János István

A középkor himnuszköltészete

SANCTI AUGUSTINI PSALMUS CONTRA PARTEM DONATI


Omnes qui gaudetis de pace, modo verum iudicate 

Abundantia peccatorum solet fratres conturbare.

Propter hoc dominus noster voluit nos praemonere,

comparans regnum coelorum reticulo misso in mare

congreganti multos pisces omne genus hinc et inde.

Quos cum traxissent ad litus, tunc coeperunt separare: 

bonos in vasa miserunt,  reliquos malos in mare.

Quisquis novit evangelium,  recognoscat cum timore!

Videt reticulum ecclesiam, videt hoc saeculum mare; 

genus autem mixtum piscis iustus est cum peccatore; 

saeculi finis est litus: tunc est tempus separare;

qui modo retia ruperunt,  multum dilexerunt mare;

vasa sunt sedes sanctorum,  quo non possunt pervenire.

Omnes qui gaudetis de pace,  modo verum   iudicate!

JEGYZETEK

Augustinus egyetlen költeményét a donatista eretnekek ellen irta.. Mûfaja ún.   ábécés zsoltár (Psalmus abecedarius).  Húsz tizenhat szótagú tizenkét-soros versszaka az ábécé egymást követõ betûivel kezdõdik,  illetve   végzõdik.   "A példabeszédes tartalom s a formán átütõ népies iz a primitív rímekkel különösen tanuságossá teszi e jellegzetes kompoziciót." (Babits)

Kiad.: Babits, 66.

 

SZENT ÁGOSTON PSALMUSA AZ ERETNEKEK ELLEN

Mind,   akik Békére vágytok,  nézzétek az Igazságot!

A bûnöknek sokasága a hívõket megzavarja.

Azért intett az Úr minket figyelmeztetni akarva,

mondván: Mint kivetett háló a Mennyeknek birodalma,

mely felé gyûl mindenünnen millió hal, vegyes fajta,

akiket szétválogatni kivontak a tengerpartra,

jót bárkába gyûjtve,  rosszat visszadobva tengerzajba.

Evangélium tudója, reszkess ezt a példát hallva!

Lásd,    az Egyház az a háló,   tenger a világ viharja;

jó ember és gonosz ember benne a hal, vegyes fajta,

kik világ végén szétválnak s ott le; z majd a tenger partja.

Aki a tengert imádja,  az a Hálót szétszakajtja:

sohse jut szentek honába,  ahol vár a Gyûjtõsajka.

Mind,   kik a Békére vágytok, nézzétek az Igazságot!

(Babits Mihály fordítása)

 

SANCTI AURELII AMBROSII HYMNUS VESPERTINUS AD HORAM INCENSI

 

Deus creator oninium

polique rector,  vestiens

diem decoro lumine,

noctem soporis gratia,

 

artus soiutos ut quies

reddat laboris usui

mentesque fessas allevet

luctusque solvat anxios:

 

grates peracto iam die

et noctis exortu preces,

voti reos ut adiuves,

hymnum canentes,  solvimus.

 

Te cordis ima concinant,

te vox canora concrepet,

te diligat castus amor,

te mens adoret sofaria,

 

ut cum profunda clauserit

diem caligo noctium,

fides tenebras nesciat

et nox fide reluceat.

 

Dormire mentem ne sinas:

dormire culpa noverit;

castis fides refrigerans

somni vaporem temperet.

 

Exuta senso lubrico

te cordis ima somnient;

nec hostis invidi dolo

pavor quietos suscitet.

 

Christum rogemus et Patrem,

Christi Patrique Spiritum:

unum potens per omnia

fove precantes,  Trinitas!

 

 

SZENT AMBRUS ESTI IMÁJA

 

Isten, te mindenalkotó,

egek vezére,  aki dús

fénnyel ruházod a napot,

álom-malaszttal a vak éjt,

 

hogy oldott tagjainkat új

munkára edzze a szünet

s fáradt velõnket és borús

aggályinkat oldja föl:

 

hálát a végzett nap miatt

s imát az éj elé, miként

fogadtuk, hogy majd megsegíts,

mond néked híven himnuszunk.

 

Te légy,  kit szívünk mélye áld

és hangunk harsonája zeng,

kit szomjaz minden tiszta vágy

s imád a józan értelem,

 

hogy,  ha az éjszakák köde

homályba csukja a napot,

a hit ne tudjon ily homályt,

hit világiba ki az éjt.

 

Aludni lelkünket ne hagyd;

csupán a bûn aludjon el;

s a hit hûtse a szûzek

álmának forró gõzeit.

 

Levetve síkos gondokat

rólad álmondjon mély szívünk;

s föl ne riasszon az irigy

szellem csele: a rémület.

Kérjük a Fiút és Atyát

s a kettejükbõl áradó

lelket: a hatalmas Háromegy,

vedd szárnyad alá,   aki kér.

(Babits Mihály fordítása)

 

SANCTI AMBROSII IN NATALI AGNES VIRGINIS

MARTYRIS

 

Agnes, beatae virginis,

natalis est,  quo spiritum

caelo refudit debitum

pio sacrata sanguine.

 

Matura martyrio fuit,

matura nondum nupdis;

nutabat in viris fides,

Cedebat et fessus senex.

 

Metu parentes territi

claustrum pudoris auxerant:

solvit fores custodiae

fides teneri nescia.

 

Prodire quis nuptum putet,

sic laeta vultu ducitur,

novas viro ferens opes

dotata censu sanguinis.

 

Aras nefandi numinis

adolere taedis cogitur;    

respondet: "Haud tales faces

sumpsere Christi virgines.

 

"Hic ignis extinguit fidem,

haec fiammá lumen eripit;

hic, hic ferite, ut profluo

cruore restinguam focos!"

 

Percussa quam pompam tulit!

Nam veste se totam tegens

curam pudoris praestitit,

ne quis retectam cerneret.

 

In morte vivebat pudor,

vultumque texerat manu,

terram genu flexo petit

lapsu verecundo cadens.

 

 

SZENT AMBRUS ÉNEKE ÁGNES VÉRTANÚSÁGÁRÓL

 

Ágnes,  boldog szûz,  e napon

született,  mikor szellemét s

zent vérével öntözte meg

s úgy küldte vissza ég felé.

 

Még férjhezmenni fiatal,

vértanúságra már erõs:

holott a férfihit meging,

s a fáradt vénség megtörik.

 

Kettõs gonddal a remegõ

szülõk õrzik a lányszobát,

de minden ajtón áttör az

igaz hatatlan áhítat.

 

Azt hinnéd,  nászra vezetik,

oly vidám arccal lépeget;

különös nász kincset visz õ

s szív-vére lesz a hozomány.

 

Fáklyát kap kezébe,   hogy hamis

istennek gyujtson illatot,

s felel; "Krisztus szûzeihez

nem ilyen fáklyák illenek.

 

"E tûz eloltja a hitet!

Ez a láng elfedi a fényt!

Vágj,  pallos, vágj! hogy elfolyó

vérem az oltárt fojtsa ki!"

 

Mily szép volt, megsebezve még!

Magára vonta öltönyét.

Szemérme legfõbb gondja,   hogy

meg ne láthassák meztelen.

 

S meghalt;  de még szemérme élt.

Arcát kezével fedte õ.

Mikor elesett: térdre hullt

illendõn,  szépen,   megadón.

(Babits Mihály fordítása)

 

AMBROSII AD GALLI CANTUM

 

Aeterne rerum conditor,

noctem diemque qui regis

et temporum das tempora,

ut alleves fastidium.

 

Praeco diei iam sonat,

noctis profundae pervigil.

Nocturna lux viantlbus,

a nocte noctem segregans.

 

Hoc excitatus lucifer

solvit polum caliglne,

hoc omnis erronum cohors

vias nocendi deserit.

 

Hoc nauta vires colligit

pontique mitescunt freta,

hoc ipse petra ecclesiae

canente culpam diluit.

 

Surgamus ergo strenue,

gallus iacentes excitat

et somnolentos increpat,

gallus negantes arguit.

 

Gallo canente spes redit,

aegris salus refundltur,

mucro latronis conditur,

lapsis fides revertitur.

 

JEGYZETEK

 

Deus creator omnium...  Esti hóra-ének lámpagyujtásra.  Az ambroziánus himnuszok jellegzetességérõl ld.  a Bevezetést.

Agnes, beatae virginis... Szent Ágnes vértanu születésnapjára szól, melyet az egyház halála napján, január 21-én ünnepelt.  Ambrosius himnusza a legrégibb vértanu-himnuszok közül való (martyricon). Aeterne rerum conditor...  Hajnali hóra-ének,  Ambrosius egyik legismertebb himnusza.

Kiad.: Babits,   48-50;  Sik: 54-54.

 

SZENT AMBRUS HIMNUSZA KAKASSZÓRA

 

Világ teremtõ mestere,

ki úr vagy éjen és napon,

idõt idõvel váltogatsz,

s nincs müveidben unalom:

 

Szól már a napnak hírnöke,

ki éber õr mély éjen át,

s az utazónak éji fény,

mert minden órát megkiált.

 

A Hajnalcsillag kél szaván,

égrõl borut elûz tova,

elhagyja ártó utait

az éji kóborlók hada.

 

Hangján hajós erõre kap,

a tengerárra csend borul,

s az egyház sziklaszál feje

bûnét siratni elvonul.

 

Hát talpra keljünk könnyedén,

kakas henyélõt kelteget,

ásitozóra rákiált,

 húzódozókat feddeget.

 

Kakas szaván remény fakad,

s a szenvedõnek enyhület.

Elrejti tõrét a lator,

s az elbukott nyer új hitet.

(Sík Sándor fordítása)

 

AURELII PRUDENTII CLEMENTIS IN NATALI INNOCENTUM

 

Salvete, flores martyrum,

quos lucls ipso in limine

Christi Insecuto sustulit

ut turbo florentes rosas.

 

Quid crimen Herodem iuvat?

