Az alábbiakban felsorolt hibákkal az ezekből adódó problémákat és lehetséges megoldásaikat mutatjuk be. A legfontosabb azonban a megelőzés!

A hallgató nem próbálja ki előzőleg a kísérletet, vagy nem ugyanazokkal az eszközökkel és vegyszerekkel dolgozik, amivel a tanítás alatt fognak.

A kísérlet egyáltalán nem, vagy nem úgy sikerül, ahogy kellene.

Az adott helyzettől függően, ha az idő engedi, a hallgató megpróbálja újra elvégezni a vizsgálatot (még ha tanulókísérlet volt is az), vagy közli mit kellett volna tapasztalni, de ígéretet tesz a hiba felderítésére és a kísérlet megismétlésére a következő adandó alkalommal.

A kísérletet előzőleg ki kell próbálni ugyanazokkal az eszközökkel és vegyszerekkel, amelyekkel az órán dolgozni fogunk.

A hallgatónak nincs elég ideje előkészülni a kísérlethez, mert lebecsüli ennek időigényét és az óra előtti 15 perces szünetre hagyatkozik.

Nem készülnek el csengetésre a tanulókísérlethez szükséges tálcák, az óra késve kezdődik, a hallgató stresszes; vagy hiányzik valami a tálcá(k)ról.

Kellő rutin és helyismeret hiányában a probléma nehezen áthidalható. Külső segítség szükséges (pl. szakvezető tanár).

Az óra előtti nap délutánján kell az előkészítést elvégezni, türelmesen kivárva míg a terem (előkészítő stb.) szabad lesz.

A hallgató nem figyelmezteti a tanulókat, hogy a kísérlethez kiadott tálcán lévő anyagokhoz csak utasításra nyúlhatnak.

A tanulók természetes kíváncsiságukból eredően hozzányúlnak a kiadott anyagokhoz, eszközökhöz, már nem figyelnek a tanárra. Ez rendkívül balesetveszélyes, mert 11-14 éves korban veszélyérzetük még nem mindig megfelelő (pl. kóstolás!).

Nagyon határozottan pótolni kell a figyelmeztetés elmulasztását. Szükség esetén orvoshoz kell fordulni.

Minden egyes kísérletezés előtt (óra elején, de szükség esetén óra közben is) határozottan fel kell hívni a tanulók figyelmét arra, hogy a kísérlethez kiadott tálcán lévő anyagokhoz és eszközökhöz csak akkor és csak úgy (!) nyúlhatnak, amikor arra engedélyt kapnak. Ez a feladat megbeszélése után történhet, amikor a hallgató meggyőződött róla, hogy a tanulók értik a feladatot, és tudják mit és hogyan kell tenniük.

A hallgatónak nincs kellő helyismerete, és a tanítási órán a tanulókísérlet megkezdésekor problémái adódnak a csoportok megszervezésével.

Hiányos, zavaros, követhetetlen csoportba rendező utasítások, ennek következtében pedig az osztályrend felbomlása, zaj és kavarodás.

A lehető legrövidebb idő alatt végiggondolni a csoportba rendezés kritériumait, a székek és asztalok összeforgatásának rendjét stb., rendet teremteni az osztályban, és határozottan újra elmondani a tennivalókat.

Az előkészítéssel egy időben (tehát hamarabb, mint az órát megelőző szünetben) helyismeretet szerezni az osztályteremben, végiggondolni a tárgyi feltételeket (hogyan lehet megvalósítani, hogy 2(?)-3(?)-4(?)-5(?) tanuló egy csoportban dolgozzon, és előre kidolgozni a csoportalkotás stratégiáját.

Hiányos a tanulókísérlethez kiadott feladat leírása, vagy egyáltalán nincs. A hallgató nem győződik meg róla, hogy a tanulók megértették a feladatot, és el fogják tudni végezni.

A tanulók nem azt teszik, amit kellene, ez a kísérlet sikertelenségéhez, eredménytelenséghez, túlzott időfelhasználáshoz és esetleg még balesethez is vezethet.

Az adott helyzettől függően, vagy elölről kezdeni a feladata értelmezését, és engedni, hogy elvégezzék, vagy a hallgató bemutatja, hiszen az ő gyakorlatával sokkal rövidebb időt igényel a vizsgálat, vagy csak közli a feladatot és az elmaradt eredményt.

A feladat írásban a tanulók rendelkezésére kell álljon vagy a tankönyvükben, vagy a tálcán kiadott feladatlapon. Elegendő időt kell hagyni számukra (az ő tempójukban!) a feladat elolvasásához és értelmezéséhez. Vissza kell kérdezni tőlük a feladatot, értelmeztetni kell a teendőket, el kell mondatni, mit hogyan fognak tenni. Ebben a beszélgetésben feltétlenül kiderül, ha valami nem volt egyértelmű a feladat leírásában, és a hallgatónak lehetősége van a szükséges segítséget megadni, a tanulók önállóságának korlátozása nélkül.

A hallgató nem biztosítja a feltételeit annak, hogy minden tanuló megismerje a különböző csoportok különböző feladatait.

