János István

A középkor himnuszköltészete

SANCTI AUGUSTINI PSALMUS CONTRA PARTEM DONATI


Omnes qui gaudetis de pace, modo verum iudicate 

Abundantia peccatorum solet fratres conturbare.

Propter hoc dominus noster voluit nos praemonere,

comparans regnum coelorum reticulo misso in mare

congreganti multos pisces omne genus hinc et inde.

Quos cum traxissent ad litus, tunc coeperunt separare: 

bonos in vasa miserunt,  reliquos malos in mare.

Quisquis novit evangelium,  recognoscat cum timore!

Videt reticulum ecclesiam, videt hoc saeculum mare; 

genus autem mixtum piscis iustus est cum peccatore; 

saeculi finis est litus: tunc est tempus separare;

qui modo retia ruperunt,  multum dilexerunt mare;

vasa sunt sedes sanctorum,  quo non possunt pervenire.

Omnes qui gaudetis de pace,  modo verum   iudicate!

JEGYZETEK

Augustinus egyetlen költeményét a donatista eretnekek ellen irta.. Mûfaja ún.   ábécés zsoltár (Psalmus abecedarius).  Húsz tizenhat szótagú tizenkét-soros versszaka az ábécé egymást követõ betûivel kezdõdik,  illetve   végzõdik.   "A példabeszédes tartalom s a formán átütõ népies iz a primitív rímekkel különösen tanuságossá teszi e jellegzetes kompoziciót." (Babits)

Kiad.: Babits, 66.

 

SZENT ÁGOSTON PSALMUSA AZ ERETNEKEK ELLEN

Mind,   akik Békére vágytok,  nézzétek az Igazságot!

A bûnöknek sokasága a hívõket megzavarja.

Azért intett az Úr minket figyelmeztetni akarva,

mondván: Mint kivetett háló a Mennyeknek birodalma,

mely felé gyûl mindenünnen millió hal, vegyes fajta,

akiket szétválogatni kivontak a tengerpartra,

jót bárkába gyûjtve,  rosszat visszadobva tengerzajba.

Evangélium tudója, reszkess ezt a példát hallva!

Lásd,    az Egyház az a háló,   tenger a világ viharja;

jó ember és gonosz ember benne a hal, vegyes fajta,

kik világ végén szétválnak s ott le; z majd a tenger partja.

Aki a tengert imádja,  az a Hálót szétszakajtja:

sohse jut szentek honába,  ahol vár a Gyûjtõsajka.

Mind,   kik a Békére vágytok, nézzétek az Igazságot!

(Babits Mihály fordítása)

 

SANCTI AURELII AMBROSII HYMNUS VESPERTINUS AD HORAM INCENSI

 

Deus creator oninium

polique rector,  vestiens

diem decoro lumine,

noctem soporis gratia,

 

artus soiutos ut quies

reddat laboris usui

mentesque fessas allevet

luctusque solvat anxios:

 

grates peracto iam die

et noctis exortu preces,

voti reos ut adiuves,

hymnum canentes,  solvimus.

 

Te cordis ima concinant,

te vox canora concrepet,

te diligat castus amor,

te mens adoret sofaria,

 

ut cum profunda clauserit

diem caligo noctium,

fides tenebras nesciat

et nox fide reluceat.

 

Dormire mentem ne sinas:

dormire culpa noverit;

castis fides refrigerans

somni vaporem temperet.

 

Exuta senso lubrico

te cordis ima somnient;

nec hostis invidi dolo

pavor quietos suscitet.

 

Christum rogemus et Patrem,

Christi Patrique Spiritum:

unum potens per omnia

fove precantes,  Trinitas!

 

 

SZENT AMBRUS ESTI IMÁJA

 

Isten, te mindenalkotó,

egek vezére,  aki dús

fénnyel ruházod a napot,

álom-malaszttal a vak éjt,

 

hogy oldott tagjainkat új

munkára edzze a szünet

s fáradt velõnket és borús

aggályinkat oldja föl:

 

hálát a végzett nap miatt

s imát az éj elé, miként

fogadtuk, hogy majd megsegíts,

mond néked híven himnuszunk.

 

Te légy,  kit szívünk mélye áld

és hangunk harsonája zeng,

kit szomjaz minden tiszta vágy

s imád a józan értelem,

 

hogy,  ha az éjszakák köde

homályba csukja a napot,

a hit ne tudjon ily homályt,

hit világiba ki az éjt.

 

Aludni lelkünket ne hagyd;

csupán a bûn aludjon el;

s a hit hûtse a szûzek

álmának forró gõzeit.

 

Levetve síkos gondokat

rólad álmondjon mély szívünk;

s föl ne riasszon az irigy

szellem csele: a rémület.

Kérjük a Fiút és Atyát

s a kettejükbõl áradó

lelket: a hatalmas Háromegy,

vedd szárnyad alá,   aki kér.

(Babits Mihály fordítása)

 

SANCTI AMBROSII IN NATALI AGNES VIRGINIS

MARTYRIS

 

Agnes, beatae virginis,

natalis est,  quo spiritum

caelo refudit debitum

pio sacrata sanguine.

 

Matura martyrio fuit,

matura nondum nupdis;

nutabat in viris fides,

Cedebat et fessus senex.

 

Metu parentes territi

claustrum pudoris auxerant:

solvit fores custodiae

fides teneri nescia.

 

Prodire quis nuptum putet,

sic laeta vultu ducitur,

novas viro ferens opes

dotata censu sanguinis.

 

Aras nefandi numinis

adolere taedis cogitur;    

respondet: "Haud tales faces

sumpsere Christi virgines.

 

"Hic ignis extinguit fidem,

haec fiammá lumen eripit;

hic, hic ferite, ut profluo

cruore restinguam focos!"

 

Percussa quam pompam tulit!

Nam veste se totam tegens

curam pudoris praestitit,

ne quis retectam cerneret.

 

In morte vivebat pudor,

vultumque texerat manu,

terram genu flexo petit

lapsu verecundo cadens.

 

 

SZENT AMBRUS ÉNEKE ÁGNES VÉRTANÚSÁGÁRÓL

 

Ágnes,  boldog szûz,  e napon

született,  mikor szellemét s

zent vérével öntözte meg

s úgy küldte vissza ég felé.

 

Még férjhezmenni fiatal,

vértanúságra már erõs:

holott a férfihit meging,

s a fáradt vénség megtörik.

 

Kettõs gonddal a remegõ

szülõk õrzik a lányszobát,

de minden ajtón áttör az

igaz hatatlan áhítat.

 

Azt hinnéd,  nászra vezetik,

oly vidám arccal lépeget;

különös nász kincset visz õ

s szív-vére lesz a hozomány.

 

Fáklyát kap kezébe,   hogy hamis

istennek gyujtson illatot,

s felel; "Krisztus szûzeihez

nem ilyen fáklyák illenek.

 

"E tûz eloltja a hitet!

Ez a láng elfedi a fényt!

Vágj,  pallos, vágj! hogy elfolyó

vérem az oltárt fojtsa ki!"

 

Mily szép volt, megsebezve még!

Magára vonta öltönyét.

Szemérme legfõbb gondja,   hogy

meg ne láthassák meztelen.

 

S meghalt;  de még szemérme élt.

Arcát kezével fedte õ.

Mikor elesett: térdre hullt

illendõn,  szépen,   megadón.

(Babits Mihály fordítása)

 

AMBROSII AD GALLI CANTUM

 

Aeterne rerum conditor,

noctem diemque qui regis

et temporum das tempora,

ut alleves fastidium.

 

Praeco diei iam sonat,

noctis profundae pervigil.

Nocturna lux viantlbus,

a nocte noctem segregans.

 

Hoc excitatus lucifer

solvit polum caliglne,

hoc omnis erronum cohors

vias nocendi deserit.

 

Hoc nauta vires colligit

pontique mitescunt freta,

hoc ipse petra ecclesiae

canente culpam diluit.

 

Surgamus ergo strenue,

gallus iacentes excitat

et somnolentos increpat,

gallus negantes arguit.

 

Gallo canente spes redit,

aegris salus refundltur,

mucro latronis conditur,

lapsis fides revertitur.

 

JEGYZETEK

 

Deus creator omnium...  Esti hóra-ének lámpagyujtásra.  Az ambroziánus himnuszok jellegzetességérõl ld.  a Bevezetést.

Agnes, beatae virginis... Szent Ágnes vértanu születésnapjára szól, melyet az egyház halála napján, január 21-én ünnepelt.  Ambrosius himnusza a legrégibb vértanu-himnuszok közül való (martyricon). Aeterne rerum conditor...  Hajnali hóra-ének,  Ambrosius egyik legismertebb himnusza.

Kiad.: Babits,   48-50;  Sik: 54-54.

 

SZENT AMBRUS HIMNUSZA KAKASSZÓRA

 

Világ teremtõ mestere,

ki úr vagy éjen és napon,

idõt idõvel váltogatsz,

s nincs müveidben unalom:

 

Szól már a napnak hírnöke,

ki éber õr mély éjen át,

s az utazónak éji fény,

mert minden órát megkiált.

 

A Hajnalcsillag kél szaván,

égrõl borut elûz tova,

elhagyja ártó utait

az éji kóborlók hada.

 

Hangján hajós erõre kap,

a tengerárra csend borul,

s az egyház sziklaszál feje

bûnét siratni elvonul.

 

Hát talpra keljünk könnyedén,

kakas henyélõt kelteget,

ásitozóra rákiált,

 húzódozókat feddeget.

 

Kakas szaván remény fakad,

s a szenvedõnek enyhület.

Elrejti tõrét a lator,

s az elbukott nyer új hitet.

(Sík Sándor fordítása)

 

AURELII PRUDENTII CLEMENTIS IN NATALI INNOCENTUM

 

Salvete, flores martyrum,

quos lucls ipso in limine

Christi Insecuto sustulit

ut turbo florentes rosas.

 

Quid crimen Herodem iuvat?

Vos prima Christi victima,

grex immolatorum tener

palma et corona luditis.

 

Audit tyrannus anxius

adesse regum principem;

exclamat amens nuntio:

"Ferrum, satelles, arripe!"

 

"Mas omnis infans occidat!

Scrutare nutricum sinus,

fraus ne qua furtim subtrahat

prolem virilis indolis!"

 

Transfigit ergo carnifex

mucrone districto furens

effusa nuper corpora

animasque rimatur novas.

 

O barbarum spectaculum!

Vix interemptor invenit

locum minutis artubus,

quo plaga descendat patens.

 

Quid profuit tantum nefas ?

Inter coaevi sanguinis

fluenta solus integer

impune Christus tollitur.

JEGYZETEK

Salvete flores martyrum...

A himnusz váza az evangéliumi történet, mely szerint Heródes, miután megkérdezte az írástudókat, hogy hol kell a megváltónak születnie, elrendelte az összes betlehemi fiúcsecsemõ legyilkolását. (Máté: II. 1-23.) ambroziánus strófák a retorikus elõadásmód elvei szerint futnak.

Kiad: Babits, 56-58.

 

 

AURELIUS PRUDENTIUS CLEMENS HIMNUSZA A BETLEHEMI KISDEDEKRÕL

 

 

Mártírbimbók, köszöntelek,

akiket napjuk küszöbén

Krisztus ûzõje fölkapott,

mint rózsaszirmokat a szél!

 

Mit használt Heródes bûne?

Ti, elsõ Krisztus-áldozat,

gyerekraj, pálmátokkal és

koszorútokkal játszotok.

 

Hallja a zsarnok és remeg:

királyok ura földre jött!

Eszeveszetten riad a

hírnökre: "Szolga, fogj vasat!"

 

"Vesszen a fiúcsecsemõ

ahány van! A dajkák ölét

takarjátok ki, netalán

rejthetne férfigyermeket!"

 

S õrjöngve a hóhér kivont

karddal szurkálja a minap

született gyenge testeket;

szaggatja újdon életük.

 

Õ barbár látomány!  alig

talál a gyilkos kés helyet

a szegény kicsi tagokon

ahova leszálljon a seb.

 

S mit használt minde szörnyûség?

A kortárs vér folyóiból

épségben Krisztus egyedül

és érintetlen fölmerül.

 

(Babits Mihály fordítása)

 

VENANTII FORTUNATI HYMNUS IN HONOREM SANCTAE CRUCIS

 

Vexilla regis prodeunt,

fulget Cruois mysterium

quo carne carnis conditor

suspensus est patibulo.

 

Confixa clavis viscera,

tendens manus, vestigia,

redemptionis gratia

hic immolatur hostia.

 

Quo vulneratus insuper

mucrone diro lanceaet

nos lavaret crimine

manavit unda et sanguine.

 

Impleta sunt quae concinit

David fideli carmine

dicendo nationibus:

"Regnabit a ligno Deus."

 

Arbor decora et fulgida,

ornata regis purpur a,

electa digno stipite

tam sancta membra tangere!

 

Beata cuius bracchiis

pretium pependit saeculi:

statera facta corporis

praedam tulisti tartari.

 

Fundis aroma cortice,

vincis sapore nectara;

iucunda fructu iertili

plaudis triumpho nobili.

 

Salve,  ara,  salve victima,

de passionis gloria,

qua vita mortem pertulit

et morte vitam reddidit!

 

 

ENANTIUS FORTUNATUS HIMNUSZA A SZENT KERESZTHEZ

 

Király zászlói lengenek,

villog titkával a Kereszt,

melyre hiísban függesztetett

aki minden húst alkotott.

 

Szögekkel verve tagjai,

kinyújtva lába és keze...

Itt függ a véres áldozat

ki a megváltás ára volt.

 

A lándzsa szörnyû vashegye

itten sebezte,   és a seb

vérrel és vízzel csöpögött,

lemosni bûneink sarát.

 

Így   tell be mit Dávid király

... verse egykor énekelt

hirdetvén minden nép között:

"Fájáról kormányzand az Úr!"

 

Óh fényes és dísz-terhû fa,

királyi bíborral veres,

méltó törzsrõl választatott

hogy érintsd szent-szent tagjait!

 

Te áldott,  kinek ága közt

a világ Kincse lebegett,

te lettél teste mérlege

s a poklot megrabolta fád.

 

Szent kérged illatot leheli,

ízed nektárokat legyõz;

ezer gyümölccsel boldogan

tapsolnak gyõztes karjaid.

 

Üdv légy oltár s áldozat,

melyen a dicsõ szenvedés

esett: az Élet halt halált

s holtával adott életet!

(Babits Mihály fordítása)

 

 

JEGYZETEK

A legrégebbi liturgikus himnuszok közül való (ld. Bev.) Ambrosianus strófák. Regnabit a ligao Deus (Ps. XCVI.  10.) A Vulgata nem tartalmazza a citatumot. Számos magyar fordítása forgott közkézen,   tartalmazza az 1651-ben megjelent Cantus Catholioi is,  elsõ két strófáját a következõképpen:

 

Királyi zászlók lobognak,

fénlik titka keresztfának,

kin az élet megöletett

s halálával életet nyert.

 

Kit megsebesített vala

a bûnnek éles dárdája;

lelkünk szennyét hogy lemosnád,

vérrel s vízzel folyt oldalad.

Kiad.: Babits,   72-74.

 

 

ANONYMI MONACHI HYMNUS AD NOCTURNUM

 

Nocte surgentes vigilemus omnes,

semper in psalmis meditemur atque

viribus totis Domino canamus

dulciter hymnos,

 

ut pio regi pariter canentes

cum suis sanctis mereamur aulam

ingredi caeli,  simul et beatam

ducere vitam,

 

praestet hoc nobis Deitas beata

Patris ac nati pariterque sancti

Spiritus,  cuius reboatur omni

gloria mundo.

 

JEGYZETEK

 

Írországban keletkezett,  kb.  10. században. Szapphikus költemény. Kiad.: Babits,   88.

 

GÓT SZERZETESEK ÉJJELI IMÁJA

 

Éjjel keljünk föl s közösen virrasszunk

szüntelen zsoltárba merülve,  és az

Úrnak édes himnuszokat daloljunk

teljes erõnkbõl,

 

hogy méltók legyünk a kegyes Királynak

éneklõiként bevonulva égi

udvarába majd, az öröklét boldog

éveit élni!

 

Adja ezt nekünk az Atya-s Fiúnak

boldog istensége,  a Szentlélekkel

együtt hármas-egy,   kinek áldott hírét

zengi a minden!

(Babits Mihály fordítása)

 

PETRI ABAELARDI HYMNUS AD SABBATUM

 

O quanta qualia

sünt illa sabbata,

quae semper celebrat

supema curia!

Quae fessis requies,

quae merces fortibus,

cum erit omnia

Deus in omnibus!

 

Vere Ierusalem

est illa civitas

cuius pax iugis est

summa iucunditas;

ubi non praevenit

rem desiderium

nec desiderio

minus est praemium.

 

Quis rex,  quae curia,

quale palatium,

quae pax, quae requies,

quod illud gaudium,

huius participes

exponant gloriae,

si quantum sentiunt

possunt exprimere.

 

Nostrum est interim

mentem er igere

et totis patriam

votis appetere,

et ad Ierusalem

a Babylonia

post longa regredi

tandem exsilia.

 

Illic,  molestiis

finitis omnibus,

securi cantica

Sion cantabimus,

et iuges gratias

de donis gratiae

beata referet

plebs tibi,  Domine!

 

Illic ex sabbato

succedet sabbatum;

perpes laetitia

sabbatizantium;

nec ineffabiles

cessabunt iubili;

quos decantabimus

et nos et angeli.

 

PIERRE ABÉLARD SZOMBATESTI HIMNUSZA

 

Óh milyek s mekkorák

azok a szombatok,

mikkel az ég örök

udvara zeng s ragyog!

Törteknek pihenés,

bátraknak jutalom.

Isten lesz minden és

mindenben Õ honol.

 

Ott fogad igazi

szent Jeruzsálemünk,

ahol a Béke lesz

örökös örömünk;

ahol a tény elõtt

nem fut az epedés,

s nem lesz. a vágy külömb,

mint a teljesedés.

 

Mily király,  mily udvar,

micsoda palota,

mily béke,  nyugalom,

boldogság vár oda:

mondják el majd azok,

akik már élvezik,

ha tudják mondani

úgy ahogy érezik!

 

Mi pedig lelkünket

emeljük azalatt

s vágyaink mind e szent

hon felé szálljanak,

hogy Jeruzsálembe

Babilonból vidám

szívvel térjünk meg a

számkivetés után.

 

Ott minden bús tehert

levetve boldogan

Sionnak énekét

daloljuk gondtalan,

s malasztodért örök

hálákat zeng Neked,

mi Urunk Királyunk,

üdvözült nemzeted!

 

Mert ott a szombatot

új szombat váltja fel,

szombatolók örök

ünnepe nem fogy el,

s nem érik végüket

az ujjongó dalok,

amiket harsogunk

mink és az angyalok.

(Babits Mihály fordítása)

 

PETRI ABAELARDI HYMNUS IN ASCENSIONE DOMINI

 

In montibus hic saliens

venit colles transillens.

Sponsam vocat

de montls vertice:

"Surge,  soror,

et iam me sequere!"

 

Ad paternum palatlum,

ad patris scandens solium

sponsae clamat:

"Dilecta,  propera;

sede mecum

in Patris dextera."

 

"Omnis turba te civium,

te regnum manet patrium;

tuae tota

cum Patre curia

praesentiae

requirit gaudia."

 

"Quae regis sponsae congruant,

quae reginae conveniant,

hic intextas

ex auro cyclades

cum purpur is

gemmatis indues."

 

Sit Christo summo gloria,

qui scandens super sidera

cum Spiritu,

cum Patre,  supera

deus unus

regit et infera.

 

JEGYZETEK

O quanta qualia... Abelard szombatesti hóra-éneke

In montibus... Az Énekek énekén alapuló szerelmi frazeológia középkori szemléletû alkalmazását tükrözi.  Párbeszédre épitõ, dramatikus formája antropomorf szemlélete,  különös szépséget kölcsönöz e versnek.

Kiad.: Babits,   118-120;   122-124.

 

 

PIERRE ABÉLARD HIMNUSZA URUNK MENNYBEMENETELÉRE

 

Ki szállva száll a csúcsokig,

dombokon át emelkedik,

menyasszonyát

hívja a hegy felett:

"Kelj fel,  nõvér,

kövess már engemet!"

 

Eléri atyja csarnokát

hol örökölt trónjára hág,

onnan kiált:

"Siess,  szerelmesem!

Atyám jobbján

fogsz ülni énvelem.

 

"Téged egész országa már,

népe és birodalma vár.

Atyám maga,

s égi Atyám körül

szent udvara:

jöttödnek mind örül.

 

"S amik a Király jegyesét

illik hogy ékesítenék,

aranyba szõtt

ruhát,  és mennyei

gyöngyös bíbort

fogsz ottan ölteni."

 

Krisztusnak dicsõség legyen,

ki jár a csillagos egen

s az Atya és

a Szentlélek vele;

menny és pokol

háromegy istene!

(Babits Mihály fordítása)

 

FRANCISCI LAUDES CREATURARUM

 

Altissime omnipotens,  bone domine,

tuae sunt laudes, gloria,  honor et omnis benedictio;

tibi soli referendae sunt,

et nullus homo dignus est te nominare.

Lauderis,  domine deus meus,  propter omnes creaturas tuas

et specialiter propter honorabilem fratrem nostrum Solem,

qui diescere facit et nos illuminat per lucem;

pulcher est et radians et magni splendoris

et tui, Domine,  symbolum praefert.

