Útmutató a szakdolgozat elkészítéséhez
I. Általános tudnivalók
A szakdolgozat a szakképzettségnek megfelelő önálló munkán alapuló írásbeli mű, amely a hallgató alapos szakmai ismereteit bizonyítja. A (tanár)jelölt tanulmányaival összefüggő tárgykörökből választott téma önálló, írásbeli kidolgozása, amely a hazai (és nemzetközi) szakirodalom felhasználásával igazolja, hogy a hallgató képes az elsajátított ismeretanyag gyakorlati alkalmazására, önálló szakmai munka végzésére, valamint ismeri a tudományos tevékenységhez szükséges alapvető technikákat. A szakdolgozat olyan tudományos írásmű, amelyben a hallgató képes (addigi) tanulmányaira alapozva a szakirodalom és empirikus vizsgálatok (korpusz) vagy tapasztalatok feldolgozásával a neveléssel összefüggő ismeretanyag szintetizálására és alkotó alkalmazására. A szakdolgozat megírása után a védésen a jelöltnek bizonyítania kell, hogy kellőképpen elmélyült a témában, s a mű valóban saját, önálló munkája, valamint az opponens(ek) által felvetett vitatott problémákra meggyőzően tud reagálni.
II. Tartalmi követelmények (A szakdolgozatírás menete, munkafázisai)
Általánosságban a szakdolgozatok két típusa különböztethető meg:
1. Saját vizsgálaton, önálló adatgyűjtésen alapuló korpusz feldolgozása, elméleti vagy gyakorlati jellegű szakmunka.
2. Kompiláció, azaz a tárgykörrel kapcsolatos eddig megjelent szakirodalom elemző, értékelő feldolgozása, bemutatása. Nem “összeollózása”, mivel a dolgozatnak azt kell bizonyítania, hogy a szerző kritikus szemmel tanulmányozta a szakirodalmat, s képes volt ezt összefoglalni, kapcsolatot teremteni a nézőpontok között, átfogóan felvázolni az adott problémát. Különösen célszerű vitatott tudományos kérdés ilyen módon való bemutatása, miközben kiderül a szerző álláspontja, véleménye is.
Természetesen e két szakdolgozattípus nem választható el egymástól mereven, a leggyakrabban a kettő összekapcsolódik, mindkét típus jegyeit magán hordozó szakdolgozat is elkészíthető.
1. munkafázis: a téma kijelölése
A fölkészültségnek és az érdeklődési körnek megfelelően történik. Fontos a találó cím megválasztása, célszerű alcímet is alkalmazni különösen az AC-típusú szakdolgozatok esetében, így jelezzük a dolgozat pedagógiai, szakmódszertani vonatkozását is.
2. munkafázis: az anyaggyűjtés
a) A szakirodalom felkutatása és kijegyzetelése, amely szó szerinti vagy tartalmi idézés formájában jelenik meg a dolgozatban. Föltétlen föl kell jegyezni a felhasznált irodalom/könyv/tanulmány/cikk szerzőjét, a mű címét, a kiadás helyét, évét (l. később a hivatkozásnál).
A forráskutatás, a kiválogatás módszerei:
— rendszeres kutatás: a szakirodalom rendszeres átfésülése fordított időrendben, tehát a legfrissebbektől haladunk visszafelé.
— hólabdarendszer: a friss publikációkból kiindulva a hivatkozások fonalán haladunk. Ilyenkor elsősorban az ún. rejtett bibliográfiák felkutatása és felhasználása történik, tehát a kézikönyvek fejezeteinek, tudományos folyóiratok közleményeinek a végén található szakirodalmi tételeké.
A szakirodalom felkutatása során két szempontot feltétlen szem előtt kell tartani: a legfrissebbek kerüljenek be a szakdolgozatba (l. hólabdarendszer); a legfontosabb, legismertebb szakkönyvek semmiképpen ne maradjanak ki!
Az alábbi elsődleges és másodlagos források használhatók fel: segédkönyvek (szaklexikonok, szótárak, szöveggyűjtemények, szakenciklopédiák), kézikönyvek, ismeretterjesztő kiadványok, tanulmánygyűjtemények, monográfiák; tanulmányok, tudományos cikkek, referátumok.
b) A vizsgálandó anyag (korpusz): adatok, dokumentumok összegyűjtése, levéltári kutatása. Az anyaggyűjtés során a cédulázás módszerével is dolgozhatunk.
