János István

A középkor himnuszköltészete

SANCTI AUGUSTINI PSALMUS CONTRA PARTEM DONATI

Omnes qui gaudetis de pace, modo verum iudicate

Abundantia peccatorum solet fratres conturbare.

Propter hoc dominus noster voluit nos praemonere,

comparans regnum coelorum reticulo misso in mare

congreganti multos pisces omne genus hinc et inde.

Quos cum traxissent ad litus, tunc coeperunt separare:

bonos in vasa miserunt, reliquos malos in mare.

Quisquis novit evangelium, recognoscat cum timore!

Videt reticulum ecclesiam, videt hoc saeculum mare;

genus autem mixtum piscis iustus est cum peccatore;

saeculi finis est litus: tunc est tempus separare;

qui modo retia ruperunt, multum dilexerunt mare;

vasa sunt sedes sanctorum, quo non possunt pervenire.

Omnes qui gaudetis de pace, modo verum iudicate!

JEGYZETEK

Augustinus egyetlen költeményét a donatista eretnekek ellen irta.. Mûfaja ún. ábécés zsoltár (Psalmus abecedarius). Húsz tizenhat szótagú tizenkét-soros versszaka az ábécé egymást követõ betûivel kezdõdik, illetve végzõdik. "A példabeszédes tartalom s a formán átütõ népies iz a primitív rímekkel különösen tanuságossá teszi e jellegzetes kompoziciót." (Babits)

Kiad.: Babits, 66.

SZENT ÁGOSTON PSALMUSA AZ ERETNEKEK ELLEN

Mind, akik Békére vágytok, nézzétek az Igazságot!

A bûnöknek sokasága a hívõket megzavarja.

Azért intett az Úr minket figyelmeztetni akarva,

mondván: Mint kivetett háló a Mennyeknek birodalma,

mely felé gyûl mindenünnen millió hal, vegyes fajta,

akiket szétválogatni kivontak a tengerpartra,

jót bárkába gyûjtve, rosszat visszadobva tengerzajba.

Evangélium tudója, reszkess ezt a példát hallva!

Lásd, az Egyház az a háló, tenger a világ viharja;

jó ember és gonosz ember benne a hal, vegyes fajta,

kik világ végén szétválnak s ott le; z majd a tenger partja.

Aki a tengert imádja, az a Hálót szétszakajtja:

sohse jut szentek honába, ahol vár a Gyûjtõsajka.

Mind, kik a Békére vágytok, nézzétek az Igazságot!

(Babits Mihály fordítása)

SANCTI AURELII AMBROSII HYMNUS VESPERTINUS AD HORAM INCENSI

Deus creator oninium

polique rector, vestiens

diem decoro lumine,

noctem soporis gratia,

artus soiutos ut quies

reddat laboris usui

mentesque fessas allevet

luctusque solvat anxios:

grates peracto iam die

et noctis exortu preces,

voti reos ut adiuves,

hymnum canentes, solvimus.

Te cordis ima concinant,

te vox canora concrepet,

te diligat castus amor,

te mens adoret sofaria,

ut cum profunda clauserit

diem caligo noctium,

fides tenebras nesciat

et nox fide reluceat.

Dormire mentem ne sinas:

dormire culpa noverit;

castis fides refrigerans

somni vaporem temperet.

Exuta senso lubrico

te cordis ima somnient;

nec hostis invidi dolo

pavor quietos suscitet.

Christum rogemus et Patrem,

Christi Patrique Spiritum:

unum potens per omnia

fove precantes, Trinitas!

SZENT AMBRUS ESTI IMÁJA

Isten, te mindenalkotó,

egek vezére, aki dús

fénnyel ruházod a napot,

álom-malaszttal a vak éjt,

hogy oldott tagjainkat új

munkára edzze a szünet

s fáradt velõnket és borús

aggályinkat oldja föl:

hálát a végzett nap miatt

s imát az éj elé, miként

fogadtuk, hogy majd megsegíts,

mond néked híven himnuszunk.

Te légy, kit szívünk mélye áld

és hangunk harsonája zeng,

kit szomjaz minden tiszta vágy

s imád a józan értelem,

hogy, ha az éjszakák köde

homályba csukja a napot,

a hit ne tudjon ily homályt,

hit világiba ki az éjt.

Aludni lelkünket ne hagyd;

csupán a bûn aludjon el;

s a hit hûtse a szûzek

álmának forró gõzeit.

Levetve síkos gondokat

rólad álmondjon mély szívünk;

s föl ne riasszon az irigy

szellem csele: a rémület.

Kérjük a Fiút és Atyát

s a kettejükbõl áradó

lelket: a hatalmas Háromegy,

vedd szárnyad alá, aki kér.

(Babits Mihály fordítása)

SANCTI AMBROSII IN NATALI AGNES VIRGINIS

MARTYRIS

Agnes, beatae virginis,

natalis est, quo spiritum

caelo refudit debitum

pio sacrata sanguine.