Vos prima Christi victima,

grex immolatorum tener

palma et corona luditis.

 

Audit tyrannus anxius

adesse regum principem;

exclamat amens nuntio:

"Ferrum, satelles, arripe!"

 

"Mas omnis infans occidat!

Scrutare nutricum sinus,

fraus ne qua furtim subtrahat

prolem virilis indolis!"

 

Transfigit ergo carnifex

mucrone districto furens

effusa nuper corpora

animasque rimatur novas.

 

O barbarum spectaculum!

Vix interemptor invenit

locum minutis artubus,

quo plaga descendat patens.

 

Quid profuit tantum nefas ?

Inter coaevi sanguinis

fluenta solus integer

impune Christus tollitur.

JEGYZETEK

Salvete flores martyrum...

A himnusz váza az evangéliumi történet, mely szerint Heródes, miután megkérdezte az írástudókat, hogy hol kell a megváltónak születnie, elrendelte az összes betlehemi fiúcsecsemõ legyilkolását. (Máté: II. 1-23.) ambroziánus strófák a retorikus elõadásmód elvei szerint futnak.

Kiad: Babits, 56-58.

 

 

AURELIUS PRUDENTIUS CLEMENS HIMNUSZA A BETLEHEMI KISDEDEKRÕL

 

 

Mártírbimbók, köszöntelek,

akiket napjuk küszöbén

Krisztus ûzõje fölkapott,

mint rózsaszirmokat a szél!

 

Mit használt Heródes bûne?

Ti, elsõ Krisztus-áldozat,

gyerekraj, pálmátokkal és

koszorútokkal játszotok.

 

Hallja a zsarnok és remeg:

királyok ura földre jött!

Eszeveszetten riad a

hírnökre: "Szolga, fogj vasat!"

 

"Vesszen a fiúcsecsemõ

ahány van! A dajkák ölét

takarjátok ki, netalán

rejthetne férfigyermeket!"

 

S õrjöngve a hóhér kivont

karddal szurkálja a minap

született gyenge testeket;

szaggatja újdon életük.

 

Õ barbár látomány!  alig

talál a gyilkos kés helyet

a szegény kicsi tagokon

ahova leszálljon a seb.

 

S mit használt minde szörnyûség?

A kortárs vér folyóiból

épségben Krisztus egyedül

és érintetlen fölmerül.

 

(Babits Mihály fordítása)

 

VENANTII FORTUNATI HYMNUS IN HONOREM SANCTAE CRUCIS

 

Vexilla regis prodeunt,

fulget Cruois mysterium

quo carne carnis conditor

suspensus est patibulo.

 

Confixa clavis viscera,

tendens manus, vestigia,

redemptionis gratia

hic immolatur hostia.

 

Quo vulneratus insuper

mucrone diro lanceaet

nos lavaret crimine

manavit unda et sanguine.

 

Impleta sunt quae concinit

David fideli carmine

dicendo nationibus:

"Regnabit a ligno Deus."

 

Arbor decora et fulgida,

ornata regis purpur a,

electa digno stipite

tam sancta membra tangere!

 

Beata cuius bracchiis

pretium pependit saeculi:

statera facta corporis

praedam tulisti tartari.

 

Fundis aroma cortice,

vincis sapore nectara;

iucunda fructu iertili

plaudis triumpho nobili.

 

Salve,  ara,  salve victima,

de passionis gloria,

qua vita mortem pertulit

et morte vitam reddidit!

 

 

ENANTIUS FORTUNATUS HIMNUSZA A SZENT KERESZTHEZ

 

Király zászlói lengenek,

villog titkával a Kereszt,

melyre hiísban függesztetett

aki minden húst alkotott.

 

Szögekkel verve tagjai,

kinyújtva lába és keze...

Itt függ a véres áldozat

ki a megváltás ára volt.

 

A lándzsa szörnyû vashegye

itten sebezte,   és a seb

vérrel és vízzel csöpögött,

lemosni bûneink sarát.

 

Így   tell be mit Dávid király

... verse egykor énekelt

hirdetvén minden nép között:

"Fájáról kormányzand az Úr!"

 

Óh fényes és dísz-terhû fa,

királyi bíborral veres,

méltó törzsrõl választatott

hogy érintsd szent-szent tagjait!

 

Te áldott,  kinek ága közt

a világ Kincse lebegett,

te lettél teste mérlege

s a poklot megrabolta fád.

 

Szent kérged illatot leheli,

ízed nektárokat legyõz;

ezer gyümölccsel boldogan

tapsolnak gyõztes karjaid.

 

Üdv légy oltár s áldozat,

melyen a dicsõ szenvedés

esett: az Élet halt halált

s holtával adott életet!

(Babits Mihály fordítása)

 

 

JEGYZETEK

A legrégebbi liturgikus himnuszok közül való (ld. Bev.) Ambrosianus strófák. Regnabit a ligao Deus (Ps. XCVI.  10.) A Vulgata nem tartalmazza a citatumot. Számos magyar fordítása forgott közkézen,   tartalmazza az 1651-ben megjelent Cantus Catholioi is,  elsõ két strófáját a következõképpen:

 

Királyi zászlók lobognak,

fénlik titka keresztfának,

kin az élet megöletett

s halálával életet nyert.

 

Kit megsebesített vala

a bûnnek éles dárdája;

lelkünk szennyét hogy lemosnád,

vérrel s vízzel folyt oldalad.

Kiad.: Babits,   72-74.

 

 

ANONYMI MONACHI HYMNUS AD NOCTURNUM

 

Nocte surgentes vigilemus omnes,

semper in psalmis meditemur atque

viribus totis Domino canamus

dulciter hymnos,

 

ut pio regi pariter canentes

cum suis sanctis mereamur aulam

ingredi caeli,  simul et beatam

ducere vitam,

 

praestet hoc nobis Deitas beata

Patris ac nati pariterque sancti

Spiritus,  cuius reboatur omni

gloria mundo.

 

JEGYZETEK

 

Írországban keletkezett,  kb.  10. században. Szapphikus költemény. Kiad.: Babits,   88.

 

GÓT SZERZETESEK ÉJJELI IMÁJA

 

Éjjel keljünk föl s közösen virrasszunk

szüntelen zsoltárba merülve,  és az

Úrnak édes himnuszokat daloljunk

teljes erõnkbõl,

 

hogy méltók legyünk a kegyes Királynak

éneklõiként bevonulva égi

udvarába majd, az öröklét boldog

éveit élni!

 

Adja ezt nekünk az Atya-s Fiúnak

boldog istensége,  a Szentlélekkel

együtt hármas-egy,   kinek áldott hírét

zengi a minden!

(Babits Mihály fordítása)

 

PETRI ABAELARDI HYMNUS AD SABBATUM

 

O quanta qualia

sünt illa sabbata,

quae semper celebrat

supema curia!

Quae fessis requies,

quae merces fortibus,

cum erit omnia

Deus in omnibus!

 

Vere Ierusalem

est illa civitas

cuius pax iugis est

summa iucunditas;

ubi non praevenit

rem desiderium

nec desiderio

minus est praemium.

 

Quis rex,  quae curia,

quale palatium,

quae pax, quae requies,

quod illud gaudium,

huius participes

exponant gloriae,

si quantum sentiunt

possunt exprimere.

 

Nostrum est interim

mentem er igere

et totis patriam

votis appetere,

et ad Ierusalem

a Babylonia

post longa regredi

tandem exsilia.

 

Illic,  molestiis

finitis omnibus,

securi cantica

Sion cantabimus,

et iuges gratias

de donis gratiae

beata referet

plebs tibi,  Domine!

 

Illic ex sabbato

succedet sabbatum;

perpes laetitia

sabbatizantium;

nec ineffabiles

cessabunt iubili;

quos decantabimus

et nos et angeli.

 

PIERRE ABÉLARD SZOMBATESTI HIMNUSZA

 

Óh milyek s mekkorák

azok a szombatok,

mikkel az ég örök

udvara zeng s ragyog!

Törteknek pihenés,

bátraknak jutalom.

Isten lesz minden és

mindenben Õ honol.

 

Ott fogad igazi

szent Jeruzsálemünk,

ahol a Béke lesz

örökös örömünk;

ahol a tény elõtt

nem fut az epedés,

s nem lesz. a vágy külömb,

mint a teljesedés.

 

Mily király,  mily udvar,

micsoda palota,

mily béke,  nyugalom,

boldogság vár oda:

mondják el majd azok,

akik már élvezik,

ha tudják mondani

úgy ahogy érezik!

 

Mi pedig lelkünket

emeljük azalatt

s vágyaink mind e szent

hon felé szálljanak,

hogy Jeruzsálembe

Babilonból vidám

szívvel térjünk meg a

számkivetés után.

 

Ott minden bús tehert

levetve boldogan

Sionnak énekét

daloljuk gondtalan,

s malasztodért örök

hálákat zeng Neked,

mi Urunk Királyunk,

üdvözült nemzeted!

 

Mert ott a szombatot

új szombat váltja fel,

szombatolók örök

ünnepe nem fogy el,

s nem érik végüket

az ujjongó dalok,

amiket harsogunk

mink és az angyalok.

(Babits Mihály fordítása)

 

PETRI ABAELARDI HYMNUS IN ASCENSIONE DOMINI

 

In montibus hic saliens

venit colles transillens.

Sponsam vocat

de montls vertice:

"Surge,  soror,

et iam me sequere!"

 

Ad paternum palatlum,

ad patris scandens solium

sponsae clamat:

"Dilecta,  propera;

sede mecum

in Patris dextera."

 

"Omnis turba te civium,

te regnum manet patrium;

tuae tota

cum Patre curia

praesentiae

requirit gaudia."

 

"Quae regis sponsae congruant,

quae reginae conveniant,

hic intextas

ex auro cyclades

cum purpur is

gemmatis indues."

 

Sit Christo summo gloria,

qui scandens super sidera

cum Spiritu,

cum Patre,  supera

deus unus

regit et infera.

