AZ IGENEVEK

Az igenevek morfológiáját, jelentését és mondattanát összességében az átmenetiség jellemzi, tehát célszerű őket külön szófaji kategóriaként az alapszófajok közé illeszteni, természetesen altípusainak szétválasztására szükség van.

A főnévi igenév

-ni képzős igei származék, amely személyre vonatkoztatás nélkül, elvontan fejez ki jelentéstartalmat (cselekvés-, történés-, létezés-, állapotfogalmat)

Főnévi tulajdonságai:

a) jelentéstani szempontból: az -ás, -és képzős elvont főnevekkel azonos jelentésűek.

Olvasni jó.                       Az olvasás jó.

Futni nem szégyen.          A futás nem szégyen.

b) alaktani szempontból: felvehetnek eredetük szerint birtokos személyragokat ® a főnévi igenév személyragozása/jelezése alakul ki.

c) mondattani szempontból: általában azokban a mondatrészi szerepekben áll, amelyekben a főnév:

alany: bizonyos igei (kell, lehet, szabad, illik, van, nincs) állítmányok mellett

El kell mennem. Illik köszönnünk. Van mit ennie.

            bizonyos névszói (névszói-igei) állítmányok mellett (szép, hasznos, jó,        kellemes, nehéz, fölösleges volt, hasznos lenne stb.)

Hasznos tanulni. Jó lett volna elmenni.

tárgy: az akar, tud, szeret, kíván stb. igei állítmányok mellett (az ige tárgyas ige!)

Tud szeretni. Akar tanulni.

határozó: csak néhány határozói szerepre alkalmas

célhatározó: főleg mozgást jelentő igei állítmányok bővítményeként:

Elutazott nyaralni.

tekintethatározó: Tanulni tanult, de tudni nem tudja.

célhatározó: Képes vezetni. (= képes a vezetésre)

Alkalmas irányítani.

jelző: csak birtokos jelző lehet pl.: Ideje indulni. (a van a hiányzó állítmány)

állítmány: önmagában a főnévi igenév nem lehet!!!

[csak a fog segédigével (+ szokott, tetszik, talál) együtt igei állítmány] pl.: El fogok menni.

Az Innen látni a Balatont-típusú mondatban a főnévi igenév alany a hiányzó lehet az állítmány.

Igei tulajdonságai:

a) jelentéstani szempontból: igei jelentéstartalmat fejeznek ki

b) alaktani szempontból: igéből képezzük

c) mondattani szempontból:

— csak olyan bővítményeket vehet fel, mint az ige (tárgyat és határozót, jelzője nem lehet). Könyvet olvasni. Szépen élni.

— alkalmas időviszonyítás kifejezésére (a mondat állítmányához viszonyítva). Szeretek szántani. (egyidejű) Elmegyek bevásárolni.(utóidejű: az igenévben kifejezett cselekvés később történik, mint az állítmányban.)

A melléknévi igenév

Valamely igéből -ó, -ő, -t, -tt, -andó, -endő képzővel képzett szó, amely az igei jelentéstartalmat tulajdonságként, tulajdonságszerű állapotként nevezi meg.

Melléknévi tulajdonságú

a) jelentéstani szempontból: tulajdonságot, tulajdonságszerű állapotot fejez ki.

a  mosolygó kislány

     az elolvasott könyv

b) alaktani szempontból: általában ugyanazokat a toldalékokat veheti fel, mint a melléknév

pl.:       többesjelet: kitűnők — kitűnőek (szófaji elkülönítés)

     fokjelet: műveltebb ember

(Felveheti a tárgy ragját, birtokos személyragokat, az -é birtokjelet, esetragokat — de főleg akkor, ha főnevesült.)

Képzése szegényesebb, mint a melléknévé.

c) mondattani szempontból: ugyanolyan mondattani szerepben fordul elő, mint a melléknév

jelző: A mosolygó kislányról beszélgettünk.

állítmány:      Az ember halandó.

A víz forró.

Fáradt voltam. Ez a feladat megoldandó.

                     (Állapotot, tulajdonságot, szükségességet fejez ki ilyenkor.)

(Tárgyi, határozói szerepben: ha főnevesült.)

Igei tulajdonságai

a) jelentéstani szempontból: igei jelentéstartalmat fejez ki (tulajdonságként)

b) alaktani szempontból:   — igéből képezzük

     — a befejezett melléknévi igenévnek saját személyragozása van: igenévi-igei ragozás (tárgyas személyragozáshoz áll közel) pl.: Az Ady írta verset kellett elemezni.

c) mondattani szempontból:

· csak olyan bővítményeket vehet fel, mint az ige (tárgyat: könyvet olvasó — határozót: szobában ülő stb.)

· alkalmas időviszonyítás kifejezésére

pl.        Szakadó esőben ment haza. (egyidejű)

Az iskolában felmondja a megtanult verset. (előidejű)

Gratulált a leendő képviselőnek. (utóidejű)

· lehet cselekvő és szenvedő

                 pl.   a tanuló fiú (a fiú, aki tanul ® cselekvő)

a megterített asztal (= amit megterítettek ® szenvedő)

eladólány (= aki eladó ® cselekvő)

eladó lány (= akit eladnak ® szenvedő)

A HATÁROZÓI IGENÉV

-va, -ve, -ván, -vén képzős igei származék, amely az igei jelentéstartalmat határozói körülményként nevezi meg.

Határozói tulajdonságai

a) jelentéstani szempontból: körülményt fejez ki

b) alaktani szempontból: nem toldalékolható, képzője szólezáró szerepű

c) mondattani szempontból: a mondatban csak olyan szerepben állhat, mint a határozószók: csak határozó lehet!

Leggyakrabban mód-, állapot-, idő- és okhatározó:

Pl.     Futva ment az iskolába. (mód)

Ájulva esett össze. (állapot)

Az iskolába érve letette a könyveit. (idő)

Megijedve a kutyától elszaladt. (ok)

Igei tulajdonságai

a) jelentéstani szempontból: igei jelentéstartalmat fejez ki (körülményként)

b) alaktani szempontból: igéből képezzük

c) mondattani szempontból:

· csak olyan bővítményeket vehet fel, mint az ige (tárgyat: Az ajtót kitárva. — határozót: Szégyellősen elpirulva.)

· alkalmas időviszonyítás kifejezésére: Futva ment az iskolába. (egyidejű); Megijedve a kutyától elszaladt. (előidejű)

· lehet szenvedő és cselekvő jelentésárnyalatú: Futva ment. (cselekvő); Összekötve éltek. (szenvedő)