Matura martyrio fuit,

matura nondum nupdis;

nutabat in viris fides,

Cedebat et fessus senex.

Metu parentes territi

claustrum pudoris auxerant:

solvit fores custodiae

fides teneri nescia.

Prodire quis nuptum putet,

sic laeta vultu ducitur,

novas viro ferens opes

dotata censu sanguinis.

Aras nefandi numinis

adolere taedis cogitur;

respondet: "Haud tales faces

sumpsere Christi virgines.

"Hic ignis extinguit fidem,

haec fiammá lumen eripit;

hic, hic ferite, ut profluo

cruore restinguam focos!"

Percussa quam pompam tulit!

Nam veste se totam tegens

curam pudoris praestitit,

ne quis retectam cerneret.

In morte vivebat pudor,

vultumque texerat manu,

terram genu flexo petit

lapsu verecundo cadens.

SZENT AMBRUS ÉNEKE ÁGNES VÉRTANÚSÁGÁRÓL

Ágnes, boldog szûz, e napon

született, mikor szellemét s

zent vérével öntözte meg

s úgy küldte vissza ég felé.

Még férjhezmenni fiatal,

vértanúságra már erõs:

holott a férfihit meging,

s a fáradt vénség megtörik.

Kettõs gonddal a remegõ

szülõk õrzik a lányszobát,

de minden ajtón áttör az

igaz hatatlan áhítat.

Azt hinnéd, nászra vezetik,

oly vidám arccal lépeget;

különös nász kincset visz õ

s szív-vére lesz a hozomány.

Fáklyát kap kezébe, hogy hamis

istennek gyujtson illatot,

s felel; "Krisztus szûzeihez

nem ilyen fáklyák illenek.

"E tûz eloltja a hitet!

Ez a láng elfedi a fényt!

Vágj, pallos, vágj! hogy elfolyó

vérem az oltárt fojtsa ki!"

Mily szép volt, megsebezve még!

Magára vonta öltönyét.

Szemérme legfõbb gondja, hogy

meg ne láthassák meztelen.

S meghalt; de még szemérme élt.

Arcát kezével fedte õ.

Mikor elesett: térdre hullt

illendõn, szépen, megadón.

(Babits Mihály fordítása)

AMBROSII AD GALLI CANTUM

Aeterne rerum conditor,

noctem diemque qui regis

et temporum das tempora,

ut alleves fastidium.

Praeco diei iam sonat,

noctis profundae pervigil.

Nocturna lux viantlbus,

a nocte noctem segregans.

Hoc excitatus lucifer

solvit polum caliglne,

hoc omnis erronum cohors

vias nocendi deserit.

Hoc nauta vires colligit

pontique mitescunt freta,

hoc ipse petra ecclesiae

canente culpam diluit.

Surgamus ergo strenue,

gallus iacentes excitat

et somnolentos increpat,

gallus negantes arguit.

Gallo canente spes redit,

aegris salus refundltur,

mucro latronis conditur,

lapsis fides revertitur.

JEGYZETEK

Deus creator omnium... Esti hóra-ének lámpagyujtásra. Az ambroziánus himnuszok jellegzetességérõl ld. a Bevezetést.

Agnes, beatae virginis... Szent Ágnes vértanu születésnapjára szól, melyet az egyház halála napján, január 21-én ünnepelt. Ambrosius himnusza a legrégibb vértanu-himnuszok közül való (martyricon). Aeterne rerum conditor... Hajnali hóra-ének, Ambrosius egyik legismertebb himnusza.

Kiad.: Babits, 48-50; Sik: 54-54.

SZENT AMBRUS HIMNUSZA KAKASSZÓRA

Világ teremtõ mestere,

ki úr vagy éjen és napon,

idõt idõvel váltogatsz,

s nincs müveidben unalom:

Szól már a napnak hírnöke,

ki éber õr mély éjen át,

s az utazónak éji fény,

mert minden órát megkiált.

A Hajnalcsillag kél szaván,

égrõl borut elûz tova,

elhagyja ártó utait

az éji kóborlók hada.

Hangján hajós erõre kap,

a tengerárra csend borul,

s az egyház sziklaszál feje

bûnét siratni elvonul.

Hát talpra keljünk könnyedén,

kakas henyélõt kelteget,

ásitozóra rákiált,

húzódozókat feddeget.

Kakas szaván remény fakad,

s a szenvedõnek enyhület.

Elrejti tõrét a lator,

s az elbukott nyer új hitet.

(Sík Sándor fordítása)

AURELII PRUDENTII CLEMENTIS IN NATALI INNOCENTUM

Salvete, flores martyrum,

quos lucls ipso in limine

Christi Insecuto sustulit

ut turbo florentes rosas.

Quid crimen Herodem iuvat?