3. munkafázis: az elrendezés
A gyűjtött anyagnak és saját mondanivalónknak a fő rendezési elvek (elsősorban logikai, ok-okozati elv, másodsorban időrendi elv), valamint rendezési szempontok szerinti sorrendbe állítása. Rendezési szempontok: egység (minden megállapításunknak, esetleges kitérőnknek a központi témára kell vonatkoznia), teljesség (a témáról minden lényeges részletet, megállapítást közölni kell), haladás (minden kisebb és nagyobb egység az azt megelőző részre épüljön, azt vigye előre, és a következőt készítse elő), arányosság (az egyes részek terjedelme az adott gondolati egység tartalmi fontosságától függjön.
A dolgozat tagolása:
I. Bevezetés
II. Tárgyalás
1. Előkészítés
2. Kifejtés
III. Befejezés
A dolgozat információértékében folyamatosan gazdagodik, majd a tetőpontra jutva lezárul. Így a szerkezeti váz egy ballisztikus görbéhez (ívhez) hasonlít:
 |
| | | | |
| | | | |
| | | | |
Bevezetés Előkészítés Kifejtés Befejezés
Tárgyalás
Arányszámok a részek között: 1:6: 1. Például egy 40 oldalas szakdolgozat arányai: bevezetés kb. 5 oldal, tárgyalás: kb. 30 oldal, befejezés: kb. 5 oldal. (Természetesen a számok hozzávetőlegesek, a terjedelem mindig függ a témától és a tárgyalásmódtól.)
I. Bevezetés
Tartalmaznia kell a téma- és célmegjelölést, a témával kapcsolatos adatokat (hely, közreműködő stb.), a vizsgálódás menetét, a vizsgálati minta bemutatását, a hipotézist, az alkalmazott módszereket, és körül kell határolni a témát.
II. Tárgyalás
1. Előkészítés
Ebben a részben történik a téma kifejtéséhez szükséges előismertek tisztázása. Nyilvánvaló, hogy egy részét az olvasó is tudhatja, így a fő cél az aktivizálás, pontosítás, kiegészítés. Tartalmazza a probléma részletes fölvetését, mások véleményét a témáról, valamint az eddigi eredmények összegzését. Itt történik tehát a szakirodalmi források feldolgozása, idézése.
2. Kifejtés
A saját álláspont bemutatása az érvelés (bizonyítás, cáfolás) segítségével, itt történik az összegyűjtött anyag (korpusz) feldolgozása.
III. Befejezés
Tartalmaznia kell az eredmények összefoglalását, a tárgyalás főbb tételeit. Helyes, ha a fő logikai csomópontokat gyűjtjük úgy össze, hogy magasabb szintre helyezzük a mondandót. A befejezés kitekintő is kell hogy legyen, azt is le kell írni, hogy a tárgyalásban kifejtettek miért fontosak, hogyan hasznosíthatók az oktatásban. A befejezés szembesít a bevezetéssel. A kételyeket, kérdőjeleket is megfogalmazza, s nem utolsósorban tovább mutat: megfogalmazza azokat a területeket is, amerre tovább lehet folytatni a kutatást. (Így a szakdolgozat egy láncszemhez hasonlítható, amely egy hosszú lánchoz kapcsolódik, de nyitva van, hogy újabb láncszemeket lehessen hozzá fűzni.)
A kidolgozás elvei: szakszerűség (a szaknyelv pontos használata), pontosság (a tények, idézetek, adatok hű és pontos közlése, a dolgozat tárgyilagosságát erősíti), szemléletesség (nemcsak a mértékletesen képszerű megfogalmazásban, hanem – ha szükséges – az ábrák, illusztrációk, grafikonok, táblázatok, diagramok közlésével is). Éljünk a számítógépes szövegszerkesztés kínálta lehetőségekkel! A dolgozat legyen egyéni és élményszerű, de csak olyan mértékben, hogy stílusa tudományos, igényes, irodalmi legyen.
