I. TANULÁSI EGYSÉG

AZ EURÓPAI UNIÓ FELÉPÍTÉSE

 

1. Az első tanulási egységben Ön megismeri
•  az Európai Unió megalakulásának körülményeit,
• az Európai Unió 3 pillérre épülő modelljét,
• az európai közösséget alkotó tagországokat,
• az Unió fontos szervezeteinek székhelyeit,
• az Unió hivatalos nyelveit,
• a közösségi polgárjog fogalmát,
• az Európai Unió szimbólumait.

 

Az első tanulási egység célja:

•  hogy átfogó képet adjon az Európai Unió egész rendszeréről,
• hogy megadja az Európai Unió fogalmi keretét,
• hogy segítsen az eligazodásban.

 

Az első tanulási egységet nem véletlenül előzi meg a kronológiai áttekintés.

Az időrendi összefoglalóval segítséget szeretnénk nyújtani ahhoz, hogy

• egy történeti visszatekintést tegyen az európai integrációban,
• felelevenítse korábban tanult, hallott ismereteit,
• kiegészítse, pótolja esetleges hiányosságait,
• lássa az európai integrációs folyamatot,
• érzékeltessük az Európai Egyesült Államok folyamatjellegét,
• szükség esetén bármikor visszalapozhasson.

 Bővebb információért kattintson ide

 

Tartalom

1. Az Európai Unió létrejötte
2. Az Európai Unió három pillére
3. Az Európai Unió fő szerveinek és intézményeinek székhelyei
4. Az Európai Unió nyelve
5. Az Európai Unió polgársága
6. Az Európai Unió jelképei

 

1.  Az Európai Unió létrejötte

Az Európai Uniót a Maastrichti Szerződés / Európai Uniós Szerződés, EUSZ / hozta létre. A Szerződést Maastrichtban 1992. február 7-én írták alá, a ratifikációs eljárások miatt hatályba lépése csak 1993. november 1.-én történt meg. A szerződést előkészítő konferencián a Közösségek működésének felülvizsgálata mellett a hatáskörök kiterjesztésére is kísérletet tettek. Többféle javaslat közül végül a luxemburgi modell került bevezetésre, melynek lényege a többpilléres megoldás. Eszerint az Unió a korábbi Európai Közösségeknél szélesebb hatáskörökkel rendelkezik, de az új hatáskörök zömét nem adják át a Közösségek Bizottságának, hanem azokat a tagállamok közösen, alapvetően kormányközi alapon gyakorolják.

Az Európai Unió három pilléren nyugszik:

1.pillér	2.pillér	3.pillér
EURÓPAI KÖZÖSSÉG	KÖZÖS KÜL és BIZTONSÁGPOLITIKAI EGYÜTTMŰKÖDÉS	BEL -és IGAZSÁGÜGYI EGYÜTTMŰKÖDÉS

Az első pillért

• az Európai Szén-és Acélközösség, másnéven a Montánunió,
• Az Európai Gazdasági Közösség, Maastrich óta Európai Közösség, és
• Az Európai Atomenergia Közösség, Euratom alkotja.

Az Uniós Szerződés szerint a három korábban is létező közösség együttes neve Európai Közösség. Érdekes módon nem többes számban használják a közösségeket, mivel ezzel is kifejezésre akarták juttatni az egységesülés, az integráció folyamatát.

Alapvető különbség a pillérek között az, hogy míg az első pillér az ún. közösségi modellen nyugszik, a két másik pillér kormányközi együttműködésen alapul.

Az Európai Közösségnek saját - sui generis - jogrendje van, a második és harmadik pillérben a nemzetközi jog szabályai az irányadók.

Az Európai Közösség jogi személy, az Európai Unió ezzel szemben nem rendelkezik jogi személyiséggel.

A pillérek az Unió működésének különböző kérdéseit ölelik át, bár tagadhatatlan, hogy vannak átfedések. Egyszerűsítve a képet:

 az 1.pillér a külgazdaságpolitikával,

 a 2. pillér a nagypolitikával foglalkozik.

A két téma közötti átfedések és a két politika közötti kölcsönös egymásrautaltság miatt az elhatárolás nem hermetikus, sőt bizonyos esetekben nem is egyértelmű.