Vos prima Christi victima,

grex immolatorum tener

palma et corona luditis.

Audit tyrannus anxius

adesse regum principem;

exclamat amens nuntio:

"Ferrum, satelles, arripe!"

"Mas omnis infans occidat!

Scrutare nutricum sinus,

fraus ne qua furtim subtrahat

prolem virilis indolis!"

Transfigit ergo carnifex

mucrone districto furens

effusa nuper corpora

animasque rimatur novas.

O barbarum spectaculum!

Vix interemptor invenit

locum minutis artubus,

quo plaga descendat patens.

Quid profuit tantum nefas ?

Inter coaevi sanguinis

fluenta solus integer

impune Christus tollitur.

JEGYZETEK

Salvete flores martyrum...

A himnusz váza az evangéliumi történet, mely szerint Heródes, miután megkérdezte az írástudókat, hogy hol kell a megváltónak születnie, elrendelte az összes betlehemi fiúcsecsemõ legyilkolását. (Máté: II. 1-23.) ambroziánus strófák a retorikus elõadásmód elvei szerint futnak.

Kiad: Babits, 56-58.

AURELIUS PRUDENTIUS CLEMENS HIMNUSZA A BETLEHEMI KISDEDEKRÕL

Mártírbimbók, köszöntelek,

akiket napjuk küszöbén

Krisztus ûzõje fölkapott,

mint rózsaszirmokat a szél!

Mit használt Heródes bûne?

Ti, elsõ Krisztus-áldozat,

gyerekraj, pálmátokkal és

koszorútokkal játszotok.

Hallja a zsarnok és remeg:

királyok ura földre jött!

Eszeveszetten riad a

hírnökre: "Szolga, fogj vasat!"

"Vesszen a fiúcsecsemõ

ahány van! A dajkák ölét

takarjátok ki, netalán

rejthetne férfigyermeket!"

S õrjöngve a hóhér kivont

karddal szurkálja a minap

született gyenge testeket;

szaggatja újdon életük.

Õ barbár látomány! alig

talál a gyilkos kés helyet

a szegény kicsi tagokon

ahova leszálljon a seb.

S mit használt minde szörnyûség?

A kortárs vér folyóiból

épségben Krisztus egyedül

és érintetlen fölmerül.

(Babits Mihály fordítása)

VENANTII FORTUNATI HYMNUS IN HONOREM SANCTAE CRUCIS

Vexilla regis prodeunt,

fulget Cruois mysterium

quo carne carnis conditor

suspensus est patibulo.

Confixa clavis viscera,

tendens manus, vestigia,

redemptionis gratia

hic immolatur hostia.

Quo vulneratus insuper

mucrone diro lanceaet

nos lavaret crimine

manavit unda et sanguine.

Impleta sunt quae concinit

David fideli carmine

dicendo nationibus:

"Regnabit a ligno Deus."

Arbor decora et fulgida,

ornata regis purpur a,

electa digno stipite

tam sancta membra tangere!

Beata cuius bracchiis

pretium pependit saeculi:

statera facta corporis

praedam tulisti tartari.

Fundis aroma cortice,

vincis sapore nectara;

iucunda fructu iertili

plaudis triumpho nobili.

Salve, ara, salve victima,

de passionis gloria,

qua vita mortem pertulit

et morte vitam reddidit!

ENANTIUS FORTUNATUS HIMNUSZA A SZENT KERESZTHEZ

Király zászlói lengenek,

villog titkával a Kereszt,

melyre hiísban függesztetett

aki minden húst alkotott.

Szögekkel verve tagjai,

kinyújtva lába és keze...

Itt függ a véres áldozat

ki a megváltás ára volt.

A lándzsa szörnyû vashegye

itten sebezte, és a seb

vérrel és vízzel csöpögött,

lemosni bûneink sarát.

Így tell be mit Dávid király

... verse egykor énekelt

hirdetvén minden nép között:

"Fájáról kormányzand az Úr!"

Óh fényes és dísz-terhû fa,

királyi bíborral veres,

méltó törzsrõl választatott

hogy érintsd szent-szent tagjait!

Te áldott, kinek ága közt

a világ Kincse lebegett,

te lettél teste mérlege

s a poklot megrabolta fád.

Szent kérged illatot leheli,

ízed nektárokat legyõz;

ezer gyümölccsel boldogan

tapsolnak gyõztes karjaid.

Üdv légy oltár s áldozat,

melyen a dicsõ szenvedés

esett: az Élet halt halált

s holtával adott életet!

(Babits Mihály fordítása)

JEGYZETEK

A legrégebbi liturgikus himnuszok közül való (ld. Bev.) Ambrosianus strófák. Regnabit a ligao Deus (Ps. XCVI. 10.) A Vulgata nem tartalmazza a citatumot. Számos magyar fordítása forgott közkézen, tartalmazza az 1651-ben megjelent Cantus Catholioi is, elsõ két strófáját a következõképpen:

Királyi zászlók lobognak,

fénlik titka keresztfának,

kin az élet megöletett

s halálával életet nyert.