III. Formai követelmények
1. A hivatkozás
A hivatkozásnak sokféle módja van, tudományterületenként eltérő lehet, sőt azon belül is létezik több fajta. Ehelyütt egy lehetséges hivatkozási formát közlünk korántsem kizárólagossággal.
A szövegközi hivatkozás tételei mind a szó szerinti mind a tartalmi idézéskor a következők: szerző, a megjelenés évszáma, oldalszáma. Például: “A többjelentésű szavak második és további jelentései az elsődlegesből fejlődnek ki metaforikus vagy metonimikus úton a bonyolultabb jelenségek, fogalmak kifejezésére. Herder szerint a gondolkodás fejlődésével a nyelvek szókincse a konkréttól az elvont felé halad, miközben a nyelvek grammatikailag és lexikailag differenciálódnak, azaz egyre inkább sajátos, nemzeti színezetet nyernek” (Máté 1997: 44). A hivatkozás feloldása a dolgozat végén:
Máté Jakab 1997. A 19. századi nyelvtudomány rövid története. Nemzeti Tankönyvkiadó. Budapest.
Haugen, Einar 1972. The Ecology of Language. Essays. Stanford University Press. Stanford, California.
A hivatkozás feloldása tanulmánykötetből vett írás esetén:
Benkő Loránd 1988. Irodalmi nyelv – köznyelv. In: Kiss Jenő–Szűts László (szerk.): A magyar nyelv rétegződése. Akadémiai Kiadó. Budapest. 15–33.
A hivatkozás feloldása abban az esetben, ha az írás folyóiratban jelent meg:
Jakab István 1989. A magyar nyelv szlovákiai változatai. Magyar Nyelvőr 140–9.
Ha a folyóirat nem évfolyamonként, hanem lapszámonként kezdi újra az oldalszámozást, akkor a következő módon kell feloldani a szövegközi hivatkozást:
Kulcsár Szabó Ernő 1987. Csokonai Lili: Tizenhét hattyúk. Kortárs 12: 159–64.
Bármelyik hivatkozási módot használja is a szerző, egy a fő: legyen egységes és következetes!
A tartalmi idézés más szavakkal történő megismétlése annak, amit a szakdolgozat írója által használt forrás szerzője leírt. Ilyenkor is feltétlen hivatkoznunk kell. (Mindezt részletesebben l.: Magyar Nyelvőr 1996. 121–3.).
2. A borító
Műbőr kötéses, a lap közepén található a SZAKDOLGOZAT felirat nyomtatott nagybetűvel, jobb alsó részén a hallgató neve, alatta a beadás éve. (l. 1. sz. melléklet)
3. A belső oldal
A következőket kell tartalmaznia: az oktatási intézmény megnevezése, a szakdolgozat címe, a témavezető neve, a szakdolgozat írójának neve, szakja (szakpárja). (l. 2. sz. melléklet)
4. A tartalomjegyzék
A belső borító után következő oldalon található, szó szerint egyeznie kell a dolgozatban szereplő címekkel (a betű nagyságában típusában úgyszintén.) Hűen tükröznie kell a dolgozat tagolását. A fejezetek, alfejezetek tagolása történhet a következőképpen:
I.
1.
2.
a)
b)
3.
II….
VI. Felhasznált szakirodalom
VII. Mellékletek, jegyzetek
Ha szükséges, a római szám és az arab szám közé felvehetjük az ábécé nagybetűit is. Ennél aprólékosabb tagolás nem ajánlott, mert követhetetlenné válik a dolgozat. Éljünk inkább az alfejezeteken belül a bekezdésekkel, azon belül pedig — ha még szükséges — a gondolatjeles tagolással. Ügyeljünk arra, hogy az azonos szinteken olvasható címek azonos betűnagyságúak legyenek, elhelyezkedésüket tekintve is egyezzenek meg (középen, bal oldalt), s abban is, hogy a cím után egy, kettő vagy három sorköz legyen egységesen! (részletesebben l.: Magyar Nyelvőr 1993. 517-9.)
