AZ IGENEVEK
Az igenevek morfológiáját, jelentését és mondattanát összességében az átmenetiség jellemzi, tehát célszerű őket külön szófaji kategóriaként az alapszófajok közé illeszteni, természetesen altípusainak szétválasztására szükség van.
A főnévi igenév
-ni képzős igei származék, amely személyre vonatkoztatás nélkül, elvontan fejez ki jelentéstartalmat (cselekvés-, történés-, létezés-, állapotfogalmat)
Főnévi tulajdonságai:
a) jelentéstani szempontból: az -ás, -és képzős elvont főnevekkel azonos jelentésűek.
Olvasni jó. Az olvasás jó.
Futni nem szégyen. A futás nem szégyen.
b) alaktani szempontból: felvehetnek eredetük szerint birtokos személyragokat ® a főnévi igenév személyragozása/jelezése alakul ki.
c) mondattani szempontból: általában azokban a mondatrészi szerepekben áll, amelyekben a főnév:
alany: bizonyos igei (kell, lehet, szabad, illik, van, nincs) állítmányok mellett
El kell mennem. Illik köszönnünk. Van mit ennie.
bizonyos névszói (névszói-igei) állítmányok mellett (szép, hasznos, jó, kellemes, nehéz, fölösleges volt, hasznos lenne stb.)
Hasznos tanulni. Jó lett volna elmenni.
tárgy: az akar, tud, szeret, kíván stb. igei állítmányok mellett (az ige tárgyas ige!)
Tud szeretni. Akar tanulni.
határozó: csak néhány határozói szerepre alkalmas
célhatározó: főleg mozgást jelentő igei állítmányok bővítményeként:
Elutazott nyaralni.
tekintethatározó: Tanulni tanult, de tudni nem tudja.
célhatározó: Képes vezetni. (= képes a vezetésre)
Alkalmas irányítani.
jelző: csak birtokos jelző lehet pl.: Ideje indulni. (a van a hiányzó állítmány)
állítmány: önmagában a főnévi igenév nem lehet!!!
[csak a fog segédigével (+ szokott, tetszik, talál) együtt igei állítmány] pl.: El fogok menni.
Az Innen látni a Balatont-típusú mondatban a főnévi igenév alany a hiányzó lehet az állítmány.
Igei tulajdonságai:
a) jelentéstani szempontból: igei jelentéstartalmat fejeznek ki
b) alaktani szempontból: igéből képezzük
c) mondattani szempontból:
— csak olyan bővítményeket vehet fel, mint az ige (tárgyat és határozót, jelzője nem lehet). Könyvet olvasni. Szépen élni.
— alkalmas időviszonyítás kifejezésére (a mondat állítmányához viszonyítva). Szeretek szántani. (egyidejű) Elmegyek bevásárolni.(utóidejű: az igenévben kifejezett cselekvés később történik, mint az állítmányban.)
A melléknévi igenév
Valamely igéből -ó, -ő, -t, -tt, -andó, -endő képzővel képzett szó, amely az igei jelentéstartalmat tulajdonságként, tulajdonságszerű állapotként nevezi meg.
Melléknévi tulajdonságú
a) jelentéstani szempontból: tulajdonságot, tulajdonságszerű állapotot fejez ki.
a mosolygó kislány
az elolvasott könyv
b) alaktani szempontból: általában ugyanazokat a toldalékokat veheti fel, mint a melléknév
pl.: többesjelet: kitűnők — kitűnőek (szófaji elkülönítés)
fokjelet: műveltebb ember
(Felveheti a tárgy ragját, birtokos személyragokat, az -é birtokjelet, esetragokat — de főleg akkor, ha főnevesült.)
Képzése szegényesebb, mint a melléknévé.
c) mondattani szempontból: ugyanolyan mondattani szerepben fordul elő, mint a melléknév
jelző: A mosolygó kislányról beszélgettünk.
állítmány: Az ember halandó.
A víz forró.
Fáradt voltam. Ez a feladat megoldandó.
(Állapotot, tulajdonságot, szükségességet fejez ki ilyenkor.)
(Tárgyi, határozói szerepben: ha főnevesült.)
Igei tulajdonságai
a) jelentéstani szempontból: igei jelentéstartalmat fejez ki (tulajdonságként)
b) alaktani szempontból: — igéből képezzük
— a befejezett melléknévi igenévnek saját személyragozása van: igenévi-igei ragozás (tárgyas személyragozáshoz áll közel) pl.: Az Ady írta verset kellett elemezni.
c) mondattani szempontból:
· csak olyan bővítményeket vehet fel, mint az ige (tárgyat: könyvet olvasó — határozót: szobában ülő stb.)
· alkalmas időviszonyítás kifejezésére
pl. Szakadó esőben ment haza. (egyidejű)
Az iskolában felmondja a megtanult verset. (előidejű)
Gratulált a leendő képviselőnek. (utóidejű)
· lehet cselekvő és szenvedő
pl. a tanuló fiú (a fiú, aki tanul ® cselekvő)
a megterített asztal (= amit megterítettek ® szenvedő)
eladólány (= aki eladó ® cselekvő)
eladó lány (= akit eladnak ® szenvedő)
A HATÁROZÓI IGENÉV
-va, -ve, -ván, -vén képzős igei származék, amely az igei jelentéstartalmat határozói körülményként nevezi meg.
Határozói tulajdonságai
a) jelentéstani szempontból: körülményt fejez ki
b) alaktani szempontból: nem toldalékolható, képzője szólezáró szerepű
c) mondattani szempontból: a mondatban csak olyan szerepben állhat, mint a határozószók: csak határozó lehet!
Leggyakrabban mód-, állapot-, idő- és okhatározó:
Pl. Futva ment az iskolába. (mód)
Ájulva esett össze. (állapot)
Az iskolába érve letette a könyveit. (idő)
Megijedve a kutyától elszaladt. (ok)
Igei tulajdonságai
a) jelentéstani szempontból: igei jelentéstartalmat fejez ki (körülményként)
b) alaktani szempontból: igéből képezzük
c) mondattani szempontból:
· csak olyan bővítményeket vehet fel, mint az ige (tárgyat: Az ajtót kitárva. — határozót: Szégyellősen elpirulva.)
· alkalmas időviszonyítás kifejezésére: Futva ment az iskolába. (egyidejű); Megijedve a kutyától elszaladt. (előidejű)
· lehet szenvedő és cselekvő jelentésárnyalatú: Futva ment. (cselekvő); Összekötve éltek. (szenvedő)