Kit megsebesített vala

a bûnnek éles dárdája;

lelkünk szennyét hogy lemosnád,

vérrel s vízzel folyt oldalad.

Kiad.: Babits, 72-74.

ANONYMI MONACHI HYMNUS AD NOCTURNUM

Nocte surgentes vigilemus omnes,

semper in psalmis meditemur atque

viribus totis Domino canamus

dulciter hymnos,

ut pio regi pariter canentes

cum suis sanctis mereamur aulam

ingredi caeli, simul et beatam

ducere vitam,

praestet hoc nobis Deitas beata

Patris ac nati pariterque sancti

Spiritus, cuius reboatur omni

gloria mundo.

JEGYZETEK

Írországban keletkezett, kb. 10. században. Szapphikus költemény. Kiad.: Babits, 88.

GÓT SZERZETESEK ÉJJELI IMÁJA

Éjjel keljünk föl s közösen virrasszunk

szüntelen zsoltárba merülve, és az

Úrnak édes himnuszokat daloljunk

teljes erõnkbõl,

hogy méltók legyünk a kegyes Királynak

éneklõiként bevonulva égi

udvarába majd, az öröklét boldog

éveit élni!

Adja ezt nekünk az Atya-s Fiúnak

boldog istensége, a Szentlélekkel

együtt hármas-egy, kinek áldott hírét

zengi a minden!

(Babits Mihály fordítása)

PETRI ABAELARDI HYMNUS AD SABBATUM

quae merces fortibus,

Quis rex, quae curia,

quale palatium,

quae pax, quae requies,

PIERRE ABÉLARD SZOMBATESTI HIMNUSZA

Óh milyek s mekkorák

azok a szombatok,

mikkel az ég örök

udvara zeng s ragyog!

s nem lesz. a vágy külömb,

mint a teljesedés.

Mily király, mily udvar,

micsoda palota,

mily béke, nyugalom,

boldogság vár oda:

mondják el majd azok,

s vágyaink mind e szent

hon felé szálljanak,

hogy Jeruzsálembe

Babilonból vidám

szívvel térjünk meg a

számkivetés után.

Ott minden bús tehert

új szombat váltja fel,

(Babits Mihály fordítása)

PETRI ABAELARDI HYMNUS IN ASCENSIONE DOMINI

In montibus hic saliens

venit colles transillens.

Sponsam vocat

de montls vertice:

"Surge, soror,

et iam me sequere!"

Ad paternum palatlum,

ad patris scandens solium

sponsae clamat:

"Dilecta, propera;

sede mecum

in Patris dextera."

"Omnis turba te civium,

te regnum manet patrium;

tuae tota

cum Patre curia

praesentiae

requirit gaudia."

"Quae regis sponsae congruant,

quae reginae conveniant,

hic intextas

ex auro cyclades

cum purpur is

gemmatis indues."

Sit Christo summo gloria,

qui scandens super sidera

cum Spiritu,

cum Patre, supera

deus unus

regit et infera.

JEGYZETEK

O quanta qualia... Abelard szombatesti hóra-éneke

In montibus... Az Énekek énekén alapuló szerelmi frazeológia középkori szemléletû alkalmazását tükrözi. Párbeszédre épitõ, dramatikus formája antropomorf szemlélete, különös szépséget kölcsönöz e versnek.

Kiad.: Babits, 118-120; 122-124.

PIERRE ABÉLARD HIMNUSZA URUNK MENNYBEMENETELÉRE

Ki szállva száll a csúcsokig,

dombokon át emelkedik,

Eléri atyja csarnokát

hol örökölt trónjára hág,

"Téged egész országa már,

népe és birodalma vár.

"S amik a Király jegyesét

illik hogy ékesítenék,

Krisztusnak dicsõség legyen,

ki jár a csillagos egen

(Babits Mihály fordítása)

FRANCISCI LAUDES CREATURARUM

Altissime omnipotens, bone domine,

tuae sunt laudes, gloria, honor et omnis benedictio;

tibi soli referendae sunt,

et nullus homo dignus est te nominare.

Lauderis, domine deus meus, propter omnes creaturas tuas

et specialiter propter honorabilem fratrem nostrum Solem,

qui diescere facit et nos illuminat per lucem;

pulcher est et radians et magni splendoris

et tui, Domine, symbolum praefert.

Laudetur dominus meus propter sororem lunam et Stellas,

quas in caelo creavit claras et bellas.

Laudetur dominus meus propter fratrem Ventum,

aerem, nubem, serenitatem et propter omnia tempora,

per quae omnibus creaturis ministrat alimentum.

Laudetur dominus meus propter sororem Aquam,

quae est multum utilis, humilis, pretiosa et casta.