5. A szakirodalom felsorolása
A felhasznált szakirodalom tételes, betűrendes felsorolása, azaz a szövegközi hivatkozások feloldása. Mindez természetesen a dolgozat befejezése után következik. Legvégül számozatlan oldalon szerepel(het)nek a (kép)mellékletek, levéltári kutatások során fénymásolt dokumentumok, iskolai dolgozatok, a tárgy- és szómutató stb.
A szakdolgozat megírásához ajánlott szakirodalom:
Eco, Umberto: Hogyan írjunk szakdolgozatot? Gondolat Kiadó, Bp. 1991.
Gáspári László: Retorika. Tankönyvkiadó, Bp. 1998.
Szabó Katalin: Kommunikáció felsőfokon. Kossuth Kiadó, Bp. 1997.
6. Egyéb követelmények
A szakdolgozatot A/4 szabvány méretű fehér papír egyik oldalára írva kell elkészíteni egy példányban számítógépes szövegszerkesztővel. Betűnagyság: 12, javasolt betűtípus: Times New Roman, 1,5-ös sortávolsággal, bal szélén 3 cm, jobb szélén 2 cm, felül és alul 3–3 cm margóval.
A szakdolgozat javasolt terjedelme: A-típusú esetében: 30 oldal, AC-típusú esetében: 40 oldal, BC-típusú esetében 50 oldal. (Ennél lehet kevesebb a téma tartalmánál, típusánál, jellegénél fogva, ha a konzulens tanár is hozzájárul.)
IV. Technikai tudnivalók
A szakdolgozat témáját elsősorban a tanszékek határozzák meg, de a hallgató is jelentkezhet a tanárnál egy általa javasolt témával. A hallgató félévente legalább két alkalommal (vagy a szaktanár követelményei szerint akár több alkalommal) köteles konzultálni a témavezető tanárral, aki ezt a szakdolgozati témalapon aláírásával igazolja.
A szakdolgozatot a tanulmányok utolsó félévében március 31-ig (keresztféléves képzés esetén november 30-ig) kell benyújtani. A dolgozathoz csatolni kell a szakdolgozati témalap hallgatói példányát is.
A szakdolgozat megvédése a záróvizsga keretében zajlik, és a tanári képesítővizsga részét képezi. A szakdolgozatvédés a témafelelős tanszék szervezésében, a TVSZ és a záróvizsga-szabályzat szerint történik.
V. A szakdolgozat értékelése
A bírálat fő szempontjai: Ajánlott pontszám:
1. A szakdolgozat elméleti magalapozottsága 0–20
és gyakorlati alkalmazhatósága
2. A szakdolgozat újszerűsége és 0–10
a téma kritikai megközelítése
3. A szakdolgozat szerkezete, 0–5
a témakörök kifejtésének arányossága
5. Egyéni vélemény 0–10
6. Stílus, helyesírás 0–5
50 pont
0–24 pont: elégtelen (1)
25–31 pont: elégséges (2)
32–38 pont: közepes (3)
39–45 pont: jó (4)
46–50 pont: jeles (5)
V. A szakdolgozati témák után álló jelölések értelmezése
A: csak az adott szakhoz kapcsolódó, szakterületi téma (szaktanszéki konzulens)
B: a másik szak szaktanszéke által is elfogadott, illetve szak(ok) képesítési követelményei által megengedett szakterületi téma (két konzulens)
C: oktatási-nevelési téma (tanári képesítéshez) (pedagógia-pszichológia tanszéki konzulens)
AC: a tanári képesítés feltételeinek is megfelelő szakterületi és oktatási-nevelési (szakmódszertani) téma (egy szaktanszéki, a szakmódszertant is oktató vagy művelő konzulens)
BC: a tanári képesítés feltételeinek és mindkét szak képesítési követelményeinek megfelelő téma (két szaktanszéki konzulens, egyikük a szakmódszertan oktatója vagy művelője)
Összeállította:
Dr. Minya Károly
1. sz. melléklet
SZAKDOLGOZAT
Báriné Krajnyák Szilvia
2002
2. sz. melléklet
NYÍREGYHÁZI FŐISKOLA
Magyar Nyelvészeti Tanszék
A reklám hatása az általános iskolások nyelvhasználatára
Témavezető: Készítette:
Dr. Minya Károly Báriné Krajnyák Szilvia
főiskolai tanár magyar LD
2002