Figyelmetlenség a többi csoportban az egyes feladatok egyes csoportokkal való értelmeztetésekor; értetlenség és érdektelenség más csoportok beszámolói meghallgatásakor; a következő órai feleletben a társcsoportok kísérletében való tájékozatlanság.

A feladatok egyes csoportokkal való megbeszélésekor rögzíteni a többi csoport számára is a főbb lépéseket.

Minden csoportnak ki kell osztani az összes feladat (vázlatos, rajzos) leírását, a várható eredmény helyének kihagyásával. Az egyes csoportok feladatértelmezésénél mindenki figyelmét biztosítsuk, a csoportok beszámolójakor pedig (amikor a feladatismertetésre már nem, csak az eredmények elmondására ill. bemutatására kerül sor) az eredmények rögzítését mindenkitől követeljük meg. Bocsássuk előre tájékoztató jelleggel, hogy a következő órai feleletnek bármelyik kísérlet ismertetése is része lesz. (Megjegyzés: Ha az idő engedné, a kísérlet önálló elvégzése és értelmezése lenne a jó ellenőrző feladat.)

A felhasználásra kiadott vegyszerek nevét a hallgató kémiai képlettel tünteti fel a tanulói tálcákon olyan osztályban ahol ezek a képletek (még) nem ismertek.

A tanulók nem értik mi van odaírva; hasonló képleteket összetéveszthetnek (balesetveszély!); viccelésre adhat alapot, ami a csoport figyelmét eltereli, az osztály fegyelmét megbontja.

Hivatkozni a későbbi tanulmányokra, megmondani szavakkal a vegyszer nevét és ha van a triviális nevét. Beismerni, hogy hiba volt nem ezt írni a képlet helyett.

Olyan osztályban ahol (még) nem ismerik az illető vegyszerek képletét, a kiadott tároló edényekre azok egyszerűbb, triviális nevét, vagy ha nincs, szavakkal a kémiai megnevezését írni. A feladat értelmeztetésekor utalni rá, ha később tanulnak majd róla, illetve valamilyen konkrét gyakorlati hasznát közölve, közelebb hozni az illető anyagot a tanulókhoz.

Szöveges, értelmező magyarázatot vár a hallgató a tanulótól, magasabb szintűt, mint annak tanulmányai indokolttá teszik.

A tanulók nem értik a követelést, és jogtalannak érzik a bírálatot.

A hallgató bocsánatot kér a tanulóktól, hogy előreszaladt a tananyagban, és hivatkozik az illető tantárgy megfelelő évfolyamára, amikor majd tanulni fogják az indokolatlanul követelt ismereteket. Az illető évfolyam szintjén vázolja a kérdéses problémát, majd visszatér a követelhető szintre.

Inkább csak egyszerű, rajzos jegyzőkönyvet kérni a tanulóktól, annak reprodukálását, hogy mit végeztek és mit tapasztaltak. Kémiai magyarázatot csak 8. osztályban, egyszerű szöveges magyarázatot minden kísérlet végén kérni kell.

A hallgató nem követeli meg minden kísérletezés után a tanulóktól, hogy a padon, tálcán rendet rakjanak (ha a helyiség kellő számú csappal rendelkezik, elmosogassanak).

A tanulók egyéni kísérletezésbe kezdenek, illetve a hallgató megterhelőnek érzi az óra utáni pakolás szervezését.

Minden egyes alkalommal fel kell hívni a tanulók figyelmét az egyéni kísérletezés tilalmára. Óra után mindent el kell mosogatni és pakolni.

Az óra tervezésénél az anyagok és eszközök rendbe rakására is időt kell szánni. Az óra esetleges további folytatása könnyebb, és a tanulók helyes szokást sajátítanak el, valamint az óra utáni egyszerűbb és gyorsabb.

A hallgató túltervezi az órát, túl sok ismeretet, gyakorlatot, kísérletet stb. szeretne belesűríteni a tanítási órába.

Az órából lényeges részek időhiány miatt kimaradnak, a következő órát ennek korrigálásával kell kezdeni, aminek sorozatos előfordulása akár a félévi óra- és tananyagbeosztást is felboríthatja.

Amikor menet közben észrevesszük, hogy az eredeti tervezés már nem fog az órába beleférni, kevésbé fontos részeket és lépéseket hagyjunk ki.

Kérjünk tanácsot tapasztalt kollegáktól, hogy az illető tervezés (feleltetés, kísérlet stb.) mennyi időt vesz igénybe az illető korcsoportban, osztályban, és higgyünk nekik!

1. példa: 4-5 csoport (egyszerű) kísérlete értelmezéssel, a kísérlet elvégzésével és a csoportok beszámoltatásával, végül pedig az osztály globális órai munkájának értékelésével csak szigorú időkorlátok betartásával és betartatásával fér bele egy tanítási órába.

2. példa: Egy egyszerű igazoló kísérlet elvégzése, amelyhez már előzőleg tisztáztatott minden ok és okozat is kitölt 15 percet az órából!

Megjegyzés: Minél fiatalabb csoportról van szó (pl. 5. osztály), annál több időt igényelnek a gyakorlatlanságból adódó nehézségek (pl. „kétujjnyi” kifejezés, cseppentő vagy vegyszeres kanál használata stb.).