Laudetur dominus meus propter fratrem Ignem,

per quem noctem illuminat;

ille roseus est, rutilus, invictus et acer.

Laudetur dominus meus propter nostram matrem Terram,

quae nos sustentat et alit '

et producit varlos fructus

et variocolores flores et herbas.

Lauderis, mi domine, propter illos, qui pro tuo amore dimittunt

et patienter sustinent tribulationem et infirmitatem.

Beati illi, qui in pace sustinuerunt,

quia a te, Altissime, coronabuntur.

Lauderis, mi domine, propter sororem nostram Mortem,

quam nullus vivens potest evadere.

Vae illis, qui moriuntur in peccato mortali!

Beati illi, qui in bora mortis suae inveniunt se

conformes tuae sanctissimae voluntati;

mors enim secunda non poterit eis nocere.

Laudate et benedicite dominum meum, gratificamini

et servite illi, omnes creaturae, cum magna humilitate!

JEGYZETEK

Altissime omnipotens...

Szent Ferenc Naphimnusza (ld. a Bevezetést!) megkapóan ötvözi a francis-kanus természetszemléletet a személyesség varázsával.

Kiad.: Horst Kusch: Einführung in das Lateinische Mittelarter. Berlin, 1957. 628.

ASSISI FERENC: NAPHIMNUSZ

Mindenható felséges Atyánk, hozzád száll a

dícséret, magasztalás, tisztelet és hála.

Minden a te tulajdonod, s nincs ember, aki

méltó lenne nagy neved kimondani.

Áldott vagy, Uram, s kezed minden mûve áldott,

legfõképpen öreg bátyánk, a Nap:

az égbõl néz le õ, és tõle világos a nappal,

és ékes, szépséges õ, tündökletes,

ó felséges Atyánk, mint te magad.

Dicsérjen téged nénénk, a Hold, meg a Csillagok,

te formáltad õket, s mind oly gyönyörûen ragyog.

Uram, dicsérjen téged bátyánk, a Szél,

a levegõ, meg a felhõ, a derûs ég s a vihar.

te táplálod teremtményeid ezek áldásival.

Dicsérjen téged kedves hugunk, a Víz,

aki hasznos, alázatos és tiszta is.

Uram, dicsérjen téged öcsénk, a Tûz,

vele gyújtasz fényt napszállat után,

szép és félelmetes õ, erõs és vidám.

Uram, dicsérjen téged jóságos Földanyánk,

ki hátán hordoz minket s áldásait árasztja ránk:

mienk pompás virága á réten s gyümölcse a fán.

Boldogok, Uram, akik szerelmedért másoknak megbocsátanak,

akik betegséget szenvednek el és keserû kínokat,

boldogok, akik békén tûrik a föld nyomorát,

mert elnyerik õk, felséges Atyánk, fényes koronád.

Dícsérjen téged testvérünk, a testi halál,

akitõl emberfia meg nem menekülhet, -

jaj annak, akit a végsõ perc halálos bûnben talál!

Boldogok, akik szent akaratodban megnyugosznak:

a második halált nem kell elszenvedni azoknak.

Dícsérjük urunkat, ég és föld seregei,

áldjátok õt és nagy alázattal szolgáljatok neki!

(Képes Géza fordítása)

SANCTI BERNARDI DE AMORE DIVINO RHYTMUS

Amor sanctus, amor mundus

amor festus et iucundus

cuncta fugat vitia;

amor plenus plene gaudet,

osculari deum audet

cum omni fiducia.

Amor semper triumphalis,

amor semper nuptialis,

amor semper ebrius;

amor summus et regalis,

amor plus quam filialis,

amor sponsus proprius.

Ubi amor, nihil deest.

Qui non amat, quicunque est,

is nihil est penitus.

Per amorem fit anima

Christi sponsa carissima

et nubet divinitus.

Patrem honoret filius:

sed sponsa, quod est dulcius,

sponsum suum diligit;

sicque reiectis omnlbus

mundi dilectionibus

ipsum solum eligit.

Servus timore serviat,

et mercedem accipiat

qui est mercenarius:

sed sponsa sponsum cernere

et osculum vult sumere

quod est longe dulcius.

Amor legis plenitudo,

amor cordis laütudo,

amor mentis specula;

amor dulces dat lacrimas,

lex est convertens animas

omni carens macula.

Amor gemit, amor orat,

amor plangit, amor plorat,

pascitur suspirio;

amor qui caret lacrimis

nec suspirat ab intimis

caret desiderio.

Amor mundo vult conteri,

mundus est ei oneri,

lux ipsa fastidio;

cum differtur, amor creseit,

minuere eum nescit,

sed auget dilatio.

Amor currit diligendo,

perseverat in currendo

et cursum accelerat;

tarde enim pervenire,

tarde credit invenire,

quod nimis desiderat.

