt gondolod, hogy talám végére is szemedre vetné s azt mondaná, hogy temagadnak is volt kedved az õ szerelméhez, az semmi, bár engedett legyen az, hogy reám

veszem, hogy önmagam elhitettem vele, hogy immár te ingyen se tudtad, hanem én csaltalak] meg, s õ is erõvel vett reá s még õmaga is azt fogja mondani, hogy egyigyõ menyecske levén nem állhattál ellene az õ hatalmának is, s az én csalárdságomnak is.

Julia: De csak kár, hogy szóiasz, mert bizon semmi nem kell benne. Szintén elké: miattad. Elmegyek Mirtinámhoz, amaz domb megett vár, hogy együtt madarásszunk.

Briszeida: Eredj, eredj! Nem hadlak, míg megesel, mert az sok vágással dõl le az nagf fa. Ennél keményebbet is engeszteltem én meg! Hadd csak élnem, mégy még, megláddL kegyetlenke, ha talám nem tudom mint kerõlnél is!

Actus II, scena III.

Sylvanussal az régi szeretõje Galatea szól

Sylvanus: Oh, siralmas nap, hogy sehol nem találhatok az én édes szerelmes Juliámot!

Galatea: Egészséggel, lelkem Sylvanus!

Sylvanus : Istenért kérlek, hagy békét, tarts dolgot, nem kellesz.

Galatea: Volt az ideje, hogy köllettem. Nem ûzsz vala így el akkor, jól tudom, hogy immár elvetettél elõled, maga egyszer az én kezeimet mondod vala gyönyörûségeseknek, hóhoz, fejér liliomhoz, alabástromhoz, azokhoz hasomlítod vala: az én szememet penig az te magad szemed világának nevezéd vala, kikkel bár kedvetlen, vagy nem akaratommal tekintettem is reád; boldognak mondottad magadot utánna. Ha penig csak hozzád szóltam is félesztendõben egyszer, nem tudtál erömedben mit tenni. Sõt egyszer valami hitván gombostûmet is kaptad vala el, kivel az fátyolt egyengetém az fejemen, az jut-é eszedben, mint szeretéd, mint böcsülléd? Úgy tartottad mint egy szûfájás ellen való ereklyét! Ha azért akkor oly igen szerettél s mindenem oly igen tetszett, most miért gyûlelsz oly igen? Miért ûzsz el? Mi okáért futsz én tõlem? Miért nem szólsz velem? Valljons nem azon haj, kéz avagy száj-é ez most is, az mint azelõtt volt?

Sylvanus: Azt nem tagadom. De akaratja egyikünknek sem az most, az ki akkor volt. Jut-é eszedben, hogy az bárányfi sem ója jobban magát az farkastul, mint óvod vala akkor magadot éntõlem. Akkor, (mondok) mikor az édes szerelmesemet érted elhagyván, inkább szeretlek vala téged, mint az gerlice az õ egyetlenegy társát. Én is azért mostan inkább gyûlöllek, mint az kígyó az pávát. Ha te akkor mosolgottál az én siralmimon méltó, hogy én is vigadjak s nevessek most az tieden. Az mikor én akartam, te akkor nem akartad. Viszont azért én is nem akarom immár most, az mikor te akarnád, csak ennek okáért, hogy valamit kívántam, szerettem, azt most mind gyûlelem s utálom.

Galatea: Tudja az igaz Isten, hogy akkor sem gyûleltelek én tégedet, ha szintén valami idegennek mutatám is magamot hozzád, azt az emberek nyelvétõl való féltemben is mível-tem. Fõképpen azért, hogy az tökélletességet s töredelmességet akartam benned keresni. s oztán hogy kevés keserõ után jobb ûzõven⁸⁵ esnék az szerelemnek édes gyümelcse. Ah, Sylvanus, Sylvanuk, ki méltán viseled az neved, tudniillik, az vadember nevet, mert nemcsak szódrul s dolgaidról, hanem nevedrõl is megtetszik az te vad természetednek kegyetlen volta! Tudom, jól tudom, hogy Juliára veszett eszed, ki igaz, hogy nálamnál ifjabb, de hozzád bizon sem hívebb sem tökéletesb, s ha szintén oly ifjú nem vagyok, mint õ, de rútabbnak ugyan nem tartom azért magamot nálánál én is. Az mi penig igazságot, hívséget s tökéletességet illeti, arra sem õ nálánál, sem másnál senkinél ez világon alábbvalóhak magamot nem tartom. Sõt ha valami dicsíretet vagy jutalmat érdemel ez világon emberek között az tiszta és tökéletes jámborság, én vagyok az, ki bátor szívvel merek azzal kérkedni, hogy egy állat ez föld kerekségében senki nincs, ki annak jutalmát s hasznát igazabban s méltábban megérdemli nálamnál.

Sylvanus : Elmegyek elõle, mert az napestig sem hagy békét!

Galatea : Juss fuss! Nézsze, mint megyen az kegyetlen! Oh, én keserves szerencsém, mely sanyarúképpen gyötresz engem, hogy azt követnem, az után kell fáradnom kedvem ellen is, az ki elfut elõttem! Oh, te hamis szerelem, miért erõltetsz annak szerelmére, az ki ilyen igen gyûleli szegén fejemet? Mostan veszem eszemben, hogy igaz volt, az mit egyszer beszél vala énnekem Briszeida, az szerelemnek igen tudós Doctora, hogy az kit ember merésznek, szorgalmatosnak véli az szerelemben, arra igaz, hogy ritkán köll csak jó szemmel is tekinteni, hogy ne haggyon ember bizodalmot magán venni, ne alítsa ember köz marhává, hanem szájon kell viseldegélni jó reménséggel, úgyhogy az kedvetlen tekéntet is kegyelem gyanánt essék neki, de azért ember oztán, ha megtapasztalja tekéletességét, s nyilván látja, hogy nincs mit félni tõle s miért kételkedni hozzá, azkor oztán jó kedved mutasd hozzá neki, hogy az reménség ki ne ûzze az szerelmet szívébõl, mert igen ritkán szokott az szerelemnek újonnan gyúlt tüze oly sokáig égni, hol reménséget nem raknak reá s bizodalommal nem gerjesztik. Oh, vajha fogadtam volna s nem kegyetlenkedtem volna azkor ellene, az mikor sok próbálás után nagy szántalan dologban megbizonyította vala tekélletes szerelmét hozzám! Most bezzeg nem nyelnék ennyi keserõ sok bút!

Actus II, scena IV.

Briszeida szól Credulussal

Briszeida: Ám lásd, ám, ha ilyen rossz ember hazugságához képest kell kétséget s gyanóságot fejedre venned! Csudálom, eszes ember lévén, hogy ezféle bolondságot hiszesz. Egy csepp igazság nincs abban! Hamarébb laknak az halak az száraz homokon, mint az Sylvanus felõl én ezt elhiggyem.

Credulus: Hát immár mi hasznáért mondta Dienes énnekem, olyan együgyõ parasztem ber valván, ha igaz nem volna? Hohó, most veszem eszemben, mint sétál volt gyakorta alá s fel Sylvanus uram az Julia háza elõtt!

Briszeida: Egyéb szükségéért nem volt-é szabad azon elõmenni?

Credulus: Mi szükség volt valjon szintén olyan gyakorta ballagni alá s fel? Vaj, hogy nem tudod, hogy az horgon vagyon az eledel, kire az halakot csalogatják?

Briszeida: Ott vagyon az icce csak nem mondom mi! Felséges Isten, valjon szeretett-é valaha valaki, hogy mástul nem féltette volna szerelmesét, s ki ugyan ne kételkedett s gyanakodott volna szerelmeséhez soha?

Credulus: Ok nélkül bizon igen bolondság, az ki gyanakodik, de az minek ember bizonyos jelét látja, annál is nagyobb bolondság, ha mégsem veszi eszében!

Briszeida: Valjon melyik jelben esmered, hogy szerelmedben elárult Sylvanus?

Credulus: Micsoda nagyobb jel köll annál, ha látom, hogy Julia, ha csak reá tekintek is, ottan lehajtja fejét, elfordolván tõlem, menten megyen elõlem! Kicsoda oly vak, az ki okát annak esziben ne vegye?

Briszeida: Nyavolyás, ki álmos! Serkenn fel szegén s teröld meg szemedet! Nézhetsze mivel álmodnak néha õmagokban az szerelmesek! Halljad, uram fia, csak most kezdett-é ily kemén lenni Julia hozzád? Tekintett-é inkább valaha jobb szemmel reád? Valljons hol trécselt s hol nevetkezett Kegyelmetek egymással s ki látta, hogy Sylvanussal nyájaskodott volna? Láss-é balgatak, mint vagyon?

Credulus: No hadjáron, az nap el nem megyen s el nem nyugszik addig, hanem nyilván végire megyek valamint s valahogy járok, mert az minemõ búsulás lelkemre szállott, amiatt lehetetlen dolog, hogy csak egy csepp nyugodalmam is lehessen, valóban, míg nem értem az dolgot mint vagyon.

Briszeida : Oh dühös gyanóság! Mely igen elfolyja embernek szívét az te halálos mérged! Ím, mely hamar betölted keserõ méreggel az oly szûveket, az kiket az szerelem gyönyörû séggel s édességgel táplál! De te Credulus, énnekem ezután békét hagy! Ne kunyorálj utánam, ne tudakozzál tõlem, ha Julia enheszik-é hozzád vagy nem, se ne supplicall⁸⁶ azon, hogy õtet hozzád hajtsam, hanem fogg máshoz, mert azért hogy ily hamissat hiszesz felõle. Mert ha ezután melletted szólok bár!

Credulus: Látod-é, szép dolog, Istenemre mondom, még õ haragszik, hogy káromon törõdöm! Semminek tartod te azt, hogy ilyen nagy szerelmes jómtól, sõt az éltetõ lelkemtõl fosztják meg szegén fejemet?

Briszeida: Istenért, ne bolondoskodjál s vesd ki szûvedbõl ez ok nélkül való hamis gyanóságot, s higy meg engem is valaha vagy egy dologban! Mert én tudom, mit beszélek s fogadd szót, könyeregg Juliának, ne gondolj véle, ha szinte haragosan tekint is rád. Nem látod-é az tulok is mit mivel, mikor megszelheszik⁸⁷, mint rúg kapál, ölklel, de azért ugyam nemsokára megszelédül s viseli az igát. Az régi fenyûfa is elég kemén, de azért sok vágással ugyan ledül, sõt még az erõs kõsziklákon is megtetszik néhol az hangyanyom is, ahol sok hangyák járnak. Könyörögg csak gyakran, fohászkodjál, sírván elõtte, tudd, hogy nem ártasz véle.