 

JEGYZETEK

O quanta qualia... Abelard szombatesti hóra-éneke

In montibus... Az Énekek énekén alapuló szerelmi frazeológia középkori szemléletû alkalmazását tükrözi.  Párbeszédre épitõ, dramatikus formája antropomorf szemlélete,  különös szépséget kölcsönöz e versnek.

Kiad.: Babits,   118-120;   122-124.

 

 

PIERRE ABÉLARD HIMNUSZA URUNK MENNYBEMENETELÉRE

 

Ki szállva száll a csúcsokig,

dombokon át emelkedik,

menyasszonyát

hívja a hegy felett:

"Kelj fel,  nõvér,

kövess már engemet!"

 

Eléri atyja csarnokát

hol örökölt trónjára hág,

onnan kiált:

"Siess,  szerelmesem!

Atyám jobbján

fogsz ülni énvelem.

 

"Téged egész országa már,

népe és birodalma vár.

Atyám maga,

s égi Atyám körül

szent udvara:

jöttödnek mind örül.

 

"S amik a Király jegyesét

illik hogy ékesítenék,

aranyba szõtt

ruhát,  és mennyei

gyöngyös bíbort

fogsz ottan ölteni."

 

Krisztusnak dicsõség legyen,

ki jár a csillagos egen

s az Atya és

a Szentlélek vele;

menny és pokol

háromegy istene!

(Babits Mihály fordítása)

 

FRANCISCI LAUDES CREATURARUM

 

Altissime omnipotens,  bone domine,

tuae sunt laudes, gloria,  honor et omnis benedictio;

tibi soli referendae sunt,

et nullus homo dignus est te nominare.

Lauderis,  domine deus meus,  propter omnes creaturas tuas

et specialiter propter honorabilem fratrem nostrum Solem,

qui diescere facit et nos illuminat per lucem;

pulcher est et radians et magni splendoris

et tui, Domine,  symbolum praefert.

Laudetur dominus meus propter sororem lunam et Stellas,

quas in caelo creavit claras et bellas.

Laudetur dominus meus propter fratrem Ventum,

aerem, nubem,  serenitatem et propter omnia tempora,

per quae omnibus creaturis ministrat alimentum.

Laudetur dominus meus propter sororem Aquam,

quae est multum utilis,  humilis,  pretiosa et casta.

Laudetur dominus meus propter fratrem Ignem,

per quem noctem illuminat;

ille roseus est,  rutilus,  invictus et acer.

Laudetur dominus meus propter nostram matrem Terram,

quae nos sustentat et alit '       

et producit varlos fructus

et variocolores flores et herbas.

Lauderis, mi domine, propter illos, qui pro tuo amore dimittunt

et patienter sustinent tribulationem et infirmitatem.

Beati illi, qui in pace sustinuerunt,

quia a te,  Altissime, coronabuntur.

Lauderis, mi domine, propter sororem nostram Mortem,

quam nullus vivens potest evadere.

Vae illis,  qui moriuntur in peccato mortali!

Beati illi,  qui in bora mortis suae inveniunt se

conformes tuae sanctissimae voluntati;

mors enim secunda non poterit eis nocere.

Laudate et benedicite dominum meum,  gratificamini

et servite illi, omnes creaturae, cum magna humilitate!

 

JEGYZETEK

Altissime omnipotens...

Szent Ferenc Naphimnusza (ld. a Bevezetést!) megkapóan ötvözi a francis-kanus természetszemléletet a személyesség varázsával.

Kiad.: Horst Kusch: Einführung in das  Lateinische Mittelarter. Berlin,   1957.  628.

 

ASSISI FERENC: NAPHIMNUSZ

 

Mindenható felséges Atyánk,  hozzád száll a

dícséret,  magasztalás,  tisztelet és hála.

Minden a te tulajdonod,  s nincs ember,   aki

méltó lenne nagy neved kimondani.

Áldott vagy,  Uram, s kezed minden mûve áldott,

legfõképpen öreg bátyánk,   a Nap:

az égbõl néz le õ,  és tõle világos a nappal,

és ékes,  szépséges õ,  tündökletes,

ó felséges Atyánk,  mint te magad.

Dicsérjen téged nénénk, a Hold, meg a Csillagok,

te formáltad õket,  s mind oly gyönyörûen ragyog.

Uram,  dicsérjen téged bátyánk,   a Szél,

a levegõ,  meg a felhõ,   a derûs ég s a vihar.

te táplálod teremtményeid ezek áldásival.

Dicsérjen téged kedves hugunk,  a Víz,

aki hasznos,   alázatos és tiszta is. 

Uram,  dicsérjen téged öcsénk,   a Tûz, 

vele gyújtasz fényt napszállat után,

szép és félelmetes õ, erõs és vidám.

Uram,  dicsérjen téged jóságos Földanyánk,

ki hátán hordoz minket s áldásait árasztja ránk:

mienk pompás virága á réten s gyümölcse a fán.

Boldogok,  Uram,  akik szerelmedért másoknak megbocsátanak,

akik betegséget szenvednek el és keserû kínokat,

boldogok,  akik békén tûrik a föld nyomorát,

mert elnyerik õk, felséges Atyánk,  fényes koronád.

Dícsérjen téged testvérünk,  a testi halál,

akitõl emberfia meg nem menekülhet,  -

jaj annak,  akit a végsõ perc halálos bûnben talál!

Boldogok,  akik szent akaratodban megnyugosznak:

a második halált nem kell elszenvedni azoknak.

Dícsérjük urunkat,  ég és föld seregei,

áldjátok õt és nagy alázattal szolgáljatok neki!

(Képes Géza fordítása)

 

SANCTI BERNARDI DE AMORE DIVINO RHYTMUS

 

Amor sanctus,  amor mundus

amor festus et iucundus

cuncta fugat vitia;

amor plenus plene gaudet,

osculari deum audet

cum omni fiducia.

 

Amor semper triumphalis,

amor semper nuptialis,

amor semper ebrius;

amor summus et regalis,

amor plus quam filialis,

amor sponsus proprius.

 

Ubi amor, nihil deest.

Qui non amat, quicunque est,

is nihil est penitus.

Per amorem fit anima

Christi sponsa carissima

et  nubet divinitus.

 

Patrem honoret filius:

sed sponsa, quod est dulcius,

sponsum suum diligit;

sicque reiectis omnlbus

mundi dilectionibus

ipsum solum eligit.

 

Servus timore serviat,

et mercedem accipiat

qui est mercenarius:

sed sponsa sponsum cernere

et osculum vult sumere

quod est longe dulcius.

 

Amor legis plenitudo,

amor cordis laütudo,

amor mentis specula;

amor dulces dat lacrimas,

lex est convertens animas

omni carens macula.

 

Amor gemit,  amor orat,

amor plangit,  amor plorat,

pascitur suspirio;

amor qui caret lacrimis

nec suspirat ab intimis

caret desiderio.

 

Amor mundo vult conteri,

mundus est ei oneri,

lux ipsa fastidio;

cum differtur,   amor creseit,

minuere eum nescit,

sed auget dilatio.

 

Amor currit diligendo,

perseverat in currendo

et cursum accelerat;

tarde enim pervenire,

tarde credit invenire,

quod nimis desiderat.

 

Tanta fiammá est amoris,

tanti amor est ardoris,

ut extingui nequeat;

nullis aquis extinguitur,

nec flumine obruitur,

quin amplius ardeat.

 

Amor est vita omnium:

unum est necessarium;

omnis virtus alia

sine eo non proficit

et delinquit et deficit,

et nihil sunt omnia.

 

JEGYZETEK

Amor sanctus,  amor mundus...  a hagyomány Bernátnak tulajdonitja,  ám nagyon valószínû,   hogy nem õ a szerzõje.  Ennek ellenére a bernáti misztika jelentõs hatását tükrözi: a misztikus lelki nász motívumának költõi megformálása a földi szerelem erotikus frazeológiájával történik. Ambivalens erotikája megsejtet valamit a mindenkori szerelem pszichologikumából.

Kiad.: Babits,   132-136.

 

 

SZENT BERNÁT RITMUSA AZ ISTENI SZERETETRÕL

 

Szent szeret, szûz szeretet,

ünneplõ,  derûs szeretet,

kiben nincsen semmi bûn,

de minden örömöt ismer

s meri megcsókolni Istent

bizalommal, mindig hûn!

 

Szûz szeret, diadalmas,

mégis mindig lakodalmas,

mégis mindig mámorost

Magas szeretet, királyi

több mint fiúi s leányi:

mátkasággal koszorús!

 

Hol ez megvan: mi hiányzik?

S kiben nincs meg,  légyen bárki:

egyenlõ a senkivel.

Szeretetben lesz a lélek

arája az Istenségnek

s Krisztusával egybekel.

 

Húzzon a fiú apjához!

A menyasszony jobbat választ:

võlegényét szereti.

Másnak nincs rá semmi csábja;

föl se néz már a világra;

csak Õt látja,  követi.

 

Aki jobbágy,  urát félje!

Áhítozzanak a bérre

a fizetett béresek!

A menyasszony kedveséhez

tekint föl és csókra éhez,

ami sokkal édesebb.

Szeretet a törvény telje;

a létek kitárult terje

s a szív magas kémhelye.

Édes könnyek kút-edénye;

lelkek folttalan törvénye,

megtérítõ mestere.

 

A szeretet sír és óhajt;

a szeretet kér és sóhajt;

sóhajjal táplálkozik.

A szeretet,  hogyha sem könny,

sem sóhaj,  mélyébõl nem jön,

nem is égõ igazi.

 

A szeretet szenvedni vágy.

Teher néki ez a világ;

unalom maga a fény.

Várakozva még növekszik;

messzeségek nem csüggesztik;

nem fogy,  hanem jobban él.

 

A szeretet fut lihegve;

sohse lankad futó-kedve:

egyre,  egyre sebesebb.