Tanta fiammá est amoris,

tanti amor est ardoris,

ut extingui nequeat;

nullis aquis extinguitur,

nec flumine obruitur,

quin amplius ardeat.

Amor est vita omnium:

unum est necessarium;

omnis virtus alia

sine eo non proficit

et delinquit et deficit,

et nihil sunt omnia.

JEGYZETEK

Amor sanctus, amor mundus... a hagyomány Bernátnak tulajdonitja, ám nagyon valószínû, hogy nem õ a szerzõje. Ennek ellenére a bernáti misztika jelentõs hatását tükrözi: a misztikus lelki nász motívumának költõi megformálása a földi szerelem erotikus frazeológiájával történik. Ambivalens erotikája megsejtet valamit a mindenkori szerelem pszichologikumából.

Kiad.: Babits, 132-136.

SZENT BERNÁT RITMUSA AZ ISTENI SZERETETRÕL

Szent szeret, szûz szeretet,

ünneplõ, derûs szeretet,

kiben nincsen semmi bûn,

de minden örömöt ismer

s meri megcsókolni Istent

bizalommal, mindig hûn!

Szûz szeret, diadalmas,

mégis mindig lakodalmas,

mégis mindig mámorost

Magas szeretet, királyi

több mint fiúi s leányi:

mátkasággal koszorús!

Hol ez megvan: mi hiányzik?

S kiben nincs meg, légyen bárki:

egyenlõ a senkivel.

Szeretetben lesz a lélek

arája az Istenségnek

s Krisztusával egybekel.

Húzzon a fiú apjához!

A menyasszony jobbat választ:

võlegényét szereti.

Másnak nincs rá semmi csábja;

föl se néz már a világra;

csak Õt látja, követi.

Aki jobbágy, urát félje!

Áhítozzanak a bérre

a fizetett béresek!

A menyasszony kedveséhez

tekint föl és csókra éhez,

ami sokkal édesebb.

Szeretet a törvény telje;

a létek kitárult terje

s a szív magas kémhelye.

Édes könnyek kút-edénye;

lelkek folttalan törvénye,

megtérítõ mestere.

A szeretet sír és óhajt;

a szeretet kér és sóhajt;

sóhajjal táplálkozik.

A szeretet, hogyha sem könny,

sem sóhaj, mélyébõl nem jön,

nem is égõ igazi.

A szeretet szenvedni vágy.

Teher néki ez a világ;

unalom maga a fény.

Várakozva még növekszik;

messzeségek nem csüggesztik;

nem fogy, hanem jobban él.

A szeretet fut lihegve;

sohse lankad futó-kedve:

egyre, egyre sebesebb.

Mégis késõn ér, ugy érzi,

mert mindig késõ elérni,

ami után ugy eped!

S oly nagy a szeretet lángja

és az égést ugy kívánja,

hogy kihunyni sohse fog:

semmi zápor el nem oltja

s folyóvíz el nem fojtja;

mindig csak jobban lobog!

S ez a láng maga az élet:

másra nem lehet szükséged!

Ami jó még van egyéb,

nélküle mind nem ér semmit!

Mind elolvad és elomlik!

Mind csak tûnõ semmiség...

(Babits Mihály fordítása)

SANCTI THOMAE DE AQUINO IN FESTIVITATE CORPORIS CHRISTI

Pange, lingua, gloriosi

corporis mysterium

sanguinisque pretiosi

quem in mundi pretium

fructus ventris generosi

rex effudit gentium.

Nobis datus, nobis natus

ex intacta virgine,

et in mundo conversatus

sparso verbi semine

sui moras incolatus

miro clausit ordine.

In supremae nocte cenae

recumbens cum fratribus,

observata lege plene

cibis in legalibus,

cibum turbae duodenae

se dat suis manibus.

Verbum caro panem ve rum

verbo carnem efficit,

fitque sanguis Christi merum,

et, si sensus deficit,

ad firmandum cor sincerum

sola fides sufficit.

Tantum ergo sacramentum

veneremur cernui,

et antiquum documentum

novo cedat ritui,

praestet fides supplementum

sensuum defectui!

Genitori genitoque

laus et iubilatio,

salus, honor, virtus quoque

sit et benedictio,

procedenti ab utroque

compar sit laudatio!

AQUINÓI SZENT TAMÁS HIMNUSZA AZ OLTÁRISZENTSÉGRÕL

Zengjed, nyelv, a dicsõséges

test titkát s a drága vért

melyet hullatván értékes

váltságul az emberért

a föld ura, a felséges

méh gyümölcse nem kímélt.

Egünk küldte, s nekünk szülte

tiszta szûz, szeplõtelen.

Köztünk élt és hinté földre

az Igét, mely jót terem;

s csodás szertartással ülte

bucsúestjét idelenn.

Mert a végsõ estebédet

tartván õ és társai,

együtt a törvényes étket

jámborul fogyasztani:

étkül a tucatnyi népnek

önmagát osztotta ki.