Credulus : Veszek! S te nem akarsz-é hát azután mellettem szólni ? Nem elég-é, hogy elárula Sylvanus, hogy te is elállasz mellõlem? Az mi az neki való könyergést illeti, azt éra nem tudom, de mondd meg, ha ugyan nem akarsz-é ezután szolgálóm lenni elõtte?

Briszeida: Ne adja Isten, hogy én megszûnjem valaha teneked szolgáim! Sõt jó leikies-méretem szerint mondhatom, hogy sehol senki sincs jobb akaród neked énnálamnál, s ha az erdõ szólhatna, azal bizonyítanám, hogy szántalanszor szólottam melletted Juliának. De hogy azt hagyom, magad szólj s könyerögg neki, azt csak azért mondom, mert nekem úgy tetszik, hogy foganatosb sokkal akarmely asszonnál is az szerelemnek maga szava, mint izengetése s az írás, de sem az követ, sem az levél nem jelent alázatosságot, sem bocsát szíve szerint oly fohászkodásokot, sem oly keserves könyveket nem hullat, mint az szokott szeretõje elõtt hullatni, az ki az levelet vagy az követet küldette ki, mikor szeretõjével beszél. Úgy tetszik, hogy mindet, az mit szól, Cupido vagy Venus õmaga súgná fülében.

Credulus : Meglehet, hogy talám fog valami végre, ha nem mindjárt is, embernek buzgó könyergése az olyan asszonnál, az kinek dicsõséges színe az emberi képet meg nem haladta, vagy az, ki csak oly, ha igen szép is, mint ez világon kivált szépek kezõl egyik. De nem nagy lehet itt az dolog. Ládd-é, minemõk ennek az szemei, s mivel szepb akarmely tündérasszon-nál is, midõn tétova kegyesen dûtögeti, mely nagy szerelemmel szikráznak széllyel! Kikkel néha, mikor akaratjával vígan tekint reám, tudod, mint az hó az verõfénben, úgy olvadok el az õ szerelmiben. Miképpen hogy az leppentõcske az gyertyalanghoz való erömiben az gyertyalangban akartva üti magát, én is erömest fûtem az õ kedvéért nagy szerelemben lelkemet. De viszont ha kedvetlen tekint reám mint az bálván, csak el nem esem, mint reméntelen ember ijedtemben, csak elhalok s elhülök elõtte, ki miatt minden színem ottan elváltozik. Néha mint egy néma, csak szólni sem tudok s annyira vagyok, hogy ha az véghetetlen keserõségbõl valami jótételeddel ki nem mentesz, majd életemnek is vége leszen. Tûled függ azért, édes Asszonyom, az én életemnek minden reménsége.

Briszeida : Ne keseregg. Ím fogadom, hogy ismét szemben megyek véle. De ha valahogy ezenben Julia, az te szerelmes ellenséged reád találj, ha szintén meg nem mersz is véle víni. de el ne fuss elõle, hanem vess ellene neki, ha vágni nem mersz is hozzá. Ne félj semmit, ha szintén haraggal lõtt reád szemibõl az szerelemnek tüzes nyilával, mert gyakorta elöljá rója az igaz szerelemnek az keménség s az ellenkedés.

Credulus: Azt mívelem, az mit mondasz. Ím, ide kell egy barátomhoz mennem. Isten hozzád. Ajánlom szolgálatomot s az én életemet is.

Briszeida: Nem kell annak ajánlás, az kitõl szorgalmatos gondviselés vagyon. Eredj, viseljen Isten s az szerelem jó szerencsével.

Actus III, scena I.

Credulus: Ahol látom távul, hogy az ágak között egy igen szép kegyes jõdögél. Úgy tetszik, az mint az kipirul, esmérem, hogy Julia, ha az szemem meg nem csal, ki Juliánál egyebet nem tud nézni. Õ bizon, õ! Oh, boldog virágocskák, kik viselitek az õ áldott lábacskáinak nyomdokát, ugyan irillem, hogy lábaival illet benneteket meg. Most ideje immár az én nyavolám beszélésének és gyógyításomnak. No hozzá hát én nyelvem s szólj neki és kegyelmet kérvén nyerr segedelmet tõle! Mit félsz? Hiszem lám õ maga az szerelem bátorít s tanít, mit köllessék szólnod! Oh, te felséges szép Venus asszon, adj, kérlek, oly erõt s oly hatalmot most énnekem, nagy keserves szolgádnak, hogy gerjeszthessem fel ennek szívében siralmas könyergésemmel az kegyességet s kegyelmességet.

[Juliához fordulva]: Szép virágok közt járó szép virág, Isten töltse be minden kívánságodot!

Julia ; Az gondom most, hogy veled trécseljek!

Credulus : Ha valaha csak egy mákszemnyire megestél valaki könyergésén, állj az élõ istenért, ne siess ilyen igen el tõlem! Érzed-é, hogy az verõfén is mely heven süt mostan? Nincs semmi, ládd, sem madár, ki most az árnyékon nem nyugodnék, vagy csürge pataknál az jószagú füvekben, vagy ágak közett fán az hûvesben! Állj, kérlek, egy kevéssé s ne tilts el siralmas szemeimet az te régen kívánt szép szemeidnek nézésétõl! Vedd hozzád az én esedezésemet s engedjed hallgatnom az te szódnak gyönyörû édes beszédét! Nem vétek bizon könyergésemmel semmit te ellened, és majd ugyan elmehetsz oztán, mert még igen fönn az nap!

Julia: Mondd el hát gyorsan versed, ím meghallgatom. De mi hasznod benne, ha tudod, hogy csak kár, hogy beszélsz?

Credulus : Tudod, szerelmes édes egyetlenegy lelkem, hogy azúlta immár kétszer ruház ta zöldben az kedves tavasz az széles földet, megadván az füveknek is az szép virágokat, az fáknak is külemb-külembféle szép gyümelcseket, az miúlta szerelmedre felgerjesedvén szép szemeidnek mennyei világosságával szívemet édesem, eltolvajlottad. Azúlta magad vagy bizonságom, hogy mind csak az utánad való keserves kiáltásim zengettek ez vad erdõk között. Hovatovább mind csak kegyetlenkedtél rajtam.

Julia : Az mikor az emberek az juhokat az farkasra bízzák, s az mikor az fülemilék az tengerben szóllanak, akor leszek én is kegyes s szerelmes hozzád.

Credulus: Ki hinné, fölséges Isten, hogy ilyen angyali szépségben, efféle kegyesnek szemiben ilyen nagy istentelenség és szernyû kegyetlenség uralkodnék? Talám ím ez repede zett kõszikláktúl születtél? Vagy Cartago határiban oroszlán tejet ittál? Vagy az armenei párduszok csöcseit szoptad, az minemõ kegyetlen vagy? Az szép Diana, az vadászásnak istenasszonya, gyakran elhatta mulatságát, s figyelmetessen hallgatta az én verseimnek siralmát, sõt még az erdõk, hegyek, völgyek, berkek, kövek is hallván az én keserves énekimet, mellettem keservesen megzengettek. Csak te egyedül, szép Julia, hogy istentelen képpen nem könyerülsz rajtam, sõt látom, hogy szintén úgy élsz kínommal s könyhullatá-simmal, mint egy kedves eledellel!

Júlia : Tisztes kis eledel bátor! Nem veszed-é eszedben szegén, hogy inkább idegenítesz, mint édesítesz magadhoz effelül engem, ha sírsz minduntalan elõttem? Mint veszekedel? Mint gyötred magadot?

Credulus: Kételen vagyok vele, mert az nagy szerelem és az te szépségedtül megbírt eszem s felgerjedett kívánságom erõltet reá. Szólnom kell azért s sírnom, nem hallgathatok akaratom ellen is, azért az szerelmet szidjad bennem, kegyetlen, s ne engemet; jóllehet én sem képtelen, sem tiszteletlen, sem lehetetlen dolgot nem kívánok, hanem csak azon könyergek, hogy ne legyen ellened, hanem legyen szabad bátran szép szemeidre néznem.

Julia: Bizon szánom veszett nyavolyádat s bánom, hogy az igaz szerelem miatt vallasz ennyi sok bút, s bánom azt is, szívem szerint, hogy ha akarnám is, nem segíthetek s nem könnyebbíthetlek semmivel. Azért lássad, mert engemet csak heában igyekezel hozzád hajtani.

Credulus : Ha az Isten mind az mennyei s földi szépségeket épen s dicsõségesképpen teremtette, nem tudod-é, hogy oly szintén az kegyesség nélkül, mint az jó kút az forrás nélkül s mint az szép fiatal zöld ág gyümelcs nélkül. Ha azt tartod, hogy nem érdemlem az te szerelmedet, ámbár ne szeress engem, csak engedd ezt, hogy én szeresselek tégedet, s ha szintén nem kedveled s nem becsülled most is, csak ne utálj teljeséggel az én szerelme met, s ha szerelmesed nem lehetek is, legyek ottan csak rabod, még élek.

Julia: Nem kell sem szerelmed, sem szolgálatod, se rabságod, akarki szeretõje, szolgája, rabja légy, csak nekem hagy békét. Én elmegyek. [Elmegy.]

Credulus : Ne siess, én édes fényes Napom, mert ha te elmégy, én majd úgy maradok az keserõségben, mint az setétségben! Úristen, mit vétettem oly nagyot ellened, hogy hozzám nem engeszteled? Óh, szerelem, szerelem, mikor szegtem meg az te törvényedet hogy ellenem így keméníted? Lám, senkit nem gyûlöltet énnálamnál inkább ez világon!De mit panaszolkodom heában, ha mind csak Sylvanus ennek az oka. Háládatlan, tekéletlen rossz ember, tetûled reménlettem segítséget, tetûled vártam minden jót, neked jelentettem meg minden szerelmes kívánságimot, igaznak alítván téged, áruló, s nézhetsze mint árulsz el! De bár reméntelenül haljak meg, ha magam két kezivel nem állom bosszúmot meg rajtad!

Actus III, scena II.