Mégis késõn ér,  ugy érzi,

mert mindig késõ elérni,

ami után ugy eped!

 

S oly nagy a szeretet lángja

és az égést ugy kívánja,

hogy kihunyni sohse fog:

semmi zápor el nem oltja

s folyóvíz el nem fojtja;

mindig csak jobban lobog!

 

S ez a láng maga az élet:

másra nem lehet szükséged!

Ami jó még van egyéb,

nélküle mind nem ér semmit!

Mind elolvad és elomlik!

Mind csak tûnõ semmiség...

(Babits Mihály fordítása)

 

SANCTI THOMAE DE AQUINO IN FESTIVITATE CORPORIS CHRISTI

 

Pange,  lingua,  gloriosi

corporis mysterium

sanguinisque pretiosi

quem in mundi pretium

fructus ventris generosi

rex effudit gentium.

 

Nobis datus,  nobis natus

ex intacta virgine,

et in mundo conversatus

sparso verbi semine

sui moras incolatus

miro clausit ordine.

 

In supremae nocte cenae

recumbens cum fratribus,

observata lege plene

cibis in legalibus,

cibum turbae duodenae

se dat suis manibus.

 

Verbum caro panem ve rum

verbo carnem efficit,

fitque sanguis Christi merum,

et,  si sensus deficit,

ad firmandum cor sincerum

sola fides sufficit.

 

Tantum ergo sacramentum

veneremur cernui,

et antiquum documentum

novo cedat ritui,

praestet fides supplementum

sensuum defectui!

 

Genitori genitoque

laus et iubilatio,

salus,   honor, virtus quoque

sit et benedictio,

procedenti ab utroque

compar sit laudatio!

 

AQUINÓI SZENT TAMÁS  HIMNUSZA AZ OLTÁRISZENTSÉGRÕL

 

Zengjed,  nyelv,  a dicsõséges

test titkát s a drága vért

melyet hullatván értékes

váltságul az emberért

a föld ura,  a felséges

méh gyümölcse nem kímélt.

 

Egünk küldte,  s nekünk szülte

tiszta szûz,  szeplõtelen.

Köztünk élt és hinté földre

az Igét,  mely jót terem;

s csodás szertartással ülte

bucsúestjét idelenn.

 

Mert a végsõ estebédet

tartván õ és társai,

együtt a törvényes étket

jámborul fogyasztani:

étkül a tucatnyi népnek

önmagát osztotta ki.

 

És a kenyeret testévé

igézte az Ige-test

s a bor lett Krisztus vérévé:

magyarázni ne keresd!

Hit dolga és igaz szivé,

hogy erõsen tartsa ezt.

 

Azért kell e nagy szentséget

leborulva áldani

és a régi szövetséget

új rítussal váltani:

pótolják a rest érzéket

a merész hit szárnyai!

 

Az Atyának és Fiának

légyen áldás,  dicsõség,

üdv,  hozsanna és imádat,

ujjongások hirdessék!

S aki kettejükbõl árad,

a Lélek is áldassék!

(Babits Mihály fordítása)

JEGYZETEK

 

Pange lingua...  Úrnapi officium esti hóra-éneke.

Kiad.: Babits,   192-94.

 

THOMAE DE CELANO DE DIE lUDICII SEQUENTIA

 

Dies irae, dies illa

solvet saeclum in favilla,

teste David cum Sibylla.

 

Quantus tremor est futurus

quando iudex est venturus,

cuncta stricte discussurus!

 

Tuba mirum spargens sonum

per sepulchra regionum

coget omnes ante thronum.

 

Mors stupebit et natura

cum resurget creatura

iudicanti responsura.

 

liber scriptus proferetur

in quo totum continetur

unde mundus iudicetur.

 

Iudex ergo cum sedebit,

quidquid latet apparebit,

nil inultum remanebit.

 

Quid sum miser tum dicturus,

quem patronum rogaturus,

cum vix iustus sit securus ?

 

Rex tremendae maiestatis,

qui salvandos salvas gratis,

salva me,  fons pietatis!

 

Recordare,  Iesu pie,

quod sum causa tuae viae,

ne me perdas ille die.

 

Quaerens me sedisti lassus;

redemisti,  crucem passus;

tantus labor non sit cassus!

 

Iuste iudex ultionis,

donum fac remissionis

ante diem rationis.

ingemisco tamquam reus;

culpa rubet vultus meus:

supplicanti parce,  Deus!

 

Qui Mariam absolvisti

et latronem exaudisti,

mihi quoque spem dedisti.

 

Preces meae non sunt dignae,

sed tu bonus fac benigne,

ne perenni cremer igne.

 

Inter oves locum praesta,

et ab haedis me sequestra,

statuens in parte dextra.

 

Confutatis maledlctis

flammis acribus addictis,

voca me cum benedictis!

 

Oro supplex et acclinis:

cor contritum quasi cinis:

gere curam mei finis!

 

Lacrimosa dies illa,

qua resurget ex favilla,

iudicandus homo reus.

 

Huic ergo parce Deus,

pie Iesu Domine,

dona eis requiem.

 

JEGYZETEK

A fordítás Illyés István énekeskönyvébõl való (Soltári énekek a magyar anyaszentegyház vigasztálására...  Nagyszombat,  1693),  elsõ sikerültebb átültetése a Dies irae-nek. Versformája õsi nyolcas.

Dávid és Sybilla: Az utolsó ítéletrõl szóló jóslatok hirdetõi. Dávid bibliai királynak sok szép zsoltárt tulajdonítanak. Sybilla eredetileg Apollón papnõje volt,  de a keresztény mitológia már öt Sybillát tart számon,   ennyit festett meg Michelangelo is a Sixtus-kápolna boltozatán. Sentenciát: ítéletet; Mennynek irgalmas adója:   szabad fordítás (az eredetiben: aki minket ingyen megváltasz);  Számadásom tágitója: szabad fordítás (eredetiben: légy kíméletes a könyörgök iránt); Magdolna; Bûnbánó Magdolna,   akinek vétkeit Krisztus megbocsátotta; Juhok; üdvözültek; Bakok;  elkárhozottak.  A Biblia szerint Krisztus úgy választja szét az igazakat a kárhozottaktól,  mint a jó pásztor a juhokat a kecskebakoktól. Gehanna: gyehenna,  pokol.  A latin eredeti utolsó két strófája késõbbi hozzátoldás.

Kiad.: Babits,   162-66.

 

 

AZ ÍTÉLETRÕL

 

Az nap nagy haragnak napja

Világot teszi hamuvá,

Dávid Sybillával mondja.

 

Mely nagy rettegés lesz akkor,

A bírának eljöttekor,

Iszonyú számvételekor.

 

A trombiták megharsognak,

Kikre holtak feltámadnak,

Törvényszékhez állíttatnak.

 

Halál s természet elájul,

Látván,  hogy a holt sírjából

A számadásra felindul.

 

írott könyvek elhozatnak,

Kikben mindenek megvannak,

Honnan sentenciát mondnak.

 

Azért a bíró leülvén,

S minden titkot kijelentvén,

Végsõ szót vár minden félvén.

 

Akkor szegény mit feleljek,

Szószóllójul kit keressek?

Holott még a jók is félnek.

 

Földnek rettenetes ura,

Mennynek irgalmas adója,

Folyjon reám sebed kútja.

 

Kegyes Jézus emlékezzél,

Hogy értem is ként szenvedtél,

Kimúltomkor kedveltessél.

 

Keresvén engem fáradtál;

Megváltván,  ként nagyot láttál:

Ingyen tûrni se láttassál.

 

Büntetés igen bírója,

Légy bûnöm megbocsátõja,

Számadásom tágítója.

 

Nyögök sok bûneim alatt,

Orcám pirul vétkem miatt,

Nyujtsd szegénynek malasztodat.

 

Ki Magdolnán könyörülél,

Az latornak megengedél,

Belém reménységet öntél.

 

Könyörgéseim méltatlanok,

De érdemeid használjanak,

Örök kínok ne ártsanak.

 

Rendelj állást a juhok közt,

Hogy ne legyek a bakok közt, 

Hanem jobb felöl a jók közt.

 

Az átkoztakot ítélvén,

S Gehenna tüzére vetvén,

Vígy engem dicsõségedben.

 

Alázatosan könyörgök,

töredelmes szívet nyújtok,

Végsõ napon viseld gondom.

 

Az a nap siralmas lészen,

Mikoron porból felrezzen

A bûnös,  hogy törvényt vegyen.

Ennek ezért légy irgalmas,

Kegyes Jézus, légy jutalmas,

Légyen helye nyugodalmas.

 

JACOPO TUDERTIS DE COMPASSIONE BEATAE MARIAE SEQUENTIA

 

Stabat mater dolorosa

iuxta crucem lacrlmosa

dum pendebat filius,

cuius animam gementem

contristatam et dolentem

pertransivit gladius.

 

O quam tristis et afflicta

fuit illa benedicta

mater unigeniti!

Quae maerebat et dolebat

pia mater dum videbat

nati poenas incliti!

 

Quis est homo qui non fleret,

matrem Christi si videret

in tanto supplicio?

Quis non posset contristari,

Christi matrem contemplari

dolentem cum Filio?

 

Pro peccatis suae gentis,

vidit Iesum in tormentis

et flagellis subditum.

Vidit suum dulcem natum

moriendo desolatum,

dum emisit spiritum.

 

Eia,  mater,  fons  amoris,

me sentire vim doloris

fac, ut tecum lugeam.

Fac ut ardeat cor meum

in amando Christum Deum,

ut sibi conplaceam.

 

Sancta mater,   is tud agas,

crucifixi fige plagas

cordi meo valide.

Tui nati vulnerati,

tam dignati pro me pati,

poenas mecum divide.

 

Fac me tecum pie flere,

crucifixo condolere

donec ego vixero;

iuxta crucem tecum stare

et me tibi sociare

in planctu desidero.

 

Virgo virginum praeclara,

mihi iam non sis amara,

fac me tecum plangere.