Laudetur dominus meus propter sororem lunam et Stellas,

quas in caelo creavit claras et bellas.

Laudetur dominus meus propter fratrem Ventum,

aerem, nubem,  serenitatem et propter omnia tempora,

per quae omnibus creaturis ministrat alimentum.

Laudetur dominus meus propter sororem Aquam,

quae est multum utilis,  humilis,  pretiosa et casta.

Laudetur dominus meus propter fratrem Ignem,

per quem noctem illuminat;

ille roseus est,  rutilus,  invictus et acer.

Laudetur dominus meus propter nostram matrem Terram,

quae nos sustentat et alit '       

et producit varlos fructus

et variocolores flores et herbas.

Lauderis, mi domine, propter illos, qui pro tuo amore dimittunt

et patienter sustinent tribulationem et infirmitatem.

Beati illi, qui in pace sustinuerunt,

quia a te,  Altissime, coronabuntur.

Lauderis, mi domine, propter sororem nostram Mortem,

quam nullus vivens potest evadere.

Vae illis,  qui moriuntur in peccato mortali!

Beati illi,  qui in bora mortis suae inveniunt se

conformes tuae sanctissimae voluntati;

mors enim secunda non poterit eis nocere.

Laudate et benedicite dominum meum,  gratificamini

et servite illi, omnes creaturae, cum magna humilitate!

 

JEGYZETEK

Altissime omnipotens...

Szent Ferenc Naphimnusza (ld. a Bevezetést!) megkapóan ötvözi a francis-kanus természetszemléletet a személyesség varázsával.

Kiad.: Horst Kusch: Einführung in das  Lateinische Mittelarter. Berlin,   1957.  628.

 

ASSISI FERENC: NAPHIMNUSZ

 

Mindenható felséges Atyánk,  hozzád száll a

dícséret,  magasztalás,  tisztelet és hála.

Minden a te tulajdonod,  s nincs ember,   aki

méltó lenne nagy neved kimondani.

Áldott vagy,  Uram, s kezed minden mûve áldott,

legfõképpen öreg bátyánk,   a Nap:

az égbõl néz le õ,  és tõle világos a nappal,

és ékes,  szépséges õ,  tündökletes,

ó felséges Atyánk,  mint te magad.

Dicsérjen téged nénénk, a Hold, meg a Csillagok,

te formáltad õket,  s mind oly gyönyörûen ragyog.

Uram,  dicsérjen téged bátyánk,   a Szél,

a levegõ,  meg a felhõ,   a derûs ég s a vihar.

te táplálod teremtményeid ezek áldásival.

Dicsérjen téged kedves hugunk,  a Víz,

aki hasznos,   alázatos és tiszta is. 

Uram,  dicsérjen téged öcsénk,   a Tûz, 

vele gyújtasz fényt napszállat után,

szép és félelmetes õ, erõs és vidám.

Uram,  dicsérjen téged jóságos Földanyánk,

ki hátán hordoz minket s áldásait árasztja ránk:

mienk pompás virága á réten s gyümölcse a fán.

Boldogok,  Uram,  akik szerelmedért másoknak megbocsátanak,

akik betegséget szenvednek el és keserû kínokat,

boldogok,  akik békén tûrik a föld nyomorát,

mert elnyerik õk, felséges Atyánk,  fényes koronád.

Dícsérjen téged testvérünk,  a testi halál,

akitõl emberfia meg nem menekülhet,  -

jaj annak,  akit a végsõ perc halálos bûnben talál!

Boldogok,  akik szent akaratodban megnyugosznak:

a második halált nem kell elszenvedni azoknak.

Dícsérjük urunkat,  ég és föld seregei,

áldjátok õt és nagy alázattal szolgáljatok neki!

(Képes Géza fordítása)

 

SANCTI BERNARDI DE AMORE DIVINO RHYTMUS

 

Amor sanctus,  amor mundus

amor festus et iucundus

cuncta fugat vitia;

amor plenus plene gaudet,

osculari deum audet

cum omni fiducia.

 

Amor semper triumphalis,

amor semper nuptialis,

amor semper ebrius;

amor summus et regalis,

amor plus quam filialis,

amor sponsus proprius.

 

Ubi amor, nihil deest.

Qui non amat, quicunque est,

is nihil est penitus.

Per amorem fit anima

Christi sponsa carissima

et  nubet divinitus.

 

Patrem honoret filius:

sed sponsa, quod est dulcius,

sponsum suum diligit;

sicque reiectis omnlbus

mundi dilectionibus

ipsum solum eligit.

 

Servus timore serviat,

et mercedem accipiat

qui est mercenarius:

sed sponsa sponsum cernere

et osculum vult sumere

quod est longe dulcius.

 

Amor legis plenitudo,

amor cordis laütudo,

amor mentis specula;

amor dulces dat lacrimas,

lex est convertens animas

omni carens macula.

 

Amor gemit,  amor orat,

amor plangit,  amor plorat,

pascitur suspirio;

amor qui caret lacrimis

nec suspirat ab intimis

caret desiderio.

 

Amor mundo vult conteri,

mundus est ei oneri,

lux ipsa fastidio;

cum differtur,   amor creseit,

minuere eum nescit,

sed auget dilatio.

 

Amor currit diligendo,

perseverat in currendo

et cursum accelerat;

tarde enim pervenire,

tarde credit invenire,

quod nimis desiderat.

 

Tanta fiammá est amoris,

tanti amor est ardoris,

ut extingui nequeat;

nullis aquis extinguitur,

nec flumine obruitur,

quin amplius ardeat.

 

Amor est vita omnium:

unum est necessarium;

omnis virtus alia

sine eo non proficit

et delinquit et deficit,

et nihil sunt omnia.

 

JEGYZETEK

Amor sanctus,  amor mundus...  a hagyomány Bernátnak tulajdonitja,  ám nagyon valószínû,   hogy nem õ a szerzõje.  Ennek ellenére a bernáti misztika jelentõs hatását tükrözi: a misztikus lelki nász motívumának költõi megformálása a földi szerelem erotikus frazeológiájával történik. Ambivalens erotikája megsejtet valamit a mindenkori szerelem pszichologikumából.

Kiad.: Babits,   132-136.

 

 

SZENT BERNÁT RITMUSA AZ ISTENI SZERETETRÕL

 

Szent szeret, szûz szeretet,

ünneplõ,  derûs szeretet,

kiben nincsen semmi bûn,

de minden örömöt ismer

s meri megcsókolni Istent

bizalommal, mindig hûn!

 

Szûz szeret, diadalmas,

mégis mindig lakodalmas,

mégis mindig mámorost

Magas szeretet, királyi

több mint fiúi s leányi:

mátkasággal koszorús!

 

Hol ez megvan: mi hiányzik?

S kiben nincs meg,  légyen bárki:

egyenlõ a senkivel.

Szeretetben lesz a lélek

arája az Istenségnek

s Krisztusával egybekel.

 

Húzzon a fiú apjához!

A menyasszony jobbat választ:

võlegényét szereti.

Másnak nincs rá semmi csábja;

föl se néz már a világra;

csak Õt látja,  követi.

 

Aki jobbágy,  urát félje!

Áhítozzanak a bérre

a fizetett béresek!

A menyasszony kedveséhez

tekint föl és csókra éhez,

ami sokkal édesebb.

Szeretet a törvény telje;

a létek kitárult terje

s a szív magas kémhelye.

Édes könnyek kút-edénye;

lelkek folttalan törvénye,

megtérítõ mestere.

 

A szeretet sír és óhajt;

a szeretet kér és sóhajt;

sóhajjal táplálkozik.

A szeretet,  hogyha sem könny,

sem sóhaj,  mélyébõl nem jön,

nem is égõ igazi.

 

A szeretet szenvedni vágy.

Teher néki ez a világ;

unalom maga a fény.

Várakozva még növekszik;

messzeségek nem csüggesztik;

nem fogy,  hanem jobban él.

 

A szeretet fut lihegve;

sohse lankad futó-kedve:

egyre,  egyre sebesebb.

Mégis késõn ér,  ugy érzi,

mert mindig késõ elérni,

ami után ugy eped!

 

S oly nagy a szeretet lángja

és az égést ugy kívánja,

hogy kihunyni sohse fog:

semmi zápor el nem oltja

s folyóvíz el nem fojtja;

mindig csak jobban lobog!

 

S ez a láng maga az élet:

másra nem lehet szükséged!

Ami jó még van egyéb,

nélküle mind nem ér semmit!

Mind elolvad és elomlik!

Mind csak tûnõ semmiség...

(Babits Mihály fordítása)

 

SANCTI THOMAE DE AQUINO IN FESTIVITATE CORPORIS CHRISTI

 

Pange,  lingua,  gloriosi

corporis mysterium

sanguinisque pretiosi

quem in mundi pretium

fructus ventris generosi

rex effudit gentium.

 

Nobis datus,  nobis natus

ex intacta virgine,

et in mundo conversatus

sparso verbi semine

sui moras incolatus

miro clausit ordine.

 

In supremae nocte cenae

recumbens cum fratribus,

observata lege plene

cibis in legalibus,

cibum turbae duodenae

se dat suis manibus.

 

Verbum caro panem ve rum

verbo carnem efficit,

fitque sanguis Christi merum,

et,  si sensus deficit,

ad firmandum cor sincerum

sola fides sufficit.

 

Tantum ergo sacramentum

veneremur cernui,

et antiquum documentum

novo cedat ritui,

praestet fides supplementum

sensuum defectui!

 

Genitori genitoque

laus et iubilatio,

salus,   honor, virtus quoque

sit et benedictio,

procedenti ab utroque

compar sit laudatio!

 

AQUINÓI SZENT TAMÁS  HIMNUSZA AZ OLTÁRISZENTSÉGRÕL

 

Zengjed,  nyelv,  a dicsõséges

test titkát s a drága vért

melyet hullatván értékes

váltságul az emberért

a föld ura,  a felséges

méh gyümölcse nem kímélt.

 

Egünk küldte,  s nekünk szülte

tiszta szûz,  szeplõtelen.

Köztünk élt és hinté földre

az Igét,  mely jót terem;

s csodás szertartással ülte

bucsúestjét idelenn.

 

Mert a végsõ estebédet

tartván õ és társai,

együtt a törvényes étket

jámborul fogyasztani:

étkül a tucatnyi népnek

önmagát osztotta ki.

 

És a kenyeret testévé

igézte az Ige-test

s a bor lett Krisztus vérévé:

magyarázni ne keresd!

Hit dolga és igaz szivé,

hogy erõsen tartsa ezt.

 

Azért kell e nagy szentséget

leborulva áldani

és a régi szövetséget

új rítussal váltani:

pótolják a rest érzéket

a merész hit szárnyai!

 

Az Atyának és Fiának

légyen áldás,  dicsõség,

üdv,  hozsanna és imádat,

ujjongások hirdessék!

S aki kettejükbõl árad,

a Lélek is áldassék!

(Babits Mihály fordítása)

JEGYZETEK

 

Pange lingua...  Úrnapi officium esti hóra-éneke.

Kiad.: Babits,   192-94.

 

THOMAE DE CELANO DE DIE lUDICII SEQUENTIA

 

Dies irae, dies illa

solvet saeclum in favilla,

teste David cum Sibylla.

 

Quantus tremor est futurus

quando iudex est venturus,

cuncta stricte discussurus!

 

Tuba mirum spargens sonum

per sepulchra regionum

coget omnes ante thronum.

 

Mors stupebit et natura

cum resurget creatura

iudicanti responsura.

 

liber scriptus proferetur

in quo totum continetur

unde mundus iudicetur.

 

Iudex ergo cum sedebit,

quidquid latet apparebit,

nil inultum remanebit.

 

Quid sum miser tum dicturus,

quem patronum rogaturus,

cum vix iustus sit securus ?

 

Rex tremendae maiestatis,

qui salvandos salvas gratis,

salva me,  fons pietatis!

 

Recordare,  Iesu pie,

quod sum causa tuae viae,

ne me perdas ille die.

 

Quaerens me sedisti lassus;

redemisti,  crucem passus;

tantus labor non sit cassus!

 

Iuste iudex ultionis,

donum fac remissionis

ante diem rationis.

ingemisco tamquam reus;

culpa rubet vultus meus:

supplicanti parce,  Deus!

 

Qui Mariam absolvisti

et latronem exaudisti,

mihi quoque spem dedisti.

 

Preces meae non sunt dignae,

sed tu bonus fac benigne,

ne perenni cremer igne.

 

Inter oves locum praesta,

et ab haedis me sequestra,

statuens in parte dextra.

 

Confutatis maledlctis

flammis acribus addictis,

voca me cum benedictis!

 

Oro supplex et acclinis:

cor contritum quasi cinis:

gere curam mei finis!

 

Lacrimosa dies illa,

qua resurget ex favilla,

iudicandus homo reus.

 

Huic ergo parce Deus,

pie Iesu Domine,

dona eis requiem.

 

JEGYZETEK

A fordítás Illyés István énekeskönyvébõl való (Soltári énekek a magyar anyaszentegyház vigasztálására...  Nagyszombat,  1693),  elsõ sikerültebb átültetése a Dies irae-nek. Versformája õsi nyolcas.

Dávid és Sybilla: Az utolsó ítéletrõl szóló jóslatok hirdetõi. Dávid bibliai királynak sok szép zsoltárt tulajdonítanak. Sybilla eredetileg Apollón papnõje volt,  de a keresztény mitológia már öt Sybillát tart számon,   ennyit festett meg Michelangelo is a Sixtus-kápolna boltozatán. Sentenciát: ítéletet; Mennynek irgalmas adója:   szabad fordítás (az eredetiben: aki minket ingyen megváltasz);  Számadásom tágitója: szabad fordítás (eredetiben: légy kíméletes a könyörgök iránt); Magdolna; Bûnbánó Magdolna,   akinek vétkeit Krisztus megbocsátotta; Juhok; üdvözültek; Bakok;  elkárhozottak.  A Biblia szerint Krisztus úgy választja szét az igazakat a kárhozottaktól,  mint a jó pásztor a juhokat a kecskebakoktól. Gehanna: gyehenna,  pokol.  A latin eredeti utolsó két strófája késõbbi hozzátoldás.

Kiad.: Babits,   162-66.

 

 

AZ ÍTÉLETRÕL

 

Az nap nagy haragnak napja

Világot teszi hamuvá,

Dávid Sybillával mondja.

 

Mely nagy rettegés lesz akkor,

A bírának eljöttekor,

Iszonyú számvételekor.

 

A trombiták megharsognak,

Kikre holtak feltámadnak,

Törvényszékhez állíttatnak.

 

Halál s természet elájul,

Látván,  hogy a holt sírjából

A számadásra felindul.

 

írott könyvek elhozatnak,

Kikben mindenek megvannak,

Honnan sentenciát mondnak.

 

Azért a bíró leülvén,

S minden titkot kijelentvén,

Végsõ szót vár minden félvén.

 

Akkor szegény mit feleljek,

Szószóllójul kit keressek?

Holott még a jók is félnek.

 

Földnek rettenetes ura,

Mennynek irgalmas adója,

Folyjon reám sebed kútja.

 

Kegyes Jézus emlékezzél,

Hogy értem is ként szenvedtél,

Kimúltomkor kedveltessél.

 

Keresvén engem fáradtál;

Megváltván,  ként nagyot láttál:

Ingyen tûrni se láttassál.

 

Büntetés igen bírója,

Légy bûnöm megbocsátõja,

Számadásom tágítója.

 

Nyögök sok bûneim alatt,

Orcám pirul vétkem miatt,

Nyujtsd szegénynek malasztodat.

 

Ki Magdolnán könyörülél,

Az latornak megengedél,

Belém reménységet öntél.

 

Könyörgéseim méltatlanok,

De érdemeid használjanak,

Örök kínok ne ártsanak.

 

Rendelj állást a juhok közt,

Hogy ne legyek a bakok közt, 

Hanem jobb felöl a jók közt.

 

Az átkoztakot ítélvén,

S Gehenna tüzére vetvén,

Vígy engem dicsõségedben.

 

Alázatosan könyörgök,

töredelmes szívet nyújtok,

Végsõ napon viseld gondom.

 

Az a nap siralmas lészen,

Mikoron porból felrezzen

A bûnös,  hogy törvényt vegyen.

Ennek ezért légy irgalmas,

Kegyes Jézus, légy jutalmas,

Légyen helye nyugodalmas.

 

JACOPO TUDERTIS DE COMPASSIONE BEATAE MARIAE SEQUENTIA

 

Stabat mater dolorosa

iuxta crucem lacrlmosa

dum pendebat filius,

cuius animam gementem

contristatam et dolentem

pertransivit gladius.

 

O quam tristis et afflicta

fuit illa benedicta

mater unigeniti!

Quae maerebat et dolebat

pia mater dum videbat

nati poenas incliti!

 

Quis est homo qui non fleret,

matrem Christi si videret

in tanto supplicio?

Quis non posset contristari,

Christi matrem contemplari

dolentem cum Filio?

 

Pro peccatis suae gentis,

vidit Iesum in tormentis

et flagellis subditum.

Vidit suum dulcem natum

moriendo desolatum,

dum emisit spiritum.

 

Eia,  mater,  fons  amoris,

me sentire vim doloris

fac, ut tecum lugeam.

Fac ut ardeat cor meum

in amando Christum Deum,

ut sibi conplaceam.

 

Sancta mater,   is tud agas,

crucifixi fige plagas

cordi meo valide.

Tui nati vulnerati,

tam dignati pro me pati,

poenas mecum divide.

 

Fac me tecum pie flere,

crucifixo condolere

donec ego vixero;

iuxta crucem tecum stare

et me tibi sociare

in planctu desidero.

 

Virgo virginum praeclara,

mihi iam non sis amara,

fac me tecum plangere.

Fac ut portem Christi mortem,

passionis fac consortem

et plaga   recolere!

 

Fac me plagis vulnerari,

fac me cruce inebriari

et cruore Filii.

Flammis ne urar succensus.

per te,  Virgo, sim defensus

in die iudicii.

 

Christe,  cum sit hinc exire

da per matrem me venire

ad palmam victoriae,

Quando corpus morietur.

fac ut anima donetur

paradisae gloriae!

 

JEGYZETEK

A Stabat mater...  a XV.  század óta része a liturgiának.  Jacopo da Todi megírta az ellenpárját is,   a Stabat mater speciosa-t,  ez azonban korántsem olyan költõi,  mint az elõzõ: megérzik rajta a spekulatív kiszámítottság.  Elsõ versszaka igy hangzik:

 

Stabat mater speciosa

iuxta foenum gaudiosa,

dum iacebat parvulus.

Cuius animam gaudentem,

laetabundum ac ferventem

pertransivit iubilus.

 

Áll az édes Istenanyja,

öröm arcát fénybe vonja,

ugy ringatja kisfiát,

a jászolra hajladozva,

örvendezve,  vigadozva,

szent ujjongás hatja át.

(Sík Sándor fordítása)

 

A sequentiának a középkorban számos utánzata keletkezett,  mint pl. az alábbi. Zágrábban elõkerült sequentia.  Elsõ versszakát idézzük:

 

Stabat iuxta Christi crucem,

videns pati ve ram lucem

mater regis omnium.

Vidit caput coronatum

spin is,   latus perforatum,

vidit mori filium.

 

(XV.sz.  Kiad.: Dankó,   196.)

 

A Stabat mater... népszerûségét jórészt Pergolesi zenéjének köszönheti, de megihlette Ropsinit,  Verdit és Dvorzsákot is.

 

Régi irodalmunkban számos forditása ismeretes,   közülük is az egyik legszebb Hajnal Mátyásé,  mely két változatban is fennmaradt.  Mindkét verzió Bécsben jelent meg Az Jesus Szivét Szeretõ Sziveknek Aytatosa-gara... címet viselõ kötetben 1629-ben,   illetve 1642-ben.   A fordítás gyors elterjedésére jellemzõ,   hogy rövidesen megjelenik az 1651-ben ki-adott Cantus Catholici c.   énekes könyvben is.  Az alábbi idézet az  1642. évi kiadásból való:

 

Álla a Szûz nagy fájdalva

A Kereszt alatt,   siratva

Rajta-függõ Szent fiát.

 

Bánatokkal lelke tömve,

Gyötrelemtõl szive törve,

Érzi éles pallosát.

 

Oh,  mely szomorú,  s szinetlen

Lön az áldott Szûz,   Eggyetlen

Eggy Fiának fájdalmán.

 

Mely keservesen fájdallya,

Szent fiának midõn láttya

Kinnyát a Calvarián!

 

Vallyon s ki ne sirathatná

A Szent Anyát,  midõn látná

Illy kemény fájdalmokban?

 

Ki tûrhetné,   hogy ne szánná

Szûz Máriát,   hogy-ha látná

Fiával ily kínokban...

 

Hajnal Mátyás mûvét kiadta Vajthó László,   Magyar Irodalmi Ritkaságok, 17.sz.,   Bp.   1932.

Latin szövegét kiad.: Babits,   176-180.

 

JACOPO DA TODI HIMNUSZA A FÁJDALMAS ANYÁRÓL

 

Állt az anya keservében

sírva a kereszt tövében,

melyen függött szent Fia,

kinek megtört s jajjal tellett

lelkét kemény kardnak kellett

kínzón átaljárnia.

 

Oh mily búsan,  sújtva állt ott

amaz asszonyok közt áldott,

ki téged szült, Egyszülött!