És a kenyeret testévé

igézte az Ige-test

s a bor lett Krisztus vérévé:

magyarázni ne keresd!

Hit dolga és igaz szivé,

hogy erõsen tartsa ezt.

Azért kell e nagy szentséget

leborulva áldani

és a régi szövetséget

új rítussal váltani:

pótolják a rest érzéket

a merész hit szárnyai!

Az Atyának és Fiának

légyen áldás, dicsõség,

üdv, hozsanna és imádat,

ujjongások hirdessék!

S aki kettejükbõl árad,

a Lélek is áldassék!

(Babits Mihály fordítása)

JEGYZETEK

Pange lingua... Úrnapi officium esti hóra-éneke.

Kiad.: Babits, 192-94.

THOMAE DE CELANO DE DIE lUDICII SEQUENTIA

Dies irae, dies illa

solvet saeclum in favilla,

teste David cum Sibylla.

Quantus tremor est futurus

quando iudex est venturus,

cuncta stricte discussurus!

Tuba mirum spargens sonum

per sepulchra regionum

coget omnes ante thronum.

Mors stupebit et natura

cum resurget creatura

iudicanti responsura.

liber scriptus proferetur

in quo totum continetur

unde mundus iudicetur.

Iudex ergo cum sedebit,

quidquid latet apparebit,

nil inultum remanebit.

Quid sum miser tum dicturus,

quem patronum rogaturus,

cum vix iustus sit securus ?

Rex tremendae maiestatis,

qui salvandos salvas gratis,

salva me, fons pietatis!

Recordare, Iesu pie,

quod sum causa tuae viae,

ne me perdas ille die.

Quaerens me sedisti lassus;

redemisti, crucem passus;

tantus labor non sit cassus!

Iuste iudex ultionis,

donum fac remissionis

ante diem rationis.

ingemisco tamquam reus;

culpa rubet vultus meus:

supplicanti parce, Deus!

Qui Mariam absolvisti

et latronem exaudisti,

mihi quoque spem dedisti.

Preces meae non sunt dignae,

sed tu bonus fac benigne,

ne perenni cremer igne.

Inter oves locum praesta,

et ab haedis me sequestra,

statuens in parte dextra.

Confutatis maledlctis

flammis acribus addictis,

voca me cum benedictis!

Oro supplex et acclinis:

cor contritum quasi cinis:

gere curam mei finis!

Lacrimosa dies illa,

qua resurget ex favilla,

iudicandus homo reus.

Huic ergo parce Deus,

pie Iesu Domine,

dona eis requiem.

JEGYZETEK

A fordítás Illyés István énekeskönyvébõl való (Soltári énekek a magyar anyaszentegyház vigasztálására... Nagyszombat, 1693), elsõ sikerültebb átültetése a Dies irae-nek. Versformája õsi nyolcas.

Dávid és Sybilla: Az utolsó ítéletrõl szóló jóslatok hirdetõi. Dávid bibliai királynak sok szép zsoltárt tulajdonítanak. Sybilla eredetileg Apollón papnõje volt, de a keresztény mitológia már öt Sybillát tart számon, ennyit festett meg Michelangelo is a Sixtus-kápolna boltozatán. Sentenciát: ítéletet; Mennynek irgalmas adója: szabad fordítás (az eredetiben: aki minket ingyen megváltasz); Számadásom tágitója: szabad fordítás (eredetiben: légy kíméletes a könyörgök iránt); Magdolna; Bûnbánó Magdolna, akinek vétkeit Krisztus megbocsátotta; Juhok; üdvözültek; Bakok; elkárhozottak. A Biblia szerint Krisztus úgy választja szét az igazakat a kárhozottaktól, mint a jó pásztor a juhokat a kecskebakoktól. Gehanna: gyehenna, pokol. A latin eredeti utolsó két strófája késõbbi hozzátoldás.

Kiad.: Babits, 162-66.

AZ ÍTÉLETRÕL

Az nap nagy haragnak napja

Világot teszi hamuvá,

Dávid Sybillával mondja.

Mely nagy rettegés lesz akkor,

A bírának eljöttekor,

Iszonyú számvételekor.

A trombiták megharsognak,

Kikre holtak feltámadnak,

Törvényszékhez állíttatnak.

Halál s természet elájul,

Látván, hogy a holt sírjából

A számadásra felindul.

írott könyvek elhozatnak,

Kikben mindenek megvannak,

Honnan sentenciát mondnak.

Azért a bíró leülvén,

S minden titkot kijelentvén,

Végsõ szót vár minden félvén.

Akkor szegény mit feleljek,

Szószóllójul kit keressek?

Holott még a jók is félnek.

Földnek rettenetes ura,

Mennynek irgalmas adója,

Folyjon reám sebed kútja.

Kegyes Jézus emlékezzél,

Hogy értem is ként szenvedtél,

Kimúltomkor kedveltessél.