Sylvanus beszél az Tündér asszonnal, Ekhóval

Sylvanus: Nappal vagyon az féléken nyulaknak az agarak, vizslák miatt bántások s az halaknak is nappal vetik meg az hálókot s horgot, s az szántó barom is akkor viseli az igát De éjjelre kelve midõn az fényes hold felterjeszti világát, mind nyulak, halak, barmok békével nyugosznak. Csak egyedül nekem, hogy sem éjjel, sem nappal nincs semmi nyugo-dalmom, mert mind éjjel-nappal csak az szerelem tüziben égek. De majd ez kószálnak panaszolkodom énekemmel:

Ó, magas kõsziklák, kietlenben nõtt fák, kik nagy szerelmem tüzén

Igaz bizonságim vadtok, mert kínjaim tudjátok, szinte mint én,

Ki látta világon, hogy így nyomorogjon más, mint én, veszett szegén?

Ki felele nékem? Távul az edõben lõn ugyan valami szó,

Talám egyik tündér jár itt valamiért vagy valami nyúlászó;

Ha ló nem nyerített, ki itt csörögetett, lévén lábain békó?

Echo, te szóllasz-é, mond meg, ha tudod-é ki vigasztalhatna?

Búm helyett örömet, halálért életet nekem ki adhatna?

De mond meg ki neve, kit jóknak felette szívem inkább kévánna?

Az bizony, megvallom, de jó szolgálatom, mond meg, ha kell-é vagy nem?

Az én szép Juliám, leszen-é jó hozzám, vagy mind csak ily kegyetlen?

Hogy régen szolgálom, leszen-é jutalmom, köll-é jót reménlenem?

Kegyetlenségéért, tûrtem sok kínjáért hát még Istentül sem fél?

Ilyen szép személyben, mint kedves fészekben kegyetlenség hogy-hogy él?

Mert mint nyelved beszél, búmmal én hiszem él, hogy ily igen nem kímél?

Ó, hova legyek hát, tûrvén ennyi kínját, kivel vett körös-körõl?

Nincs út szerelméhez, mert immár elvetett ez kegyes szemei elõl,

Vetett gyötrelemre, kiben megöl végre, amint látom, hogy gyûlöl.

No csak mutasd módját, mint olthassam langját szerelmemnek, ki csak nõ,

Vagy hogy így szeretem s kegyelmét nem érzem, netalám oka nem õ,

Hanem más gonosz nõ, ördöngõs bûvölõ, mert kegyes õ, sem mint kõ.

Hát medgyek én veszett, kit szerelem éget s kit már hozzá nem fogad?

Szívem régi búmban, mint szép virág nyárban, ím látod, hogy úgy hervad,

Azért add tanácsod, szánjad nyavolámot, ha sebemet gyógyíthadd.

Vajha elhagyhatnám, volna mi nyavalyám? De ha lelkem mint gerjed,

Mikor szép orcáját, mint pünkösd rózsáját, látom hogy pirul, terjed,

Ha szép voltát látnád, elhadni nem hadnád, nézd meg csak és esmerjed!

Nem merheti szívem, hanem ha két kezem végez ki életembül.

No tõrrel, méreggel nagy búmot verem el, mert kiestem kedvébül,

Látom, hogy csak gyûlöl, énnekem nem örül, s rajtam nem is könyörül.

Ó, vajha örülne, s szerelmébe venne, veszne szüvem bánatja,

De nem azt jelenti kemény tekinteti, s az mint magát mutatja,

Hogy esmét szeressen, nem adja az Isten, noha lölkem, imádja.

Ha Isten azt adja, lelkem viszont áldja nevét minden idõben:

Hiszem is, megadja és szívét fordítja még végre szerelmében

Vidám Juliának, ki egyike annak, kiknek hazájok a menny.

Actus III, scena III.

Briszeida szól Sylvanussal

Briszeida: Az mint Juliátúl értem, nem ok nélkül panaszolkodott az szegén Credulus, mert azt mondja Julia, hogy úgy jár utánna Sylvanus és oly szakadatlan tõle, mint az galamb édes felétõl.

Sylvanus: Ihon jû Briszeida! Immár nem kérdezkedhetem többet Ekhótól magam felül.

Briszeida: Ihon vagyon az áruló Sylvanus! Ezt kellé Credulussal mívelned? Soha nem hittem, hogy ilyen hamis légy neki!

Sylvanus: Sem ujja, sem galléra, eb vegye magára! Kérlek, ha lehet, ne korpázz, jó asszonyom, mert nem állhatja fejem az hév lúgot! De mi bolondságot hiszen Credulus is felõlem?

Briszeida: Imhol még tagadja! Mit tagadod, ha még az ágak, fák, kövek is tudják minden álnokságodot? Ha másson cselekedted volna, soha nem bánnán, sem csudálnám, sõt mentenélek, mert én is tudtam ifjú koromban, micsoda az szerelem, ki semmi nem egyéb, hanem egy vak csalárd gyermek, de Credulust elárulnod bizon nagy bûn, nagy szégyen! Bizon igen bánom, magadért is!

Sylvanus : Briszeida, megbocsáss! Én Credulust el nem árultam, s te ugyan áruitatásnak nevezted dolgomot! Bizonyítom az erdõkkel, kik az én tudománytételemet halljátok, hogy nem én vétkem.

Briszeida : Nincs s nem lehet semmi igaz mentséged! Magadtúl is meg kellene pirulnod Juliát szerettedben, mert nemcsak egyféle áruitatást mívelsz ám azzal, hanem kétfélét egyszer s mind, mert az te igaz barátodnak, Credulusnak árulója vagy, s az Galateának is

azonképpen, kinek vidám szemeit jut-é eszedben, hogy egyszer az magad szemeinél is inkább szeretted vala? Ez-é az igazság? Ez-é az tökéletesség? Ha egyet nem nézünk talám ezennel!

Sylvanus: Az mint látom, még az füvek s virágok is kikiáltják az én nagy szerelmemet. Látom bizon énmagam is, hogy ez szerelemmel én oly nagyot vétek, hogy méltó, ki-ki gyûlöljön érte. Vallom s nem tagadom énmagam is! De te szerelem, magadra hagyom, hogy nem én vétkem, hanem tied, mert az minemõ hálót ennek elõtte az Galatea ábrázatjára énnekem vontál volt, ugyanazont vontad Julia személére. De ennek fõ oka azért csak az Galatea tûrhetetlensége, ki miatt midõn reméntelenségben estem volna, s mint egy haba⁸⁸úgy járnék az mezõn széllyel, akarám az Julia szépségével az Galatea miatt való búmot elvernem, úgy mint szeggel szeget, de így is csak nyavolára jutottam, noha bú elõtt futottam.

Actus III, scena IV.

Dienes szól Galateával

Galatea : Hála Istennek, hogy mégis könnyebb, hogy noha én tûlem fut, de azért ugyan nem utál!

Dienes: Egészséggel, virágom! Azt hallom, hogy édesb az szád az lágy sajtnál!

Galatea: Értetlen! Lám olyan vagy mint az Urad!

Dienes: Haha! mint haragszik! Lám mondom, hogy nem mívelem egy kérõdet, hanem tízet. Csak parancsolj, megalkoszunk mi, édes vérem.

Galatea: Ki tréfás ím Uram, mintha hímvarró társam volna!

Dienes: Csi, csi, csi, ki kövér! Vajha megfoghatnám!

Galatea: Kivel beszélsz?

Dienes: Egy tengeliccel: csi, csi, csi! Nesze, mint jõ az szómra; ha lépem volna, majd megfoghatnám!

Galatea: Meg az ebet! Hagy békét annak! Ihon ládd-é az szép inget? Neked adom én ezt, ha ím ez kosárka eperjét elvétetnéd éntõlem az Uraddal. Bizon csak ezennel szedtem énmagam két kezivel!

Dienes: De ideadod-é az inget?

Dienes: Talám csak tréfálsz?

Galatea : Nem tréfálok bizon!

Dienes: Meg mersz-é rajta eskünni?

Galatea: Meg, akar százszor!

Dienes: Hogy nekem adod az inget, ha elveszi Sylvanus tõled az eperjét?

Galatea: Neked adom, lám, mondom, hitemre!

Dienes: Add ide az eperjét s tedd el az inget, hadd álljon készen!

Galatea: Bátor valamely órában kéred, odaadom ottan, csak vegye el Sylvanus az eperjét.

Actus IV, scena I. Credulus beszél Sylvanussal

Credulus: Csak kár, nem mesterkedhettél úgy Sylvanus, hogy dolgodot elfedezhetted volna elõttem. Nincs oly vékony sodrott fonal, ki valaha az verõfénre ne keljen, titok sincs olyan, ki valaha ki ne jelenjen.

Sylvanus: Mi dolog? Talám bort ittál? Mit garázdolkodol én velem?

Credulus : Nemcsak garázdolkodom az te hitetlen voltodért, hanem ugyan eszve hordjuk ma az marhát!

Sylvanus: Valamiért? Valljons mi hamissad volt valaha éntõlem, jámbor, hogy így pártolkodol?

Credulus: Mi hamissam? Még azt kérded? Te hozzád én úgy bíztam, mint magamhoz s ahhoz képest tanácsot is kérdettem tõled, mint meghitt barátomtúl, dícsírvén hol szemét, hol kezét, hol szavát, hol homlokát Juliának elõtted, azt alítván, hogy orvoslanál inkább, hogysem elárulnál nyavalyámban s ha tekintem, hát nem barátom, hanem halálos ellensé gem voltál énnekem, mert sok esztendeig való szolgálatomnak minden bérét, érdemét elvesztetted tõlem! Hogy mívelhettél ilyen áruitatást rajtam? Tudod, hogy engemet, ilyen jó társodot s barátodot árulsz vele, engem, mondok, kinek mindenkoron ajánlottad szolgá latodot! Ez-é az igaz barátság s tökéletes jámborság?

Sylvanus: Haliad, ím megmondom, azután tégy magad ítéletet benne, ha érdemlek-e böcsülletet vagy nem. Egykor Dametával ballagtunk vala az Olajfa völgyön, s egy domb nak az árnyékában találánk egymás mellett fekünni Juliát Mirtinával, hogy ott nyugodná nak az jószagó füvekben az jó madarászás után. Vala valami eledel is mellettek. Mihelt megláttak bennünket, Mirtina ottan felkele s nagy emberséggel kezde étellel és itallal kínálni bennünket, s mi is melléjük ülénk. S hogy ott ennénk s innánk immár, történék, hogy az beszéd közben Julia csak történet szerint fordítá reám szemeit, s én is penig titkon eszemben vettem vala az õ tekintetit. Jó idõ múlván felemeltem vala szemöldökömet, nagy szomorúan reája tekinték, úgyhogy egymás tekintetünk egyben találának s ugyanott mind járt az szerelem (kinek az õ személét lesben állatá vala ellenem) egy nyilával gyógyíthatatlan sebet ejte szememen. Csak esék én rajtam, hogy ottan elvesze eszem, s elhalék s halálos veríték üte ki homlokomon, ki miatt csak elhalék s elnémölék, s mint az leángyermek álmában megrettenvén, s felserkenvén, ijedtében édes anyját kiáltja.