Mily nagy gyásza volt sírása

mikor látta szent Fiát a

szívtépõ kínok között.

 

Van-e oly szem,  mely nem sírna

Krisztus anyjával s e kínra

hidegen pillantana?

aki könnyek nélkül nézze,

hogy merül a szenvedésbe

fia mellett az anya?

 

Látta Jézust,   hogy fajtája

vétkéért mit vett magára

és korbáccsal vereték.

S látta édes fiát végül

haldokolni vigasz nélkül

míg kiadta életét.

 

Kútja égi szeretetnek,

engedd érzenem sebednek

mérgét: hadd sírjak veled!

Engedd, hogy a szívem égjen

Krisztus isten szerelmében,

s õ szeressen engemet!

 

Óh szentséges anya,   tedd meg,

a Keresztrefeszítettnek

nyomd szivembe sebeit!

Oszd meg,   kérem,   kínját vélem,

kinek érdem nélkül értem

tetszett annyit tûrni itt!

 

Jámborul hadd sírjak véled

és szenvedjek mígcsak élek

avval,  ki keresztre szállt!

Álljak a kereszt tövében!

Szívem szíved keservében

társad lenni úgy sóvárog!

 

Szûzek szûze! légy szívedben

hozzám jó és nem kegyetlen!

Oszd meg vélem könnyedet!

Add,  hogy sírván Krisztus sírján

sebeit szívembe    írnám

s bánatodban részt vegyek!

 

Fiad sebe sebesítsen!

Szent keresztje részegítsen

és vérének itala,

hogy pokol tüzén ne égjek!

S az ítélet napján,  kérlek,

te légy védõm,  Szûzanya!

 

Ha majd el kell mennem innen,

engedj gyõzelemre mennem

anyád által,  Krisztusom!

És  ha testem meghal,  adjad,

hogy lelkem dicsõn fogadja

a pálmás paradicsom!

(Babits Mihály fordítása)

 

 

PHILIPPI DE GREVIA DE SANCTA MARIA MAGDALENA

 

O Maria, noli flere,

iam non quaeras alium;

hortulanus hic est vere

et colonus mentium.

Intra mentis hortum quaere

mentis operarium.

 

Unde planctus et lamentum?

Quid menteni non erigis ?

Quid revolvis monumentum ?

Tecum est,  quem diligis.

Iesum quaeris et inventum

Habes nec intelligis.

 

Unde gemis, unde ploras?

Verum habes gaudium;

latet in te,  quod ignoras,

doloris solacium;

intus habes, quaeris foras,

languoris remedium.

 

PHILIPPE DE GREVE ÉNEKE MÁRIA MAGDOLNÁHOZ

 

Oh Mária, jer, ne sírjál

és tovább ne várj, ne less!

Itt a kertész,  itt van Õ már,

ki a lelkekben míves.

A szívnek kertjében gyomlál,

az leli,  ki ott keres.

 

Miért sírnál és mért zokognál?

Mért nem vidul bánatod?

Akit szeretsz,  teveled jár.

Sírkövét mért forgatod?

Jézus volt,  akit kívántál:

megtaláltad - s nem tudod.

 

Mit nyögsz még és mit keseregsz ?

Tiéd már a vigasság.

Benned rejlik,   kit nem sejtesz

s fájdalmadra vigaszt ád.

Belül van,  kit kivül kergetsz:

epedések orvosát.

(Babits Mihály fordítása)

 

PHILIPPUS DE GREVIA: ANTIPHONA DE MUNDI VANITATE

 

Cum sit omnis caro foenum

et post foenum fiat coenum,

ut quod,   homo,  extolleris?

Cerne, quid es et quid eris:

modo flos es,  sed verteris

in favillam cineris.

 

Per aetatum incrementa,

immo magis detrimenta

ad nos esse traheris,

velut umbra,  cum deciinat,

vita fugit et festinat,

claudit meta funeris.

 

O lex gravis,  o sors dura,

o lex dira,  quam natura

promulgavit miseris!

Homo, nascens cum maerore,

vitam ducis cum labore

et cum metu moreris.

 

Ergo cum scis qualitatem

tuae sortis,  voluptatem

carnis quare sequeris ?

Memento te moriturum

et post mortem id messurum,

quod hic seminaveris.

 

Terram teris,   terram geris

et in terram reverteris,

qui de terra sumer is.

Cerne,  quid es et quid eris,

modo flos es et verteris

in favillam cineris.

 

JEGYZETEK

O Maria, noli flere...   (Ján. XX.) bensõséges hangvételû költemény,  míg másik antiphónája Cum sit omnis caro foenum...   a tragikus pátoszt ellensúlyozó mesteri rímjátékaival megkapó.   A középkorvégi haláltánc és vadomori mûfajokra jellemzõ gondolatok az élettel szembeállitva nyernek emberi értelmet: a vigasztaló halál gondolata még csak fel sem merül.

Kiad.:Babits,   172,;  Sik: 332-34.

 

PHILIPE DE GREVE: ANTIPHONA A MULANDÓSÁGRÓL

 

Ember,  tested fut a réten,

ma réten,  holnap szeméten,

hát miben kevélykedel?

Vedd a véged gondolóra:

ma virág,  de fut az óra,

s holnap hamuvá leszel.

 

Esztendeid növekednek,

vagy hogy inkább öregednek,

és a nemlét oly közel!

Mint az árny,  mely tovaszéled,

fut az élet,  fogy az élet,

s már a sírhoz érkezel.

 

Kemény vagy és könyörtelen,

természet,  hogy ily kegyetlen

egyetlen törvényt teszel:

Ember,   sírva jössz világra,

életed a munka rágja,

s borzalommal végezel.

 

Tudva hát,  hogy ez a véged,

mért hogy csak gyönyörûséget,

testi jókat éhezel?

Emlékezzél: egy halál van,

s azt aratod a halálban,

amit mostan elvetel!

 

Föld a dolgod,  földön boldog,

és a földbe térni sorsod,

ki a földbõl vétetel.

Vedd a véged gondolóra:

ma virág,  de fut az óra,

s holnap hamuvá leszel.

(Sik Sándor fordítása)

 

ANONYMUS AUCTOR SAEC. XI.: LAUS ROMAE

 

O Roma nobilis,  orbis et domina,

cunctarum urbium excellentissima,

roseo martyrum sanguine rubea

albis et virginum liliis candida,

salutem dicimus tibi per omnia,

te benedicimus,  salve per saecula.

 

Petre,  tu praepotens caelorum claviger,

vota precantium exaudi iugiter;

cum bis sex tribuum sederis arbiter,

factus piacabilis iudica leniter

teque petentibus nunc temporaliter

ferto suffragia miserecorditer.

 

O Paule,  suscipe nostra precamina,

cuius philosopbos vicit industria,

factus oeconomus in domo regia

divini muneris adpone fercula.

Ut quae repleverit te,  sapientia

ipsa aos repleat tua per dogmata.

 

ISMERETLEN XI. SZÁZADI KÖLTÕ: RÓMA DICSÉRETE

 

O nemes Róma te, úrnõ vagy s egy világ,

szépségben elhagyod föld minden városát,

bíbor köntöst neked mártírok évre ád,

szûzek lilioma fényes fehér ruhát.

Mindig és mindenütt áldást mondunk reád,

üdvözlünk, tisztelünk minden századon át.

 

Péter,  hatalmas szent, mennyország kulcsosa,

imádkozó szavunk ó meg ne vesd soha.

Ha áll majd a bírák tizenkét trónusa,

legyen ítéleted szelíd, ne mostoha.

Kiknek most érdemed dicséri himnusza,

Légy majd a nagy napon kegyes pátronusa.

 

Ó Pál,  vedd szívesen könyörgõ népedet,

akinek bölcseket gyõzött tüzes hited.

Sáfárrá tett az Ur a szent udvar felett,

az égi lakomán mutass nekünk helyet.

Hogy ama bölcsesség, mely téged ihletett,

betöltsön általad minden emberszívet.

(Sík Sándor fordítása)

 

JEGYZETEK

O Roma nobilis... XI. századi zarándokének.  Eredetileg a IX-X.században keletkezett O admirabile Veneris idolum...  kezdetû vágánsdal dallamára íródott. Kottáját Szabolcsi Bence nyomán közöljük.  (A melódia története. Bp.   1957.  51.) Latin szövegét kiad.: Sik,  314.

 

PAULI DIACONI HYMNUS IN NATIVITATE S. IOANNIS BAPTISTAE

 

Ut queant laxis resonare fibris

mira gestorum famuli tuorum,

solve polluti labii reatum,

sancte Johannes

 

Nuntius celso veniens Olympo

te patri magnum fõre nasciturum,

nomen et vitae seriem gerendae

ordine promit.

 

Ceteri tantum cecinere vatum

corde praesago iubar adfuturum:

tu quidem mundi scelus auferentem

indice prodis.

Nunc potens nostri meritis opimis

pectoris duros lapides repelle

asperum planans iter et reflexos

dirige calles.

 

Ut pius mundi sator et redemptor

mentibus pulsa livione puris

rite dignetur veniens sacratos

ponere gressus!

 

JEGYZETEK

Ut queant laxis...   Paulus diaconus sapphoi strófákban írt himnuszának elsõsorban zenetörténeti érdekessége van: a himnusz elsõ strófájának kezdõbetûirõl nevezte el Arezzói Guido XI. századi bencés szerzetes a diatonikus skála hangjait.  Guido a himnusz szövegére olyan dallamot írt,   melynek egyes sorai - az utolsót kivéve - az elõzõnél egy hanggal magasabban kezdõdnek,   így a kezdõhangok c-tõl a.-ig  terjedõ skálája alkotja a diatonikus hangsort,  mig a sorkezdõ szõtagok a szolmizációs hangokat.  Az igy kelet­kezett skála hangjainak elnevezése a következõ; ut (ma do-t használnak he­lyette),  re -mi-fa-so-la-si-ut.

Kiad.: Szunyogh Xav. Ferenc; A latin himnuszköltõk remekei.  Bp.  1924. 22-23.

 

PÁL DIAKÓNUS HIMNUSZA KERESZTELÕ SZENT JÁNOSRÓL

 

Hogy könnyült szívvel csoda tetteidnek

zenghessék hírét szabadult szolgáid,

oldd meg, Szent János, kötelét a bûntõl

szennyes ajaknak.

 

Ím magas küldött jön alá Olympról,

hirdetvén nagy hírt figyelõ atyádnak,

sorban elmondván neved és jövendõ

életed útját.

 

Szóval igéré valamennyi látó

a kelendõ fényt: te megérted ujjal

a szelid bárányt,  ki a rossz világnak

elveszi bûnét.

 

Szívünkrõl,   ó szent,  magas érdemeddel

hengeritsd el most a kövek keményét,

utat egyengess,   igazítsd elõre

a kanyar ösvényt.

 

Hogy világszerzõ kegyes üdvözítõnk

kedvvel nézzen ránk,  bûneink kiégvén,

és méltóztassék kegyesen beszállni

tiszta szívünkbe.

 

(Sík Sándor fordítása)

ANONYMI GALLI DE PATRU VIRGINIS

 

Mira Dei caritas,

Deus incarnatur!

Mira rei novitas,

virgo impregnatur!

 

O novum conobium,

soli subit stella!

Novum puerperium

protulit puella!

 

Moyses qua iacuit

scirpsa fiscella,

in qua Deus latuit

virgo,   res novella!

 

Auris et mens pervia

Deo sunt ingressus;

non patent vestigia

quibus est egressus.

 

Sicut vitrum radio

solis penetratur,

inde tamen laesio

vitro nulla datur:

 

Sic immo subtilius,

matre non corrupta

Deus Dei filius

sua prodit nupta.

 

Prodit cogitatio

clausa cordis vena:

praegnans absque vitio

parit sine poena.

 

Non perit lux oculis

cum lux evagatur,

nec in ortu flosculi

mater defloratur.

 

Candens plus quam lilium,

vernans plus quam rosa,

tuum ora filium,

virgo speciosa,

 

nec post mortem puniat

nos inferni poena,

sed tecum reficiat

angelorum cena.

 

JEGYZETEK

Mira del caritas...  Ez a XIII.  századi franciaországi himnusz a szeplõtelen fogantatás köré csoportosítja mondandóját. Naiv, népi szemlélet és virágszimbolika jellemzi.  Közszájon forgó motívumokból szõtt cento,  ötödik versszakának tükör-hasonlata (Slcut vitrum radjo...)  elõfordul pl. Adam de Saint Victor  Dies  est laetitiae...  kezdetû himnuszában is:

 

Ut vitrum non laeditur

sole penetrante,

sic illaesa creditur

virgo post et ante...

 

Ennek a fordítását õrizte meg a Winkler-kódex Mária-éneke (Szent ének, ki dicséri Szíz Márlát és az õ szent fiát) a következõképpen:

 

Mint az üveg nem törik

napfény átalhatván,

ezenképpen Mária

szízen megmarada...

 

Kiad.: Babits,   168-170.

 

 

FRANCIAORSZÁGI HIMNUSZ A SZENT SZÛZ ANYASÁGÁRÓL

 

Csodálatos szerelem!

Testet ölt az Isten.

Sohse hallott kegyelem:

mag fogan a szûzben!

 

Oh újféle házasság:

csillag megy a naphoz.

Képtelen,  szent anyaság:

szûz lány gyermeket hoz.

 

Mózes ahogy hengergett

a gyékénykosárban,

csodamõd ugy szendergett

Isten a leányban.

 

Fülön át és leiken át

szállt be szent testébe

s nem szakitá nyílt nyomát

amerre kilépe.

 

Mint üvegen a sugár

ahogy átsugárzik,

mégis rajta semmi kár,

sérelem se látszik:

 

ugy született,  az anya

foltja-kára nélkül,

Isten,  Istennek fia,

saját jegyesébül.

 

S mint a gondolat suhan

a szív rejtekébül!

Aki bûn nélkül fogan,

szül fájdalom nélkül.

 

Ha sugarat ont a szem,

nem veszti világát;

igy a virág-anya sem

vesziti virágát.

 

Fehérebb mint liliom,

tavaszibb mint rózsa,

légy fiadnál, Szüzasszony,

szívünk szószólója,

 

hogy ne várjon holtan a

zord pokol homálya:

veled inkább,  szentanya,

egek lakomája!

(Babits Mihály fordítása)

 

ADAE DE SANCTO VICTORE IN ASSUMPTIONE BEATAE MARIAE SEQUENTIA

 

Ave Virgo singularis,

mater nostri Salutaris,

quae vocaris Stella maris,

stella non erratica:

nos in huius vitae maris

non permit te naufragari,

sed pro nobis Salutari

tuo semper supplica!

 

Saevit mare,  fremunt venti,

fluctus surgunt turbulenti,

navis currit,   sed currenti

tot occurrunt obvia;

his sirenes voluptatis,

draco,  canes cum piratis

mortem paene desperatis

haec intentant omnia.

Post abyssos nunc ad caelum

furens und a fert phaselum;

nutat malus,  fluit velum,

nautae cessat opera;

contabescit in his malis

homo noster animalls:

tu nos,  mater spiritalis,

pereuntes libera!

 

Tu perfusa caeli rore,

castitatis salvo flore,

nóvum florem novo more

protulisti saeculo.

Verbum Patri coaequale

corpus intrans virginale

fit pro nobis corporale

sub ventris umbraculo.

 

Te praevidit et elegit

qui potenter cuncta regit,

nec pudoris claustra fregit

sacra replens viscera;

nec pressuram, nec dolorem

cootra prbnae matris morem,

pariendo Salvatorem

sensisti,  puerpera!

 

Radix sencta,  radix viva,

flos et vitis et oliva,

quam nulla vis insitiva

iuvit ut fructificet;

lampas soli,  splendor poli,

qui splendore praees soli,

nos assigna tuae proli,

ne districte iudicet.

 

In conspectu summi regis

sit pusilli memor gregis

qui transgressor datae legis

praesumit de venia:

iudex mitis et benignus,

iudex iugi,  laude dignus

reis spei dedít pignus,

crucis factus hostia.

 

Iesu, Sacri ventris fructus,

nobis inter mundi fluctus

sis via, dux et conductus

liber ad caelestia:

tene clavum,  rege navem,

tu procellam seda gravem,

portum nobis da suavem

pro tua clementia!

 

JEGYZETEK

Ave virgo singularis... Mária mennybemenetelére készült himnusz. Kiad. : Babits,   146-151.

 

ADAM DE SAINT—VICTOR MÁRIA—ÉNEKE

 

Üdvözlégy óh Szûzek Szûze,

aki megváltónkat szülte!

Te vagy ama Tenger-tûze,

csalhatatlan csillaga:

Az élet tengere ringat;

ne engedd törni hajónkat!

Kérd érettünk megváltónkat:

imádj Istent,  Mária!

 

Szél dühöng és tenger támad,

nyögnek zavaros hullámok;

fut a bárka, de futtának

szemben annyi szörnyeteg:

ott a gyönyörök sziréne,

sárkány,   rablók,  Szcillák réme.

Veszve a hajós reménye!

ezer halál fenyeget.

 

Deszkánk majd a mélybe roskad,

majd földobja haragos hab;

árbóc ing, vitorla foszlad;

a kormányos mit tehet?

E bajokban elhal nékünk

egész állat-emberségünk:

anyánk! te légy menedékünk,

jõ szellem a vész felett!

 

Te,  kit égi harmat áldott,

s el nem vesztve szûz virágod

újmód szültél uj virágot

e világnak új ígét,

Ki az Atyával egyéltû

s méhedet választva vértül

szûz testedbõl vette értünk

földi húsnak köntösét.

 

Téged látott s kiválasztott

az,  ki mindent bölcsen osztott

s erényedtõl meg nem fosztott

mikor szent testedbe szállt.

Semmi kínt,  sem rosszullétet,

õsanyánktól örökséget,

nem éreztél,  úgy szüléd meg

a Megváltót és Királyt.

 

Eleven gyökér, zöldellõ

olajág, virág és szõllõ,

ki nem magból lettél termõ,

szent gyökér,  áldott anya,

földi lámpás,  égi ablak,

fénylõbb fényénél a napnak,

könyörögj érettünk Fiadnak,

ne  ítéljen szigora!

 

Hogy székénél a Királynak

legyen védõje a nyájnak

mely bár a tilosban járdalt,

bocsánatról álmodott.

Nagy a Bíró kegyessége

aki a keresztre lépve

maga nyiíjtott reménységre

bûnösöknek zálogot.

 

Jézus,  óh szent méh magzatja,

légy a világ áradatja

közt menekvés szabad útja,

égi révbe vezetõ:

tartsd a kormányt, vidd a gályát,

csillapítsd a hab dagályát,

adj kegyedben könnyû pályát!

Vár az édes kikötõ...

(Babits Mihály fordítása)

ANONYMI DE VITAE VANITATE

 

Qui humanae legis

vitae folium,

quod natura scrijeit

audi scholium:

debilis et fortis

olim saevae mortis

fient spolium.

 

Illa Codrum,  Croesum,

servum,  liberum,

macrum et oboesum,

herum,   famulum

uno sternit ictu,

finito conflictu

fert in tumulum.

 

Cerne vix enatum,

cerne flosculum,

ut supremum figas

illi osculum:

in hoc brevitatis,

vitae vanitatis

sume symbolum!

 

JEGYZETEK

Keletkezésének helye és ideje ismeretlen,  valószínûleg egy halotti ének eleje lehetett.

Codrus; Athén utolsó királya;  Croesus; (Kroiszosz) Lydia legendásan gaz­dag királya,  átvitt értelemben a nagyon gazdag ember,  krõzus.

Kiad.: Babits,   216.

 

ISMERETLEN KÖLTÕ RITMUSA A MULANDÓSÁGRÓL

 

Ki az emberélet

lapját olvasod,

halld a végzet ahhoz

mtly glosszát adott:

gyengét úgy mint izmost

a vad halál biztos

prédául kapott.

 

 Codrust ugy mint Croesust,

szolgát, szabadot,

soványat, kövéret,

urat és rabot

leüt egy ütéssel

s harca végeztével

koporsóba dob.

 

 Nézd a kis virágot:

alig született!

Nyomd rá végsõ csókod,

amíg  teheted.

Ezt vedd tanulságnak,

 milyen hiúságnak

véld a életet!

(Babits Mihály fordítása)

ORBITA CAELI...

 

Orbita celi

clara refulget

nubibus atris

atque fugatis.

 

Tempore veris

cuncta nitescunt

arva per orbem

flore chorusco.

 

Floret ubique

campus et omnis

terra resultat

germine pulchro.

 

Martius instat

mensis ubique

quo Deus auctor

cuncta creavit.

 

Quo nemus omne

fundit odores

praebet et altis

montibus umbram.

 

Flore chorusco

terra respersa

gignit et arbor

dulcia poma.

 

Clara recurrunt

sidera caeli,

alba nitescunt

prata pruinis.

 

Germine pulchro

laeta resplendent

semina cuncta

sparsa per orbem.

 

Gaudet arator

carpere fructum

atque sopori

tradere membra.

 

Audit ab omni

saepe viator

cantica laudis

voce sonora.

 

 

 

Tiszta az égbolt

körbe ragyog  már;

elfut a felleg

barna sötéten.

 

Érve tavaszba

messze mezõknek

szõnyege csillog

sûrü virágtól.

 

Telve velük már

minden a réten,

Földanya szórta

szerte csiráit

 

Mars hava sürget,

minden elõtör,

ekkor teremté

Isten a földet.

 

Most a berekbõl

ömlik az illat,

most a hegyekben

mélyül az árnyék.

 

Föld szine fénylik,

tarka virággal,

íme a sok fa

nemzi gyümölcsét.

 

Égi kõrútján

fényük a csillag,

csillog a harmat

lenn a mezõkön.

 

Most a vetésbõl

szép kicsi csíra

dugja fejét ki

végig a földön.

 

Boldog a szántó,

látja gyümölcsét,

szunnyadoz álom-

fogta tagokkal.

 

Hallja a vándor

minden utakról

szállni a himnuszt

szét a határban.

(Kardos Tibor fordítása)

 

JEGYZETEK

Orbita caeli...

Ez a X.sz.  tájékán keletkezett költemény nem himnusz ugyan,   de közel áll ahhoz: pápát köszöntõ ének egy részlete. Megkapó frissességu természeti képei a vágánsdalokkal tartanak rokonságot,  annál is inkább, mivel március elsején diákok énekelték ezt, a tavaszünnepek ujjongását idézõ dalt.

Kiad.: Kardos Tibor; Középkori kultúra,  középkori költészet. Bp.  é.n. 269.

 

ANONYMI AUCTORIS IN FESTO FAUTORUM SEQUENTIA

 

Orientis partibus

adventavit asinus

pulcher et fortissimus,

s arcinis aptissimus.

Hez,   sir asne,  hez!

 

Hic in collibus Sichen

enutritus sub Ruben

transiit per Iordanem,

saliit in Bethlehem.

Hez,  sir asne,  hez!

 

Saltu vincit hinnulos

dragmas et capreolos,

super dromedarios

velox Madianeos.

Hez,  sir asne,  hez!

 

Aurum de Arabia,

tus et murram de Saba

tulit in ecclesia

virtus asinaria.

Hez,  sir asne,  hez!

 

Dum trahit vehicula

multa cum sarcinula,

illius mandibula

dura terit pabula.

Hez,  sir asne,  hez!

 

Cum aristis hordeum

comedit et carduum,

triticum a palea

segregat in area.

Hez,   sir asne,  hez!

 

Amen dicas,  asine,

iam satur de gramine,

amen,   amen itera,

aspernare vetera.

Hez,  sir asne,  hez!

 

ISMERETLEN SZERZÕ: A BOLONDOK ÜNNEPÉNEK SZEKVENCIÁJA

 

Megérkezett a szamár,

küldte napkeleti táj.

Csupa erõ,  csupa báj,

terhe alatt vígan jár.

Héj,  csacsi ur,  héj!

 

Szülõföldje volt Szikem,

ott táplálta fel Ruben.

A Jordánon átalkelt,

Bethlenemben táncra kelt.

Héj,  csacsi úr,   héj!

Nincsen gida,  friss csikó,

ekkorákat ugrosó,

mádiáni dromedár

ilyen frissen egy se jár.

Héj,  csacsi úr,   héj!

 

Arábia aranyát,

Sába mirraolaját

s tömjénjét elhozta már

ez a nagy darab szamár.

Héj,  csacsi úr,  héj!

 

Türelmesen huzogat

jól megrakott kocsikat.

Állkapcája rágogat,

szúrós szalmát ropogtat.

Héj,   csacsi úr,  héj!

 

Árpakalászt eszeget,

bogáncsot is eleget.

Ritkán akad,  szûkösen

pelyva között buzaszem.

Héj,  csacsi ur,  héj!

 

Mondd,  hogy amen, jó szamár,

ha szénával jóllaktál.

Amen,   amen,  szaporázd,

egyebeket meg se láss!

Héj,  csacsi úr,   héj!

(Sík Sándor fordítása)

 

JEGYZETEK

 

Orientis partibus...   A vágánsok és goliárdok mûködéséhez kapcsolódik a Franciaországban kialakult Bolondok ünnepe,  melyet január elején ültek meg,  eredetileg a subdiakonusok ünnepének nevezték,   hõsei pedig növendékpapok,   goliárdok,  vágánsok voltak.  Ez alkalommal bolond püspököt vagy bolond pápát választottak ezzel a bibliai jelszóval:"Deposuit (ti. Krisztus) potentes de sede et exaltavit humiles." Volt olyan eset,  mikor a diakonus az oltárnál a mise szokásos zárómondata helyett (Ite missa est) szamárhangot utánozva bocsátotta el a híveket.  Az ünnep egyébként a pogány ta­vaszünnepek és Saturnáliák õsi képzeteiben gyökerezik,   s mindig vidám mulatozással társult.  Az egyház - ha kiirtani nem is tudta - igyekezett megrendszabályozni.   Ez a himnusz a Sens-i egyházmegyének bolond ünnepi liturgiájából való,   refrénje ófrancia nyelvû.

Az egyház legnagyobb bosszúságára nemcsak a diákság,  de a papság is megülte a bolondok ünnepét,   sõt Magyarországon is népszerû volt. (1279-ben a budai zsinat határozatot is hoz ellene - kevés sikerrel.) A londok ünnepét karácsony másnapján a diakonusok,  Szent János napján a papok,   aprószentek ünnepén a rekordáló diákgyerekek,  Vízkeresztkor pedig a subdiakonusok ülték meg.   A XV-XVI.   sz.-ban a krakkói egyetem magyar diákjai ezen alkalomból - a fõként német - diáktársaikat jól elverték,   amint állították a betlehemi gyilkosság emlékére.

A vers keletkezése a XIII.  századra tehetõ.  Kiad.: Sík,  372-375.

 

DE SANCTIS PATRONIS REGNI ANTIPHONAE METRICAE

 

Martyr Adalberte summe venerandeque praesul,

nobis nunc famulis auxiliare tuis:

nil sic perspicuum poterit vox clara referre,

ut decet in tali nunc pacis obsequio.

Hic tibi perpetuuis resonant concentibus odas,

et precibus sacris semper habetur honor:

cum laeti famuli celebrant haec festa benigni

laudibus instantes nocte dieque tuis.

 

Sancte dei Stephane pie rex et apostole noster,

inclyte Henrice virginitate sacer:

rexque Ladislae nostrae succurrite genti,

quo valeat digna scandere summa poli.

 

Humili praece et sincera devotione

ad te clamantes Christe exaudi nos.

 

JEGYZETEK

Martyr Adalberte summe. ..

Szent Adalbert hittérítõ, vértanú,   az elsõ esztergomi püspök,   a legenda szerint õ keresztelte meg István királyt.  Késõbb mint az egyház alapító­ját tisztelték,  fõleg Esztergomban volt kultusza.

Az antiphona érdekessége a distichonos versmérték.  Dallama,   melyet az Esztergomi Missale õrzött meg,  a legszebbek közül való.  Keletkezési ideje a XIV. század.  Kiad.: Dankó,   294.

 

MÉRTÉKRE ÍROTT ANTIPHÓNÁK MAGYARORSZÁG SZENT PATRÓNUSAIRÓL

 

Ó,   mártír Albert püspök,   mi atyánk,   te dicsõ szent,

szolgáid rendjét meg ne tagadd sohasem!

Tiszta,  világos szó zendül hozzád dalainkban,

mindétig fegyelem, béke lakik mivelünk:

Itt neked állandó karban csendül fel az ének,

áldunk és hozzád szárnyal esengve imánk.

Szolgáid kegyesen víg ünnepet ülnek elõtted,

éjszaka és nappal zengve dicséretedet.

Isteni szent,  István,  jámbor fejedelmi apostol,

Imre nemes herceg,  szuzi erényü,   jeles

és te,   király,   László,  jöjj népednek segedeimül,

általatok jussunk szent egek ormaira!

Áhitatos szívvel hozzád küldjük szavainkat,

Krisztus,  hallgasd meg hódolatunkat,  imánk!

(Geréb László fordítása)

 

ANONYMI HUNGARI PLANCTUS DESTRUCTIONIS REGNI UNGARIAE PER TARTAROS

(SIRALOMÉNEK A TATÁRDÚLTA MAGYARORSZÁGRÓL)

 

Tu qui deus es cunctoram

iustus iudex meritorum,

bonis reddens bon a multa,

mala nulla fers inulta,

aequa lance iustitiae.

 

Peccaverunt nostri patres

tibi nos et nostri frates

mala nostra succreverunt,

quae nos nimis invenerunt

in diebus angustiae.

 

Cuncti sumus neci dati,

sunt populi captivati,

sunt milites gladiati,

ad quid ergo sumus nati,

tanta mala cernere.

Fluit sanguis feminarum,

paliet decor puellarum,

puerorum turba tacet,

senex anus ense iacet

nephario funere.

 

Domum Saul Phylistei,

gentem Jacob Canopei

gregetn iusti Job Sabaei

cum insontes oves dei

tanta cede sternitis.

 

Trucidatis matronarum

turbam simul puellarum,

neque clerum yenerentes

neque senum   miserentes

nec parvulis parcitis.

 

Quae vos terra, qui parentes

genuerunt tales gentes,

tam crudeles,  tam feroces

ad nocendum tam veloces

et sub armis vivere.

 

O natura nimis dura

quare tibi fuit cura

saevam gentem Tartarorum

ad flagellum populorum

in hanc lucem ducere.

 

Cur non matres conclusisti,

cur conceptum concessisti,

nequam proles cur creatur,

per quam mundus conturbatur

cultor Christi moritur.

 

Heu quis aquas capitibus,

nec non nostris luminibus

lacrimarum dabit munus

ad plangendum tantum funus,

quod nobis ingeritur.

 

Jerusalem mater plange,

caeli forum planctu tange,

mitte sursum suspirium,

véstem sume cilicium,

caput sparge cinere.

Grandis tibi venit dolor,

omnis a te fugit color,

funde fontem lacrimarum,

planctum tibi fac amarum,

diro laesa volnere.

 

Universi tui nati,

probi,  pulchri delicati

sunt ab hoste iugulati

vulnerati, vinculati,

per ingens obroprium.

 

Interfecti sepultura,

vulnerati carent cura,

vinculati solutore,

fugitivi protectore,

pro timore gentium.

 

Arma duces acceperunt,

viri fortes convenerunt

hosti terga percussuri,

vei ab hoste ruituri

cuncti pari proelio

 

Sed cum belli lux illuxit

hostem Martem mox instr

Hungarorum cor expavit,

castra timor perturbavit

fugit mens et ratio.

Regnum nutat et corona

Mars desaevit et Bellona.

vibrat hastas,  tela iacit

et immensam cedem Iacit

fusa iacent corpora.

 

Pontifices et primates

una cadunt,   almi vates

prostemuntur,  viri fortes

dispenguntur et chohortes,

instant dura tempora.

 

Summa nescit occisorum

mera claudi numero rum

Parcarum binae venerunt

cum sorore vix ruperunt

morientum licia.

 

Non est mirum quod sunt victi,

quod sic morti sunt addicti.

Nam maiores et minores

corrumpentes bonos mores,

sectabantur vicia.

 

Erant enim viri duri

repugnantes omni iuri

falsi testes et periuri,

moechi,  fures,  Epicuri,

quorum deus dolia;

 

Oppressores advenarum,

vastatores viduarum,

exactores egenorum,

et praedones pupillorum,

repulsa iustitia.

 

In vestitu sumptiosi,

in ornatu studiosi,

compti,  docti superbire,

curiosi lascivire,

proluentes mendacia.

 

Plorans plorat Rachel pia,

non admittens solacia,

Tartharorum malicia

filiorum tot milia

cessa brevi spatio.

 

Truculentus hostis furit

dei domum ignis urit

tempus transit lucis feste

non honeste sed moleste

cum multa mestitia.

 

Surge Christe rex virtutis,

fuga rei spes salutis,

arma,  scutum apprehende,

et in hostes mamim tende,

regali potentia.

 

Salva nostram Ungariam,

gravem passam angariam

quam gens laesit Thartarina

tua sana medicina

per caelestem gratiam.

 

Virgo mater roga natum!

et peccatis irritatum

tua prece fac placatum,

nostrum solvat ut reatum,

et pellat moestitiam.

 

Perdat hostem furibundum,

reddat regnum laetabundum,

hastas,  arcus,  tela terat,

veram nobis pacem ferat,

post tantas miserias.

 

Nostram deus some precem,

hanc a nobis auíer necem

et fecisti quam lugere

cesso luctu fac gaudere

populi reliquias.

 

JEGYZETEK

Planctus destructionis...

1241 tavasza és 1242 nyara között keletkezhetett,   a Dalmáciába  menekül IV.  Béla környezetében élõ tudós pap mûve.  Nem himnusz ugyan, de azzal szoros rokonságot tartó mûfaj,  a Planctus (siratóének) különleges változata,  s közeli kapcsolatban van a himnusz költészet hagyományaival is.  31 tizsoros szakaszból áll,  versformája a hangsúlyos,  felezõ nyolcas. 1878-ban fedezte fel Marczali Henrik a boroszlói egyetem könyvtárában. (Ld.  még a Bevezetést.)

Kiad.: Juhász László, in: Scriptores Rerum Hungaricarum II.   (Szerk.: Szentpétery Imre) Bp.   1938.

 

 

DE SANCTO STEPHANO REGE SEQUENTIA

 

Corde,  voce,  mente pura

solvens Deo laudis iura,

idolprum spreta cura,

laetare Pannonia!

 

De supernis illustrata,

verbo vitae satiata,

crucis Christi iam fers grata,

libens testimonia.

 

Ergo per quem tibi datur

salus,  caelum reseratur;

via vitae demonstratur,

et iter iustitiae,

hunc extollens digna laude,

huius festum colens,   gaude;

et gaudenti iam applaude,

cantico laetitiae.

 

Hic est Geysa dulcis natus,

visione praesignatus,

ante ortum est vocatus

Stephanus a Stephano.

 

Credit pater et miratur,

parit mater et laetatur:

infans crescens exaltatur,

ut cedrus in Libano.

 

Nam,  ut puer adolevit,

mox virtutum donis crevit;

coelos amans,   ima sprevit,

haerens Dei filio;

 

huius carnis tecta velo

mens,   intenta semper coelo,

ardet tota dei zelo,

iustat evangelio.

 

Per hunc Cbristus praedicatur,

turba credens baptizatur,

fides Christi dilatatur

in tota Pannonia.

 

Sic ad instar Salomonis

struit templa; ditat donis:

ornat gemmis et coronis

cruces et altaria.

 

Ad docendum hinc praelatos,

viros ponit: literatos

iustos, fidos et probatos

ad robur fidelium.

 

Hinc talentum sibi datum,

deo reddens duplicatum,

ab aeterno praeparatum,

sibi scandit solium.

 

Ubi'Christum sociatus,

et a Christo sublimatus,

regnat semper coronatus

in superna patria.

 

Hunc devote veneremur,

hunc ex corde deprecemur,

Ut per ipsum sublevemur

ad coelorum atria.    

 

SEQUENTIA SZENT ISTVÁN KIRÁLYRÓL

 

Tiszta szívvel,   szóval,   ésszel,

zengjük Istent szent beszéddel,

s bálványokat verve széjjel

vigadozz Magyarország.

 

Égi jókkal ékesítve,

tiéd Élet szent igéje,

rajtad Krisztus szent keresztje,

a felvállalt bizonyság.

 

Dicsérd õt,   ki üdvöd hozta,

szemed égre irányozta,

élet útját megmutatta

s az igazság ösvényét.

 

Dicsérjed õt méltó dallal,

tartsd ünnepét vigalommal,

s mondd te is a vigadóval

az örömnek énekét.

Géza vezér volt az atyja,

látomásban hírül kapta,

nevét István mártír adta

mielõtt megszületett.

 

Hisz az atya, csodálkozik,

szül az anya, vigadozik,

nõ a gyermek, magasodik,

cédrus Libanon felett.

 

S ahogy egyre nõ a gyermek,

erényben is gazdagabb,  szebb,

megvetvén a földi kincset

Isten fiát követi.

 

Testben él bár,  mint ruhában,

lelke fent jár ég honában,

Istenért ég hõ imában

és a jóhírt hirdeti.

 

Mindig Krisztus prédikálja,

hisz a népe,  hallgat rája,

Krisztus hite mind bejárja

az egész Pannoniát.

 

Mint Salamon régesrégen,

templomokat rak serényen,

gyöngyökben és ékességben

ragyogtatja oltárát.

 

Tanítónak,  vezetõnek,

tudós férfit rendel fõnek,

igazat,  ki a hívõnek

szolgál mindig javára.

 

Talentumát igy forgatja,

kétszerezve adja vissza

s szívesen az úr fogadja

örök királyságába.

 

Ott él,  Jézus a barátja,

õ vitte ily magasságba,

mindörökre koronázva

a mennyei hazában.

 

Tiszteljük õt kegyelettel,

könyörögjünk hû szívekkel,

hogy ott éljünk majd a szenttel

az egek hajlékában.

(Csanád Béla fordítása)

 

ANTPHONAE EX OFFICIO RHYTHMICO SANCTI STEPHANI REGIS

 

Adest festum venerandum

sancti regis Stephani,

multa laude celebrandum

omni die saeculi:

gaudeant qui sunt heredes

per hunc facti domini,

et sanctorum coherendes

meruerunt fieri.

 

Iste sanctus praedicator

Hungarorum primitus,

Christianae legis lator

factus est divinitus

pro binis tradens bis bina

duplicato pretio:

vel pro quinque dans bis quina

reportando domino.

 

Mundi reges moriendo

regno finem faciunt,

sed hic sanetus terminando

terrenam potentiam

sumpsit regnum inchoando

sempiternam gloriam.

 

Valde felix es dicenda

a cunctis Pannonia,

qui tibi non praeceptorem

de plebe discipulum,

sed regem praedicátorem

misit et apostolum;

 

Nam ut Athila sub rege

Hungarorum populus

tyrannidis lata  lege

saeviit incredulus;

sic sub Stephano regnante

vertitur crudelitas,

quo figuras transmutante

formatur credulitas.

 

Dudum namque desolatnm

dominus Hunagariam

penitusque nulli datam

praedticandum per viam:

per hunc sanctum evocavit

ad baptismi gratiam,

et cum suis heredavit

dans caelorum pátriam.

 

Vir beatus pardum nempe

fert ad caulas ovium

et leonem ad praesepe

bovis ferocissimum:

minis precibus et donis

terret, mulcet incitat

parvos, mites,  vanos bon is

Christi quos deifisat.

 

Si pleba ista suscepisset

alium discipulum,

forsitan ei mis isset

deus quendam alium:

sed rebellis gens et fortis

gens grandis audaciae,

per eundem virum fortis

danda fuit gratiae.

 

Magnus Samson ad domandum

leonem immittitur

ad Ungaris paredicandum

rex fortis eligitur;

ex leonis fauce mellis

favus gratus nascitur,

ex Ungari ore dulcis

deo laus exprimitur.

 

ANTIPHÓNÁK SZENT ISTVÁN VERSES ZSOLOZSMÁJÁBÓL

 

Megjött szent István királynak

tisztelendõ ünnepe,

illik pedig a világnak

mindennap tisztelnie.

Mindenek örömmel áldják,

kik az isten örökét

és a szentek társaságát

õáltala megnyerék.

 

E szent elsõ prédikátor

a magyarok közepett,

írt az isten hagyásából

keresztény törvényeket.

Két talanetumért cserébe

kétszer kettõt forgatott,

hoz Urának öt helyébe

kétszer öt talentumot.

 

Királyok királyságának

a halállal vége jár,

ám e nagy Szent hatalmának

a halál nem szab határt:

Fönn az égben nyer magának

múlhatatlan glóriát.

 

Mondja bizony minden ember:

boldog vagy Pannonia!

mert nem alja nép sorából

küldött Isten nevelõt:

királyod lett prédikátor,

Apostolod,  magvetõd.

 

Vad volt a magyar s hitetlen

Attila király alatt,

s mint zsarnok-szokás,   kegyetlen

dúlta az országokat.

Ám Istvánnak idejében

hitbõl uj világ terem,

s a kegyetlenség helyében

úrrá lesz a kegyelem.

 

Mert az Úr a régen árva

elhangyott Hungáriát,

ahol addig prédikálva

még apostol egy se járt:

a keresztség kegyelmére

e szent által hozta ki

és meghívta örökére

ndván égi hont neki.

 

Boldog férfi: juhakolba

cipeli a párducot,

vad oroszlánt felkarolva

jászol mellé állított.

Kér is,  ád is,   fenyeget is.

hivja, vonja,   kergeti,

gonoszat is,  szelídet is:

Krisztusban megszenteli.

 

Ha e nemzet mesterének

mást is bírna vallani,

tetszett volna Istenének

más apostolt küldeni.

Ám e nyakas,   délceg fajta,

kardos martai nemzetet,

nem más,  csak egy magafajta

harcos téríthette meg.

 

Az  oroszlánt megigázni

a nagy Sámson kelletik:

magyaroknak prédikálni

erõs király küldetik.

Torkából az oroszlánnak

drága lépesméz csepeg:

száján a magyar királynak

édes,   szép dicséretek.

(Sík Sándor fordítása)

 

HYMNUS DE SANCTO STEPHANO

 

Gaudent caeli nova luce

tonitrui vox dum clangit:

novo rege,  novo duce,

Gedeonis tuba barrit.

 

Per quem fratres liberantur

paganismi caecitate:

Hungarorum gens laetatur

orto prolis et magistri.

 

Pannonia gratulatur

angelica vox dum sonat:

decrepitus dux cum Geysa

dei cepit repromissa.

 

Inquit missus aethereus,

sum protomartyr Stephanus:

et nascetur Stephanus,

rex erit et apostolus.

 

Pater credens admiratur,

pavens mater rem miratur,

rore simul perlustratur

tunc orthodoxa fidei.

 

Crescunt dona,  crescunt laudes,

cor congaudens,  vox non cesset

cum non sistat operari

summus rerum artifex.

 

Puer natus vegetatur,

et in regem coronatur,

regnum rite gubernatur,

fides Christi dilatatur.

 

Sidus claret matutinum,

ante solem fert vexillum,

per quam solis fulsit lumen

Hungarorum in mentibus.

 

Hic est miles, rex et rector,

qui dum rexit et regravit

bostis tandem de   ortura.

gentem suam liberavit.

 

Gerarchiae iam congaudent,

cum rex regni praedicntur

reparandum ad rulnam

saxa quadravit verbera.

 

Almo patri sit gloria

hatoque sit victoria

amborum cum epiramlne

in sempiterna saecula.

 

JEGYZETEK

 

Corde, voce.  mente pura...

A sequentia forrása a XI. század végén keletkezett ún. nagyobb legenda, a XII.  század elején keletkezett Hartvik-legenda és a gesta legrégibb alakja Ezek szerint Gyécsa fejedelemnek álmában megjelenik István vértani, s hírül adja fia születését, valamint Szent Adalbert hittérítõ-vértanú közeli érkezését, s figyelmezteti a vezért,  hogy tartsa meg a szent utasításait, s gyermekét pedig nevezze Istvánnak. A gyermek valóban megszületik, a továbbiakban pedig teljesiti küldetését, országát a keresztény hitre téríti, templomokat alapit, donatiokat ad az egyháznak,  s végül orazágát Máriá­nak ajánlja.  Ez a gondolatmenet számos himnuszra és sequentiara sztereo-tip módon érvényes.

A sequentia a XIV. században keletkezett.

Kiad.: Dankó,   211-213.

 

Adest festum venerandum...

Antiphonák Szent István verses officiumából    Bõvebben a Bevezetésben szóltunk róla.

Kiad.: Dankó,   194-202.

 

Gaudent caeli nova luce...

Ez a XV. században keletkezett himnusz a Szent István-kultusz viszonylag kései állomása,  s a korábbi századok himnuszainak,  sequentiáinak motívu­maiból van összeszõve.  Szinte mindenben érvényesek rá a Corde,  voce, mente,  pura.. .  kezdetû sequentiáról elmondottak.

Kiad.: Dankó,   208-209.

 

HIMNUSZ SZENT ISTVÁNRÓL

 

Örvend az ég,  fényben  lángot

rajta dörgés fut keresztül,

új vezérrõl, uj királyról

Gedeonnak kürtje zendül

 

Pogányság és vakság verte,

de testvéri menekednek,

s vigadoz a magyar,  mert e

mester sarjadt,  ez a gyermek.

 

Ö vendezik Pannonia

angyali szó midõn szólal.

Megvénhedt már Gyécsa vezér,

hallván isten ígéretét.

 

A mennyei küldött mondja:

- Vagyok protomartír István,

születik is majd egy István,

király lészen és apostol! -

 

Csodálkozott s hitt az atyja,

átmélkodott s félt az anyja.

Mintha harmat hullott volna

a szent hitre ekkoron.

 

Nõtt az áldás,  nõtt ajándék,

vigad a szív,   szõ nem hallgat,

meg nem szünvén munkálkodni

minden dolgok Mestere.

 

Lett és egyre nõtt a gyermek,

királlyá is kit felkennek,

jõ ura lön a nemzetnek,

Krisztus hitén igyekeznek.

 

Fényesség és hajnalcsillag,

elöljár míg fölkel a nap:

általa a napnak fénye

tûnt magyarok elméjébe.

 

Király volt õ és vezérlõ,

kormányozván míg vezérlett,

ellenségnek gyötrésétõl

szabadítámeg a népet.

 

Vig az egyház,  mert a király

prédlkála országának;

romlásából megépítse:

szó-sziklákat faragott.

 

Magassztaljuk a jó atyát,

fiának mondjunk glóriát

és a szenteket is velük

dícsérjük mindörökkön át.

(Geréb László)

HYMNUS IN FESTO SANCTI EMERICI DUCIS

 

O quam admirabile

quod passibus tutis

pertransivit iuvenis

viam iuventutis!

 

In quadam bastlica

sanc tus dat se pronum

orans fusis lacrimis

ante Dei thronum:

mente tractat,  Domino

quod vel quale bonum

offerat,  cum coelitus

hunc audivit sonum:

"Res grata virginitas:

hanc da mini donum!"

 

Spreta coepít protinus

spe posteritatis

custodire titulum

suae castitatis.

 

Puer igne coelici

succensus amoris

mundi spernit gloriam

pro spe melioris.

Diadema despicit

labilis honoris:

coniugalem copiam

contemnit uxoris.

Mente Deo militat;

dux vocatur foris.

 

Vanitatem respuens

haeret veritati,

falli docens homines

datos vanitati.

 

Summi regis filius

nostri regis natum

de se specialiter

ostendens amatum,

ne fallat malicia

spiritum beatum,

de macula transtulit

sed non maculatum,

regno mutans stabili

mobilem ducatum.

 

Ne vel le vem sentiat

in vita reatum,

vitae dedit iuvenis

finem properatum.

 

HIMNUSZ SZENT IMRE HERCEGRÕL

 

Oh milyen csodálatos,

ha szent biztonságban

megy át,   aki fiatal,

a fiatalságon.

 

Bazilika szent kövén

a szent fiú térden

Isten elõtt könyörög

könnyekkel szemében.

Mit áldozzon föl Neki?

tûnõdik szivében:

hol a kincs...  és hirtelen

hang zendiil az égben:

"legdrágább a tisztaság:

ezt ajánljad nékem!"

 

És az ifjú megveti

unokák reményét:

vágyja buzgón õrzeni

szûzessége fényét.

 

Fölgyújtja a mennyei

szerelem fáklyája.

Világi fényt nem keres:

nagyobb néz reája.

Mit neki a diadém

ingó glóriája?

Herceg õ,  de szívében

Isten katonája.

 

Nem kell neki hiúság:

csügg az igazságon.

Példa,   hogy a hiúság

hogy csal e világon.

 

S az égi király fia

a mienknek sarját,

így mutatva iránta

különös vonzalmát,

hogy a föld ármányai

szüz lelkét ne csalják,

elvitte még mielõtt

szennyeink zavarnák,

örök honnal cserélve

múló birodalmát.

 

S nehogy egy csöpp folttal is

jegyezze a vétek,

hamar szegett fiatal

életének véget.

(Babits Mihály fordítása)

HYMNUS DE SANCTO EMERICO DUCE

 

Virum ligat pro peccatis

papalis sententia

quod lorica corpus cingat

hac cum poenitentia:

loca sacra,  lustret pergens

per terrarum spatia,

poenitenti vei sic parcat

divina ele ment ia.

 

Huic pro signo datur reo

sui ferri fractio,

quod concessa sit a Oeo

peccati remissio.

 

Currit aeger spiritalis

causa medicaminis,

ora rigat utriusque

gemens unda luminis.

Fert in membris pondus ferri,

mente marsam eriminis,

passim quaerit nil invenit

sperati solaminis.

 

Per Emerici confessoris

sanctissimi merita

tam poenarum quam culparum

huius laxantur debita.

 

HIMNUSZ SZENT IMRE HERCEGRÕL

 

Egy bûnöst így sújt a pápa,

nagy-kemény parancsot ád:

hogy testére büntetésül

fûzze szíjak bõr-bogát,

szenthelyet kutatva járjon,

tüskön át és bokron át,

mig az átkozott bûnösnek

fönt az Úr meg nem bocsát.

 

S az legyen a hírlelõ jel,

hogy a lánca szétszakad.

Isten akkor megbocsát majd

s lelke újólag szabad.

 

Lelki írokat keres hát,

sebhegesztõ kincseket,

két orcáján könny patakzik,

hogy már néki intsenek,

hord bunkõsbéklyót a testén,

lelkén bán-bilincseket,

várja a vigasztalóit,

ám semerre sincsenek.

 

Imre hitvalló kegyével

a bûnöst kitünteti

és elengedtetnek erre

bûnhõdése s bûnei.

(Kosztolányi Dezsõ fordítása)

 

AVE FLOS NOBILIUM...

 

Ave flos nobilium,  sacrae stirpis virgula,

Speculum sublimium,   sanctitatis regula,

Salve spes humilium,  sidus sine macula,

Lucerna fidelium,   rubens mundi rosula,

Valle candens lilium,  pigmentorum cellula,

Solamen flebilium,   prece nobis sedula,

Fer Emerice praemium,  repelle pericula.

 

Ascendentem miserae vallis ab exilio

Sursum ducit iubilans angelorum concio,

Contradicens daemonum confutator legio,

Coelum scandit libere liber omni vitio.

Sic Emericus iungitur sanctorum consortio

Clara die coelitus haec miranda visio

Caesareae praesuli monstratur Eusebio.

 

Laetare Pannonia,  mater et nutritia,

Cole cum laetitia tuae prolis gaudia.

Gaudens Alba-Regia de Emerici gloria,

 

Deo vota dulcia solve laude varia.

Jesu bone! proemia da de coeli curia

Populo praesentia colenti solemnia.

 

IDVEZLÉGY, TE JÓK VIRÁGA...

 

Idvez légy,   te jók virága,  régi törzsök sarjadéka,

Tündöklõ tükör,   te drága szentség regulája,   példa.

Jó reménység rossz idõbe,   csillag annak,   aki szenved,

föld pirosló rózsatõje,  lámpáskája az híveknek.

Kincses-kamaránknak éke,  fényes liliom az völgybe,

könnyezõknek könnyû béke,   kérlelünk mi könyörögve,

az gonosznak légy te féke,   Imre,  ûzd el mindörökre.

 

Ez siralom völgybe hullva,   hol az jámborok zokognak,

fölvezérli õt ujjongva serge vidám angyaloknak.

Démonok csapatja tõle meghajol,   akár a nádszál,

makulátlan,  tiszta szivvel,  bûntelen az égbe átszáll.

Imre is a szentjeinkkel osztakozik égi jóban.

Napvilágnál látta ezt meg,  színrõl-színre és valóban

Özséb,  Caesare a papja,   titkos és nagy vízióban.

 

Pannonia vigadozzál,  szoptatós dajkája,  anyja,

mert ily ifjút földre hoztál,   aki az virtus aranyja.

Örvendezz Székes-Fejérvár,  glóriás fiad kitüntet,

rád dicsõség,  ritka fény vár,   áldd érette istenünket.

Édes Jézus!  im tenéked hódolunk,   légy enyhe gyámol,

ispotálván az te néped az mennyország pitvarából.

 

(Kosztolányi Dezsõ fordítása)

STIRPS REGALIS...

 

Stirps regalis proles regis:

imitator verae legis,

vera dedit gaudia:

Hic dilectus par est malis

in silvarum lignis qualis

arbor non est alia.

 

Crevit puer Emericus

summi regis fit amicus

aprimis cunabulis.

Cedit hostis huic antiquus

caro mundus inimicus,

in crucis signaculis.

 

Clangit tuba Gedeon is,

silant magni pharaonis

nec dant signum tertium.

Dum in psalmis decantandis

vigil peretat et sanandis

Christi dat commercium.

 

Salutantur sancti fratres

puer hic honorat patres

pia post oracula.

Uni unum, alii duo,

terna terno,  septem quarto

diversa dans oscula.

 

Stupet pater haec cum ridet,

moestus vultu corde videt

pium piacat filium.

Pandit puer veritatem,

fratris monstrat sanctitatem

virginale lilium.

 

Hic Conrado anxiato

et catenis colligato

rupit ferri vincula.

Illustrata Pannonia

signis multis cum gratia

det laudes per saecula.

 

A KIRÁLYNAK IFJÚ SARJA...

 

A királynak ifjú sarja

az igaz törvényt akarja

s nékünk vigasságot ad:

árboc õ,  magasba szállva,

nincs is erdõn semmi szálfa

délcegebb és magosabb.

 

Imre gyermek kiskorába

istenhez járt iskolába,

fõ-király növelte ezt.

Õs-ellenség visszatorpan,

tõle kúsz a dög a porban,

mert kezében a kereszt.

 

Gédeonnak kürtje zendül,

mágusokra néma csend ül,

kürt se szólal meg sehol.

Õ dalol,   zsoltároz aztán,

énekekkel fönt virrasztván,

Krisztusának udvarol.

 

Szent papok rendjét köszönti,

a szívét nekik kiönti,

mindegyikre ráborul.

Egyet egyszer,  másat kétszer,

ám a negyediket hétszer

megcsókolja jámborul.

 

Látva ezt elámul atyja,

vidoran-busan kutatja,

mér tesz így magzatja,  mér?

Vall az ifju most felelve;

"Mert emez pap tiszta lelke

mint a liliom fehér."

 

Konrádot,  a vasbilincsben,

õ föloldja,  lánca nincsen,

mind lehull a lánca ott.

Hát Pannonia dicsérjed,

dallal és jellel kísérjed,

áldják õt a századok.

(Kosztolányi Dezsõ fordítása)

JEGYZETEK

 

O quam admirabile..., Virum ligat...  és az Ave flos nobllium... kezdetû versek Szent Imre XIV. századi zsölozsmájából valók,  mig a stirps regalis sequentia a XIV. századból.  A közös forrás Szent Imre legendája,  mely szerint Imrének a veszprémi templomban látomása támad, ennek következtében tesz szüzességi fogadalmat, feleségével szintén sziizi házasságban élnek.  A pannonhalmi klastrom látogatásáról tesz emlitést a Stirps regalis...  kezdetû sequentia, mely szerint Imre aszerint méri a barátoknak a csókokat,  hogy ki mennyi ideje tartóztatja magát.  A legtöbbször egy Mór nevû barátot csókol meg,  mivel "fratris monstrat sanctitatem/virginale lilium".

Szintén a legenda beszéli el az officiumba beleszõtt Konrád lovag történetét,  kinek bûnei miatt a pápa páncélt és bilincseket veret a testére, bûneit pedig egy lepecsételt levélben a kezébe adja.  Konrád vezeklése Imre sirjánál ér véget csodás feloldozással (ld.  még a Bevezetést). Kiad.: Dankó,   228-236 és  246-247.

 

DE SANCTO LADISLAO REGE

 

Regis regum civis,   ave,

regum gemma,   Ladislae,

regni consors gloriae.

Regem regum es agressus:

sis defensor indefessus,

et athleta patriae.

 

Salve,  salus Hungarorum,

rex coheres angelorum,

vas caelestis gloriae.

Ab aeterno vas electum,

vas insigne, vas effectum,

vendicans iustitiae.

 

Hungarorum gens,  congaude,

nova novi regis laude,

pulsans tintinnabula.

Felix ave Varadinum,

cuius augens fama signum

resonat in saecula.

 

Tibi Christe,  consors hymnum

canit orbis, qui per lignum

ad te trahis omnia.

Scala factus ascensorum,

et corona confessorum,

tibi laus et gloria.

 

HIMNUSZ SZENT LÁSZLÓ KIRÁLYRÓL

 

Üdvözlégy ó istent látó,

királyoknak gyöngye.   László,

kinek égben otthona.

Magához kit isten intett,

védelmezz meg mindig minket

s légy hazánknak bajnoka!

 

Üdv,  magyarok üdvössége,

angyalok közt kinek széke,

égi keggyel telt edény;

istenadta közbenjáró,

igazunkért síkraszálló,

nyomatékos és serény.

 

Örvendezzél,  magyar nemzet,

királyodat dicsérd,  zengjed,

csendüljön a cimbalom!

Üdvözlégy,  ó boldog Várad,

honnan hire messze árad,

át sok hosszú századon!

 

Krisztus,  a megváltott népek

ajkáról az áldó ének

néked zeng a föld felett.

Létrát adsz,   mely égbe lábol,

hitvallókat koronázol:

dicsõség és tisztelet!

(Geréb László fordítása)

 

SEQUENTIA DE SANCTO LADISLAO REGE ET CONFESSORE

Novae laudis extollamus

regem, cuius exultamus

speciali gloria.

 

Duke melos novum favum

dulci regem Ladislaum

canimus melodia.

 

Regis laudi nil discordet

cuius laudem non remordet

caelestifi symphonia.

 

Confessorem regem laudent,

per quem reges sibi gaudent

vitae dari munera.

 

Quem precamur laudentes singuli,

gemma regum totius saeculi

et spes salutifera.

 

O quam felix quam praeclara

Varadini fulget ara

tuo claro nomine.

 

Cuius regens saecula

manus sine macula

lavit omne crimine.

 

Scala gentis Ungarorum,

per quam scandit ad caelorum

chatedram Pannonia.

 

Forma cuius caelos tendit,

et terrarum comprehendit

quatuor confinia.

 

Per hunc viget sacramenta,

et firmatur iam inventa,

fidei religio.

 

Aegros curans sanos fecit,

et salutis opem iecit,

Moysi officio.

 

Exauditur in hac domo,

quicquid orans petit homo

per regis suffragia.

 

Per quem neque gladium

nec incursus hostium

trepidat Ungaria.

 

Hostis arte plebs arrepta

prece regis est adepta

salutis piacula.

 

Per quem auctor fidei

cornu stillat olei

posteris per saecula.

 

Per hunc gentes universas

Ungarorum iam conversas

novimus imperio.

 

Procul ense parent per se

ferae gentes et adversae

nutu volunptario.

 

Ex obscuris sui iuris

iubar latens sed iam patens

reserat prodigia.

 

Hostem cedit victor redit

barbarorum Ungarorum

unus fugat milia.

 

Ipse suos contemptores

paene facit contentores

morbos illis et languores

infert et daemonia.

 

Sed qui suam sanctitatem

colunt his fert novitatem

et ad vitae sospitatem

rex reducit omnia.

 

Regum genus triumphale

Ungarorum salus vale:

nunc refulsit iubar tale

regum florens germine.

 

Regum radix Christiana

lauda laudes fide sana,

laus exultans vox humana

fert in tuo nomine.

 

Assistentes reges laudi

coronator regis laudi,

atque servos sancti regis

post hanc vitam tui gregis

transfer ad palatia.

 

Cuius laudi vis servire

nos ac laetos convenire,

fac ad ipsum pervenire

ubi confer et largire

sempiterna gaudia.

 

SZENT LÁSZLÓ KIRÁLY DICSÉRETE. SEQUENTIA

 

Új énekre keljen ajkunk!

Ujjongjunk és magasztaljunk,

dicsõséges,  nagy király.

 

Lépesméznél édesebben

Lászlóról a nóta zengjen;

édes hangja égbe száll.

 

Gáncsot senki sem lel rajta,

még az ég is magasztalja,

az angyalok szent kara.

 

Királyok is õt dicsérik,

hogy menekvést szerzett nékik,

életük lõn általa.

 

Királyok közt drága gyöngyként

zengedezzük hát fejenként;

üdv,  reményünk oszlopa.

 

Ó mily boldog,  ó mily drága

Várad fényes szentegyháza,

nagy nevérõl híresen!

 

Itt a király kezét mosta,

ámbár nem volt bûne,  mocska,

tiszta volt és szennytelen.

 

Magyar nemzet lajtorjája,

rajta száll az ég fokára:

Pannonia temploma.

 

Szinté égig ér fel orma,       

észak-kelet-dél-s nyugotra

tágan épül csarnoka.

 

Szentség innen árad bõven,

szent hitünk,   hogy szebb erõben

gyarapodjék sok csodán.

 

Sok betegbõl újra ép lett,

bûnösöknek üdvösséget

ád,  mint Mózes hajdanán.

 

Meghallgatást,  kegyelmet nyer

bármit is kér itt az ember;

ez a király érdeme!

 

Ezért nem fél Magyarország,

ha fegyverrel körbefogják,

bárhogy törnek ellene.

 

Ellenség ha erre támad,

hallja László hõ imánkat,

védelmet és üdvöt ád.

 

Krisztus urunk õmiatta

mindörökké ránk hullatta

szarujának olaját.

 

Tudjuk, tõle egész népek

a keresztény hitre tértek

s hódoltak a magyarnak.

 

Nem a fegyver csapott rajok;

megfordultak a barbárok,

hinni önként akartak.

 

Mint amikor bús homálybul

pompás fényben elõtárul

az üstökös csillaga:

 

Fegyvert ragad,  gyõztes marad,

egy magyarként barbárokat

ezret kerget õ maga.

 

Aki szembefordul véle,

átkot mér az S fejére,

baj,  betegség lesz a bére

s megszállják az ördögök.

 

De aki õt szentnek áldja

megújhódást bocsát rája,

éltetõje  lesz királya

s üdvössége mindörök.

 

Te,   kit magyar király nemzett,

fejedelmi törzsbõl termett,

aki nyertél gyõzedelmet

fényes csillag,   áldjon ég!

 

Kibõl hõsök háza sarjadt,

élõ hittel magasztaljad,

õt dicsérje földi ajkad,

áldd vigadva szent nevét!

 

Szent királynak fõ királya

hallgass nyája óhajára:

akik voltunk néki népe,

szállhassunk a fényes égbe,

hogyha múlik életünk:

 

Kit hatalmad hûnek talált,

érdeméért adj jó halált;

engedj be az öröklétre,

jussunk újra õelébe

s örvendezzék mivelünk!

