dr. Simon László: Fitoremediáció
Környezetvédelmi Füzetek. Azonosító:2318
BMKE Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár
Budapest, 2004
BEVEZETÉS
A fitoremediáció során a természetben előforduló vagy génsebészeti úton előállított növények (illetve a velük társult mikrobák) segítségével tisztítják meg a környezeti elemeket (talajt, talajvizet, felszíni vizet, ipari szennyvizet, levegőt) a szervetlen vagy szerves kémiai szennyező anyagoktól. A kifejezés előtagja a görög fito = növény szóból ered. A remediáció kifejezés a szennyezett terület megjavítását, helyrehozatalát, “meggyógyítását” jelenti a latin remedium = orvoslás, gyógyszer, orvosság kifejezés alapján. Ezt a szakkifejezést használjuk arra a tevékenységre, amikor a talajt szennyező vegyi anyagok koncentrációját olyan kis értékre csökkentjük, amelynek a kockázata már elfogadható.
A fitoremediáció előnyei közé tartozik, hogy környezetkímélő technológia, lényegesen olcsóbb, mint a hagyományos fizikai vagy fizikai-kémiai talajtisztítási eljárások. A fitoremediáció során kevesebb másodlagos szennyeződés (pl. szennyezett víz) keletkezik, a talaj fizikai szerkezete nem károsodik, biológiai aktivitása nem szűnik meg, termékenysége a legtöbb esetben megmarad. Az eljárás nagy felületen in situ alkalmazható. A betakarított, szennyeződést tartalmazó biomasszából elégetés után a koncentrálódott nehézfémek visszanyerhetők. A fitoremediáció várhatóan négyszer-hétszer olcsóbb lesz, mint a szennyezett talaj kitermelése, depóniákban való elhelyezése, vagy fizikai és kémiai módszerekkel történő remediációja. A fitoremediáció hátrányai közé tartozik, hogy időigényes folyamat, a növények nem vesznek fel vagy nem bontanak le minden szennyezőanyag-féleséget, és a fitoremediáció során a növényeket gondozni kell (tápanyagokkal, vízzel kell ellátni). Az eljárás elsősorban az olyan mérsékelten szennyezett talajok tisztítására alkalmas, ahol nem kell az összes szennyező anyagot eltávolítani, elegendő azok mennyiségét a határérték alá csökkenteni.
Gyorsan fejlődő környezetvédelmi technológiáról van szó (amelyet egyelőre még nem alkalmaznak üzemszerűen); a fitoremediációt vizsgáló kutatások a kilencvenes években gyorsultak fel. A fitoremediáción belül újabb fogalmak, illetve eljárások alakultak ki az elmúlt időszakban, amelyek közül a fitoextrakció, fitofiltráció, fitovolatizáció, fitostabilizáció és a fitodegradáció a legígéretesebb. A fitoextrakció, fitofiltráció, fitovolatizáció a szennyező anyagok felvételén, áthelyeződésén alapul, a fitostabilizáció során a szennyező anyagok immobilizálódnak, míg a fitodegradáció során a szennyező anyagok lebomlanak, átalakulnak. Ezen eljárásokra vonatkozó legújabb ismereteket foglaljuk össze a következő fejezetekben.