Credulus: Miért nem tekintettél másová? Miért néztél reá? Mit álmodtál csudául az õ mennyei ábrázatjára?

Sylvanus: Bizon egynéhánszor akartam s igyekeztem, de soha erõvel sem fordíthatám el szememet róla, mert az õ hihetetlen szép volta akaratom ellen is maga csudájára húzza vala szívemet.

Credulus: Nem, az nem, nem az õ szépsége, hanem az magad tekéletlensége s hitetlensé ge ennek az oka. Tudod, hogy nem cselekedtem én azt te veled, míg Galatheában égsz vala! Sylvanus : Bizonyára, ha az szerelem rabja vagy, az mint hogy tagadhatatlan dolog, hogy az vagy, tahát tudnod köll, haszontalan õ elõtte mind az elfutás, s mind az elrejtezés s mind penig az ellenkezés, mert õ mind lõni s mind repülni, mind gyútani jól tud, s ha szinte néha valamely embernek az szíve kémén volta miatt nyilván nem árthat is, ugyan nem nyert ember azért azzal, mert kinek szívét nyilával meg nem hatja, azt tûzzel gyútja, s úgy meglágyítja. S ott még az gyútó tüzet is, ha meg akarná oltani valaki az tiszta szemérmesség nek nevességével, úgysem fog semmit. Mert az hova az ember lábán igyekezik, oda hama rébb elérkezik szárnyon, s elõbb viszen, mert repülve megyen.

Credulus: Semmi mentség ez! Csak áruitatásodnak s tekéletlen hamis voltodnak un dokságát (kiben ellenem fertetel⁸⁹) forgattad volna is szabadon, mert ember lehettél volna, az szerelemnek nyilaitúl, szárnyától, langjától!

Sylvanus : Nám, mondom, hogy nem én vétkem, hanem az szerelemé, kit magad is jól tudsz, hogy vak, s azt is vakká teszi, az kinek szûvét felgerjeszti, hogy az vétket sem esmeri, s az barátságot sem tekinti, s az atyafiúságot sem becsülli.

Credulus: Az mint látom, nemcsak nyertességgel, hanem ugyan erõvel is akarod tennen magadot igazétani. No, ám legyen helye mentségednek, noha nem igaz, s ámbátor legyen úgy, hogy az szerelemnek erõltetésébõl szereted te Juliát, énellenem semmit nem vétesz, de itt mit mondasz arra, hogy nem elégedtél azzal, hogy szeretni merted Juliát, hanem annak felette, éntõlem el akartad veszteni, hogy énnálam nélkül csak egyedül örvendezhess nekie, kivel az éltetõ lelkemtõl akartál engemet megfosztani. Nem hamisság-é ez? nem gonoszság? az mely gonoszságod napról napra mindaddig öregbell, míg meg nem szûnnél tõle.

Sylvanus : Bizonságom az menny és az föld, hogy azelõtt is szántalanszor próbáltam s

most is mindennap azon vagyok, hogy kivessem szemembõl, de nem enged az szerelem. Sõt akaratom ellen tartóztat engem, ha nem könyergünk mindketten neki, hogy ilyen méltó kívánságunknak ne legyen ellene, hanem ótsa meg az rút tüzet bennem s mentse ki te elõtted is ártatlan fejemet. Isten hozzád! [El.]

Credulus: Oh áruló szerelem, mire juttatál engemet? Oh hogy bánom, hogy meg nem kérdém Sylvanust, ha szánja-é õtet Julia? Ha örömest hallja-é, mikor szól, vagy penig csak õvéle is igy bánik, mint szinte én velem, hogy még örül gyötrelmemen? De ihon szinte az kegyetlen Julia, mint beszél Briszeidával! Majd felfelé vonszom magamot, s meghallom, ha engem szán-é inkább vagy Sylvanust?

Actus IV, scena II.

Briszeida szól Juliával, Credulus egy bokor mellett hallgatja

Briszeida: Nagy ok adja tennem, hogy ismeg megpróbáljam, micsoda akarattal vagy az szegén Credulushoz?

Julia: Nekem is nagy ok adja, hogy régen se haliam szódot.

Briszeida : Azt akarod-é, hogy mindholtig csak búban, szomorúságban viselje életét s mindenkoron csak keserõ könyveket hullasson nyavolás: szánd meg szegént, te vad állat, s térj hozzá már valaha egyszer!

Credulus [félre]: Ha sokat késel az én életem segedelmével, én keveset késem az veszedelmével!

Briszeida: Az hevült megszomjúhozott útonjárónak sem édesebb az tiszta forrásvíz, s az aratóknak sem kedvesb az árnyék s hûves szellõ, sem az nyájnak az zöld pázsit fûhegye. kit az reggeli piros hajnal gyenge harmattal behinteget, mint Credulusnak az te szemeid tekinteti.

Julia : Az dühös Farkas is nem nagyobb ellensége az Juhoknak és barmoknak, s az kõesõ sem nagyobb az éretlen gyümelcsnek s az száraz dér sem az új plántáknak, mint nekem szerelme Credulusnak.

Briszeida: Hadd el az kegyetlenséget s tekints kegyelmesen, mondok, szegénre. Meglásd, ne haragéts magadra az szerelmet, mert tudod, nem fog semmi poenitentia Cupidónál. Valjons nem esmered-é az õ nyilának hegyes voltát?

Julia: Haragudjék bár, lõje szintén annyi nyilát reám, mennyit akar, mit árthat annál többet, az mit ezideig ártott? De talám azt akarnád, hogy neked jelenteném én azt meg, az kit ezideig soha senkinek nem mondottam? De ne várd, mert mint hogy ekkoráig senkinek sem jelentettem, ezután sem senkinek, míg élek. Hanem ezt bizonnyal elhiggyed azért bátor felõlem, hogy én ezután soha senki szerelméhez magam nem kötem, mert sok esztendeje már, az miúlta egy ifjú Vitéz szerelmében adtam magamot válhatátlanképpen, kitõl soha el nem szakadok.

Actus IV, scena III.

Dienes szól Sylvanussal

Dienes: Vedd el uram, vegye el uraságod, ha egyébért nem is, ottan csak azért, hadd legyen enyim az hímes ing, kit Galathea ígért.

Sylvanus: Nem csuda, hogy oktalan voltodra így búsítasz. Hagy békét, menj inkább az juhokhoz, mert valami farkasordítást hallék mind az völgyen!

Dienes: Patvar marja mind farkast, medvét, rókát! Majd elmegyek, csak vedd el az eperjét, ne vesszen el az hímes ing tûlem.

Sylvanus: Nem veszem, nem, hallod-é?

Dienes: Miért? Ha lám, ki jó! Ottan csak egy szemet egyél benne!

Sylvanus : Eredj! Vessz el elõlem!

Dienes: Miért nem kostolod meg? Talán azt hiszed, hogy valamit adnak megenned? Ím, én is eszem.

Sylvanus: Add az Szamárodnak!

Dienes: Miért adnám? Magad is megehetnéd azért, ha eszed volna! Miért adnám az Szamárkának? Nem tudod-é, hogy nem jó szamárnak eperj?

Sylvanus: Ki bolond szegén!

Dienes : Ne mondd azt Uram! Nem bolond az szamárka! Látod-é hogy mind vizet, fát hord õ szegén az konhához!

Sylvanus: Mondon én, mint vagyon. Az ki mivel társalkodik, olyanná leszen. Ha szamárral, szamárrá. Immár õ mind elpöngetné az agnõ szót. Hadd el s eredj az juhhoz!

Dienes: Vedd el hát az eperjét!

Sylvanus: Mit búsítasz? Hagy békét! Vakarj el!⁹⁰

Dienes: Miért nem veszed el? Miért árt? Miért vagy ilyen kegyetlen?

Sylvanus: Nem vagyok olyan kegyetlen, mint Galathea érdemlené, kiért egész eszten-deig sívék-rívék, könyergék neki, úgyhogy még az madarak is, úgy tetszett ki, keserûltenek, Kiért csak szemét sem vetette reám, szómot, izenetimet csak hallani sem akarta, levelemet sem olvasta, ajándékimot pedig, nemhogy elvette volna, de ingyen sem illette. Azért senkire ne vessen, ha olyan magot arat, az minemõt is vetett. Hadd csak hadd, jóllehet ha valaha megfizetem az kölcsönt, talám nem lesz ilyen kegyetlen hozzám. De itt mit vársz te? Hogy nem mégy el? Hogy nem látsz az juhokhoz? Meglásd, hogy ím estvére kelve az kosárba rekeszted õket, egy héja se legyen, mert bizon elhidd, te adod meg az árát, hallod-é? Nyilván szólok, érted-é?

Dienes: Vagyon héja, csak nem mondám, az egyik kos szarvának! Ím mint veszti el tõlem az hímes inget! Csak veszi vala el az eperjét, olyá tartom vala, mintha rajtam volt volna immár!

Actus IV, scena IV.

Credulus mint reméntelen elbúsult ember magában szól egyedül, meg akarván búában magát ölni

Credulus: Mi szükség énnekem (tudván, hogy Julia mást szeret) tovább ez világban vajúdnom? Csak mint egy kába eszeveszett ember lecsüggött fõvel az emberek között széllyel bolognom? Mi jót kell várnom, ha [enmagam] fülivei hallom, õ maga Julia mint beszél? Az szerencsét szidjam-é, ha látom, hogy nem az [õ] vétke, hanem Sylvanusé, hogy hova fönnebb s kegyetlenb Julia hozzám. No hadjárjon, [ha] sem az szerelem, sem hosszú idõ orvosolhatja meg az én lelkem fájdalmát, orvosolja az halál, ki mindennemõ búban s nyavalyában hamar véget szokott érni. Medgyek? Ím ez kõsziklárul szakasszam-é le nyakamot? Ha azt míelem, csak foltonkint szakadozik az én testem, senki nem fogja tudni, hova lettem. Elszöktem-é vagy miben vesztem? Bizon senki hírt nem tud mondani halálom rul! Nem az tahát, hanem azt mívelem: oh, ti magas fák, kik sokszor hallottátok az én keserves sirásimot, kiken az én gyilkosom Julia csak mosologott, ti legyetek mostan is az én testamentumosim, s ti tegyetek bizonságot mind õ elõtte s mind más elõtt az én szörnyû halálomrul, mely halálomnak keserves okát ím fel is jedzem egy fiatalra^90/a, hogy mennél nagyobb idõre nõ, annál inkább kiterjessze magán az jedzésemet, mely jedzésrül vegyen ki-ki példát, mint ûzze az szerelmet, s mást is tanítson reá. Oh, istentelen s igen kemén szép Julia, ki mindétig fene s néma lõl hozzám, ím meghalok immár. Ezután [nem] búsít az én siralmas kiáltásom tégedet! Talám valaha ezután, ha jó szerencsére reá találsz az miattad veszett testemre, látván szörnyû halálomot, sokat is gondolkodván magadban, kezdesz akor megesni, s emlékezetért talám valami csontom darabját is kezedben veszed, sõt talám csókodot sem tiltod akor meg, kit éltemben megtagadtál tõlem. Ha penig Isten azt akarta, hogy ugyanez gonosz szerencse miatt ez holtom után való jó se teljék rajtam, s holt testemre se találj, hanem valamely ember ásta sír vagy valami vad gyomra legyen az én koporsóm, mégis talám valaha reá találsz az jedzésre, kit az fiatalra metszek fel, s megértvén abból, hogy temiattad, kegyetlen, adtam az halálra magamot, talám megszánsz s könyvezve fohászkodol (noha keserõn) utánam heában akkor. Te is penig, hitetlen Sylvanus, engemet elárult hamis barátom, elégedjél meg immár az én Juliámmal! Oh, veszett s nyomorult fejem, bezzeg igen megcsalatkozám! Oh szép Juliám, immár nem halljátok az szegén Credulusnak szózatját, sem az õ keserves énekét!

De mit beszélek heában, nyavolyás, ha csak az hegyek, völgyek hallgatják szómot! No, hadd messem fel elõszer okát halálomnak az fiatalra s azután hadd múljak ki ez világból:

Credulus búában, itt ez nagy pusztában azért ölé meg magát,

Hogy Sylvanus tõle, kit soha nem véle, elcsalta szép Juliát,

Kiért mint ezelõtt, most is ezen helyen nem szánta õ halálát.

Actus V, scena I.

Sylvanus szól Credussal, megragadván az kést kezében, hogy meg ne ölje magát

Sylvanus: Mi dolog, mit csinálsz? ereszd az kést! Bocsásd, mondok! Felséges Istenért, kell-é mívelned? Hogy nem tekinted az lelkedet, miért míveled azt?

Credulus: Az te hûtelen voltodért. Ereszd, hagy békét, bocsásd az kést, hadd érje nyavolámnak végét.

Sylvanus: Azt bizon nem, soha, csak kár!

Credulus: Mi közed hozzám, miért nem hadsz meghalnom? Hiszem neked is jobb leszen, ha csak egyedül s más társ nélkül erölsz az Julia szerelminek!

Sylvanus: Ma üssön meg inkább az menny engemet, mint az soha! Legyen tied az szép Julia, csak egyedül te magad is érdemled õtet, soha csak reá sem tekintek azután az fejében, ha ezideig az mi barátságunk ellen áruló, jól gyönyörködtem ellened az õ szépségében, megbocsáss, az Istenért kérlek, mert bánom. Ezután nem is mívelem.

Credulus: Hohohó! késõ immár sütve! Azelõtt kellett volna jómra gondolnod! Ereszd az kést s tarts dolgodot!

Sylvanus: Nem adom, hitemre, csak kár, hanem inkább könyörgök az Julia szemecské jének lebegõ fényééért, sõt az õ szerelmére készerítlek, hogy bocsásd az kést. Látod, hogy az nélkül is kitekerem kezedbõl, ha megsértlek is? Valjons ha itt halva látna Julia, mit gondolna bizon? Csak nevetne halálodon, s bolondnak mondana érette. Nem tudod, hogy ez világon semmi nincs nagyobb örömek s gyönyörûségek az szép asszonyoknak s leányok nak, mint ha azokot látják halni veszni, az kik szerelmekre felgerjednek?

Credulus: Tahát az nyakamnak végeszakadtát is irilled, áruló! No hadjárjon! Tudom, hogy valaha eltávozol tõlem, azkor is elég idõ s módom lészen dolgomban.

Sylvanus: Jer oda inkább hozzám; talám kimegyen az istentelen szándék szívedbõl: ugyanis eszes ember az, ki gonosz szándékját jóra fordítja!

Actus V, scena II.

Julia szól magában, látván az Credulus nagy kését, kivel magát meg akarta ölni s az fiatalon is az jedzést elolvasván, kit Credulus felmetszett

Julia: Micsoda nagy kés amaz, az kit ahol az fa mellett látok? Micsoda jedzés imez fiatalon? Valjons ki jedzette reá? (Olvassa): „Credulus búában, itt az pusztában, azért ölé meg magát..."

Hazudsz benne, hitvány ember, hogy én volnék oka istentelen halálodnak s abban is, hogy én Sylvanust szeretem! De erre téged csak az magad hamis gyanúsága s tekéletlen kételkedõ volta s bolondsága vitt! Bizonságom az szerelem, hogy nem Sylvanust, hanem Tyrsist óhajtom az én fohászkodásimban, kihez még gyermekkoromban felgerjedtem! Tyrsist keresem sok esztendétõl fogva, Tyrsis csak egyedül az én szerelmes lelkem, kin soha senkit el nem cserélek s kinek nevét, szerelmét soha semmi idõ el nem felejteti velem... De kicsoda az, ki ez jedzést elolvasván, azt ne alítsa, hogy igaz az, mit reám írt, s el ne higgye az hamisságot felõlem? Majd mind ez egész világnál tekéletlen nevem kel s leszen! Hanem hadd metéllem ki inkább ez fiatal héjából, hogy senki meg ne olvashassa, hogy ne szálljon ártatlan voltomra örökkévaló szidalom fejemre!

De arról valami pór jõ az bokrok között! Ha valahogy itt kap, hogy metélgetek, majd meg akarja tudni, mit mívelek, mert ezféle értetlen pórok mindennek végére akarnak menni, s ha csak reá tekintek is, mind mind ez egész tartomány rakva leszen vele. Jobb tahát, hogy hadd menjek felfelé, míg elhalad ezen!

Actus V, scena III.

Dienes magában szól

Dienes: Nincsen annyi hajszál az Uramon, az mennyi szitkot átkot szórok az rossz bestyére, ha az hímes inget elveszti tõlem! Nám, soha nem eshetik szíve szerint! Ím, most szintén úgy vagyon dolgom, mint az ebnek, kinek torkán akadott az csont: el sem nyelheti s ki sem vetheti. Valamit hagyott volt Galatea, hogy Uramnak megmondjam az mi választ tészen reá, hogy azt is megmondjam neki, s ím, szinte odamegyek most az ingért. Tudom, hogy menten megkérdi, ha megmondtam-é az követségit, s Uram is, hogy mit szólott reá s az a bestyeség, hogy meg nem tudom mondani, mert jobb része mind kicsúszott az fejembõl, maga míg idejüttem, mind azt beszélettem magamban, hogy el ne felejtsem. Oh, hogy nem jut eszemben! Odaleszen az ing!

Dienes szól Sylvanussal

Dienes: Ahol jõ Sylvanus, az gazdám! Jó szerencsével, uram, szinte te kellesz vala!

Sylvanus: Mi dolog? Talán valami kár esett az juhokban?

Dienes : Az a kár, igen találád, valami káposztácskáért mentem vala az kertben, hogy vacsorára megfõzzem. Hallám, hogy Galatea mondá Friskának, hogy ott az sövénhez támaszkodván beszélnek vala egymással...

Sylvanus: Talám Briszeidának inkább?

Dienes: Azt, azt!

Sylvanus: Mit monda neki?

Dienes: Eregy, (mond) édes vérem, keresd meg az legént, mert én ezután senki után nem járok többet!

Sylvanus: Nem nevezé-é meg az legént?

Dienes: Meg, de nem jut eszemben. Bestye ki csudás neve vagyon!

Sylvanus: Talám Bereck?

Dienes: Nem az!

Sylvanus: Dameth?

Dienes: Az ördögöt Damar!

Sylvanus: Talám Celsus?

Dienes : Mégsem az. Magasabb annál is!

Sylvanus: Monalcha?

Dienes: Annál is nagyobb!

Sylvanus: Hát Coridon?

Dienes : Az sem!

Sylvanus: Talán Alphesibeo, mert nálánál nem tudok többet, az ki olyas volna.

Dienes : Az az az! Alphesipolo!

Sylvanus: Mit monda Briszeidának, hogy annak az legénnek mondjon?

Dienes: Mondd meg az Alphesibeónak, hogy jöjjön elém, ím itt megvárom. Vegye el immár hasznát az régi szerelemnek!

Sylvanus: Elmene Briszeida megmondani az legénnek?

Dienes: El. Mindjárt mint nyakaszakadtában elfuta, azonban hátrafordola Galatea, hogy engem megláta, monda: Mondd meg, úgymond, Uradnak, hogy ha szintén értetlen is, ugyan nem leszek azért világavesztett, ugyan lesz azért szép szeretõm, ki necsak õ kéresse magát, hanem õ könyörögjön utánam. Nem kötöm, ne féljen ezután az jámbor, nyakára magamot, mert látom, hogy úgy fut elõttem, mint egy pestis elõtt. Addig be nem setétedik, míg én egy szép ifjú legénnek ölébe leszek, ki meg fogja becsülleni, nem úgy mint õ, az én szépségemet!

Sylvanus: Alphesibeo? Megcsalja bizon az reménség az jámbort! Mért míg én élek, bizony abban semmi nem kel soha, sem õ, sem más, nemhogy férje, de még szeretõje sem leszen senki Galateának énnálamnál. Mert ha szinte az reménség arra vitt is, hogy Juliához hajoljak az én keserõ nagy fájdalmomnak könnyebbségéért, kinek csak az Galatea telhetetlen hozzám való kegyetlensége volt oka, ugyan nem gyûleltem azért én annyi elhagyásomban is Galateát soha, sõt szerettem akkor is, szeretem ezután is, míg az lélek bennem marad Most penig annál inkább, hogy Juliát Credulusnak engedtem, kinek igaz barátságának ne engedje Isten, hogy soha ezután vétsek, semhogy árulója legyek. Csak engemet illet azért Galatea, senkit nem egyebet. De jer azfelé; ha valahogy elhozta addig Briszeida Alfelsibeót, õkegyelmét! Reá felelek, hogy az kurva anyja csecsibõl szopott tej is keserõ méreggel forr az torkára!

Dienes: Jere, ím megmutatom, hol láttám Galateát, oztán az juhhoz megyek, mert estve vagyon immár, be kell rekesztenem õket. Óh szép ingem, hímes ingem, majd az kezemben leszesz!

Actus V, scena IV.

Julia szól Credulussal

Julia (magában): Elhalad az pór, immár senki nem lát, hanem majd én is kimetélem ez hamis írást az fiatalból!

Credulus (magában): Penig elszakadhaték az hitetlen Sylvanustul. Ne immár, nincs ki megtilthasson az én életemnek veszedelmének elvégzésétõl, nem nehez meghalnom, de az nehez, hogy halálom óráján nincs jelen az én istenasszonyom s nem nézi, mint ölöm meg magam õmiatta. (Észrevéve Juliát): Fogadjunk, õ az, ki ama fa mellett áll! Õ hitemre! Oh, áldott nap, kin kedvem szerint végezem el életemet!

Julia (magában): Azt reá felelek, senki el nem olvassa, én is úgy kimetélém!

Credulus (Juliához): Az mit annak az jedzésnek kellett volna mondani, azt az te magad nyelve mondhatja meg ezután!

Julia: Íme, lám élsz még! Vagy most támadtál fel?

Credulus; Talám bánod, hogy élek? Ne bánkódjál, ezennel teszek róla!

Julia: Hogy élsz, nem bánom, de azt, hogy gonosz híremben akarsz ejteni, azt bizon bánom. Igaz-é az, hogy az fiatalon azt metszéd fel, hogy Sylvanus szerelmében adtam magamot? Micsoda bizonságod vagyon arról, ha tudja az Isten, hogy senki nem mondhatja igazán, hogy soha csak reá is tekintettem volna?

Credulus: Az gonoszság vakított volt meg s magam sem vettem eszemben, mit írtam. Ne siess az Istenért, kérlek, tedd el az kést. Csak egyért könyergök.

Julia: Mi köll? Mondd meg gyorsan!

Credulus: Ha az te kegyetlenséged s az én gonosz szerencsém így hozta, hogy az én régi szolgálatom ne legyen kellemetes elõtted, elégedjél meg egy halálommal s ne hagy minden nap ezerszer halált kóstolnom. Ez éles késedet üsd az én mellemben s vedd ki szívemet, ki téged igazán szeretett, s bocsásd ki az sok keserõségbõl, mint egy mély tömlecbõl, az fájdalmas lelkemet. Nem vétkezel semmit vele. Mert ha valaki szerelmes ember valaha kedve szerint végezte ez világban, én leszek az másik, ha az én édes szerelmesem keze miatt leszen itt elesésem, mely nem halál, hanem új élet gyanánt esik énnekem, miérthogy azt mondják, jó annak az halál, az ki búnak éri végét azzal!

Julia: Isten õrizz, vesd ki ez rettenetes dolgot szívedbõl! Ím, az én hitemre megszánom, bizon, az mint azelõtt is megmondtam, ha segíthetnélek, örömest segítenélek, de nem szeghetem meg hitemet. Bizonságom az Isten és az szerelem.

Credulus: Átkozott legyen az szerelem, az is, az ki hiszen neki! Oh, kedves sebem hele, oh én édes jelem, kire sokat nézek napestig az szegén Angelica emlékezetire!

Julia: Veszek! Mit beszélsz? Angelicát emlegetsz-é?

Credulus: Mely nehéz most, hogy akkor meg nem holtam, az mikor egy kígyó ez sebet rajtam ejtette vala! Oh, én édes Angelicám, az te magad kezivel gyógyital meg akkor, mely jótéteilel csak ez mostani veszélre juttatál, mert ha akkor még hattál volna halnom, most ez nagy bút nem szenvedném, sõt az te áldott öledben múltam volna ki ez világból!

Julia: Ha valaha valamiben énnekem kedvemet igyekezted tölteni, bizonyíts meg ezzel, hogy mondd meg, kicsoda az az Angelica, az kit emlegetsz?

Credulus: Ha lehet, hadd ne újítsam meg, lelkem, az én régi nyavolámot!

Julia : De mond meg, fölötte igen kérlek!

Credulus: Ha életemet te éretted fogyatom meg, miért titkolnám azt elõtted? Az Angelica egy igen szép leány vala, kinek szerelmire Candiában (ki mindkettõnknek hazája vala) felgerjedtem vala.

Julia: S õ, az Angelica szeretett-é téged?

Credulus: Igenis. Sõt talám inkább õ.

Julia: Hát nem csuda, hogy gyötör az szerelem s ennyi kívánságodban nem ad jó szerencsét! Mert az ki igazán szeret, egyet szeret!

Credulus: Mert megholt ám! Vajha élne, nem volnék az veszélyben! Mert bizon tereád sem egyébért gerjedt fel az én lelkem, hanem, hogy csuda hasomló vagy hozzá.

Julia: Bizon elég kegyetlen halál volt, hogy így fosztott meg egymástól benneteket. De mit tehetsz róla? Tûrni kell, mert az halál senkinek nem kedvez.

Credulus: Az halál nem szintén oly keserves, mint az halálnak oka s módja, kirõl könyvhullatás nélkül nem emlékezhetem soha!

Julia: S mi módon holt meg?

Credulus: Egy társom búsoltában, hogy hozzá nem akart hajolni, mérget adott szegén nek meginnia, az mit magátul értém, hogy ölembe vonyog vala.

Julia: Ki volt társodnak neve?

Credulus: Monthan, ha igazán jut eszemben!

Julia: Mit hallok? Monthant emlegetsz? Veszek! Álmomban vagy imetten hallom ezt? Neked kedig ki neved ugyan? Credulus-e igaz neved?

Credulus: Ölj meg inkább, ne kérdezkedjél tovább.

Julia: Mondd meg csak, ha vagyon-é más neved, azután parancsolj s azt mívelem, amit mondasz.

Credulus: Nem Credulus, hanem Tyrsis az én nevem!

Julia: Tarts, segélj! Tyrsis neked neved? Fogg, fogg, majd elesem!

Credulus : Julia, Julia! Oh, átkozott szerencse! Elájula, vagy ugyan megholt! Ím, mint fejéredik, hidegedik... Bizon megholt, mert semmit nem pih⁹¹! Oh, rettenetes történet! Ím, midõn én kérem azon, hogy az õ keze miatt haljak meg, õ hal meg az én kezemben! Ez-é az dolog, átkozott szerelem, így adod-é kezemben az én szerelmesemet? Mi jót várhassak immár tõled, ha megölted õtet? Az fejében már meg se adtad volna! De ha életemben nem engedted megcsókolgatnom, meghalva is megcsókolom. Magam ajakammal szedem el az õ édes ajakirul az hervadt piros rózsát. (Megcsókolja.)

Julia (magához térve): Tyrsis-é neked neved?

Credulus: Valami új erõm ocsútott-é fel téged?

Julia : Sem nem egyeb, hanem az te szerelmes csókod, én édes Tyrsissem, téríte ismeg életre az halálbúl!

Credulus: Engemet hiszel-é most Tyrsisednek, kit csak imént is úgy gyûlelsz, mint az szörnyû halált, s most édesnek mondod az én csókomot, maga imént csak az tekintetem is ellened vala? Valjons mitül lágyult meg ilyen hirtelen az te kemén szíved? Én hiszem, hogy csak valami új csalárdsága ez a szerelemnek! De mondd meg, ha Istent szereted, mi változtatott ilyen hamar téged? S mi fordította a kegyetlenségedet jókedvire s kegyelmire?

Julia : Míg te Credulus voltál s én Julia, addig kegyetlen s kedvetlen voltam hozzád, de mihelt te is Tyrsissé lettél s én Angelicává, ottan kegyes szerelmes lettem hozzád.

Credulus : Igaz bizon, édes lelkem, hogy mind képpel s mind termettel igen hasonló vagy Angelicához, de, hogy ugyan õ volnál, az hihetetlen dolog, mert az magam két szememmel láttam még ennek elõtte, hogy szintén meghal vala.

Julia : Hiszen én mondtam vala azt teneked, mert enmagam is azt tudtam, hogy méreg volt az ital, az kit Monthan adott vala meginnom. Oh, én hamis beszédem, mely nagy bút s nagy kárt szerzett volt mindkettõnknek! Nem méreg volt, nem az Istenért, hanem csak valami oly ital, ki után ember egy napestig mind aludt.

Credulus : Nem tudom, mit higgyek, mert lehetetlen dolognak tetszik, hogy ily hamar kegyelmében vett volna az szerelem, s hogy ilyen nagy jómra tartott volna meg engem ezideig.

Julia : Úristen! Micsoda bizonsággal mutathassam én meg neked az igazat s miképpen hitethessem el veled? Hála Istennek, eszemben juta! Látod-é az Unicornis szarva hegyit, kit ilyen módon aranyban foglalván, magad adtál vala otthon Candiában, hogy az te emlékezetedre nyakamon viseljem? Nesze, esmered-é? Mi kell ennél nagyobb bizonság? Én vagyok az te Angelicád, én vagyok, az kit te megholtnak hittél lenni.

Credulus: Immár nyilván látom. Oh, oh, oh!

Julia: Miért sírsz édes Tyrsissem? Talám teljességgel elfeledkeztél rólam, az te Angelicádról? Azt bánod, hogy ismét megtaláltalak? Úgy-é? szólj lelkem!

Credulus: Erömemben nem szólhatok vala. Nem feledkeztem el még rólad én édes Angelicám! Nem lehetne az soha, mert kicsoda az, ki elfelejthesse az õ éltetõ lelkét, édes Angelicám? Oh, két szemem világa, nem tett soha ennyi gonoszt velem az szerencse, az mennyi jót most velem teszen! Hát ugyan te vagy az én édes Angelicám! Ím, noha látlak, hallak, de alig hiszem még magam szemeimnek is, füleimnek is!

Julia: Én szintén azonképpen, én édes Tyrsisem, miérthogy tizenkét esztendeig való keresésemben sohul semmi hírt nem hallottam felõled s immár most véletlenképpen ilyen hamar egyben hoza Isten bennönket! Noha látlak, de alig hiszek én magamnak is. Jól esmerem az szép helyet, az kirül emlékezel, mikor amaz árnyékon együtt aluszunk vala s én meg valami fûvel gyógyítalak meg!

Credulus: Óh, áldott szerencse! Óh, boldog s örvendetes nap, ki ez idõt adtad érnem. De micsoda gonosz gondolat volt az a Monthantól, hogy téged elalusson?

Julia : Érts meg! Azután, hogy ám az földre esém, nemcsak te, hanem egyéb is minden azt hitte, hogy megholtam. Látván ezt Monthan, menten az atyámhoz jutott s mondotta neki, hogy õ valami fûvel föl tud támasztani engem. Ha megelevenedném, neki adjon az atyám házastársul! Atyám mint keserves ember neki ígért mindjárt, s Monthan is ottan megorvoslott engem. De megcsalta az latrot az reménség. Mert mihelt megértém az csalárdságát, hogy mint vagyon az dolog, azonnal elszökém, s azúlta csak téged kereslek erdékrõl erdékre én édes Tyrsisem!

Credulus: Miért változtattad meg nevedet? Hol laktál ennyi sok esztendeig?

Julia: Hát te édes lelkem, miért nem nevezted magad Tyrsisnek, hanem Credulusnak?

Credulus: Azért, hogy hazánkba senki semmi hírt ne kaphatna felõlem!

Julia: Én is szintén azért! De mint éltél te is azúta, hogy onnan hazúl eljöttél?

Credulus: Menjünk az én szállásomra, s ott beszéljük egymásnak minden nyavoláinkot, kirõl erömmel emlékezhetünk immár most, hála Istennek. De valjons ki jõ távol ahon? Mintha Sylvanus volna Galateával! Nézsze, mint beszének s nevetnek! Én hiszem, megkönyerültek egymáson. Jer vonjuk felfelé egy kevéssé magunkot, halljuk, mit beszélnek!

Actus V, scena V.

Sylvanus, Credulus, Galatea, Julia

Sylvanus: Bocsásd meg lelkem, hogy azt tetettem, mintha máshogy ezt szerettem volna inkább náladnál s nincsen elõtted az a nagy bosszúság, ki az te régi kemén voltodbul szállott vala szívemre, mely kegyetlenséggel reméntelenségben ejtettél vala felõled, hogy azt hittem, hogy soha nem veszesz be szerelmedbe. Tied mind lelkem, s mind szüvem, eszem, fejem, gondolatom, mindenem. Ez után sem szépség, sem egyeb semmi el nem szakaszthat tõled engem!

Galatea: Inkább te bocsáss énnekem, ha mindjárt az mely nap engem szeretni kezdtél, nem becsültem az te szerelmedet, az mint érdemletted volna tõlem!

Sylvanus (észrevéve Credulust és Júliát): Isten hozott minden jóval, édes társom Credulus! Lám, együtt látlak Juliával! Talám az szerelem õ maga szerzett eszve benneteket?

Credulus: Az bezeg s ezután halálnál egyéb sem választhat el bennünket egy mástul.

Sylvanus: Hála az Úristennek, nem tudok mit tennem erömemben! Ím, minket is együvé köte az szerelem fölbomolhatatlan kötelességgel, mely kötelességünk igaz, hogy azelõtt megtágult volt, de azért fel nem bomlott, fel sem szakadott soha az csomója!

Julia : Lám, mondám én azelõtt is, hogy nem tarthat az harag sokáig közettetek, mert azok, az kik bizonyában és valóban szeretik egymást, ha valami tiszteségben járó dologban nem vesznek öszve, semmiért egyebért úgy meg nem haraghatnak, hogy ismég meg ne békéijenek. Mert az elsõ szerelem az, az ki embernek szüvét égeti s fõzi, noha második is nem hüvíti azért!

Credulus: Oh, áldott Úristen, ki mindnyájunkhoz ilyen kegyelmes vagy! Ez elõtt itt az hegyeken, völgyeken mind csak síttam-ríttam, de legyen hála Istennek, ez után kiáltok, szólok s nevetek!

Dienes közikben szól

Dienes: Isten adjon jó estvélt, uram, jó hírt mondok! Ez estve ellék egyik juh kettõt! Oly nagy mindkettõ, hogy ha szarvok volna, mindeniket egy-egy kosnak állatanád!

Sylvanus: Legyen tied, Atyámfia Dienes!

Dienes: Isten adjon százannyit érette!

Galathea: Ím, én is megadom az Inget!

Dienes: Haja, haja, söle⁹²! Hiszen jól jártam ma!

Sylvanus : Jer az én szállásomra, Credulus! Jere, Julia te is! Együtt együk meg az vocsorát!

Credulus: Hadd menjünk inkább haza.

Sylvanus : Nem mentek, hitemre.

Credulus: Bár úgy legyen, az mint parancsolod!

Sylvanus: Eredj elöl Dienes, öljük meg az borjút, ki ma egy hete hogy lett. Készíts jó vacsorát!

Dienes: Ihon megyek! Nesze, mint nyúl immár is az nyálam, mintha hangyák járnának az számban, hogy az jó lakást érzem! Elvetem, ördeg vigye el, az sült répát!

Sylvanus: Hosza az kezed, Galathea, fogg kézen Juliát te is Credulus, s menjünk úgy vígan az szállásra!

Conclusio⁹³

Dienes szól az Comedia-hallgatóknak

Dienes: Halljátok jó Uraim, örömest vacsorára hínálak titeket is, ha az vocsoráló ház igen kicsin nem volna. De nem fértek be, mert igen szoros. Ti is penig, szép Asszonok, itt bár az bokrok közt ne várakozzatok az vocsorára, mert együtt estvére kelve megragad benneteket valami kétlábú farkas, vagy medve!

⁶⁷ V. Károly német császárnak

⁶⁸ Nyilvánossá nem lett

⁶⁹ Egy szálnyira is

⁷⁰ Melyben azok elméjének búsulása íratik meg, akik eszeveszetten szeretnek, s akiknek sem a nappal, sem az éjjel nem hoz nyugalmat.

⁷² Melyben a komédia tartalma vagy anyaga adatik elõ

⁷³ Ámultam, bámultam

⁷⁴ A pásztor beszédébõl gyanúság támad Credulusban, hogy Sylvanus Júliát szereti.

⁷⁵ Sajtféle

⁷⁷ Baglyocskámnak

⁷⁸ Nyúl hasa vagy torka

⁷⁹ Cipó (?)

⁸¹ Összeveszünk

⁸³ Silvanus, kit Júlia szerelme éget, részint énekekben, részint kötetlen beszédben siratja Júlia távollétét és kegyetlenségét.

⁸⁴ Buta (?)

⁸⁶ Könyörög, esdekel

⁸⁷ Megvadul

⁸⁸ Kába, bódult

⁸⁹ Férkõzöl

⁹⁰ Takarodj!

^90a Fiatal fa, csemete

⁹² Hejehuja (?)

⁹³ Tanulság

Levél a selmecbányaiakhoz Rubigallus (Rothahn) bányabíró legényének megfenyítése miatt

Zólyom, 1578. január 28.

Üdvözlet és szolgálatom ajánlása. Leveleteket megkaptam, és jól megértettem, amit a bányabíró szolgájáról írtatok, akit és nem ok nélkül némiképpen elfenekeltem (76). A mi ügyünk tényállása pedig ez volt: Mikor én a Hévízben fürödtem, az a legény dudorászva bejött és közvetlen mellém leült; mikor is udvariatlanságát elviseltem, és nem sokat törõdtem avval, hogy velem egyenrangúvá tette fel magát és velem együtt fürdik. Ki akartam menni a fürdõbõl és megparancsoltam a legényemnek, hogy ingemet és egyéb ruháimat gyorsan hozza oda s ez, röviddel azután, hogy odahozva egyéb ruháimat, ingemet elfelejtette és nem hozta oda, pirongatást kapott tõlem. De a bányabíró legénye, mikor hallotta, hogy a szidalmat magyar nyelven mondom, nem tudom, milyen gonoszságtól ösztönöztet-ve, ugyanazon szidalommal illetett, mellyel én legényemet illettem. E dolog méltatlanságá-tól felingerülten, és úgy találva, hogy nem tisztességes dolog, ha büntetlenül hagyom a sértést, mellyel ez az elvetemült ember, ez a bohóc engem megbántott, megvallom, õt jelesül elpáholtam, ezzel azonban sem a fürdõ szabadságát, sem a ti tekintélyeteket nem kisebbítettem s nem vetettem meg. Ha ugyanis neki szabad volt engem a fürdõben a jelzett ügyben ezzel az igen becsmérlõ szidalommal illetni, kérdem, miért ne lenne szabad nekem ezt a sértést elhárítanom? Hogy pedig benneteket illetlen szóval, szitokkal gyaláztalak volna, nem tudom, ki hitette el veletek. Bizony arcátlanul hazudott. Megkövetem tehát efelõl tekintetességteket, kik, habár tudjátok, hogy nem holmi alávaló nemzetségbõl származom, gyermek sem vagyok, s némi tanultságom is van - hozzáteszem (ha ez ugyan a dologhoz tartozik), hogy sok országban és udvarnál megfordultam, - mégis azonnal elhittétek, hogy én olyasmit mondottam, amit kimondhatatlan vétek és szájbéli féktelenség nélkül ki sem lehet mondani. Mintha bizony õseim nyomdokai (akik az ilyen dolgoktól mindig a legtávolabb állottak) nem indítanának utánzásukra? Vagy ha volna is némi vadság és keménység természetemben, nem enyhült volna a múzsák nyájasságának, a tudomány ékességének, vagy a hosszú vándorlásnak és a huzamos udvari életnek hatása alatt? Tudniillik én ne tudnám, hogy a veszekedés vágya, a versenyt szitkozódás a gyerekek és asszonyok, nem pedig nemes férfiak gyönyörûsége? De ha olyan féktelen és udvariatlan volnék is, hogy afféle trágárságokat nem átallottam volna mondani, annyira gyáva vagy elasszonyosodott mégsem vagyok, hogy amit egyszer kimondtam, hazug szájjal letagadjam. Ugyanis higgyétek el, hogy bennünk is vér buzzog, és a nemeslelkûség szelleme elõttünk is jól ismeretes.

Annakokáért akár az én levelemnek adtok hitelt, akár azoknak a hazugságoknak, melyek nem tudom miféle rosszindulattal vegyítve, ezeket becstelen szóval rólam terjesztették, avval én édeskeveset törõdöm. Mert hogy ti arra intetek, hogy ezután efféle tragédiáktól tartózkodjam, higgyétek el, erre az intésre semmi szükség nem volt; annyira távol áll tõlem ugyanis a szokás, hogy én tragédiajátékban szerepeljek, valamint hogy valaha komédiajátékban részt vegyek, és kérem tõletek, hogy ezután engem se tragikus, se komikus névvel ne illessetek, mert én sem szûkölködöm a szavak bõségében, különben úgy vélem, hogy majd olyan jeles névvel nevezlek benneteket, hogy bizonnyal csípni fog, mint mondani szokás.

Hogy pedig prókátorok módjára amaz elcsépelt mondást: „szabad az erõszakot erõszakkal visszaverni", ti hozzám intézett leveletekben használni merészeltétek, az bizony elég sovány dolog, de még maga a rossz szándék is, amit beletettetek, hiú képtelenség. Mert ki az a valamirevaló ember, kérdem én, ki ha ilyen könnyû - nem mondhatom, hogy súlyos - sértéssel illet benneteket és nem véve figyelembe az ország törvényeit, féljen a ti erõtöktõl? A ti aranybányáitok bányászainak meséljétek effélét, akik a ti respublikátokat úgy bámulják, mint a régiek a római köztársaságot! Hiú az erõ nélküli harag. És nekem, Herkulesre mondom, ti nem félelmeteseknek, hanem nyomorultaknak látszotok, ti, kiket Isten a bányák állandó és dicstelen munkájának vetett alá és kiknek hírneve alig jutott túl azon házak küszöbén, melyben laktok. Ez az, amit egyelõre feleletül üzenek nektek a hozzám küldött levélre, amint ti is kívántátok, de szívesen megengedem, hogy bármilyen értelemben magyarázzátok. Isten éltessen benneteket!

Levél Ernõ fõherceghez rézlopással vádolt és kínvallatás alá fogott jobbágya védelmében

Liptóújvár, 1587. jan. 25. elõtt.

Fenséges herceg és legkegyelmesebb uram!

Fenséged parancsát, hogy Garay Mihály jobbágyot adjam ki, alázatosan vettem, amit ugyan készségesen teljesítenék, ha a besztercebányai kamarai prefektus igazságtalansága nem volna elõttem túlságosan is ismeretes (77). Én neki 11 hónappal ezelõtt egy már ugyanezzel a bûnnel vádolt jobbágyot kiszolgáltattam, nem gondolva, hogy bármi igazságtalanságot és méltánytalanságot követek el a szegény paraszttal szemben. De a dolog másképp történt, mint gondoltam, mert semmiféle szavahihetõ és valószínû tanúval nem sikerült a bûnt rábizonyítani. De azért korántsem bocsátották el az ártatlan embert, és nemcsak mind a mai napig kemény tömlöcben megbilincselve tartják, hanem sokszor a hóhérok kínzásnak vetik alá. Mintha bizony igazságos lenne, más tanúság, más érv híján kínzással kicsalni az igazságot! Hiszen nyilvánvaló, hogy a legártatlanabb embert is könnyû maga vádolásának vallására kínzással rákényszeríteni! Ygl úrnak a kegyetlenségén elször-nyülködve nem akartam átadni, mikor kérte, Garay Mihály jobbágyomat, sõt megbántam és szégyellem, amit korábban megtettem, mikor hallottam, hogy hiszékenységem miatt oly kegyetlenül kínozzák jobbágyomat, annál is inkább, mert azt az ország egyetlen törvénye szerint sem kellett volna megtennem. Ezért kérem fölségedet, kegyeskedjék a dolgot bölcsessége szerint mérlegelni, és engem nem arra kényszeríteni, amire sem az ország törvénye, sem az inscriptio kötése (melynek folytán e várat birtokolom) nem kényszerít. Én pedig, mint ahogy Ygl úrnak is azelõtt megírtam, most fölségeddel is közlöm, hogy hajlandó vagyok az ország alkotmánya értelmében, Hibbe városában igazságot szolgáltatni Ygl úrnak, mikor neki tetszik, s ha ezzel az igazságszolgáltatással és ítélettel nincs megelégedve, abba is belemegyek, hogy a megyeszékben, nyilvánosság elõtt, hol igazságot tesznek e fõispán és a nemesek színe elõtt az ügyet megvitassuk, és minden haladék nélkül az ítéletet végrehajtassuk. Mert ugyanabban az ügyben felperesnek lenni és ítélkezni is Ygl uramnak a törvény szerint nem lehet. Hogy pedig mennyire igazságos dolog, hogy egy jobbágyot, kit már azelõtt megvádolt és kire a bûnösséget semmi módon rábizonyítani nem tudta, végül is hogy a tekintetes úrnak csupán önmaga elõtt legyen nyilvánvaló az ügy, s nehogy egy parasztot minden ok nélkül és büntetlenül törvényre híni és oly sokáig tömlöcben tartani lássék, a hóhérnak kínzásra átadjon, vagyis hogy egy keresztény ember jobbnak lássa az ártatlant üldözni, mintsem hogy maga az elõvigyázatlanság színében tûnjék fel, fölségedre bízom, hogy megítélje.

Levél Ungnád Dávidhoz, a haditanács elnökéhez (78)

1588. február 23. elõtt

Tekintetes és nagyságos uram, nekem különösen jóakaró uram, szolgálataim örökös ajánlása után. Bevallom, az emberség ellen vétettem, hogy amikor minap nagyságodtul oly jóakaratúan mint emberségesen ebédre meghívattam, annak ellenére, hogy megígértem, nem jöttem el: de ezt szemérembõl tettem, amit nem tudom, parasztinak vagy együgyûnek nevezzek? Ugyanis mikor útközben Pethõ uramhoz betértem, és tõle megértettem, hogy nagyságodnál igen elõkelõ asszonyok társasága lesz együtt, megrettenve á szégyentõl, hogy egyrészt ünneplõ ruhám nincsen, másrészt, hogy az én mostani szerencsétlenségem képe vetõdik fel, hazamentem, nehogy az én változatlan sorsom nyomorúsága bárkinek is csúfság és látványosság tárgyául szolgáljon. Eszembe jutott ugyanis az a gondolat, hogy részint a már elszállott viruló életem, részint jelenlegi nyomorúságos életem avval ellentétes és elütõ képet mutat, minek gyászos gondolata úgy megzavarta lelkemet, annyira elvette minden jókedvemet, hogy azt gondoltam: a vendégség jókedve nehezen tud szomorúságomból felderíteni. Ennek okáért sokkal jobbnak láttam távol maradni, mint jelen lenni a vendégségen, annál is inkább, mert egyesek azt állítják, hogy szépen hazudni nem vétek. De mégis ha valami vétek van ebben a dologban, bízom abban, hogy nagyságod nekem megbocsátja... (79)

Levél Balassi Ferenchez

Krakkó, 1590

Ne véljen uram senki oly bolondnak, hogy ha ott kinn⁹⁴ tisztességesen szolgáltatnának velem, hogy örömesben az szolgálatban mint az versfaragásban nem foglalnám az elmémet, De ha nem szolgáltatnak velem, meggyek? Az hibbel bíróságot vegyem-é fel? (80) Nem illik. Megházasodjam-e? Annak ellent mondtam. Azért uram így lévén az dolog, hogy meg sem házasodhatom, s az szolgálatra sem lévén hivatalom, nem jobb-e itt kisebb boszúsággal s elmémnek vékony törõdésével urakkal s hercegekkel való nyájasságban az idõmöt elmulatnom (81), mint otthon csak az szamorságban és morgolódásban? Bezeg ha valamely szorgos gondot bíznának reám, mint Tatát, vagy Palotát (82), ahol kin-kintelen distrahálnom⁹⁵ kellene az elmémet a virtus-gyakorlásra, elhadnám Krakkót érette, s úgy el is távoztathatnám az emberek rágalmazását, mert az mindennapi munka és fáradság az testet is megszelídítené, áz gondviselés penig az elmémet is megenyhítené az hivalkodásban, mert alio esset mens atque cogitatio conversa, atque in unico solaeque Virtuti exercenda studio omnis cura defixa etc.⁹⁶

⁹⁴ Magyarországban

⁹⁵ Elvonnom

⁹⁶ Mert akkor másra fordul az elme és gondolkodás, és minden gond csupán a vitézi erény gyakorlására irányuló igyekezetre van lekötve.

Levél Batthyány Ferenchez

Pozsony, 1593, március 21.

Nagyságos úrfi, nekem igen jó meghitt bizodalmas uram! Isten adja meg nagyságodnak, valamit nagyságod kíván, ha szinte az Stalmaster leánya lesz is (83).

Bécsbe létemben keresett itt nagyságod levelével nagyságodnak egyik szolgája. Skatulát is hozott volt, négy pecsétest hiszem, kit csak megmutatott a Galenus-szabású⁹⁷szolgámnak, agg Márkusnak s meg vissza vitte magával. Az az ám, hogy csak mutatá neki, mint Isten ígéret földet Mózesnek, de nem engedte, hogy örülhessünk neki. Ha nagyságod akaratjából míelte, értem az okát, tudni illik, hogy aval híjjon mint egy kiáltóval nagyságod Újvárba⁹⁸, de még aval Nagyságod arra nem veszen. Nagyságod elmente után jutottak vala valami új versek elmémre, Poszedarszkynak adtam (84), Nagyságod kérje el tõle. Nem rosszak bizony, az mint én gondolom. Ha Nagyságod az gyûrõt Fulviának megküldené, bizony oly verseket küldhetnék, hogy az Stalmaster leányának (ha értené ám) megímelyednék az gyomra belé miatta! (85). Új hírt semmit Nagyságodnak nem írhatok olyat, ki öröm vagy bánat lehetne, hanem csak ezt, ha megírom, hogy az én roh⁹⁹ lovamot és fakó lovamot én tizenkétszáz forinton adám el egy német úrnak, két százát ugyanitt megadá benne, az ezerét otthon adja meg házamnál, mert oda jû az lovakért velem. Mihent ott megadja az árát, ottan Erdélbe megyek enmagam is lovat venni esmét az pénzzel. És az vén cigánkínt csak cseréléssel élek ezután, mert látom, hogy a jó királnak nem kellek. Isten éltesse Nagyságodot. S minden dolgodba adjon jó véget. Írtam Posomban, 21. Martii Anno 93. Nagyságod jóakaró szolgája amíg él a Balassy Bálint.

⁹⁷ Galenus kopasz és öreg volt

⁹⁸ Németújvárba, Batthyány várába

⁹⁹ Sötétbarna, feketés