Fac ut portem Christi mortem,

passionis fac consortem

et plaga   recolere!

 

Fac me plagis vulnerari,

fac me cruce inebriari

et cruore Filii.

Flammis ne urar succensus.

per te,  Virgo, sim defensus

in die iudicii.

 

Christe,  cum sit hinc exire

da per matrem me venire

ad palmam victoriae,

Quando corpus morietur.

fac ut anima donetur

paradisae gloriae!

 

JEGYZETEK

A Stabat mater...  a XV.  század óta része a liturgiának.  Jacopo da Todi megírta az ellenpárját is,   a Stabat mater speciosa-t,  ez azonban korántsem olyan költõi,  mint az elõzõ: megérzik rajta a spekulatív kiszámítottság.  Elsõ versszaka igy hangzik:

 

Stabat mater speciosa

iuxta foenum gaudiosa,

dum iacebat parvulus.

Cuius animam gaudentem,

laetabundum ac ferventem

pertransivit iubilus.

 

Áll az édes Istenanyja,

öröm arcát fénybe vonja,

ugy ringatja kisfiát,

a jászolra hajladozva,

örvendezve,  vigadozva,

szent ujjongás hatja át.

(Sík Sándor fordítása)

 

A sequentiának a középkorban számos utánzata keletkezett,  mint pl. az alábbi. Zágrábban elõkerült sequentia.  Elsõ versszakát idézzük:

 

Stabat iuxta Christi crucem,

videns pati ve ram lucem

mater regis omnium.

Vidit caput coronatum

spin is,   latus perforatum,

vidit mori filium.

 

(XV.sz.  Kiad.: Dankó,   196.)

 

A Stabat mater... népszerûségét jórészt Pergolesi zenéjének köszönheti, de megihlette Ropsinit,  Verdit és Dvorzsákot is.

 

Régi irodalmunkban számos forditása ismeretes,   közülük is az egyik legszebb Hajnal Mátyásé,  mely két változatban is fennmaradt.  Mindkét verzió Bécsben jelent meg Az Jesus Szivét Szeretõ Sziveknek Aytatosa-gara... címet viselõ kötetben 1629-ben,   illetve 1642-ben.   A fordítás gyors elterjedésére jellemzõ,   hogy rövidesen megjelenik az 1651-ben ki-adott Cantus Catholici c.   énekes könyvben is.  Az alábbi idézet az  1642. évi kiadásból való:

 

Álla a Szûz nagy fájdalva

A Kereszt alatt,   siratva

Rajta-függõ Szent fiát.

 

Bánatokkal lelke tömve,

Gyötrelemtõl szive törve,

Érzi éles pallosát.

 

Oh,  mely szomorú,  s szinetlen

Lön az áldott Szûz,   Eggyetlen

Eggy Fiának fájdalmán.

 

Mely keservesen fájdallya,

Szent fiának midõn láttya

Kinnyát a Calvarián!

 

Vallyon s ki ne sirathatná

A Szent Anyát,  midõn látná

Illy kemény fájdalmokban?

 

Ki tûrhetné,   hogy ne szánná

Szûz Máriát,   hogy-ha látná

Fiával ily kínokban...

 

Hajnal Mátyás mûvét kiadta Vajthó László,   Magyar Irodalmi Ritkaságok, 17.sz.,   Bp.   1932.

Latin szövegét kiad.: Babits,   176-180.

 

JACOPO DA TODI HIMNUSZA A FÁJDALMAS ANYÁRÓL

 

Állt az anya keservében

sírva a kereszt tövében,

melyen függött szent Fia,

kinek megtört s jajjal tellett

lelkét kemény kardnak kellett

kínzón átaljárnia.

 

Oh mily búsan,  sújtva állt ott

amaz asszonyok közt áldott,

ki téged szült, Egyszülött!

Mily nagy gyásza volt sírása

mikor látta szent Fiát a

szívtépõ kínok között.

 

Van-e oly szem,  mely nem sírna

Krisztus anyjával s e kínra

hidegen pillantana?

aki könnyek nélkül nézze,

hogy merül a szenvedésbe

fia mellett az anya?

 

Látta Jézust,   hogy fajtája

vétkéért mit vett magára

és korbáccsal vereték.

S látta édes fiát végül

haldokolni vigasz nélkül

míg kiadta életét.

 

Kútja égi szeretetnek,

engedd érzenem sebednek

mérgét: hadd sírjak veled!

Engedd, hogy a szívem égjen

Krisztus isten szerelmében,

s õ szeressen engemet!

 

Óh szentséges anya,   tedd meg,

a Keresztrefeszítettnek

nyomd szivembe sebeit!

Oszd meg,   kérem,   kínját vélem,

kinek érdem nélkül értem

tetszett annyit tûrni itt!

 

Jámborul hadd sírjak véled

és szenvedjek mígcsak élek

avval,  ki keresztre szállt!

Álljak a kereszt tövében!

Szívem szíved keservében

társad lenni úgy sóvárog!

 

Szûzek szûze! légy szívedben

hozzám jó és nem kegyetlen!

Oszd meg vélem könnyedet!

Add,  hogy sírván Krisztus sírján

sebeit szívembe    írnám

s bánatodban részt vegyek!

 

Fiad sebe sebesítsen!

Szent keresztje részegítsen

és vérének itala,

hogy pokol tüzén ne égjek!

S az ítélet napján,  kérlek,

te légy védõm,  Szûzanya!

 

Ha majd el kell mennem innen,

engedj gyõzelemre mennem

anyád által,  Krisztusom!

És  ha testem meghal,  adjad,

hogy lelkem dicsõn fogadja

a pálmás paradicsom!

(Babits Mihály fordítása)

 

 

PHILIPPI DE GREVIA DE SANCTA MARIA MAGDALENA

 

O Maria, noli flere,

iam non quaeras alium;

hortulanus hic est vere

et colonus mentium.

Intra mentis hortum quaere

mentis operarium.

 

Unde planctus et lamentum?

Quid menteni non erigis ?

Quid revolvis monumentum ?

Tecum est,  quem diligis.

Iesum quaeris et inventum

Habes nec intelligis.

 

Unde gemis, unde ploras?

Verum habes gaudium;

latet in te,  quod ignoras,

doloris solacium;

intus habes, quaeris foras,

languoris remedium.

 

PHILIPPE DE GREVE ÉNEKE MÁRIA MAGDOLNÁHOZ

 

Oh Mária, jer, ne sírjál

és tovább ne várj, ne less!

Itt a kertész,  itt van Õ már,

ki a lelkekben míves.

A szívnek kertjében gyomlál,

az leli,  ki ott keres.

 

Miért sírnál és mért zokognál?

Mért nem vidul bánatod?

Akit szeretsz,  teveled jár.

Sírkövét mért forgatod?

Jézus volt,  akit kívántál:

megtaláltad - s nem tudod.

 

Mit nyögsz még és mit keseregsz ?

Tiéd már a vigasság.

Benned rejlik,   kit nem sejtesz

s fájdalmadra vigaszt ád.

Belül van,  kit kivül kergetsz:

epedések orvosát.

(Babits Mihály fordítása)

 

PHILIPPUS DE GREVIA: ANTIPHONA DE MUNDI VANITATE

 

Cum sit omnis caro foenum

et post foenum fiat coenum,

ut quod,   homo,  extolleris?

Cerne, quid es et quid eris:

modo flos es,  sed verteris

in favillam cineris.

 

Per aetatum incrementa,

immo magis detrimenta

ad nos esse traheris,

velut umbra,  cum deciinat,

vita fugit et festinat,

claudit meta funeris.

 

O lex gravis,  o sors dura,

o lex dira,  quam natura

promulgavit miseris!

Homo, nascens cum maerore,

vitam ducis cum labore

et cum metu moreris.

 

Ergo cum scis qualitatem

tuae sortis,  voluptatem

carnis quare sequeris ?

Memento te moriturum

et post mortem id messurum,

quod hic seminaveris.

 

Terram teris,   terram geris

et in terram reverteris,

qui de terra sumer is.

Cerne,  quid es et quid eris,

modo flos es et verteris

in favillam cineris.

 

JEGYZETEK

O Maria, noli flere...   (Ján. XX.) bensõséges hangvételû költemény,  míg másik antiphónája Cum sit omnis caro foenum...   a tragikus pátoszt ellensúlyozó mesteri rímjátékaival megkapó.   A középkorvégi haláltánc és vadomori mûfajokra jellemzõ gondolatok az élettel szembeállitva nyernek emberi értelmet: a vigasztaló halál gondolata még csak fel sem merül.

Kiad.:Babits,   172,;  Sik: 332-34.

 

PHILIPE DE GREVE: ANTIPHONA A MULANDÓSÁGRÓL

 

Ember,  tested fut a réten,

ma réten,  holnap szeméten,

hát miben kevélykedel?

Vedd a véged gondolóra:

ma virág,  de fut az óra,

s holnap hamuvá leszel.

 

Esztendeid növekednek,

vagy hogy inkább öregednek,

és a nemlét oly közel!

Mint az árny,  mely tovaszéled,

fut az élet,  fogy az élet,

s már a sírhoz érkezel.

 

Kemény vagy és könyörtelen,

természet,  hogy ily kegyetlen

egyetlen törvényt teszel:

Ember,   sírva jössz világra,

életed a munka rágja,

s borzalommal végezel.

 

Tudva hát,  hogy ez a véged,

mért hogy csak gyönyörûséget,

testi jókat éhezel?

Emlékezzél: egy halál van,

s azt aratod a halálban,

amit mostan elvetel!

 

Föld a dolgod,  földön boldog,

és a földbe térni sorsod,

ki a földbõl vétetel.

Vedd a véged gondolóra:

ma virág,  de fut az óra,

s holnap hamuvá leszel.

(Sik Sándor fordítása)

 

ANONYMUS AUCTOR SAEC. XI.: LAUS ROMAE

 

O Roma nobilis,  orbis et domina,

cunctarum urbium excellentissima,

roseo martyrum sanguine rubea

albis et virginum liliis candida,

salutem dicimus tibi per omnia,

te benedicimus,  salve per saecula.

 

Petre,  tu praepotens caelorum claviger,

vota precantium exaudi iugiter;

cum bis sex tribuum sederis arbiter,

factus piacabilis iudica leniter

teque petentibus nunc temporaliter

ferto suffragia miserecorditer.

 

O Paule,  suscipe nostra precamina,

cuius philosopbos vicit industria,

factus oeconomus in domo regia

divini muneris adpone fercula.

Ut quae repleverit te,  sapientia

ipsa aos repleat tua per dogmata.

 

ISMERETLEN XI. SZÁZADI KÖLTÕ: RÓMA DICSÉRETE

 

O nemes Róma te, úrnõ vagy s egy világ,

szépségben elhagyod föld minden városát,

bíbor köntöst neked mártírok évre ád,

szûzek lilioma fényes fehér ruhát.

Mindig és mindenütt áldást mondunk reád,

üdvözlünk, tisztelünk minden századon át.

 

Péter,  hatalmas szent, mennyország kulcsosa,

imádkozó szavunk ó meg ne vesd soha.

Ha áll majd a bírák tizenkét trónusa,

legyen ítéleted szelíd, ne mostoha.

Kiknek most érdemed dicséri himnusza,

Légy majd a nagy napon kegyes pátronusa.

 

Ó Pál,  vedd szívesen könyörgõ népedet,

akinek bölcseket gyõzött tüzes hited.

Sáfárrá tett az Ur a szent udvar felett,

az égi lakomán mutass nekünk helyet.

Hogy ama bölcsesség, mely téged ihletett,

betöltsön általad minden emberszívet.

(Sík Sándor fordítása)

 

JEGYZETEK

O Roma nobilis... XI. századi zarándokének.  Eredetileg a IX-X.században keletkezett O admirabile Veneris idolum...  kezdetû vágánsdal dallamára íródott. Kottáját Szabolcsi Bence nyomán közöljük.  (A melódia története. Bp.   1957.  51.) Latin szövegét kiad.: Sik,  314.

 

PAULI DIACONI HYMNUS IN NATIVITATE S. IOANNIS BAPTISTAE

 

Ut queant laxis resonare fibris

mira gestorum famuli tuorum,

solve polluti labii reatum,

sancte Johannes

 

Nuntius celso veniens Olympo

te patri magnum fõre nasciturum,

nomen et vitae seriem gerendae

ordine promit.

 

Ceteri tantum cecinere vatum

corde praesago iubar adfuturum:

tu quidem mundi scelus auferentem

indice prodis.

Nunc potens nostri meritis opimis

pectoris duros lapides repelle

asperum planans iter et reflexos

dirige calles.

 

Ut pius mundi sator et redemptor

mentibus pulsa livione puris

rite dignetur veniens sacratos

ponere gressus!

 

JEGYZETEK

Ut queant laxis...   Paulus diaconus sapphoi strófákban írt himnuszának elsõsorban zenetörténeti érdekessége van: a himnusz elsõ strófájának kezdõbetûirõl nevezte el Arezzói Guido XI. századi bencés szerzetes a diatonikus skála hangjait.  Guido a himnusz szövegére olyan dallamot írt,   melynek egyes sorai - az utolsót kivéve - az elõzõnél egy hanggal magasabban kezdõdnek,   így a kezdõhangok c-tõl a.-ig  terjedõ skálája alkotja a diatonikus hangsort,  mig a sorkezdõ szõtagok a szolmizációs hangokat.  Az igy kelet­kezett skála hangjainak elnevezése a következõ; ut (ma do-t használnak he­lyette),  re -mi-fa-so-la-si-ut.

Kiad.: Szunyogh Xav. Ferenc; A latin himnuszköltõk remekei.  Bp.  1924. 22-23.

 

PÁL DIAKÓNUS HIMNUSZA KERESZTELÕ SZENT JÁNOSRÓL

 

Hogy könnyült szívvel csoda tetteidnek

zenghessék hírét szabadult szolgáid,

oldd meg, Szent János, kötelét a bûntõl

szennyes ajaknak.

 

Ím magas küldött jön alá Olympról,

hirdetvén nagy hírt figyelõ atyádnak,

sorban elmondván neved és jövendõ

életed útját.

 

Szóval igéré valamennyi látó

a kelendõ fényt: te megérted ujjal

a szelid bárányt,  ki a rossz világnak

elveszi bûnét.

 

Szívünkrõl,   ó szent,  magas érdemeddel

hengeritsd el most a kövek keményét,

utat egyengess,   igazítsd elõre

a kanyar ösvényt.

 

Hogy világszerzõ kegyes üdvözítõnk

kedvvel nézzen ránk,  bûneink kiégvén,

és méltóztassék kegyesen beszállni

tiszta szívünkbe.

 

(Sík Sándor fordítása)

ANONYMI GALLI DE PATRU VIRGINIS

 

Mira Dei caritas,

Deus incarnatur!

Mira rei novitas,

virgo impregnatur!

 

O novum conobium,

soli subit stella!

Novum puerperium

protulit puella!

 

Moyses qua iacuit

scirpsa fiscella,

in qua Deus latuit

virgo,   res novella!

 

Auris et mens pervia

Deo sunt ingressus;

non patent vestigia

quibus est egressus.

 

Sicut vitrum radio

solis penetratur,

inde tamen laesio

vitro nulla datur:

 

Sic immo subtilius,

matre non corrupta

Deus Dei filius

sua prodit nupta.

 

Prodit cogitatio

clausa cordis vena:

praegnans absque vitio

parit sine poena.

 

Non perit lux oculis

cum lux evagatur,

nec in ortu flosculi

mater defloratur.

 

Candens plus quam lilium,

vernans plus quam rosa,

tuum ora filium,

virgo speciosa,

 

nec post mortem puniat

nos inferni poena,

sed tecum reficiat

angelorum cena.

 

JEGYZETEK

Mira del caritas...  Ez a XIII.  századi franciaországi himnusz a szeplõtelen fogantatás köré csoportosítja mondandóját. Naiv, népi szemlélet és virágszimbolika jellemzi.  Közszájon forgó motívumokból szõtt cento,  ötödik versszakának tükör-hasonlata (Slcut vitrum radjo...)  elõfordul pl. Adam de Saint Victor  Dies  est laetitiae...  kezdetû himnuszában is:

 

Ut vitrum non laeditur

sole penetrante,

sic illaesa creditur

virgo post et ante...

 

Ennek a fordítását õrizte meg a Winkler-kódex Mária-éneke (Szent ének, ki dicséri Szíz Márlát és az õ szent fiát) a következõképpen:

 

Mint az üveg nem törik

napfény átalhatván,

ezenképpen Mária

szízen megmarada...

 

Kiad.: Babits,   168-170.

 

 

FRANCIAORSZÁGI HIMNUSZ A SZENT SZÛZ ANYASÁGÁRÓL

 

Csodálatos szerelem!

Testet ölt az Isten.

Sohse hallott kegyelem:

mag fogan a szûzben!

 

Oh újféle házasság:

csillag megy a naphoz.

Képtelen,  szent anyaság:

szûz lány gyermeket hoz.

 

Mózes ahogy hengergett

a gyékénykosárban,

csodamõd ugy szendergett

Isten a leányban.

 

Fülön át és leiken át

szállt be szent testébe

s nem szakitá nyílt nyomát

amerre kilépe.

 

Mint üvegen a sugár

ahogy átsugárzik,

mégis rajta semmi kár,

sérelem se látszik:

 

ugy született,  az anya

foltja-kára nélkül,

Isten,  Istennek fia,

saját jegyesébül.

 

S mint a gondolat suhan

a szív rejtekébül!

Aki bûn nélkül fogan,

szül fájdalom nélkül.

 

Ha sugarat ont a szem,

nem veszti világát;

igy a virág-anya sem

vesziti virágát.

 

Fehérebb mint liliom,

tavaszibb mint rózsa,

légy fiadnál, Szüzasszony,

szívünk szószólója,

 

hogy ne várjon holtan a

zord pokol homálya:

veled inkább,  szentanya,

egek lakomája!

(Babits Mihály fordítása)

 

ADAE DE SANCTO VICTORE IN ASSUMPTIONE BEATAE MARIAE SEQUENTIA

 

Ave Virgo singularis,

mater nostri Salutaris,

quae vocaris Stella maris,

stella non erratica:

nos in huius vitae maris

non permit te naufragari,

sed pro nobis Salutari

tuo semper supplica!

 

Saevit mare,  fremunt venti,

fluctus surgunt turbulenti,

navis currit,   sed currenti

tot occurrunt obvia;

his sirenes voluptatis,

draco,  canes cum piratis

mortem paene desperatis

haec intentant omnia.

Post abyssos nunc ad caelum

furens und a fert phaselum;

nutat malus,  fluit velum,

nautae cessat opera;

contabescit in his malis

homo noster animalls:

tu nos,  mater spiritalis,

pereuntes libera!

 

Tu perfusa caeli rore,

castitatis salvo flore,

nóvum florem novo more

protulisti saeculo.

Verbum Patri coaequale

corpus intrans virginale

fit pro nobis corporale

sub ventris umbraculo.

 

Te praevidit et elegit

qui potenter cuncta regit,

nec pudoris claustra fregit

sacra replens viscera;

nec pressuram, nec dolorem

cootra prbnae matris morem,

pariendo Salvatorem

sensisti,  puerpera!

 

Radix sencta,  radix viva,

flos et vitis et oliva,

quam nulla vis insitiva

iuvit ut fructificet;

lampas soli,  splendor poli,

qui splendore praees soli,

nos assigna tuae proli,

ne districte iudicet.

 

In conspectu summi regis

sit pusilli memor gregis

qui transgressor datae legis

praesumit de venia:

iudex mitis et benignus,

iudex iugi,  laude dignus

reis spei dedít pignus,

crucis factus hostia.