Az egyes pillérekben a döntéshozatal módja is eltér.

Míg az Európai Közösség a Bizottság szinte kizárólagos döntéskezdeményezési jogára épül, addig ez a 2. pillérben nem kizárólagos, a 3. pillérben pedig kivételes.

A Tanács a Közösségben egyre nagyobb számban hoz többségi határozatokat, ez a jogszabályok alapján a 2. pillérben ritka, a 3.-ban pedig kizárt.

A Parlament az 1. pillérben viszonylag komoly döntéshozatali jogokkal rendelkezik, a 2. és 3. pillérben a Parlamentnek csak tudomásszerzési jogosultsága van.

A Bíróság hatásköre csak az első pillérre terjed ki, a második és harmadik pillérre nem.

A különbségek ellenére jelentős hasonlóságok is vannak a három pillér működésében. Ennek legfőbb oka, hogy a Maastrichti Szerződés a Közösség intézményeinek hatáskörét terjesztette ki a  két másik pillérre, akár attól eltérő módon is. Az Unió a korábban a közösségi jog és politika határsávján működő Európai Tanács irányítása alatt mozog, a Bizottság mindhárom pillérben lát el feladatokat, a Tanács soros elnöke és a Tanácsban eljáró miniszterek mindhárom pillérben ugyanazok, a COREPER, azaz az Állandó Képviselők Bizottsága és a különböző munkacsoportok a Közösségen túl a második pillérre is kiterjesztették hatáskörüket.

Az Európai Uniót alapító szerződés jelentős mértékben megváltoztatta a közösségi döntési mechanizmusokat és kompetenciákat, valamint kiterjesztette a közösség cselekvési jogkörét. Az intézményi struktúra szempontjából ezek közül a változások közül a legfontosabbak:

• növekedett az Európai Parlament hatásköre,
• a Tanácsban bővült a többségi szavazási eljárás alkalmazási köre,
• a szubszidiaritás alapvető döntéshozatali elvvé vált.

Maastricht a közösségi intézmények elnevezése körüli bonyodalmakat is tisztázta. Az Uniós Szerződés értelmében az EK Tanácsának új elnevezése, az Európai Unió Tanácsa. Maastricht nem változtatta meg a Bizottság nevét, ezért továbbra is jogosan lehet használni az Európai Közösségek Bizottsága elnevezést, röviden az Európai Bizottságot. Ugyancsak nem változott a Bíróság neve, azaz maradt az Európai Közösségek Bírósága. A Római Szerződés által létrehozott közgyűlés neve pedig továbbra is az 1987-ben hatályba lépett Egységes Európai Okmány óta: Európai Parlament, melyet a maastrichti szerződés megerősített. Az Uniós Szerződés közösségi fő intézménnyé emelte az Európai Közösségek Számvevőszékét, elnevezését nem változtatta meg.

 

2. Az Európai Unió három pillére

Az Európai Unió ma számos területen él a tagországok által ráruházott hatalommal. Mindenekelőtt a közös piacon és az agrárpolitikában, de kompetenciája kiterjed a kultúrára, az oktatásra, a környezetvédelemre stb.

A Maastrichti Szerződés az Európai Uniót három pillérre helyezte a különböző döntési folyamatok és a „közösséggé válás" különböző fokai szerint. Ezért beszélhetünk erősen integrált politikáról, melynek esetében a döntés a közösségi intézmények kezében van (ilyen például a közös agrárpolitika), és kis mértékben integrált politikáról, melynek esetében a tagországok nem ruházták át minden jogosultságukat (közegészségügy, transz-európai hálózatok stb.) és végül beszélhetünk kormányközi politikáról. Ilyen a közös kül- és biztonságpolitika valamint a bel- és igazságügyi együttműködés, melyekben a tagországok megőrzik szuverenitásukat.