Keresvén engem fáradtál;

Megváltván, ként nagyot láttál:

Ingyen tûrni se láttassál.

Büntetés igen bírója,

Légy bûnöm megbocsátõja,

Számadásom tágítója.

Nyögök sok bûneim alatt,

Orcám pirul vétkem miatt,

Nyujtsd szegénynek malasztodat.

Ki Magdolnán könyörülél,

Az latornak megengedél,

Belém reménységet öntél.

Könyörgéseim méltatlanok,

De érdemeid használjanak,

Örök kínok ne ártsanak.

Rendelj állást a juhok közt,

Hogy ne legyek a bakok közt,

Hanem jobb felöl a jók közt.

Az átkoztakot ítélvén,

S Gehenna tüzére vetvén,

Vígy engem dicsõségedben.

Alázatosan könyörgök,

töredelmes szívet nyújtok,

Végsõ napon viseld gondom.

Az a nap siralmas lészen,

Mikoron porból felrezzen

A bûnös, hogy törvényt vegyen.

Ennek ezért légy irgalmas,

Kegyes Jézus, légy jutalmas,

Légyen helye nyugodalmas.

JACOPO TUDERTIS DE COMPASSIONE BEATAE MARIAE SEQUENTIA

Stabat mater dolorosa

iuxta crucem lacrlmosa

dum pendebat filius,

cuius animam gementem

contristatam et dolentem

pertransivit gladius.

O quam tristis et afflicta

fuit illa benedicta

mater unigeniti!

Quae maerebat et dolebat

pia mater dum videbat

nati poenas incliti!

Quis est homo qui non fleret,

matrem Christi si videret

in tanto supplicio?

Quis non posset contristari,

Christi matrem contemplari

dolentem cum Filio?

Pro peccatis suae gentis,

vidit Iesum in tormentis

et flagellis subditum.

Vidit suum dulcem natum

moriendo desolatum,

dum emisit spiritum.

Eia, mater, fons amoris,

me sentire vim doloris

fac, ut tecum lugeam.

Fac ut ardeat cor meum

in amando Christum Deum,

ut sibi conplaceam.

Sancta mater, is tud agas,

crucifixi fige plagas

cordi meo valide.

Tui nati vulnerati,

tam dignati pro me pati,

poenas mecum divide.

Fac me tecum pie flere,

crucifixo condolere

donec ego vixero;

iuxta crucem tecum stare

et me tibi sociare

in planctu desidero.

Virgo virginum praeclara,

mihi iam non sis amara,

fac me tecum plangere.

Fac ut portem Christi mortem,

passionis fac consortem

et plaga recolere!

Fac me plagis vulnerari,

fac me cruce inebriari

et cruore Filii.

Flammis ne urar succensus.

per te, Virgo, sim defensus

in die iudicii.

Christe, cum sit hinc exire

da per matrem me venire

ad palmam victoriae,

Quando corpus morietur.

fac ut anima donetur

paradisae gloriae!

JEGYZETEK

A Stabat mater... a XV. század óta része a liturgiának. Jacopo da Todi megírta az ellenpárját is, a Stabat mater speciosa-t, ez azonban korántsem olyan költõi, mint az elõzõ: megérzik rajta a spekulatív kiszámítottság. Elsõ versszaka igy hangzik:

Stabat mater speciosa

iuxta foenum gaudiosa,

dum iacebat parvulus.

Cuius animam gaudentem,

laetabundum ac ferventem

pertransivit iubilus.

Áll az édes Istenanyja,

öröm arcát fénybe vonja,

ugy ringatja kisfiát,

a jászolra hajladozva,

örvendezve, vigadozva,

szent ujjongás hatja át.

(Sík Sándor fordítása)

A sequentiának a középkorban számos utánzata keletkezett, mint pl. az alábbi. Zágrábban elõkerült sequentia. Elsõ versszakát idézzük:

Stabat iuxta Christi crucem,

videns pati ve ram lucem

mater regis omnium.

Vidit caput coronatum

spin is, latus perforatum,

vidit mori filium.

(XV.sz. Kiad.: Dankó, 196.)

A Stabat mater... népszerûségét jórészt Pergolesi zenéjének köszönheti, de megihlette Ropsinit, Verdit és Dvorzsákot is.

Régi irodalmunkban számos forditása ismeretes, közülük is az egyik legszebb Hajnal Mátyásé, mely két változatban is fennmaradt. Mindkét verzió Bécsben jelent meg Az Jesus Szivét Szeretõ Sziveknek Aytatosa-gara... címet viselõ kötetben 1629-ben, illetve 1642-ben. A fordítás gyors elterjedésére jellemzõ, hogy rövidesen megjelenik az 1651-ben ki-adott Cantus Catholici c. énekes könyvben is. Az alábbi idézet az 1642. évi kiadásból való: