Hófehér, albínó partifecskét figyeltünk meg és gyűrűztünk meg a Tiszán, Szabolcs térségében egy telepen 2002. július 22-én. Az idén kelt, fiatal madarat egy Európában egyedülálló méretû, közel 2500 páros nagyságú telepen találtuk meg.
A fehér partifecskének igen nehéz körülmények között kell felkészülnie a vonulásra,
hiszen a telepen 
lévõ
többi madár folyamatosan támadta, zavarta a táplálkozó fiatal madarat az átlagostól
élesen eltérõ színezete miatt és valószínûsíthető, hogy a ragadozók
számára is "kirívó" célpont lesz. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület
(MME) keretében a Tisza magyar szakasza mentén az idén 17. éve folyó partifecske
kutatásunk során, amely a globális klímaváltozásnak a vonuló madarakra gyakorolt
hatását vizsgálja, ez a harmadik alkalom 1998 és 2000 után, amikor albínó partifecskét
figyeltünk és gyûrûztünk. Mindhárom alkalommal ugyanazon,
a Tisza Szabolcs-Rakamaz között fészkelő állománya esetében találtuk meg a
fiatal albínó madarakat. Valószínû, hogy ezen állományon belül az átlagostól
lényegesen nagyobb gyakoriságú lehet az albinizmust okozó genetikai elváltozás.
2000-ben és az idén is mód nyílt az albínó madár fészkének azonosítására, amelyben
a fiatal madár testvérei normális színezetûek voltak, akárcsak a szüleik.
Az albínó partifecskék felbukkanását korábban olyan a Tisza mentén élõ
madarakat és más élõlényeket tragikusan befolyásoló jelenségek elõzték
meg, mint 1998-ban a júniusi "zöldár", amely a Tiszán fészkelõ átlagosan
20 ezer páros partifecske állomány teljes elsõ költését elpusztította,
vagy 2000-ben a tiszai cián- és nehézfémszennyezés. Sajnos 2002 is hasonlóan
nehéz helyzetet jelenthet Európa legkisebb, 13 g tömegű fecskéjének, hisz a
Tiszán 2002-ben az utóbbi évtizedek második legkisebb állományát, 12 ezer pár,
mértük fel a napokban elvégzett felmérés során. Ettõl kisebb állományt
csak az 1998 évi "zöldár"-t követõ évben, 1999-ben (10 ezer pár), tapasztaltunk!
Az okok feltárása jelenleg is folyik az Országos Tudományos Kutatási Alap (OTKA)
támogatásával folyó kutatás keretében. Az elõzetes elemzések alapján
a fészkelõ állomány rendkívül alacsony szintjét egyrészt a 2001-es évben,
elsõsorban a fészkelési időszakban tapasztalt kedvezõtlen idõjárásnak
tulajdonítható alacsony szaporodási siker, másrészt az afrikai vonulási és telelési
területeken szintén az idõjárással kapcsolatos (csapadékhiány) okok magyarázhatják.
Fontos megemlíteni, hogy e madárfaj hazai állományának jelentõs része
már nem a természetes fészkelõhelyeken, a folyók (Tisza, Dráva, Maros,…)
szakadófalaiban, hanem az ember által kialakított homok-, és sóderbányákban
költ, sõt árkok, házalapok partfalában is megtelepednek. Sajnos ezen
állományokat a "természetes" okok mellett, a védelem ellenére, a figyelmetlen
vagy számos esetben a tudatos emberi pusztítás is fenyegeti a lakott üregek
lebányászása, betemetése vagy éppen kiásása miatt. Nagyon fontos ezen helyek
feltérképezése és az ott lévõ telepek sorsának követése, az esetleges
károkozás megelõzése.
Kérjük, ha ilyen partifecske teleprõl tudomása van, azt írja meg számunkra partifecske@freemail.hu e-mail cimre vagy az MME Monitoring Központjának (Nyíregyháza, Pf. 286, 4401).
2002.07.30.