A fenti politikák mindegyikében különbözőek a döntési módok: a közös kül- és biztonságpolitika terén az Európai Parlamentnek konzultációs joga van, míg az uniós költségvetést elvetheti; a bel- és igazságügyi kérdésekben az Európai Unió Tanácsának egyhangú szavazata szükséges, míg az áruk szabad mozgásának ügyében elég a többségi szavazat. Az Európai Unió minden esetben a szubszidiaritás elvét tartja szem előtt: csak akkor avatkozik be, amikor a közös fellépés vitathatatlanul hatékonyabbnak bizonyul, mint egy vagy két tagország egyéni akciója.

Az első pillért az Európai Közösségek alkotják (Európai Gazdasági Közösség, Európai Szén- és Acélközösség, Euratom), ez 17 területet ölel fel, melyek a közösségi intézmények hatáskörébe tartoznak. A második pillért a közös kül- és biztonságpolitikai akciók alkotják. Ez alapvetően kormányközi együttműködés, melyhez az Európai Bizottság is hozzájárul, az Európai Parlamenttel pedig egyeztetni kell. A harmadik pillér a bel- és igazságügy, ami ugyancsak kormányközi együttműködés eredménye.

 

• Az első pillér: az európai közösség

Az első pillérhez tartozik minden, közösségi intézménynek és eljárásnak alárendelt politika: az Európai Bizottság javaslatot tesz, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Parlament döntést hoz, jogvita esetén az Európai Bíróság illetékes.

A Közösségnek 17 területen van eljárási joga: az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad áramlása, a mezőgazdaság, közlekedés, piaci verseny, adóügy és jogharmonizáció, gazdasági és pénzügyi politika, közös kereskedelempolitika, szociális politika, oktatás, szakképzés, fiatalok helyzete, kultúra, közegészségügy, fogyasztóvédelem, transz-európai hálózatok, ipar, kohézió, technológiai kutatás és fejlesztés, környezetvédelem és fejlesztés terén. A nemzeti hatáskör átruházásának mértéke közösségi hatáskörre a közösséggé válás vagy integráció fokmérője, ami területenként változó.

 

Erősen integrált politika:

• Közös agrárpolitika (CAP): a közösségi költségvetés közel 50 %-át teszi ki.
• Közös kereskedelempolitika: amikor az Európai Bizottság a kereskedelmi világszervezettel (WTO) tárgyal, akkor az Európai Unió Tanácsának megbízásából az Európai Unió nevében tárgyal.
• Közös közlekedéspolitika: technikai és szociális harmonizáció, piaci verseny, közszolgálat stb;
• Pénzügyi politika: 1999. január 1-től az Európai Központ Bank (ECB) vezette egységes pénzügyi politika a nemzeti politikák helyébe lépett. Például a rövid lejáratú kamatlábakat ezentúl az ECB határozza meg és nem a tagországok központi bankjai.

Kevésbé integrált politikák:

• A gazdasági és társadalmi kohéziós politika, amely csökkenti az Európai Unió különböző területei közötti egyenlőtlenségeket, széleskörű együttműködés keretében zajlik a tagországok és az Európai Unió között. A célkitűzéseket közösségi szinten rögzítik.
• Az oktatás, a kultúra, a szakképzés, a kutatás, az egészségügy; a társadalombiztosítás és a munkaügy terén minden ország megőrzi autonómiáját. Ezeken a területeken az Európai Unió minimális követelményeket támaszt, a tagországok eldönthetik, hogy szigorúbb normákat alkalmaznak-e. Az EU ösztönzi a nemzetek közötti együttműködést, népszerűsíti a fejlesztést és az eszmecserét.
• Az oktatás terén az Európai Unió arra biztatja az iskolákat és az egyetemeket, hogy olyan programokat hozzanak létre, melyek a fiatalok számára lehetővé teszik, hogy tanulmányaik egy részét egy másik országban végezzék. A nemzeti oktatási programok tartalmába azonban nem szól bele.
• Munkaügy terén az Amszterdami Szerződés új fejezetet írt, melynek lényege, hogy a tagországok - hatékonyságuk növelése érdekében - hangolják össze munkaügyi politikáikat. A nemzeti munkaügyi tervezetet azonban minden tagország maga dolgozza ki.

• Második pillér: a közös kül- és biztonságpolitika

1992-ben a Maastrichti Szerződés létrehozza az Európai Unió második pillérét jelentő közös kül- és biztonságpolitikát. Ennek célja a béke fenntartása és a nemzetközi biztonság megerősítése a tagországok közötti rendszeres kormányközi együttműködés bevezetésével. Közös fellépést foganatosít (pl. humanitárius segélyszállítmány Bosznia-Hercegovinának, Mostar város közigazgatása, közép-európai stabilitási egyezmény). A döntéseket az Európai Unió Tanácsában ülésező külügyminiszterek egyhangúan hozzák, a kiegészítő akciók ügyében minősített többséggel döntenek.

Az Amszterdami Szerződés ezen felül közös akciókat és stratégiákat irányoz elő, melyek ügyében a Tanács minősített többséggel dönt (vétójoga vagy tartózkodási lehetősége van annak a tagországnak, amelyik úgy véli, hogy alapvető érdekeit sérti a döntés).

• Harmadik pillér: bel- és igazságügyek

A Maastrichti Szerződés által létrehozott harmadik pillér (bel- és igazságügyek) a közös érdekű területeken kormányközi együttműködést vezet be az Európai Unió tagországai között:

• a személyek ellenőrzése az Unió külső határain: bevándorlás, menedékjog, vízumok stb;
• küzdelem a nemzetközi bűnözés ellen: drogkereskedelem, terrorizmus;
• bírósági együttműködés polgári-, büntető- és vámügyekben.

A második pillérhez hasonlóan ez is lényegében kormányközi együttműködésen alapul.

Az Amszterdami Szerződés részlegesen a Közösségbe integrálja a harmadik pillért, miközben az első pillér hatáskörébe utalja a határellenőrzéssel, a menedékjoggal, a bevándorlással kapcsolatos tevékenységeket, valamint a bírósági együttműködést polgári ügyekben. Az így a Szerződésbe integrált Schengeni Egyezmény összefogja az Európai Unió országait (Angliát, Írországot és Dániát kivéve, melyek fenntartással éltek). A harmadik pillér rendőri, vámügyi és büntetőügyekben ezentúl bírói együttműködésre korlátozódik.

Az Amszterdami Szerződés bevezeti a megerősített együttműködés fogalmát. A megerősített együttműködés - a pillérek saját eljárásaihoz alkalmazkodva - lehetővé teszi, hogy azok az országok, amelyek kívánják, előrehaladottabb intézkedéseket hozzanak. A tagországok azonban fontos nemzeti érdekből szembehelyezkedhetnek a másokkal való együttműködéssel.

 Összességében elmondhatjuk, hogy az Európai Unió nem rendelkezik saját intézményi rendszerrel, hanem megtartja, mintegy átveszi a Közösség korábban is meglévő szervezeteit, azokra ráépül. A korábbi közösségi intézmények, mint az Európai Parlament, az EK Bizottsága, az EK Tanácsa és az Európai Bíróság kiegészül az ötödik fő szervvel, az Európai Számvevőszékkel. Maastricht egy új intézményt is életre hív, a Régiók Bizottságát.

Az intézményekről részletesebben a továbbiakban szólunk.

 Bővebb információért kattintson ide.

 

3. Az Unió székhelyei

 




A tagállamok politikai és gazdasági megfontolásból arra törekednek, hogy a Közösségek minél több döntéshozó szervezetét tudják saját területükön. A tagállamok a kezdetektől fogva szinte versenyeztek az EK szervekért. Ennek legfőbb okai a következők:

• az adott tagállam presztízse, ismertsége, népszerűsége nő:
• a közvetlen kapcsolat révén egyszerűbb és könnyebb a nyomásgyakorlás a Közösségre a közösségi intézményen keresztül:
• a lobbyszervezetek, a lobbyzás hatékonyabban működhet:
• egy közösségi szerv felállítása új munkahelyek teremtésével is jár:
• bővül a szolgáltatások iránti igény, mely új beruházásokat tesz indokolttá:
• nem utolsósorban nő az adott városban a vásárlóerő.

Érdemes megjegyezni, hogy a székhely vita már a Montánunió megalakulásakor jellemző volt. Politikai vihart kavart és elvetették azt a tervet, hogy egy Washington D.C.-hez hasonló szövetségi kerületet hozzanak létre Saabrückenben. Ehelyett nemzeti rivalizálásra és az egyes szervek nemzetek közötti elosztására került sor

A Montánunió felállításakor kettős székhellyel működött a Közösség, amennyiben a Közgyűlés plénuma Strasbourgban, az összes többi szerv Luxemburgban volt. A Római Szerződés a Tanácsot és a Bizottságot Brüsszelbe, a közgyűlési bizottságokat és azok kiszolgáló apparátusát Luxemburgba, a közgyűlés plénumát pedig Strasbourgba helyezte. Az államközi viták és rivalizálások mellett és ellenére az Európai Unió székhelyei az Európai Közösség székhelyeivel azonosak. Nézzük a legfontosabb szerveket:

 

	Brüsszel	Luxemburg	Strasbourg
Parlament	kiegészítő részülésszakok; bizottsági ülések	titkárság és annak ügyosztályai;            EP titkársága	plenáris ülés
Tanács	rendes ülések	áprilisi, júniusi, októberi ülések
Bizottság	székhely	Bizonyos ügyosztályok
Bíróság		Székhely
Elsőfokú Bíróság		Székhely
Számvevőszék		Székhely
Gazdasági és Szociális Bizottság	székhely
Európai Beruházási Bank		Székhely
Régiók Bizottsága	székhely

 

Itt jegyezzük meg, hogy az Európai Uniónak hivatalosan 5 fő szerve van: a Tanács, Bizottság, a Parlament, a Bíróság és a Számvevőszék. Nem fő, de fontos szervei: a Gazdasági és Szociális Bizottság, a Régiók Bizottsága, az Európai Központi Bank, az Európai Beruházási Bank illetve mindazok az intézmények, amelyek a Közösség érdekeit szolgálják Ismerjünk meg néhányat ezek közül is.

Egyéb közösségi intézmények székhelyei:

Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javítására	DUBLIN
Állat- és Növényegészségügyi Ellenőrző Hivatal	DUBLIN
Európai Környezetvédelmi Ügynökség	KOPPENHÁGA
Európai Rendőrség (Europol)	HÁGA
Európai Központi Bank	FRANKFURT
Európai Képzési Alapítvány	TORINO
Európai Munkaegészségügyi és biztonsági együttműködés	BILBAO
Európai Kábítószerügyi Ellenőrző Központ	LISSZABON
Egységes Belső Piaci Harmonizációs Hivatal	ALICANTE
Európai Szakképzésfejlesztési Központ	THESSZALONIKI
Eurostat és Kiadóhivatal	BRÜSSZEL

 

Az 1992.decemberi edinburghi csúcstalálkozón a tagállamok az Unió szerveinek még fokozottabb elosztásában állapodtak meg. Elfogadták, hogy a további, újonnan keletkező uniós intézmények elhelyezésénél figyelembe veszik, hogy az 1992-es elosztásnál bizonyos tagállamok kedvezményekhez jutottak, és ennek alapján előnyben részesítik azokat az államokat, amelyek területén nincsenek EK szervek.

 

I. / 1. Gyakorló feladat: Próbálja meg a vaktérképen bejelölni piros ponttal az Európai Unió székhelyeit!

4. Az Európai Unió nyelve

A közhiedelemmel ellentétben az Uniónak nincsen egy vagy két közös, hivatalos nyelve. Az Európai Uniónak a mindenkori tagállamok nyelvei a hivatalos nyelvei. Ez azt jelenti, hogy a jelenleg 15 tagot számláló Uniónak - a nyelvazonosság miatt- 11 hivatalos nyelve van.

Ezek a következők: angol, dán, finn, francia, görög, holland, német, olasz, portugál, spanyol, svéd.

Ez olyan fordítási terhet ró a Közösségre, ami gyakorlatilag kizárttá teszi, hogy az újabb csatlakozási fordulóban változatlanul, az összes, akár 20-nál is több tagállam nyelvét minden vonatkozásban egyenértékűen használni lehessen. Már most is vannak jelei annak, hogy bizonyos területeken, bizonyos kérdésekben az eddigi hivatalos nyelvek sem egyenrangúak, hiszen a Bíróság munkájában és az un. COREU-távíratokban a francia a munkanyelv. Tagadhatatlan, hogy a hivatalos 11 nyelv közül a francia, az angol és a német foglal el kitüntetett szerepet, az alacsonyabb szintű tanácskozásokon ezek a nyelvek a munkanyelvek, de egyelőre a státuszuk még azonos a többi nyelvvel. Akár történik változás, egyszerűsítés a nyelvet illetően, - pl. közös munkanyelv, munkanyelvek kijelölésével- akár nem, az biztos, hogy a Közösség Hivatalos Lapját, vagy más fordításban a Közösség Hivatalos Közlönyét, amelyben a legfontosabb információk, jelentések, stb. vannak, továbbra is valamennyi nyelven meg kell jelentetni. Ezek után talán nem véletlen és érthető, hogy az Unió adminisztratív személyzetének legnagyobb létszámát a fordítók, tolmácsok adják. Egyes felmérések szerint az EU alkalmazottainak több mint ötöde fordító vagy tolmács.

 

5. Az Európai Unió polgársága

 

A közösségi polgárjog kialakítása már régóta foglalkoztatta a tagállamokat. Gondoljunk csak az 1974-es Adonnino-bizottság jelentésére, amely a hivatalviselési és a tartózkodási jog kiszélesítéséről szólt, vagy az un.Tindemans jelentésre, amely felvetette a közös útlevelet, az aktív és passzív választójogot, ill. a jogot a közhivatal vállalására egy másik tagállamban. A közösségi polgárjogot, amely az Európai Unió minden polgárát megilleti a Mastrichti Szerződés alapította meg.

Az Európai Unióról szóló 1992-es Maastrichtban aláírt szerződés határozza meg először az „Európai Unió polgára" fogalmat. Mint ahogy az államhoz is kapcsolódik a polgárság fogalma, úgy az európai polgárság az Európai Unió és polgára közötti viszonyt jelöli. Erre a viszonyra jogok, kötelességek és a politikai életben való részvétel jellemző. Ez lehetővé teszi a polgár számára, hogy jobban azonosuljon az Európai Unióval, és európai öntudatra tegyen szert.

A Maastrichti Szerződés 8. paragrafusának értelmében minden olyan személy polgára az Európai Uniónak, aki állampolgársággal rendelkezik egy tagországban. Ez utóbbit az adott ország rendelkezései döntik el. A nemzeti polgárstátuszt kiteljesítő európai polgári státusz a tagországok polgáraiéhoz hozzáadódó jogok és kötelességek összessége. Az európai polgári státusz - a nemzeti polgári státusztól eltérően - mindmáig nem támaszt követelményeket az Európai Unió polgáraival szemben.

Az 1999. május 1-jén életbe lépett Amszterdami Szerződés

• fokozza az alapvető jogok védelmét,
• megtilt mindenfajta kirekesztést,
• elismeri a tájékoztatáshoz való jogot és a
• fogyasztók védelmét.

 

Az alapvető jogok

Minden ember alapvető jogainak tiszteletben tartása - akár az Unió polgára, akár külföldi - az Európai Unió által védett demokratikus értékek lényege. Ezt az Uniónak és polgárainak tiszteletben kell tartania, a nemzeti bíróságoknak és az Európai Bíróságnak pedig be kell tartatnia. Ha egy tagállam ezeket súlyosan és rendszeresen megszegi, akkor az Unió politikai vagy gazdasági szankciókat vezethet be ellene. Egy olyan ország sem léphet be az Európai Unióba, amelyik nem tartja tiszteletben ezeket az alapvető jogokat.

Az európai intézményeknek tehát minden tevékenységükkel elő kell segíteniük a nemi, faji, etnikai, vallási, fogyatékosság, életkor vagy nemi érdeklődés szerinti kirekesztés elleni küzdelmet:

• a nők és férfiak közötti esélyegyenlőséget az Amszterdami Szerződés garantálja. Arra sarkallja a tagországokat, hogy pozitív megkülönböztetést alkalmazzanak a nőkkel szemben, amikor egy területen vagy szakmai pályafutásukban komoly akadályba ütköznek;
• vallási felekezetek, valamint filozófiai és nem felekezeti szervezetek jogát tiszteletben kell tartani;
• számolni kell a fogyatékosok szükségleteivel;
• halálbüntetés nem alkalmazható a tagországokban.

Minden polgárnak joga van bíróhoz fordulni az európai jog betartatása érdekében. Esettől függően nemzeti bírósághoz vagy az Európai Közösségek Bíróságához. Az európai ombudsmanhoz is nyújthat be panaszt európai intézmény nem megfelelő eljárása ellen.

 

Kitágult élettér

Az Európai Unió polgári státusza új jogokat jelent a tagállamok lakói számára és fokozza érdekeik védelmét.

Joguk van:

• más tagországba utazni, költözni, ott tartózkodni, munkát vállalni, tanulni, ugyanolyan feltételek mellett, mint az adott ország állampolgárai.
• csak indokolt biztonsági vagy közegészségügyi okból tagadható meg egy uniós állampolgár belépése egy másik tagország területére. Ugyanez vonatkozik a kiutasításra is.
• három hónapot meghaladó tartózkodás esetén tartózkodási engedélyt kell kérni, melyet szinte automatikusan kiadnak öt évre (ez meghosszabbítható), azzal a feltétellel, hogy a kérelmező igazolja, hogy jövedelemmel rendelkezik, ami garantálja, hogy családját nem az új országnak kell eltartania. Munkavállalási engedélyre azonban nincs szüksége a kérelmezőnek.
• joga van szavazni és jelöltetni magát az európai parlamenti választáson és a lakóhelyén illetékes helyi önkormányzati választáson, ugyanazokkal a feltételekkel, mint az adott ország lakói.
• joga van egy másik tagország diplomáciai hatóságának konzulátusi védelméhez fordulni harmadik, nem európai uniós ország területén, ha saját országának nincsen ott követsége vagy konzulátusa.
• joga van petíciót eljuttatni az Európai Parlamenthez vagy fellebbezni a Parlament által kijelölt ombudsmanhoz, melynek az a feladata, hogy kivizsgálja az Unió polgára által megnevezett közösségi intézmény vagy szerv helytelen eljárását.

Az Európai Bizottság, mint az Alapszerződések őre ügyel az európai polgári státusz helyes alkalmazására, valamint rendszeres jelentést készít az elért eredményekről és a felmerülő problémákról.

A Mastichti Szerződés 8A cikke rögzíti az Unió területén való mozgás és letelepedés szabadságát. A 8B cikk a tagállamok polgárainak megadja a lakóhelyük szerinti tagállamban az önkormányzati választásokon az aktív és passzív választójogot, és ezeket a jogokat az Európai Parlamenti választások során is biztosítja. A 8C cikk a diplomáciai és konzuli védelem kérdésével foglalkozik, amely szerint aki egy olyan tagállamnak az állampolgára, amely egy harmadik tagállamban nincs képviselve, diplomáciai ill. konzuli védelmet kaphat valamely más tagállamtól, annak állampolgáraival azonos feltételek mellett. Az Unió polgárai beadvánnyal fordulhatnak az Európai Parlamenthez. Ezen kívül a Parlament kinevez egy ombudsmant, aki az uniós polgárok által a Közösség adminisztrációjára vonatkozó panaszokkal foglalkozik.

A közösségi polgárjog az egyént a szupranacionális integrációhoz kapcsoló speciális viszonyt tükröző jogok összessége, amelyek élvezete semmilyen tekintetben sem helyettesítheti az állampolgárságot. Sőt. A helyzet éppen fordítva van. Az Európai Unió tagállamaihoz fűződő állampolgárság  megléte előfeltétele a közösségi polgárjognak. Csak az lehet az Unió polgára, aki az Unió valamelyik tagállamában állampolgársággal bír. Ezért a közösségi polgárjog legfőbb jellemzője a járulékosság, azaz a tagállami állampolgársági jogviszony egyben közösségi polgárjogot is von maga után. A közösségi polgárjog a szabad mozgás és tartózkodás megerősítésével az integráció alapvető feltételét biztosítja. Ugyanakkor a közösségi polgárjog azt is jelenti, hogy a tagállamok kölcsönösen kiterjesztik a saját állampolgáraikat megillető jogok bizonyos körét a másik tagállam állampolgáraira, ilyen a választójog.



 

5. Európai Uniós jelképek

 

Az egyik olyan módszer arra, hogy az emberek egy olyan összetett politikai szerveződéssel azonosulni tudjanak, mint Európa és az Európai Unió, a jelképek használata./ European symbols/ 1986 óta az Európai Közösségek az Európa Tanács által 1955-ben elfogadott zászlót használják, amely kék háttéren 12 arany csillagból álló kört ábrázol. A csillagok száma nem a tagállamok számára utal, hanem a teljességet, a tökélyt jelképezi, azaz a csillagok az egység jeleként alkotnak kört. Az Európai Közösségek zászlaja az Európai Unió hivatalos zászlajává vált. Emellett a tagországok megőrzik saját zászlójukat.

Zászló

Az Európai Uniónak himnusza is van. Az Európai Unió állam-és kormányfői az Európai Tanács 1985-ös milánói ülésén fogadták el Beethoven kilencedik szimfóniájának Örömódáját az Unió Himnuszaként. Emellett minden tagország megőrzi saját nemzeti himnuszát.

Az Európai Unió által használt más jelképek az európai díjak, a belső határokon vámpecsétek helyett használt európai jel, az európai útlevél, az egységes vezetői engedély, és május 9-én az Európa-nap. 1950. Május 9-én Robert Schuman francia külügyminiszter és Jean Monnet, az akkori Francia Tervintézet vezetője javasolták az I. és II. világháborúban egymás ellen harcoló európai országoknak, hogy szén- és acéltermelésüket vonják közös irányítás alá más európai országok felé is nyitott szervezet keretein belül. Ez a nyilatkozat indította el útjára a Montánunió megalakítását, az európai integráció létrehozását.

Tulajdonképpen a jelképek közé sorolhatjuk az egységes európai valutát, az eurót is. Az egységes valutát 1999. január 1-én vezették be, az euró bankjegyek és érmék 2002. január 1-én kerültek forgalomba. Az euró logót a görög epszilon (ez a kultúra az európai civilizáció közös bölcsője) és az Európa szó első betűje nyomán alkották meg. A két párhuzamos vonal az euró stabilitását jelképezi.

 

 Irodalom:

1. Európa Kislexikon. Az Európai Unió és Magyarország. BKEVI Bp.1999.
2. Európai közjog és politika. Osiris/Századvég. Bp. 1995.
3. Európa A-tól Z-ig. Az Európai Integráció kézikönyve. Bp. 1997.
4. Navracsics Tibor: Európai belpolitika. Korona. Bp.1998.
5. Európai intézmények és a jogharmonizáció (szerk:Dr.Lomnici Zoltán Bp.1998.
6. Farkas Beáta - Várnai Ernő: Bevezetés az Európai Unió tanulmányozásába (JATEPress, Szeged, 1997.
7. Horváth Jenő: Az  európai integráció története napról napra, 1945 - 1995. Kronológia. Bp. 1997.
8. Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról. Magyar Országgyűlés. Bp. 1998.
9. Kecskés László: EK - jog és jogharmonizáció. Közgazdasági és Jogi Kiadó. Bp. 1999.
10. Kende Tamás - Valki László: Az Európai unió fontosabb intézményei. Európai Tükör. 1996.október
11. Szűcs Tamás - Kende Tamás: Maastricht árnyékában. Gondolatok az Európai unió 1996-os Kormányközi Konferenciájáról. Európai Tükör,1997.II.évf.6.sz.
12. Vida Krisztina: Az EU intézményei Amszterdam után. Európai Tükör. 1997. II.évf. 4. Sz.
13. Pataki István: Luxemburg után - a csatlakozási tárgyalások megkezdése előtt. Európai tükör. 1997.III.évf. 1.sz.
14. A parlamentek szerepe az Unió kibővítésében. Európai Szemle. 1998. 1.sz.

Gyakorló feladat: Mi az Európai Unió hivatalos nyelve? Mi a különbség a hivatalos nyelv és a munkanyelv között?