 

Iesu, Sacri ventris fructus,

nobis inter mundi fluctus

sis via, dux et conductus

liber ad caelestia:

tene clavum,  rege navem,

tu procellam seda gravem,

portum nobis da suavem

pro tua clementia!

 

JEGYZETEK

Ave virgo singularis... Mária mennybemenetelére készült himnusz. Kiad. : Babits,   146-151.

 

ADAM DE SAINT—VICTOR MÁRIA—ÉNEKE

 

Üdvözlégy óh Szûzek Szûze,

aki megváltónkat szülte!

Te vagy ama Tenger-tûze,

csalhatatlan csillaga:

Az élet tengere ringat;

ne engedd törni hajónkat!

Kérd érettünk megváltónkat:

imádj Istent,  Mária!

 

Szél dühöng és tenger támad,

nyögnek zavaros hullámok;

fut a bárka, de futtának

szemben annyi szörnyeteg:

ott a gyönyörök sziréne,

sárkány,   rablók,  Szcillák réme.

Veszve a hajós reménye!

ezer halál fenyeget.

 

Deszkánk majd a mélybe roskad,

majd földobja haragos hab;

árbóc ing, vitorla foszlad;

a kormányos mit tehet?

E bajokban elhal nékünk

egész állat-emberségünk:

anyánk! te légy menedékünk,

jõ szellem a vész felett!

 

Te,  kit égi harmat áldott,

s el nem vesztve szûz virágod

újmód szültél uj virágot

e világnak új ígét,

Ki az Atyával egyéltû

s méhedet választva vértül

szûz testedbõl vette értünk

földi húsnak köntösét.

 

Téged látott s kiválasztott

az,  ki mindent bölcsen osztott

s erényedtõl meg nem fosztott

mikor szent testedbe szállt.

Semmi kínt,  sem rosszullétet,

õsanyánktól örökséget,

nem éreztél,  úgy szüléd meg

a Megváltót és Királyt.

 

Eleven gyökér, zöldellõ

olajág, virág és szõllõ,

ki nem magból lettél termõ,

szent gyökér,  áldott anya,

földi lámpás,  égi ablak,

fénylõbb fényénél a napnak,

könyörögj érettünk Fiadnak,

ne  ítéljen szigora!

 

Hogy székénél a Királynak

legyen védõje a nyájnak

mely bár a tilosban járdalt,

bocsánatról álmodott.

Nagy a Bíró kegyessége

aki a keresztre lépve

maga nyiíjtott reménységre

bûnösöknek zálogot.

 

Jézus,  óh szent méh magzatja,

légy a világ áradatja

közt menekvés szabad útja,

égi révbe vezetõ:

tartsd a kormányt, vidd a gályát,

csillapítsd a hab dagályát,

adj kegyedben könnyû pályát!

Vár az édes kikötõ...

(Babits Mihály fordítása)

ANONYMI DE VITAE VANITATE

 

Qui humanae legis

vitae folium,

quod natura scrijeit

audi scholium:

debilis et fortis

olim saevae mortis

fient spolium.

 

Illa Codrum,  Croesum,

servum,  liberum,

macrum et oboesum,

herum,   famulum

uno sternit ictu,

finito conflictu

fert in tumulum.

 

Cerne vix enatum,

cerne flosculum,

ut supremum figas

illi osculum:

in hoc brevitatis,

vitae vanitatis

sume symbolum!

 

JEGYZETEK

Keletkezésének helye és ideje ismeretlen,  valószínûleg egy halotti ének eleje lehetett.

Codrus; Athén utolsó királya;  Croesus; (Kroiszosz) Lydia legendásan gaz­dag királya,  átvitt értelemben a nagyon gazdag ember,  krõzus.

Kiad.: Babits,   216.

 

ISMERETLEN KÖLTÕ RITMUSA A MULANDÓSÁGRÓL

 

Ki az emberélet

lapját olvasod,

halld a végzet ahhoz

mtly glosszát adott:

gyengét úgy mint izmost

a vad halál biztos

prédául kapott.

 

 Codrust ugy mint Croesust,

szolgát, szabadot,

soványat, kövéret,

urat és rabot

leüt egy ütéssel

s harca végeztével

koporsóba dob.

 

 Nézd a kis virágot:

alig született!

Nyomd rá végsõ csókod,

amíg  teheted.

Ezt vedd tanulságnak,

 milyen hiúságnak

véld a életet!

(Babits Mihály fordítása)

ORBITA CAELI...

 

Orbita celi

clara refulget

nubibus atris

atque fugatis.

 

Tempore veris

cuncta nitescunt

arva per orbem

flore chorusco.

 

Floret ubique

campus et omnis

terra resultat

germine pulchro.

 

Martius instat

mensis ubique

quo Deus auctor

cuncta creavit.

 

Quo nemus omne

fundit odores

praebet et altis

montibus umbram.

 

Flore chorusco

terra respersa

gignit et arbor

dulcia poma.

 

Clara recurrunt

sidera caeli,

alba nitescunt

prata pruinis.

 

Germine pulchro

laeta resplendent

semina cuncta

sparsa per orbem.

 

Gaudet arator

carpere fructum

atque sopori

tradere membra.

 

Audit ab omni

saepe viator

cantica laudis

voce sonora.

 

 

 

Tiszta az égbolt

körbe ragyog  már;

elfut a felleg

barna sötéten.

 

Érve tavaszba

messze mezõknek

szõnyege csillog

sûrü virágtól.

 

Telve velük már

minden a réten,

Földanya szórta

szerte csiráit

 

Mars hava sürget,

minden elõtör,

ekkor teremté

Isten a földet.

 

Most a berekbõl

ömlik az illat,

most a hegyekben

mélyül az árnyék.

 

Föld szine fénylik,

tarka virággal,

íme a sok fa

nemzi gyümölcsét.

 

Égi kõrútján

fényük a csillag,

csillog a harmat

lenn a mezõkön.

 

Most a vetésbõl

szép kicsi csíra

dugja fejét ki

végig a földön.

 

Boldog a szántó,

látja gyümölcsét,

szunnyadoz álom-

fogta tagokkal.

 

Hallja a vándor

minden utakról

szállni a himnuszt

szét a határban.

(Kardos Tibor fordítása)

 

JEGYZETEK

Orbita caeli...

Ez a X.sz.  tájékán keletkezett költemény nem himnusz ugyan,   de közel áll ahhoz: pápát köszöntõ ének egy részlete. Megkapó frissességu természeti képei a vágánsdalokkal tartanak rokonságot,  annál is inkább, mivel március elsején diákok énekelték ezt, a tavaszünnepek ujjongását idézõ dalt.

Kiad.: Kardos Tibor; Középkori kultúra,  középkori költészet. Bp.  é.n. 269.

 

ANONYMI AUCTORIS IN FESTO FAUTORUM SEQUENTIA

 

Orientis partibus

adventavit asinus

pulcher et fortissimus,

s arcinis aptissimus.

Hez,   sir asne,  hez!

 

Hic in collibus Sichen

enutritus sub Ruben

transiit per Iordanem,

saliit in Bethlehem.

Hez,  sir asne,  hez!

 

Saltu vincit hinnulos

dragmas et capreolos,

super dromedarios

velox Madianeos.

Hez,  sir asne,  hez!

 

Aurum de Arabia,

tus et murram de Saba

tulit in ecclesia

virtus asinaria.

Hez,  sir asne,  hez!

 

Dum trahit vehicula

multa cum sarcinula,

illius mandibula

dura terit pabula.

Hez,  sir asne,  hez!

 

Cum aristis hordeum

comedit et carduum,

triticum a palea

segregat in area.

Hez,   sir asne,  hez!

 

Amen dicas,  asine,

iam satur de gramine,

amen,   amen itera,

aspernare vetera.

Hez,  sir asne,  hez!

 

ISMERETLEN SZERZÕ: A BOLONDOK ÜNNEPÉNEK SZEKVENCIÁJA

 

Megérkezett a szamár,

küldte napkeleti táj.

Csupa erõ,  csupa báj,

terhe alatt vígan jár.

Héj,  csacsi ur,  héj!

 

Szülõföldje volt Szikem,

ott táplálta fel Ruben.

A Jordánon átalkelt,

Bethlenemben táncra kelt.

Héj,  csacsi úr,   héj!

Nincsen gida,  friss csikó,

ekkorákat ugrosó,

mádiáni dromedár

ilyen frissen egy se jár.

Héj,  csacsi úr,   héj!

 

Arábia aranyát,

Sába mirraolaját

s tömjénjét elhozta már

ez a nagy darab szamár.

Héj,  csacsi úr,  héj!

 

Türelmesen huzogat

jól megrakott kocsikat.

Állkapcája rágogat,

szúrós szalmát ropogtat.

Héj,   csacsi úr,  héj!

 

Árpakalászt eszeget,

bogáncsot is eleget.

Ritkán akad,  szûkösen

pelyva között buzaszem.

Héj,  csacsi ur,  héj!

 

Mondd,  hogy amen, jó szamár,

ha szénával jóllaktál.

Amen,   amen,  szaporázd,

egyebeket meg se láss!

Héj,  csacsi úr,   héj!

(Sík Sándor fordítása)

 

JEGYZETEK

 

Orientis partibus...   A vágánsok és goliárdok mûködéséhez kapcsolódik a Franciaországban kialakult Bolondok ünnepe,  melyet január elején ültek meg,  eredetileg a subdiakonusok ünnepének nevezték,   hõsei pedig növendékpapok,   goliárdok,  vágánsok voltak.  Ez alkalommal bolond püspököt vagy bolond pápát választottak ezzel a bibliai jelszóval:"Deposuit (ti. Krisztus) potentes de sede et exaltavit humiles." Volt olyan eset,  mikor a diakonus az oltárnál a mise szokásos zárómondata helyett (Ite missa est) szamárhangot utánozva bocsátotta el a híveket.  Az ünnep egyébként a pogány ta­vaszünnepek és Saturnáliák õsi képzeteiben gyökerezik,   s mindig vidám mulatozással társult.  Az egyház - ha kiirtani nem is tudta - igyekezett megrendszabályozni.   Ez a himnusz a Sens-i egyházmegyének bolond ünnepi liturgiájából való,   refrénje ófrancia nyelvû.