(Geréb László fordítása)

DE SANCTO LADISLAO REGE

 

Salve benigne rex Ladislae,

Hunnicae plebis dulcis patrone,

regis regum gemma praeclara,

siderum coeli praefulgidum sidus.

 

Tu Trinitatis cultor fidelis,

Jesu Christi vestigia terens,

Spiritus sancti vas tu dilectum,

electe pugil almae Mariae.

 

Tu nam Hunnorum regia proles,

regum sanctorum speculum fulgens,

genitor tuus rex pius Bela,

ut more patris rex pius fores.

 

Tu nobis natus Polonico regno,

coelitus datus praesagio magno,

esque renascens fonte salutis

nomine avi dictus Ladislaus.

 

Tuque cum esses tener aetate,

eduxit rex Bela in Pannoniam,

ut te laudarent patria regna,

Hunnicum scilicet atque coelicum.

 

Tu resedisti Bihar-Varadini,

urbis futurus dulcis patronus;

tu construxisti templum Mariae,

quo nunc quiescis omni honore.

 

Te circumc ingunt imperatores,

praesules, reges, clari barones,

oleo sudat sacrum sepulchrum,

ossa teguntur auro fulgenti.

 

Te venerantur cultu divino

sacer clerus et plebs devota,

te adorant regna terrarum,

etenim laudant astra te coeli.

 

Tu gloriaris regio throno,

imago sita est in muro alto,

splendet ut sol,  fulget ut aurum,

haud sat est visu te contemplari.

 

Tu vultu plenus et rubicundus,

tu et aspectu desiderabilis,

in verbis dulcis,   tu manu fortis,

deicis cunctos tecum dimicantes.

 

Tu carne purus,   mente praeclarus,

tu corde audax more leonis,

ob hoc es dictus Bator Ladislaus,

dum adhuc iuvenis aetate fores.

 

Tu membris sanus,  forma decorus,

humeris tuis altior cunctis,

specie sola imperio dignus,

corona sancta te rite cernit.

 

Te elegit virgo Maria,

praedotavit gratiarum donis,

ut custodires et gubernares

legatum sibi Hunnicum regnum.

 

Tuque fulcitus regni corona,

irradiatus Spiritu sancto

comitabaris mores paternos,

rosas legebas,  corona stipabas.

 

Tu fidem sanctam et catholicatn

praeconis atam ab hominibus Christi

obervabas et protegebas

corde,  ore sancto et ense.

 

Tu Tartarorum terror eorum,

crebro debellans in alpibus eos,

tu bassarum pavor eorum,

tu metus orbis Theucris vocabaris.

 

Tu exstirpasti gentes,  haeresim,

ulscitas (Hussitas?) omnes tu evulsisti;

nec fuit auctor quispiam mali,

sola fama tua cunctos terrebat.

 

Tu aequitatis iustus eras iudex,

virginitatis eras corona,

tu cástitatis castus patronus,

tu pietatis totus eras factor.

 

Hunni laudate sanctum Ladislaum,

quia meretur a nobis laudem;

laudent eum angeli dicentes:

salve benigne rex Ladislae.

 

JEGYZETEK

Regis regum civis ave...

Himnusz Szent László XIII. századi zsolozsmájából

Novae laudis extollamus

Sequentia a XIV.  századból.

A két költemény közös forrása részben a László-legenda,   mely László csodatételeit beszéli el,   részben - a Novae laudis extollamus esetében -János minorita feljegyzése,  aki Nagy Lajos korában meséli el a kun csatát és az ezzel kapcsolatos pátrociíiium-csodát.   Nagy Lajos tudatosan újit-ja fel a László-kultuszt,   õ emeli Lászlót a lovagkirály eszményévé.

Salve benjgne...  (Idvez légy kegyelmes...)

XV. században keletkezett,  a himnuszköltészet hagyományait átörö-kitõ világi ének (ld.  a Bevezetést!) Egyes motívumai (a váradi királyszobor leírása,   a patrocinium-csodára való utalás és a liguidum nectár említése) megtalálhatok Janus Pannonius Bucsu Váradtól (Abiens valere iubet sanctos reges Waradini) c. elégiájában:

A tu,  qui rutilis eques sub armis

dextra belligeram levas securim,

cuius splendida marmorum columnis

sudarunt liquidum sepulcra nectar...

 

A László-téma ihlette meg a jeles lengyel humanistát,   a krakkói egyetem tanárát,  Paulus Crosnensis Ruthenus-t,  aki Perényi Gábor ugocsai fõispán családi papjaként irta Szent László panegyricusát (1509),   s ugyancsak õ adta ki Bécsben Janus Pannonius Guarino-panegyricusát (1512).  Crosnensis költeménye (In laudem divi Ladislai regis et patroni Hungariae obse-cundatissimi concinnatus)   tanulságos példája a téma lengyel humanista feldolgozásának;

 

Hic Varadinaea,  quam struxit,  splendet in arce,

templo salvificae quodque dicavit Herae.

Cuius marmoreo requiescunt membra sepulchro

Et regis fulgent ossa beata pii.

Quod mirum de se late profundit odorem

Quod redolet nardum,  balsama,  thura,   crocum.

Ad quod multiplici confecta caterva dolore

se confert: miris et.violata modis

Atque hinc confestim morbos purgata malignos

res mira est, valido corpore sana redit.

 

Kiad.: Dankó, 174-183, 185-188, 392-395. A Szent László-ének latin-magyar szövegét kiadta Vekerdi József, in: Régi magyar vers (szerk. Komlovszki Tibor),  Bp.   1979.   11-14.

 

 

SZENT LÁSZLÓ ÉNEK

 

Idvezlégy kegyelmes szent László kerály,

Magyarországnak édes oltalma,

szent kerályok közt drágalátus gyöngy,

csillagok között fényességes csillag.

 

Szent háromságnak vagy te szolgája,

Jézus Krisztusnak nyomdoka követi,

te Szent léleknek tiszta edénye,

Szíz Máriának választott vitéze.

 

Magyarországnak vagy kerályi magzatja,

szent kerályoknak fényes tüköre,

tenéked atyád kegyes Béla kerály,

hogy hozzá képest kegyes kerály lennél.

 

Nekönk sziletíl  Lengyel országban,

mennybõl adatál nagy csuda képpen;

másszor sziletíl szent kereszt víztõl,

õsödnek nevén László lön neved.

 

Mikoron méglen gyermekded volnál,

kihoza Béla kerály jó Magyarországba,

hogy dicsekednél te két országban:

Magyarországban és mennyországban.

 

Letelepedél Bihar-Váradon,

ah várusnak lõl édes oltalma,

templomot rakatál Szíz Máriának,

kiben most nyugoszol menden tisztességvei.

 

Környõlfekszenek téged császárok,

püspökök,   kerályok és jobbágy urak;

olaj származik szent koporsódból,

tetemed foglalták az szép sár aranyból.

 

Téged dicsérnek szent zsolozsmával

papok,  diákok és várusnépek,

téged földnek kereksége,

mert téged dicsérnek Istennek angyeli.

 

Te dicsekedel kerályi székedben,

képed feltötték az magas kõszáira;

fénylik,  mint nap,   salyog,  mint arany,

nem elégeszik senki tereád nézni.

 

Te arcul teljes, szép piros valál,

tekéntetedben embereknél kedvesb,

beszédedben ékes, karodban erõs,

lám,  mendent te ejtesz, ki tevéled küzdik.

 

Testedben tiszta,   lelkedben fényes,

szivedben bátor,  miként vad oroszlán,

azért neveztek Bátor  Lászlónak,

mikoron méglen iffiudad volnál.

 

Tagodban ékes, termetedben díszes,

válladtul fogva mendeneknél magasb;

csak szépséged császárságra méltó,

hogy szent korona téged méltán illet.

 

Mert választa az Szíz Mária,

megdicsó'íte sok jó ajándékkal,

hogy te õriznéd és oltalmaznád

néki ajánlád jó Magyarországot.

 

Fejedben kele az szent korona,

megbátorejta téged az Szent lélek,

kezded követni atyádnak életét,

rózsákot szaggatál,   koronádban fízéd.

 

Te tatároknak vagy megtörõje,

(mag(v)okat szaggatád az havas(okban);

te pogányoknak vagy rettenetük,

törökök mondottak föld félelmének.

 

Te kivagdalád az eretnekeket,

elszaggatád,   mind kigyomláltad;

nem volt idõdben gonoszól tevõ,

mert csak hiredn(eved) mindenek rettegték.

 

Azért igazságnak valál birója,

az szép szíz(s)égnek valál koronája,

te tisztaságnak tiszta oltalma,

irgalmasságnak teljes követõje.

 

Dicsérjük magyarok szent László kerályt,

bizony érdemli mi dícséretönköt;

dícsér(i)k õtet angyelok,  mondván:

idvezlégy kegyelmes szent László kerály.

 

DE SANCTO MICHAELE ARCHANGELO SEQUENTIA

 

Decantemus congaudentes,

preciosam recolentes,

angelorum gloriam.

Qui virtute caritatis,

intuentur trinitatis,

unicam substantiam.

 

Supra omnem creaturam,

auctor fecit hanc naturam,

rerum ab exordio.

Legis lator ut narravit

hii sunt caeli,  quos creavit

deus in principio.

 

Hii minis trant deitati

adstant trinae unitati

famulantes iugiter.

Pias laudes depromentes

omnes deo concinnentes

sanctus,  sanctus pariter.

 

Inter quorum primos primus

est ad celos,   per quem imus,

Michael archangelus.

Per quem ab Aegypto motus

ad primissam terram totus

pergit dei populus.

 

Tu in templo sancto dei

sub figura sacrae rei

iuxta aram cerneris.

Stans incensum habet multum,

vapor cuius it ad cultum

novi foederis.

 

Sed ut tecta detegantur

et in lucem producantur

haec sacra mysteria.

Templum sacrum plebs eset Christi,

ara iuxta quam stetisti

cordis conscientia.

 

Aurum in quo sunt incensa,

mens est prudens et succensa

per divinum spiritum.

Scandens fumus incensorum,

piae preces sunt iustorum,

quas fers ante dominum.

Sternis anguem,  cuius ore

rapis praedam,  sic honore

insignitus gemino.

Plebem Christi cor et sensum,

templum aram et incensum,

offers coram domino.

 

Ergo signifer polorum,

pie princeps angelorum,

duc ad caeli gaudia.

Nos devote celebrantes

tuas laudes et sperantes

tua patrocinia.

 

JEGYZETEK

Decantemus congaudentes...

XIV. századi sequentia. A Biblia szerint az angyalok szellemi lények,  isten követei.  A középkori teológia a hübéri hierarchia mintájára kilenc Osztályba sorolta õket.  A bibliai hagyomány szerint Mihály arkangyal közöttük az elsõ,  az angyali seregek vezére,  az égi zászlóvivõ,  s õ gyõzi le az Apokalipszisben az ördögöt jelképezõ sárkányt (12;  7.),  de õ vezérli az égbe a halott lelkeket is (vö. Szent Mihály lova).  A Dionysios Areopagita rendszerén alapuló beosztásban viszont az arkangyalok nem az elsõk,  sõt a hierarchia alsó osztályába tartoznak,  a teológiai spekuláció tehát ellenkezik a bibliai hagyománnyal.

A költeményre jellemzõ az ószövetségi elõképekkel való példálózás,  mely számos középkori himnusz sajátossága.

Kiad.: Dankó,  306-308.

 

SEQUENTIA SZENT MIHÁLY ARKANGYALRÓL

 

Mindahányan örvendezzünk,

ékes szóval zengedezzünk,

mert dicsõk az angyalok,

Egylényegû Háromságnak

kegyelmébõl rájuk szállnak

mind az égi virtusok.

 

A természet Teremtõje

így rendelte ezt elõre:

angyal több mint földi lény.

Mózes irja: Holddal, nappal

született az égi angyal

minden dolgok kezdetén.

 

Õk az isten mellett állnak,

szolgálnak a Háromságnak

kötelesség,   tiszt szerint.

Ajkukon kél jámbor ének,

isten elõtt zöngicsélnek:

Szent vagy,  szent vagy! - mondja mind.

 

Elseik közt elsõformán

szálldogálsz a mennyek ormán,

fõ-fõangyal,   Szent Mihály:

Tõled telt,   hogy Egyiptombul

isten népe útra mozdul

s ígért Földre el-kiszáll.

 

Te isten szent templomában,

frigyszekrénynek árnyékában,

oltár mellett állsz vala:

Hol áldozat füstje szállott,

míg belõle kiviláglott,

Új Szövetség hajnala.

 

Ám ledõlt a tetõ s oszlop,

semmivé lett,   légbe foszlott

a szent istentisztelet.

Krisztus népe lett a templom

s oltár,  melyet õrzöl folyton,

sziv s a lelkiismeret.

 

Ihletett és éles elme,

Szentlélektõl feltüzelve,

most az égõ áldozat.

Jámboroknak esdeklése,

mit te hordsz az Úr elébe,

füst,  mely égbe felhalad.

 

Kétszeresen áld az érdem:

Kígyót öltél nagyvitézen,

mely prédáját cipelé;

 s népünk szívét, akaratját,

oltárát és áldozatját

terjeszted az Úr elé.

 

Te,  kinél az égi zászló,

angyalokon elöljáró,

ó,  ragadj az égbe fel!

Benned bízunk,  téged áldunk;

Oltalmazd meg gyarlóságunk:

Imánk hozzád esdekel.

(Geréb László fordítása)

 

IN FESTO BEATI DEMETRII MARTYRIS SEQUENTIA

 

Gaude turba caelestium:

plaude turma terrestrium;

et totalis vis cordium

flammescat uberius.

 

In had valle miseriae

et in terris Pannoniae

ex alta stirpe Graeciae

nascitur Demetrius.

 

Qui semen Christi doctrinae

et formam legis divinae,

cautelam tristis ruinae

sparsit Thesaloniae.

 

Cuius precum praesidio,

nestor fultus in stadio,

lieum ense obvio

prostravit egregie.

 

Insignitus imperio

maximianus proprio

Nestorem iubet gladio

ferire inaniter.

 

Demetrius in carcere

vulneratur in latere,

pro dei patris munere,

transit laudabiliter.

 

Supra tumbam dum prostratur,

Leontius visitatur

et morte liberatur

athlaetae praesentia.

 

Reliquias deferentes,

Danubii servientes,

undas se indunt spe gaudentes

eiusdem clementia.

 

Cuius tumba maditatur oleo,

quo solidatur languens,

si quis anxiatur

doloris incendio.

 

Demetrius adoptatus

et in caelis coronatus,

noster nunc sit advocatus

coram dei filio.

 

JEGYZETEK

Gaude turba caelestium...  Szent Demeter vértanu ereklyéit Sirmiumban (Szerémség) tisztelték,  innen van hazai tisztelete.  Az egyetlen bizánci szent,   akirõl középkori magyarországi himnusz ismeretes.  Arcképe a magyar koronán (Corona Graeca) is rajta van.

A sequentia a szent legendáján alapul,  lényegében annak vértanuságát | beszéli el.

Leontinus vértanu Demeter sirjánál történt feltámadási csoda szereplõje. A sequentia keletkezése a XIII.   századra tehetõ,  szövegét több missale is megõrizte (zágrábi,   esztergomi). Kiad.: Dankó,   225-226.

 

SZENT DEMETER SEQUENTIÁJA

 

Ti égi nép örvendjetek,

ujjongjatok,   ti földiek,

hévvel betelve szívetek,

gyúljon lobogva lángja!

 

E sanyariíság völgyein,

hol Pannónia földje ím,

nagy görög nemzetség nevin

Demeter jött világra.

 

Krisztus tanának magvait,

istennek szent parancsait,

mit büntetése biztosit,

szórá Szalonikénak.

És mert õ mondott hõ imát

a cirkuszban Nestor kiállt,

vitézi karddal vágta át

erõit ellenének.

 

Maximianus fennen ül,

a császár úr kegyetlenül:

-  Öljétek le - szóra így hevül

-  kardjával Nestórt menten!  -

 

Börtönbe vitték Demetert,

vasat bakó beléje vert,

dicsõn eképp a mennybe ment,

megjutalmazza isten.

 

Midõn majd eltemettetett,

Leontius a sír felett

halálból nyert uj életet;

segít isten vitéze.

 

Elhozták aztán hamvait,

átlépték Duna habjait,

örvendez éssel jártak itt,

õ irgalmát remélve.

 

Ha sírjára olaj csepeg,

meggyógyul, tõle a beteg

s akit fájdalmak gyötrenek,

nyer égõ kínja enyhet.

 

Demeter,  ki az égbe szállt,

ott nyert hazát és koronát:

védjen minket örökkön át

az isten fia mellett!

(Geréb László fordítása)

SEQUENTIA DE SANCTO PAULO PRIMO HEREMITA

 

Vitis palmes extas vere:

vitae palmam,  qui sixicere

cunctis praetulisti.

 

Heremizans filiorum

clarum sidus iter morum

pater extisti.

 

O Paule aulae coeli situs,

desertae per te vitae ritus

inchoatur primitus.

 

Cui iunctus unctus fruebaris

osanna manna gratularis

imbui divinitus,

 

Dignum digne dignum

nobis inter signum

datur per Anthonium.

 

Qui quaerit benignum,

cuius laude dignum

canamus praeconiim.

 

Amborum maceratis

genibus prostratis:

se convenerantes

signum pacis dantes.

 

Exhausti vi frugali

referti vitali

pane deo dante

corvo ministrante.

 

Nisu cordis erecti

admirantes dilecti

donum quod clarescit.

 

O dulce convivium,

quo deserti civium

mens pie pinguescit.

 

Sanctam post collationem

factam et orationem,

Anthonio meante

Pauloque vale dante,

petit asueta atria.

 

Sic dum cellae confinia:

adiret in sublimia

cernit patris beati

mentem intronizati:

tolli polorum atria.

 

Vestigia replicans

funus agonizati,

humare desiderans,

sed virtus fatigati

succumbit in labore.

 

Leonum suffragio

laetarur sibi iuncto,

qui sui contagio

obsecuntur defuncto

sepulto miro modo.

 

Veste palmarum

foliis connexa

qua tegebatur

inclitus complexa,

Anthonius sollempnibus

hac utebatur laudibus.

 

Catervam tui

nominis gregatam,

conserva in hoc

statu illabatam;

o pater tuis precibus

nos iunge coeli civibus.

 

JEGYZETEK

Vitis palmes exstas vere...

Remete Szent Pál  (230-343) egyiptomi remete,   aki legendája elbeszélése szerint egy barlangban élt,  s egy holló naponta kenyérrel táplálta.  Halála elõtt remete Szent Antal kereste fel.  A remetékbõl szervezõdött magyar pálos rend védõszentje (ld.  még a Bevezetést).  Feltehetõen a XIV. szá-zadban keletkezett a sequentia.

Kiad.: Dankó,   156-158.

 

 

SEQUENTIA REMETE SZENT PÁLRÓL

 

Szõlõtõ volt,  õ,   hajt sok indát,

szerénységbõl szolgáltat mintát:

Ó,   Pál,  ma pálma a tiéd!

 

Mely utat mutat fiaidnak,

remeteségben vezér-csillag,

atyánk a pusztán példakép.

 

Ó,   Szent Pál,  fent áll égi széked,

teremtett rendet mintaképed,

elsõ pusztai remete.

 

Ki ettél szebbnél szebb sok étket:

Hozsanna: Manna volt ebéded

s ezt néked isten küldte le.

 

Méltán méltatta: Méltó

a tiszteletre és jõ -

Antal ajánlá õt nekünk,

 

ki szentünk fölkereste.

- Õt áldjuk reggel-este

és magasztalja énekünk -

 

Mindkettõ sebezett térde

nyomban a földet érte,

amikor találkoztak

és békecsókot adtak.

 

Meglankadván merõben,

megujulnak erõben

zöldség és cipó által,

mit isten küld hollójával.

 

Midõn szívük felderült,

csodálatos fény derült

szét az egész házra.

 

Ó mily édes lakoma,

mellyel szentül lakoza

puszták két polgára.

 

Társaságuk szent és áldott;

elmondták az imádságot.

Antal Páltól végül

bucsuzkodni készül.

Szokatlan szobájába tér,

de szomszéd celláig sem ér,

küszöbön féllábbal:

 

Szent atyánkon észrevette,

hogy kiszáll királyi lelke

és az égbe szárnyal.

 

Visszalépdel erre;

ás,  hogy legyen sírja

nagy a munka terhe

és a szent nem bírja,

fáradtan leroskad.

 

Jött most egy oroszlán

segíteni néki,

azzal együtt dolgozván,

a sírással végzi  

csodálatos módon.

 

Pálmalevélbõl

volt a ruhája,

ezt vette aztán

Antal magára,

majd hogy tõle válik,

magasztalja váltig.

 

Ó,   atyánk,  a nyájat,

mely nevedet hordja,

oltalmazd hogy soha

ne érhesse csorba;

s imádkozzál értünk,

hogy az égbe érjünk!

(Geréb László fordítása)

 

SEQUENTIA DE SANCTA ELISABETH VIDUA FILIA REGIS HUNGARIAE

 

Gaude Syon, quod egressus

a te decor,   et depressus

tui fulgor saeculi.

 

Rediviva luce redit,

o ad alpha quod accedit,

iam in fine saeculi.

 

Poma prima primitivos

deus sanctos adhuc vivos

vidit in cacumine.

 

Ut extremos addat primis:

quamvis stantes nos  in imis

suo visit lumine.

 

Sed prae multis te respexit,

odor tuus hunc allexit,

et sapor et puritas.

 

Ut te regum ramis nata

iusta vere sis vocata,

tu dei saturitas.

 

Gaudent astra matutina,

quod in hora vespertina

ortu novi sideris:

 

Coeli sinus illustratur,

in quo terrae designatur

novi signum foederis.

 

Vere sidus tu praeclarum,

quod a sole differt parum,

et luna lucidius.

 

Tu quod sole sis amicta,

carne probat hic relicta

lucis tuae radius.

 

O quam dignis luces signis,

vasa rapis a malignis

possessa daemoniis.

 

Leprae mundans labe tactos

claudos ponis et attractos

in pedum officiis.

 

Quod negatum est naturae

tu virtutis agis iure,

et potes ex gratia.

 

Vita functos tu reducis:

caecis reddis membra lucis,

et membrorum spatia.

 

Eia mater nos agnosce

et libro vitae nos deposce

cum electis inseri.

 

Ut consortes tuae sortis

et a poenis et a portis

eruamur inferi.

 

JEGYZETEK

Gaude Syon, quod egressus.   Szent Erzsébet (1207-1231) II. Endre király lánya, IV. Béla nénje, négyéves korában került Thüringiába Thüringiai Lajos feleségének szánva.  Férje halála után (1227) rokonsága kisemmizte, s az utcára kergette.  Ekkor kerül a híres,  - vagy inkább hírhedt - franciskánus prédikátor Marburgi Konrád hatása alá,  aki az aszkézis irányába befolyásolta. Marburgban szegények és betegek ápolásával foglalkozott, hiába próbálták hazahívni apjának követei,  Konrád vezetése alatt a brutális önsanyargatás áldozatává vált. Marburgi Konrádot késõbb - már mint kinevezett fõinkvizítort - a kegyetlenségeit megsokalló tanítványai ölték meg.

Erzsébet a középkor folyamán az önfeláldozás jelképévé vált. A Kart-hausi Névtelen a mohácsi csata idején Szent Gergelytõl vett idézettel beszélt róla: "Mind addéglan édes és gyenyerûséges,  míg ember vele él,  és az lelkieket nem kóstolta. De mikoron az lelkieket meg kóstolangya,  ottan minden testi és ez világi dolog ízetlen lészen és dohos, mint az gané."

Idézett sequentiánk eredetileg bizonyosan más szentrõl iródott, csak késõbb,  hazai használatban alkalmazták Erzsébetre,  s valószínûleg nem magyarországi szerzõ mûve. Keletkezési ideje a XIV. századra tehetõ. Kiad.: Dankó,  288-290.

 

SEQUENTIA SZENT ERZSÉBET ÖZVEGYRÕL, A MAGYAR KIRÁLY LÁNYÁRÓL

 

Örvendj,   Sion,  mert kiszállott

dicsõséged,  napsugárod,

ki szemednek fénye volt:

 

Kezdetéhez,   az Alfához,

égbe tért meg,  ott sugároz,

midõn földi teste holt.

 

Látta isten: Édes ormán

szentségébõl elbotolván,

vétkezni az  õs-szülõt.

 

Lát a mélybén most is minket,

megtetézni vétkeinket,

látott gyászos vég elõtt.

 

Megpillantott ekkor téged,

ízes illat,   tiszta élet,

s érted soknak megbocsát.

 

Igaz voltál - így neveznek,

megtetszettél istenednek,

királyi fán bályos ág!

 

Örvend most a csillagtábor

hajnaltájban és homálykor,

hogy új csillag született.

Szebbé lett az égnek boltja,

új szövetség hírét mondja,

nékünk errõl ad jelet.

 

Fényed fent az égre sarkal,

páros csillag lész a nappal

és pompásabb,  mint a hold.

 

Nappal tartasz társaságot,

ezt mutatja fénysugárod,

mert tanyád az égi bolt.

 

Ránk sugárzott szép világod,

bûnt lerázott és az átkot,

elûzöd az ördögöt.

 

A leprások tiszták lesznek

érintésén szent kezednek

s jár a sánta,   lábtörött.

 

Amit megvont a természet,

kipótolja szent erényed

irgalmaddal, szende nõ:

 

A halottak feltámadnak,

szemet adsz a szegény vaknak

és a csonka tag kinõ.

 

Jó anyánk, jöjj,  nézz e nyájra,

írd az élet lajstromába,

mennyekben ki fent lakol;

 

Sorsod jusson, osztályrészül

minekünk is, bírság nélkül,

s el ne nyeljen a pokol!

(Geréb László fordítása)

 

SEQUENTIA DE VIRGINE MARIA

 

Te honorant superi:

matrem omnis gratiae,

Maria.

 

Ad te clamant miseri

de valle miseriae,

Maria.

 

Audi voces,  terge fletus,

nos commenda filio,

Maria!

 

Ut nos suo, voce tua,

collocet in solio,

Maria.

 

SEQUENTIA SZÛZ MÁRIÁRÓL

 

Téged egek áldanak,

minden kegyek asszonyát,

Mária!

 

Bûnösök kiáltanak

e siralomvölgyön át,

Mária!

 

Halld szavunk,   töröld le könnyünk,

kérd érettünk szent Fiad,

Mária!

 

Hogy majd trónjánál pihenjünk

a Te érdemed miatt,

Mária!

(Babits Mihály fordítása)

ANONYMI HUNGARI REGINA MARTYRUM

 

Mater innocentiae, Rosa sine spina,

Maria ingemuit hora matutina,

dum audivit Dominum captum et ligatum,

pergit Jerosolymam, ut videret natum.

 

Hora prima filium caesum et afflictum

cernit et ab impiis vinculis adstrictum

ad Pilatum praesidem duci cum clamore:

tota tunc contremuit magno prae dolore.

 

Acclamantam populum bora tertiarum:

"Crucifige" percipit, cor fit plus amarum.

Spin is punctum as picit Natum et ferentem

crucem; sequens Filium maestam habet mentem.

 

Hora sexta Dominum in cruce levari

respicit, et ferreis clavis conclavari,

frangi membra Filii et sanguinem fundi.

Repletur doloribus Dominatrix Mundi,

 

Hora nona spiritum Patri commendantem

audit Natum lugubri voce exspirantem:

cuius latus lancea quando perforavit,

genetricis viscera ferrum penetravit.

 

De cruce depositum hora vespertina

tenet inter bracchia Coelorum Regina,

quem dum lavit lacrimis, madidum cruore,

se aspergit sanguinis sacrari dolore.

 

Hora Completorii, quando sepulturae

corpus sacrum traditur, Virgo Mater dure

lamentatur eiulans: se tam desolatam

natoque tam inclito sic fore privatam.

 

Has horas canonicas Tibi cum amore

Virgo Mater offero pro tuo dolore,

utque crucem Filii mente pertulisti,

nos ducas ad gaudias sempitema Christi!

 

MAGYARORSZÁGI HÓRA-ÉNEK A HÉTFÁJDALMÚ SZÛZRÕL

 

Jóság anyja aki volt,  tövistelen rózsa,

sírva lelte Máriát a hajnali óra.

Fülébe ért szent Fia elfogattatása:

ment Jeruzsálembe,   hogy Szülöttét meglássa.

 

S látta megtört tetemét az elsõ bórában,

összeverve és gonosz kötelek jármában,

Pilátushoz vitetvén iszonyú lármában;

egész teste remegett õ nagy fájdalmában.

Harmadhórán hallotta népek üvöltését:

"Feszítsd meg!" és szivében nõtt a keserûség

Szent Fia kereszt alatt,  tövis koszorúval!

Ment,  ment a kereszt után telistele búval.

 

Vasszögekkel szögezve hatodik hórára

szeme elõtt vonták a magas keresztfára.

Megzúzva szent tagjai,  folyt a vér belõle;

s búbánattal töltözött a Világ Úrnõje.

 

Kilencedik óra jött.  Hangosan kiáltva

akkor bús lelkét az Úr Atyjának ajálta.

Amikor szent oldalát átfúrta a dárda,

vashegyé a Szûz anya szívét is bejárta.

 

Keresztrõl levétetett vecsernye hóráján:

úgy hevert a Királynõ karja közt a Bárány;

ki míg vérzõ sebeit könnyeivel mosta,

kínban a vér õmagát festette pirosra.

 

Komplétának idején,  mikor sírnak adták

szent testét,   a Szûz anya jajjai siratták.

Sírt,  hogy egyedül maradt,  vigasztalás nélkül,

s így kell megfosztatnia égi Szülött étül!

 

E szent hórák énekét szeretet jelébe

ajánlom föl,  Mária,  kínod érdemébe,

hogy ki fia keresztjét viselte lelkébe',

vezessen majd Krisztusa örök örömébe.

(Babits Mihály fordítása)

 

IN LAUDEM BEATAE VIRGINIS

 

Caeli quondam roraverunt,

nubes ex quo concreverunt,

concretaeque stillaverunt

virginis in uterum,Mariae.

 

Res miranda,   res novella,

nam processit sol de stella,

regem dum parit puella

viri thorum nescia Maria.

 

Virgo clemens et benigna,

cunctorum quae laude digna,

tuo nato nos consigna,

pia per suffragia.

 

Ut carnali cum gravamur

compede sic absolvamur,

ut soluti transferamur

ad caeli palatia.

 

A BOLDOGSÁGOS SZÛZ DICSÉRETE

 

Harmatoznak,  lám,   a mennyek,

ködfelhok is gyülekeznek,

gyülekeznek,   leperegnek

szûz öledbe,  Mária.

 

Minõ ujság,  mily csodálat,

csillagból,   ím,  napfény támad:

ki nem ismert férfi-ágyat,

királyt szült Szûz Mária.

 

Irgalmas Szûz,  menedékünk,

méltán akit mind dicsérünk,

Szent Fiadnak szólj miértünk,

szálljon hozzá hõ ima!

Gyatra testünk,   amit vétett,

bocsássa meg azt teérted

s térhessünk majd égbe véled,

ha már bennünk nincs hiba!

(Geréb László fordítása)

 

SEQUENTIA DE VIRQINE GLORIOSA

 

Salutis exordium,

radix salutaris,

in salutem gentium

orta stella maris.

 

Lilium convallium,

virgo siogularis,

deitatis filium

ex te expers paris.

 

Ave rosa speciosa,

tu flos campi,

tu formos a,

lesse virga nobilis.

 

Gaude virgo

caeli porta,

per te mundo

lux est orta,

mater laudabilis.

 

Salve dulcis memoria,

fons vitae,

vena veniae,

caeli regis cella.

 

Splve stellato

solio nato

cum dei filio,

mater et puella.

 

Dulcis mitis et regina,

duc nos salvos a ruina

per tot mundi crimina.

 

Transfer tecum ut valeamus

et cum nato gaudeamus

super caelos,  o Maria.

 

A BOLDOGSÁGOS SZÛZ DICSÉRETE

 

Üdvösségnek létoka,

üdvösséget termo,

tenger fényes csillaga,

nemzeteket mentõ!

 

Domboldalon liliom,

ó,  páratlan Szûz,   te:

ki ártatlan hajadon

s  isten fiát szülte.

 

Üdv,  te rózsa,

üdv hozója,

rét virága,

ragyogó fa,

Jessze nemes ága!

 

Vigadj kulcsa

a mennyeknek,

kitõl földek

fényeskednek,

dicsõ anya,   drága!

 

Üdv,  tenéked,   édes emlék,

élet kútja,

váltság útja,

égi Király fészke!

 

Csillagos gyermek,

érte követnek,

Isten fiát szülvén,

szûz és anya lész te!

 

Ó nagyasszony, édes, szende:

add, ne légyen lelkünk veszte

e sok földi galiba.

 

Hadd virradjon ránk új élet

fent Fiaddal és tevéled:

égbe vígy,   ó,   Mária!

(Geréb László fordítása)

 

JEGYZETEK

 

Te honorant superi...

Sequentia a XV.  századból.

Mater innocentiae...

Kájoni énekeskönyvében maradt fenn,   eredeti kezdete: Mater sapientiae...

A Patris sapientia...  kezdetû külföldi hóra-ének magyarországi utánzata, de irodalmi példájával ellentétben nem Krisztust,   hanem Máriát állítja a | cselekmény középpontjába "s balladás ritmusában magyaros vonásokat is Õriz." (Babits.) Mûfaja hóra-ének (ld.   a Bevezetést).

Caeli quondam roraverunt... Sequentia a XIV.  századból. Salutis exordium...Sequentia a XV. századból.

E költemények nagyszerû példái a hazai Mária-kultusznak,   illetve az ún. ambivalens erotikának.

Kiad.: Dankó,   303;  362-363;   298;   304-305..

 

DE BEATA MARGARITA BELAE IV REGIS HUNGARIAE FILIA

 

Mundi plenum luxu rete.

damnans pudititia.

coeli nuptum Margarita.

sperat innocentia.

 

Cilicio se ambiens

virgo iam velata,

flagris se percutiens

Christo consecrata,

zona quoque ferrea

conxit se beata.

 

Voto vitae stabilis

loco permutata,

tamquam arbor fertili

crevit transpalanta.

 

In declivo vitae fine,

nostri casus ut ruinae

restaurentur gratiae,

dum regali stirpe nata,

iure vendit abdicata

voluntatis propriae.

 

Hec exemplum

Dei templum,

Margarita laude spreta

mundi,  praebet patriae.

 

 

JEGYZETEK

Mundi plenum...

Részlet Boldog Margit 1300 körül keletkezett officiumából.  Szerzõje ismeretlen domonkos-szerzetes ugyanazzal a misztikus erotikával ábrázolja Margitot,   mint nyugat-európai társai,  ugyanakkor tagadhatatlan büszkeséggel emliti Margit rendi hovatartozását:

 

Nostri tegmen ordinis

femineo flore,

virginalis agminis

fulget in decore.

 

 

Kiad.: Dankó,   159-167.

 

RÉSZLET BOLDOG MARGIT OFFICIUMÁBÓL

 

Buja hálóját világnak

a szemérem megveti;

Margit égi mátkaságnak

szent reményét követi.

 

Fátyol rejti homlokát,

öltözik szõrmezbe;

ostorozza szûz-magát;

Krisztusé már teste.

Vas övvel is derekát

boldogan övezte

 

Így cserélve életet

fogadalmát állta,

s megnõtt,  mint átültetett

termékeny palánta.

 

Lejtõjén az emberlétnek,

hogy a Kegy az üdvösségnek

romját fölépítené,

bár király törzs magzatja,

nem volt külön akaratja:

templom lett õ, Istené.

 

Nem becsülni

ami földi:

ez a példa,

Margaréta,

mit te adsz hazád elé!

(Babits Mihály fordítása)

SEQUENTIA PASCHALIS

 

(A KÓRUS)

 

I.    Surgit Christus cum tropheo,

iam ex agno factus leo

solemni victoria.

 

Mortem vicit sua morte,

reseravit seram portae

suae mortis gratia.

 

II.    Hic est agnus qui pendebat,

et in cruce redimebat

totum gr egem ovium.

 

Cui nullus condolebat,

Magdalenam consumebat

doloris incendium.

 

Dic,   Maria,  quid vidisti

contemplando crucem Christi?

 

(MÁRIA MAGDOLNA)

 

Vidi Jesum spoliari,

et in cruce sublimari

peccatorum manibus.

 

(A KÓRUS)

 

Dic Maria,   quid vidisti

contemplando crucem Christi?

 

(MÁRIA MAGDOLNA)

 

Spinis caput coronatum,

vultum sputis maculatum

et plenum livoribus.

 

(A KÓRUS)

 

Dic,   Maria, quid vidisti

contemplando crucem Christi?

 

(MÁRIA MAGDOLNA)

 

Hasta latus vulnerari,

manus pedes consignari,

vivi font is exitum.

 

(A KÓRUS)

 

Dic,   Maria,  quid vidisti

contemplando crucem Christi?

 

(MÁRIA MAGDOLNA)

 

Quod se patri commendavit,

et quod caput inclinavit,

et emisit spiritum.

 

(A KÓRUS)

Dic,  Maria,  quid vidisti

contemplando crucem Christi?

 

(MÁRIA MAGDOLNA)

 

Totum mundum tenebrari,

terram totam conquassari,

monumenta reserari,

velum templi lacerari.

 

(A KÓRUS)

 

Dic,  Maria,  quid fecisti

postquam Jesum amisisti?

 

(MÁRIA MAGDOLNA)

 

Matrem flentem sociavi,

quam ad domum reportavi,

et utrumque deploravi.

 

(A KÓRUS)

 

Dic,  Maria, quid fecisti

postquam Jesum amisisti?

 

(MÁRIA MAGDOLNA)

 

Post unguentum preparavi

et sepulchrum viditavi:

non inveni quem amavi,

planctus meos duplicavi.

 

(A KÓRUS)

 

O,  Maria, noli flere,

iam surrexit Christus vere.

 

(MÁRIA MAGDOLNA)

 

Certe multis argumentis

vidi signa resurgentis.

JEGYZETEK

Ez a XIV. századi sequentia az európai himnuszköltészet toposzainak füzérébõl épül fel.  Számos irodalmi mintája közül a legfontosabb a Wiponak tulajdonitott Victimae paschali kezdetû húsvéti ének (ld.  Babits; Amor Sanctus,   102-103.).  Kardos Tibor szerint "e mozgalmas és feszült dialógusu szekvencia a dráma születésének azon pontján áll,   amidón a kórus  és a fõszereplõ vitáznak,   a személyiség már kivált a csoportból, de a kórus még uralkodó..." A dialógusra épitõ elõadásmód azonban mégiscsak zenei formában realizálódik,   hiszen az ének szerepe elsõdleges.

Kiad.: Kardos Tibor-Dömötör Tekla: RMDE I.  Bp.   1960.   188-291.

 

HÚSVÉTI SEQUENTIA

 

(A KÓRUS)

 

I.  Krisztus úrrá lett halálán:

ím,  oroszlán lett a bárány,

gyõzedelmet aratott.

 

Halván,   gyõzött a halálon,

holtával a síri záron

széttörte a lakatot.

 

II. Itt a bárány,  fenn ki függött

a kereszten,   s onnan üdvöt

nyert a nyáj ezáltalon.

Kínját senki fel nem vette,

Magdolnát míg emésztette

lánggal égõ fájdalom.

 

Mondd,  Mária, vaj'  mit láttál

ott,   állván   a keresztfánál?

 

(MÁRIA MAGDOLNA)

 

Megtépetett öltözetje,

ugy emelte fel keresztre

Jézust bûnösök keze.

 

(A KÓRUS)

 

Mondd,  Mária, vaj'  mit láttál

ott,   állván a keresztfánál?

 

(MÁRIA MAGDOLNA)

 

Fejét tövis koronázta,

ráköpködtek orcájára,

zúzott sebbel volt tele.

 

(A KÓRUS)

 

Mondd,   Mária,  vaj'  mit láttál

ott,   állván a keresztfánál?

 

(MÁRIA MAGDOLNA)

 

Dárda oldalt megsebzette,

szög tenyerét átütötte,

honnan élõ víz fakadt.

 

(A KÓRUS)

Mondd,  Mária, vaj'   mit láttál

ott,   állván a keresztfánál?

 

(MÁRIA MAGDOLNA)

 

Hogy magát atyjára hagyta,

és hogy fejét aláhajtva

testtõl lelke elszakadt.

 

(A KÓRUS)

 

Mondd,  Mária, vaj'  mit láttál

ott,  állván a keresztfánál?

 

(MÁRIA MAGDOLNA)

 

A világot elborulni,

mind e földet megindulni,

sírboltokat kitárulni,

templom kárpitját lehullni.

 

(A KÓRUS)

 

Mondd,  Mária,  mit csináltál,

mikor Jézustól megváltál?

 

(MÁRIA MAGDOLNA)

 

Siró anyját vigasztaltam,

mig házának támogattam,

és a földre leborultam

és szüntelen csak zokogtam.

 

(A KÓRUS)

 

Mondd,  Mária,  mit csináltál,

mikor Jézustól megváltál?

 

(MÁRIA MAGDOLNA)

Balzsamot is készítettem,

aztán sírját felkerestem:

nem találtam,  kit szerettem,

és mégugy megkeseredtem.

 

(A KÓRUS)

 

O Mária,  mért e bánat,

Krisztus valóban feltámadt.

 

(MÁRIA MAGDOLNA)

 

Bizonnyal sok jelbõl láttam:

feltámadott valójában.

(Szilvás Gyula fordítása)

 

ANONYMI HUNGARI AFFECTUS IN IESUM SUPER OMNIA AMABILEM

 

Vis tibi dicam,  lesu mi,

mei amorem animi,

quo accensus incalescit,   inardescit?

Quidquid amabile mundus dat,

cor Iesu minus aestimat.

 

Terra thesauris allicit,

flores spirantes exserit,

monstrat flores,  monstrat frondes, urbes montes. 

Quidquid amabile terra dat,

cor Iesu minus aestimat.

 

Mare corallum iactitat,

se diligendum praedicat.

Uniones et Syreaes,  fontes omnes. ..

Quidquid amabile mare dat,

cor Iesu minus aestimat.

 

 

Flabilis aura sibilat: 

"Aves in me circumvolant. 

Quidquid vivit,  per me spirat et so gyrat. 

Quidquid amabile aura dat, 

cor Iesu minus aestimat.

 

Ignis ad haec ingreditur;

is ita cor alloquitur:

"Sum vitalem dans ardorem,  dans ardorem!"

Quidquid amabile ignis dat,

cor Iesu minus aestimat.

 

Caro venatur sensibus;

sensus adhaeret dapibus;

inescatur,  impinguatur, dilatatur.

Quidquid amabile caro dat,

cor Iesu minus aestimat.

 

Daemon irrepit callidus,

allicit cor honoribus,

ponit fraudes inter laudes, cantus,  saltus.

Quidquid amabile Daemon dat,

cor Iesu minus aestimat.

 

Adde mundorum milia,

mille millena gaudia:

cordis aestum non explebunt, non arcebunt.

Quidquid amabile Totum dat,

cor Iesu minus aestimat.

 

JEGYZETEK

Vis tibi dioam...

Elsõ kiadása a XVII. századból való,  barokkos képalkotása,  szemlélete viszonylag kései keletkezését bizonyítja.

Kiad.: Babits,   228-230.

 

MAGYARORSZÁGI ÉNEK A VILÁG MEGVETÉSÉRÕL

 

Mondjam el,   Jézusom,  neked

lelkemben a szeretetet,

mellyel érted tüzes lánggal tüzel,   lángol?

Ami édeset a világ kínál,

Jézushoz képest mind silány.

 

A Föld kincsekkel csalogat,

hoz illatos virágokat,

mutat bimbót,  mutat lombot, várost,   dombot.

Ami édest a Föld kínál,

Jézushoz képest mind silány.

 

 

A Tenger korállal tele gõg;

azt zúgja,  szeretni illik õt.

Gyöngyökkel bõ,   sziréntermõ,   õ a forrás!

Ami édest a Tenger kínál,

Jézushoz képest mind silány.

 

A pely levegõ igy dudál:

"Benne röpdös a kis madár.

Minden élõ általam él,   bennem jár-kél."

Ami édest a levegõ kíhál,

Jézushoz képest mind silány.

 

Erre a Tûz is közeleg,

s a szivet így szólítja meg:

"Az eleven melegséget adom néked!"

Ami édest a Tûz kínál,

Jézushoz képest mind silány.

 

A Hús érzékekkel vadász;

s azok prédáján lakomáz;

addig csábul,   hízni indul,  szinte széthull...

Ami édest a hús kínál,

Jézushoz képest mind silány.

 

Setteng az Ördög,  s  a szívet

dísszel és diccsel ejti meg;

de csak cselt rejt a dícséret,  tánc meg ének.

Ami édest az ördög kínál,

Jézushoz képest mind silány.

 

S tedd hozzá ehhez még a lét

ezerszer ezer örömét:

szívem vágyát be se váltják,   el se oltják.

Ami édest a Minden kínál,

Jézushoz képest mind silány.

(Babits Mihály fordítása)

 

HYMNUS DE NATIVITATE DOMINI

 

Coelo rores pluunt flores

et terras inebriant;

dulce melos implet coelos

angeli coniubilant.

Rident sata,  virent prata,

nato regi parvulo;

gaudent montes,  saltant fontes,

magno mundi domino.

 

Mater plorat,  cum adorat

Deum factum hominem,

natus ridet, quando videt

charam matrem virginem.

 

Vitant caulam,  petunt aulam

regis nati coelicam,

en pastores sunt cantores,

Jesu cantant eclogam.

 

Ridet foenum inamoneum,

et ridet praesepium,

sic innectens,  sic amplectens

universi Dominum.

 

En adstantes antmantes

fuso fovent spiritu,

admirantes,  salutantes

parvulum cum gemitu.

 

Cum nivalis hiemalis

casam inflat Boreas,

en tenella mollicella

membra tenunt choreas.

 

Crasso filo rupto lino

virgo ligat parvulum,

et algentem et trementem

mater fovet filium.

 

Nostrum pectus Christo lectus,

et sit cor praesepium,

deo plenum caro foenum,

et sit pectus stabulum.

 

JEGYZETEK

Coelo rores pluunt flores.

Kájoni János 1676-ban megjelent Cantionale Catholicum címû énekeskesköny-vében maradt fenn.  Barokk karácsonyi ének,  kifinomult rímtechnikája, bensõséges emberi szemlélete a népi betlehemesek világát idézi. Kiad.: Sík,   500-503.

 

KARÁCSONYI HIMNUSZ

 

Égi kertek permeteltek

mámorító harmatot.

Mind a mennyek daltól zengtek,

ujjongnak az angyalok.

 

Köszöntsétek,  szántók,   rétek,

kik most kizöldeltetek,

fürge csorgó s ti mosolygó

nagy hegyek,   a kisdedet.

 

Sírva nézi, úgy becézi

egyszülöttét Mária,

néz ragyogva,  mosolyogva

Szûz Anyjára szent Fia.

 

Jön a pásztor barikástól:

Jézus szentebb aklot ád.

A Fiúnak sipot funak

s énekelnek eklogát.

 

Még a néma ócska széna,

még a jászol is nevet,

úgy karolja,  úgy ápolja

a megváltó Kisdedet.

 

Ottan állván,  édes álmán

jó barmok virrasztanak,

ráhajolnak,  udvarolnak

és fel-felsóhajtanak.

 

A kis házra havat rázva

rárohannak a szelek.

Jaj puhácska kis babácska

testecskéje didereg!

Édesanyja rácsavarja

durva pólyarongyait,

avval ója Alkotója

ázó-fázó tagjait.

 

Lelkem vágya: Krisztus ágya

szívem immár hadd legyen,

testem szalma,  jászol alma

s istállója kebelem.

(Sík Sándor fordítása)

 

CONDITOR ALME SIDERUM

 

Conditor alme siderum,

aeterna lux credentium,

Christe,  redemptor omnium,

exaudi preces supplicum.

 

Qui condolens interitu

mortis perire saeculum,

salvasti mundum languidum,

donans reis remedium.

 

Vergente mundi vespere,

uti sponsus de thalamo,

egressus honestissima

virginis matris clausula.

 

Cuius fortis potentiae

genu curvantur omnia,

coelestia,  terrestria

fatentur nutu subdita.

 

Occasum sol custodiens,

Luna pallorem retinens,

candor in astris relucens,

certos observant limites.

 

Te deprecamur Hagie,

venture iudex saeculi.

Conserva nos in tempore

hostis a telo perfidi.

 

Laus,   honor,  virtus,  gloria

deo patri cum filio,

sancto simul paraclito

in sempiterna saecula.

 

JEGYZETEK

Conditor alme  siderum...

Az eredeti ambrosianus himnusz fordítása az Apor-kódexben maradt fenn (XV. sz.),  de megvan a Döbrentei- és a Keszthelyi-kódexben is.

Szerzõje: alkotója; onszollatjokat; unszolás,  kérés; megvigasztád: megvigasztalád;   sendõ;  senyvedõ.  A sendõ alak valószínûleg iráshiba; ment: mint;   aláztodattal: alázattal;  Hód; hold;  homolyát: homályát; fények: fényük;  Bizony utakat: biztos utakat (certos limites);  onszollónk: kérünk.

 

 

CONDITOR ALME SIDERUM...

 

Cillagoknak szent szerzõje,

Hüvõknek örök világa,

Krisztus mend(en)eknek szabadejtója,

Hallgas(d) könyörgoknek onszollatjokat.

 

Ki bánván ez világnak

Halál veszedelmével elvesztét,

Megvigasztád a sendõ világot

Urvosságot adván méltóknak.

 

Ez világ vége elközelejtvén,

Származék,  ment võ

Õ teremébõl a szûz anyának

Tisztaságus lakodalmából.

 

Ki erõs hatalmának

Menden térdek lehajtatnak,

Mennyeiek és földiek

Szerelmes aláztodattal vallják.

 

Nap õrizvén õ elnyugtát,

Hód õ homolyát tartván,

Fénlvén a csillagoknak fények,

A bizony utakat tarta.

 

Onszollónk téged szent Isten,

Jövendõ világ bírája,

Tarts meg münket ez idõben

Az álnok ellenség nyilától.

 

Atyának,   Fiúnak,   Szentléleknek

Legyen dicséret és tisztesség,

Tehetség és dicsõség,

Mend örökkõi örökké.

 

A SOLIS ORTUS CARDINE

 

A solis ortus cardine

adusque terrae limitem

Charistum canamus principem,

natum Mariae virgine.

 

Beatus auctor saeculi

servile corpus induit,

ut carne carnem liberans

non perderet, quod condidit.

 

Clausae parentis viscera

caelestis intrat gratia,

venter pueUae baiulat

secreta, quae non noverat.

 

Domus pudici pectoris

templum repente  fit De i,

intacta nesciens virum

verbo creavit filium.

 

Enixa est puerpera,

quem Gabriel praedixerat,

quem matris alvo gestiens

clausus Johannes senserat.

 

Feno iacere pertulit,

praesepe non abhorruit

parvoque lacte pastus est,

per quem nec ales esurit.

 

Gaudet chorus caelestium

et angeli canunt Deum

palamque fit pastoribus

pastor,  creator omnium.

 

A SOLIS ORTUS CARDINE

 

Nap támadásának sarkától

Mind ez világnak végeig

Krisztust énekeljük, fejedelmet,

Szûz Máriának szülöttét.

 

Bódog ez világnak szerzõje

Szolgai testet reá võn.

Hogy testtel testet megváltván

Ne vesztenéje kiket teremte.

Szüléjének tiszta béleit

Mennyei malaszt meghatá,

Leánnak hasa viseli

Titkokat, kit nem tud vala.

 

Tiszta mellnek õ háza

Lõn hamar isten temploma,

Szeplõtlen, férfiat nem tudván

Igével fogada fiat.

 

Gyermek szülõ szüle fiat.

Kit Gabriel megmondott volt,

Kit anyja méhében viselvén

Reszketett János érzett volt.

 

Szénán fekünni szenvede.

Jászoltól meg nem kibék,

És kicsin tejjel tartaték.

Ki miatt madár sem éhezik.

 

Örülnek mennyei karok.

Éneklenek ürnak angyalok.

Megjelenik vigaszoknak

Mindent teremtõ vigasza.

 

JEGYZETEK

A solis ortus cardine...

Coelius Sedulius V. századi latin himnuszköltõ ambrosianus himnuszának fordítása az eredeti elsõ hét strófáján alapszik. Kinizsi Pálné Magyar Benigna imakönyvében (1490 k.) éppen úgy megvan, mint a Döbrentei-kódexban(1508). A XV. században keletkezett fordítás számos helyen eltér az eredetitõl, különösen az utolsó strófában, ahol a szó szerinti fordítás lehetetlenségének kényszere szép költõi megoldást szül. Kiad_: Horváth Cyrill: RMKT I.90-95. A szöveget Weöres Sándor nyomán közöljük, aki az 5. és 7. strófát esztétikai szempontok miatt a Döbrentei-kódexbõl veszi (Három veréb hat szemmel. Bp. 1977. 51.)

Kit annya méhében viselvén / Reszketett János érzett volt...: Célzás Mária és Erzsébet találkozására (Lukács, I. 39-56.) Az anyaméhben zárt Szent János — megérez-vén Mária méhében levõ magzat Jézus közelét — „repesett anyja méhében." „És lõn mikor hallotta Erzsébet Mária köszöntését, a magzat repese az õ méhében." (Lukács. I. 41.).Kibék.: képedt (erdélyi tájszó); Kit Gabriel megmondott volt: Keresztelõ Szt. János és Krisztus születését egyaránt angyali üdvözlet elõzte meg.

 

PATRIS SAPIENTIA

 

Patris sapientia,  veritas divina,

Christus Jesus captus est hora  matutina,

a suis discipulis et notis relictus

Judeis est venditus,  traditus,   afflictus.

 

Hora prima ductus est Jesus ad Pilatum,

falsis testimoniis multum accusatum,

in collum percutiunt manibus ligatum,

conspuentes faciem ut est prophetatum.

 

"Crucifige!" clamitant hora tertiarum,

illusus induitur veste purpurarum,

caput suum pungltur corona spinarum,

fert trabem in humeris ad loca poenarum.

 

Jesu hora sexta est cruci conlavatus,

prae tormentis sitiens felle est potatus,

pendens cum latronibus eis deputatus,

sinister cum reprobat latro sceleratus.

 

Hora nona dominus Jesus exspiravit,

"heli" clamans animam patri commendavit.

Eius latus lancea miles perforavit,

terra tunc contremuit et sol obscuravit.

 

De cruce deponitur hora vespertina,

fortitudo latuit in mente divina.

Talem mortem subiit vitae medicina,

heu corona gloriae iacet hic supina!

 

Hora completorii datur sepulturae

corpus Jesu nobile,  vitae spes futurae,

conditur aromate,   implentur scripturae,

iugis stt memoriae mors haec tuae curae.

 

Has horas canonicas cum devotione

tibi Christe recolo pia ratione,

ut qui pro me passus es amoris ardore

sis mihi soiatium in mortis agone.

 

PATRIS SAPIENTIA

 

Atyának bölcsesége,   isteni bizonyság

Veternyének idején Krisztus elfogattaték,

Az o tanejtvánitul éjjel elhagyattaték,

Sidóknak árultáték,  adaték és kénzaték.

 

Napnak elsõ idején Jézus elviteték,

Pilatusnak elõtte hamissan vádoltaték,

Kezét ott megketezvén nyakon.veretteték,

Mint megprófétálták volt, arcul hagyaptaték.

 

Napnak harmad idején feszíteni keálták,

Megmevetésnek utánna bársonnyal ruházák

Az õ szentséges fejét tevissei koronázák,

Kénnyát vállán viseli az kénnak helire.

 

Napnak hatod idején Jézust megfeszejték,

Kénnyában megszomjúla,  epével kénzaték,

Két tolvajnak kezelte bínesnek ítéltetek,

A  kegyetlen sidóktul meg megkárumlattaték.

 

Napnak kilenced idején kegyes Jézus meghala,

ü szent atyját kejáltá,. lelkét neki ajánlá;

Egy vitéz õ szent szivét ám általöklelé,

Föld ottan megrémõle,   nap megsetétõle.

Keresztfáról levevék vecsernyének idején;

Erõsége megmarada õ istenségébe.

Elyen halált szenvede életnek orvossága,

Oh mert ám hányatta fekszik dicsõségnek koronája!

 

Komplétának idején koporsóba helheték,

Krisztusnak nemes testét, életnek reménségét,

Szent kenettel kenetik: irások telének.

Én szivemnen nagy gondja Krisztusnak halála.

 

Ez szent imádságokat ajojtatossággal

Krisztus, neköd ajánlom és hálaadással,

Mert te nagy szerelmedbõl nagyként értem szenvedél,

Légy nekem vigaságo(m) halálomnak idején!

 

JEGYZETEK

Patris sapientia...

A XIV. században keletkezett Patris sapientia...   kezdetû himnusz magyar forditását a Winkler-kódex (1506) õrizte meg.   A himnusz népszerûségére jellemzõ,   hogy a protestánsok is átvették,   Luther a winttenbergi egyház nak hetenkénti éneklésre ajánlotta,  de Bornemisza Péter is beiktatta éne keskönyvébe (Énekek három rendben.   1582.   CCVIII.) A forditás gyakorlott verselõre vall,   a verssorok elsõ fele kétütemû hetesként,   második fele kétütemû hatosként tagolható,   a következõképpen: 4/3//4/2.   A latin ere deti szerzõje néhány kézirat szerint Aegidius  Colonna püspök (megh. 1316), a szöveg azonban többféle variációban maradt ránk. Kiad.: Szilády Áron,   RMKT I.   162-63,   és Horváth Cyrill,   RMKT I. 98-99.  Mindkét kiadás tartalmazza a latin szöveget is.

A himnusz  az un.   kánoni hórák (horae canonicae) rendjében beszéli el Krisztus  szenvedéstörténetét (ld.   a Bevezetést).   A forditás  mûvészi szín vonalára jellemzõ,   hogy nem csupán híven követi az eredeti tartalmi-for mai jegyeit (a versritmus  és szótagszám helyenkénti apróbb botlásaitól eltekintve),   hanem még arra is van gondja,   hogy a hosszú,   13 szótagos sorok monotóniáját belsõ rimekkel törje meg,   pl.: Komplétának idején ko porsóba helheték...   Õ szent atyját kejáltá,   lelkét neki ajánlá...  stb. Veternye: szláv szó,   reggeli imádságot jelent (vö.   hora matutina) Napnak elsõ idején;  (hora prima),   kb.   reggel hatóra tájban.   Itt a hora-t   általáno sabb,   idõi értelemben kell venni.   Hagyapni: köpni.  Napnak harmad idején: délelõtt kilenc  óra tájban (hóra tertia).  Megmevetés: megnevetés,   kineve tés.  Tevissel; tövissel.  Viseli: hordoz (portat) értelemben.   Napnak hatod idején: déli 12 óra tájban (hóra sexta).   Kezetté; közötte.  Napnak kilenced idején; délután három óra körül (hóra nona).  Megrémõle; a latinban cont remuit (megrendült) szerepel.  Vecsérnyének idején: alkonyatkor.   Hanyatta: hanyatt.  Komplétának idején: sötétedéskor (hora completorii).

 

ÉNEK SZÛZ MÁRIÁRÓL

 

O kegyes szíz Mária!

Te vagy szép tiszta rózsa,

Bín nélkül fogantatál,

Mert mennybõl te adatál,

Anyádtól mikort sziletél,

Istentõl úgy tiszteltetél,

Hogy méhében megszenteltetél,  szerettetél,  ipöltetél

Kétség nélkül eredet-bûntõl szeplõtelen õriztetél:

Szíz Mária ékes viola,

Bûnösöknek vígassága!

 

O kegyes szíz Mária

Te vagy szép tiszta rózsa.

Szentháromságnak leánya,

Istennek édes  anyja.

Gábrielnek mikoron te hûl,

Szízességedben ippölél,

Malasztval ottan megtelíl.

Csudálatos az szízesség kivel érdemléd

Istenséget méhében úgy viselhetned:

Szíz Mária ékes viola,

Bûnösöknek vigassága.

 

O kegyes szíz Mária

Te vagy szép tiszta rózsa:

Szeplõtelen megmaradál,

Jézust ha nekönk adád.

O mely méltó szíz te akkor lõl,

Mikoron isten embert szüléd,

Mert angyelok imádának,   szeretének,  tisztelének,

Szolgálának téged,  mendeneknek bódognak hírzetének.

Szíz Mária ékes viola,

Bûnösöknek vigassága!

 

O kegyes szíz Mária!

Te vagy szép tiszta rózsa.

Mennyeknek dicsõsége,

Szenteknek nagy öröme.

Halálod mikort közelejtvén

Fiad Jézus úgy szerete,,

Hogy halálodra lé-jöve.

 

Angyeloknak,   mártíroknak,   pátriárkáknak,

Mend az szenteknél felette magasztalál.

Oly örvend(et)es az te szent fiad

Mend örökkön örökké.  Amen..

 

JEGYZETEK

 

Ó kegyes szíz Mária...

Eredetije a Peer-kódexben (1508-16) maradt fenn,   s minden valószí nûség szerint önálló alkotásnak kell tekinteni,   mivel latin megfelelõje mindmáig nem került elõ.  Közkedvelt ének lehetett,  mert a protestáns énekes könyvek (Szegedi Gergely,  Huszár Gál,  Bornemisza Péter) nótajel zéseiben is szerepel,   sõt egyes reminiszcenciái még a XVIII.   században is felbukkannak,  pl.   Bozóki Mihály Kótás énekes könyvében (Vác,   1797).

A költemény valószínûleg dogmatikus okokból nem szerepel a kanoni zált szövegek között.   Az immaculata coneeptio õsidõk óta alaptétel volt, de nem volt dogmává emelve,   a költemény számos motívuma pedig rokon ságot tart az apokrif népi imákkal és énekekkel,  melyek motívumpárhuza mai Erdélyi Zsuzsanna szerint egészen az Omagyar Mária-siralomig ve zethetõk vissza.   (Ilyenek pl.   a költemény befejezõ sorai,   melyek szerint Mária halálakor fia lejött az égbõl.) Az egyházi költészetbõl jól ismert virágszimbolika népies  szemléletû alkalmazása és  a refrénes tagolás vi rágének-szeru üdeséget kölcsönöz a versnek.  Motívumai,   képei külön-kü lön nem ismeretlenek a latin himnuszköltészetben,   a hagyományokat azon ban újszerû szemlélettel szintetizálja más minõséggé.

Versformája a bonyolultabbak közül való; az elsõ négy sor kétütemû. 4/3 tagolású hetes,  ezt követi a második és negyedik strófában egy-egy 4/4/1 tagolású kilences,  ezután minden versszakban két felezõ nyolcas találkozik,  mig az erre következõ két hosszú sor szabad  szótagszám-va riációkat mutat,   leginkább a négyütemû tizenhármassal tart rokonságot. A refrén elsõ sora háromütemu kilences  (4/2/3),   a második felezõ nyol cas,   kivéve  a 4.   vsz.   utolsó sorát,   mely a kilenceshez  áll  közelebb. Mikort: mikoron, mikor;   ippölél: az. épül ige szernvedõ alakja;   Hül; hivél, hittél;   ha: mikor;   lõl: lettél; hirzetének; hirdetének;    örvend(et)es: a kó dex örvendes alakot õrzött meg,  mely örvendés-nek is olvasható,   így kon jenktura nélkül is értelmes a mondat.

Kiad.: Horváth C.  RMKT I.   213-14..   Szilády: RMKT I.   l97-98.