Az egyház legnagyobb bosszúságára nemcsak a diákság,  de a papság is megülte a bolondok ünnepét,   sõt Magyarországon is népszerû volt. (1279-ben a budai zsinat határozatot is hoz ellene - kevés sikerrel.) A londok ünnepét karácsony másnapján a diakonusok,  Szent János napján a papok,   aprószentek ünnepén a rekordáló diákgyerekek,  Vízkeresztkor pedig a subdiakonusok ülték meg.   A XV-XVI.   sz.-ban a krakkói egyetem magyar diákjai ezen alkalomból - a fõként német - diáktársaikat jól elverték,   amint állították a betlehemi gyilkosság emlékére.

A vers keletkezése a XIII.  századra tehetõ.  Kiad.: Sík,  372-375.

 

DE SANCTIS PATRONIS REGNI ANTIPHONAE METRICAE

 

Martyr Adalberte summe venerandeque praesul,

nobis nunc famulis auxiliare tuis:

nil sic perspicuum poterit vox clara referre,

ut decet in tali nunc pacis obsequio.

Hic tibi perpetuuis resonant concentibus odas,

et precibus sacris semper habetur honor:

cum laeti famuli celebrant haec festa benigni

laudibus instantes nocte dieque tuis.

 

Sancte dei Stephane pie rex et apostole noster,

inclyte Henrice virginitate sacer:

rexque Ladislae nostrae succurrite genti,

quo valeat digna scandere summa poli.

 

Humili praece et sincera devotione

ad te clamantes Christe exaudi nos.

 

JEGYZETEK

Martyr Adalberte summe. ..

Szent Adalbert hittérítõ, vértanú,   az elsõ esztergomi püspök,   a legenda szerint õ keresztelte meg István királyt.  Késõbb mint az egyház alapító­ját tisztelték,  fõleg Esztergomban volt kultusza.

Az antiphona érdekessége a distichonos versmérték.  Dallama,   melyet az Esztergomi Missale õrzött meg,  a legszebbek közül való.  Keletkezési ideje a XIV. század.  Kiad.: Dankó,   294.

 

MÉRTÉKRE ÍROTT ANTIPHÓNÁK MAGYARORSZÁG SZENT PATRÓNUSAIRÓL

 

Ó,   mártír Albert püspök,   mi atyánk,   te dicsõ szent,

szolgáid rendjét meg ne tagadd sohasem!

Tiszta,  világos szó zendül hozzád dalainkban,

mindétig fegyelem, béke lakik mivelünk:

Itt neked állandó karban csendül fel az ének,

áldunk és hozzád szárnyal esengve imánk.

Szolgáid kegyesen víg ünnepet ülnek elõtted,

éjszaka és nappal zengve dicséretedet.

Isteni szent,  István,  jámbor fejedelmi apostol,

Imre nemes herceg,  szuzi erényü,   jeles

és te,   király,   László,  jöjj népednek segedeimül,

általatok jussunk szent egek ormaira!

Áhitatos szívvel hozzád küldjük szavainkat,

Krisztus,  hallgasd meg hódolatunkat,  imánk!

(Geréb László fordítása)

 

ANONYMI HUNGARI PLANCTUS DESTRUCTIONIS REGNI UNGARIAE PER TARTAROS

(SIRALOMÉNEK A TATÁRDÚLTA MAGYARORSZÁGRÓL)

 

Tu qui deus es cunctoram

iustus iudex meritorum,

bonis reddens bon a multa,

mala nulla fers inulta,

aequa lance iustitiae.

 

Peccaverunt nostri patres

tibi nos et nostri frates

mala nostra succreverunt,

quae nos nimis invenerunt

in diebus angustiae.

 

Cuncti sumus neci dati,

sunt populi captivati,

sunt milites gladiati,

ad quid ergo sumus nati,

tanta mala cernere.

Fluit sanguis feminarum,

paliet decor puellarum,

puerorum turba tacet,

senex anus ense iacet

nephario funere.

 

Domum Saul Phylistei,

gentem Jacob Canopei

gregetn iusti Job Sabaei

cum insontes oves dei

tanta cede sternitis.

 

Trucidatis matronarum

turbam simul puellarum,

neque clerum yenerentes

neque senum   miserentes

nec parvulis parcitis.

 

Quae vos terra, qui parentes

genuerunt tales gentes,

tam crudeles,  tam feroces

ad nocendum tam veloces

et sub armis vivere.

 

O natura nimis dura

quare tibi fuit cura

saevam gentem Tartarorum

ad flagellum populorum

in hanc lucem ducere.

 

Cur non matres conclusisti,

cur conceptum concessisti,

nequam proles cur creatur,

per quam mundus conturbatur

cultor Christi moritur.

 

Heu quis aquas capitibus,

nec non nostris luminibus

lacrimarum dabit munus

ad plangendum tantum funus,

quod nobis ingeritur.

 

Jerusalem mater plange,

caeli forum planctu tange,

mitte sursum suspirium,

véstem sume cilicium,

caput sparge cinere.

Grandis tibi venit dolor,

omnis a te fugit color,

funde fontem lacrimarum,

planctum tibi fac amarum,

diro laesa volnere.

 

Universi tui nati,

probi,  pulchri delicati

sunt ab hoste iugulati

vulnerati, vinculati,

per ingens obroprium.

 

Interfecti sepultura,

vulnerati carent cura,

vinculati solutore,

fugitivi protectore,

pro timore gentium.

 

Arma duces acceperunt,

viri fortes convenerunt

hosti terga percussuri,

vei ab hoste ruituri

cuncti pari proelio

 

Sed cum belli lux illuxit

hostem Martem mox instr

Hungarorum cor expavit,

castra timor perturbavit

fugit mens et ratio.

Regnum nutat et corona

Mars desaevit et Bellona.

vibrat hastas,  tela iacit

et immensam cedem Iacit

fusa iacent corpora.

 

Pontifices et primates

una cadunt,   almi vates

prostemuntur,  viri fortes

dispenguntur et chohortes,

instant dura tempora.

 

Summa nescit occisorum

mera claudi numero rum

Parcarum binae venerunt

cum sorore vix ruperunt

morientum licia.

 

Non est mirum quod sunt victi,

quod sic morti sunt addicti.

Nam maiores et minores

corrumpentes bonos mores,

sectabantur vicia.

 

Erant enim viri duri

repugnantes omni iuri

falsi testes et periuri,

moechi,  fures,  Epicuri,

quorum deus dolia;

 

Oppressores advenarum,

vastatores viduarum,

exactores egenorum,

et praedones pupillorum,

repulsa iustitia.

 

In vestitu sumptiosi,

in ornatu studiosi,

compti,  docti superbire,

curiosi lascivire,

proluentes mendacia.

 

Plorans plorat Rachel pia,

non admittens solacia,

Tartharorum malicia

filiorum tot milia

cessa brevi spatio.

 

Truculentus hostis furit

dei domum ignis urit

tempus transit lucis feste

non honeste sed moleste

cum multa mestitia.

 

Surge Christe rex virtutis,

fuga rei spes salutis,

arma,  scutum apprehende,

et in hostes mamim tende,

regali potentia.

 

Salva nostram Ungariam,

gravem passam angariam

quam gens laesit Thartarina

tua sana medicina

per caelestem gratiam.

 

Virgo mater roga natum!

et peccatis irritatum

tua prece fac placatum,

nostrum solvat ut reatum,

et pellat moestitiam.

 

Perdat hostem furibundum,

reddat regnum laetabundum,

hastas,  arcus,  tela terat,

veram nobis pacem ferat,

post tantas miserias.

 

Nostram deus some precem,

hanc a nobis auíer necem

et fecisti quam lugere

cesso luctu fac gaudere

populi reliquias.

 

JEGYZETEK

Planctus destructionis...

1241 tavasza és 1242 nyara között keletkezhetett,   a Dalmáciába  menekül IV.  Béla környezetében élõ tudós pap mûve.  Nem himnusz ugyan, de azzal szoros rokonságot tartó mûfaj,  a Planctus (siratóének) különleges változata,  s közeli kapcsolatban van a himnusz költészet hagyományaival is.  31 tizsoros szakaszból áll,  versformája a hangsúlyos,  felezõ nyolcas. 1878-ban fedezte fel Marczali Henrik a boroszlói egyetem könyvtárában. (Ld.  még a Bevezetést.)

Kiad.: Juhász László, in: Scriptores Rerum Hungaricarum II.   (Szerk.: Szentpétery Imre) Bp.   1938.

 

 

DE SANCTO STEPHANO REGE SEQUENTIA

 

Corde,  voce,  mente pura

solvens Deo laudis iura,

idolprum spreta cura,

laetare Pannonia!

 

De supernis illustrata,

verbo vitae satiata,

crucis Christi iam fers grata,

libens testimonia.

 

Ergo per quem tibi datur

salus,  caelum reseratur;

via vitae demonstratur,

et iter iustitiae,

hunc extollens digna laude,

huius festum colens,   gaude;

et gaudenti iam applaude,

cantico laetitiae.

 

Hic est Geysa dulcis natus,

visione praesignatus,

ante ortum est vocatus

Stephanus a Stephano.

 

Credit pater et miratur,

parit mater et laetatur:

infans crescens exaltatur,

ut cedrus in Libano.

 

Nam,  ut puer adolevit,

mox virtutum donis crevit;

coelos amans,   ima sprevit,

haerens Dei filio;

 

huius carnis tecta velo

mens,   intenta semper coelo,

ardet tota dei zelo,

iustat evangelio.

 

Per hunc Cbristus praedicatur,